1.3 – A mozgás szervrendszere: passzív és aktív rész – Passiver und aktiver Bewegungsapparat
1. A mozgás szervrendszere egymással szorosan együttműködő képletekből áll, amelyek megtámasztják a testet, lehetővé teszik a helyváltoztatást, és részt vesznek a belső szervek védelmében. – Der Bewegungsapparat besteht aus eng zusammenwirkenden Strukturen, die den Körper stützen, die Fortbewegung ermöglichen und am Schutz der inneren Organe beteiligt sind.
2. Működési szempontból passzív és aktív rész különíthető el, bár a két egység feladatait csak egymással összehangoltan képes ellátni. – Funktionell lassen sich ein passiver und ein aktiver Teil unterscheiden, obwohl beide Einheiten ihre Aufgaben nur in koordinierter Zusammenarbeit erfüllen können.
3. A passzív mozgásszervrendszerhez elsősorban a csontok, a porcos képletek, a csontok összeköttetései és az ízületeket stabilizáló szalagok tartoznak. – Zum passiven Bewegungsapparat gehören vor allem die Knochen, die knorpeligen Strukturen, die Knochenverbindungen und die gelenkstabilisierenden Bänder.
4. Ezzel szemben az aktív részt a vázizmok, valamint az izmok erejét a csontokra továbbító inak és ínlemezek alkotják. – Demgegenüber wird der aktive Teil von den Skelettmuskeln sowie den Sehnen und Aponeurosen gebildet, welche die Muskelkraft auf die Knochen übertragen.
5. Mozgás csak akkor jöhet létre, ha az összehúzódó izom a hozzá kapcsolódó csontokat egy megfelelően kialakított összeköttetés körül elmozdítja. – Bewegung kann nur entstehen, wenn ein sich kontrahierender Muskel die mit ihm verbundenen Knochen um eine entsprechend ausgebildete Verbindung bewegt.
6. A csontváz (skeleton) szilárd belső vázként meghatározza a test alapvető alakját, ugyanakkor az ízületek révén nem merev, hanem tagolt rendszert alkot. – Das Skelett (Skeleton) bestimmt als festes inneres Gerüst die Grundform des Körpers, bildet durch die Gelenke jedoch kein starres, sondern ein gegliedertes System.
7. Felépítésében a koponya, a törzs váza, valamint a vállövvel és a medenceövvel kapcsolódó felső és alsó végtagok különíthetők el. – In seinem Aufbau lassen sich der Schädel, das Rumpfskelett sowie die über Schulter- und Beckengürtel verbundenen oberen und unteren Extremitäten unterscheiden.
8. Míg a koponya csontjai az agyat és több érzékszervet vesznek körül, a gerincoszlop a törzs tengelyét képezi, és a gerincvelőt fogadja magába. – Während die Schädelknochen das Gehirn und mehrere Sinnesorgane umgeben, bildet die Wirbelsäule die Achse des Rumpfes und nimmt das Rückenmark auf.
9. A mellkast alkotó bordák és a szegycsont a háti csigolyákkal együtt olyan rugalmas csontos keretet hoznak létre, amely védi a szívet és a tüdőt. – Die den Brustkorb bildenden Rippen und das Brustbein schaffen gemeinsam mit den Brustwirbeln einen elastischen knöchernen Rahmen, der Herz und Lunge schützt.
10. Alsó részén a gerincoszlop a medencéhez kapcsolódik, amely a törzs terhét az alsó végtagokra vezeti át, és körülveszi a kismedence szerveit. – Im unteren Abschnitt verbindet sich die Wirbelsäule mit dem Becken, das die Last des Rumpfes auf die unteren Extremitäten überträgt und die Beckenorgane umgibt.
11. A csontok nem pusztán támasztóelemek, hanem élő, erekkel és idegekkel ellátott szervek, amelyek szerkezete az élet során folyamatosan átépül. – Knochen sind nicht nur Stützelemente, sondern lebende, mit Gefäßen und Nerven versorgte Organe, deren Struktur während des gesamten Lebens fortlaufend umgebaut wird.
12. Szilárdságukat főként a szervetlen ásványi anyagok biztosítják, míg szerves állományuk bizonyos fokú rugalmasságot kölcsönöz nekik. – Ihre Festigkeit wird hauptsächlich durch anorganische Mineralstoffe gewährleistet, während ihre organische Substanz ihnen eine gewisse Elastizität verleiht.
13. A kétféle összetevő megfelelő aránya teszi lehetővé, hogy a csont jelentős terhelést viseljen el anélkül, hogy könnyen eltörne vagy maradandóan meghajolna. – Das richtige Verhältnis beider Komponenten ermöglicht es dem Knochen, erhebliche Belastungen zu tragen, ohne leicht zu brechen oder sich dauerhaft zu verbiegen.
14. Alakjuk szerint hosszú, rövid, lapos, szabálytalan és légtartalmú csontokat különböztetünk meg, amelyek külső formája rendszerint az adott feladathoz igazodik. – Nach ihrer Form werden lange, kurze, platte, unregelmäßige und pneumatisierte Knochen unterschieden, deren äußere Gestalt gewöhnlich an die jeweilige Aufgabe angepasst ist.
