11.8.1 A hólyag alakja, falszerkezete és az átmeneti hám – Form, Wandbau und Übergangsepithel der Blase
1. A húgyhólyag alakját elsősorban a benne lévő vizelet mennyisége és a környező szervek helyzete határozza meg. – Die Form der Harnblase wird vor allem durch die enthaltene Urinmenge und die Lage der umgebenden Organe bestimmt.
2. Üres állapotban a hólyag szabálytalanul lapított, megközelítőleg négyoldalú testhez hasonlítható. – Im leeren Zustand ist die Blase unregelmäßig abgeflacht und kann annähernd mit einem vierseitigen Körper verglichen werden.
3. Telődéskor falai kitágulnak, és a szerv fokozatosan gömbölyded vagy tojásdad alakot vesz fel. – Bei zunehmender Füllung dehnen sich ihre Wände aus, und das Organ nimmt allmählich eine rundliche oder eiförmige Gestalt an.
4. A hólyagon csúcsot, testet, feneket és nyakat különböztetünk meg. – An der Blase unterscheidet man Spitze, Körper, Grund und Hals.
5. A hólyagcsúcs előre, a szeméremcsonti összeköttetés felső széle felé irányul. – Die Blasenspitze (Apex vesicae) ist nach vorne zum Oberrand der Schambeinfuge gerichtet.
6. A hólyagcsúcsot a köldökkel a középső köldökszalag köti össze, amely a magzati húgyinda maradványa. – Die Blasenspitze ist durch das mittlere Nabelband (Ligamentum umbilicale medianum) mit dem Nabel verbunden, das den Rest des fetalen Urachus darstellt.
7. A hólyagtest alkotja a szerv legnagyobb, tágulásra képes részét. – Der Blasenkörper (Corpus vesicae) bildet den größten und besonders dehnbaren Abschnitt des Organs.
8. A hólyagfenék hátrafelé és lefelé tekint, és itt nyílik a hólyagba a két húgyvezeték. – Der Blasengrund (Fundus vesicae) ist nach hinten und unten gerichtet; hier münden die beiden Harnleiter in die Blase.
9. A hólyagnyak a legalsó, viszonylag rögzített rész, amely a húgycsőben folytatódik. – Der Blasenhals (Cervix vesicae) ist der unterste, relativ festliegende Teil und setzt sich in die Harnröhre fort.
10. Férfiban a hólyagnyak a prosztatán nyugszik, nőben pedig közvetlenebb kapcsolatban áll a medencefenékkel. – Beim Mann liegt der Blasenhals auf der Vorsteherdrüse (Prostata), bei der Frau steht er in unmittelbarerem Kontakt mit dem Beckenboden.
11. A húgyhólyag nagy része a hashártyán kívül, a kismedence kötőszövetes terében helyezkedik el. – Der größte Teil der Harnblase liegt außerhalb des Bauchfells im bindegewebigen Raum des kleinen Beckens.
12. Elsősorban a felső felszínét borítja hashártya, amely telődéskor a hólyaggal együtt felfelé emelkedik. – Vor allem ihre obere Fläche ist vom Bauchfell (Peritoneum) bedeckt, das sich bei der Füllung zusammen mit der Blase nach oben verlagert.
13. A hashártyával borított területen savós hártya, a többi felszínen kötőszövetes külső burok található. – Im vom Bauchfell bedeckten Bereich liegt eine seröse Hülle (Tunica serosa), an den übrigen Flächen eine bindegewebige Außenhaut (Tunica adventitia).
14. A hólyag falának legbelső rétege a nyálkahártya, amely közvetlenül érintkezik a vizelettel. – Die innerste Schicht der Blasenwand ist die Schleimhaut (Tunica mucosa), die unmittelbar mit dem Urin in Kontakt steht.
15. Üres hólyagban a nyálkahártya számos redőt képez, ezért a belső felszín egyenetlennek látszik. – In der leeren Blase bildet die Schleimhaut zahlreiche Falten, sodass die Innenfläche uneben erscheint.
16. Telődéskor ezek a redők fokozatosan kisimulnak, és lehetővé teszik a térfogat jelentős növekedését. – Bei der Füllung verstreichen diese Falten allmählich und ermöglichen eine deutliche Zunahme des Volumens.
17. A hólyagháromszög területén a nyálkahártya szorosan tapad az alatta fekvő izomzathoz, ezért ott nem képződnek redők. – Im Bereich des Blasendreiecks haftet die Schleimhaut fest an der darunterliegenden Muskulatur, weshalb dort keine Falten entstehen.
