4.10.2 – Az orrüreg csontos váza és az orrmelléküregek – Das knöcherne Gerüst der Nasenhöhle und die Nasennebenhöhlen
1. A külső orr mögött elhelyezkedő orrüreg (cavitas nasi) páros, nyálkahártyával bélelt tér, amelyet a középvonalban az orrsövény választ két félre. – Die hinter der äußeren Nase gelegene Nasenhöhle (Cavitas nasi) ist ein paariger, von Schleimhaut ausgekleideter Raum, der durch die Nasenscheidewand in zwei Hälften geteilt wird.
2. Elöl a körte alakú nyíláson keresztül kapcsolódik a külvilághoz, hátul pedig a két belső orrnyílás, a choanák útján a garat orri részébe vezet. – Vorn steht sie über die birnenförmige Öffnung mit der Außenwelt in Verbindung, während sie hinten durch die beiden Choanen in den Nasenrachen übergeht.
3. Az orrüreg tetejének elülső részét az orrcsont és a homlokcsont, középső szakaszát a rostacsont rostált lemeze, hátulsó részét pedig az ékcsont alkotja. – Das Dach der Nasenhöhle wird vorn von Nasen- und Stirnbein, im mittleren Abschnitt von der Siebplatte des Siebbeins und hinten vom Keilbein gebildet.
4. A rendkívül vékony rostált lemezen (lamina cribrosa) számos apró nyílás található, amelyeken a szaglóideg rostjai az orrnyálkahártyából a koponyaüregbe jutnak. – In der äußerst dünnen Siebplatte (Lamina cribrosa) liegen zahlreiche kleine Öffnungen, durch welche die Fasern des Riechnervs von der Nasenschleimhaut in die Schädelhöhle gelangen.
5. Fenekét nagyrészt a felső állcsont szájpadnyúlványai, hátul pedig a szájpadcsontok vízszintes lemezei képezik, egyúttal elválasztva az orrüreget a szájüregtől. – Der Boden wird überwiegend von den Gaumenfortsätzen der Oberkiefer und hinten von den horizontalen Platten der Gaumenbeine gebildet, wodurch Nasen- und Mundhöhle voneinander getrennt werden.
6. A csontos orrsövény (septum nasi osseum) felső részét a rostacsont függőleges lemeze, alsó-hátsó részét pedig az ekecsont (vomer) hozza létre. – Der obere Teil der knöchernen Nasenscheidewand (Septum nasi osseum) wird von der senkrechten Platte des Siebbeins, ihr unterer hinterer Abschnitt vom Pflugscharbein (Vomer) gebildet.
7. Előrefelé a csontos sövény az orrsövényporcban folytatódik, amely rugalmassága révén a külső orr alakjához is hozzájárul. – Nach vorn setzt sich das knöcherne Septum in den Nasenscheidewandknorpel fort, der aufgrund seiner Elastizität auch die Form der äußeren Nase mitbestimmt.
8. Az orrüreg oldalfalának szerkezete összetett, mivel kialakításában a felső állcsont, a könnycsont, a rostacsont, az alsó orrkagyló, a szájpadcsont és az ékcsont egyaránt részt vesz. – Die Seitenwand der Nasenhöhle ist komplex aufgebaut, da Oberkiefer, Tränenbein, Siebbein, untere Nasenmuschel, Gaumenbein und Keilbein an ihrer Bildung beteiligt sind.
9. E falról három ívelt csontlemez, a felső, a középső és az alsó orrkagyló emelkedik az üreg belseje felé. – Von dieser Wand ragen drei gebogene Knochenlamellen, die obere, mittlere und untere Nasenmuschel, in das Innere der Höhle.
10. Míg a felső és a középső orrkagyló a rostacsont része, addig az alsó orrkagyló (concha nasalis inferior) önálló arckoponyacsont. – Während die obere und mittlere Nasenmuschel zum Siebbein gehören, ist die untere Nasenmuschel (Concha nasalis inferior) ein selbstständiger Gesichtsschädelknochen.
11. A kagylók alatt húzódó felső, középső és alsó orrjáratok növelik a nyálkahártya felszínét, és szabályozzák a belélegzett levegő áramlását. – Die unter den Muscheln verlaufenden oberen, mittleren und unteren Nasengänge vergrößern die Schleimhautoberfläche und beeinflussen die Strömung der eingeatmeten Luft.
12. Az orrsövény és a kagylók medialis felszíne között fennmaradó közös orrjárat hosszanti irányban kapcsolja össze az egyes járatokat. – Der zwischen Nasenscheidewand und medialen Muschelflächen verbleibende gemeinsame Nasengang verbindet die einzelnen Gänge in Längsrichtung.
