4.12.2 – A vállöv ízületei és a vállízület – Die Gelenke des Schultergürtels und das Schultergelenk
1. A felső végtag nagy mozgásterjedelme nem egyetlen ízület működéséből, hanem a vállöv és a vállízület összehangolt mozgásaiból adódik. – Der große Bewegungsumfang der oberen Extremität entsteht nicht durch die Tätigkeit eines einzelnen Gelenks, sondern durch das koordinierte Zusammenspiel von Schultergürtel und Schultergelenk.
2. A vállöv két valódi ízülete a szegy-kulcscsonti és a vállcsúcs-kulcscsonti ízület, amelyekhez működési egységként a lapocka és a mellkas fala közötti elcsúszás társul. – Die beiden echten Gelenke des Schultergürtels sind das Brustbein-Schlüsselbein- und das Schultereckgelenk, zu denen funktionell das Gleiten des Schulterblatts auf der Brustwand hinzukommt.
3. A szegy-kulcscsonti ízület (articulatio sternoclavicularis) a felső végtag csontvázának egyetlen valódi ízületi összeköttetése a törzs csontos vázával. – Das Brustbein-Schlüsselbein-Gelenk (Articulatio sternoclavicularis) ist die einzige echte gelenkige Verbindung des Skeletts der oberen Extremität mit dem knöchernen Rumpf.
4. Ízületi felszíneit a kulcscsont szegycsonti vége, a szegycsont markolatának kulcscsonti bevágása és részben az első bordaporc alkotja. – Seine Gelenkflächen werden vom sternalen Ende des Schlüsselbeins, der Schlüsselbeinkerbe des Brustbeinhandgriffs und teilweise vom ersten Rippenknorpel gebildet.
5. Mivel ezek a felszínek alakjukban és méretükben nem illenek pontosan egymáshoz, közöttük rostporcos ízületi porckorong (discus articularis) helyezkedik el. – Da diese Flächen hinsichtlich Form und Größe nicht genau zueinander passen, liegt zwischen ihnen eine faserknorpelige Gelenkscheibe (Discus articularis).
6. A porckorong az ízületi üreget két részre osztja, növeli a felszínek egybeillését, valamint tompítja a felső végtagról a törzsre továbbított erőket. – Die Gelenkscheibe teilt die Gelenkhöhle in zwei Abschnitte, verbessert die Kongruenz der Flächen und dämpft die von der oberen Extremität auf den Rumpf übertragenen Kräfte.
7. Az ízületi tok viszonylag tág, ezért jelentős mozgást enged, stabilitását azonban több erős szalag biztosítja. – Die Gelenkkapsel ist relativ weit und erlaubt deshalb beträchtliche Bewegungen, ihre Stabilität wird jedoch durch mehrere kräftige Bänder gewährleistet.
8. Elöl és hátul a szegy-kulcscsonti szalagok erősítik a tokot, míg felül a két kulcscsontot összekötő kulcscsontok közötti szalag húzódik. – Vorn und hinten verstärken die Brustbein-Schlüsselbein-Bänder die Kapsel, während oberhalb das beide Schlüsselbeine verbindende Zwischen-Schlüsselbein-Band verläuft.
9. Különösen fontos a borda-kulcscsonti szalag (ligamentum costoclaviculare), amely az első bordához rögzíti a kulcscsontot, és korlátozza annak túlzott elemelkedését. – Besonders wichtig ist das Schlüsselbein-Rippen-Band (Ligamentum costoclaviculare), das die Clavicula an der ersten Rippe befestigt und ihre übermäßige Anhebung begrenzt.
10. Ebben az ízületben a kulcscsont emelhető és süllyeszthető, előre- és hátrahúzható, továbbá saját hossztengelye körül is elfordulhat. – In diesem Gelenk kann das Schlüsselbein gehoben und gesenkt, nach vorn und hinten bewegt sowie um seine eigene Längsachse gedreht werden.
