7.10.3 – Literatur lang

1. Márai Sándor „Szindbád hazamegy” című regénye 1940-ben jelent meg, és a magyar irodalom egyik legszebb írói tisztelgése egy másik író előtt.

2. A mű Krúdy Gyula, a nagy magyar prózaíró emlékének és világának állít maradandó irodalmi emlékművet.

3. Krúdy visszatérő hőse Szindbád, a hajós, aki az író alteregója, és aki a régi Magyarország világában bolyong.

4. Márai ezt a Krúdy által megteremtett alakot veszi kölcsön, hogy rajta keresztül idézze meg a mestert és korát.

5. A regény Szindbád utolsó napját ábrázolja, vagyis képzeletben Krúdy életének végső óráit meséli el.

6. A mű tehát egyszerre fikció és tisztelgés, mert egy irodalmi alakon keresztül búcsúztat egy valóságos írót.

7. Márai mélységesen tisztelte Krúdyt, akit a magyar próza egyik legnagyobb és legeredetibb mesterének tartott.

8. Krúdy különös, álomszerű, hangulatokból építkező stílusa mély nyomot hagyott a fiatalabb író gondolkodásában.

9. A „Szindbád hazamegy” ezért nemcsak emlékmű, hanem tanulmány és vallomás is Krúdy művészetéről.

10. Márai a regényben tudatosan utánozza Krúdy stílusát, ezért a mű egyfajta mesteri stílusgyakorlat és hommage.

11. Az író átveszi Krúdy áradó mondatait, gazdag jelzőit, érzéki leírásait és nosztalgikus hangulatát.

12. A regény nyelve ezáltal különbözik Márai szokásos, fegyelmezett, kimért prózájától, mert Krúdy hangját idézi.

13. Ez a stílusváltás önmagában is a tisztelet jele, mert Márai a saját hangját alárendeli a mesterének.

14. A mű cselekménye egyszerű: Szindbád egy nap alatt bejárja Budapestet, eszik, iszik, emlékezik és találkozik régi ismerőseivel.

15. A regényben nem a külső események, hanem a hangulatok, az emlékek és az érzések a legfontosabbak.

16. Szindbád vándorlása közben feltárul előttünk a régi Magyarország, a századforduló és a boldog békeidők eltűnő világa.

17. A hős útja egyben a múltba, az emlékezetbe és a letűnt ifjúságba vezető utazás is.

18. Márai a regényben a régi Budapest étkeit, kávéházait, utcáit és hangulatait idézi fel érzéki pontossággal.

19. Az étel és az evés különös szerepet kap a műben, ahogy Krúdy prózájában is, mert az élet érzéki teljességét jelképezi.