13. A felső orrkagyló felett található ékcsonti-rostacsonti mélyedésbe nyílik az ékcsonti üreg, amely az ékcsont testében helyezkedik el. – In den oberhalb der oberen Nasenmuschel gelegenen Recessus sphenoethmoidalis mündet die Keilbeinhöhle, die sich im Körper des Keilbeins befindet.
14. A felső orrjáratba főként a hátsó rostasejtek nyílnak, míg a középső járat több melléküreg közös elvezetési területe. – In den oberen Nasengang münden vor allem die hinteren Siebbeinzellen, während der mittlere Gang als gemeinsamer Abflussbereich mehrerer Nebenhöhlen dient.
15. A középső orrjárat oldalfalán félhold alakú rés (hiatus semilunaris) látható, amelyhez tölcsérszerűen kapcsolódik a rostacsonti tölcsér (infundibulum ethmoidale). – An der Seitenwand des mittleren Nasengangs liegt der halbmondförmige Hiatus semilunaris, an den sich trichterförmig das Infundibulum ethmoidale anschließt.
16. Ezen a területen keresztül ürül a homloküreg, az arcüreg, valamint az elülső és részben a középső rostasejtek váladéka. – Über dieses Gebiet werden die Stirnhöhle, die Kieferhöhle sowie die vorderen und teilweise die mittleren Siebbeinzellen drainiert.
17. A középső orrkagyló alatt elődomborodó rostacsonti hólyag (bulla ethmoidalis) mögött vagy felszínén rendszerint a középső rostasejtek nyílásai találhatók. – Hinter oder auf der unterhalb der mittleren Nasenmuschel vorspringenden Bulla ethmoidalis liegen gewöhnlich die Öffnungen der mittleren Siebbeinzellen.
18. Az alsó orrjárat elülső részébe torkollik a könny-orr-csatorna, amely a könnyzacskóból vezeti el a folyadékot az orrüregbe. – In den vorderen Abschnitt des unteren Nasengangs mündet der Tränennasengang, der die Flüssigkeit aus dem Tränensack in die Nasenhöhle ableitet.
19. Az orrmelléküregek (sinus paranasales) levegőt tartalmazó, nyálkahártyával bélelt üregek, amelyek az orrüreget körülvevő koponyacsontokban helyezkednek el. – Die Nasennebenhöhlen (Sinus paranasales) sind luftgefüllte, von Schleimhaut ausgekleidete Hohlräume in den die Nasenhöhle umgebenden Schädelknochen.
20. Ide tartozik a páros homloküreg, arcüreg és ékcsonti üreg, valamint a számos kisebb üregből álló rostasejtrendszer. – Zu ihnen gehören die paarige Stirnhöhle, Kieferhöhle und Keilbeinhöhle sowie das aus zahlreichen kleineren Hohlräumen bestehende System der Siebbeinzellen.
21. A homloküreg (sinus frontalis) a homlokcsontban, rendszerint a szemöldökívek mögött fekszik, nagysága és alakja azonban jelentős egyéni eltéréseket mutat. – Die Stirnhöhle (Sinus frontalis) liegt im Stirnbein gewöhnlich hinter den Augenbrauenbögen, zeigt jedoch erhebliche individuelle Unterschiede in Größe und Form.
22. Alsó fala egyben a szemüreg tetejéhez tartozik, míg hátsó fala az elülső koponyagödörrel határos, ami gyulladásos folyamatok terjedése szempontjából jelentős. – Ihre untere Wand gehört zugleich zum Dach der Augenhöhle, während die hintere Wand an die vordere Schädelgrube grenzt, was für die Ausbreitung entzündlicher Prozesse bedeutsam ist.
23. Az arcüreg (sinus maxillaris) a legnagyobb orrmelléküreg, amelynek tetejét a szemüreg feneke, alapját pedig a felső állcsont fogmedernyúlványa határolja. – Die Kieferhöhle (Sinus maxillaris) ist die größte Nasennebenhöhle; ihr Dach wird vom Boden der Augenhöhle, ihre Basis vom Alveolarfortsatz des Oberkiefers begrenzt.
24. Mivel egyes felső őrlő- és kisőrlőfogak gyökerei közvetlenül megközelíthetik az üreg fenekét, fogeredetű gyulladások átterjedhetnek az arcüregre. – Da die Wurzeln einzelner oberer Prämolaren und Molaren dem Höhlenboden unmittelbar benachbart sein können, können odontogene Entzündungen auf die Kieferhöhle übergreifen.
