10.17.3 – Hashártyán belüli és mögötti helyzet – Intraperitoneale und retroperitoneale Lage
1. A hasi szervek hashártyához viszonyított helyzete alapvetően meghatározza felszíni borításukat, rögzítettségüket, mozgékonyságukat, valamint ereik és idegeik megközelítési útját. – Die Lage der Bauchorgane zum Bauchfell bestimmt grundlegend ihren Oberflächenüberzug, ihre Befestigung und Beweglichkeit sowie die Zugangswege ihrer Gefäße und Nerven.
2. Az intraperitoneális kifejezés nem azt jelenti, hogy a szerv a hashártyaűr szabad terében fekszik, mivel ezt az üreget csupán vékony folyadékrés alkotja. – Der Ausdruck intraperitoneal bedeutet nicht, dass das Organ frei in der Bauchfellhöhle liegt, da diese lediglich einen dünnen Flüssigkeitsspalt darstellt.
3. Intraperitoneális helyzetben a szerv felszínét nagyrészt zsigeri hashártya borítja, amely egy felfüggesztő kettőzeten keresztül folytatódik a fali lemezbe. – Bei intraperitonealer Lage ist die Organoberfläche größtenteils von viszeralem Bauchfell bedeckt, das über eine aufhängende Duplikatur in das parietale Blatt übergeht.
4. Mivel az ilyen szervek nem nőnek széles felszínen a hátsó hasfalhoz, légzés, emésztés vagy testhelyzet-változtatás során viszonylag szabadon elmozdulhatnak. – Da solche Organe nicht breitflächig mit der hinteren Bauchwand verwachsen sind, können sie sich bei Atmung, Verdauung oder Lagewechsel relativ frei verschieben.
5. Mozgékonyságuk azonban nem korlátlan, mert a bélfodor gyökere, az erek, az idegek és a szomszédos hashártyakettőzetek meghatározott tengelyekhez rögzítik őket. – Ihre Beweglichkeit ist jedoch nicht unbegrenzt, da Gekrösewurzel, Gefäße, Nerven und benachbarte Bauchfellduplikaturen sie an bestimmten Achsen befestigen.
6. A felfüggesztő kettőzet lemezei között futó artériák, vénák, nyirokerek és idegek úgy érik el a szervet, hogy nem keresztezik szabadon a hashártyaűrt. – Die zwischen den Blättern der Aufhängeduplikatur verlaufenden Arterien, Venen, Lymphgefäße und Nerven erreichen das Organ, ohne die Bauchfellhöhle frei zu durchqueren.
7. A gyomor, a lép, az epehólyag és a máj legnagyobb része intraperitoneálisan helyezkedik el, bár hashártyaborításuk kiterjedése nem mindenütt azonos. – Magen, Milz, Gallenblase und der größte Teil der Leber liegen intraperitoneal, obwohl die Ausdehnung ihres Bauchfellüberzugs nicht überall gleich ist.
8. A májon például csupasz terület marad, ahol a szerv közvetlenül a rekeszizomhoz kapcsolódik, ezért az intraperitoneális besorolás nem jelent teljes körülborítást. – An der Leber bleibt beispielsweise eine unbedeckte Fläche bestehen, an der das Organ unmittelbar dem Zwerchfell anliegt, weshalb die intraperitoneale Einordnung keine vollständige Umhüllung bedeutet.
9. A vékonybél kezdeti szakaszának kivételével az éhbél és a csípőbél a közös bélfodorhoz függesztve, kiterjedt kacsokat alkotva tölti ki a hasüreg jelentős részét. – Mit Ausnahme des Anfangsabschnitts des Dünndarms füllen Jejunum und Ileum, am gemeinsamen Gekröse aufgehängt und ausgedehnte Schlingen bildend, einen beträchtlichen Teil des Bauchraums.
10. Hosszú bélfodruk nagy mozgékonyságot enged, miközben annak ferde gyökere rövid vonal mentén rögzül a hátsó hasfalhoz. – Ihr langes Gekröse ermöglicht eine große Beweglichkeit, während dessen schräg verlaufende Wurzel entlang einer kurzen Linie an der hinteren Bauchwand befestigt ist.
