7.6.1 – A szinuszcsomó és a pitvar-kamrai csomó – Sinusknoten und Atrioventrikularknoten
1. A szív ingerképző és ingerületvezető rendszere módosult szívizomsejtekből áll, amelyek külső idegi parancs nélkül is képesek ritmikus elektromos impulzusokat létrehozni. – Das Erregungsbildungs- und Erregungsleitungssystem des Herzens besteht aus modifizierten Herzmuskelzellen, die auch ohne äußeren nervalen Befehl rhythmische elektrische Impulse erzeugen können.
2. E sajátos sejtek automáciája biztosítja, hogy a szív az autonóm idegrendszertől függetlenül is folytassa összehangolt, periodikus működését. – Die Automatie dieser besonderen Zellen gewährleistet, dass das Herz auch unabhängig vom vegetativen Nervensystem seine koordinierte periodische Tätigkeit fortsetzt.
3. A rendszer elsődleges ritmusközpontja a szinuszcsomó (nodus sinuatrialis), amely normális körülmények között valamennyi szívciklus kezdetét meghatározza. – Das primäre Rhythmuszentrum des Systems ist der Sinusknoten (Nodus sinuatrialis), der unter normalen Bedingungen den Beginn jedes Herzzyklus bestimmt.
4. A jobb pitvar felső falában elhelyezkedő csomó a vena cava superior beszájadzásának közelében, az epicardium alatt húzódik. – Der in der oberen Wand des rechten Vorhofs gelegene Knoten befindet sich nahe der Einmündung der Vena cava superior unter dem Epikard.
5. Megnyúlt, orsó alakú sejtcsoportja a sulcus terminalis felső részének megfelelően fekszik, miközben finom kötőszövet választja el a környező munkaizomzattól. – Seine längliche, spindelförmige Zellgruppe liegt im Bereich des oberen Abschnitts des Sulcus terminalis und wird durch feines Bindegewebe von der umgebenden Arbeitsmuskulatur abgegrenzt.
6. A szinuszcsomó sejtjei kisebbek a közönséges pitvari szívizomsejteknél, kevesebb miofibrillumot tartalmaznak, és szerkezetük elsősorban az ingerképzéshez alkalmazkodott. – Die Zellen des Sinusknotens sind kleiner als gewöhnliche Vorhofmuskelzellen, enthalten weniger Myofibrillen und sind strukturell vor allem an die Erregungsbildung angepasst.
7. Nyugalmi membránpotenciáljuk nem marad állandó, hanem a diasztolé során fokozatosan kevésbé negatívvá válik, míg el nem éri az akciós potenciál küszöbét. – Ihr Ruhemembranpotenzial bleibt nicht konstant, sondern wird während der Diastole allmählich weniger negativ, bis die Schwelle des Aktionspotenzials erreicht ist.
8. E lassú diasztolés depolarizáció miatt a következő inger spontán keletkezik, tehát kialakulásához nincs szükség egy másik sejt előzetes aktivációjára. – Aufgrund dieser langsamen diastolischen Depolarisation entsteht der nächste Impuls spontan, sodass seine Bildung keine vorherige Aktivierung durch eine andere Zelle erfordert.
9. A szinuszcsomó saját ritmusa felnőttben nyugalomban rendszerint percenként körülbelül 60–80 ingerületet hoz létre. – Der Eigenrhythmus des Sinusknotens erzeugt beim ruhenden Erwachsenen gewöhnlich etwa 60–80 Erregungen pro Minute.
10. Mivel automáciája gyorsabb a vezetőrendszer alacsonyabban fekvő részeinek saját ritmusánál, normálisan ő szabja meg az egész szív összehúzódási frekvenciáját. – Da seine Automatie schneller ist als der Eigenrhythmus der tiefer gelegenen Abschnitte des Leitungssystems, bestimmt er normalerweise die Kontraktionsfrequenz des gesamten Herzens.
11. Innen az ingerület sejtről sejtre terjed a jobb pitvar munkaizomzatában, miközben rövid idő alatt eléri a pitvar távolabbi területeit is. – Von hier breitet sich die Erregung von Zelle zu Zelle in der Arbeitsmuskulatur des rechten Vorhofs aus und erreicht innerhalb kurzer Zeit auch entferntere Vorhofbereiche.
