modjor.de

3.9.2 – Anatomie lang


3.9.2 – A csontszövet felépítése: lemezes és fonatos csont – Der Bau des Knochengewebes: Lamellen- und Geflechtknochen


1. A csontszövet nagy szilárdságú, folyamatosan átépülő támasztószövet, amely egyszerre képes ellenállni a húzó-, nyomó- és hajlítóterheléseknek. – Das Knochengewebe ist ein hochfestes, fortlaufend umgebautes Stützgewebe, das Zug-, Druck- und Biegebelastungen zugleich widerstehen kann.

2. Mechanikai tulajdonságai a szerves és szervetlen mátrixalkotók rendezett együttműködéséből erednek, nem pedig valamelyik összetevő kizárólagos túlsúlyából. – Seine mechanischen Eigenschaften ergeben sich aus dem geordneten Zusammenwirken organischer und anorganischer Matrixbestandteile und nicht aus dem alleinigen Überwiegen einer Komponente.

3. Szerves alapállományát, az oszteoidot főként I-es típusú kollagénrostok, proteoglikánok és különféle mátrixfehérjék alkotják. – Die organische Grundsubstanz, das Osteoid, besteht hauptsächlich aus Kollagenfasern des Typs I, Proteoglykanen und verschiedenen Matrixproteinen.

4. A kollagénrostok elsősorban szakítószilárdságot és bizonyos fokú rugalmasságot biztosítanak, így megakadályozzák, hogy a csont rideg anyagként könnyen eltörjön. – Die Kollagenfasern verleihen vor allem Zugfestigkeit und eine gewisse Elastizität, wodurch verhindert wird, dass der Knochen als sprödes Material leicht bricht.

5. Az oszteoidba lerakódó kalcium-foszfát nagy része hidroxiapatit-kristályokat képez, amelyek a csont nyomószilárdságáért és keménységéért felelősek. – Das im Osteoid abgelagerte Calciumphosphat bildet überwiegend Hydroxylapatitkristalle, die für Druckfestigkeit und Härte des Knochens verantwortlich sind.

6. Ásványianyag-tartalma révén a csont egyúttal a szervezet legnagyobb kalcium- és foszfátraktára, amely szoros kapcsolatban áll az ásványi homeosztázissal. – Durch seinen Mineralgehalt ist der Knochen zugleich der größte Calcium- und Phosphatspeicher des Körpers und eng mit der mineralischen Homöostase verbunden.

7. A mátrixot három alapvető sejttípus, az oszteoblaszt, az oszteocita és az oszteoklaszt hozza létre, tartja fenn, illetve bontja le. – Die Matrix wird von drei grundlegenden Zelltypen, den Osteoblasten, Osteozyten und Osteoklasten, gebildet, erhalten beziehungsweise abgebaut.

8. Csontképzés közben az oszteoblasztok a már meglévő felszíneken sorakoznak, oszteoidot választanak ki, majd annak mineralizációját is elősegítik. – Während der Knochenbildung ordnen sich die Osteoblasten an bereits vorhandenen Oberflächen an, scheiden Osteoid aus und fördern anschließend dessen Mineralisation.

9. Amikor egy oszteoblasztot teljesen körülvesz az általa termelt mátrix, oszteocitává alakul, és egy csontüregben, az úgynevezett lakunában marad. – Wird ein Osteoblast vollständig von der selbst gebildeten Matrix umschlossen, wandelt er sich zum Osteozyten um und verbleibt in einer Knochenhöhle, der sogenannten Lakune.

10. Hosszú sejtnyúlványai apró csatornácskákban haladnak, amelyeken keresztül az oszteociták egymással és a csontfelszíni sejtekkel kapcsolatot tartanak. – Seine langen Zellfortsätze verlaufen in feinen Kanälchen, über die die Osteozyten miteinander und mit den Zellen der Knochenoberfläche in Verbindung stehen.

11. E hálózat nemcsak az anyagcserét segíti, hanem a mechanikai terhelés érzékelésében és az átépülés irányításában is fontos szerepet játszik. – Dieses Netzwerk unterstützt nicht nur den Stoffwechsel, sondern spielt auch bei der Wahrnehmung mechanischer Belastungen und der Steuerung des Umbaus eine wichtige Rolle.