11. A vállcsúcs-kulcscsonti ízület (articulatio acromioclavicularis) a kulcscsont vállcsúcsi vége és a lapocka acromionja között kialakult kis síkízület. – Das Schultereckgelenk (Articulatio acromioclavicularis) ist ein kleines planes Gelenk zwischen dem akromialen Ende des Schlüsselbeins und dem Acromion der Scapula.
12. Szűk ízületi üregében időnként részleges rostporcos korong található, amely azonban nem mindig osztja teljesen két részre az üreget. – In seiner engen Gelenkhöhle findet sich gelegentlich eine unvollständige faserknorpelige Scheibe, die den Gelenkraum jedoch nicht immer vollständig teilt.
13. Tokját a vállcsúcs-kulcscsonti szalag (ligamentum acromioclaviculare) erősíti, de az ízület alapvető stabilizálója nem közvetlenül a tokban helyezkedik el. – Seine Kapsel wird durch das Schultereckband (Ligamentum acromioclaviculare) verstärkt, doch der wichtigste Stabilisator des Gelenks liegt nicht unmittelbar in der Kapsel.
14. A hollócsőr-kulcscsonti szalag (ligamentum coracoclaviculare) a lapocka hollócsőrnyúlványát kapcsolja a kulcscsont alsó felszínéhez. – Das Rabenschnabel-Schlüsselbein-Band (Ligamentum coracoclaviculare) verbindet den Rabenschnabelfortsatz des Schulterblatts mit der Unterfläche des Schlüsselbeins.
15. Mediális kúpos és laterális trapéz alakú része együtt megakadályozza, hogy a lapocka a felső végtag súlya alatt túlságosan lefelé süllyedjen. – Sein medialer kegelförmiger und lateraler trapezförmiger Anteil verhindern gemeinsam, dass das Schulterblatt unter dem Gewicht der oberen Extremität zu weit nach unten absinkt.
16. A vállcsúcs-kulcscsonti ízületben csak kis elcsúszó és forgó mozgások zajlanak, amelyek mégis nélkülözhetetlenek a lapocka térbeli helyzetének finom beállításához. – Im Schultereckgelenk finden nur geringe Gleit- und Drehbewegungen statt, die dennoch für die feine räumliche Einstellung des Schulterblatts unentbehrlich sind.
17. A lapocka-mellkasi kapcsolat nem valódi ízület, mert sem porccal borított ízületi felszínekkel, sem tokkal, sem önálló ízületi üreggel nem rendelkezik. – Die Schulterblatt-Brustkorb-Verbindung ist kein echtes Gelenk, da sie weder knorpelüberzogene Gelenkflächen noch eine Kapsel oder eine eigene Gelenkhöhle besitzt.
18. Működés közben a lapocka elülső felszíne az izmok közbeiktatásával csúszik el a mellkas hátsó-oldalsó falán. – Während der Bewegung gleitet die Vorderfläche des Schulterblatts unter Zwischenschaltung von Muskeln auf der dorsolateralen Brustwand.
19. A lapocka felemelkedhet és lesüllyedhet, a gerincoszlop felé közelíthet vagy attól távolodhat, továbbá felfelé és lefelé is fordulhat. – Das Schulterblatt kann gehoben und gesenkt, zur Wirbelsäule hin oder von ihr weg bewegt sowie nach oben und unten gedreht werden.
20. Felfelé irányuló forgásakor az alsó szöglet oldalra mozdul, a vállízületi árok pedig felfelé fordul, ami szükséges a kar fej fölé emeléséhez. – Bei seiner Aufwärtsrotation bewegt sich der untere Winkel nach lateral, während die Gelenkpfanne nach oben schwenkt, was für das Heben des Arms über den Kopf erforderlich ist.
