10.3.2 – A nyelvszemölcsök és az ízlelőbimbók – Zungenpapillen und Geschmacksknospen
1. A nyelv hátának nyálkahártyáját apró, különböző alakú nyelvszemölcsök borítják, amelyek felelősek a nyelv jellegzetes, egyenetlen felszínéért. – Die Schleimhaut des Zungenrückens ist mit kleinen, unterschiedlich geformten Zungenpapillen bedeckt, die für die charakteristische, unebene Oberfläche der Zunge verantwortlich sind.
2. A szemölcsök a nyálkahártya kötőszöveti rétegének a hámba türemkedő kiemelkedései, amelyek megnövelik a felszínt. – Die Papillen sind Erhebungen der Bindegewebsschicht der Schleimhaut, die sich in das Epithel hineinwölben und dadurch die Oberfläche vergrößern.
3. Négy fő típusukat különböztetjük meg: a fonalszerű, a gombaszerű, az árkolt és a levélszerű szemölcsöket. – Man unterscheidet vier Haupttypen: die fadenförmigen, die pilzförmigen, die wallförmigen und die blattförmigen Papillen.
4. A fonalszerű szemölcsök a legszámosabbak, és a nyelvhát szinte teljes felületét egyenletesen borítják. – Die fadenförmigen Papillen (Papillae filiformes) sind die zahlreichsten und bedecken nahezu die gesamte Oberfläche des Zungenrückens gleichmäßig.
5. Keskeny, hegyes, kissé hátrafelé hajló kúp alakjuk van, felszínüket vastag elszarusodott hámréteg borítja. – Sie besitzen eine schmale, spitze, leicht nach hinten geneigte Kegelform, deren Oberfläche von einer dicken verhornten Epithelschicht bedeckt wird.
6. Ezek a szemölcsök nem tartalmaznak ízlelőbimbót, feladatuk elsősorban mechanikai jellegű. – Diese Papillen enthalten keine Geschmacksknospen, ihre Aufgabe ist in erster Linie mechanischer Natur.
7. Az elszarusodott hegyük segíti az étel megragadását és a nyelv felszínén történő továbbítását. – Ihre verhornte Spitze unterstützt das Erfassen der Nahrung und deren Weiterbeförderung auf der Zungenoberfläche.
8. Emellett tapintási ingerek felvételére is alkalmasak, hiszen a hámjukban szabad idegvégződések találhatók. – Außerdem sind sie zur Aufnahme von Tastreizen fähig, da sich in ihrem Epithel freie Nervenendigungen befinden.
9. Sűrű elrendeződésük adja a nyelvhát jellegzetes, kissé bársonyos, fehéresszürke tapintását. – Ihre dichte Anordnung verleiht dem Zungenrücken die charakteristische, leicht samtige, weißlich-graue Beschaffenheit.
10. A gombaszerű szemölcsök a fonalszerű szemölcsök közé szórtan ékelődnek, elsősorban a nyelv hegyén és szélein. – Die pilzförmigen Papillen (Papillae fungiformes) sind vereinzelt zwischen die fadenförmigen Papillen eingestreut, vor allem an der Zungenspitze und an den Rändern.
11. Alakjuk lekerekített, gomba fejéhez hasonló, keskeny nyakkal illeszkednek a nyálkahártyához. – Ihre Form ist abgerundet und einem Pilzhut ähnlich, sie sitzen mit einem schmalen Hals der Schleimhaut auf.
12. Hámjuk vékonyabb és kevésbé szarusodik, ezért az alattuk futó hajszálerek pirosas pontokként átlátszanak. – Ihr Epithel ist dünner und weniger verhornt, weshalb die darunter verlaufenden Kapillaren als rötliche Punkte durchscheinen.
13. Felső lapos felszínükön néhány ízlelőbimbó helyezkedik el. – Auf ihrer flachen Oberseite befinden sich einige Geschmacksknospen.
14. A gombaszerű szemölcsök tehát egyszerre látják el a tapintás és az ízlelés feladatát. – Die pilzförmigen Papillen erfüllen somit gleichzeitig eine Tast- und eine Geschmacksfunktion.
