10.3 – A nyelv izomzata és nyálkahártyája – Muskulatur und Schleimhaut der Zunge
1. A szájüreg legmozgékonyabb és középen elhelyezkedő szerve a nyelv, amely izmos testből és az azt beborító nyálkahártyából felépülve egyszerre testesíti meg az erőt és a finom érzékenységet. – Das beweglichste und zentral gelegene Organ der Mundhöhle ist die Zunge, die, aus einem muskulösen Körper und der ihn überziehenden Schleimhaut aufgebaut, zugleich Kraft und feine Empfindsamkeit verkörpert.
2. Kettős természete éppen abban áll, hogy egy és ugyanazon szerv egyszerre hatékony mozgatóapparátus és kifinomult érzékelő mező, vagyis két, egymással szinte ellentétes tulajdonságot egyesít. – Ihre Doppelnatur besteht gerade darin, dass ein und dasselbe Organ zugleich ein wirksamer Bewegungsapparat und ein fein abgestimmtes Wahrnehmungsfeld ist, also zwei einander nahezu entgegengesetzte Eigenschaften vereint.
3. Ez a kettősség a nyelv felépítésében is tükröződik: belső izmos magja a mozgást, külső nyálkahártyás borítása pedig a védelmet és az érzékelést szolgálja, s a kettő elválaszthatatlanul összetartozik. – Diese Zweiheit spiegelt sich auch im Bau der Zunge wider: Ihr innerer muskulöser Kern dient der Bewegung, ihre äußere schleimhäutige Hülle dem Schutz und der Wahrnehmung, und beide gehören untrennbar zusammen.
4. Izmos magja folytán a nyelv talán a test legsokoldalúbb mozgószerve, hiszen szilárd belső váz nélkül is képes alakját szinte tetszőlegesen megváltoztatni, és mégis pontosan irányítani. – Aufgrund ihres muskulösen Kerns ist die Zunge vielleicht das vielseitigste Bewegungsorgan des Körpers, denn sie vermag ihre Gestalt selbst ohne festes Innenskelett nahezu beliebig zu verändern und dennoch genau zu steuern.
5. A nyálkahártyás borítás ezzel szemben kettős követelménnyel néz szembe, mert egyszerre kell páncélként megvédenie a szervet a fogak, a durva falat és a hőmérséklet mechanikai terhelésétől, és otthont adnia az ízérzékelés érzékeny készülékének. – Die schleimhäutige Hülle steht dagegen einer doppelten Anforderung gegenüber, denn sie muss das Organ zugleich als Panzer vor der mechanischen Belastung durch Zähne, groben Bissen und Temperatur schützen und dem empfindlichen Apparat der Geschmackswahrnehmung eine Heimstatt bieten.
6. Mivel az izomzat és a nyálkahártya egyetlen szervet alkot, a nyelv magával viszi saját érzékelőit, és tevékenyen érintkezésbe hozhatja érző felszínét mindazzal, amit megvizsgál, úgyhogy nála az észlelés maga is mozgásba ágyazott. – Da Muskulatur und Schleimhaut ein einziges Organ bilden, führt die Zunge ihre eigenen Sinnesempfänger mit sich und kann ihre sensorische Oberfläche tätig mit allem in Berührung bringen, was sie prüft, sodass bei ihr das Wahrnehmen selbst in Bewegung eingebettet ist.
7. Ugyanez az egyetlen szerv szolgálja a táplálkozást, az ízlelést és – az ember esetében – a beszédet is, három egymástól igen távoli feladatkört fogva össze egyetlen, aránylag kicsiny képletben. – Ebendieses eine Organ dient der Ernährung, dem Schmecken und – beim Menschen – auch dem Sprechen und fasst damit drei einander sehr fernstehende Aufgabenbereiche in einem einzigen, verhältnismäßig kleinen Gebilde zusammen.
8. A táplálkozás során a nyelv a fogak közé helyezi a falatot, elkeveri a nyállal, gombóccá formálja, majd a garat felé továbbítja, s ezzel a szájüreg fáradhatatlan kézművesévé válik. – Beim Essen legt die Zunge den Bissen zwischen die Zähne, vermengt ihn mit dem Speichel, formt ihn zum Bolus und befördert ihn zum Rachen und wird damit zum unermüdlichen Handwerker der Mundhöhle.