11. A vakbél rendszerint intraperitoneális, rögzítettsége azonban egyénenként változik, ezért helyzete és elmozdíthatósága sem teljesen állandó. – Der Blinddarm liegt gewöhnlich intraperitoneal, seine Befestigung variiert jedoch individuell, weshalb auch seine Lage und Verschiebbarkeit nicht völlig konstant sind.
12. A féregnyúlványt minden oldalról hashártya borítja, saját kis fodrában pedig azok az erek haladnak, amelyek vérellátását biztosítják. – Der Wurmfortsatz ist allseitig von Bauchfell bedeckt, während in seinem eigenen kleinen Gekröse die für seine Blutversorgung zuständigen Gefäße verlaufen.
13. A harántvastagbél és a szigmabél ugyancsak intraperitoneális, mivel saját fodruk révén kapcsolódnak a hátsó hasfalhoz, és ennek megfelelően jelentős mozgékonysággal rendelkeznek. – Auch Querkolon und Sigma liegen intraperitoneal, da sie durch eigene Gekröse mit der hinteren Bauchwand verbunden sind und dementsprechend eine beträchtliche Beweglichkeit besitzen.
14. Ezzel szemben retroperitoneális helyzetről beszélünk, amikor a szerv a fali hashártya mögött, a hátsó hasfal és a hashártya közötti kötőszövetes térben található. – Von retroperitonealer Lage spricht man dagegen, wenn ein Organ hinter dem parietalen Bauchfell im Bindegewebsraum zwischen Bauchfell und hinterer Bauchwand liegt.
15. Az ilyen szervet rendszerint csak elülső felszínén borítja hashártya, miközben hátulsó oldala kötőszövetesen kapcsolódik a testfalhoz és a környező képletekhez. – Ein solches Organ wird gewöhnlich nur an seiner Vorderfläche vom Bauchfell bedeckt, während seine Rückseite bindegewebig mit der Körperwand und den umgebenden Strukturen verbunden ist.
16. Elsődlegesen retroperitoneálisnak azokat a szerveket nevezzük, amelyek fejlődésük kezdetétől a hashártya mögött helyezkednek el, és sohasem rendelkeztek valódi felfüggesztő fodorral. – Als primär retroperitoneal bezeichnet man Organe, die seit Beginn ihrer Entwicklung hinter dem Bauchfell liegen und niemals ein echtes Aufhängegekröse besaßen.
17. Ebbe a csoportba tartozik a két vese, a mellékvesék és a húgyvezetékek, amelyek a hátsó hasfalhoz közel, zsíros és kötőszövetes rétegekben fekszenek. – Zu dieser Gruppe gehören beide Nieren, die Nebennieren und die Harnleiter, die nahe der hinteren Bauchwand in Fett- und Bindegewebsschichten liegen.
18. Ugyanebben a retroperitoneális térben halad a hasi főverőér, az alsó üres véna, a szimpatikus határköteg és több jelentős nyirokút. – Im selben Retroperitonealraum verlaufen die Bauchaorta, die untere Hohlvene, der sympathische Grenzstrang und mehrere bedeutende Lymphbahnen.
19. Másodlagosan retroperitoneális szervek ezzel szemben eredetileg intraperitoneálisan fejlődnek, majd fodruk megrövidülése és összenövése következtében a hátsó hasfalhoz rögzülnek. – Sekundär retroperitoneale Organe entwickeln sich dagegen ursprünglich intraperitoneal und werden später durch Verkürzung und Verwachsung ihres Gekröses an der hinteren Bauchwand befestigt.
20. A fejlődés során a korábbi fodor egyik lemeze a hátsó fali hashártyával összefekszik, majd a két felszín között kötőszövetes összenövés alakul ki. – Während der Entwicklung legt sich ein Blatt des früheren Gekröses an das hintere parietale Bauchfell an, worauf zwischen beiden Flächen eine bindegewebige Verwachsung entsteht.
21. Ennek eredményeként az érintett szerv elveszíti korábbi mozgékonyságának nagy részét, és többnyire már csak elülső felszínén marad hashártyával fedett. – Dadurch verliert das betreffende Organ einen großen Teil seiner früheren Beweglichkeit und bleibt meist nur noch an seiner Vorderfläche vom Bauchfell bedeckt.
