5.17.1 – A vádli izmai és a lábfej talpi hajlítása – Die Wadenmuskeln und die Plantarflexion
1. A lábszár hátulsó izomcsoportja, amelyet összefoglalóan vádliizmoknak is nevezünk, felületes és mély rétegre tagolódik. – Die hintere Muskelgruppe des Unterschenkels, die zusammenfassend auch als Wadenmuskulatur bezeichnet wird, gliedert sich in eine oberflächliche und eine tiefe Schicht.
2. Mivel e csoport izmai a felső ugróízület haránttengelye mögött haladnak el, összehúzódásuk elsősorban a lábfej talpi hajlítását, vagyis plantarflexióját idézi elő. – Da die Muskeln dieser Gruppe hinter der Querachse des oberen Sprunggelenks verlaufen, bewirkt ihre Kontraktion vor allem die Plantarflexion des Fußes.
3. Plantarflexio során a lábfej hegye lefelé mozdul, miközben a sarok felemelkedik, ahogyan lábujjhegyre álláskor vagy járás közbeni elrugaszkodáskor megfigyelhető. – Bei der Plantarflexion bewegt sich die Fußspitze nach unten, während sich die Ferse hebt, wie es beim Zehenstand oder beim Abstoßen während des Gehens zu beobachten ist.
4. A felületes réteg legnagyobb részét a kétfejű lábikraizom (musculus gastrocnemius) és a gázlóizom (musculus soleus) alkotja. – Den größten Teil der oberflächlichen Schicht bilden der zweiköpfige Wadenmuskel (Musculus gastrocnemius) und der Schollenmuskel (Musculus soleus).
5. E két, közös ínban végződő izmot együttesen háromfejű lábikraizomnak (musculus triceps surae) nevezzük. – Diese beiden Muskeln, die in einer gemeinsamen Sehne enden, werden zusammen als dreiköpfiger Wadenmuskel (Musculus triceps surae) bezeichnet.
6. Felszínes helyzete miatt a musculus gastrocnemius két feje határozza meg a vádli jellegzetes, domború külső alakját. – Aufgrund seiner oberflächlichen Lage bestimmen die beiden Köpfe des Musculus gastrocnemius die charakteristische gewölbte äußere Form der Wade.
7. Belső feje (caput mediale) a combcsont belső bütyke fölött, külső feje (caput laterale) pedig a külső bütyök fölött ered. – Sein medialer Kopf (Caput mediale) entspringt oberhalb des inneren, sein lateraler Kopf (Caput laterale) oberhalb des äußeren Femurkondylus.
8. Mindkét fej hátulról keresztezi a térdízületet, majd lefelé haladva széles izomhasat képez, amely a lábszár középső szakaszán ínba megy át. – Beide Köpfe überqueren das Kniegelenk von hinten und bilden abwärts ziehend einen breiten Muskelbauch, der im mittleren Unterschenkelabschnitt in eine Sehne übergeht.
9. A gastrocnemius ezért két ízületet áthidaló izom: a térdet hajlítja, a felső ugróízületben pedig plantarflexiót hoz létre. – Der Gastrocnemius ist somit ein zweigelenkiger Muskel: Er beugt das Knie und bewirkt im oberen Sprunggelenk eine Plantarflexion.
10. Hatása különösen akkor erőteljes, amikor a térd nyújtott helyzetben van, mert ilyenkor az izom rostjai kellően megfeszülnek. – Seine Wirkung ist besonders kräftig, wenn das Knie gestreckt ist, da die Muskelfasern in dieser Stellung ausreichend vorgespannt sind.
11. A gastrocnemius alatt elhelyezkedő musculus soleus a szárkapocscsont fejéről, valamint a sípcsont hátsó felszínének soleusvonaláról ered. – Der unter dem Gastrocnemius liegende Musculus soleus entspringt am Fibulakopf sowie an der Soleuslinie der hinteren Tibiafläche.