15. A hosszú csontok, amelyek főként a végtagokban találhatók, emelőkarokként működnek, és így jelentősen befolyásolják a mozgás kiterjedését, erejét és sebességét. – Lange Knochen, die vor allem in den Extremitäten vorkommen, wirken als Hebel und beeinflussen dadurch wesentlich Umfang, Kraft und Geschwindigkeit der Bewegung.
16. Külső felszínüket az ízületi területek kivételével csonthártya (periosteum) borítja, amely ereket, érzőidegeket és a csontképzésben részt vevő sejteket tartalmaz. – Ihre Außenfläche wird mit Ausnahme der Gelenkbereiche von der Knochenhaut (Periosteum) bedeckt, die Gefäße, sensible Nerven und an der Knochenbildung beteiligte Zellen enthält.
17. Az ízületi felszíneken többnyire üvegporc található, amely sima, kis súrlódású réteget képez, miközben a terhelés egy részét rugalmas alakváltozással tompítja. – Auf den Gelenkflächen befindet sich meist hyaliner Knorpel, der eine glatte, reibungsarme Schicht bildet und zugleich einen Teil der Belastung durch elastische Verformung dämpft.
18. A csontok belsejében elhelyezkedő csontvelő (medulla ossium) életkortól és testtájtól függően vérképző vagy főként zsírraktározó feladatot lát el. – Das im Inneren der Knochen gelegene Knochenmark (Medulla ossium) erfüllt je nach Lebensalter und Körperregion eine blutbildende oder überwiegend fettspeichernde Funktion.
19. Egymáshoz a csontok folytonos vagy megszakított összeköttetésekkel kapcsolódnak, amelyek mozgékonysága a szinte teljes rögzítettségtől a nagy kiterjedésű elmozdulásig terjedhet. – Knochen sind durch kontinuierliche oder diskontinuierliche Verbindungen miteinander verbunden, deren Beweglichkeit von nahezu vollständiger Fixierung bis zu weitreichenden Bewegungen reichen kann.
20. Folytonos összeköttetés esetén a szomszédos csontok közötti teret kötőszövet, porc vagy csontszövet tölti ki, ezért valódi ízületi üreg nem alakul ki. – Bei einer kontinuierlichen Verbindung wird der Raum zwischen benachbarten Knochen durch Bindegewebe, Knorpel oder Knochengewebe ausgefüllt, sodass keine echte Gelenkhöhle entsteht.
21. Ilyen kapcsolat biztosítja például a koponyavarratok szilárdságát, illetve a csigolyatestek közötti porckorongok révén a gerinc mérsékelt mozgékonyságát és rugalmasságát. – Eine solche Verbindung gewährleistet beispielsweise die Festigkeit der Schädelnähte sowie durch die Bandscheiben die begrenzte Beweglichkeit und Elastizität der Wirbelsäule.
22. A megszakított csontösszeköttetést valódi ízületnek (articulatio) nevezzük, amelyben az egymással érintkező ízületi felszíneket keskeny, folyadékot tartalmazó üreg választja el. – Eine diskontinuierliche Knochenverbindung wird als echtes Gelenk (Articulatio) bezeichnet, in dem die einander zugewandten Gelenkflächen durch einen schmalen, flüssigkeitsgefüllten Hohlraum getrennt sind.
23. Kívülről az ízületi tok veszi körül ezt a teret; rostos külső rétege mechanikai stabilitást ad, belső hártyája pedig ízületi folyadékot termel. – Von außen umschließt die Gelenkkapsel diesen Raum; ihre äußere Faserschicht verleiht mechanische Stabilität, während ihre innere Membran Gelenkflüssigkeit bildet.
24. Az ízületi folyadék csökkenti a felszínek közötti súrlódást, táplálja az érmentes ízületi porcot, és hozzájárul az ismétlődő terhelések tompításához. – Die Gelenkflüssigkeit vermindert die Reibung zwischen den Flächen, ernährt den gefäßlosen Gelenkknorpel und trägt zur Dämpfung wiederholter Belastungen bei.
25. Az ízület mozgáslehetőségeit elsősorban a felszínek alakja határozza meg, de a tok feszessége, a szalagok elrendeződése és a környező izmok is korlátozzák. – Die Bewegungsmöglichkeiten eines Gelenks werden vor allem durch die Form seiner Flächen bestimmt, jedoch auch durch die Spannung der Kapsel, die Anordnung der Bänder und die umgebenden Muskeln begrenzt.
26. Bizonyos ízületekben rostporcos képletek, például porckorongok vagy félhold alakú meniscusok javítják a felszínek illeszkedését, és egyenletesebben osztják el a nyomást. – In bestimmten Gelenken verbessern faserknorpelige Strukturen wie Gelenkscheiben oder halbmondförmige Menisken die Passform der Flächen und verteilen den Druck gleichmäßiger.