21. A vállöv ízületeinek mozgásai ezért nem különíthetők el mereven egymástól, mivel a kulcscsont és a lapocka minden nagyobb karmozgás során összehangoltan változtatja helyzetét. – Die Bewegungen der Schultergürtelgelenke lassen sich daher nicht streng voneinander trennen, weil Schlüsselbein und Schulterblatt bei jeder größeren Armbewegung ihre Stellung koordiniert verändern.
22. A vállízület (articulatio humeri vagy articulatio glenohumeralis) a felkarcsont gömbölyű feje és a lapocka sekély vállízületi árka között jön létre. – Das Schultergelenk (Articulatio humeri oder Articulatio glenohumeralis) wird zwischen dem kugeligen Oberarmkopf und der flachen Schultergelenkpfanne der Scapula gebildet.
23. Mivel a felkarcsont feje lényegesen nagyobb az ízületi ároknál, a felszínek csak kis területen érintkeznek, ami nagy mozgékonyságot, ugyanakkor csekély csontos stabilitást eredményez. – Da der Oberarmkopf wesentlich größer als die Gelenkpfanne ist, berühren sich die Flächen nur auf einem kleinen Gebiet, was große Beweglichkeit, aber geringe knöcherne Stabilität bewirkt.
24. Az ízületi árok pereméhez tapadó rostporcos ízületi ajak (labrum glenoidale) mélyíti a vápát és valamelyest növeli a felkarcsont fejével érintkező felszínt. – Die am Rand der Gelenkpfanne befestigte faserknorpelige Gelenklippe (Labrum glenoidale) vertieft die Pfanne und vergrößert etwas die Kontaktfläche zum Oberarmkopf.
25. A tág ízületi tok a lapockán a vápa pereméhez, a felkarcsonton pedig többnyire az anatómiai nyakhoz rögzül. – Die weite Gelenkkapsel setzt am Schulterblatt am Pfannenrand und am Oberarmknochen überwiegend am anatomischen Hals an.
26. Alsó része különösen laza, ezért nyugalmi helyzetben hónalji redőt képez, amely a kar emelésekor kisimul. – Ihr unterer Abschnitt ist besonders locker und bildet deshalb in Ruhestellung eine Achselfalte, die sich beim Heben des Arms entfaltet.
27. A tok tágassága teszi lehetővé a vállízület kivételes mozgékonyságát, ugyanakkor önmagában csak csekély védelmet nyújt az elmozdulással szemben. – Die Weite der Kapsel ermöglicht die außergewöhnliche Beweglichkeit des Schultergelenks, bietet für sich allein jedoch nur geringen Schutz gegen eine Verschiebung.
28. Elöl a felső, középső és alsó vállízületi szalagok (ligamenta glenohumeralia) erősítik a tokot, és főként szélső helyzetekben feszülnek meg. – Vorn verstärken das obere, mittlere und untere Schultergelenkband (Ligamenta glenohumeralia) die Kapsel und spannen sich vor allem in Endstellungen an.
29. A hollócsőr-felkarcsonti szalag (ligamentum coracohumerale) a hollócsőrnyúlványtól a felkarcsont nagygumója felé húzódva főként a tok felső részét biztosítja. – Das Rabenschnabel-Oberarm-Band (Ligamentum coracohumerale) zieht vom Rabenschnabelfortsatz zum großen Höcker des Oberarmknochens und sichert vor allem den oberen Kapselabschnitt.
30. A hollócsőrnyúlvány és a vállcsúcs között kifeszülő hollócsőr-vállcsúcsi szalag (ligamentum coracoacromiale) nem tartozik a tokhoz, de csontos-szalagos boltozatot képez az ízület felett. – Das zwischen Rabenschnabelfortsatz und Acromion ausgespannte Rabenschnabel-Schulterdach-Band (Ligamentum coracoacromiale) gehört nicht zur Kapsel, bildet jedoch ein knöchern-bindegewebiges Dach über dem Gelenk.
