3.9.4 – A csontosodás két útja – Die beiden Wege der Knochenbildung
1. A csontosodás (ossificatio) során a szervezet új csontszövetet képez, amely kezdetben rendszerint fonatos, később pedig rendezett lemezes csonttá épül át. – Bei der Ossifikation bildet der Organismus neues Knochengewebe, das zunächst gewöhnlich als Geflechtknochen entsteht und später zu geordnetem Lamellenknochen umgebaut wird.
2. A fejlődés kiinduló szövete alapján két alapvető út, a kötőszövetes és a porcos csontosodás különíthető el. – Nach dem Ausgangsgewebe der Entwicklung unterscheidet man zwei grundlegende Wege: die desmale und die chondrale Ossifikation.
3. Mindkét folyamatban oszteoblasztok termelik az oszteoidot, ezért a különbség nem magában a csontképzésben, hanem az azt megelőző fejlődési lépésekben rejlik. – Bei beiden Vorgängen bilden Osteoblasten das Osteoid; der Unterschied liegt daher nicht in der Knochenbildung selbst, sondern in den vorausgehenden Entwicklungsschritten.
4. Kötőszövetes, más néven desmális vagy közvetlen csontosodáskor a csont előzetes porcmodell nélkül, közvetlenül embrionális kötőszövetből, a mezenchimából fejlődik. – Bei der desmalen oder direkten Ossifikation entwickelt sich der Knochen ohne vorheriges Knorpelmodell unmittelbar aus embryonalem Bindegewebe, dem Mesenchym.
5. A folyamat kezdetén a mezenchimasejtek erekben gazdag területeken összesűrűsödnek, és csontosodási központokat hoznak létre. – Zu Beginn des Vorgangs verdichten sich Mesenchymzellen in gefäßreichen Bereichen und bilden Ossifikationszentren.
6. E sejtek egy része oszteoprogenitor sejtté, majd csontmátrixot termelő oszteoblaszttá differenciálódik. – Ein Teil dieser Zellen differenziert sich zu Osteoprogenitorzellen und anschließend zu knochenmatrixbildenden Osteoblasten.
7. Az oszteoblasztok által kiválasztott oszteoid vékony szigeteket és gerendákat alkot, amelyekbe hamarosan ásványi sók rakódnak. – Das von den Osteoblasten abgegebene Osteoid bildet dünne Inseln und Bälkchen, in die sich bald Mineralsalze einlagern.
8. Miközben az egymás felé növekvő csontgerendák hálózattá kapcsolódnak, a közéjük zárt erek és kötőszöveti sejtek a későbbi csontvelő terét jelölik ki. – Während die aufeinander zuwachsenden Knochenbälkchen ein Netzwerk bilden, bestimmen die eingeschlossenen Gefäße und Bindegewebszellen den Raum des späteren Knochenmarks.
9. A mátrixba teljesen bezáródó oszteoblasztok oszteocitává alakulnak, és nyúlványaikkal kapcsolatban maradnak a felszínen működő sejtekkel. – Vollständig in die Matrix eingeschlossene Osteoblasten werden zu Osteozyten und bleiben über ihre Fortsätze mit den an der Oberfläche tätigen Zellen verbunden.
10. Elsőként szabálytalan rostelrendeződésű fonatos csont keletkezik, amely gyorsan létrehozható, mechanikai felépítése azonban még kevésbé rendezett. – Zunächst entsteht Geflechtknochen mit unregelmäßiger Faseranordnung, der rasch gebildet werden kann, mechanisch jedoch noch weniger geordnet ist.
11. Az ezt követő átépülés során az oszteoklasztok és oszteoblasztok a fonatos csontot fokozatosan nagyobb teherbírású lemezes csonttal helyettesítik. – Beim anschließenden Umbau ersetzen Osteoklasten und Osteoblasten den Geflechtknochen allmählich durch belastbareren Lamellenknochen.