27. A szalagok (ligamenta) többnyire tömött rostos kötőszövetből felépülő kötegek, amelyek összekapcsolják a csontokat, vezetik a mozgást, és gátolják a káros irányú elmozdulást. – Bänder (Ligamenta) sind meist aus straffem faserigem Bindegewebe aufgebaute Bündel, welche die Knochen verbinden, Bewegungen führen und schädliche Auslenkungen verhindern.
28. Stabilitásuk ellenére az ízületek nem önmagukban működnek, mert helyzetüket nyugalomban és mozgás közben egyaránt jelentős mértékben a környező izmok tartják fenn. – Trotz ihrer Eigenstabilität funktionieren Gelenke nicht isoliert, da ihre Stellung sowohl in Ruhe als auch während der Bewegung wesentlich von den umgebenden Muskeln aufrechterhalten wird.
29. Az aktív mozgásszervrendszer alapját a vázizomzat képezi, amely harántcsíkolt izomszövetből épül fel, és többnyire akaratlagos idegi irányítás alatt áll. – Die Grundlage des aktiven Bewegungsapparates bildet die Skelettmuskulatur, die aus quergestreiftem Muskelgewebe aufgebaut ist und überwiegend der willkürlichen nervalen Steuerung unterliegt.
30. Egy-egy vázizom (musculus) izomrostok rendezett kötegeiből áll, amelyeket különböző vastagságú kötőszövetes burkok fognak össze, és vezetnek át az ínba. – Ein Skelettmuskel (Musculus) besteht aus geordneten Bündeln von Muskelfasern, die durch unterschiedlich starke Bindegewebshüllen zusammengefasst und in die Sehne übergeleitet werden.
31. Az izom eredése rendszerint a kevésbé mozgékony csontrészen található, tapadása pedig azon a képleten, amely összehúzódáskor nagyobb mértékben mozdul el. – Der Ursprung eines Muskels liegt gewöhnlich am weniger beweglichen Knochenabschnitt, sein Ansatz dagegen an jener Struktur, die sich bei der Kontraktion stärker bewegt.
32. Ez a megkülönböztetés azonban nem abszolút, mert rögzített végtag mellett a szokásosan kevésbé mozgékony eredési terület is közeledhet a tapadáshoz. – Diese Unterscheidung ist jedoch nicht absolut, da bei fixierter Extremität auch der gewöhnlich weniger bewegliche Ursprungsbereich dem Ansatz angenähert werden kann.
33. Amikor az izomrostok megrövidülnek, húzóerő keletkezik, amelyet az izom kötőszövetes váza az ínon keresztül a csontra továbbít. – Wenn sich die Muskelfasern verkürzen, entsteht Zugkraft, die durch das bindegewebige Gerüst des Muskels über die Sehne auf den Knochen übertragen wird.
34. Az inak (tendines) csekély nyújthatóságú, nagy szakítószilárdságú kötőszövetes képletek, ezért erős kapcsolatot teremtenek az izom és a csont között. – Sehnen (Tendines) sind gering dehnbare, zugfeste Bindegewebsstrukturen und stellen deshalb eine belastbare Verbindung zwischen Muskel und Knochen her.
35. Lapos izmok esetében a kötőszövetes erőátvitel gyakran széles ínlemez, vagyis aponeurosis formájában folytatódik, amely nagyobb felületen rögzülhet. – Bei flachen Muskeln setzt sich die bindegewebige Kraftübertragung häufig als breite Sehnenplatte, also als Aponeurose, fort, die sich über eine größere Fläche befestigen kann.
36. Ott, ahol egy ín csontos kiemelkedés felett halad át, nyálkatömlő vagy ínhüvely csökkentheti a súrlódást, és megkönnyítheti az ismétlődő elmozdulást. – Dort, wo eine Sehne über einen Knochenvorsprung zieht, können Schleimbeutel oder Sehnenscheiden die Reibung vermindern und wiederholte Bewegungen erleichtern.
37. Az izmokat és izomcsoportokat körülvevő pólyák (fasciae) kötőszövetes tereket határolnak, amelyek rendezik a képletek helyzetét, és részben továbbítják az izomerőt. – Die Muskeln und Muskelgruppen umgebenden Faszien (Fasciae) begrenzen bindegewebige Räume, welche die Lage der Strukturen ordnen und Muskelkräfte teilweise weiterleiten.
38. Mozgás közben egy izom ritkán dolgozik teljesen önállóan, mivel a kívánt irány és pontosság rendszerint több izom összehangolt aktivitásából származik. – Während einer Bewegung arbeitet ein Muskel nur selten völlig selbstständig, da die gewünschte Richtung und Genauigkeit gewöhnlich aus der koordinierten Aktivität mehrerer Muskeln hervorgehen.
39. A mozgást közvetlenül létrehozó izmot agonistának nevezzük, míg az ellentétes hatású antagonista szabályozza, fékezi vagy szükség esetén visszafordítja az elmozdulást. – Der eine Bewegung unmittelbar erzeugende Muskel wird als Agonist bezeichnet, während der entgegengesetzt wirkende Antagonist die Bewegung reguliert, abbremst oder bei Bedarf umkehrt.