15. A nyelvhát elülső kétharmadát a hátulsó harmadtól egy V alakú határárok választja el. – Das vordere Zweidrittel des Zungenrückens wird vom hinteren Drittel durch eine V-förmige Grenzfurche (Sulcus terminalis) getrennt.
16. A határárok csúcsán egy kis mélyedés, a vaklyuk található, amely a pajzsmirigy magzati kialakulásának emléke. – An der Spitze der Grenzfurche liegt eine kleine Vertiefung, das Blindloch (Foramen caecum), ein Überbleibsel der embryonalen Anlage der Schilddrüse.
17. Közvetlenül a határárok előtt, azzal párhuzamosan helyezkedik el az árkolt szemölcsök sora. – Unmittelbar vor der Grenzfurche, parallel zu ihr, liegt die Reihe der wallförmigen Papillen.
18. Ebből a típusból mindössze hét-tizenkettő található, mégis ezek a legnagyobb nyelvszemölcsök. – Von diesem Typ gibt es nur sieben bis zwölf Stück, dennoch sind sie die größten Zungenpapillen.
19. Mindegyiket egy körkörös árok veszi körül, amely elválasztja a szemölcsöt a környező nyálkahártyától. – Jede von ihnen ist von einer ringförmigen Furche umgeben, die die Papille von der umliegenden Schleimhaut trennt.
20. Az árok mindkét oldali falában rendkívül sok ízlelőbimbó sorakozik egymás mellett. – In beiden Wänden dieser Furche reihen sich außerordentlich viele Geschmacksknospen dicht nebeneinander.
21. Az árok alján savós mirigyek nyílása található, amelyek folyamatosan öblítik a mélyedést. – Am Boden der Furche münden seröse Spüldrüsen (Ebner-Drüsen), die die Vertiefung fortlaufend durchspülen.
22. Ez az öblítés gyorsan eltávolítja az oldott ízanyagokat, így a szemölcsök mindig új ingereket tudnak érzékelni. – Diese Spülung entfernt die gelösten Geschmacksstoffe rasch, sodass die Papillen stets neue Reize wahrnehmen können.
23. A levélszerű szemölcsök a nyelv hátulsó, oldalsó szélén, néhány párhuzamos redő formájában jelennek meg. – Die blattförmigen Papillen (Papillae foliatae) treten am hinteren Seitenrand der Zunge in Form einiger paralleler Falten auf.
24. A redők közötti keskeny árkokban szintén ízlelőbimbók találhatók. – In den schmalen Furchen zwischen den Falten befinden sich ebenfalls Geschmacksknospen.
25. Ez a szemölcstípus gyermekkorban még jól fejlett, felnőttkorra azonban jelentősen visszafejlődik. – Dieser Papillentyp ist im Kindesalter noch gut ausgeprägt, bildet sich jedoch bis zum Erwachsenenalter deutlich zurück.
26. A négy szemölcstípus közül csak a fonalszerű szemölcsök nélkülözik teljesen az ízlelőbimbókat. – Von den vier Papillentypen sind ausschließlich die fadenförmigen Papillen vollständig frei von Geschmacksknospen.
27. Az ízlelőbimbók tehát a gombaszerű, az árkolt és a levélszerű szemölcsökre korlátozódnak, valamint elszórtan a lágy szájpadon és a gégefedőn is előfordulnak. – Die Geschmacksknospen beschränken sich also auf die pilzförmigen, wallförmigen und blattförmigen Papillen und kommen vereinzelt auch am weichen Gaumen und am Kehldeckel vor.
28. Egyetlen ízlelőbimbó hagymaformájú, néhány tucat sejtből felépülő képlet, amely a hám teljes vastagságát átéri. – Eine einzelne Geschmacksknospe ist ein zwiebelförmiges Gebilde aus einigen Dutzend Zellen, das die gesamte Dicke des Epithels durchspannt.
29. Csúcsán egy apró nyílás, az ízlelőpórus vezet a felszínre, amelyen keresztül a nyálban oldott anyagok bejutnak. – An ihrer Spitze führt eine winzige Öffnung, die Geschmackspore, an die Oberfläche, durch welche die im Speichel gelösten Stoffe eindringen.
30. A bimbón belül ízlelősejtek, támasztósejtek és bazális sejtek különíthetők el egymástól. – Innerhalb der Knospe lassen sich Geschmackssinneszellen, Stützzellen und Basalzellen voneinander unterscheiden.