12. A bal pitvar aktivációját főként a Bachmann-köteg közvetíti, amely a pitvarok elülső falában haladva funkcionális összeköttetést teremt közöttük. – Die Aktivierung des linken Vorhofs wird vor allem durch das Bachmann-Bündel vermittelt, das in der Vorderwand der Vorhöfe verläuft und eine funktionelle Verbindung zwischen ihnen herstellt.
13. Bár a pitvari ingerületvezetésben meghatározott előnyben részesített pályák különíthetők el, ezeket nem mindenütt határolja körül önálló, szövettanilag élesen elkülönülő köteg. – Obwohl sich bei der Vorhoferregungsleitung bevorzugte Bahnen unterscheiden lassen, sind diese nicht überall als eigenständige, histologisch scharf abgegrenzte Bündel ausgebildet.
14. A pitvari munkaizomzat csaknem egyidejű aktivációja hozza létre a pitvari szisztolét, amely a kamrák telődésének utolsó szakaszát támogatja. – Die nahezu gleichzeitige Aktivierung der Vorhofmuskulatur löst die Vorhofsystole aus, die die letzte Phase der Kammerfüllung unterstützt.
15. Az ingerület ezt követően a pitvar-kamrai csomóhoz (nodus atrioventricularis) jut, amely a két pitvar és a kamrák közötti elektromos kapcsolat fontos állomása. – Anschließend gelangt die Erregung zum Atrioventrikularknoten (Nodus atrioventricularis), der eine wichtige Station der elektrischen Verbindung zwischen den Vorhöfen und den Kammern darstellt.
16. A pitvar-kamrai csomó a jobb pitvar alsó részében, a pitvarközi sövény közelében, közvetlenül az endocardium alatt helyezkedik el. – Der Atrioventrikularknoten liegt im unteren Abschnitt des rechten Vorhofs nahe dem Vorhofseptum unmittelbar unter dem Endokard.
17. Topográfiailag a Koch-háromszög területén található, amelyet a sinus coronarius szájadéka, a Todaro-ín és a háromhegyű billentyű sövényi vitorlájának tapadási vonala határol. – Topographisch befindet er sich im Koch-Dreieck, das durch die Mündung des Sinus coronarius, die Todaro-Sehne und die Ansatzlinie des septalen Segels der Trikuspidalklappe begrenzt wird.
18. E pontos helyzet klinikailag is jelentős, mivel a csomó sérülése vagy célzott befolyásolása súlyos vezetési zavart idézhet elő. – Diese genaue Lage ist auch klinisch bedeutsam, da eine Schädigung oder gezielte Beeinflussung des Knotens schwere Leitungsstörungen hervorrufen kann.
19. A pitvar-kamrai csomó sejtjei lassabban vezetik az ingerületet, mint a pitvari és kamrai munkaizomzat sejtjei. – Die Zellen des Atrioventrikularknotens leiten die Erregung langsamer als die Zellen der Vorhof- und Kammermuskulatur.
20. A vezetés lassulása részben a sejtek kis átmérőjével, kevésbé kifejezett összeköttetéseivel és sajátos ioncsatorna-összetételével magyarázható. – Die Verlangsamung der Leitung lässt sich teilweise durch den kleinen Zelldurchmesser, weniger ausgeprägte Zellverbindungen und die besondere Zusammensetzung der Ionenkanäle erklären.
21. Ennek következtében a pitvari és a kamrai összehúzódás között rövid késés alakul ki, amely a szív mechanikai működéséhez nélkülözhetetlen. – Dadurch entsteht zwischen Vorhof- und Kammerkontraktion eine kurze Verzögerung, die für die mechanische Funktion des Herzens unverzichtbar ist.
22. A késleltetés időt biztosít arra, hogy a pitvarok összehúzódása befejeződjön, és a vér még a kamrai szisztolé megindulása előtt a kamrákba jusson. – Die Verzögerung schafft Zeit dafür, dass die Vorhofkontraktion abgeschlossen wird und das Blut noch vor Beginn der Kammersystole in die Kammern gelangt.
23. Ha az ingerület késés nélkül érné el a kamrákat, a pitvarok és a kamrák összehúzódása részben átfedné egymást, ami rontaná a telődést. – Würde die Erregung die Kammern ohne Verzögerung erreichen, würden sich Vorhof- und Kammerkontraktion teilweise überlagern, wodurch die Füllung beeinträchtigt würde.