25. Kivezető nyílása magasan, a medialis fal felső részén található, ezért a váladék természetes kiürülése főként a csillószőrös hám működésétől függ. – Ihre Abflussöffnung liegt hoch im oberen Abschnitt der medialen Wand, weshalb die natürliche Sekretentleerung vor allem von der Tätigkeit des Flimmerepithels abhängt.
26. A rostasejtek (cellulae ethmoidales) vékony falú üregek rendszereként az orrüreg és a szemüreg között helyezkednek el. – Die Siebbeinzellen (Cellulae ethmoidales) liegen als System dünnwandiger Hohlräume zwischen Nasenhöhle und Augenhöhle.
27. A szemüreg felé csak a papírvékony szemüregi lemez választja el őket, így gyulladásuk viszonylag könnyen érintheti a szemüreg környezetét. – Zur Augenhöhle werden sie lediglich durch die papierdünne Lamina orbitalis getrennt, sodass sich Entzündungen vergleichsweise leicht auf die Umgebung der Orbita ausbreiten können.
28. Az ékcsonti üreg (sinus sphenoidalis) az ékcsont testében, az orrüreg mögött helyezkedik el, közvetlen közelében pedig fontos idegi és érképletek futnak. – Die Keilbeinhöhle (Sinus sphenoidalis) liegt im Körper des Keilbeins hinter der Nasenhöhle; in ihrer unmittelbaren Nachbarschaft verlaufen wichtige Nerven und Gefäße.
29. Felső falához közel található az agyalapi mirigy, oldalsó környezetében pedig a barlangos öböl és a belső fejverőér helyezkedik el. – Nahe ihrer oberen Wand liegt die Hypophyse, während sich seitlich der Sinus cavernosus und die innere Halsschlagader befinden.
30. Az orrmelléküregek csökkentik a koponya tömegét, befolyásolják a hang rezonanciáját, nyálkahártyájuk pedig az orrüreggel egységes működési rendszert alkot. – Die Nasennebenhöhlen vermindern das Schädelgewicht, beeinflussen die Resonanz der Stimme und bilden mit ihrer Schleimhaut ein funktionell einheitliches System mit der Nasenhöhle.
(aufklappen)magyar
1. A külső orr mögött elhelyezkedő orrüreg (cavitas nasi) páros, nyálkahártyával bélelt tér, amelyet a középvonalban az orrsövény választ két félre.
2. Elöl a körte alakú nyíláson keresztül kapcsolódik a külvilághoz, hátul pedig a két belső orrnyílás, a choanák útján a garat orri részébe vezet.
3. Az orrüreg tetejének elülső részét az orrcsont és a homlokcsont, középső szakaszát a rostacsont rostált lemeze, hátulsó részét pedig az ékcsont alkotja.
4. A rendkívül vékony rostált lemezen (lamina cribrosa) számos apró nyílás található, amelyeken a szaglóideg rostjai az orrnyálkahártyából a koponyaüregbe jutnak.
5. Fenekét nagyrészt a felső állcsont szájpadnyúlványai, hátul pedig a szájpadcsontok vízszintes lemezei képezik, egyúttal elválasztva az orrüreget a szájüregtől.
6. A csontos orrsövény (septum nasi osseum) felső részét a rostacsont függőleges lemeze, alsó-hátsó részét pedig az ekecsont (vomer) hozza létre.
7. Előrefelé a csontos sövény az orrsövényporcban folytatódik, amely rugalmassága révén a külső orr alakjához is hozzájárul.
8. Az orrüreg oldalfalának szerkezete összetett, mivel kialakításában a felső állcsont, a könnycsont, a rostacsont, az alsó orrkagyló, a szájpadcsont és az ékcsont egyaránt részt vesz.
9. E falról három ívelt csontlemez, a felső, a középső és az alsó orrkagyló emelkedik az üreg belseje felé.
10. Míg a felső és a középső orrkagyló a rostacsont része, addig az alsó orrkagyló (concha nasalis inferior) önálló arckoponyacsont.
11. A kagylók alatt húzódó felső, középső és alsó orrjáratok növelik a nyálkahártya felszínét, és szabályozzák a belélegzett levegő áramlását.
12. Az orrsövény és a kagylók medialis felszíne között fennmaradó közös orrjárat hosszanti irányban kapcsolja össze az egyes járatokat.
13. A felső orrkagyló felett található ékcsonti-rostacsonti mélyedésbe nyílik az ékcsonti üreg, amely az ékcsont testében helyezkedik el.