12. Ezen az úton fejlődik többek között a koponyatető számos lapos csontja, az arckoponya egy része és részben a kulcscsont. – Auf diesem Weg entwickeln sich unter anderem zahlreiche platte Knochen des Schädeldachs, Teile des Gesichtsschädels und teilweise das Schlüsselbein.
13. A növekvő koponyacsontok szélein a mezenchima hosszabb ideig megmarad, és a csontosodási központok fokozatos közeledését lehetővé tevő varratokat alkot. – An den Rändern der wachsenden Schädelknochen bleibt das Mesenchym länger erhalten und bildet Nähte, welche die allmähliche Annäherung der Ossifikationszentren ermöglichen.
14. Porcos, vagyis chondrális és közvetett csontosodáskor ezzel szemben először üvegporcból kialakított modell jeleníti meg a későbbi csont alapvető alakját. – Bei der chondralen oder indirekten Ossifikation gibt dagegen zunächst ein aus hyalinem Knorpel gebildetes Modell die Grundform des späteren Knochens vor.
15. A porcmodell nem egyszerűen csonttá változik, hanem fokozatosan lebomlik, miközben helyén valódi csontszövet képződik. – Das Knorpelmodell verwandelt sich nicht einfach in Knochen, sondern wird schrittweise abgebaut, während an seiner Stelle echtes Knochengewebe entsteht.
16. A hosszú csontok fejlődésekor először a középső szakaszt körülvevő porchártya (perichondrium) alakul át csontképzésre képes csonthártyává. – Bei der Entwicklung langer Knochen wandelt sich zunächst das den mittleren Abschnitt umgebende Perichondrium in ein zur Knochenbildung befähigtes Periost um.
17. Ennek oszteoblasztjai a porcmodell külső felszínén vékony csontmandzsettát hoznak létre, amit perichondrális csontosodásnak nevezünk. – Dessen Osteoblasten bilden auf der Außenfläche des Knorpelmodells eine dünne Knochenmanschette, was als perichondrale Ossifikation bezeichnet wird.
18. A mandzsetta kialakulásával párhuzamosan a modell közepén fekvő kondrociták megnagyobbodnak, miközben az őket körülvevő porcmátrix elmeszesedik. – Parallel zur Bildung der Manschette vergrößern sich die im Zentrum des Modells gelegenen Chondrozyten, während die sie umgebende Knorpelmatrix verkalkt.
19. Mivel a meszesedett mátrix akadályozza a tápanyagok diffúzióját, a megnagyobbodott porcsejtek elpusztulnak, és üregeket hagynak maguk után. – Da die verkalkte Matrix die Diffusion von Nährstoffen behindert, sterben die vergrößerten Knorpelzellen ab und hinterlassen Hohlräume.
20. A csonthártya felől erek törnek be ezekbe az üregekbe, és oszteoprogenitor sejteket, vérképző sejteket, valamint porcbontó sejteket szállítanak magukkal. – Vom Periost aus dringen Gefäße in diese Hohlräume ein und führen Osteoprogenitorzellen, blutbildende Zellen sowie knorpelabbauende Zellen mit sich.
21. A megmaradó meszes porcváz felszínére oszteoblasztok oszteoidot raknak, így a porcos alapra elsődleges csontgerendák épülnek. – Auf die Oberfläche des verbleibenden verkalkten Knorpelgerüsts lagern Osteoblasten Osteoid ab, sodass auf der knorpeligen Grundlage primäre Knochenbälkchen entstehen.
22. Mivel ez a csontképzés a porc belsejében zajlik, enchondrális csontosodásnak nevezzük. – Da diese Knochenbildung im Inneren des Knorpels abläuft, wird sie als enchondrale Ossifikation bezeichnet.
23. Az elsődleges csontosodási központ rendszerint a hosszú csont középső részében, a leendő diafízisben jelenik meg. – Das primäre Ossifikationszentrum entsteht gewöhnlich im mittleren Abschnitt des langen Knochens, in der späteren Diaphyse.
24. Innen a csontosodás mindkét vég felé halad, miközben oszteoklasztok és más bontósejtek kialakítják a velőüreget. – Von dort schreitet die Ossifikation zu beiden Enden fort, während Osteoklasten und andere abbauende Zellen die Markhöhle ausbilden.