18. A nyálkahártya hámja az átmeneti hám, amelyet húgyúti hámnak vagy urotéliumnak is nevezünk. – Das Epithel der Schleimhaut ist das Übergangsepithel, das auch als Harnwegsepithel oder Urothel bezeichnet wird.
19. Az urotélium többrétegű hám, amelynek vastagsága a hólyag teltségi állapotával együtt változik. – Das Urothel ist ein mehrschichtiges Epithel, dessen Dicke sich mit dem Füllungszustand der Blase verändert.
20. Összehúzódott állapotban több sejtréteg látható, míg kitágult állapotban a hám vékonyabbnak tűnik. – Im zusammengezogenen Zustand sind mehrere Zelllagen sichtbar, während das Epithel im gedehnten Zustand dünner erscheint.
21. A legalsó réteget kis, köbös vagy hengeres bazális sejtek alkotják. – Die unterste Schicht wird von kleinen kubischen oder hochprismatischen Basalzellen gebildet.
22. Fölöttük több réteg köztes sejt helyezkedik el, amelyek alakja a feszülés során megváltozhat. – Darüber liegen mehrere Schichten von Zwischenzellen, deren Form sich während der Dehnung verändern kann.
23. A felszínt nagy, gyakran két sejtmagot tartalmazó ernyősejtek borítják. – Die Oberfläche wird von großen, häufig zweikernigen Deckzellen, den sogenannten Schirmzellen, bedeckt.
24. Az ernyősejtek üres hólyagban domborúak, telt hólyagban pedig laposabbá válnak. – Die Schirmzellen sind in der leeren Blase gewölbt und werden in der gefüllten Blase flacher.
25. Felszíni sejthártyájukban különleges fehérjék, úgynevezett uroplakinok találhatók. – In ihrer oberflächlichen Zellmembran befinden sich besondere Proteine, die Uroplakine genannt werden.
26. Az uroplakinok szilárd lemezeket képeznek, amelyek védik a sejtfelszínt, míg a tartalék membrán lehetővé teszi a tágulást. – Die Uroplakine bilden feste Membranplatten, welche die Zelloberfläche schützen, während Membranreserven die Dehnung ermöglichen.
27. A felszíni sejtek közötti szoros sejtkapcsolatok megakadályozzák, hogy a vizelet összetevői a hólyag falába jussanak. – Dichte Zellkontakte zwischen den Oberflächenzellen verhindern, dass Bestandteile des Urins in die Blasenwand eindringen.
28. Az urotélium ezért nemcsak nyújtható borítás, hanem hatékony kémiai és ozmotikus gát is. – Das Urothel ist daher nicht nur eine dehnbare Auskleidung, sondern auch eine wirksame chemische und osmotische Barriere.
29. A hám alatt erekben és idegekben gazdag saját kötőszövetes réteg helyezkedik el. – Unter dem Epithel liegt eine gefäß- und nervenreiche bindegewebige Eigenschicht (Lamina propria).
30. A hólyagban nem különül el mindenütt élesen önálló nyálkahártya alatti réteg. – In der Blase ist nicht überall eine eigenständige Unterschleimhautschicht (Tela submucosa) klar abgrenzbar.
31. A fal legvastagabb részét a simaizomból álló hólyagürítő izom alkotja. – Den dicksten Teil der Wand bildet der aus glatter Muskulatur bestehende Blasenentleerer (Musculus detrusor vesicae).
32. Izomrostjai belső hosszanti, középső körkörös és külső hosszanti irányba rendeződnek, de a rétegek nem határolódnak el élesen. – Seine Muskelfasern verlaufen innen längs, in der Mitte ringförmig und außen wiederum längs, wobei die Schichten nicht scharf voneinander getrennt sind.
33. A rostok hálózatos összefonódása lehetővé teszi, hogy összehúzódáskor a hólyag minden irányból kisebbé váljon. – Die netzartige Verflechtung der Fasern ermöglicht es, dass sich die Blase bei der Kontraktion aus allen Richtungen verkleinert.
34. Telődéskor a nyálkahártyaredők kisimulnak, az urotélium sejtjei ellaposodnak, az izomfal pedig fokozatosan elvékonyodik. – Bei der Füllung verstreichen die Schleimhautfalten, die Zellen des Urothels flachen ab, und die Muskelwand wird allmählich dünner.
35. A hólyag falának felépítése így egyszerre teszi lehetővé a vizelet biztonságos tárolását, a nagyfokú tágulást és az erőteljes kiürítést. – Der Bau der Blasenwand ermöglicht somit zugleich die sichere Speicherung des Urins, eine starke Dehnung und eine kräftige Entleerung.