22. A nyombél felső kezdeti részétől eltekintve többnyire másodlagosan retroperitoneális, így patkó alakú lefutása szorosan kapcsolódik a hasnyálmirigy fejéhez és a hátsó hasfalhoz. – Abgesehen von seinem oberen Anfangsabschnitt liegt der Zwölffingerdarm überwiegend sekundär retroperitoneal, sodass sein hufeisenförmiger Verlauf eng mit Pankreaskopf und hinterer Bauchwand verbunden ist.
23. Szintén másodlagosan retroperitoneális a hasnyálmirigy nagy része, míg a lép felé nyúló farok megőrzi kapcsolatát egy intraperitoneális hashártyakettőzettel. – Auch der größte Teil der Bauchspeicheldrüse liegt sekundär retroperitoneal, während ihr zur Milz reichender Schwanz die Verbindung mit einer intraperitonealen Bauchfellduplikatur bewahrt.
24. A felszálló és a leszálló vastagbél fejlődésük folyamán a hátsó hasfalhoz nőnek, ezért helyzetük lényegesen rögzítettebb, mint a harántvastagbélé vagy a szigmabélé. – Aufsteigendes und absteigendes Kolon verwachsen während ihrer Entwicklung mit der hinteren Bauchwand, weshalb ihre Lage deutlich fester ist als die von Querkolon oder Sigma.
25. A végbél hashártyaviszonyai magasság szerint változnak, mivel felső részének több felszínét, középső szakaszának csupán elülső oldalát borítja hashártya. – Die Bauchfellverhältnisse des Mastdarms ändern sich mit der Höhe, da am oberen Abschnitt mehrere Flächen, am mittleren dagegen nur die Vorderseite vom Bauchfell bedeckt werden.
26. Legalsó szakasza már a hashártya alatt helyezkedik el, ami jól mutatja, hogy egyetlen szerv különböző részei eltérő hashártyaviszonyokat mutathatnak. – Sein unterster Abschnitt liegt bereits unterhalb des Bauchfells, was zeigt, dass verschiedene Teile eines Organs unterschiedliche Bauchfellbeziehungen aufweisen können.
27. Az extraperitoneális megjelölés tágabb fogalom, amely minden, a hashártyaűrön kívül fekvő képletet magában foglal, beleértve a retroperitoneális és a hashártya alatti szerveket is. – Die Bezeichnung extraperitoneal ist ein weiter gefasster Begriff, der alle außerhalb der Bauchfellhöhle liegenden Strukturen einschließlich retroperitonealer und unter dem Bauchfell gelegener Organe umfasst.
28. Mivel a hashártyaviszonyok fejlődési folyamatok eredményei, a felnőttkori rögzítettség, érlefutás és szervi szomszédság csak az embrionális átrendeződés ismeretében érthető meg teljesen. – Da die Bauchfellverhältnisse das Ergebnis von Entwicklungsvorgängen sind, lassen sich erwachsene Befestigung, Gefäßverlauf und Organnachbarschaft erst durch die Kenntnis der embryonalen Umlagerungen vollständig verstehen.
29. Sebészeti feltáráskor az intraperitoneális szervek többnyire közvetlenül elérhetők a hashártyaűr megnyitása után, míg a retroperitoneális képletekhez további szövetrétegeken keresztül vezet az út. – Bei einem operativen Zugang sind intraperitoneale Organe meist unmittelbar nach Eröffnung der Bauchfellhöhle erreichbar, während retroperitoneale Strukturen erst durch weitere Gewebeschichten zugänglich werden.
30. Az intraperitoneális és retroperitoneális helyzet közötti különbség tehát nem puszta elnevezés, hanem a fejlődést, a mozgékonyságot, a rögzítést és a klinikai megközelítést összekapcsoló anatómiai alapelv. – Der Unterschied zwischen intraperitonealer und retroperitonealer Lage ist somit keine bloße Benennung, sondern ein anatomisches Grundprinzip, das Entwicklung, Beweglichkeit, Befestigung und klinischen Zugang miteinander verbindet.