25. A születés körüli időszakban vagy később az epifízisekben másodlagos csontosodási központok jelennek meg, amelyek szintén centrifugálisan terjednek. – Um die Geburt oder später erscheinen in den Epiphysen sekundäre Ossifikationszentren, die sich ebenfalls zentrifugal ausbreiten.
26. A csontvégek belsejében a porc nagyrészt csonttal helyettesítődik, az ízületi felszíneken azonban tartósan megmarad az ízületi üvegporc. – Im Inneren der Knochenenden wird der Knorpel weitgehend durch Knochen ersetzt, an den Gelenkflächen bleibt jedoch dauerhaft hyaliner Gelenkknorpel erhalten.
27. A diafízis és az epifízis között fennmaradó porclemez alkotja a növekedési porcot, más néven epifízisporcot. – Die zwischen Diaphyse und Epiphyse verbleibende Knorpelplatte bildet die Wachstumsfuge, auch Epiphysenfuge genannt.
28. Ezen a területen a porcsejtek folyamatosan osztódnak, oszlopokba rendeződnek, megnagyobbodnak, majd a diafízis felőli oldalon lebomlanak. – In diesem Bereich teilen sich die Knorpelzellen fortlaufend, ordnen sich zu Säulen, vergrößern sich und werden anschließend auf der diaphysären Seite abgebaut.
29. Miközben az epifízis felől új porc képződik, a diafízis felől ugyanilyen ütemben csont váltja fel, ezért a csont hossza növekszik. – Während von der Epiphyse her neuer Knorpel entsteht, wird er von der Diaphyse her im gleichen Maß durch Knochen ersetzt, wodurch der Knochen an Länge zunimmt.
30. A növekedés befejeződésekor a porcsejtek osztódása megszűnik, a növekedési porc elcsontosodik, és vékony epifízisvonal marad vissza. – Nach Abschluss des Wachstums endet die Teilung der Knorpelzellen, die Wachstumsfuge verknöchert, und eine dünne Epiphysenlinie bleibt zurück.
31. Chondrális csontosodással fejlődik a csontváz nagyobb része, köztük a végtagok hosszú csontjai, a csigolyák, a bordák és a koponyaalap jelentős része. – Durch chondrale Ossifikation entwickelt sich der größte Teil des Skeletts, darunter die langen Gliedmaßenknochen, die Wirbel, die Rippen und große Teile der Schädelbasis.
32. A két út gyakran ugyanazon a csonton belül is találkozik, mivel egyes csontok különböző részei eltérő módon fejlődhetnek. – Beide Wege können auch innerhalb desselben Knochens zusammentreffen, da verschiedene Abschnitte eines Knochens auf unterschiedliche Weise entstehen können.
33. A csontosodás módja tehát nem a kész csont későbbi szövettani minőségét, hanem elsősorban annak fejlődési előtörténetét írja le. – Die Art der Ossifikation beschreibt daher nicht die spätere histologische Qualität des fertigen Knochens, sondern vor allem seine Entwicklungsgeschichte.
34. Függetlenül attól, hogy a folyamat mezenchimából vagy porcmodellből indult, az elsőként létrejövő fonatos csont rendszerint átépül rendezett lemezes csonttá. – Unabhängig davon, ob der Vorgang vom Mesenchym oder von einem Knorpelmodell ausging, wird der zunächst entstandene Geflechtknochen gewöhnlich zu geordnetem Lamellenknochen umgebaut.
35. A kötőszövetes és a porcos csontosodás így két különböző fejlődési út, amelyek végül azonos alapelvek szerint felépített, élő és alkalmazkodóképes csontszövethez vezetnek. – Desmale und chondrale Ossifikation sind somit zwei unterschiedliche Entwicklungswege, die schließlich zu lebendem, anpassungsfähigem und nach denselben Grundprinzipien aufgebautem Knochengewebe führen.