31. Az ízlelősejtek csúcsi felszínükön apró mikrobolyhokkal érzékelik az oldott ízanyagokat, és ingerületüket idegrostoknak adják tovább. – Die Geschmackssinneszellen nehmen die gelösten Geschmacksstoffe mit feinen Mikrovilli an ihrer apikalen Oberfläche wahr und leiten ihre Erregung an Nervenfasern weiter.
32. Az ízlelősejtek rövid életűek, mintegy tíz naponta újratermelődnek a bazális sejtekből. – Die Geschmackssinneszellen sind kurzlebig und erneuern sich etwa alle zehn Tage aus den Basalzellen.
33. Öt alapízt különböztetünk meg: édeset, sósat, savanyút, keserűt és az umamit, amelyek a nyelv teljes felszínén, eltérő érzékenységgel érzékelhetők. – Man unterscheidet fünf Grundgeschmacksrichtungen: süß, salzig, sauer, bitter und umami, die über die gesamte Zungenoberfläche mit unterschiedlicher Empfindlichkeit wahrgenommen werden können.
34. A nyelv elülső kétharmadának ízérzését az arcideg egyik ága, a dobhúr szállítja, míg a hátulsó harmadét a nyelvgarati ideg. – Die Geschmacksempfindung des vorderen Zweidrittels der Zunge wird von einem Ast des Gesichtsnervs, der Paukensaite (Chorda tympani), geleitet, die des hinteren Drittels vom Zungen-Rachen-Nerv (Nervus glossopharyngeus).
35. Összefoglalva: a nyelvszemölcsök sokfélesége és a bennük rejlő ízlelőbimbók teszik lehetővé, hogy a nyelv egyszerre lássa el a tapintás és az ízérzékelés összetett feladatát. – Zusammenfassend lässt sich sagen: Die Vielfalt der Zungenpapillen und die in ihnen verborgenen Geschmacksknospen ermöglichen es der Zunge, gleichzeitig die komplexe Aufgabe des Tastens und des Schmeckens zu erfüllen.
(aufklappen)magyar
1. A nyelv hátának nyálkahártyáját apró, különböző alakú nyelvszemölcsök borítják, amelyek felelősek a nyelv jellegzetes, egyenetlen felszínéért.