20. Szindbád számára az evés nem puszta táplálkozás, hanem a lét, az emlékezés és a gyönyör szertartása.

21. A regény alaphangulata a búcsú, mert Szindbád utolsó napja egyben egy egész világtól való búcsúzás is.

22. Márai a hős halálának közelségét finoman, sejtelmesen jelzi, anélkül hogy azt kimondaná.

23. A közelgő halál árnyéka az egész művet átjárja, és a mindennapi jeleneteknek különös mélységet ad.

24. Szindbád tudja, hogy ideje lejárt, ezért utolsó napján számot vet életével, vágyaival és emlékeivel.

25. A regény így egyszerre életrajz, búcsúének és bölcseleti elmélkedés a mulandóságról.

26. Márai a művön keresztül nemcsak Krúdyt, hanem egy egész letűnt kort és életérzést örökít meg.

27. A régi Magyarország, a monarchia utáni, még polgári világ itt utoljára ragyog fel teljes szépségében.

28. A „Szindbád hazamegy” ezért nemcsak Krúdynak, hanem egy egész kultúrának is emléket állít.

29. A regény címe kettős értelmű, mert a „hazamegy” egyszerre jelenti a hazatérést és a halált, a végső hazatérést.

30. Szindbád hazamegy a szó szoros értelmében az otthonába, de átvitt értelemben a nemlétbe, a nagy hallgatásba is.

31. Ez a kettősség adja a cím és az egész mű költői mélységét és megrendítő erejét.

32. Márai a halált nem tragikus rémként, hanem az élet természetes, méltóságteljes lezárásaként ábrázolja.

33. Szindbád nyugodtan, szinte derűsen néz szembe a véggel, mert életét teljesnek és beteljesültnek érzi.

34. Ez a méltóságteljes búcsú Márai polgári életszemléletét is tükrözi, amely a mértéket és az önuralmat becsüli.

35. A regényben a szenzuális élvezet és a mulandóság tudata finoman egyensúlyban áll egymással.

36. Szindbád kiélvezi a lét utolsó örömeit, miközben tudja, hogy minden pillanat egyben búcsú is.

37. Ez a kettős tudat teszi a művet mélyen emberivé és egyetemesen érvényessé.

38. Márai regénye a magyar irodalom egyik legfinomabb elmélkedése az élet, a gyönyör és az elmúlás összefüggéséről.

39. A mű Krúdy stílusát utánozza, mégis félreismerhetetlenül magán viseli Márai szellemének bélyegét.

40. Az utánzás nála nem szolgai másolás, hanem alkotó újrateremtés, amely tisztelettel és megértéssel telített.

41. Márai úgy lép be Krúdy világába, hogy közben megőrzi saját írói személyiségét és látásmódját.

42. Ezért a „Szindbád hazamegy” egyszerre Krúdy és Márai műve, két írói szellem találkozása.

43. A regény azt is megmutatja, hogyan él tovább egy nagy író hatása és öröksége a következő nemzedékben.

44. Márai a mesterének adózik, de közben a magyar irodalmi folytonosságot és hagyományt is ünnepli.

45. A mű így az írói mesterségről és az irodalmi örökség továbbadásáról is szól.

46. A „Szindbád hazamegy” érzékletes, gazdag nyelve az olvasót teljesen elmeríti a régi Budapest hangulatában.

47. Az író minden érzéket megszólaltat: az ízeket, az illatokat, a színeket és a fényeket egyaránt felidézi.

48. Ez az érzéki gazdagság Krúdy örökségéhez tartozik, aki a hangulatok és benyomások mestere volt.

49. Márai ezt az érzéki prózát emelkedett, elégikus életbölcsességgel is átitatja.

50. A regényben a gyönyör és a bölcsesség, az érzékiség és a szellem tökéletes egységbe olvad.

51. A mű középpontjában a mulandóság áll, mégsem borúlátó, mert az életet a maga teljességében ünnepli.

52. Szindbád utolsó napja nem a gyász, hanem a hála és a beteljesülés napja.

53. A hős búcsúja az élettől nyugodt, méltóságteljes és megbékélt, mert mindent megkapott, amit kívánt.

54. Ez a derűs bölcsesség a „Szindbád hazamegy” egyik legvonzóbb és legmaradandóbb vonása.

55. A regény azt üzeni, hogy az élet akkor teljes, ha az ember méltósággal és hálával tud búcsúzni tőle.

56. Márai műve a magyar próza egyik legköltőibb és legmegindítóbb alkotása lett.

57. A „Szindbád hazamegy” bizonyítja, hogy az emlékezés és a tisztelgés is lehet a legmagasabb rendű irodalom.

58. A regény Krúdy iránti szeretete és megbecsülése minden során átüt, mégsem válik érzelgőssé.

59. Márai a tiszteletet nem hangos kijelentésekben, hanem a stílus és a hangulat gondos újrateremtésében fejezi ki.

60. Ez a finom, közvetett tisztelgés az egész mű jellemző alaphangja.

61. A regény olvasása közben az olvasó egyszerre ismerkedik meg Krúdy világával és Márai művészetével.

62. A mű így kettős kaput nyit: egyszerre vezet be a régi Magyarországba és két nagy író alkotói világába.

63. A „Szindbád hazamegy” a magyar irodalmi hagyomány folytonosságának és megőrzésének gyönyörű példája.

64. Márai a művel azt is bizonyította, milyen mélyen áthatotta gondolkodását a magyar próza öröksége.

65. A regényben a személyes tisztelet és a nemzeti kulturális örökség tudata összefonódik egymással.

66. A mű megírásának ideje, 1940, önmagában is jelentőségteljes, mert a második világháború árnyékában született.

67. A háború közeledtével Márai egy elpusztuló világ szépségét igyekezett irodalmi formában megőrizni.