9. Az ízlelésben nedves felszíne oldja az anyagokat, és érzékelősejtjeit közvetlen érintkezésbe hozza velük, úgyhogy a falat mechanikai kezelése és vegyi megvizsgálása ugyanazon a helyen és ugyanabban a pillanatban zajlik. – Beim Schmecken löst ihre feuchte Oberfläche die Stoffe und bringt ihre Sinneszellen in unmittelbaren Kontakt mit ihnen, sodass die mechanische Behandlung und die chemische Prüfung des Bissens am selben Ort und im selben Augenblick geschehen.
10. A beszéd közben a nyelv a szájpadhoz és a fogakhoz viszonyítva gyors, pontos alakváltozások sorát végzi, s így egy eredetileg táplálkozó szervből a hangképzés kifinomult, sajátosan emberi eszközévé lesz. – Beim Sprechen vollführt die Zunge gegenüber Gaumen und Zähnen eine Folge rascher, genauer Formänderungen und wird so aus einem ursprünglich der Ernährung dienenden Organ zu einem fein abgestimmten, eigentümlich menschlichen Werkzeug der Lautbildung.
11. A szerven rejtett rend húzódik végig, minthogy egy határvonal egy elülső és egy hátulsó, fejlődéstanilag különböző eredetű részre osztja, s ez a kettéosztottság az egész nyelven nyomot hagy. – Durch das Organ zieht sich eine verborgene Ordnung, da eine Grenzlinie es in einen vorderen und einen hinteren, entwicklungsgeschichtlich unterschiedlich entstandenen Abschnitt teilt, und diese Zweiteilung hinterlässt an der ganzen Zunge ihre Spur.
12. Ez a kétféle eredet magyarázza, hogy az elülső és a hátulsó rész nemcsak borításában tér el egymástól, hanem mindenekelőtt idegellátásában is, hiszen a különböző területeket különböző idegek látják el. – Dieser zweifache Ursprung erklärt, dass sich vorderer und hinterer Abschnitt nicht nur in ihrer Bedeckung voneinander unterscheiden, sondern vor allem auch in ihrer Nervenversorgung, denn verschiedene Bereiche werden von verschiedenen Nerven versorgt.
13. Maga az idegellátás is a mozgás és az érzékelés kettősségét képezi le, mert a mozgatást egyetlen forrás vezérli, az érző- és ízérzést viszont több másik, úgyhogy a nyelv több agyideg találkozási helyévé válik. – Auch die Nervenversorgung selbst bildet die Zweiheit von Bewegung und Wahrnehmung ab, denn die Bewegung wird von einer einzigen Quelle gesteuert, die sensible und die Geschmacksempfindung hingegen von mehreren anderen, sodass die Zunge zum Treffpunkt mehrerer Hirnnerven wird.
14. Mindezek a működések a nyál nedves közegére és a nyelv szüntelen mozgására utaltak, amely tisztán tartja saját felszínét, és mindig készen tartja azt az újabb ingerek felvételére. – Alle diese Funktionen sind auf das feuchte Milieu des Speichels und auf die unaufhörliche Bewegung der Zunge angewiesen, die ihre eigene Oberfläche rein hält und sie stets zur Aufnahme neuer Reize bereithält.
15. A nyelv így olyan egységes szerv, amelyben egy fáradhatatlan izmos test és egy finoman érzékelő felszín olvad össze, úgyhogy ugyanaz a képlet, amely mozgat, kever és a beszédet formálja, egyben érzékel is – az izom és a nyálkahártya, az erő és a finomság egyetlen szervben eggyé válva. – Die Zunge ist somit ein einheitliches Organ, in dem ein unermüdlicher muskulöser Körper und eine fein wahrnehmende Oberfläche verschmelzen, sodass ebendasselbe Gebilde, das bewegt, mischt und die Sprache formt, zugleich auch wahrnimmt – Muskel und Schleimhaut, Kraft und Feinheit, in einem einzigen Organ zu einem geworden.
