11.7.1 A kelyhek és a vesemedence két alaptípusa – Die Kelche und die beiden Grundtypen des Nierenbeckens
1. A vese vizeletgyűjtő üregrendszere a velőállomány papillái és a húgyvezeték kezdete között teremt folyamatos összeköttetést. – Das harnsammelnde Hohlraumsystem der Niere stellt zwischen den Markpapillen und dem Beginn des Harnleiters eine kontinuierliche Verbindung her.
2. Legkisebb egységei a kis vesekelyhek, latinul calices renales minores, amelyek tölcsérszerűen körülölelik egy vagy több vesepapilla csúcsát. – Seine kleinsten Einheiten sind die kleinen Nierenkelche, lateinisch Calices renales minores, die trichterförmig die Spitze einer oder mehrerer Nierenpapillen umfassen.
3. A papillák felszínén nyíló papilláris járatokból a végleges vizelet közvetlenül a hozzájuk illeszkedő kis kehely üregébe jut. – Aus den an der Papillenoberfläche mündenden Papillargängen gelangt der endgültige Harn unmittelbar in den Hohlraum des anliegenden kleinen Kelches.
4. A papilla alapját körülvevő kehelyboltozat után a kis kehely fokozatosan elkeskenyedik, majd rövid nyaki szakaszban folytatódik. – Nach dem die Papillenbasis umgebenden Kelchgewölbe verengt sich der kleine Kelch allmählich und setzt sich in einem kurzen Halsabschnitt fort.
5. Számuk rendszerint a vesepapillák számához igazodik, bár több velőpiramis közös papillát képezhet, ami csökkenti az elkülönülő kelyhek számát. – Ihre Zahl richtet sich gewöhnlich nach der Anzahl der Nierenpapillen, wobei mehrere Markpyramiden eine gemeinsame Papille bilden und dadurch die Zahl getrennter Kelche vermindern können.
6. Egymáshoz közel fekvő kis kelyhek összefolyásából keletkeznek a nagy vesekelyhek, amelyeket latinul calices renales majores néven jelölünk. – Durch den Zusammenfluss benachbarter kleiner Kelche entstehen die großen Nierenkelche, die lateinisch als Calices renales majores bezeichnet werden.
7. Többnyire két vagy három nagy kehely különíthető el, amelyek a vese felső, középső és alsó területéről érkező vizeletet gyűjtik össze. – Meist lassen sich zwei oder drei große Kelche unterscheiden, die den aus dem oberen, mittleren und unteren Nierenbereich kommenden Harn aufnehmen.
8. A nagy kelyhek a veseöböl belsejében egymás felé közeledve a vesemedencébe, latinul pelvis renalisba torkollnak. – Innerhalb der Nierenbucht nähern sich die großen Kelche einander und münden in das Nierenbecken, lateinisch Pelvis renalis.
9. A vesemedence a veseöböl zsírszövetébe ágyazva, a vesekapun áthaladó nagy erek mögött foglal helyet. – Das Nierenbecken liegt, in das Fettgewebe der Nierenbucht eingebettet, hinter den durch die Nierenpforte ziehenden großen Gefäßen.
10. Medialis irányban fokozatosan elkeskenyedik, majd a vesekapu közelében éles határ nélkül átmegy a húgyvezeték kezdeti szakaszába. – Nach medial verengt es sich allmählich und geht nahe der Nierenpforte ohne scharfe Grenze in den Anfangsabschnitt des Harnleiters über.
11. Bár a kelyhek és a vesemedence minden emberben ugyanazt a feladatot látják el, alakjuk és elágazási rendjük jelentős egyéni eltéréseket mutathat. – Obwohl Kelche und Nierenbecken bei allen Menschen dieselbe Aufgabe erfüllen, können ihre Form und Verzweigungsordnung erhebliche individuelle Unterschiede aufweisen.
12. A kelyhek hossza, valamint a központi üreg tágassága alapján két szélső alaktípust, az ampulláris és a dendritikus típust különböztetjük meg. – Nach der Länge der Kelche und der Weite des zentralen Hohlraums werden zwei extreme Formtypen unterschieden, der ampulläre und der dendritische Typ.