(aufklappen)magyar
1. A csontosodás (ossificatio) során a szervezet új csontszövetet képez, amely kezdetben rendszerint fonatos, később pedig rendezett lemezes csonttá épül át.
2. A fejlődés kiinduló szövete alapján két alapvető út, a kötőszövetes és a porcos csontosodás különíthető el.
3. Mindkét folyamatban oszteoblasztok termelik az oszteoidot, ezért a különbség nem magában a csontképzésben, hanem az azt megelőző fejlődési lépésekben rejlik.
4. Kötőszövetes, más néven desmális vagy közvetlen csontosodáskor a csont előzetes porcmodell nélkül, közvetlenül embrionális kötőszövetből, a mezenchimából fejlődik.
5. A folyamat kezdetén a mezenchimasejtek erekben gazdag területeken összesűrűsödnek, és csontosodási központokat hoznak létre.
6. E sejtek egy része oszteoprogenitor sejtté, majd csontmátrixot termelő oszteoblaszttá differenciálódik.
7. Az oszteoblasztok által kiválasztott oszteoid vékony szigeteket és gerendákat alkot, amelyekbe hamarosan ásványi sók rakódnak.
8. Miközben az egymás felé növekvő csontgerendák hálózattá kapcsolódnak, a közéjük zárt erek és kötőszöveti sejtek a későbbi csontvelő terét jelölik ki.
9. A mátrixba teljesen bezáródó oszteoblasztok oszteocitává alakulnak, és nyúlványaikkal kapcsolatban maradnak a felszínen működő sejtekkel.
10. Elsőként szabálytalan rostelrendeződésű fonatos csont keletkezik, amely gyorsan létrehozható, mechanikai felépítése azonban még kevésbé rendezett.
11. Az ezt követő átépülés során az oszteoklasztok és oszteoblasztok a fonatos csontot fokozatosan nagyobb teherbírású lemezes csonttal helyettesítik.
12. Ezen az úton fejlődik többek között a koponyatető számos lapos csontja, az arckoponya egy része és részben a kulcscsont.
13. A növekvő koponyacsontok szélein a mezenchima hosszabb ideig megmarad, és a csontosodási központok fokozatos közeledését lehetővé tevő varratokat alkot.
14. Porcos, vagyis chondrális és közvetett csontosodáskor ezzel szemben először üvegporcból kialakított modell jeleníti meg a későbbi csont alapvető alakját.
15. A porcmodell nem egyszerűen csonttá változik, hanem fokozatosan lebomlik, miközben helyén valódi csontszövet képződik.
16. A hosszú csontok fejlődésekor először a középső szakaszt körülvevő porchártya (perichondrium) alakul át csontképzésre képes csonthártyává.
17. Ennek oszteoblasztjai a porcmodell külső felszínén vékony csontmandzsettát hoznak létre, amit perichondrális csontosodásnak nevezünk.
18. A mandzsetta kialakulásával párhuzamosan a modell közepén fekvő kondrociták megnagyobbodnak, miközben az őket körülvevő porcmátrix elmeszesedik.
19. Mivel a meszesedett mátrix akadályozza a tápanyagok diffúzióját, a megnagyobbodott porcsejtek elpusztulnak, és üregeket hagynak maguk után.
20. A csonthártya felől erek törnek be ezekbe az üregekbe, és oszteoprogenitor sejteket, vérképző sejteket, valamint porcbontó sejteket szállítanak magukkal.
21. A megmaradó meszes porcváz felszínére oszteoblasztok oszteoidot raknak, így a porcos alapra elsődleges csontgerendák épülnek.
22. Mivel ez a csontképzés a porc belsejében zajlik, enchondrális csontosodásnak nevezzük.
23. Az elsődleges csontosodási központ rendszerint a hosszú csont középső részében, a leendő diafízisben jelenik meg.
24. Innen a csontosodás mindkét vég felé halad, miközben oszteoklasztok és más bontósejtek kialakítják a velőüreget.
25. A születés körüli időszakban vagy később az epifízisekben másodlagos csontosodási központok jelennek meg, amelyek szintén centrifugálisan terjednek.