2. A szemölcsök a nyálkahártya kötőszöveti rétegének a hámba türemkedő kiemelkedései, amelyek megnövelik a felszínt.
3. Négy fő típusukat különböztetjük meg: a fonalszerű, a gombaszerű, az árkolt és a levélszerű szemölcsöket.
4. A fonalszerű szemölcsök a legszámosabbak, és a nyelvhát szinte teljes felületét egyenletesen borítják.
5. Keskeny, hegyes, kissé hátrafelé hajló kúp alakjuk van, felszínüket vastag elszarusodott hámréteg borítja.
6. Ezek a szemölcsök nem tartalmaznak ízlelőbimbót, feladatuk elsősorban mechanikai jellegű.
7. Az elszarusodott hegyük segíti az étel megragadását és a nyelv felszínén történő továbbítását.
8. Emellett tapintási ingerek felvételére is alkalmasak, hiszen a hámjukban szabad idegvégződések találhatók.
9. Sűrű elrendeződésük adja a nyelvhát jellegzetes, kissé bársonyos, fehéresszürke tapintását.
10. A gombaszerű szemölcsök a fonalszerű szemölcsök közé szórtan ékelődnek, elsősorban a nyelv hegyén és szélein.
11. Alakjuk lekerekített, gomba fejéhez hasonló, keskeny nyakkal illeszkednek a nyálkahártyához.
12. Hámjuk vékonyabb és kevésbé szarusodik, ezért az alattuk futó hajszálerek pirosas pontokként átlátszanak.
13. Felső lapos felszínükön néhány ízlelőbimbó helyezkedik el.
14. A gombaszerű szemölcsök tehát egyszerre látják el a tapintás és az ízlelés feladatát.
15. A nyelvhát elülső kétharmadát a hátulsó harmadtól egy V alakú határárok választja el.
16. A határárok csúcsán egy kis mélyedés, a vaklyuk található, amely a pajzsmirigy magzati kialakulásának emléke.
17. Közvetlenül a határárok előtt, azzal párhuzamosan helyezkedik el az árkolt szemölcsök sora.
18. Ebből a típusból mindössze hét-tizenkettő található, mégis ezek a legnagyobb nyelvszemölcsök.
19. Mindegyiket egy körkörös árok veszi körül, amely elválasztja a szemölcsöt a környező nyálkahártyától.
20. Az árok mindkét oldali falában rendkívül sok ízlelőbimbó sorakozik egymás mellett.
21. Az árok alján savós mirigyek nyílása található, amelyek folyamatosan öblítik a mélyedést.
22. Ez az öblítés gyorsan eltávolítja az oldott ízanyagokat, így a szemölcsök mindig új ingereket tudnak érzékelni.
23. A levélszerű szemölcsök a nyelv hátulsó, oldalsó szélén, néhány párhuzamos redő formájában jelennek meg.
24. A redők közötti keskeny árkokban szintén ízlelőbimbók találhatók.
25. Ez a szemölcstípus gyermekkorban még jól fejlett, felnőttkorra azonban jelentősen visszafejlődik.
26. A négy szemölcstípus közül csak a fonalszerű szemölcsök nélkülözik teljesen az ízlelőbimbókat.
27. Az ízlelőbimbók tehát a gombaszerű, az árkolt és a levélszerű szemölcsökre korlátozódnak, valamint elszórtan a lágy szájpadon és a gégefedőn is előfordulnak.
28. Egyetlen ízlelőbimbó hagymaformájú, néhány tucat sejtből felépülő képlet, amely a hám teljes vastagságát átéri.
29. Csúcsán egy apró nyílás, az ízlelőpórus vezet a felszínre, amelyen keresztül a nyálban oldott anyagok bejutnak.
30. A bimbón belül ízlelősejtek, támasztósejtek és bazális sejtek különíthetők el egymástól.
31. Az ízlelősejtek csúcsi felszínükön apró mikrobolyhokkal érzékelik az oldott ízanyagokat, és ingerületüket idegrostoknak adják tovább.
32. Az ízlelősejtek rövid életűek, mintegy tíz naponta újratermelődnek a bazális sejtekből.
33. Öt alapízt különböztetünk meg: édeset, sósat, savanyút, keserűt és az umamit, amelyek a nyelv teljes felszínén, eltérő érzékenységgel érzékelhetők.
34. A nyelv elülső kétharmadának ízérzését az arcideg egyik ága, a dobhúr szállítja, míg a hátulsó harmadét a nyelvgarati ideg.
35. Összefoglalva: a nyelvszemölcsök sokfélesége és a bennük rejlő ízlelőbimbók teszik lehetővé, hogy a nyelv egyszerre lássa el a tapintás és az ízérzékelés összetett feladatát.
(aufklappen)német
1. Die Schleimhaut des Zungenrückens ist mit kleinen, unterschiedlich geformten Zungenpapillen bedeckt, die für die charakteristische, unebene Oberfläche der Zunge verantwortlich sind.
2. Die Papillen sind Erhebungen der Bindegewebsschicht der Schleimhaut, die sich in das Epithel hineinwölben und dadurch die Oberfläche vergrößern.
3. Man unterscheidet vier Haupttypen: die fadenförmigen, die pilzförmigen, die wallförmigen und die blattförmigen Papillen.
4. Die fadenförmigen Papillen (Papillae filiformes) sind die zahlreichsten und bedecken nahezu die gesamte Oberfläche des Zungenrückens gleichmäßig.
5. Sie besitzen eine schmale, spitze, leicht nach hinten geneigte Kegelform, deren Oberfläche von einer dicken verhornten Epithelschicht bedeckt wird.
6. Diese Papillen enthalten keine Geschmacksknospen, ihre Aufgabe ist in erster Linie mechanischer Natur.
7. Ihre verhornte Spitze unterstützt das Erfassen der Nahrung und deren Weiterbeförderung auf der Zungenoberfläche.
8. Außerdem sind sie zur Aufnahme von Tastreizen fähig, da sich in ihrem Epithel freie Nervenendigungen befinden.
9. Ihre dichte Anordnung verleiht dem Zungenrücken die charakteristische, leicht samtige, weißlich-graue Beschaffenheit.
10. Die pilzförmigen Papillen (Papillae fungiformes) sind vereinzelt zwischen die fadenförmigen Papillen eingestreut, vor allem an der Zungenspitze und an den Rändern.