(aufklappen)magyar
1. A húgyhólyag alakját elsősorban a benne lévő vizelet mennyisége és a környező szervek helyzete határozza meg.
2. Üres állapotban a hólyag szabálytalanul lapított, megközelítőleg négyoldalú testhez hasonlítható.
3. Telődéskor falai kitágulnak, és a szerv fokozatosan gömbölyded vagy tojásdad alakot vesz fel.
4. A hólyagon csúcsot, testet, feneket és nyakat különböztetünk meg.
5. A hólyagcsúcs előre, a szeméremcsonti összeköttetés felső széle felé irányul.
6. A hólyagcsúcsot a köldökkel a középső köldökszalag köti össze, amely a magzati húgyinda maradványa.
7. A hólyagtest alkotja a szerv legnagyobb, tágulásra képes részét.
8. A hólyagfenék hátrafelé és lefelé tekint, és itt nyílik a hólyagba a két húgyvezeték.
9. A hólyagnyak a legalsó, viszonylag rögzített rész, amely a húgycsőben folytatódik.
10. Férfiban a hólyagnyak a prosztatán nyugszik, nőben pedig közvetlenebb kapcsolatban áll a medencefenékkel.
11. A húgyhólyag nagy része a hashártyán kívül, a kismedence kötőszövetes terében helyezkedik el.
12. Elsősorban a felső felszínét borítja hashártya, amely telődéskor a hólyaggal együtt felfelé emelkedik.
13. A hashártyával borított területen savós hártya, a többi felszínen kötőszövetes külső burok található.
14. A hólyag falának legbelső rétege a nyálkahártya, amely közvetlenül érintkezik a vizelettel.
15. Üres hólyagban a nyálkahártya számos redőt képez, ezért a belső felszín egyenetlennek látszik.
16. Telődéskor ezek a redők fokozatosan kisimulnak, és lehetővé teszik a térfogat jelentős növekedését.
17. A hólyagháromszög területén a nyálkahártya szorosan tapad az alatta fekvő izomzathoz, ezért ott nem képződnek redők.
18. A nyálkahártya hámja az átmeneti hám, amelyet húgyúti hámnak vagy urotéliumnak is nevezünk.
19. Az urotélium többrétegű hám, amelynek vastagsága a hólyag teltségi állapotával együtt változik.
20. Összehúzódott állapotban több sejtréteg látható, míg kitágult állapotban a hám vékonyabbnak tűnik.
21. A legalsó réteget kis, köbös vagy hengeres bazális sejtek alkotják.
22. Fölöttük több réteg köztes sejt helyezkedik el, amelyek alakja a feszülés során megváltozhat.
23. A felszínt nagy, gyakran két sejtmagot tartalmazó ernyősejtek borítják.
24. Az ernyősejtek üres hólyagban domborúak, telt hólyagban pedig laposabbá válnak.
25. Felszíni sejthártyájukban különleges fehérjék, úgynevezett uroplakinok találhatók.
26. Az uroplakinok szilárd lemezeket képeznek, amelyek védik a sejtfelszínt, míg a tartalék membrán lehetővé teszi a tágulást.
27. A felszíni sejtek közötti szoros sejtkapcsolatok megakadályozzák, hogy a vizelet összetevői a hólyag falába jussanak.
28. Az urotélium ezért nemcsak nyújtható borítás, hanem hatékony kémiai és ozmotikus gát is.
29. A hám alatt erekben és idegekben gazdag saját kötőszövetes réteg helyezkedik el.
30. A hólyagban nem különül el mindenütt élesen önálló nyálkahártya alatti réteg.
31. A fal legvastagabb részét a simaizomból álló hólyagürítő izom alkotja.
32. Izomrostjai belső hosszanti, középső körkörös és külső hosszanti irányba rendeződnek, de a rétegek nem határolódnak el élesen.
33. A rostok hálózatos összefonódása lehetővé teszi, hogy összehúzódáskor a hólyag minden irányból kisebbé váljon.
34. Telődéskor a nyálkahártyaredők kisimulnak, az urotélium sejtjei ellaposodnak, az izomfal pedig fokozatosan elvékonyodik.
35. A hólyag falának felépítése így egyszerre teszi lehetővé a vizelet biztonságos tárolását, a nagyfokú tágulást és az erőteljes kiürítést.
(aufklappen)német
1. Die Form der Harnblase wird vor allem durch die enthaltene Urinmenge und die Lage der umgebenden Organe bestimmt.
2. Im leeren Zustand ist die Blase unregelmäßig abgeflacht und kann annähernd mit einem vierseitigen Körper verglichen werden.