14. A felső orrjáratba főként a hátsó rostasejtek nyílnak, míg a középső járat több melléküreg közös elvezetési területe.
15. A középső orrjárat oldalfalán félhold alakú rés (hiatus semilunaris) látható, amelyhez tölcsérszerűen kapcsolódik a rostacsonti tölcsér (infundibulum ethmoidale).
16. Ezen a területen keresztül ürül a homloküreg, az arcüreg, valamint az elülső és részben a középső rostasejtek váladéka.
17. A középső orrkagyló alatt elődomborodó rostacsonti hólyag (bulla ethmoidalis) mögött vagy felszínén rendszerint a középső rostasejtek nyílásai találhatók.
18. Az alsó orrjárat elülső részébe torkollik a könny-orr-csatorna, amely a könnyzacskóból vezeti el a folyadékot az orrüregbe.
19. Az orrmelléküregek (sinus paranasales) levegőt tartalmazó, nyálkahártyával bélelt üregek, amelyek az orrüreget körülvevő koponyacsontokban helyezkednek el.
20. Ide tartozik a páros homloküreg, arcüreg és ékcsonti üreg, valamint a számos kisebb üregből álló rostasejtrendszer.
21. A homloküreg (sinus frontalis) a homlokcsontban, rendszerint a szemöldökívek mögött fekszik, nagysága és alakja azonban jelentős egyéni eltéréseket mutat.
22. Alsó fala egyben a szemüreg tetejéhez tartozik, míg hátsó fala az elülső koponyagödörrel határos, ami gyulladásos folyamatok terjedése szempontjából jelentős.
23. Az arcüreg (sinus maxillaris) a legnagyobb orrmelléküreg, amelynek tetejét a szemüreg feneke, alapját pedig a felső állcsont fogmedernyúlványa határolja.
24. Mivel egyes felső őrlő- és kisőrlőfogak gyökerei közvetlenül megközelíthetik az üreg fenekét, fogeredetű gyulladások átterjedhetnek az arcüregre.
25. Kivezető nyílása magasan, a medialis fal felső részén található, ezért a váladék természetes kiürülése főként a csillószőrös hám működésétől függ.
26. A rostasejtek (cellulae ethmoidales) vékony falú üregek rendszereként az orrüreg és a szemüreg között helyezkednek el.
27. A szemüreg felé csak a papírvékony szemüregi lemez választja el őket, így gyulladásuk viszonylag könnyen érintheti a szemüreg környezetét.
28. Az ékcsonti üreg (sinus sphenoidalis) az ékcsont testében, az orrüreg mögött helyezkedik el, közvetlen közelében pedig fontos idegi és érképletek futnak.
29. Felső falához közel található az agyalapi mirigy, oldalsó környezetében pedig a barlangos öböl és a belső fejverőér helyezkedik el.
30. Az orrmelléküregek csökkentik a koponya tömegét, befolyásolják a hang rezonanciáját, nyálkahártyájuk pedig az orrüreggel egységes működési rendszert alkot.
(aufklappen)német
1. Die hinter der äußeren Nase gelegene Nasenhöhle (Cavitas nasi) ist ein paariger, von Schleimhaut ausgekleideter Raum, der durch die Nasenscheidewand in zwei Hälften geteilt wird.
2. Vorn steht sie über die birnenförmige Öffnung mit der Außenwelt in Verbindung, während sie hinten durch die beiden Choanen in den Nasenrachen übergeht.
3. Das Dach der Nasenhöhle wird vorn von Nasen- und Stirnbein, im mittleren Abschnitt von der Siebplatte des Siebbeins und hinten vom Keilbein gebildet.
4. In der äußerst dünnen Siebplatte (Lamina cribrosa) liegen zahlreiche kleine Öffnungen, durch welche die Fasern des Riechnervs von der Nasenschleimhaut in die Schädelhöhle gelangen.
5. Der Boden wird überwiegend von den Gaumenfortsätzen der Oberkiefer und hinten von den horizontalen Platten der Gaumenbeine gebildet, wodurch Nasen- und Mundhöhle voneinander getrennt werden.
6. Der obere Teil der knöchernen Nasenscheidewand (Septum nasi osseum) wird von der senkrechten Platte des Siebbeins, ihr unterer hinterer Abschnitt vom Pflugscharbein (Vomer) gebildet.
7. Nach vorn setzt sich das knöcherne Septum in den Nasenscheidewandknorpel fort, der aufgrund seiner Elastizität auch die Form der äußeren Nase mitbestimmt.