31. Ez a vállboltozat (fornix humeri) megakadályozza a felkarcsont fejének felfelé történő elmozdulását, miközben alatta inak és nyáktömlők haladnak. – Dieses Schulterdach (Fornix humeri) verhindert eine Verschiebung des Oberarmkopfs nach oben, während unter ihm Sehnen und Schleimbeutel verlaufen.
32. A kétfejű karizom hosszú fejének ina az ízületi tokon belül, de az ízületi hártyán kívül halad, majd a felkarcsont gumói közötti barázdájába lép. – Die Sehne des langen Kopfes des zweiköpfigen Oberarmmuskels verläuft innerhalb der Gelenkkapsel, jedoch außerhalb der Gelenkinnenhaut, und tritt anschließend in die Zwischenhöckerfurche des Oberarmknochens ein.
33. Lefutása során az ízületi árok feletti gumóhoz és a felső ízületi ajakhoz kapcsolódva hozzájárul a felkarcsont fejének vezetéséhez. – In ihrem Verlauf ist sie mit dem Oberpfannenhöcker und der oberen Gelenklippe verbunden und trägt zur Führung des Oberarmkopfs bei.
34. A vállízület legfontosabb aktív stabilizátorát a rotátorköpeny alkotja, amelynek izmai szorosan összenőnek az ízületi tokkal. – Den wichtigsten aktiven Stabilisator des Schultergelenks bildet die Rotatorenmanschette, deren Muskeln eng mit der Gelenkkapsel verwachsen sind.
35. A tövis feletti, tövis alatti, kis görgeteg- és lapocka alatti izom inai a felkarcsont fejét mozgás közben a sekély vápában tartják. – Die Sehnen des Obergräten-, Untergräten-, kleinen Rund- und Unterschulterblattmuskels halten den Oberarmkopf während der Bewegung in der flachen Pfanne.
36. A tok és a környező inak között több nyáktömlő csökkenti a súrlódást, közülük különösen jelentős a vállcsúcs alatti nyáktömlő. – Zwischen der Kapsel und den umgebenden Sehnen vermindern mehrere Schleimbeutel die Reibung, besonders bedeutsam ist dabei der Unterschulterdachschleimbeutel.
37. Gömbízületként a vállízület három fő tengely körül mozog, ezért hajlítás, feszítés, távolítás, közelítés, befelé és kifelé forgatás egyaránt lehetséges. – Als Kugelgelenk bewegt sich das Schultergelenk um drei Hauptachsen, sodass Beugung, Streckung, Abduktion, Adduktion sowie Innen- und Außenrotation möglich sind.
38. E mozgások egymásba kapcsolódva körözést eredményeznek, amelynek során a kar egy képzeletbeli kúp felszínét írja le. – Durch die Verbindung dieser Bewegungen entsteht die Zirkumduktion, bei der der Arm die Oberfläche eines gedachten Kegels beschreibt.
39. A kar oldalra emelésekor a kezdeti mozgás főként a vállízületben történik, nagyobb szögeknél azonban a lapocka felfelé fordulása is egyre jelentősebbé válik. – Beim seitlichen Heben des Arms erfolgt die Anfangsbewegung vor allem im Schultergelenk, bei größeren Winkeln wird jedoch die Aufwärtsrotation des Schulterblatts zunehmend bedeutsam.
40. A váll rendkívüli mozgékonyságának ára a viszonylag csekély passzív stabilitás, ezért az ízület biztonsága nagymértékben függ az ép tok-szalag rendszertől és az izmok összehangolt működésétől. – Der Preis für die außergewöhnliche Beweglichkeit der Schulter ist ihre vergleichsweise geringe passive Stabilität, weshalb die Gelenksicherung wesentlich von einem intakten Kapsel-Band-Apparat und dem koordinierten Zusammenspiel der Muskeln abhängt.