40. Közben a szinergista izmok támogatják a fő mozgató működését, a rögzítő izmok pedig stabil alapot teremtenek ahhoz, hogy az erő célzottan érvényesüljön. – Gleichzeitig unterstützen synergistische Muskeln die Tätigkeit des Hauptbewegers, während Fixatoren eine stabile Grundlage schaffen, damit die Kraft gezielt wirksam werden kann.
41. Még egyszerűnek látszó mozdulatoknál is számos ízület helyzetét kell rögzíteni, különben az izomerő nem a kívánt testrészt, hanem a szomszédos szakaszokat mozdítaná el. – Selbst bei scheinbar einfachen Bewegungen müssen zahlreiche Gelenke stabilisiert werden, da die Muskelkraft sonst nicht den gewünschten Körperteil, sondern benachbarte Abschnitte bewegen würde.
42. Az izomtónusnak nevezett állandó, alacsony fokú izomaktivitás fenntartja a testtartást, stabilizálja az ízületeket, és előkészíti az izomzatot a gyorsabb erőkifejtésre. – Die als Muskeltonus bezeichnete dauerhafte, geringgradige Muskelaktivität erhält die Körperhaltung, stabilisiert die Gelenke und bereitet die Muskulatur auf eine raschere Kraftentwicklung vor.
43. Álló helyzetben különösen a gerinc, a medence és az alsó végtag ízületei körül működő izmok akadályozzák meg, hogy a test a nehézségi erő hatására összeessen. – Im Stehen verhindern besonders die um Wirbelsäule, Becken und Gelenke der unteren Extremität arbeitenden Muskeln, dass der Körper unter dem Einfluss der Schwerkraft zusammensinkt.
44. A testtartás ezért nem merev nyugalmi állapot, hanem folyamatosan korrigált egyensúly, amelyhez az idegrendszer érző információkat dolgoz fel és megfelelő izomválaszokat szervez. – Körperhaltung ist daher kein starrer Ruhezustand, sondern ein fortlaufend korrigiertes Gleichgewicht, für das das Nervensystem sensorische Informationen verarbeitet und geeignete Muskelantworten organisiert.
45. Az érzőidegek az izmokból, inakból és ízületekből adatokat közvetítenek azok helyzetéről és feszüléséről, így a mozgás látási ellenőrzés nélkül is pontosítható. – Sensible Nerven übermitteln aus Muskeln, Sehnen und Gelenken Informationen über deren Stellung und Spannung, sodass Bewegungen auch ohne visuelle Kontrolle präzisiert werden können.
46. Motoros idegrostok útján érkeznek azok a jelek, amelyek meghatározzák, mely izomrostok, milyen sorrendben és mekkora erővel kapcsolódjanak be az adott mozgásba. – Über motorische Nervenfasern treffen die Signale ein, die bestimmen, welche Muskelfasern sich in welcher Reihenfolge und mit welcher Kraft an einer Bewegung beteiligen.
47. Terhelés hatására mind a passzív, mind az aktív rész alkalmazkodik: a csontok szerkezete megerősödhet, az izmok keresztmetszete növekedhet, az inak pedig ellenállóbbá válhatnak. – Unter Belastung passen sich sowohl der passive als auch der aktive Teil an: Die Knochenstruktur kann sich verstärken, der Muskelquerschnitt zunehmen und die Sehnen können widerstandsfähiger werden.
48. Tartós mozgáshiány esetén ezzel ellentétes változások következnek be, mert csökkenhet a csonttömeg, gyengülhet az izomzat, és beszűkülhet az ízületek mozgásterjedelme. – Bei längerem Bewegungsmangel treten entgegengesetzte Veränderungen ein, da die Knochenmasse abnehmen, die Muskulatur schwächer und der Bewegungsumfang der Gelenke geringer werden kann.
49. Sérülés vagy betegség bármely összetevő működését károsíthatja, ám a következmények rendszerint az egész mozgási láncban megjelennek, mert a részek kölcsönösen terhelik és tehermentesítik egymást. – Verletzungen oder Erkrankungen können die Funktion jeder einzelnen Komponente beeinträchtigen, ihre Folgen zeigen sich jedoch meist in der gesamten Bewegungskette, da sich die Teile gegenseitig be- und entlasten.
50. A mozgás szervrendszere tehát nem csupán csontok és izmok együttese, hanem mechanikai, idegi és anyagcsere-folyamatok összehangolt rendszere, amely a test stabilitását és alkalmazkodó mozgékonyságát egyaránt biztosítja. – Der Bewegungsapparat ist somit nicht nur eine Gesamtheit aus Knochen und Muskeln, sondern ein koordiniertes System mechanischer, nervaler und metabolischer Vorgänge, das sowohl die Stabilität als auch die anpassungsfähige Beweglichkeit des Körpers gewährleistet.
