9.2.3 – A szaglóhám és a szagló idegrostok – Riechschleimhaut und Riechfäden
1. Az orrüreg felső részében elhelyezkedő szaglóterület (regio olfactoria) olyan speciális nyálkahártya, amely a belélegzett levegőben lévő szaganyagok érzékelésére szolgál. – Die im oberen Bereich der Nasenhöhle gelegene Riechregion (Regio olfactoria) ist eine spezialisierte Schleimhaut, die der Wahrnehmung von Duftstoffen in der eingeatmeten Luft dient.
2. Kiterjedése elsősorban a felső orrkagyló, az orrüreg teteje és az orrsövény felső részének nyálkahártyájára korlátozódik. – Ihre Ausdehnung beschränkt sich vor allem auf die Schleimhaut der oberen Nasenmuschel, des Nasendachs und des oberen Abschnitts der Nasenscheidewand.
3. A környező légzőhámtól sárgásbarna színe és sajátos sejtes összetétele különbözteti meg, miközben közvetlen kapcsolatot teremt a külvilág kémiai ingerei és az idegrendszer között. – Von dem umgebenden respiratorischen Epithel unterscheidet sie sich durch ihre gelblich-braune Farbe und ihre besondere Zellzusammensetzung, wobei sie eine direkte Verbindung zwischen chemischen Außenreizen und Nervensystem herstellt.
4. Szövettanilag a szaglóhám többsoros hengerhám, amelyben szaglóreceptorsejtek, támasztósejtek és az utánpótlást biztosító alapsejtek helyezkednek el egymás mellett. – Histologisch ist das Riechepithel ein mehrreihiges Zylinderepithel, in dem Riechrezeptorzellen, Stützzellen und die der Erneuerung dienenden Basalzellen nebeneinander liegen.
5. A légzőhámmal ellentétben ezen a területen nincsenek nyáktermelő kehelysejtek, és a felszínt sem a garat felé csapkodó mozgó csillók borítják. – Im Gegensatz zum respiratorischen Epithel fehlen in diesem Bereich schleimproduzierende Becherzellen, und die Oberfläche trägt keine zum Rachen schlagenden beweglichen Kinozilien.
6. Különleges szerepet töltenek be a szaglósejtek, mivel nem csupán ingerfelvevő hámsejtek, hanem bipoláris idegsejtek, vagyis a szaglópálya első neuronjai. – Eine besondere Stellung nehmen die Riechzellen ein, da sie nicht lediglich reizaufnehmende Epithelzellen, sondern bipolare Nervenzellen und damit die ersten Neurone der Riechbahn sind.
7. Apikális nyúlványuk a hám felszíne közelében szaglóbunkóban végződik, amelyből több, a nyálkarétegbe benyúló finom szaglócsilló ered. – Ihr apikaler Fortsatz endet nahe der Epitheloberfläche in einem Riechkolben, von dem mehrere feine, in die Schleimschicht hineinragende Riechzilien ausgehen.
8. Ezek a csillók nem a váladék továbbítására szolgálnak, hanem nagy receptorfelszínt hoznak létre, amelyen az oldott szaganyagok érzékelése megtörténhet. – Diese Zilien dienen nicht dem Transport von Sekret, sondern schaffen eine große Rezeptoroberfläche, an der gelöste Duftstoffe wahrgenommen werden können.
9. Mielőtt egy levegővel érkező molekula ingerelhetné a szaglósejtet, fel kell oldódnia a szaglóhámot borító vékony folyadékrétegben. – Bevor ein mit der Luft herangeführtes Molekül eine Riechzelle reizen kann, muss es sich in der dünnen Flüssigkeitsschicht lösen, welche das Riechepithel bedeckt.
10. A nyálkahártya saját rétegében található szaglómirigyek, a Bowman-mirigyek (glandulae olfactoriae) váladéka folyamatosan nedvesen tartja ezt az érzékelő felszínt. – Das Sekret der in der Eigenschicht der Schleimhaut gelegenen Riechdrüsen, der Bowman-Drüsen (Glandulae olfactoriae), hält diese sensorische Oberfläche ständig feucht.