26. A csontvégek belsejében a porc nagyrészt csonttal helyettesítődik, az ízületi felszíneken azonban tartósan megmarad az ízületi üvegporc.
27. A diafízis és az epifízis között fennmaradó porclemez alkotja a növekedési porcot, más néven epifízisporcot.
28. Ezen a területen a porcsejtek folyamatosan osztódnak, oszlopokba rendeződnek, megnagyobbodnak, majd a diafízis felőli oldalon lebomlanak.
29. Miközben az epifízis felől új porc képződik, a diafízis felől ugyanilyen ütemben csont váltja fel, ezért a csont hossza növekszik.
30. A növekedés befejeződésekor a porcsejtek osztódása megszűnik, a növekedési porc elcsontosodik, és vékony epifízisvonal marad vissza.
31. Chondrális csontosodással fejlődik a csontváz nagyobb része, köztük a végtagok hosszú csontjai, a csigolyák, a bordák és a koponyaalap jelentős része.
32. A két út gyakran ugyanazon a csonton belül is találkozik, mivel egyes csontok különböző részei eltérő módon fejlődhetnek.
33. A csontosodás módja tehát nem a kész csont későbbi szövettani minőségét, hanem elsősorban annak fejlődési előtörténetét írja le.
34. Függetlenül attól, hogy a folyamat mezenchimából vagy porcmodellből indult, az elsőként létrejövő fonatos csont rendszerint átépül rendezett lemezes csonttá.
35. A kötőszövetes és a porcos csontosodás így két különböző fejlődési út, amelyek végül azonos alapelvek szerint felépített, élő és alkalmazkodóképes csontszövethez vezetnek.
(aufklappen)német
1. Bei der Ossifikation bildet der Organismus neues Knochengewebe, das zunächst gewöhnlich als Geflechtknochen entsteht und später zu geordnetem Lamellenknochen umgebaut wird.
2. Nach dem Ausgangsgewebe der Entwicklung unterscheidet man zwei grundlegende Wege: die desmale und die chondrale Ossifikation.
3. Bei beiden Vorgängen bilden Osteoblasten das Osteoid; der Unterschied liegt daher nicht in der Knochenbildung selbst, sondern in den vorausgehenden Entwicklungsschritten.
4. Bei der desmalen oder direkten Ossifikation entwickelt sich der Knochen ohne vorheriges Knorpelmodell unmittelbar aus embryonalem Bindegewebe, dem Mesenchym.
5. Zu Beginn des Vorgangs verdichten sich Mesenchymzellen in gefäßreichen Bereichen und bilden Ossifikationszentren.
6. Ein Teil dieser Zellen differenziert sich zu Osteoprogenitorzellen und anschließend zu knochenmatrixbildenden Osteoblasten.
7. Das von den Osteoblasten abgegebene Osteoid bildet dünne Inseln und Bälkchen, in die sich bald Mineralsalze einlagern.
8. Während die aufeinander zuwachsenden Knochenbälkchen ein Netzwerk bilden, bestimmen die eingeschlossenen Gefäße und Bindegewebszellen den Raum des späteren Knochenmarks.
9. Vollständig in die Matrix eingeschlossene Osteoblasten werden zu Osteozyten und bleiben über ihre Fortsätze mit den an der Oberfläche tätigen Zellen verbunden.
10. Zunächst entsteht Geflechtknochen mit unregelmäßiger Faseranordnung, der rasch gebildet werden kann, mechanisch jedoch noch weniger geordnet ist.
11. Beim anschließenden Umbau ersetzen Osteoklasten und Osteoblasten den Geflechtknochen allmählich durch belastbareren Lamellenknochen.
12. Auf diesem Weg entwickeln sich unter anderem zahlreiche platte Knochen des Schädeldachs, Teile des Gesichtsschädels und teilweise das Schlüsselbein.
13. An den Rändern der wachsenden Schädelknochen bleibt das Mesenchym länger erhalten und bildet Nähte, welche die allmähliche Annäherung der Ossifikationszentren ermöglichen.