(aufklappen)magyar
1. A hasi szervek hashártyához viszonyított helyzete alapvetően meghatározza felszíni borításukat, rögzítettségüket, mozgékonyságukat, valamint ereik és idegeik megközelítési útját.
2. Az intraperitoneális kifejezés nem azt jelenti, hogy a szerv a hashártyaűr szabad terében fekszik, mivel ezt az üreget csupán vékony folyadékrés alkotja.
3. Intraperitoneális helyzetben a szerv felszínét nagyrészt zsigeri hashártya borítja, amely egy felfüggesztő kettőzeten keresztül folytatódik a fali lemezbe.
4. Mivel az ilyen szervek nem nőnek széles felszínen a hátsó hasfalhoz, légzés, emésztés vagy testhelyzet-változtatás során viszonylag szabadon elmozdulhatnak.
5. Mozgékonyságuk azonban nem korlátlan, mert a bélfodor gyökere, az erek, az idegek és a szomszédos hashártyakettőzetek meghatározott tengelyekhez rögzítik őket.
6. A felfüggesztő kettőzet lemezei között futó artériák, vénák, nyirokerek és idegek úgy érik el a szervet, hogy nem keresztezik szabadon a hashártyaűrt.
7. A gyomor, a lép, az epehólyag és a máj legnagyobb része intraperitoneálisan helyezkedik el, bár hashártyaborításuk kiterjedése nem mindenütt azonos.
8. A májon például csupasz terület marad, ahol a szerv közvetlenül a rekeszizomhoz kapcsolódik, ezért az intraperitoneális besorolás nem jelent teljes körülborítást.
9. A vékonybél kezdeti szakaszának kivételével az éhbél és a csípőbél a közös bélfodorhoz függesztve, kiterjedt kacsokat alkotva tölti ki a hasüreg jelentős részét.
10. Hosszú bélfodruk nagy mozgékonyságot enged, miközben annak ferde gyökere rövid vonal mentén rögzül a hátsó hasfalhoz.
11. A vakbél rendszerint intraperitoneális, rögzítettsége azonban egyénenként változik, ezért helyzete és elmozdíthatósága sem teljesen állandó.
12. A féregnyúlványt minden oldalról hashártya borítja, saját kis fodrában pedig azok az erek haladnak, amelyek vérellátását biztosítják.
13. A harántvastagbél és a szigmabél ugyancsak intraperitoneális, mivel saját fodruk révén kapcsolódnak a hátsó hasfalhoz, és ennek megfelelően jelentős mozgékonysággal rendelkeznek.
14. Ezzel szemben retroperitoneális helyzetről beszélünk, amikor a szerv a fali hashártya mögött, a hátsó hasfal és a hashártya közötti kötőszövetes térben található.
15. Az ilyen szervet rendszerint csak elülső felszínén borítja hashártya, miközben hátulsó oldala kötőszövetesen kapcsolódik a testfalhoz és a környező képletekhez.
16. Elsődlegesen retroperitoneálisnak azokat a szerveket nevezzük, amelyek fejlődésük kezdetétől a hashártya mögött helyezkednek el, és sohasem rendelkeztek valódi felfüggesztő fodorral.
17. Ebbe a csoportba tartozik a két vese, a mellékvesék és a húgyvezetékek, amelyek a hátsó hasfalhoz közel, zsíros és kötőszövetes rétegekben fekszenek.
18. Ugyanebben a retroperitoneális térben halad a hasi főverőér, az alsó üres véna, a szimpatikus határköteg és több jelentős nyirokút.
19. Másodlagosan retroperitoneális szervek ezzel szemben eredetileg intraperitoneálisan fejlődnek, majd fodruk megrövidülése és összenövése következtében a hátsó hasfalhoz rögzülnek.
20. A fejlődés során a korábbi fodor egyik lemeze a hátsó fali hashártyával összefekszik, majd a két felszín között kötőszövetes összenövés alakul ki.
21. Ennek eredményeként az érintett szerv elveszíti korábbi mozgékonyságának nagy részét, és többnyire már csak elülső felszínén marad hashártyával fedett.
22. A nyombél felső kezdeti részétől eltekintve többnyire másodlagosan retroperitoneális, így patkó alakú lefutása szorosan kapcsolódik a hasnyálmirigy fejéhez és a hátsó hasfalhoz.