11. A termelődő folyadék egyrészt oldószerként teszi hozzáférhetővé a szagmolekulákat a receptorok számára, másrészt hozzájárul a korábban megkötött anyagok eltávolításához. – Die gebildete Flüssigkeit macht einerseits Duftmoleküle als Lösungsmittel für die Rezeptoren zugänglich und trägt andererseits zur Entfernung zuvor gebundener Stoffe bei.
12. Így a szaglóhám működéséhez nem elegendő a receptorok jelenléte, hanem megfelelően nedves felszínre és folyamatosan megújuló kémiai környezetre is szükség van. – Für die Funktion des Riechepithels genügt daher das Vorhandensein der Rezeptoren nicht; erforderlich sind außerdem eine ausreichend feuchte Oberfläche und ein sich fortlaufend erneuerndes chemisches Milieu.
13. A receptorokat körülvevő támasztósejtek a hám szerkezeti egységét biztosítják, és olyan környezetet alakítanak ki, amelyben az érzékeny szaglósejtek működőképesek maradhatnak. – Die die Rezeptoren umgebenden Stützzellen sichern den strukturellen Zusammenhalt des Epithels und schaffen ein Milieu, in dem die empfindlichen Riechzellen funktionsfähig bleiben können.
14. Mélyebben, az alaphártya közelében elhelyezkedő alapsejtek kis, kerekded sejtek, amelyekből a szaglóhám elhasználódó sejtelemei pótlódhatnak. – Tiefer, nahe der Basalmembran gelegene Basalzellen sind kleine rundliche Zellen, aus denen verbrauchte Zellbestandteile des Riechepithels ersetzt werden können.
15. E sejtes szerveződés révén a szaglónyálkahártya egyszerre tekinthető hámszövetnek és egy olyan perifériás érzékelő rendszernek, amely közvetlenül idegsejteket tartalmaz. – Durch diese zelluläre Organisation kann die Riechschleimhaut zugleich als Epithelgewebe und als peripheres sensorisches System betrachtet werden, das unmittelbar Nervenzellen enthält.
16. A szaglósejtek bazális pólusából kiinduló vékony axonok a hám alatt haladva egyre nagyobb kötegekbe rendeződnek. – Die dünnen Axone, die vom basalen Pol der Riechzellen ausgehen, verlaufen unterhalb des Epithels und vereinigen sich dabei zu zunehmend größeren Bündeln.
17. Ezeket a számos apró axonköteget szagló idegrostoknak, illetve szaglófonalaknak (fila olfactoria) nevezzük, összességük pedig a szaglóideghez (nervus olfactorius) tartozik. – Diese zahlreichen kleinen Axonbündel werden als Riechfäden (Fila olfactoria) bezeichnet; in ihrer Gesamtheit werden sie dem Riechnerv (Nervus olfactorius) zugerechnet.
18. A szaglófonalak nem egyetlen vastag idegtörzset alkotva hagyják el az orrüreget, hanem több különálló kötegként közelítik meg a koponyaalapot. – Die Riechfäden verlassen die Nasenhöhle nicht als ein einziger dicker Nervenstamm, sondern nähern sich der Schädelbasis in zahlreichen getrennten Bündeln.
19. Közvetlenül felettük helyezkedik el a rostacsont rendkívül vékony rostált lemeze (lamina cribrosa), amely az orrüreg tetejét az elülső koponyagödörtől választja el. – Unmittelbar über ihnen liegt die äußerst dünne Siebplatte des Siebbeins (Lamina cribrosa), welche das Dach der Nasenhöhle von der vorderen Schädelgrube trennt.
20. A lemez számos apró nyílásán egyenként vagy kis csoportokban áthaladó szaglófonalak az orrnyálkahártyából közvetlenül a koponyaüregbe jutnak. – Durch die zahlreichen kleinen Öffnungen der Platte gelangen die einzeln oder in kleinen Gruppen hindurchtretenden Riechfäden unmittelbar von der Nasenschleimhaut in die Schädelhöhle.