(aufklappen)magyar
1. A mozgás szervrendszere egymással szorosan együttműködő képletekből áll, amelyek megtámasztják a testet, lehetővé teszik a helyváltoztatást, és részt vesznek a belső szervek védelmében.
2. Működési szempontból passzív és aktív rész különíthető el, bár a két egység feladatait csak egymással összehangoltan képes ellátni.
3. A passzív mozgásszervrendszerhez elsősorban a csontok, a porcos képletek, a csontok összeköttetései és az ízületeket stabilizáló szalagok tartoznak.
4. Ezzel szemben az aktív részt a vázizmok, valamint az izmok erejét a csontokra továbbító inak és ínlemezek alkotják.
5. Mozgás csak akkor jöhet létre, ha az összehúzódó izom a hozzá kapcsolódó csontokat egy megfelelően kialakított összeköttetés körül elmozdítja.
6. A csontváz (skeleton) szilárd belső vázként meghatározza a test alapvető alakját, ugyanakkor az ízületek révén nem merev, hanem tagolt rendszert alkot.
7. Felépítésében a koponya, a törzs váza, valamint a vállövvel és a medenceövvel kapcsolódó felső és alsó végtagok különíthetők el.
8. Míg a koponya csontjai az agyat és több érzékszervet vesznek körül, a gerincoszlop a törzs tengelyét képezi, és a gerincvelőt fogadja magába.
9. A mellkast alkotó bordák és a szegycsont a háti csigolyákkal együtt olyan rugalmas csontos keretet hoznak létre, amely védi a szívet és a tüdőt.
10. Alsó részén a gerincoszlop a medencéhez kapcsolódik, amely a törzs terhét az alsó végtagokra vezeti át, és körülveszi a kismedence szerveit.
11. A csontok nem pusztán támasztóelemek, hanem élő, erekkel és idegekkel ellátott szervek, amelyek szerkezete az élet során folyamatosan átépül.
12. Szilárdságukat főként a szervetlen ásványi anyagok biztosítják, míg szerves állományuk bizonyos fokú rugalmasságot kölcsönöz nekik.
13. A kétféle összetevő megfelelő aránya teszi lehetővé, hogy a csont jelentős terhelést viseljen el anélkül, hogy könnyen eltörne vagy maradandóan meghajolna.
14. Alakjuk szerint hosszú, rövid, lapos, szabálytalan és légtartalmú csontokat különböztetünk meg, amelyek külső formája rendszerint az adott feladathoz igazodik.
15. A hosszú csontok, amelyek főként a végtagokban találhatók, emelőkarokként működnek, és így jelentősen befolyásolják a mozgás kiterjedését, erejét és sebességét.
16. Külső felszínüket az ízületi területek kivételével csonthártya (periosteum) borítja, amely ereket, érzőidegeket és a csontképzésben részt vevő sejteket tartalmaz.
17. Az ízületi felszíneken többnyire üvegporc található, amely sima, kis súrlódású réteget képez, miközben a terhelés egy részét rugalmas alakváltozással tompítja.
18. A csontok belsejében elhelyezkedő csontvelő (medulla ossium) életkortól és testtájtól függően vérképző vagy főként zsírraktározó feladatot lát el.
19. Egymáshoz a csontok folytonos vagy megszakított összeköttetésekkel kapcsolódnak, amelyek mozgékonysága a szinte teljes rögzítettségtől a nagy kiterjedésű elmozdulásig terjedhet.
20. Folytonos összeköttetés esetén a szomszédos csontok közötti teret kötőszövet, porc vagy csontszövet tölti ki, ezért valódi ízületi üreg nem alakul ki.
21. Ilyen kapcsolat biztosítja például a koponyavarratok szilárdságát, illetve a csigolyatestek közötti porckorongok révén a gerinc mérsékelt mozgékonyságát és rugalmasságát.
22. A megszakított csontösszeköttetést valódi ízületnek (articulatio) nevezzük, amelyben az egymással érintkező ízületi felszíneket keskeny, folyadékot tartalmazó üreg választja el.
23. Kívülről az ízületi tok veszi körül ezt a teret; rostos külső rétege mechanikai stabilitást ad, belső hártyája pedig ízületi folyadékot termel.
24. Az ízületi folyadék csökkenti a felszínek közötti súrlódást, táplálja az érmentes ízületi porcot, és hozzájárul az ismétlődő terhelések tompításához.
25. Az ízület mozgáslehetőségeit elsősorban a felszínek alakja határozza meg, de a tok feszessége, a szalagok elrendeződése és a környező izmok is korlátozzák.
26. Bizonyos ízületekben rostporcos képletek, például porckorongok vagy félhold alakú meniscusok javítják a felszínek illeszkedését, és egyenletesebben osztják el a nyomást.
27. A szalagok (ligamenta) többnyire tömött rostos kötőszövetből felépülő kötegek, amelyek összekapcsolják a csontokat, vezetik a mozgást, és gátolják a káros irányú elmozdulást.
28. Stabilitásuk ellenére az ízületek nem önmagukban működnek, mert helyzetüket nyugalomban és mozgás közben egyaránt jelentős mértékben a környező izmok tartják fenn.