(aufklappen)magyar
1. A felső végtag nagy mozgásterjedelme nem egyetlen ízület működéséből, hanem a vállöv és a vállízület összehangolt mozgásaiból adódik.
2. A vállöv két valódi ízülete a szegy-kulcscsonti és a vállcsúcs-kulcscsonti ízület, amelyekhez működési egységként a lapocka és a mellkas fala közötti elcsúszás társul.
3. A szegy-kulcscsonti ízület (articulatio sternoclavicularis) a felső végtag csontvázának egyetlen valódi ízületi összeköttetése a törzs csontos vázával.
4. Ízületi felszíneit a kulcscsont szegycsonti vége, a szegycsont markolatának kulcscsonti bevágása és részben az első bordaporc alkotja.
5. Mivel ezek a felszínek alakjukban és méretükben nem illenek pontosan egymáshoz, közöttük rostporcos ízületi porckorong (discus articularis) helyezkedik el.
6. A porckorong az ízületi üreget két részre osztja, növeli a felszínek egybeillését, valamint tompítja a felső végtagról a törzsre továbbított erőket.
7. Az ízületi tok viszonylag tág, ezért jelentős mozgást enged, stabilitását azonban több erős szalag biztosítja.
8. Elöl és hátul a szegy-kulcscsonti szalagok erősítik a tokot, míg felül a két kulcscsontot összekötő kulcscsontok közötti szalag húzódik.
9. Különösen fontos a borda-kulcscsonti szalag (ligamentum costoclaviculare), amely az első bordához rögzíti a kulcscsontot, és korlátozza annak túlzott elemelkedését.
10. Ebben az ízületben a kulcscsont emelhető és süllyeszthető, előre- és hátrahúzható, továbbá saját hossztengelye körül is elfordulhat.
11. A vállcsúcs-kulcscsonti ízület (articulatio acromioclavicularis) a kulcscsont vállcsúcsi vége és a lapocka acromionja között kialakult kis síkízület.
12. Szűk ízületi üregében időnként részleges rostporcos korong található, amely azonban nem mindig osztja teljesen két részre az üreget.
13. Tokját a vállcsúcs-kulcscsonti szalag (ligamentum acromioclaviculare) erősíti, de az ízület alapvető stabilizálója nem közvetlenül a tokban helyezkedik el.
14. A hollócsőr-kulcscsonti szalag (ligamentum coracoclaviculare) a lapocka hollócsőrnyúlványát kapcsolja a kulcscsont alsó felszínéhez.
15. Mediális kúpos és laterális trapéz alakú része együtt megakadályozza, hogy a lapocka a felső végtag súlya alatt túlságosan lefelé süllyedjen.
16. A vállcsúcs-kulcscsonti ízületben csak kis elcsúszó és forgó mozgások zajlanak, amelyek mégis nélkülözhetetlenek a lapocka térbeli helyzetének finom beállításához.
17. A lapocka-mellkasi kapcsolat nem valódi ízület, mert sem porccal borított ízületi felszínekkel, sem tokkal, sem önálló ízületi üreggel nem rendelkezik.
18. Működés közben a lapocka elülső felszíne az izmok közbeiktatásával csúszik el a mellkas hátsó-oldalsó falán.
19. A lapocka felemelkedhet és lesüllyedhet, a gerincoszlop felé közelíthet vagy attól távolodhat, továbbá felfelé és lefelé is fordulhat.
20. Felfelé irányuló forgásakor az alsó szöglet oldalra mozdul, a vállízületi árok pedig felfelé fordul, ami szükséges a kar fej fölé emeléséhez.
21. A vállöv ízületeinek mozgásai ezért nem különíthetők el mereven egymástól, mivel a kulcscsont és a lapocka minden nagyobb karmozgás során összehangoltan változtatja helyzetét.
22. A vállízület (articulatio humeri vagy articulatio glenohumeralis) a felkarcsont gömbölyű feje és a lapocka sekély vállízületi árka között jön létre.