21. Miután áttörték a lamina cribrosát, a primer érzősejtek axonjai a rostált lemez fölött fekvő szaglóhagymában (bulbus olfactorius) végződnek. – Nachdem sie die Lamina cribrosa durchquert haben, enden die Axone der primären Sinneszellen im oberhalb der Siebplatte gelegenen Riechkolben (Bulbus olfactorius).
22. Itt történik meg a szaglópálya első központi átkapcsolása, amelynek során a szaglósejtekből érkező információ a szaglóhagyma idegsejtjeire kerül át. – Hier erfolgt die erste zentrale Umschaltung der Riechbahn, bei der die von den Riechzellen eintreffenden Informationen auf Nervenzellen des Riechkolbens übertragen werden.
23. Funkcionális szempontból ezért a szaglóhám receptorsejtje, annak axonja és a szaglóhagyma egymást közvetlenül követő részei ugyanannak az érzékelő rendszernek. – Funktionell bilden daher die Rezeptorzelle des Riechepithels, ihr Axon und der Riechkolben unmittelbar aufeinanderfolgende Abschnitte desselben sensorischen Systems.
24. A szaglóideg sajátossága, hogy érzősejtjeinek sejttestei nem az agyban vagy egy perifériás dúcban, hanem magában a szaglóhámban találhatók. – Eine Besonderheit des Riechnervs besteht darin, dass die Zellkörper seiner Sinneszellen nicht im Gehirn oder in einem peripheren Ganglion, sondern im Riechepithel selbst liegen.
25. Emiatt a nervus olfactoriust anatómiai és fejlődéstani szempontból nem minden tekintetben lehet a többi agyideggel azonos felépítésű idegnek tekinteni. – Deshalb kann der Nervus olfactorius anatomisch und entwicklungsgeschichtlich nicht in jeder Hinsicht als ebenso aufgebauter Nerv wie die übrigen Hirnnerven betrachtet werden.
26. Hagyományosan mégis az első agyidegként jelöljük, miközben a szaglóhagyma és a belőle folytatódó szaglóköteg már a központi idegrendszer része. – Traditionell wird er dennoch als erster Hirnnerv bezeichnet, während der Riechkolben und der aus ihm hervorgehende Riechtrakt bereits Bestandteile des zentralen Nervensystems sind.
27. A szaglóhám felső helyzete miatt a normális, nyugodt légáramlásnak csak egy része jut közvetlenül a receptorokkal borított terület közelébe. – Aufgrund der hohen Lage des Riechepithels gelangt bei normaler ruhiger Atmung nur ein Teil des Luftstroms unmittelbar in die Nähe der mit Rezeptoren besetzten Region.
28. Szagláskor ezért a levegő mozgása és a nyálkahártyát borító folyadékréteg együtt határozza meg, hogy mennyi szagmolekula érheti el az érzékelő csillókat. – Beim Riechen bestimmen daher Luftbewegung und die Flüssigkeitsschicht auf der Schleimhaut gemeinsam, wie viele Duftmoleküle die sensorischen Zilien erreichen können.
29. Az oldott szaganyag által kiváltott ingerület így rövid úton, a szaglósejt axonján és a lamina cribrosán áthaladó szaglófonalakon keresztül éri el a szaglóhagymát. – Die durch einen gelösten Duftstoff ausgelöste Erregung erreicht somit auf kurzem Weg über das Axon der Riechzelle und die durch die Lamina cribrosa ziehenden Riechfäden den Riechkolben.
30. A szaglóhám és a szaglófonalak együtt olyan anatómiai átmenetet alkotnak, amelyben a külvilággal érintkező nyálkahártya érzékelő felszíne szinte közvetlenül kapcsolódik az agyhoz. – Riechepithel und Riechfäden bilden gemeinsam einen anatomischen Übergang, bei dem die mit der Außenwelt in Kontakt stehende sensorische Schleimhautoberfläche nahezu unmittelbar mit dem Gehirn verbunden ist.