14. Bei der chondralen oder indirekten Ossifikation gibt dagegen zunächst ein aus hyalinem Knorpel gebildetes Modell die Grundform des späteren Knochens vor.
15. Das Knorpelmodell verwandelt sich nicht einfach in Knochen, sondern wird schrittweise abgebaut, während an seiner Stelle echtes Knochengewebe entsteht.
16. Bei der Entwicklung langer Knochen wandelt sich zunächst das den mittleren Abschnitt umgebende Perichondrium in ein zur Knochenbildung befähigtes Periost um.
17. Dessen Osteoblasten bilden auf der Außenfläche des Knorpelmodells eine dünne Knochenmanschette, was als perichondrale Ossifikation bezeichnet wird.
18. Parallel zur Bildung der Manschette vergrößern sich die im Zentrum des Modells gelegenen Chondrozyten, während die sie umgebende Knorpelmatrix verkalkt.
19. Da die verkalkte Matrix die Diffusion von Nährstoffen behindert, sterben die vergrößerten Knorpelzellen ab und hinterlassen Hohlräume.
20. Vom Periost aus dringen Gefäße in diese Hohlräume ein und führen Osteoprogenitorzellen, blutbildende Zellen sowie knorpelabbauende Zellen mit sich.
21. Auf die Oberfläche des verbleibenden verkalkten Knorpelgerüsts lagern Osteoblasten Osteoid ab, sodass auf der knorpeligen Grundlage primäre Knochenbälkchen entstehen.
22. Da diese Knochenbildung im Inneren des Knorpels abläuft, wird sie als enchondrale Ossifikation bezeichnet.
23. Das primäre Ossifikationszentrum entsteht gewöhnlich im mittleren Abschnitt des langen Knochens, in der späteren Diaphyse.
24. Von dort schreitet die Ossifikation zu beiden Enden fort, während Osteoklasten und andere abbauende Zellen die Markhöhle ausbilden.
25. Um die Geburt oder später erscheinen in den Epiphysen sekundäre Ossifikationszentren, die sich ebenfalls zentrifugal ausbreiten.
26. Im Inneren der Knochenenden wird der Knorpel weitgehend durch Knochen ersetzt, an den Gelenkflächen bleibt jedoch dauerhaft hyaliner Gelenkknorpel erhalten.
27. Die zwischen Diaphyse und Epiphyse verbleibende Knorpelplatte bildet die Wachstumsfuge, auch Epiphysenfuge genannt.
28. In diesem Bereich teilen sich die Knorpelzellen fortlaufend, ordnen sich zu Säulen, vergrößern sich und werden anschließend auf der diaphysären Seite abgebaut.
29. Während von der Epiphyse her neuer Knorpel entsteht, wird er von der Diaphyse her im gleichen Maß durch Knochen ersetzt, wodurch der Knochen an Länge zunimmt.
30. Nach Abschluss des Wachstums endet die Teilung der Knorpelzellen, die Wachstumsfuge verknöchert, und eine dünne Epiphysenlinie bleibt zurück.
31. Durch chondrale Ossifikation entwickelt sich der größte Teil des Skeletts, darunter die langen Gliedmaßenknochen, die Wirbel, die Rippen und große Teile der Schädelbasis.
32. Beide Wege können auch innerhalb desselben Knochens zusammentreffen, da verschiedene Abschnitte eines Knochens auf unterschiedliche Weise entstehen können.
33. Die Art der Ossifikation beschreibt daher nicht die spätere histologische Qualität des fertigen Knochens, sondern vor allem seine Entwicklungsgeschichte.
34. Unabhängig davon, ob der Vorgang vom Mesenchym oder von einem Knorpelmodell ausging, wird der zunächst entstandene Geflechtknochen gewöhnlich zu geordnetem Lamellenknochen umgebaut.
35. Desmale und chondrale Ossifikation sind somit zwei unterschiedliche Entwicklungswege, die schließlich zu lebendem, anpassungsfähigem und nach denselben Grundprinzipien aufgebautem Knochengewebe führen.