23. Mivel a felkarcsont feje lényegesen nagyobb az ízületi ároknál, a felszínek csak kis területen érintkeznek, ami nagy mozgékonyságot, ugyanakkor csekély csontos stabilitást eredményez.
24. Az ízületi árok pereméhez tapadó rostporcos ízületi ajak (labrum glenoidale) mélyíti a vápát és valamelyest növeli a felkarcsont fejével érintkező felszínt.
25. A tág ízületi tok a lapockán a vápa pereméhez, a felkarcsonton pedig többnyire az anatómiai nyakhoz rögzül.
26. Alsó része különösen laza, ezért nyugalmi helyzetben hónalji redőt képez, amely a kar emelésekor kisimul.
27. A tok tágassága teszi lehetővé a vállízület kivételes mozgékonyságát, ugyanakkor önmagában csak csekély védelmet nyújt az elmozdulással szemben.
28. Elöl a felső, középső és alsó vállízületi szalagok (ligamenta glenohumeralia) erősítik a tokot, és főként szélső helyzetekben feszülnek meg.
29. A hollócsőr-felkarcsonti szalag (ligamentum coracohumerale) a hollócsőrnyúlványtól a felkarcsont nagygumója felé húzódva főként a tok felső részét biztosítja.
30. A hollócsőrnyúlvány és a vállcsúcs között kifeszülő hollócsőr-vállcsúcsi szalag (ligamentum coracoacromiale) nem tartozik a tokhoz, de csontos-szalagos boltozatot képez az ízület felett.
31. Ez a vállboltozat (fornix humeri) megakadályozza a felkarcsont fejének felfelé történő elmozdulását, miközben alatta inak és nyáktömlők haladnak.
32. A kétfejű karizom hosszú fejének ina az ízületi tokon belül, de az ízületi hártyán kívül halad, majd a felkarcsont gumói közötti barázdájába lép.
33. Lefutása során az ízületi árok feletti gumóhoz és a felső ízületi ajakhoz kapcsolódva hozzájárul a felkarcsont fejének vezetéséhez.
34. A vállízület legfontosabb aktív stabilizátorát a rotátorköpeny alkotja, amelynek izmai szorosan összenőnek az ízületi tokkal.
35. A tövis feletti, tövis alatti, kis görgeteg- és lapocka alatti izom inai a felkarcsont fejét mozgás közben a sekély vápában tartják.
36. A tok és a környező inak között több nyáktömlő csökkenti a súrlódást, közülük különösen jelentős a vállcsúcs alatti nyáktömlő.
37. Gömbízületként a vállízület három fő tengely körül mozog, ezért hajlítás, feszítés, távolítás, közelítés, befelé és kifelé forgatás egyaránt lehetséges.
38. E mozgások egymásba kapcsolódva körözést eredményeznek, amelynek során a kar egy képzeletbeli kúp felszínét írja le.
39. A kar oldalra emelésekor a kezdeti mozgás főként a vállízületben történik, nagyobb szögeknél azonban a lapocka felfelé fordulása is egyre jelentősebbé válik.
40. A váll rendkívüli mozgékonyságának ára a viszonylag csekély passzív stabilitás, ezért az ízület biztonsága nagymértékben függ az ép tok-szalag rendszertől és az izmok összehangolt működésétől.
(aufklappen)német
1. Der große Bewegungsumfang der oberen Extremität entsteht nicht durch die Tätigkeit eines einzelnen Gelenks, sondern durch das koordinierte Zusammenspiel von Schultergürtel und Schultergelenk.
2. Die beiden echten Gelenke des Schultergürtels sind das Brustbein-Schlüsselbein- und das Schultereckgelenk, zu denen funktionell das Gleiten des Schulterblatts auf der Brustwand hinzukommt.