(aufklappen)magyar
1. Az orrüreg felső részében elhelyezkedő szaglóterület (regio olfactoria) olyan speciális nyálkahártya, amely a belélegzett levegőben lévő szaganyagok érzékelésére szolgál.
2. Kiterjedése elsősorban a felső orrkagyló, az orrüreg teteje és az orrsövény felső részének nyálkahártyájára korlátozódik.
3. A környező légzőhámtól sárgásbarna színe és sajátos sejtes összetétele különbözteti meg, miközben közvetlen kapcsolatot teremt a külvilág kémiai ingerei és az idegrendszer között.
4. Szövettanilag a szaglóhám többsoros hengerhám, amelyben szaglóreceptorsejtek, támasztósejtek és az utánpótlást biztosító alapsejtek helyezkednek el egymás mellett.
5. A légzőhámmal ellentétben ezen a területen nincsenek nyáktermelő kehelysejtek, és a felszínt sem a garat felé csapkodó mozgó csillók borítják.
6. Különleges szerepet töltenek be a szaglósejtek, mivel nem csupán ingerfelvevő hámsejtek, hanem bipoláris idegsejtek, vagyis a szaglópálya első neuronjai.
7. Apikális nyúlványuk a hám felszíne közelében szaglóbunkóban végződik, amelyből több, a nyálkarétegbe benyúló finom szaglócsilló ered.
8. Ezek a csillók nem a váladék továbbítására szolgálnak, hanem nagy receptorfelszínt hoznak létre, amelyen az oldott szaganyagok érzékelése megtörténhet.
9. Mielőtt egy levegővel érkező molekula ingerelhetné a szaglósejtet, fel kell oldódnia a szaglóhámot borító vékony folyadékrétegben.
10. A nyálkahártya saját rétegében található szaglómirigyek, a Bowman-mirigyek (glandulae olfactoriae) váladéka folyamatosan nedvesen tartja ezt az érzékelő felszínt.
11. A termelődő folyadék egyrészt oldószerként teszi hozzáférhetővé a szagmolekulákat a receptorok számára, másrészt hozzájárul a korábban megkötött anyagok eltávolításához.
12. Így a szaglóhám működéséhez nem elegendő a receptorok jelenléte, hanem megfelelően nedves felszínre és folyamatosan megújuló kémiai környezetre is szükség van.
13. A receptorokat körülvevő támasztósejtek a hám szerkezeti egységét biztosítják, és olyan környezetet alakítanak ki, amelyben az érzékeny szaglósejtek működőképesek maradhatnak.
14. Mélyebben, az alaphártya közelében elhelyezkedő alapsejtek kis, kerekded sejtek, amelyekből a szaglóhám elhasználódó sejtelemei pótlódhatnak.
15. E sejtes szerveződés révén a szaglónyálkahártya egyszerre tekinthető hámszövetnek és egy olyan perifériás érzékelő rendszernek, amely közvetlenül idegsejteket tartalmaz.
16. A szaglósejtek bazális pólusából kiinduló vékony axonok a hám alatt haladva egyre nagyobb kötegekbe rendeződnek.
17. Ezeket a számos apró axonköteget szagló idegrostoknak, illetve szaglófonalaknak (fila olfactoria) nevezzük, összességük pedig a szaglóideghez (nervus olfactorius) tartozik.
18. A szaglófonalak nem egyetlen vastag idegtörzset alkotva hagyják el az orrüreget, hanem több különálló kötegként közelítik meg a koponyaalapot.
19. Közvetlenül felettük helyezkedik el a rostacsont rendkívül vékony rostált lemeze (lamina cribrosa), amely az orrüreg tetejét az elülső koponyagödörtől választja el.
20. A lemez számos apró nyílásán egyenként vagy kis csoportokban áthaladó szaglófonalak az orrnyálkahártyából közvetlenül a koponyaüregbe jutnak.
21. Miután áttörték a lamina cribrosát, a primer érzősejtek axonjai a rostált lemez fölött fekvő szaglóhagymában (bulbus olfactorius) végződnek.