13. Ampulláris típus esetén a vesemedence tág, zsákszerű üreget alkot, amely a veseöböl jelentős részét elfoglalhatja. – Beim ampullären Typ bildet das Nierenbecken einen weiten, sackartigen Hohlraum, der einen beträchtlichen Teil der Nierenbucht einnehmen kann.
14. Ehhez a tág központi térhez rövid és kevéssé elágazó nagy kelyhek csatlakoznak, ezért a rendszer tömör felépítésűnek látszik. – An diesen weiten zentralen Raum schließen sich kurze, wenig verzweigte große Kelche an, weshalb das System kompakt aufgebaut erscheint.
15. Egyes ampulláris vesemedencékben a kis kelyhek csak rövid közös szakaszokon keresztül, szinte közvetlenül nyílnak a tág medencébe. – Bei manchen ampullären Nierenbecken münden die kleinen Kelche über nur kurze gemeinsame Abschnitte nahezu unmittelbar in das weite Becken.
16. Mivel a nagy kelyhek kevésbé hangsúlyosak, a vizelet útját elsősorban a széles vesemedence alakja határozza meg. – Da die großen Kelche weniger ausgeprägt sind, wird der Harnweg vor allem durch die Form des weiten Nierenbeckens bestimmt.
17. A tág üreg önmagában nem tekinthető kórosnak, hanem a vizeletgyűjtő rendszer szabályos anatómiai változatát képviseli. – Der weite Hohlraum ist für sich genommen nicht krankhaft, sondern stellt eine regelrechte anatomische Variante des harnsammelnden Systems dar.
18. Dendritikus típusban ezzel szemben a tulajdonképpeni vesemedence viszonylag kicsi, miközben a nagy kelyhek hosszú, elágazó csatornákat alkotnak. – Beim dendritischen Typ ist dagegen das eigentliche Nierenbecken verhältnismäßig klein, während die großen Kelche lange, verzweigte Kanäle bilden.
19. A központtól a papillák felé haladva a kelyhek többszörösen szétágaznak, így elrendeződésük egy fa koronájára emlékeztet. – Vom Zentrum zu den Papillen hin verzweigen sich die Kelche mehrfach, sodass ihre Anordnung an die Krone eines Baumes erinnert.
20. Ebben a típusban a felső és az alsó nagy kehely rendszerint jól elkülöníthető, közöttük pedig változó fejlettségű középső ágak húzódhatnak. – Bei diesem Typ sind der obere und der untere große Kelch gewöhnlich deutlich abgrenzbar, während zwischen ihnen unterschiedlich entwickelte mittlere Äste verlaufen können.
21. A kis kelyhekből érkező vizelet hosszabb, tagoltabb úton jut el a szűkebb központi medencéhez, majd onnan a húgyvezetékbe. – Der aus den kleinen Kelchen kommende Harn erreicht über einen längeren, stärker gegliederten Weg das engere zentrale Becken und anschließend den Harnleiter.
22. Az ampulláris és a dendritikus forma két szélső végpontot jelöl, amelyek között számos átmeneti, kevert felépítésű változat fordul elő. – Die ampulläre und die dendritische Form bezeichnen zwei extreme Endpunkte, zwischen denen zahlreiche Übergangsformen mit gemischtem Aufbau vorkommen.
23. Ugyanazon személy két veséjének kehelyrendszere sem feltétlenül teljesen azonos, ezért az enyhe oldalkülönbség önmagában szintén élettani lehet. – Auch die Kelchsysteme beider Nieren desselben Menschen müssen nicht vollständig übereinstimmen, weshalb eine geringe Seitendifferenz ebenfalls physiologisch sein kann.
24. Az elágazási mintázatot részben a velőpiramisok száma, a papillák összeolvadása, valamint a fejlődés során kialakuló térbeli viszonyok határozzák meg. – Das Verzweigungsmuster wird teilweise durch die Zahl der Markpyramiden, die Verschmelzung der Papillen und die während der Entwicklung entstehenden räumlichen Verhältnisse bestimmt.
25. A kis kelyhektől a húgyvezetékig az egész üregrendszert összefüggő átmeneti hám borítja, amely telődéskor jelentős alakváltozásra képes. – Vom kleinen Kelch bis zum Harnleiter wird das gesamte Hohlraumsystem von einem zusammenhängenden Übergangsepithel ausgekleidet, das sich bei Füllung erheblich verformen kann.