12. Több sejtmagvú oszteoklasztok végzik a mineralizált mátrix lebontását, miközben savakat és fehérjebontó enzimeket juttatnak a csontfelszínhez. – Mehrkernige Osteoklasten bauen die mineralisierte Matrix ab, indem sie Säuren und eiweißspaltende Enzyme an die Knochenoberfläche abgeben.

13. Az oszteoblasztok és oszteoklasztok összehangolt működése teszi lehetővé, hogy a csont alkalmazkodjon a változó terheléshez, és közben megőrizze szerkezeti épségét. – Das abgestimmte Wirken von Osteoblasten und Osteoklasten ermöglicht es dem Knochen, sich wechselnden Belastungen anzupassen und dabei seine strukturelle Unversehrtheit zu bewahren.

14. Mikroszkópos szerveződése alapján fonatos csontot és lemezes csontot különböztetünk meg, amelyek elsősorban kollagénrostjaik elrendezésében térnek el egymástól. – Nach seiner mikroskopischen Organisation werden Geflecht- und Lamellenknochen unterschieden, die sich vor allem in der Anordnung ihrer Kollagenfasern unterscheiden.

15. Új csont képződésekor először rendszerint fonatos csont jön létre, függetlenül attól, hogy a csontosodás közvetlenül kötőszövetből vagy porcos előalakból indul. – Bei der Bildung neuen Knochens entsteht gewöhnlich zunächst Geflechtknochen, unabhängig davon, ob die Ossifikation direkt vom Bindegewebe oder von einem knorpeligen Modell ausgeht.

16. A fonatos csontban a kollagénrostok szabálytalanul, több irányban keresztezik egymást, ezért a mátrix nem tagolódik rendezett lemezekre. – Im Geflechtknochen kreuzen sich die Kollagenfasern unregelmäßig in mehreren Richtungen, weshalb die Matrix nicht in geordnete Lamellen gegliedert ist.

17. Sejtjei viszonylag nagy számban, szabálytalan eloszlásban helyezkednek el, miközben a képződő állomány mineralizációja kezdetben kevésbé egyenletes. – Seine Zellen liegen in relativ großer Zahl und unregelmäßiger Verteilung vor, während die Mineralisation der entstehenden Substanz anfangs weniger gleichmäßig ist.

18. Gyorsan létrehozható szerkezete miatt a fonatos csont alkalmas arra, hogy fejlődés vagy törésgyógyulás során átmeneti mechanikai támaszt biztosítson. – Aufgrund seiner rasch herstellbaren Struktur eignet sich der Geflechtknochen dazu, während der Entwicklung oder Frakturheilung vorübergehend mechanischen Halt zu geben.

19. A magzati csontváz korai csontos részei mellett fonatos állomány jelenik meg a törési rés áthidalásakor kialakuló csontkalluszban is. – Neben den frühen knöchernen Anteilen des fetalen Skeletts tritt Geflechtknochen auch im Knochenkallus auf, der den Frakturspalt überbrückt.

20. Felnőttkorban tartósan csak néhány sajátos területen, például egyes koponyacsontokban, fogmedrekben és bizonyos ín- vagy szalagtapadások közelében marad meg. – Im Erwachsenenalter bleibt er dauerhaft nur an einigen besonderen Stellen erhalten, etwa in bestimmten Schädelknochen, Zahnalveolen und nahe einzelnen Sehnen- oder Bandansätzen.

21. Mechanikailag kevésbé gazdaságos szerkezetét az átépülés során fokozatosan rendezett, nagyobb szilárdságú lemezes csont váltja fel. – Seine mechanisch weniger wirtschaftliche Struktur wird während des Umbaus schrittweise durch geordneten, festeren Lamellenknochen ersetzt.

22. A lemezes csontban a kollagénrostok vékony rétegekbe, vagyis csontlemezekbe rendeződnek, amelyekben a rostirány egy adott lemezen belül közel párhuzamos. – Im Lamellenknochen sind die Kollagenfasern zu dünnen Schichten, den Knochenlamellen, geordnet, innerhalb derer die Faserrichtung annähernd parallel verläuft.

23. A szomszédos lemezek rostjai eltérő irányt követnek, ami rétegelt szerkezetet hoz létre, és növeli a csont ellenállását a különböző irányú erőkkel szemben. – Die Fasern benachbarter Lamellen verlaufen in unterschiedlicher Richtung, wodurch ein Schichtbau entsteht, der die Widerstandsfähigkeit gegen verschieden gerichtete Kräfte erhöht.