22. Itt történik meg a szaglópálya első központi átkapcsolása, amelynek során a szaglósejtekből érkező információ a szaglóhagyma idegsejtjeire kerül át.
23. Funkcionális szempontból ezért a szaglóhám receptorsejtje, annak axonja és a szaglóhagyma egymást közvetlenül követő részei ugyanannak az érzékelő rendszernek.
24. A szaglóideg sajátossága, hogy érzősejtjeinek sejttestei nem az agyban vagy egy perifériás dúcban, hanem magában a szaglóhámban találhatók.
25. Emiatt a nervus olfactoriust anatómiai és fejlődéstani szempontból nem minden tekintetben lehet a többi agyideggel azonos felépítésű idegnek tekinteni.
26. Hagyományosan mégis az első agyidegként jelöljük, miközben a szaglóhagyma és a belőle folytatódó szaglóköteg már a központi idegrendszer része.
27. A szaglóhám felső helyzete miatt a normális, nyugodt légáramlásnak csak egy része jut közvetlenül a receptorokkal borított terület közelébe.
28. Szagláskor ezért a levegő mozgása és a nyálkahártyát borító folyadékréteg együtt határozza meg, hogy mennyi szagmolekula érheti el az érzékelő csillókat.
29. Az oldott szaganyag által kiváltott ingerület így rövid úton, a szaglósejt axonján és a lamina cribrosán áthaladó szaglófonalakon keresztül éri el a szaglóhagymát.
30. A szaglóhám és a szaglófonalak együtt olyan anatómiai átmenetet alkotnak, amelyben a külvilággal érintkező nyálkahártya érzékelő felszíne szinte közvetlenül kapcsolódik az agyhoz.
(aufklappen)német
1. Die im oberen Bereich der Nasenhöhle gelegene Riechregion (Regio olfactoria) ist eine spezialisierte Schleimhaut, die der Wahrnehmung von Duftstoffen in der eingeatmeten Luft dient.
2. Ihre Ausdehnung beschränkt sich vor allem auf die Schleimhaut der oberen Nasenmuschel, des Nasendachs und des oberen Abschnitts der Nasenscheidewand.
3. Von dem umgebenden respiratorischen Epithel unterscheidet sie sich durch ihre gelblich-braune Farbe und ihre besondere Zellzusammensetzung, wobei sie eine direkte Verbindung zwischen chemischen Außenreizen und Nervensystem herstellt.
4. Histologisch ist das Riechepithel ein mehrreihiges Zylinderepithel, in dem Riechrezeptorzellen, Stützzellen und die der Erneuerung dienenden Basalzellen nebeneinander liegen.
5. Im Gegensatz zum respiratorischen Epithel fehlen in diesem Bereich schleimproduzierende Becherzellen, und die Oberfläche trägt keine zum Rachen schlagenden beweglichen Kinozilien.
6. Eine besondere Stellung nehmen die Riechzellen ein, da sie nicht lediglich reizaufnehmende Epithelzellen, sondern bipolare Nervenzellen und damit die ersten Neurone der Riechbahn sind.
7. Ihr apikaler Fortsatz endet nahe der Epitheloberfläche in einem Riechkolben, von dem mehrere feine, in die Schleimschicht hineinragende Riechzilien ausgehen.
8. Diese Zilien dienen nicht dem Transport von Sekret, sondern schaffen eine große Rezeptoroberfläche, an der gelöste Duftstoffe wahrgenommen werden können.
9. Bevor ein mit der Luft herangeführtes Molekül eine Riechzelle reizen kann, muss es sich in der dünnen Flüssigkeitsschicht lösen, welche das Riechepithel bedeckt.
10. Das Sekret der in der Eigenschicht der Schleimhaut gelegenen Riechdrüsen, der Bowman-Drüsen (Glandulae olfactoriae), hält diese sensorische Oberfläche ständig feucht.
11. Die gebildete Flüssigkeit macht einerseits Duftmoleküle als Lösungsmittel für die Rezeptoren zugänglich und trägt andererseits zur Entfernung zuvor gebundener Stoffe bei.