12. Eredési területei között íves inas lemez feszül, amely alatt a térdhajlati erek és a sípcsonti ideg a lábszár mélyebb régiójába jutnak. – Zwischen seinen Ursprungsflächen spannt sich ein sehniger Bogen aus, unter dem die Kniekehlengefäße und der Schienbeinnerv in die tieferen Unterschenkelregionen gelangen.
13. Mivel a soleus nem keresztezi a térdízületet, működése a térd helyzetétől kevésbé függ, mint a gastrocnemiusé. – Da der Soleus das Kniegelenk nicht überquert, hängt seine Funktion weniger von der Knieposition ab als die des Gastrocnemius.
14. Tartós összehúzódásával állás közben megakadályozza, hogy a test a felső ugróízületben előrebillenjen, ezért fontos testtartó izom. – Durch seine anhaltende Kontraktion verhindert er im Stehen ein Vorwärtskippen des Körpers im oberen Sprunggelenk und ist daher ein wichtiger Haltungsmuskel.
15. Rostösszetétele ennek megfelelően nagy arányban tartalmaz fáradással szemben ellenálló, lassan összehúzódó izomrostokat. – Entsprechend enthält seine Faserzusammensetzung einen hohen Anteil ermüdungsresistenter, langsam kontrahierender Muskelfasern.
16. A gastrocnemius és a soleus inas rostjai a lábszár alsó részén egyesülve létrehozzák a sarokínt (tendo calcaneus), közismert nevén az Achilles-ínt. – Die Sehnenfasern von Gastrocnemius und Soleus vereinigen sich im unteren Unterschenkel zur Fersensehne (Tendo calcaneus), der sogenannten Achillessehne.
17. Ez az emberi test legerősebb inai közé tartozó képlet a sarokcsont gumóján (tuber calcanei) tapad. – Diese zu den stärksten Sehnen des menschlichen Körpers gehörende Struktur setzt am Fersenbeinhöcker (Tuber calcanei) an.
18. Összehúzódáskor a triceps surae a sarokcsontot felfelé húzza, miközben a láb elülső része lefelé fordul, és a testsúly a lábujjakra helyeződik. – Bei der Kontraktion zieht der Triceps surae das Fersenbein nach oben, während sich der Vorfuß senkt und das Körpergewicht auf die Zehen verlagert wird.
19. Járáskor ez a mozgás zárja le a támaszkodási szakaszt, futáskor és ugráskor pedig jelentős gyorsítóerőt közvetít a talaj felé. – Beim Gehen beendet diese Bewegung die Standphase, während sie beim Laufen und Springen eine erhebliche Beschleunigungskraft auf den Boden überträgt.
20. A sarokín és a sarokcsont között elhelyezkedő nyálkatömlő csökkenti az ín és a csont közötti súrlódást. – Ein zwischen Achillessehne und Fersenbein gelegener Schleimbeutel vermindert die Reibung zwischen Sehne und Knochen.
21. A felületes csoporthoz tartozó, változó fejlettségű talpizom (musculus plantaris) kis izomhasa hosszú, vékony ínban folytatódik. – Der zur oberflächlichen Gruppe gehörende, unterschiedlich stark ausgebildete Musculus plantaris besitzt einen kleinen Muskelbauch, der in eine lange, dünne Sehne übergeht.
22. A combcsont külső bütyke felett eredő plantaris gyengén hajlítja a térdet, és csekély mértékben támogatja a plantarflexiót. – Der oberhalb des lateralen Femurkondylus entspringende Plantaris beugt das Knie schwach und unterstützt in geringem Maß die Plantarflexion.
23. A mély hajlítóizmokat a hátulsó sípcsonti izom, a hosszú ujjhajlító és a hosszú öregujjhajlító alkotja. – Die tiefe Beugergruppe besteht aus dem hinteren Schienbeinmuskel, dem langen Zehenbeuger und dem langen Großzehenbeuger.
24. Közös sajátosságuk, hogy inaik a belboka mögött, a hajlítóinak leszorítószalagja alatt haladva jutnak a talp területére. – Gemeinsam ist ihnen, dass ihre Sehnen hinter dem Innenknöchel unter dem Halteband der Beugesehnen zur Fußsohle verlaufen.