26. A hám alatt elhelyezkedő kötőszövetes és simaizmos rétegek nemcsak a fal szilárdságát biztosítják, hanem ritmikus összehúzódásokkal a vizelet továbbítását is segítik. – Die unter dem Epithel liegenden bindegewebigen und glattmuskulären Schichten sichern nicht nur die Wandfestigkeit, sondern unterstützen durch rhythmische Kontraktionen auch den Harntransport.
27. Kontrasztanyagos képalkotás során a kelyhek és a vesemedence alakja jól kirajzolódik, ezért az egyéni típus ismerete nélkülözhetetlen a lelet helyes értelmezéséhez. – Bei kontrastmittelgestützten bildgebenden Verfahren zeichnet sich die Form von Kelchen und Nierenbecken deutlich ab, weshalb die Kenntnis des individuellen Typs für die richtige Befundinterpretation unerlässlich ist.
28. Szűkület, kő vagy külső nyomás esetén a vizelet elfolyása különösen a kehelynyakaknál és a vesemedence húgyvezetékbe való átmeneténél akadályozódhat. – Bei einer Enge, einem Stein oder äußerem Druck kann der Harnabfluss besonders an den Kelchhälsen und am Übergang des Nierenbeckens in den Harnleiter behindert werden.
29. A tágult üregrendszert ezért mindig a természetes alaktípus figyelembevételével kell megítélni, mert az ampulláris forma önmagában nem bizonyít vizeletpangást. – Ein erweitertes Hohlraumsystem muss daher stets unter Berücksichtigung des natürlichen Formtyps beurteilt werden, da die ampulläre Form allein keinen Harnstau beweist.
30. A vizelet útja mindkét alaptípusban azonos sorrendet követ: a papilláktól a kis és nagy kelyheken, majd a vesemedencén keresztül a húgyvezetékbe vezet. – Bei beiden Grundtypen folgt der Harnweg derselben Reihenfolge: Von den Papillen führt er über die kleinen und großen Kelche sowie das Nierenbecken in den Harnleiter.
(aufklappen)magyar
1. A vese vizeletgyűjtő üregrendszere a velőállomány papillái és a húgyvezeték kezdete között teremt folyamatos összeköttetést.
2. Legkisebb egységei a kis vesekelyhek, latinul calices renales minores, amelyek tölcsérszerűen körülölelik egy vagy több vesepapilla csúcsát.
3. A papillák felszínén nyíló papilláris járatokból a végleges vizelet közvetlenül a hozzájuk illeszkedő kis kehely üregébe jut.
4. A papilla alapját körülvevő kehelyboltozat után a kis kehely fokozatosan elkeskenyedik, majd rövid nyaki szakaszban folytatódik.
5. Számuk rendszerint a vesepapillák számához igazodik, bár több velőpiramis közös papillát képezhet, ami csökkenti az elkülönülő kelyhek számát.
6. Egymáshoz közel fekvő kis kelyhek összefolyásából keletkeznek a nagy vesekelyhek, amelyeket latinul calices renales majores néven jelölünk.
7. Többnyire két vagy három nagy kehely különíthető el, amelyek a vese felső, középső és alsó területéről érkező vizeletet gyűjtik össze.
8. A nagy kelyhek a veseöböl belsejében egymás felé közeledve a vesemedencébe, latinul pelvis renalisba torkollnak.
9. A vesemedence a veseöböl zsírszövetébe ágyazva, a vesekapun áthaladó nagy erek mögött foglal helyet.
10. Medialis irányban fokozatosan elkeskenyedik, majd a vesekapu közelében éles határ nélkül átmegy a húgyvezeték kezdeti szakaszába.
11. Bár a kelyhek és a vesemedence minden emberben ugyanazt a feladatot látják el, alakjuk és elágazási rendjük jelentős egyéni eltéréseket mutathat.
12. A kelyhek hossza, valamint a központi üreg tágassága alapján két szélső alaktípust, az ampulláris és a dendritikus típust különböztetjük meg.
13. Ampulláris típus esetén a vesemedence tág, zsákszerű üreget alkot, amely a veseöböl jelentős részét elfoglalhatja.
14. Ehhez a tág központi térhez rövid és kevéssé elágazó nagy kelyhek csatlakoznak, ezért a rendszer tömör felépítésűnek látszik.