24. A pitvar-kamrai csomó tehát nem egyszerű átvezető állomás, hanem az egymást követő szívműködési szakaszok időbeli összehangolásának központi eleme. – Der Atrioventrikularknoten ist somit keine einfache Durchgangsstation, sondern ein zentrales Element der zeitlichen Koordination der aufeinanderfolgenden Herzphasen.
25. Saját automáciával is rendelkezik, ezért a szinuszcsomó kiesése esetén másodlagos ritmusközpontként átveheti az ingerképzés feladatát. – Er besitzt ebenfalls eine eigene Automatie und kann deshalb beim Ausfall des Sinusknotens als sekundäres Rhythmuszentrum die Erregungsbildung übernehmen.
26. E pótritmus azonban rendszerint lassabb, többnyire percenként körülbelül 40–60 összehúzódást eredményez. – Dieser Ersatzrhythmus ist jedoch gewöhnlich langsamer und führt meist zu etwa 40–60 Kontraktionen pro Minute.
27. Normális működés során a gyorsabb szinuszritmus minden ciklusban aktiválja a csomót, ezért annak saját spontán ritmusa nem jut érvényre. – Bei normaler Funktion aktiviert der schnellere Sinusrhythmus den Knoten in jedem Zyklus, sodass dessen eigener spontaner Rhythmus nicht wirksam wird.
28. A pitvarok és a kamrák izomzatát a szív rostos váza elektromosan nagyrészt elszigeteli egymástól, így az ingerület nem terjedhet át tetszőleges pontokon. – Das bindegewebige Herzskelett isoliert die Muskulatur der Vorhöfe und Kammern weitgehend elektrisch voneinander, sodass die Erregung nicht an beliebigen Stellen übertreten kann.
29. Az egyetlen szabályos átjárást a pitvar-kamrai csomóból kiinduló vezetőrendszer biztosítja, amely a rostos vázon keresztül a kamrai sövény felé halad. – Den einzigen regulären Übergang bildet das vom Atrioventrikularknoten ausgehende Leitungssystem, das durch das Herzskelett zum Kammerseptum zieht.
30. E szerkezeti elrendezés megakadályozza, hogy a pitvari ingerület rendezetlenül, több irányból és eltérő időpontokban aktiválja a kamrákat. – Diese strukturelle Anordnung verhindert, dass die Vorhoferregung die Kammern ungeordnet, aus mehreren Richtungen und zu unterschiedlichen Zeitpunkten aktiviert.
31. A szinuszcsomó és a pitvar-kamrai csomó működését a vegetatív idegrendszer folyamatosan módosítja, anélkül hogy alapvető automáciájukat létrehozná. – Die Funktion von Sinus- und Atrioventrikularknoten wird fortlaufend durch das vegetative Nervensystem verändert, ohne dass dieses ihre grundlegende Automatie erzeugt.
32. Szimpatikus hatásra nő az ingerképzés frekvenciája és gyorsul a pitvar-kamrai átvezetés, ami terheléskor lehetővé teszi a perctérfogat emelkedését. – Unter sympathischem Einfluss steigt die Frequenz der Erregungsbildung und die atrioventrikuläre Überleitung wird beschleunigt, wodurch bei Belastung das Herzzeitvolumen erhöht werden kann.
33. Paraszimpatikus, főként bolygóidegi hatás ezzel szemben lassítja a szinuszcsomó ritmusát, és különösen erősen gátolja a pitvar-kamrai csomó vezetését. – Parasympathischer, vor allem vagaler Einfluss verlangsamt dagegen den Rhythmus des Sinusknotens und hemmt besonders deutlich die Leitung im Atrioventrikularknoten.
34. A két csomó vérellátása egyéni eltéréseket mutathat, ezért koszorúér-betegségben különböző eredetű ritmus- és vezetési zavarok alakulhatnak ki. – Die Blutversorgung beider Knoten kann individuell variieren, weshalb bei koronarer Herzkrankheit Rhythmus- und Leitungsstörungen unterschiedlicher Ursache auftreten können.
35. Együttműködésük révén először a pitvarok, majd megfelelő késés után a kamrák aktiválódnak, így a szív egymásra épülő, hatékony pumpaciklust hoz létre. – Durch ihr Zusammenwirken werden zunächst die Vorhöfe und nach einer angemessenen Verzögerung die Kammern aktiviert, sodass das Herz einen aufeinander abgestimmten, wirksamen Pumpzyklus erzeugt.