25. A hátulsó sípcsonti izom (musculus tibialis posterior) a sípcsont, a szárkapocscsont és a csontközi hártya hátsó felszínéről ered. – Der hintere Schienbeinmuskel (Musculus tibialis posterior) entspringt an den hinteren Flächen von Tibia, Fibula und Zwischenknochenmembran.
26. Ina főként a sajkacsont gumóján tapad, rostjai azonban több lábtő- és lábközépcsontot is elérnek. – Seine Sehne setzt hauptsächlich am Höcker des Kahnbeins an, erreicht mit ihren Fasern jedoch auch mehrere Fußwurzel- und Mittelfußknochen.
27. Plantarflexiós hatása mellett befelé fordítja, vagyis szupinálja a lábat, és aktívan megtámasztja a hosszanti boltozatot. – Neben seiner plantarflexorischen Wirkung dreht er den Fuß nach innen, das heißt, er supiniert ihn und stützt aktiv das Längsgewölbe.
28. A hosszú ujjhajlító izom (musculus flexor digitorum longus) a sípcsont hátulsó felszínéről indul, majd négy végínra oszlik. – Der lange Zehenbeuger (Musculus flexor digitorum longus) entspringt an der hinteren Tibiafläche und teilt sich anschließend in vier Endsehnen.
29. Ezek az inak a másodiktól az ötödik lábujj végpercein tapadnak, így behajlítják a lábujjakat, és járáskor a talajhoz szorítják őket. – Diese Sehnen setzen an den Endgliedern der zweiten bis fünften Zehe an, beugen die Zehen und drücken sie beim Gehen gegen den Boden.
30. A hosszú öregujjhajlító izom (musculus flexor hallucis longus) a szárkapocscsont hátsó felszínéről ered, ina pedig az öregujj végpercéhez húzódik. – Der lange Großzehenbeuger (Musculus flexor hallucis longus) entspringt an der hinteren Fibulafläche, während seine Sehne zum Endglied der Großzehe zieht.
31. Erőteljes működése az elrugaszkodás utolsó szakaszában különösen fontos, amikor a testsúly jelentős része az öregujjon keresztül adódik át. – Seine kräftige Wirkung ist in der letzten Abstoßphase besonders wichtig, wenn ein erheblicher Teil des Körpergewichts über die Großzehe übertragen wird.
32. A mély izmok a lábujjak hajlításán kívül gyengébb plantarflexiót végeznek, és inaikkal hozzájárulnak a lábboltozatok dinamikus biztosításához. – Neben der Zehenbeugung führen die tiefen Muskeln eine schwächere Plantarflexion aus und tragen mit ihren Sehnen zur dynamischen Sicherung der Fußgewölbe bei.
33. Beidegzésüket a sípcsonti ideg (nervus tibialis) biztosítja, amely a térdhajlatból a hátulsó izomrekeszben halad lefelé. – Ihre Innervation erfolgt durch den Schienbeinnerv (Nervus tibialis), der aus der Kniekehle im hinteren Muskellogenraum nach distal zieht.
34. A plantarflexorok ereje egyszerűen vizsgálható lábujjhegyre állással, míg az Achilles-ín reflexe a triceps surae és a hozzá tartozó idegpályák működéséről ad felvilágosítást. – Die Kraft der Plantarflexoren lässt sich durch den Zehenstand prüfen, während der Achillessehnenreflex Auskunft über die Funktion des Triceps surae und seiner Nervenbahnen gibt.
35. A vádliizmok együttműködése tehát nemcsak a lábfej lefelé mozgatását teszi lehetővé, hanem az állás stabilitását, az elrugaszkodást és a lábboltozatok megtartását is biztosítja. – Das Zusammenwirken der Wadenmuskeln ermöglicht somit nicht nur das Senken des Fußes, sondern sichert auch die Stabilität im Stand, den Abstoß und den Erhalt der Fußgewölbe.