15. Egyes ampulláris vesemedencékben a kis kelyhek csak rövid közös szakaszokon keresztül, szinte közvetlenül nyílnak a tág medencébe.
16. Mivel a nagy kelyhek kevésbé hangsúlyosak, a vizelet útját elsősorban a széles vesemedence alakja határozza meg.
17. A tág üreg önmagában nem tekinthető kórosnak, hanem a vizeletgyűjtő rendszer szabályos anatómiai változatát képviseli.
18. Dendritikus típusban ezzel szemben a tulajdonképpeni vesemedence viszonylag kicsi, miközben a nagy kelyhek hosszú, elágazó csatornákat alkotnak.
19. A központtól a papillák felé haladva a kelyhek többszörösen szétágaznak, így elrendeződésük egy fa koronájára emlékeztet.
20. Ebben a típusban a felső és az alsó nagy kehely rendszerint jól elkülöníthető, közöttük pedig változó fejlettségű középső ágak húzódhatnak.
21. A kis kelyhekből érkező vizelet hosszabb, tagoltabb úton jut el a szűkebb központi medencéhez, majd onnan a húgyvezetékbe.
22. Az ampulláris és a dendritikus forma két szélső végpontot jelöl, amelyek között számos átmeneti, kevert felépítésű változat fordul elő.
23. Ugyanazon személy két veséjének kehelyrendszere sem feltétlenül teljesen azonos, ezért az enyhe oldalkülönbség önmagában szintén élettani lehet.
24. Az elágazási mintázatot részben a velőpiramisok száma, a papillák összeolvadása, valamint a fejlődés során kialakuló térbeli viszonyok határozzák meg.
25. A kis kelyhektől a húgyvezetékig az egész üregrendszert összefüggő átmeneti hám borítja, amely telődéskor jelentős alakváltozásra képes.
26. A hám alatt elhelyezkedő kötőszövetes és simaizmos rétegek nemcsak a fal szilárdságát biztosítják, hanem ritmikus összehúzódásokkal a vizelet továbbítását is segítik.
27. Kontrasztanyagos képalkotás során a kelyhek és a vesemedence alakja jól kirajzolódik, ezért az egyéni típus ismerete nélkülözhetetlen a lelet helyes értelmezéséhez.
28. Szűkület, kő vagy külső nyomás esetén a vizelet elfolyása különösen a kehelynyakaknál és a vesemedence húgyvezetékbe való átmeneténél akadályozódhat.
29. A tágult üregrendszert ezért mindig a természetes alaktípus figyelembevételével kell megítélni, mert az ampulláris forma önmagában nem bizonyít vizeletpangást.
30. A vizelet útja mindkét alaptípusban azonos sorrendet követ: a papilláktól a kis és nagy kelyheken, majd a vesemedencén keresztül a húgyvezetékbe vezet.
(aufklappen)német
1. Das harnsammelnde Hohlraumsystem der Niere stellt zwischen den Markpapillen und dem Beginn des Harnleiters eine kontinuierliche Verbindung her.
2. Seine kleinsten Einheiten sind die kleinen Nierenkelche, lateinisch Calices renales minores, die trichterförmig die Spitze einer oder mehrerer Nierenpapillen umfassen.
3. Aus den an der Papillenoberfläche mündenden Papillargängen gelangt der endgültige Harn unmittelbar in den Hohlraum des anliegenden kleinen Kelches.
4. Nach dem die Papillenbasis umgebenden Kelchgewölbe verengt sich der kleine Kelch allmählich und setzt sich in einem kurzen Halsabschnitt fort.
5. Ihre Zahl richtet sich gewöhnlich nach der Anzahl der Nierenpapillen, wobei mehrere Markpyramiden eine gemeinsame Papille bilden und dadurch die Zahl getrennter Kelche vermindern können.
6. Durch den Zusammenfluss benachbarter kleiner Kelche entstehen die großen Nierenkelche, die lateinisch als Calices renales majores bezeichnet werden.
7. Meist lassen sich zwei oder drei große Kelche unterscheiden, die den aus dem oberen, mittleren und unteren Nierenbereich kommenden Harn aufnehmen.