29. Az aktív mozgásszervrendszer alapját a vázizomzat képezi, amely harántcsíkolt izomszövetből épül fel, és többnyire akaratlagos idegi irányítás alatt áll.
30. Egy-egy vázizom (musculus) izomrostok rendezett kötegeiből áll, amelyeket különböző vastagságú kötőszövetes burkok fognak össze, és vezetnek át az ínba.
31. Az izom eredése rendszerint a kevésbé mozgékony csontrészen található, tapadása pedig azon a képleten, amely összehúzódáskor nagyobb mértékben mozdul el.
32. Ez a megkülönböztetés azonban nem abszolút, mert rögzített végtag mellett a szokásosan kevésbé mozgékony eredési terület is közeledhet a tapadáshoz.
33. Amikor az izomrostok megrövidülnek, húzóerő keletkezik, amelyet az izom kötőszövetes váza az ínon keresztül a csontra továbbít.
34. Az inak (tendines) csekély nyújthatóságú, nagy szakítószilárdságú kötőszövetes képletek, ezért erős kapcsolatot teremtenek az izom és a csont között.
35. Lapos izmok esetében a kötőszövetes erőátvitel gyakran széles ínlemez, vagyis aponeurosis formájában folytatódik, amely nagyobb felületen rögzülhet.
36. Ott, ahol egy ín csontos kiemelkedés felett halad át, nyálkatömlő vagy ínhüvely csökkentheti a súrlódást, és megkönnyítheti az ismétlődő elmozdulást.
37. Az izmokat és izomcsoportokat körülvevő pólyák (fasciae) kötőszövetes tereket határolnak, amelyek rendezik a képletek helyzetét, és részben továbbítják az izomerőt.
38. Mozgás közben egy izom ritkán dolgozik teljesen önállóan, mivel a kívánt irány és pontosság rendszerint több izom összehangolt aktivitásából származik.
39. A mozgást közvetlenül létrehozó izmot agonistának nevezzük, míg az ellentétes hatású antagonista szabályozza, fékezi vagy szükség esetén visszafordítja az elmozdulást.
40. Közben a szinergista izmok támogatják a fő mozgató működését, a rögzítő izmok pedig stabil alapot teremtenek ahhoz, hogy az erő célzottan érvényesüljön.
41. Még egyszerűnek látszó mozdulatoknál is számos ízület helyzetét kell rögzíteni, különben az izomerő nem a kívánt testrészt, hanem a szomszédos szakaszokat mozdítaná el.
42. Az izomtónusnak nevezett állandó, alacsony fokú izomaktivitás fenntartja a testtartást, stabilizálja az ízületeket, és előkészíti az izomzatot a gyorsabb erőkifejtésre.
43. Álló helyzetben különösen a gerinc, a medence és az alsó végtag ízületei körül működő izmok akadályozzák meg, hogy a test a nehézségi erő hatására összeessen.
44. A testtartás ezért nem merev nyugalmi állapot, hanem folyamatosan korrigált egyensúly, amelyhez az idegrendszer érző információkat dolgoz fel és megfelelő izomválaszokat szervez.
45. Az érzőidegek az izmokból, inakból és ízületekből adatokat közvetítenek azok helyzetéről és feszüléséről, így a mozgás látási ellenőrzés nélkül is pontosítható.
46. Motoros idegrostok útján érkeznek azok a jelek, amelyek meghatározzák, mely izomrostok, milyen sorrendben és mekkora erővel kapcsolódjanak be az adott mozgásba.
47. Terhelés hatására mind a passzív, mind az aktív rész alkalmazkodik: a csontok szerkezete megerősödhet, az izmok keresztmetszete növekedhet, az inak pedig ellenállóbbá válhatnak.
48. Tartós mozgáshiány esetén ezzel ellentétes változások következnek be, mert csökkenhet a csonttömeg, gyengülhet az izomzat, és beszűkülhet az ízületek mozgásterjedelme.
49. Sérülés vagy betegség bármely összetevő működését károsíthatja, ám a következmények rendszerint az egész mozgási láncban megjelennek, mert a részek kölcsönösen terhelik és tehermentesítik egymást.
50. A mozgás szervrendszere tehát nem csupán csontok és izmok együttese, hanem mechanikai, idegi és anyagcsere-folyamatok összehangolt rendszere, amely a test stabilitását és alkalmazkodó mozgékonyságát egyaránt biztosítja.
(aufklappen)német
1. Der Bewegungsapparat besteht aus eng zusammenwirkenden Strukturen, die den Körper stützen, die Fortbewegung ermöglichen und am Schutz der inneren Organe beteiligt sind.
2. Funktionell lassen sich ein passiver und ein aktiver Teil unterscheiden, obwohl beide Einheiten ihre Aufgaben nur in koordinierter Zusammenarbeit erfüllen können.
3. Zum passiven Bewegungsapparat gehören vor allem die Knochen, die knorpeligen Strukturen, die Knochenverbindungen und die gelenkstabilisierenden Bänder.