(aufklappen)magyar
1. A lábszár hátulsó izomcsoportja, amelyet összefoglalóan vádliizmoknak is nevezünk, felületes és mély rétegre tagolódik.
2. Mivel e csoport izmai a felső ugróízület haránttengelye mögött haladnak el, összehúzódásuk elsősorban a lábfej talpi hajlítását, vagyis plantarflexióját idézi elő.
3. Plantarflexio során a lábfej hegye lefelé mozdul, miközben a sarok felemelkedik, ahogyan lábujjhegyre álláskor vagy járás közbeni elrugaszkodáskor megfigyelhető.
4. A felületes réteg legnagyobb részét a kétfejű lábikraizom (musculus gastrocnemius) és a gázlóizom (musculus soleus) alkotja.
5. E két, közös ínban végződő izmot együttesen háromfejű lábikraizomnak (musculus triceps surae) nevezzük.
6. Felszínes helyzete miatt a musculus gastrocnemius két feje határozza meg a vádli jellegzetes, domború külső alakját.
7. Belső feje (caput mediale) a combcsont belső bütyke fölött, külső feje (caput laterale) pedig a külső bütyök fölött ered.
8. Mindkét fej hátulról keresztezi a térdízületet, majd lefelé haladva széles izomhasat képez, amely a lábszár középső szakaszán ínba megy át.
9. A gastrocnemius ezért két ízületet áthidaló izom: a térdet hajlítja, a felső ugróízületben pedig plantarflexiót hoz létre.
10. Hatása különösen akkor erőteljes, amikor a térd nyújtott helyzetben van, mert ilyenkor az izom rostjai kellően megfeszülnek.
11. A gastrocnemius alatt elhelyezkedő musculus soleus a szárkapocscsont fejéről, valamint a sípcsont hátsó felszínének soleusvonaláról ered.
12. Eredési területei között íves inas lemez feszül, amely alatt a térdhajlati erek és a sípcsonti ideg a lábszár mélyebb régiójába jutnak.
13. Mivel a soleus nem keresztezi a térdízületet, működése a térd helyzetétől kevésbé függ, mint a gastrocnemiusé.
14. Tartós összehúzódásával állás közben megakadályozza, hogy a test a felső ugróízületben előrebillenjen, ezért fontos testtartó izom.
15. Rostösszetétele ennek megfelelően nagy arányban tartalmaz fáradással szemben ellenálló, lassan összehúzódó izomrostokat.
16. A gastrocnemius és a soleus inas rostjai a lábszár alsó részén egyesülve létrehozzák a sarokínt (tendo calcaneus), közismert nevén az Achilles-ínt.
17. Ez az emberi test legerősebb inai közé tartozó képlet a sarokcsont gumóján (tuber calcanei) tapad.
18. Összehúzódáskor a triceps surae a sarokcsontot felfelé húzza, miközben a láb elülső része lefelé fordul, és a testsúly a lábujjakra helyeződik.
19. Járáskor ez a mozgás zárja le a támaszkodási szakaszt, futáskor és ugráskor pedig jelentős gyorsítóerőt közvetít a talaj felé.
20. A sarokín és a sarokcsont között elhelyezkedő nyálkatömlő csökkenti az ín és a csont közötti súrlódást.
21. A felületes csoporthoz tartozó, változó fejlettségű talpizom (musculus plantaris) kis izomhasa hosszú, vékony ínban folytatódik.
22. A combcsont külső bütyke felett eredő plantaris gyengén hajlítja a térdet, és csekély mértékben támogatja a plantarflexiót.
23. A mély hajlítóizmokat a hátulsó sípcsonti izom, a hosszú ujjhajlító és a hosszú öregujjhajlító alkotja.
24. Közös sajátosságuk, hogy inaik a belboka mögött, a hajlítóinak leszorítószalagja alatt haladva jutnak a talp területére.
25. A hátulsó sípcsonti izom (musculus tibialis posterior) a sípcsont, a szárkapocscsont és a csontközi hártya hátsó felszínéről ered.