(aufklappen)magyar
1. A szív ingerképző és ingerületvezető rendszere módosult szívizomsejtekből áll, amelyek külső idegi parancs nélkül is képesek ritmikus elektromos impulzusokat létrehozni.
2. E sajátos sejtek automáciája biztosítja, hogy a szív az autonóm idegrendszertől függetlenül is folytassa összehangolt, periodikus működését.
3. A rendszer elsődleges ritmusközpontja a szinuszcsomó (nodus sinuatrialis), amely normális körülmények között valamennyi szívciklus kezdetét meghatározza.
4. A jobb pitvar felső falában elhelyezkedő csomó a vena cava superior beszájadzásának közelében, az epicardium alatt húzódik.
5. Megnyúlt, orsó alakú sejtcsoportja a sulcus terminalis felső részének megfelelően fekszik, miközben finom kötőszövet választja el a környező munkaizomzattól.
6. A szinuszcsomó sejtjei kisebbek a közönséges pitvari szívizomsejteknél, kevesebb miofibrillumot tartalmaznak, és szerkezetük elsősorban az ingerképzéshez alkalmazkodott.
7. Nyugalmi membránpotenciáljuk nem marad állandó, hanem a diasztolé során fokozatosan kevésbé negatívvá válik, míg el nem éri az akciós potenciál küszöbét.
8. E lassú diasztolés depolarizáció miatt a következő inger spontán keletkezik, tehát kialakulásához nincs szükség egy másik sejt előzetes aktivációjára.
9. A szinuszcsomó saját ritmusa felnőttben nyugalomban rendszerint percenként körülbelül 60–80 ingerületet hoz létre.
10. Mivel automáciája gyorsabb a vezetőrendszer alacsonyabban fekvő részeinek saját ritmusánál, normálisan ő szabja meg az egész szív összehúzódási frekvenciáját.
11. Innen az ingerület sejtről sejtre terjed a jobb pitvar munkaizomzatában, miközben rövid idő alatt eléri a pitvar távolabbi területeit is.
12. A bal pitvar aktivációját főként a Bachmann-köteg közvetíti, amely a pitvarok elülső falában haladva funkcionális összeköttetést teremt közöttük.
13. Bár a pitvari ingerületvezetésben meghatározott előnyben részesített pályák különíthetők el, ezeket nem mindenütt határolja körül önálló, szövettanilag élesen elkülönülő köteg.
14. A pitvari munkaizomzat csaknem egyidejű aktivációja hozza létre a pitvari szisztolét, amely a kamrák telődésének utolsó szakaszát támogatja.
15. Az ingerület ezt követően a pitvar-kamrai csomóhoz (nodus atrioventricularis) jut, amely a két pitvar és a kamrák közötti elektromos kapcsolat fontos állomása.
16. A pitvar-kamrai csomó a jobb pitvar alsó részében, a pitvarközi sövény közelében, közvetlenül az endocardium alatt helyezkedik el.
17. Topográfiailag a Koch-háromszög területén található, amelyet a sinus coronarius szájadéka, a Todaro-ín és a háromhegyű billentyű sövényi vitorlájának tapadási vonala határol.
18. E pontos helyzet klinikailag is jelentős, mivel a csomó sérülése vagy célzott befolyásolása súlyos vezetési zavart idézhet elő.
19. A pitvar-kamrai csomó sejtjei lassabban vezetik az ingerületet, mint a pitvari és kamrai munkaizomzat sejtjei.
20. A vezetés lassulása részben a sejtek kis átmérőjével, kevésbé kifejezett összeköttetéseivel és sajátos ioncsatorna-összetételével magyarázható.
21. Ennek következtében a pitvari és a kamrai összehúzódás között rövid késés alakul ki, amely a szív mechanikai működéséhez nélkülözhetetlen.
22. A késleltetés időt biztosít arra, hogy a pitvarok összehúzódása befejeződjön, és a vér még a kamrai szisztolé megindulása előtt a kamrákba jusson.
23. Ha az ingerület késés nélkül érné el a kamrákat, a pitvarok és a kamrák összehúzódása részben átfedné egymást, ami rontaná a telődést.
24. A pitvar-kamrai csomó tehát nem egyszerű átvezető állomás, hanem az egymást követő szívműködési szakaszok időbeli összehangolásának központi eleme.
25. Saját automáciával is rendelkezik, ezért a szinuszcsomó kiesése esetén másodlagos ritmusközpontként átveheti az ingerképzés feladatát.