(aufklappen)magyar
1. A szájüreg legmozgékonyabb és középen elhelyezkedő szerve a nyelv, amely izmos testből és az azt beborító nyálkahártyából felépülve egyszerre testesíti meg az erőt és a finom érzékenységet.
2. Kettős természete éppen abban áll, hogy egy és ugyanazon szerv egyszerre hatékony mozgatóapparátus és kifinomult érzékelő mező, vagyis két, egymással szinte ellentétes tulajdonságot egyesít.
3. Ez a kettősség a nyelv felépítésében is tükröződik: belső izmos magja a mozgást, külső nyálkahártyás borítása pedig a védelmet és az érzékelést szolgálja, s a kettő elválaszthatatlanul összetartozik.
4. Izmos magja folytán a nyelv talán a test legsokoldalúbb mozgószerve, hiszen szilárd belső váz nélkül is képes alakját szinte tetszőlegesen megváltoztatni, és mégis pontosan irányítani.
5. A nyálkahártyás borítás ezzel szemben kettős követelménnyel néz szembe, mert egyszerre kell páncélként megvédenie a szervet a fogak, a durva falat és a hőmérséklet mechanikai terhelésétől, és otthont adnia az ízérzékelés érzékeny készülékének.
6. Mivel az izomzat és a nyálkahártya egyetlen szervet alkot, a nyelv magával viszi saját érzékelőit, és tevékenyen érintkezésbe hozhatja érző felszínét mindazzal, amit megvizsgál, úgyhogy nála az észlelés maga is mozgásba ágyazott.
7. Ugyanez az egyetlen szerv szolgálja a táplálkozást, az ízlelést és — az ember esetében — a beszédet is, három egymástól igen távoli feladatkört fogva össze egyetlen, aránylag kicsiny képletben.
8. A táplálkozás során a nyelv a fogak közé helyezi a falatot, elkeveri a nyállal, gombóccá formálja, majd a garat felé továbbítja, s ezzel a szájüreg fáradhatatlan kézművesévé válik.
9. Az ízlelésben nedves felszíne oldja az anyagokat, és érzékelősejtjeit közvetlen érintkezésbe hozza velük, úgyhogy a falat mechanikai kezelése és vegyi megvizsgálása ugyanazon a helyen és ugyanabban a pillanatban zajlik.
10. A beszéd közben a nyelv a szájpadhoz és a fogakhoz viszonyítva gyors, pontos alakváltozások sorát végzi, s így egy eredetileg táplálkozó szervből a hangképzés kifinomult, sajátosan emberi eszközévé lesz.
11. A szerven rejtett rend húzódik végig, minthogy egy határvonal egy elülső és egy hátulsó, fejlődéstanilag különböző eredetű részre osztja, s ez a kettéosztottság az egész nyelven nyomot hagy.
12. Ez a kétféle eredet magyarázza, hogy az elülső és a hátulsó rész nemcsak borításában tér el egymástól, hanem mindenekelőtt idegellátásában is, hiszen a különböző területeket különböző idegek látják el.
13. Maga az idegellátás is a mozgás és az érzékelés kettősségét képezi le, mert a mozgatást egyetlen forrás vezérli, az érző- és ízérzést viszont több másik, úgyhogy a nyelv több agyideg találkozási helyévé válik.
14. Mindezek a működések a nyál nedves közegére és a nyelv szüntelen mozgására utaltak, amely tisztán tartja saját felszínét, és mindig készen tartja azt az újabb ingerek felvételére.
15. A nyelv így olyan egységes szerv, amelyben egy fáradhatatlan izmos test és egy finoman érzékelő felszín olvad össze, úgyhogy ugyanaz a képlet, amely mozgat, kever és a beszédet formálja, egyben érzékel is — az izom és a nyálkahártya, az erő és a finomság egyetlen szervben eggyé válva.
(aufklappen)német
1. Das beweglichste und zentral gelegene Organ der Mundhöhle ist die Zunge, die, aus einem muskulösen Körper und der ihn überziehenden Schleimhaut aufgebaut, zugleich Kraft und feine Empfindsamkeit verkörpert.