12. Für die Funktion des Riechepithels genügt daher das Vorhandensein der Rezeptoren nicht; erforderlich sind außerdem eine ausreichend feuchte Oberfläche und ein sich fortlaufend erneuerndes chemisches Milieu.
13. Die die Rezeptoren umgebenden Stützzellen sichern den strukturellen Zusammenhalt des Epithels und schaffen ein Milieu, in dem die empfindlichen Riechzellen funktionsfähig bleiben können.
14. Tiefer, nahe der Basalmembran gelegene Basalzellen sind kleine rundliche Zellen, aus denen verbrauchte Zellbestandteile des Riechepithels ersetzt werden können.
15. Durch diese zelluläre Organisation kann die Riechschleimhaut zugleich als Epithelgewebe und als peripheres sensorisches System betrachtet werden, das unmittelbar Nervenzellen enthält.
16. Die dünnen Axone, die vom basalen Pol der Riechzellen ausgehen, verlaufen unterhalb des Epithels und vereinigen sich dabei zu zunehmend größeren Bündeln.
17. Diese zahlreichen kleinen Axonbündel werden als Riechfäden (Fila olfactoria) bezeichnet; in ihrer Gesamtheit werden sie dem Riechnerv (Nervus olfactorius) zugerechnet.
18. Die Riechfäden verlassen die Nasenhöhle nicht als ein einziger dicker Nervenstamm, sondern nähern sich der Schädelbasis in zahlreichen getrennten Bündeln.
19. Unmittelbar über ihnen liegt die äußerst dünne Siebplatte des Siebbeins (Lamina cribrosa), welche das Dach der Nasenhöhle von der vorderen Schädelgrube trennt.
20. Durch die zahlreichen kleinen Öffnungen der Platte gelangen die einzeln oder in kleinen Gruppen hindurchtretenden Riechfäden unmittelbar von der Nasenschleimhaut in die Schädelhöhle.
21. Nachdem sie die Lamina cribrosa durchquert haben, enden die Axone der primären Sinneszellen im oberhalb der Siebplatte gelegenen Riechkolben (Bulbus olfactorius).
22. Hier erfolgt die erste zentrale Umschaltung der Riechbahn, bei der die von den Riechzellen eintreffenden Informationen auf Nervenzellen des Riechkolbens übertragen werden.
23. Funktionell bilden daher die Rezeptorzelle des Riechepithels, ihr Axon und der Riechkolben unmittelbar aufeinanderfolgende Abschnitte desselben sensorischen Systems.
24. Eine Besonderheit des Riechnervs besteht darin, dass die Zellkörper seiner Sinneszellen nicht im Gehirn oder in einem peripheren Ganglion, sondern im Riechepithel selbst liegen.
25. Deshalb kann der Nervus olfactorius anatomisch und entwicklungsgeschichtlich nicht in jeder Hinsicht als ebenso aufgebauter Nerv wie die übrigen Hirnnerven betrachtet werden.
26. Traditionell wird er dennoch als erster Hirnnerv bezeichnet, während der Riechkolben und der aus ihm hervorgehende Riechtrakt bereits Bestandteile des zentralen Nervensystems sind.
27. Aufgrund der hohen Lage des Riechepithels gelangt bei normaler ruhiger Atmung nur ein Teil des Luftstroms unmittelbar in die Nähe der mit Rezeptoren besetzten Region.
28. Beim Riechen bestimmen daher Luftbewegung und die Flüssigkeitsschicht auf der Schleimhaut gemeinsam, wie viele Duftmoleküle die sensorischen Zilien erreichen können.
29. Die durch einen gelösten Duftstoff ausgelöste Erregung erreicht somit auf kurzem Weg über das Axon der Riechzelle und die durch die Lamina cribrosa ziehenden Riechfäden den Riechkolben.
30. Riechepithel und Riechfäden bilden gemeinsam einen anatomischen Übergang, bei dem die mit der Außenwelt in Kontakt stehende sensorische Schleimhautoberfläche nahezu unmittelbar mit dem Gehirn verbunden ist.