26. Ina főként a sajkacsont gumóján tapad, rostjai azonban több lábtő- és lábközépcsontot is elérnek.
27. Plantarflexiós hatása mellett befelé fordítja, vagyis szupinálja a lábat, és aktívan megtámasztja a hosszanti boltozatot.
28. A hosszú ujjhajlító izom (musculus flexor digitorum longus) a sípcsont hátulsó felszínéről indul, majd négy végínra oszlik.
29. Ezek az inak a másodiktól az ötödik lábujj végpercein tapadnak, így behajlítják a lábujjakat, és járáskor a talajhoz szorítják őket.
30. A hosszú öregujjhajlító izom (musculus flexor hallucis longus) a szárkapocscsont hátsó felszínéről ered, ina pedig az öregujj végpercéhez húzódik.
31. Erőteljes működése az elrugaszkodás utolsó szakaszában különösen fontos, amikor a testsúly jelentős része az öregujjon keresztül adódik át.
32. A mély izmok a lábujjak hajlításán kívül gyengébb plantarflexiót végeznek, és inaikkal hozzájárulnak a lábboltozatok dinamikus biztosításához.
33. Beidegzésüket a sípcsonti ideg (nervus tibialis) biztosítja, amely a térdhajlatból a hátulsó izomrekeszben halad lefelé.
34. A plantarflexorok ereje egyszerűen vizsgálható lábujjhegyre állással, míg az Achilles-ín reflexe a triceps surae és a hozzá tartozó idegpályák működéséről ad felvilágosítást.
35. A vádliizmok együttműködése tehát nemcsak a lábfej lefelé mozgatását teszi lehetővé, hanem az állás stabilitását, az elrugaszkodást és a lábboltozatok megtartását is biztosítja.
(aufklappen)német
1. Die hintere Muskelgruppe des Unterschenkels, die zusammenfassend auch als Wadenmuskulatur bezeichnet wird, gliedert sich in eine oberflächliche und eine tiefe Schicht.
2. Da die Muskeln dieser Gruppe hinter der Querachse des oberen Sprunggelenks verlaufen, bewirkt ihre Kontraktion vor allem die Plantarflexion des Fußes.
3. Bei der Plantarflexion bewegt sich die Fußspitze nach unten, während sich die Ferse hebt, wie es beim Zehenstand oder beim Abstoßen während des Gehens zu beobachten ist.
4. Den größten Teil der oberflächlichen Schicht bilden der zweiköpfige Wadenmuskel (Musculus gastrocnemius) und der Schollenmuskel (Musculus soleus).
5. Diese beiden Muskeln, die in einer gemeinsamen Sehne enden, werden zusammen als dreiköpfiger Wadenmuskel (Musculus triceps surae) bezeichnet.
6. Aufgrund seiner oberflächlichen Lage bestimmen die beiden Köpfe des Musculus gastrocnemius die charakteristische gewölbte äußere Form der Wade.
7. Sein medialer Kopf (Caput mediale) entspringt oberhalb des inneren, sein lateraler Kopf (Caput laterale) oberhalb des äußeren Femurkondylus.
8. Beide Köpfe überqueren das Kniegelenk von hinten und bilden abwärts ziehend einen breiten Muskelbauch, der im mittleren Unterschenkelabschnitt in eine Sehne übergeht.
9. Der Gastrocnemius ist somit ein zweigelenkiger Muskel: Er beugt das Knie und bewirkt im oberen Sprunggelenk eine Plantarflexion.
10. Seine Wirkung ist besonders kräftig, wenn das Knie gestreckt ist, da die Muskelfasern in dieser Stellung ausreichend vorgespannt sind.
11. Der unter dem Gastrocnemius liegende Musculus soleus entspringt am Fibulakopf sowie an der Soleuslinie der hinteren Tibiafläche.
12. Zwischen seinen Ursprungsflächen spannt sich ein sehniger Bogen aus, unter dem die Kniekehlengefäße und der Schienbeinnerv in die tieferen Unterschenkelregionen gelangen.