24. Érett állapotban az emberi csontváz túlnyomó részét lemezes csont alkotja, amely tömör és szivacsos szerkezeti formában egyaránt előfordul. – Im reifen Zustand besteht der überwiegende Teil des menschlichen Skeletts aus Lamellenknochen, der sowohl in kompakter als auch in spongiöser Bauform vorkommt.

25. A tömör csontállományban, vagyis a kompaktában a lemezek jelentős része hengeres egységek, az oszteonok körkörös rétegeit képezi. – In der kompakten Knochensubstanz, der Kompakta, bildet ein großer Teil der Lamellen die ringförmigen Schichten zylindrischer Einheiten, der Osteone.

26. Egy oszteon közepén a csont hossztengelyével többnyire párhuzamos központi, más néven Havers-csatorna húzódik, amely ereket és idegrostokat tartalmaz. – Im Zentrum eines Osteons verläuft ein meist parallel zur Längsachse des Knochens ausgerichteter Zentral- oder Havers-Kanal, der Gefäße und Nervenfasern enthält.

27. A csatornát koncentrikusan elhelyezkedő speciális lemezek veszik körül, közöttük pedig lakunákba zárt oszteociták találhatók. – Der Kanal wird von konzentrisch angeordneten Speziallamellen umgeben, zwischen denen in Lakunen eingeschlossene Osteozyten liegen.

28. Az egyes Havers-csatornákat haránt vagy ferdén futó Volkmann-csatornák kapcsolják össze egymással, valamint a csonthártya és a velőüreg érhálózatával. – Die einzelnen Havers-Kanäle werden durch quer oder schräg verlaufende Volkmann-Kanäle miteinander sowie mit den Gefäßnetzen der Knochenhaut und der Markhöhle verbunden.

29. Régebbi oszteonok részleges lebontása után szabálytalan közti lemezek maradnak vissza, amelyek kitöltik az újabb oszteonok közötti területeket. – Nach dem teilweisen Abbau älterer Osteone bleiben unregelmäßige Schaltlamellen zurück, welche die Räume zwischen den neueren Osteonen ausfüllen.

30. A kompakt állomány külső és belső felszínével párhuzamos általános lemezek nagyobb szakaszokon, gyűrűszerűen követik a csont körvonalát. – Die parallel zur äußeren und inneren Oberfläche der Kompakta verlaufenden Generallamellen folgen über größere Abschnitte ringförmig der Kontur des Knochens.

31. Szivacsos csontban a lemezek vékony gerendákat és lemezeket, úgynevezett trabekulákat építenek fel, amelyek között csontvelővel kitöltött terek maradnak. – Im spongiösen Knochen bilden die Lamellen dünne Bälkchen und Platten, sogenannte Trabekel, zwischen denen mit Knochenmark gefüllte Räume verbleiben.

32. Mivel a trabekulák vékonyak, sejtjeik a felszín felől diffúzióval is elláthatók, ezért belsejükben rendszerint nem fejlődnek ki teljes oszteonok. – Da die Trabekel dünn sind, können ihre Zellen durch Diffusion von der Oberfläche versorgt werden, weshalb sich in ihrem Inneren gewöhnlich keine vollständigen Osteone ausbilden.

33. Lefutásuk a tartós mechanikai terhelés irányaihoz igazodik, így a szivacsos állomány viszonylag kevés anyag felhasználásával nagy teherbírást ér el. – Ihr Verlauf richtet sich nach den Richtungen der dauerhaften mechanischen Belastung, sodass die Spongiosa mit relativ geringem Materialeinsatz eine hohe Tragfähigkeit erreicht.

34. A fonatos és a lemezes csont tehát nem két egymástól független szövet, hanem a csontképződés és az átépülés különböző szervezettségi fokait képviseli. – Geflecht- und Lamellenknochen sind somit keine voneinander unabhängigen Gewebe, sondern stellen unterschiedliche Organisationsstufen der Knochenbildung und des Umbaus dar.

35. A gyorsan képződő fonatos állomány ideiglenes vázat hoz létre, amelyből a terheléshez igazodó átépülés révén tartós, rendezett lemezes csont fejlődik. – Der rasch entstehende Geflechtknochen bildet ein vorläufiges Gerüst, aus dem durch belastungsangepassten Umbau dauerhafter, geordneter Lamellenknochen hervorgeht.