11. Ihre Form ist abgerundet und einem Pilzhut ähnlich, sie sitzen mit einem schmalen Hals der Schleimhaut auf.
12. Ihr Epithel ist dünner und weniger verhornt, weshalb die darunter verlaufenden Kapillaren als rötliche Punkte durchscheinen.
13. Auf ihrer flachen Oberseite befinden sich einige Geschmacksknospen.
14. Die pilzförmigen Papillen erfüllen somit gleichzeitig eine Tast- und eine Geschmacksfunktion.
15. Das vordere Zweidrittel des Zungenrückens wird vom hinteren Drittel durch eine V-förmige Grenzfurche (Sulcus terminalis) getrennt.
16. An der Spitze der Grenzfurche liegt eine kleine Vertiefung, das Blindloch (Foramen caecum), ein Überbleibsel der embryonalen Anlage der Schilddrüse.
17. Unmittelbar vor der Grenzfurche, parallel zu ihr, liegt die Reihe der wallförmigen Papillen.
18. Von diesem Typ gibt es nur sieben bis zwölf Stück, dennoch sind sie die größten Zungenpapillen.
19. Jede von ihnen ist von einer ringförmigen Furche umgeben, die die Papille von der umliegenden Schleimhaut trennt.
20. In beiden Wänden dieser Furche reihen sich außerordentlich viele Geschmacksknospen dicht nebeneinander.
21. Am Boden der Furche münden seröse Spüldrüsen (Ebner-Drüsen), die die Vertiefung fortlaufend durchspülen.
22. Diese Spülung entfernt die gelösten Geschmacksstoffe rasch, sodass die Papillen stets neue Reize wahrnehmen können.
23. Die blattförmigen Papillen (Papillae foliatae) treten am hinteren Seitenrand der Zunge in Form einiger paralleler Falten auf.
24. In den schmalen Furchen zwischen den Falten befinden sich ebenfalls Geschmacksknospen.
25. Dieser Papillentyp ist im Kindesalter noch gut ausgeprägt, bildet sich jedoch bis zum Erwachsenenalter deutlich zurück.
26. Von den vier Papillentypen sind ausschließlich die fadenförmigen Papillen vollständig frei von Geschmacksknospen.
27. Die Geschmacksknospen beschränken sich also auf die pilzförmigen, wallförmigen und blattförmigen Papillen und kommen vereinzelt auch am weichen Gaumen und am Kehldeckel vor.
28. Eine einzelne Geschmacksknospe ist ein zwiebelförmiges Gebilde aus einigen Dutzend Zellen, das die gesamte Dicke des Epithels durchspannt.
29. An ihrer Spitze führt eine winzige Öffnung, die Geschmackspore, an die Oberfläche, durch welche die im Speichel gelösten Stoffe eindringen.
30. Innerhalb der Knospe lassen sich Geschmackssinneszellen, Stützzellen und Basalzellen voneinander unterscheiden.
31. Die Geschmackssinneszellen nehmen die gelösten Geschmacksstoffe mit feinen Mikrovilli an ihrer apikalen Oberfläche wahr und leiten ihre Erregung an Nervenfasern weiter.
32. Die Geschmackssinneszellen sind kurzlebig und erneuern sich etwa alle zehn Tage aus den Basalzellen.
33. Man unterscheidet fünf Grundgeschmacksrichtungen: süß, salzig, sauer, bitter und umami, die über die gesamte Zungenoberfläche mit unterschiedlicher Empfindlichkeit wahrgenommen werden können.
34. Die Geschmacksempfindung des vorderen Zweidrittels der Zunge wird von einem Ast des Gesichtsnervs, der Paukensaite (Chorda tympani), geleitet, die des hinteren Drittels vom Zungen-Rachen-Nerv (Nervus glossopharyngeus).
35. Zusammenfassend lässt sich sagen: Die Vielfalt der Zungenpapillen und die in ihnen verborgenen Geschmacksknospen ermöglichen es der Zunge, gleichzeitig die komplexe Aufgabe des Tastens und des Schmeckens zu erfüllen.