23. Szintén másodlagosan retroperitoneális a hasnyálmirigy nagy része, míg a lép felé nyúló farok megőrzi kapcsolatát egy intraperitoneális hashártyakettőzettel.
24. A felszálló és a leszálló vastagbél fejlődésük folyamán a hátsó hasfalhoz nőnek, ezért helyzetük lényegesen rögzítettebb, mint a harántvastagbélé vagy a szigmabélé.
25. A végbél hashártyaviszonyai magasság szerint változnak, mivel felső részének több felszínét, középső szakaszának csupán elülső oldalát borítja hashártya.
26. Legalsó szakasza már a hashártya alatt helyezkedik el, ami jól mutatja, hogy egyetlen szerv különböző részei eltérő hashártyaviszonyokat mutathatnak.
27. Az extraperitoneális megjelölés tágabb fogalom, amely minden, a hashártyaűrön kívül fekvő képletet magában foglal, beleértve a retroperitoneális és a hashártya alatti szerveket is.
28. Mivel a hashártyaviszonyok fejlődési folyamatok eredményei, a felnőttkori rögzítettség, érlefutás és szervi szomszédság csak az embrionális átrendeződés ismeretében érthető meg teljesen.
29. Sebészeti feltáráskor az intraperitoneális szervek többnyire közvetlenül elérhetők a hashártyaűr megnyitása után, míg a retroperitoneális képletekhez további szövetrétegeken keresztül vezet az út.
30. Az intraperitoneális és retroperitoneális helyzet közötti különbség tehát nem puszta elnevezés, hanem a fejlődést, a mozgékonyságot, a rögzítést és a klinikai megközelítést összekapcsoló anatómiai alapelv.
(aufklappen)német
1. Die Lage der Bauchorgane zum Bauchfell bestimmt grundlegend ihren Oberflächenüberzug, ihre Befestigung und Beweglichkeit sowie die Zugangswege ihrer Gefäße und Nerven.
2. Der Ausdruck intraperitoneal bedeutet nicht, dass das Organ frei in der Bauchfellhöhle liegt, da diese lediglich einen dünnen Flüssigkeitsspalt darstellt.
3. Bei intraperitonealer Lage ist die Organoberfläche größtenteils von viszeralem Bauchfell bedeckt, das über eine aufhängende Duplikatur in das parietale Blatt übergeht.
4. Da solche Organe nicht breitflächig mit der hinteren Bauchwand verwachsen sind, können sie sich bei Atmung, Verdauung oder Lagewechsel relativ frei verschieben.
5. Ihre Beweglichkeit ist jedoch nicht unbegrenzt, da Gekrösewurzel, Gefäße, Nerven und benachbarte Bauchfellduplikaturen sie an bestimmten Achsen befestigen.
6. Die zwischen den Blättern der Aufhängeduplikatur verlaufenden Arterien, Venen, Lymphgefäße und Nerven erreichen das Organ, ohne die Bauchfellhöhle frei zu durchqueren.
7. Magen, Milz, Gallenblase und der größte Teil der Leber liegen intraperitoneal, obwohl die Ausdehnung ihres Bauchfellüberzugs nicht überall gleich ist.
8. An der Leber bleibt beispielsweise eine unbedeckte Fläche bestehen, an der das Organ unmittelbar dem Zwerchfell anliegt, weshalb die intraperitoneale Einordnung keine vollständige Umhüllung bedeutet.
9. Mit Ausnahme des Anfangsabschnitts des Dünndarms füllen Jejunum und Ileum, am gemeinsamen Gekröse aufgehängt und ausgedehnte Schlingen bildend, einen beträchtlichen Teil des Bauchraums.
10. Ihr langes Gekröse ermöglicht eine große Beweglichkeit, während dessen schräg verlaufende Wurzel entlang einer kurzen Linie an der hinteren Bauchwand befestigt ist.
11. Der Blinddarm liegt gewöhnlich intraperitoneal, seine Befestigung variiert jedoch individuell, weshalb auch seine Lage und Verschiebbarkeit nicht völlig konstant sind.