13. Da der Soleus das Kniegelenk nicht überquert, hängt seine Funktion weniger von der Knieposition ab als die des Gastrocnemius.
14. Durch seine anhaltende Kontraktion verhindert er im Stehen ein Vorwärtskippen des Körpers im oberen Sprunggelenk und ist daher ein wichtiger Haltungsmuskel.
15. Entsprechend enthält seine Faserzusammensetzung einen hohen Anteil ermüdungsresistenter, langsam kontrahierender Muskelfasern.
16. Die Sehnenfasern von Gastrocnemius und Soleus vereinigen sich im unteren Unterschenkel zur Fersensehne (Tendo calcaneus), der sogenannten Achillessehne.
17. Diese zu den stärksten Sehnen des menschlichen Körpers gehörende Struktur setzt am Fersenbeinhöcker (Tuber calcanei) an.
18. Bei der Kontraktion zieht der Triceps surae das Fersenbein nach oben, während sich der Vorfuß senkt und das Körpergewicht auf die Zehen verlagert wird.
19. Beim Gehen beendet diese Bewegung die Standphase, während sie beim Laufen und Springen eine erhebliche Beschleunigungskraft auf den Boden überträgt.
20. Ein zwischen Achillessehne und Fersenbein gelegener Schleimbeutel vermindert die Reibung zwischen Sehne und Knochen.
21. Der zur oberflächlichen Gruppe gehörende, unterschiedlich stark ausgebildete Musculus plantaris besitzt einen kleinen Muskelbauch, der in eine lange, dünne Sehne übergeht.
22. Der oberhalb des lateralen Femurkondylus entspringende Plantaris beugt das Knie schwach und unterstützt in geringem Maß die Plantarflexion.
23. Die tiefe Beugergruppe besteht aus dem hinteren Schienbeinmuskel, dem langen Zehenbeuger und dem langen Großzehenbeuger.
24. Gemeinsam ist ihnen, dass ihre Sehnen hinter dem Innenknöchel unter dem Halteband der Beugesehnen zur Fußsohle verlaufen.
25. Der hintere Schienbeinmuskel (Musculus tibialis posterior) entspringt an den hinteren Flächen von Tibia, Fibula und Zwischenknochenmembran.
26. Seine Sehne setzt hauptsächlich am Höcker des Kahnbeins an, erreicht mit ihren Fasern jedoch auch mehrere Fußwurzel- und Mittelfußknochen.
27. Neben seiner plantarflexorischen Wirkung dreht er den Fuß nach innen, das heißt, er supiniert ihn und stützt aktiv das Längsgewölbe.
28. Der lange Zehenbeuger (Musculus flexor digitorum longus) entspringt an der hinteren Tibiafläche und teilt sich anschließend in vier Endsehnen.
29. Diese Sehnen setzen an den Endgliedern der zweiten bis fünften Zehe an, beugen die Zehen und drücken sie beim Gehen gegen den Boden.
30. Der lange Großzehenbeuger (Musculus flexor hallucis longus) entspringt an der hinteren Fibulafläche, während seine Sehne zum Endglied der Großzehe zieht.
31. Seine kräftige Wirkung ist in der letzten Abstoßphase besonders wichtig, wenn ein erheblicher Teil des Körpergewichts über die Großzehe übertragen wird.
32. Neben der Zehenbeugung führen die tiefen Muskeln eine schwächere Plantarflexion aus und tragen mit ihren Sehnen zur dynamischen Sicherung der Fußgewölbe bei.
33. Ihre Innervation erfolgt durch den Schienbeinnerv (Nervus tibialis), der aus der Kniekehle im hinteren Muskellogenraum nach distal zieht.
34. Die Kraft der Plantarflexoren lässt sich durch den Zehenstand prüfen, während der Achillessehnenreflex Auskunft über die Funktion des Triceps surae und seiner Nervenbahnen gibt.
35. Das Zusammenwirken der Wadenmuskeln ermöglicht somit nicht nur das Senken des Fußes, sondern sichert auch die Stabilität im Stand, den Abstoß und den Erhalt der Fußgewölbe.