8. Die Seitenwand der Nasenhöhle ist komplex aufgebaut, da Oberkiefer, Tränenbein, Siebbein, untere Nasenmuschel, Gaumenbein und Keilbein an ihrer Bildung beteiligt sind.
9. Von dieser Wand ragen drei gebogene Knochenlamellen, die obere, mittlere und untere Nasenmuschel, in das Innere der Höhle.
10. Während die obere und mittlere Nasenmuschel zum Siebbein gehören, ist die untere Nasenmuschel (Concha nasalis inferior) ein selbstständiger Gesichtsschädelknochen.
11. Die unter den Muscheln verlaufenden oberen, mittleren und unteren Nasengänge vergrößern die Schleimhautoberfläche und beeinflussen die Strömung der eingeatmeten Luft.
12. Der zwischen Nasenscheidewand und medialen Muschelflächen verbleibende gemeinsame Nasengang verbindet die einzelnen Gänge in Längsrichtung.
13. In den oberhalb der oberen Nasenmuschel gelegenen Recessus sphenoethmoidalis mündet die Keilbeinhöhle, die sich im Körper des Keilbeins befindet.
14. In den oberen Nasengang münden vor allem die hinteren Siebbeinzellen, während der mittlere Gang als gemeinsamer Abflussbereich mehrerer Nebenhöhlen dient.
15. An der Seitenwand des mittleren Nasengangs liegt der halbmondförmige Hiatus semilunaris, an den sich trichterförmig das Infundibulum ethmoidale anschließt.
16. Über dieses Gebiet werden die Stirnhöhle, die Kieferhöhle sowie die vorderen und teilweise die mittleren Siebbeinzellen drainiert.
17. Hinter oder auf der unterhalb der mittleren Nasenmuschel vorspringenden Bulla ethmoidalis liegen gewöhnlich die Öffnungen der mittleren Siebbeinzellen.
18. In den vorderen Abschnitt des unteren Nasengangs mündet der Tränennasengang, der die Flüssigkeit aus dem Tränensack in die Nasenhöhle ableitet.
19. Die Nasennebenhöhlen (Sinus paranasales) sind luftgefüllte, von Schleimhaut ausgekleidete Hohlräume in den die Nasenhöhle umgebenden Schädelknochen.
20. Zu ihnen gehören die paarige Stirnhöhle, Kieferhöhle und Keilbeinhöhle sowie das aus zahlreichen kleineren Hohlräumen bestehende System der Siebbeinzellen.
21. Die Stirnhöhle (Sinus frontalis) liegt im Stirnbein gewöhnlich hinter den Augenbrauenbögen, zeigt jedoch erhebliche individuelle Unterschiede in Größe und Form.
22. Ihre untere Wand gehört zugleich zum Dach der Augenhöhle, während die hintere Wand an die vordere Schädelgrube grenzt, was für die Ausbreitung entzündlicher Prozesse bedeutsam ist.
23. Die Kieferhöhle (Sinus maxillaris) ist die größte Nasennebenhöhle; ihr Dach wird vom Boden der Augenhöhle, ihre Basis vom Alveolarfortsatz des Oberkiefers begrenzt.
24. Da die Wurzeln einzelner oberer Prämolaren und Molaren dem Höhlenboden unmittelbar benachbart sein können, können odontogene Entzündungen auf die Kieferhöhle übergreifen.
25. Ihre Abflussöffnung liegt hoch im oberen Abschnitt der medialen Wand, weshalb die natürliche Sekretentleerung vor allem von der Tätigkeit des Flimmerepithels abhängt.
26. Die Siebbeinzellen (Cellulae ethmoidales) liegen als System dünnwandiger Hohlräume zwischen Nasenhöhle und Augenhöhle.
27. Zur Augenhöhle werden sie lediglich durch die papierdünne Lamina orbitalis getrennt, sodass sich Entzündungen vergleichsweise leicht auf die Umgebung der Orbita ausbreiten können.
28. Die Keilbeinhöhle (Sinus sphenoidalis) liegt im Körper des Keilbeins hinter der Nasenhöhle; in ihrer unmittelbaren Nachbarschaft verlaufen wichtige Nerven und Gefäße.
29. Nahe ihrer oberen Wand liegt die Hypophyse, während sich seitlich der Sinus cavernosus und die innere Halsschlagader befinden.
30. Die Nasennebenhöhlen vermindern das Schädelgewicht, beeinflussen die Resonanz der Stimme und bilden mit ihrer Schleimhaut ein funktionell einheitliches System mit der Nasenhöhle.