4. Demgegenüber wird der aktive Teil von den Skelettmuskeln sowie den Sehnen und Aponeurosen gebildet, welche die Muskelkraft auf die Knochen übertragen.
5. Bewegung kann nur entstehen, wenn ein sich kontrahierender Muskel die mit ihm verbundenen Knochen um eine entsprechend ausgebildete Verbindung bewegt.
6. Das Skelett (Skeleton) bestimmt als festes inneres Gerüst die Grundform des Körpers, bildet durch die Gelenke jedoch kein starres, sondern ein gegliedertes System.
7. In seinem Aufbau lassen sich der Schädel, das Rumpfskelett sowie die über Schulter- und Beckengürtel verbundenen oberen und unteren Extremitäten unterscheiden.
8. Während die Schädelknochen das Gehirn und mehrere Sinnesorgane umgeben, bildet die Wirbelsäule die Achse des Rumpfes und nimmt das Rückenmark auf.
9. Die den Brustkorb bildenden Rippen und das Brustbein schaffen gemeinsam mit den Brustwirbeln einen elastischen knöchernen Rahmen, der Herz und Lunge schützt.
10. Im unteren Abschnitt verbindet sich die Wirbelsäule mit dem Becken, das die Last des Rumpfes auf die unteren Extremitäten überträgt und die Beckenorgane umgibt.
11. Knochen sind nicht nur Stützelemente, sondern lebende, mit Gefäßen und Nerven versorgte Organe, deren Struktur während des gesamten Lebens fortlaufend umgebaut wird.
12. Ihre Festigkeit wird hauptsächlich durch anorganische Mineralstoffe gewährleistet, während ihre organische Substanz ihnen eine gewisse Elastizität verleiht.
13. Das richtige Verhältnis beider Komponenten ermöglicht es dem Knochen, erhebliche Belastungen zu tragen, ohne leicht zu brechen oder sich dauerhaft zu verbiegen.
14. Nach ihrer Form werden lange, kurze, platte, unregelmäßige und pneumatisierte Knochen unterschieden, deren äußere Gestalt gewöhnlich an die jeweilige Aufgabe angepasst ist.
15. Lange Knochen, die vor allem in den Extremitäten vorkommen, wirken als Hebel und beeinflussen dadurch wesentlich Umfang, Kraft und Geschwindigkeit der Bewegung.
16. Ihre Außenfläche wird mit Ausnahme der Gelenkbereiche von der Knochenhaut (Periosteum) bedeckt, die Gefäße, sensible Nerven und an der Knochenbildung beteiligte Zellen enthält.
17. Auf den Gelenkflächen befindet sich meist hyaliner Knorpel, der eine glatte, reibungsarme Schicht bildet und zugleich einen Teil der Belastung durch elastische Verformung dämpft.
18. Das im Inneren der Knochen gelegene Knochenmark (Medulla ossium) erfüllt je nach Lebensalter und Körperregion eine blutbildende oder überwiegend fettspeichernde Funktion.
19. Knochen sind durch kontinuierliche oder diskontinuierliche Verbindungen miteinander verbunden, deren Beweglichkeit von nahezu vollständiger Fixierung bis zu weitreichenden Bewegungen reichen kann.
20. Bei einer kontinuierlichen Verbindung wird der Raum zwischen benachbarten Knochen durch Bindegewebe, Knorpel oder Knochengewebe ausgefüllt, sodass keine echte Gelenkhöhle entsteht.
21. Eine solche Verbindung gewährleistet beispielsweise die Festigkeit der Schädelnähte sowie durch die Bandscheiben die begrenzte Beweglichkeit und Elastizität der Wirbelsäule.
22. Eine diskontinuierliche Knochenverbindung wird als echtes Gelenk (Articulatio) bezeichnet, in dem die einander zugewandten Gelenkflächen durch einen schmalen, flüssigkeitsgefüllten Hohlraum getrennt sind.
23. Von außen umschließt die Gelenkkapsel diesen Raum; ihre äußere Faserschicht verleiht mechanische Stabilität, während ihre innere Membran Gelenkflüssigkeit bildet.
24. Die Gelenkflüssigkeit vermindert die Reibung zwischen den Flächen, ernährt den gefäßlosen Gelenkknorpel und trägt zur Dämpfung wiederholter Belastungen bei.
25. Die Bewegungsmöglichkeiten eines Gelenks werden vor allem durch die Form seiner Flächen bestimmt, jedoch auch durch die Spannung der Kapsel, die Anordnung der Bänder und die umgebenden Muskeln begrenzt.
26. In bestimmten Gelenken verbessern faserknorpelige Strukturen wie Gelenkscheiben oder halbmondförmige Menisken die Passform der Flächen und verteilen den Druck gleichmäßiger.
27. Bänder (Ligamenta) sind meist aus straffem faserigem Bindegewebe aufgebaute Bündel, welche die Knochen verbinden, Bewegungen führen und schädliche Auslenkungen verhindern.