3. Das Brustbein-Schlüsselbein-Gelenk (Articulatio sternoclavicularis) ist die einzige echte gelenkige Verbindung des Skeletts der oberen Extremität mit dem knöchernen Rumpf.
4. Seine Gelenkflächen werden vom sternalen Ende des Schlüsselbeins, der Schlüsselbeinkerbe des Brustbeinhandgriffs und teilweise vom ersten Rippenknorpel gebildet.
5. Da diese Flächen hinsichtlich Form und Größe nicht genau zueinander passen, liegt zwischen ihnen eine faserknorpelige Gelenkscheibe (Discus articularis).
6. Die Gelenkscheibe teilt die Gelenkhöhle in zwei Abschnitte, verbessert die Kongruenz der Flächen und dämpft die von der oberen Extremität auf den Rumpf übertragenen Kräfte.
7. Die Gelenkkapsel ist relativ weit und erlaubt deshalb beträchtliche Bewegungen, ihre Stabilität wird jedoch durch mehrere kräftige Bänder gewährleistet.
8. Vorn und hinten verstärken die Brustbein-Schlüsselbein-Bänder die Kapsel, während oberhalb das beide Schlüsselbeine verbindende Zwischen-Schlüsselbein-Band verläuft.
9. Besonders wichtig ist das Schlüsselbein-Rippen-Band (Ligamentum costoclaviculare), das die Clavicula an der ersten Rippe befestigt und ihre übermäßige Anhebung begrenzt.
10. In diesem Gelenk kann das Schlüsselbein gehoben und gesenkt, nach vorn und hinten bewegt sowie um seine eigene Längsachse gedreht werden.
11. Das Schultereckgelenk (Articulatio acromioclavicularis) ist ein kleines planes Gelenk zwischen dem akromialen Ende des Schlüsselbeins und dem Acromion der Scapula.
12. In seiner engen Gelenkhöhle findet sich gelegentlich eine unvollständige faserknorpelige Scheibe, die den Gelenkraum jedoch nicht immer vollständig teilt.
13. Seine Kapsel wird durch das Schultereckband (Ligamentum acromioclaviculare) verstärkt, doch der wichtigste Stabilisator des Gelenks liegt nicht unmittelbar in der Kapsel.
14. Das Rabenschnabel-Schlüsselbein-Band (Ligamentum coracoclaviculare) verbindet den Rabenschnabelfortsatz des Schulterblatts mit der Unterfläche des Schlüsselbeins.
15. Sein medialer kegelförmiger und lateraler trapezförmiger Anteil verhindern gemeinsam, dass das Schulterblatt unter dem Gewicht der oberen Extremität zu weit nach unten absinkt.
16. Im Schultereckgelenk finden nur geringe Gleit- und Drehbewegungen statt, die dennoch für die feine räumliche Einstellung des Schulterblatts unentbehrlich sind.
17. Die Schulterblatt-Brustkorb-Verbindung ist kein echtes Gelenk, da sie weder knorpelüberzogene Gelenkflächen noch eine Kapsel oder eine eigene Gelenkhöhle besitzt.
18. Während der Bewegung gleitet die Vorderfläche des Schulterblatts unter Zwischenschaltung von Muskeln auf der dorsolateralen Brustwand.
19. Das Schulterblatt kann gehoben und gesenkt, zur Wirbelsäule hin oder von ihr weg bewegt sowie nach oben und unten gedreht werden.
20. Bei seiner Aufwärtsrotation bewegt sich der untere Winkel nach lateral, während die Gelenkpfanne nach oben schwenkt, was für das Heben des Arms über den Kopf erforderlich ist.
21. Die Bewegungen der Schultergürtelgelenke lassen sich daher nicht streng voneinander trennen, weil Schlüsselbein und Schulterblatt bei jeder größeren Armbewegung ihre Stellung koordiniert verändern.
22. Das Schultergelenk (Articulatio humeri oder Articulatio glenohumeralis) wird zwischen dem kugeligen Oberarmkopf und der flachen Schultergelenkpfanne der Scapula gebildet.