8. Innerhalb der Nierenbucht nähern sich die großen Kelche einander und münden in das Nierenbecken, lateinisch Pelvis renalis.
9. Das Nierenbecken liegt, in das Fettgewebe der Nierenbucht eingebettet, hinter den durch die Nierenpforte ziehenden großen Gefäßen.
10. Nach medial verengt es sich allmählich und geht nahe der Nierenpforte ohne scharfe Grenze in den Anfangsabschnitt des Harnleiters über.
11. Obwohl Kelche und Nierenbecken bei allen Menschen dieselbe Aufgabe erfüllen, können ihre Form und Verzweigungsordnung erhebliche individuelle Unterschiede aufweisen.
12. Nach der Länge der Kelche und der Weite des zentralen Hohlraums werden zwei extreme Formtypen unterschieden, der ampulläre und der dendritische Typ.
13. Beim ampullären Typ bildet das Nierenbecken einen weiten, sackartigen Hohlraum, der einen beträchtlichen Teil der Nierenbucht einnehmen kann.
14. An diesen weiten zentralen Raum schließen sich kurze, wenig verzweigte große Kelche an, weshalb das System kompakt aufgebaut erscheint.
15. Bei manchen ampullären Nierenbecken münden die kleinen Kelche über nur kurze gemeinsame Abschnitte nahezu unmittelbar in das weite Becken.
16. Da die großen Kelche weniger ausgeprägt sind, wird der Harnweg vor allem durch die Form des weiten Nierenbeckens bestimmt.
17. Der weite Hohlraum ist für sich genommen nicht krankhaft, sondern stellt eine regelrechte anatomische Variante des harnsammelnden Systems dar.
18. Beim dendritischen Typ ist dagegen das eigentliche Nierenbecken verhältnismäßig klein, während die großen Kelche lange, verzweigte Kanäle bilden.
19. Vom Zentrum zu den Papillen hin verzweigen sich die Kelche mehrfach, sodass ihre Anordnung an die Krone eines Baumes erinnert.
20. Bei diesem Typ sind der obere und der untere große Kelch gewöhnlich deutlich abgrenzbar, während zwischen ihnen unterschiedlich entwickelte mittlere Äste verlaufen können.
21. Der aus den kleinen Kelchen kommende Harn erreicht über einen längeren, stärker gegliederten Weg das engere zentrale Becken und anschließend den Harnleiter.
22. Die ampulläre und die dendritische Form bezeichnen zwei extreme Endpunkte, zwischen denen zahlreiche Übergangsformen mit gemischtem Aufbau vorkommen.
23. Auch die Kelchsysteme beider Nieren desselben Menschen müssen nicht vollständig übereinstimmen, weshalb eine geringe Seitendifferenz ebenfalls physiologisch sein kann.
24. Das Verzweigungsmuster wird teilweise durch die Zahl der Markpyramiden, die Verschmelzung der Papillen und die während der Entwicklung entstehenden räumlichen Verhältnisse bestimmt.
25. Vom kleinen Kelch bis zum Harnleiter wird das gesamte Hohlraumsystem von einem zusammenhängenden Übergangsepithel ausgekleidet, das sich bei Füllung erheblich verformen kann.
26. Die unter dem Epithel liegenden bindegewebigen und glattmuskulären Schichten sichern nicht nur die Wandfestigkeit, sondern unterstützen durch rhythmische Kontraktionen auch den Harntransport.
27. Bei kontrastmittelgestützten bildgebenden Verfahren zeichnet sich die Form von Kelchen und Nierenbecken deutlich ab, weshalb die Kenntnis des individuellen Typs für die richtige Befundinterpretation unerlässlich ist.
28. Bei einer Enge, einem Stein oder äußerem Druck kann der Harnabfluss besonders an den Kelchhälsen und am Übergang des Nierenbeckens in den Harnleiter behindert werden.
29. Ein erweitertes Hohlraumsystem muss daher stets unter Berücksichtigung des natürlichen Formtyps beurteilt werden, da die ampulläre Form allein keinen Harnstau beweist.
30. Bei beiden Grundtypen folgt der Harnweg derselben Reihenfolge: Von den Papillen führt er über die kleinen und großen Kelche sowie das Nierenbecken in den Harnleiter.