12. Der Wurmfortsatz ist allseitig von Bauchfell bedeckt, während in seinem eigenen kleinen Gekröse die für seine Blutversorgung zuständigen Gefäße verlaufen.
13. Auch Querkolon und Sigma liegen intraperitoneal, da sie durch eigene Gekröse mit der hinteren Bauchwand verbunden sind und dementsprechend eine beträchtliche Beweglichkeit besitzen.
14. Von retroperitonealer Lage spricht man dagegen, wenn ein Organ hinter dem parietalen Bauchfell im Bindegewebsraum zwischen Bauchfell und hinterer Bauchwand liegt.
15. Ein solches Organ wird gewöhnlich nur an seiner Vorderfläche vom Bauchfell bedeckt, während seine Rückseite bindegewebig mit der Körperwand und den umgebenden Strukturen verbunden ist.
16. Als primär retroperitoneal bezeichnet man Organe, die seit Beginn ihrer Entwicklung hinter dem Bauchfell liegen und niemals ein echtes Aufhängegekröse besaßen.
17. Zu dieser Gruppe gehören beide Nieren, die Nebennieren und die Harnleiter, die nahe der hinteren Bauchwand in Fett- und Bindegewebsschichten liegen.
18. Im selben Retroperitonealraum verlaufen die Bauchaorta, die untere Hohlvene, der sympathische Grenzstrang und mehrere bedeutende Lymphbahnen.
19. Sekundär retroperitoneale Organe entwickeln sich dagegen ursprünglich intraperitoneal und werden später durch Verkürzung und Verwachsung ihres Gekröses an der hinteren Bauchwand befestigt.
20. Während der Entwicklung legt sich ein Blatt des früheren Gekröses an das hintere parietale Bauchfell an, worauf zwischen beiden Flächen eine bindegewebige Verwachsung entsteht.
21. Dadurch verliert das betreffende Organ einen großen Teil seiner früheren Beweglichkeit und bleibt meist nur noch an seiner Vorderfläche vom Bauchfell bedeckt.
22. Abgesehen von seinem oberen Anfangsabschnitt liegt der Zwölffingerdarm überwiegend sekundär retroperitoneal, sodass sein hufeisenförmiger Verlauf eng mit Pankreaskopf und hinterer Bauchwand verbunden ist.
23. Auch der größte Teil der Bauchspeicheldrüse liegt sekundär retroperitoneal, während ihr zur Milz reichender Schwanz die Verbindung mit einer intraperitonealen Bauchfellduplikatur bewahrt.
24. Aufsteigendes und absteigendes Kolon verwachsen während ihrer Entwicklung mit der hinteren Bauchwand, weshalb ihre Lage deutlich fester ist als die von Querkolon oder Sigma.
25. Die Bauchfellverhältnisse des Mastdarms ändern sich mit der Höhe, da am oberen Abschnitt mehrere Flächen, am mittleren dagegen nur die Vorderseite vom Bauchfell bedeckt werden.
26. Sein unterster Abschnitt liegt bereits unterhalb des Bauchfells, was zeigt, dass verschiedene Teile eines Organs unterschiedliche Bauchfellbeziehungen aufweisen können.
27. Die Bezeichnung extraperitoneal ist ein weiter gefasster Begriff, der alle außerhalb der Bauchfellhöhle liegenden Strukturen einschließlich retroperitonealer und unter dem Bauchfell gelegener Organe umfasst.
28. Da die Bauchfellverhältnisse das Ergebnis von Entwicklungsvorgängen sind, lassen sich erwachsene Befestigung, Gefäßverlauf und Organnachbarschaft erst durch die Kenntnis der embryonalen Umlagerungen vollständig verstehen.
29. Bei einem operativen Zugang sind intraperitoneale Organe meist unmittelbar nach Eröffnung der Bauchfellhöhle erreichbar, während retroperitoneale Strukturen erst durch weitere Gewebeschichten zugänglich werden.
30. Der Unterschied zwischen intraperitonealer und retroperitonealer Lage ist somit keine bloße Benennung, sondern ein anatomisches Grundprinzip, das Entwicklung, Beweglichkeit, Befestigung und klinischen Zugang miteinander verbindet.