(aufklappen)magyar

1. A csontszövet nagy szilárdságú, folyamatosan átépülő támasztószövet, amely egyszerre képes ellenállni a húzó-, nyomó- és hajlítóterheléseknek.

2. Mechanikai tulajdonságai a szerves és szervetlen mátrixalkotók rendezett együttműködéséből erednek, nem pedig valamelyik összetevő kizárólagos túlsúlyából.

3. Szerves alapállományát, az oszteoidot főként I-es típusú kollagénrostok, proteoglikánok és különféle mátrixfehérjék alkotják.

4. A kollagénrostok elsősorban szakítószilárdságot és bizonyos fokú rugalmasságot biztosítanak, így megakadályozzák, hogy a csont rideg anyagként könnyen eltörjön.

5. Az oszteoidba lerakódó kalcium-foszfát nagy része hidroxiapatit-kristályokat képez, amelyek a csont nyomószilárdságáért és keménységéért felelősek.

6. Ásványianyag-tartalma révén a csont egyúttal a szervezet legnagyobb kalcium- és foszfátraktára, amely szoros kapcsolatban áll az ásványi homeosztázissal.

7. A mátrixot három alapvető sejttípus, az oszteoblaszt, az oszteocita és az oszteoklaszt hozza létre, tartja fenn, illetve bontja le.

8. Csontképzés közben az oszteoblasztok a már meglévő felszíneken sorakoznak, oszteoidot választanak ki, majd annak mineralizációját is elősegítik.

9. Amikor egy oszteoblasztot teljesen körülvesz az általa termelt mátrix, oszteocitává alakul, és egy csontüregben, az úgynevezett lakunában marad.

10. Hosszú sejtnyúlványai apró csatornácskákban haladnak, amelyeken keresztül az oszteociták egymással és a csontfelszíni sejtekkel kapcsolatot tartanak.

11. E hálózat nemcsak az anyagcserét segíti, hanem a mechanikai terhelés érzékelésében és az átépülés irányításában is fontos szerepet játszik.

12. Több sejtmagvú oszteoklasztok végzik a mineralizált mátrix lebontását, miközben savakat és fehérjebontó enzimeket juttatnak a csontfelszínhez.

13. Az oszteoblasztok és oszteoklasztok összehangolt működése teszi lehetővé, hogy a csont alkalmazkodjon a változó terheléshez, és közben megőrizze szerkezeti épségét.

14. Mikroszkópos szerveződése alapján fonatos csontot és lemezes csontot különböztetünk meg, amelyek elsősorban kollagénrostjaik elrendezésében térnek el egymástól.

15. Új csont képződésekor először rendszerint fonatos csont jön létre, függetlenül attól, hogy a csontosodás közvetlenül kötőszövetből vagy porcos előalakból indul.

16. A fonatos csontban a kollagénrostok szabálytalanul, több irányban keresztezik egymást, ezért a mátrix nem tagolódik rendezett lemezekre.

17. Sejtjei viszonylag nagy számban, szabálytalan eloszlásban helyezkednek el, miközben a képződő állomány mineralizációja kezdetben kevésbé egyenletes.

18. Gyorsan létrehozható szerkezete miatt a fonatos csont alkalmas arra, hogy fejlődés vagy törésgyógyulás során átmeneti mechanikai támaszt biztosítson.

19. A magzati csontváz korai csontos részei mellett fonatos állomány jelenik meg a törési rés áthidalásakor kialakuló csontkalluszban is.

20. Felnőttkorban tartósan csak néhány sajátos területen, például egyes koponyacsontokban, fogmedrekben és bizonyos ín- vagy szalagtapadások közelében marad meg.

21. Mechanikailag kevésbé gazdaságos szerkezetét az átépülés során fokozatosan rendezett, nagyobb szilárdságú lemezes csont váltja fel.

22. A lemezes csontban a kollagénrostok vékony rétegekbe, vagyis csontlemezekbe rendeződnek, amelyekben a rostirány egy adott lemezen belül közel párhuzamos.

23. A szomszédos lemezek rostjai eltérő irányt követnek, ami rétegelt szerkezetet hoz létre, és növeli a csont ellenállását a különböző irányú erőkkel szemben.

24. Érett állapotban az emberi csontváz túlnyomó részét lemezes csont alkotja, amely tömör és szivacsos szerkezeti formában egyaránt előfordul.