26. E pótritmus azonban rendszerint lassabb, többnyire percenként körülbelül 40–60 összehúzódást eredményez.
27. Normális működés során a gyorsabb szinuszritmus minden ciklusban aktiválja a csomót, ezért annak saját spontán ritmusa nem jut érvényre.
28. A pitvarok és a kamrák izomzatát a szív rostos váza elektromosan nagyrészt elszigeteli egymástól, így az ingerület nem terjedhet át tetszőleges pontokon.
29. Az egyetlen szabályos átjárást a pitvar-kamrai csomóból kiinduló vezetőrendszer biztosítja, amely a rostos vázon keresztül a kamrai sövény felé halad.
30. E szerkezeti elrendezés megakadályozza, hogy a pitvari ingerület rendezetlenül, több irányból és eltérő időpontokban aktiválja a kamrákat.
31. A szinuszcsomó és a pitvar-kamrai csomó működését a vegetatív idegrendszer folyamatosan módosítja, anélkül hogy alapvető automáciájukat létrehozná.
32. Szimpatikus hatásra nő az ingerképzés frekvenciája és gyorsul a pitvar-kamrai átvezetés, ami terheléskor lehetővé teszi a perctérfogat emelkedését.
33. Paraszimpatikus, főként bolygóidegi hatás ezzel szemben lassítja a szinuszcsomó ritmusát, és különösen erősen gátolja a pitvar-kamrai csomó vezetését.
34. A két csomó vérellátása egyéni eltéréseket mutathat, ezért koszorúér-betegségben különböző eredetű ritmus- és vezetési zavarok alakulhatnak ki.
35. Együttműködésük révén először a pitvarok, majd megfelelő késés után a kamrák aktiválódnak, így a szív egymásra épülő, hatékony pumpaciklust hoz létre.
(aufklappen)német
1. Das Erregungsbildungs- und Erregungsleitungssystem des Herzens besteht aus modifizierten Herzmuskelzellen, die auch ohne äußeren nervalen Befehl rhythmische elektrische Impulse erzeugen können.
2. Die Automatie dieser besonderen Zellen gewährleistet, dass das Herz auch unabhängig vom vegetativen Nervensystem seine koordinierte periodische Tätigkeit fortsetzt.
3. Das primäre Rhythmuszentrum des Systems ist der Sinusknoten (Nodus sinuatrialis), der unter normalen Bedingungen den Beginn jedes Herzzyklus bestimmt.
4. Der in der oberen Wand des rechten Vorhofs gelegene Knoten befindet sich nahe der Einmündung der Vena cava superior unter dem Epikard.
5. Seine längliche, spindelförmige Zellgruppe liegt im Bereich des oberen Abschnitts des Sulcus terminalis und wird durch feines Bindegewebe von der umgebenden Arbeitsmuskulatur abgegrenzt.
6. Die Zellen des Sinusknotens sind kleiner als gewöhnliche Vorhofmuskelzellen, enthalten weniger Myofibrillen und sind strukturell vor allem an die Erregungsbildung angepasst.
7. Ihr Ruhemembranpotenzial bleibt nicht konstant, sondern wird während der Diastole allmählich weniger negativ, bis die Schwelle des Aktionspotenzials erreicht ist.
8. Aufgrund dieser langsamen diastolischen Depolarisation entsteht der nächste Impuls spontan, sodass seine Bildung keine vorherige Aktivierung durch eine andere Zelle erfordert.
9. Der Eigenrhythmus des Sinusknotens erzeugt beim ruhenden Erwachsenen gewöhnlich etwa 60–80 Erregungen pro Minute.
10. Da seine Automatie schneller ist als der Eigenrhythmus der tiefer gelegenen Abschnitte des Leitungssystems, bestimmt er normalerweise die Kontraktionsfrequenz des gesamten Herzens.
11. Von hier breitet sich die Erregung von Zelle zu Zelle in der Arbeitsmuskulatur des rechten Vorhofs aus und erreicht innerhalb kurzer Zeit auch entferntere Vorhofbereiche.
12. Die Aktivierung des linken Vorhofs wird vor allem durch das Bachmann-Bündel vermittelt, das in der Vorderwand der Vorhöfe verläuft und eine funktionelle Verbindung zwischen ihnen herstellt.