2. Ihre Doppelnatur besteht gerade darin, dass ein und dasselbe Organ zugleich ein wirksamer Bewegungsapparat und ein fein abgestimmtes Wahrnehmungsfeld ist, also zwei einander nahezu entgegengesetzte Eigenschaften vereint.
3. Diese Zweiheit spiegelt sich auch im Bau der Zunge wider: Ihr innerer muskulöser Kern dient der Bewegung, ihre äußere schleimhäutige Hülle dem Schutz und der Wahrnehmung, und beide gehören untrennbar zusammen.
4. Aufgrund ihres muskulösen Kerns ist die Zunge vielleicht das vielseitigste Bewegungsorgan des Körpers, denn sie vermag ihre Gestalt selbst ohne festes Innenskelett nahezu beliebig zu verändern und dennoch genau zu steuern.
5. Die schleimhäutige Hülle steht dagegen einer doppelten Anforderung gegenüber, denn sie muss das Organ zugleich als Panzer vor der mechanischen Belastung durch Zähne, groben Bissen und Temperatur schützen und dem empfindlichen Apparat der Geschmackswahrnehmung eine Heimstatt bieten.
6. Da Muskulatur und Schleimhaut ein einziges Organ bilden, führt die Zunge ihre eigenen Sinnesempfänger mit sich und kann ihre sensorische Oberfläche tätig mit allem in Berührung bringen, was sie prüft, sodass bei ihr das Wahrnehmen selbst in Bewegung eingebettet ist.
7. Ebendieses eine Organ dient der Ernährung, dem Schmecken und — beim Menschen — auch dem Sprechen und fasst damit drei einander sehr fernstehende Aufgabenbereiche in einem einzigen, verhältnismäßig kleinen Gebilde zusammen.
8. Beim Essen legt die Zunge den Bissen zwischen die Zähne, vermengt ihn mit dem Speichel, formt ihn zum Bolus und befördert ihn zum Rachen und wird damit zum unermüdlichen Handwerker der Mundhöhle.
9. Beim Schmecken löst ihre feuchte Oberfläche die Stoffe und bringt ihre Sinneszellen in unmittelbaren Kontakt mit ihnen, sodass die mechanische Behandlung und die chemische Prüfung des Bissens am selben Ort und im selben Augenblick geschehen.
10. Beim Sprechen vollführt die Zunge gegenüber Gaumen und Zähnen eine Folge rascher, genauer Formänderungen und wird so aus einem ursprünglich der Ernährung dienenden Organ zu einem fein abgestimmten, eigentümlich menschlichen Werkzeug der Lautbildung.
11. Durch das Organ zieht sich eine verborgene Ordnung, da eine Grenzlinie es in einen vorderen und einen hinteren, entwicklungsgeschichtlich unterschiedlich entstandenen Abschnitt teilt, und diese Zweiteilung hinterlässt an der ganzen Zunge ihre Spur.
12. Dieser zweifache Ursprung erklärt, dass sich vorderer und hinterer Abschnitt nicht nur in ihrer Bedeckung voneinander unterscheiden, sondern vor allem auch in ihrer Nervenversorgung, denn verschiedene Bereiche werden von verschiedenen Nerven versorgt.
13. Auch die Nervenversorgung selbst bildet die Zweiheit von Bewegung und Wahrnehmung ab, denn die Bewegung wird von einer einzigen Quelle gesteuert, die sensible und die Geschmacksempfindung hingegen von mehreren anderen, sodass die Zunge zum Treffpunkt mehrerer Hirnnerven wird.
14. Alle diese Funktionen sind auf das feuchte Milieu des Speichels und auf die unaufhörliche Bewegung der Zunge angewiesen, die ihre eigene Oberfläche rein hält und sie stets zur Aufnahme neuer Reize bereithält.
15. Die Zunge ist somit ein einheitliches Organ, in dem ein unermüdlicher muskulöser Körper und eine fein wahrnehmende Oberfläche verschmelzen, sodass ebendasselbe Gebilde, das bewegt, mischt und die Sprache formt, zugleich auch wahrnimmt — Muskel und Schleimhaut, Kraft und Feinheit, in einem einzigen Organ zu einem geworden.