3. Bei zunehmender Füllung dehnen sich ihre Wände aus, und das Organ nimmt allmählich eine rundliche oder eiförmige Gestalt an.
4. An der Blase unterscheidet man Spitze, Körper, Grund und Hals.
5. Die Blasenspitze (Apex vesicae) ist nach vorne zum Oberrand der Schambeinfuge gerichtet.
6. Die Blasenspitze ist durch das mittlere Nabelband (Ligamentum umbilicale medianum) mit dem Nabel verbunden, das den Rest des fetalen Urachus darstellt.
7. Der Blasenkörper (Corpus vesicae) bildet den größten und besonders dehnbaren Abschnitt des Organs.
8. Der Blasengrund (Fundus vesicae) ist nach hinten und unten gerichtet; hier münden die beiden Harnleiter in die Blase.
9. Der Blasenhals (Cervix vesicae) ist der unterste, relativ festliegende Teil und setzt sich in die Harnröhre fort.
10. Beim Mann liegt der Blasenhals auf der Vorsteherdrüse (Prostata), bei der Frau steht er in unmittelbarerem Kontakt mit dem Beckenboden.
11. Der größte Teil der Harnblase liegt außerhalb des Bauchfells im bindegewebigen Raum des kleinen Beckens.
12. Vor allem ihre obere Fläche ist vom Bauchfell (Peritoneum) bedeckt, das sich bei der Füllung zusammen mit der Blase nach oben verlagert.
13. Im vom Bauchfell bedeckten Bereich liegt eine seröse Hülle (Tunica serosa), an den übrigen Flächen eine bindegewebige Außenhaut (Tunica adventitia).
14. Die innerste Schicht der Blasenwand ist die Schleimhaut (Tunica mucosa), die unmittelbar mit dem Urin in Kontakt steht.
15. In der leeren Blase bildet die Schleimhaut zahlreiche Falten, sodass die Innenfläche uneben erscheint.
16. Bei der Füllung verstreichen diese Falten allmählich und ermöglichen eine deutliche Zunahme des Volumens.
17. Im Bereich des Blasendreiecks haftet die Schleimhaut fest an der darunterliegenden Muskulatur, weshalb dort keine Falten entstehen.
18. Das Epithel der Schleimhaut ist das Übergangsepithel, das auch als Harnwegsepithel oder Urothel bezeichnet wird.
19. Das Urothel ist ein mehrschichtiges Epithel, dessen Dicke sich mit dem Füllungszustand der Blase verändert.
20. Im zusammengezogenen Zustand sind mehrere Zelllagen sichtbar, während das Epithel im gedehnten Zustand dünner erscheint.
21. Die unterste Schicht wird von kleinen kubischen oder hochprismatischen Basalzellen gebildet.
22. Darüber liegen mehrere Schichten von Zwischenzellen, deren Form sich während der Dehnung verändern kann.
23. Die Oberfläche wird von großen, häufig zweikernigen Deckzellen, den sogenannten Schirmzellen, bedeckt.
24. Die Schirmzellen sind in der leeren Blase gewölbt und werden in der gefüllten Blase flacher.
25. In ihrer oberflächlichen Zellmembran befinden sich besondere Proteine, die Uroplakine genannt werden.
26. Die Uroplakine bilden feste Membranplatten, welche die Zelloberfläche schützen, während Membranreserven die Dehnung ermöglichen.
27. Dichte Zellkontakte zwischen den Oberflächenzellen verhindern, dass Bestandteile des Urins in die Blasenwand eindringen.
28. Das Urothel ist daher nicht nur eine dehnbare Auskleidung, sondern auch eine wirksame chemische und osmotische Barriere.
29. Unter dem Epithel liegt eine gefäß- und nervenreiche bindegewebige Eigenschicht (Lamina propria).
30. In der Blase ist nicht überall eine eigenständige Unterschleimhautschicht (Tela submucosa) klar abgrenzbar.
31. Den dicksten Teil der Wand bildet der aus glatter Muskulatur bestehende Blasenentleerer (Musculus detrusor vesicae).
32. Seine Muskelfasern verlaufen innen längs, in der Mitte ringförmig und außen wiederum längs, wobei die Schichten nicht scharf voneinander getrennt sind.
33. Die netzartige Verflechtung der Fasern ermöglicht es, dass sich die Blase bei der Kontraktion aus allen Richtungen verkleinert.
34. Bei der Füllung verstreichen die Schleimhautfalten, die Zellen des Urothels flachen ab, und die Muskelwand wird allmählich dünner.
35. Der Bau der Blasenwand ermöglicht somit zugleich die sichere Speicherung des Urins, eine starke Dehnung und eine kräftige Entleerung.