13. Obwohl sich bei der Vorhoferregungsleitung bevorzugte Bahnen unterscheiden lassen, sind diese nicht überall als eigenständige, histologisch scharf abgegrenzte Bündel ausgebildet.
14. Die nahezu gleichzeitige Aktivierung der Vorhofmuskulatur löst die Vorhofsystole aus, die die letzte Phase der Kammerfüllung unterstützt.
15. Anschließend gelangt die Erregung zum Atrioventrikularknoten (Nodus atrioventricularis), der eine wichtige Station der elektrischen Verbindung zwischen den Vorhöfen und den Kammern darstellt.
16. Der Atrioventrikularknoten liegt im unteren Abschnitt des rechten Vorhofs nahe dem Vorhofseptum unmittelbar unter dem Endokard.
17. Topographisch befindet er sich im Koch-Dreieck, das durch die Mündung des Sinus coronarius, die Todaro-Sehne und die Ansatzlinie des septalen Segels der Trikuspidalklappe begrenzt wird.
18. Diese genaue Lage ist auch klinisch bedeutsam, da eine Schädigung oder gezielte Beeinflussung des Knotens schwere Leitungsstörungen hervorrufen kann.
19. Die Zellen des Atrioventrikularknotens leiten die Erregung langsamer als die Zellen der Vorhof- und Kammermuskulatur.
20. Die Verlangsamung der Leitung lässt sich teilweise durch den kleinen Zelldurchmesser, weniger ausgeprägte Zellverbindungen und die besondere Zusammensetzung der Ionenkanäle erklären.
21. Dadurch entsteht zwischen Vorhof- und Kammerkontraktion eine kurze Verzögerung, die für die mechanische Funktion des Herzens unverzichtbar ist.
22. Die Verzögerung schafft Zeit dafür, dass die Vorhofkontraktion abgeschlossen wird und das Blut noch vor Beginn der Kammersystole in die Kammern gelangt.
23. Würde die Erregung die Kammern ohne Verzögerung erreichen, würden sich Vorhof- und Kammerkontraktion teilweise überlagern, wodurch die Füllung beeinträchtigt würde.
24. Der Atrioventrikularknoten ist somit keine einfache Durchgangsstation, sondern ein zentrales Element der zeitlichen Koordination der aufeinanderfolgenden Herzphasen.
25. Er besitzt ebenfalls eine eigene Automatie und kann deshalb beim Ausfall des Sinusknotens als sekundäres Rhythmuszentrum die Erregungsbildung übernehmen.
26. Dieser Ersatzrhythmus ist jedoch gewöhnlich langsamer und führt meist zu etwa 40–60 Kontraktionen pro Minute.
27. Bei normaler Funktion aktiviert der schnellere Sinusrhythmus den Knoten in jedem Zyklus, sodass dessen eigener spontaner Rhythmus nicht wirksam wird.
28. Das bindegewebige Herzskelett isoliert die Muskulatur der Vorhöfe und Kammern weitgehend elektrisch voneinander, sodass die Erregung nicht an beliebigen Stellen übertreten kann.
29. Den einzigen regulären Übergang bildet das vom Atrioventrikularknoten ausgehende Leitungssystem, das durch das Herzskelett zum Kammerseptum zieht.
30. Diese strukturelle Anordnung verhindert, dass die Vorhoferregung die Kammern ungeordnet, aus mehreren Richtungen und zu unterschiedlichen Zeitpunkten aktiviert.
31. Die Funktion von Sinus- und Atrioventrikularknoten wird fortlaufend durch das vegetative Nervensystem verändert, ohne dass dieses ihre grundlegende Automatie erzeugt.
32. Unter sympathischem Einfluss steigt die Frequenz der Erregungsbildung und die atrioventrikuläre Überleitung wird beschleunigt, wodurch bei Belastung das Herzzeitvolumen erhöht werden kann.
33. Parasympathischer, vor allem vagaler Einfluss verlangsamt dagegen den Rhythmus des Sinusknotens und hemmt besonders deutlich die Leitung im Atrioventrikularknoten.
34. Die Blutversorgung beider Knoten kann individuell variieren, weshalb bei koronarer Herzkrankheit Rhythmus- und Leitungsstörungen unterschiedlicher Ursache auftreten können.
35. Durch ihr Zusammenwirken werden zunächst die Vorhöfe und nach einer angemessenen Verzögerung die Kammern aktiviert, sodass das Herz einen aufeinander abgestimmten, wirksamen Pumpzyklus erzeugt.