25. A tömör csontállományban, vagyis a kompaktában a lemezek jelentős része hengeres egységek, az oszteonok körkörös rétegeit képezi.

26. Egy oszteon közepén a csont hossztengelyével többnyire párhuzamos központi, más néven Havers-csatorna húzódik, amely ereket és idegrostokat tartalmaz.

27. A csatornát koncentrikusan elhelyezkedő speciális lemezek veszik körül, közöttük pedig lakunákba zárt oszteociták találhatók.

28. Az egyes Havers-csatornákat haránt vagy ferdén futó Volkmann-csatornák kapcsolják össze egymással, valamint a csonthártya és a velőüreg érhálózatával.

29. Régebbi oszteonok részleges lebontása után szabálytalan közti lemezek maradnak vissza, amelyek kitöltik az újabb oszteonok közötti területeket.

30. A kompakt állomány külső és belső felszínével párhuzamos általános lemezek nagyobb szakaszokon, gyűrűszerűen követik a csont körvonalát.

31. Szivacsos csontban a lemezek vékony gerendákat és lemezeket, úgynevezett trabekulákat építenek fel, amelyek között csontvelővel kitöltött terek maradnak.

32. Mivel a trabekulák vékonyak, sejtjeik a felszín felől diffúzióval is elláthatók, ezért belsejükben rendszerint nem fejlődnek ki teljes oszteonok.

33. Lefutásuk a tartós mechanikai terhelés irányaihoz igazodik, így a szivacsos állomány viszonylag kevés anyag felhasználásával nagy teherbírást ér el.

34. A fonatos és a lemezes csont tehát nem két egymástól független szövet, hanem a csontképződés és az átépülés különböző szervezettségi fokait képviseli.

35. A gyorsan képződő fonatos állomány ideiglenes vázat hoz létre, amelyből a terheléshez igazodó átépülés révén tartós, rendezett lemezes csont fejlődik.

(aufklappen)német

1. Das Knochengewebe ist ein hochfestes, fortlaufend umgebautes Stützgewebe, das Zug-, Druck- und Biegebelastungen zugleich widerstehen kann.

2. Seine mechanischen Eigenschaften ergeben sich aus dem geordneten Zusammenwirken organischer und anorganischer Matrixbestandteile und nicht aus dem alleinigen Überwiegen einer Komponente.

3. Die organische Grundsubstanz, das Osteoid, besteht hauptsächlich aus Kollagenfasern des Typs I, Proteoglykanen und verschiedenen Matrixproteinen.

4. Die Kollagenfasern verleihen vor allem Zugfestigkeit und eine gewisse Elastizität, wodurch verhindert wird, dass der Knochen als sprödes Material leicht bricht.

5. Das im Osteoid abgelagerte Calciumphosphat bildet überwiegend Hydroxylapatitkristalle, die für Druckfestigkeit und Härte des Knochens verantwortlich sind.

6. Durch seinen Mineralgehalt ist der Knochen zugleich der größte Calcium- und Phosphatspeicher des Körpers und eng mit der mineralischen Homöostase verbunden.

7. Die Matrix wird von drei grundlegenden Zelltypen, den Osteoblasten, Osteozyten und Osteoklasten, gebildet, erhalten beziehungsweise abgebaut.

8. Während der Knochenbildung ordnen sich die Osteoblasten an bereits vorhandenen Oberflächen an, scheiden Osteoid aus und fördern anschließend dessen Mineralisation.

9. Wird ein Osteoblast vollständig von der selbst gebildeten Matrix umschlossen, wandelt er sich zum Osteozyten um und verbleibt in einer Knochenhöhle, der sogenannten Lakune.

10. Seine langen Zellfortsätze verlaufen in feinen Kanälchen, über die die Osteozyten miteinander und mit den Zellen der Knochenoberfläche in Verbindung stehen.

11. Dieses Netzwerk unterstützt nicht nur den Stoffwechsel, sondern spielt auch bei der Wahrnehmung mechanischer Belastungen und der Steuerung des Umbaus eine wichtige Rolle.

12. Mehrkernige Osteoklasten bauen die mineralisierte Matrix ab, indem sie Säuren und eiweißspaltende Enzyme an die Knochenoberfläche abgeben.

13. Das abgestimmte Wirken von Osteoblasten und Osteoklasten ermöglicht es dem Knochen, sich wechselnden Belastungen anzupassen und dabei seine strukturelle Unversehrtheit zu bewahren.