28. Trotz ihrer Eigenstabilität funktionieren Gelenke nicht isoliert, da ihre Stellung sowohl in Ruhe als auch während der Bewegung wesentlich von den umgebenden Muskeln aufrechterhalten wird.
29. Die Grundlage des aktiven Bewegungsapparates bildet die Skelettmuskulatur, die aus quergestreiftem Muskelgewebe aufgebaut ist und überwiegend der willkürlichen nervalen Steuerung unterliegt.
30. Ein Skelettmuskel (Musculus) besteht aus geordneten Bündeln von Muskelfasern, die durch unterschiedlich starke Bindegewebshüllen zusammengefasst und in die Sehne übergeleitet werden.
31. Der Ursprung eines Muskels liegt gewöhnlich am weniger beweglichen Knochenabschnitt, sein Ansatz dagegen an jener Struktur, die sich bei der Kontraktion stärker bewegt.
32. Diese Unterscheidung ist jedoch nicht absolut, da bei fixierter Extremität auch der gewöhnlich weniger bewegliche Ursprungsbereich dem Ansatz angenähert werden kann.
33. Wenn sich die Muskelfasern verkürzen, entsteht Zugkraft, die durch das bindegewebige Gerüst des Muskels über die Sehne auf den Knochen übertragen wird.
34. Sehnen (Tendines) sind gering dehnbare, zugfeste Bindegewebsstrukturen und stellen deshalb eine belastbare Verbindung zwischen Muskel und Knochen her.
35. Bei flachen Muskeln setzt sich die bindegewebige Kraftübertragung häufig als breite Sehnenplatte, also als Aponeurose, fort, die sich über eine größere Fläche befestigen kann.
36. Dort, wo eine Sehne über einen Knochenvorsprung zieht, können Schleimbeutel oder Sehnenscheiden die Reibung vermindern und wiederholte Bewegungen erleichtern.
37. Die Muskeln und Muskelgruppen umgebenden Faszien (Fasciae) begrenzen bindegewebige Räume, welche die Lage der Strukturen ordnen und Muskelkräfte teilweise weiterleiten.
38. Während einer Bewegung arbeitet ein Muskel nur selten völlig selbstständig, da die gewünschte Richtung und Genauigkeit gewöhnlich aus der koordinierten Aktivität mehrerer Muskeln hervorgehen.
39. Der eine Bewegung unmittelbar erzeugende Muskel wird als Agonist bezeichnet, während der entgegengesetzt wirkende Antagonist die Bewegung reguliert, abbremst oder bei Bedarf umkehrt.
40. Gleichzeitig unterstützen synergistische Muskeln die Tätigkeit des Hauptbewegers, während Fixatoren eine stabile Grundlage schaffen, damit die Kraft gezielt wirksam werden kann.
41. Selbst bei scheinbar einfachen Bewegungen müssen zahlreiche Gelenke stabilisiert werden, da die Muskelkraft sonst nicht den gewünschten Körperteil, sondern benachbarte Abschnitte bewegen würde.
42. Die als Muskeltonus bezeichnete dauerhafte, geringgradige Muskelaktivität erhält die Körperhaltung, stabilisiert die Gelenke und bereitet die Muskulatur auf eine raschere Kraftentwicklung vor.
43. Im Stehen verhindern besonders die um Wirbelsäule, Becken und Gelenke der unteren Extremität arbeitenden Muskeln, dass der Körper unter dem Einfluss der Schwerkraft zusammensinkt.
44. Körperhaltung ist daher kein starrer Ruhezustand, sondern ein fortlaufend korrigiertes Gleichgewicht, für das das Nervensystem sensorische Informationen verarbeitet und geeignete Muskelantworten organisiert.
45. Sensible Nerven übermitteln aus Muskeln, Sehnen und Gelenken Informationen über deren Stellung und Spannung, sodass Bewegungen auch ohne visuelle Kontrolle präzisiert werden können.
46. Über motorische Nervenfasern treffen die Signale ein, die bestimmen, welche Muskelfasern sich in welcher Reihenfolge und mit welcher Kraft an einer Bewegung beteiligen.
47. Unter Belastung passen sich sowohl der passive als auch der aktive Teil an: Die Knochenstruktur kann sich verstärken, der Muskelquerschnitt zunehmen und die Sehnen können widerstandsfähiger werden.
48. Bei längerem Bewegungsmangel treten entgegengesetzte Veränderungen ein, da die Knochenmasse abnehmen, die Muskulatur schwächer und der Bewegungsumfang der Gelenke geringer werden kann.
49. Verletzungen oder Erkrankungen können die Funktion jeder einzelnen Komponente beeinträchtigen, ihre Folgen zeigen sich jedoch meist in der gesamten Bewegungskette, da sich die Teile gegenseitig be- und entlasten.
50. Der Bewegungsapparat ist somit nicht nur eine Gesamtheit aus Knochen und Muskeln, sondern ein koordiniertes System mechanischer, nervaler und metabolischer Vorgänge, das sowohl die Stabilität als auch die anpassungsfähige Beweglichkeit des Körpers gewährleistet.