23. Da der Oberarmkopf wesentlich größer als die Gelenkpfanne ist, berühren sich die Flächen nur auf einem kleinen Gebiet, was große Beweglichkeit, aber geringe knöcherne Stabilität bewirkt.
24. Die am Rand der Gelenkpfanne befestigte faserknorpelige Gelenklippe (Labrum glenoidale) vertieft die Pfanne und vergrößert etwas die Kontaktfläche zum Oberarmkopf.
25. Die weite Gelenkkapsel setzt am Schulterblatt am Pfannenrand und am Oberarmknochen überwiegend am anatomischen Hals an.
26. Ihr unterer Abschnitt ist besonders locker und bildet deshalb in Ruhestellung eine Achselfalte, die sich beim Heben des Arms entfaltet.
27. Die Weite der Kapsel ermöglicht die außergewöhnliche Beweglichkeit des Schultergelenks, bietet für sich allein jedoch nur geringen Schutz gegen eine Verschiebung.
28. Vorn verstärken das obere, mittlere und untere Schultergelenkband (Ligamenta glenohumeralia) die Kapsel und spannen sich vor allem in Endstellungen an.
29. Das Rabenschnabel-Oberarm-Band (Ligamentum coracohumerale) zieht vom Rabenschnabelfortsatz zum großen Höcker des Oberarmknochens und sichert vor allem den oberen Kapselabschnitt.
30. Das zwischen Rabenschnabelfortsatz und Acromion ausgespannte Rabenschnabel-Schulterdach-Band (Ligamentum coracoacromiale) gehört nicht zur Kapsel, bildet jedoch ein knöchern-bindegewebiges Dach über dem Gelenk.
31. Dieses Schulterdach (Fornix humeri) verhindert eine Verschiebung des Oberarmkopfs nach oben, während unter ihm Sehnen und Schleimbeutel verlaufen.
32. Die Sehne des langen Kopfes des zweiköpfigen Oberarmmuskels verläuft innerhalb der Gelenkkapsel, jedoch außerhalb der Gelenkinnenhaut, und tritt anschließend in die Zwischenhöckerfurche des Oberarmknochens ein.
33. In ihrem Verlauf ist sie mit dem Oberpfannenhöcker und der oberen Gelenklippe verbunden und trägt zur Führung des Oberarmkopfs bei.
34. Den wichtigsten aktiven Stabilisator des Schultergelenks bildet die Rotatorenmanschette, deren Muskeln eng mit der Gelenkkapsel verwachsen sind.
35. Die Sehnen des Obergräten-, Untergräten-, kleinen Rund- und Unterschulterblattmuskels halten den Oberarmkopf während der Bewegung in der flachen Pfanne.
36. Zwischen der Kapsel und den umgebenden Sehnen vermindern mehrere Schleimbeutel die Reibung, besonders bedeutsam ist dabei der Unterschulterdachschleimbeutel.
37. Als Kugelgelenk bewegt sich das Schultergelenk um drei Hauptachsen, sodass Beugung, Streckung, Abduktion, Adduktion sowie Innen- und Außenrotation möglich sind.
38. Durch die Verbindung dieser Bewegungen entsteht die Zirkumduktion, bei der der Arm die Oberfläche eines gedachten Kegels beschreibt.
39. Beim seitlichen Heben des Arms erfolgt die Anfangsbewegung vor allem im Schultergelenk, bei größeren Winkeln wird jedoch die Aufwärtsrotation des Schulterblatts zunehmend bedeutsam.
40. Der Preis für die außergewöhnliche Beweglichkeit der Schulter ist ihre vergleichsweise geringe passive Stabilität, weshalb die Gelenksicherung wesentlich von einem intakten Kapsel-Band-Apparat und dem koordinierten Zusammenspiel der Muskeln abhängt.