14. Nach seiner mikroskopischen Organisation werden Geflecht- und Lamellenknochen unterschieden, die sich vor allem in der Anordnung ihrer Kollagenfasern unterscheiden.

15. Bei der Bildung neuen Knochens entsteht gewöhnlich zunächst Geflechtknochen, unabhängig davon, ob die Ossifikation direkt vom Bindegewebe oder von einem knorpeligen Modell ausgeht.

16. Im Geflechtknochen kreuzen sich die Kollagenfasern unregelmäßig in mehreren Richtungen, weshalb die Matrix nicht in geordnete Lamellen gegliedert ist.

17. Seine Zellen liegen in relativ großer Zahl und unregelmäßiger Verteilung vor, während die Mineralisation der entstehenden Substanz anfangs weniger gleichmäßig ist.

18. Aufgrund seiner rasch herstellbaren Struktur eignet sich der Geflechtknochen dazu, während der Entwicklung oder Frakturheilung vorübergehend mechanischen Halt zu geben.

19. Neben den frühen knöchernen Anteilen des fetalen Skeletts tritt Geflechtknochen auch im Knochenkallus auf, der den Frakturspalt überbrückt.

20. Im Erwachsenenalter bleibt er dauerhaft nur an einigen besonderen Stellen erhalten, etwa in bestimmten Schädelknochen, Zahnalveolen und nahe einzelnen Sehnen- oder Bandansätzen.

21. Seine mechanisch weniger wirtschaftliche Struktur wird während des Umbaus schrittweise durch geordneten, festeren Lamellenknochen ersetzt.

22. Im Lamellenknochen sind die Kollagenfasern zu dünnen Schichten, den Knochenlamellen, geordnet, innerhalb derer die Faserrichtung annähernd parallel verläuft.

23. Die Fasern benachbarter Lamellen verlaufen in unterschiedlicher Richtung, wodurch ein Schichtbau entsteht, der die Widerstandsfähigkeit gegen verschieden gerichtete Kräfte erhöht.

24. Im reifen Zustand besteht der überwiegende Teil des menschlichen Skeletts aus Lamellenknochen, der sowohl in kompakter als auch in spongiöser Bauform vorkommt.

25. In der kompakten Knochensubstanz, der Kompakta, bildet ein großer Teil der Lamellen die ringförmigen Schichten zylindrischer Einheiten, der Osteone.

26. Im Zentrum eines Osteons verläuft ein meist parallel zur Längsachse des Knochens ausgerichteter Zentral- oder Havers-Kanal, der Gefäße und Nervenfasern enthält.

27. Der Kanal wird von konzentrisch angeordneten Speziallamellen umgeben, zwischen denen in Lakunen eingeschlossene Osteozyten liegen.

28. Die einzelnen Havers-Kanäle werden durch quer oder schräg verlaufende Volkmann-Kanäle miteinander sowie mit den Gefäßnetzen der Knochenhaut und der Markhöhle verbunden.

29. Nach dem teilweisen Abbau älterer Osteone bleiben unregelmäßige Schaltlamellen zurück, welche die Räume zwischen den neueren Osteonen ausfüllen.

30. Die parallel zur äußeren und inneren Oberfläche der Kompakta verlaufenden Generallamellen folgen über größere Abschnitte ringförmig der Kontur des Knochens.

31. Im spongiösen Knochen bilden die Lamellen dünne Bälkchen und Platten, sogenannte Trabekel, zwischen denen mit Knochenmark gefüllte Räume verbleiben.

32. Da die Trabekel dünn sind, können ihre Zellen durch Diffusion von der Oberfläche versorgt werden, weshalb sich in ihrem Inneren gewöhnlich keine vollständigen Osteone ausbilden.

33. Ihr Verlauf richtet sich nach den Richtungen der dauerhaften mechanischen Belastung, sodass die Spongiosa mit relativ geringem Materialeinsatz eine hohe Tragfähigkeit erreicht.

34. Geflecht- und Lamellenknochen sind somit keine voneinander unabhängigen Gewebe, sondern stellen unterschiedliche Organisationsstufen der Knochenbildung und des Umbaus dar.

35. Der rasch entstehende Geflechtknochen bildet ein vorläufiges Gerüst, aus dem durch belastungsangepassten Umbau dauerhafter, geordneter Lamellenknochen hervorgeht.