68. A „Szindbád hazamegy” ezért a fenyegető pusztulással szemben az emlékezés és a kultúra menedéke.

69. A régi Magyarország felidézése a nehéz időkben a folytonosság és a remény üzenetét is hordozta.

70. A mű így nemcsak a múltat idézi, hanem a jövő számára is átmenti egy kultúra emlékét.

71. Márai regénye finoman ötvözi az elbeszélést, a leírást és a bölcseleti elmélkedést.

72. A mű nem siet, hanem nyugodt, méltóságteljes tempóban bontakoztatja ki hőse utolsó napját.

73. Ez a lassú, kimért ritmus tökéletesen illik a búcsú és az emlékezés hangulatához.

74. Az olvasó Szindbáddal együtt lassítja le lépteit, hogy magába szívja a lét utolsó szépségeit.

75. A „Szindbád hazamegy” arra tanít, hogy figyeljünk oda a mindennapi élet apró örömeire és csodáira.

76. A mű a jelenlét, a figyelem és a hála művészetét is megjeleníti a hős alakján keresztül.

77. Szindbád minden pillanatot úgy él meg, mintha az lehetne az utolsó, ezért mindent teljes átéléssel fogad.

78. Ez az élménygazdagság a mű egyik legfontosabb üzenete a mai olvasó számára is.

79. Márai regénye a magyar és az európai emlékezetprózához, a nosztalgikus irodalomhoz kapcsolódik.

80. A mű a marcel-i emlékezés hagyományához hasonlóan az elmúlt idő megőrzésére és felidézésére törekszik.

81. Az emlékezés Márainál nem menekülés a jelen elől, hanem az élet teljességének megőrzése.

82. A „Szindbád hazamegy” így az emlékezés és az irodalom megőrző erejét ünnepli.

83. A regény egyszerre személyes és egyetemes, mert egy ember búcsúján keresztül az emberi lét lényegéről szól.

84. Márai a mulandóság témáját nem elvontan, hanem érzékletes, konkrét képeken keresztül közelíti meg.

85. Ez az érzékletesség teszi a filozófiai mondanivalót közvetlenné és átélhetővé.

86. A „Szindbád hazamegy” a magyar irodalom egyik legszebb művészregénye és íróportréja.

87. A mű egy nagy író alakját és világát olyan szeretettel és megértéssel örökíti meg, amely ritka az irodalomban.

88. Márai regénye bizonyítja, hogy egy író legméltóbb emléke egy másik nagy mű lehet.

89. A „Szindbád hazamegy” Krúdy és Márai közös örökségeként él tovább a magyar kultúrában.

90. A mű megismerése egyszerre gazdagítja az olvasó tudását Krúdyról és élményét Márai művészetéről.

91. A regény a magyar próza két nagy hagyományát, a hangulatlírai és a bölcseleti vonalat köti össze.

92. Márai a művel megmutatta, hogy a személyes tisztelgés is lehet a legmagasabb szintű alkotás.

93. A „Szindbád hazamegy” a búcsú, az emlékezés és a hála időtlen érvényű irodalmi megfogalmazása.

94. A mű arra emlékeztet, hogy az élet szépsége éppen a mulandóságában rejlik.

95. Szindbád hazatérése az élet lezárásának méltóságteljes és megbékélt példázata.

96. A regény Márai életművében a polgári életszemlélet és a mulandóság témájának egyik legszebb összegzése.

97. A „Szindbád hazamegy” a magyar irodalom maradandó klasszikusa lett, amelyet ma is szeretettel olvasnak.

98. A mű Krúdy emlékét úgy őrzi meg, hogy közben a magyar próza egészének gazdagságát is felmutatja.

99. Márai regénye a tisztelet, az emlékezés és a művészi továbbadás gyönyörű irodalmi tanúsága.

100. A „Szindbád hazamegy” megismerése nélkül nem teljes sem Márai, sem Krúdy művészetének megértése.

1. Sándor Márais Roman „Szindbád hazamegy” („Sindbad kehrt heim”) erschien 1940 und ist eine der schönsten schriftstellerischen Huldigungen der ungarischen Literatur an einen anderen Schriftsteller.

2. Das Werk setzt dem Gedächtnis und der Welt von Gyula Krúdy, dem großen ungarischen Prosaautor, ein bleibendes literarisches Denkmal.

3. Krúdys wiederkehrender Held ist Sindbad, der Seefahrer, der das Alter Ego des Schriftstellers ist und der in der Welt des alten Ungarn umherwandert.

4. Márai borgt sich diese von Krúdy geschaffene Gestalt, um durch sie den Meister und seine Zeit heraufzubeschwören.

5. Der Roman stellt den letzten Tag Sindbads dar, das heißt, er erzählt in der Vorstellung die letzten Stunden von Krúdys Leben.

6. Das Werk ist somit zugleich Fiktion und Huldigung, weil es durch eine literarische Gestalt einen wirklichen Schriftsteller verabschiedet.

7. Márai verehrte Krúdy zutiefst, den er für einen der größten und originellsten Meister der ungarischen Prosa hielt.

8. Krúdys eigentümlicher, traumhafter, aus Stimmungen gebauter Stil hinterließ einen tiefen Eindruck im Denken des jüngeren Schriftstellers.

9. „Szindbád hazamegy” ist deshalb nicht nur ein Denkmal, sondern auch eine Studie und ein Bekenntnis über Krúdys Kunst.

10. Márai ahmt in dem Roman Krúdys Stil bewusst nach, weshalb das Werk eine Art meisterhafte Stilübung und Hommage ist.

11. Der Schriftsteller übernimmt Krúdys strömende Sätze, seine reichen Beiwörter, sinnlichen Beschreibungen und nostalgische Stimmung.

12. Die Sprache des Romans unterscheidet sich dadurch von Márais gewohnter, disziplinierter, abgewogener Prosa, weil sie Krúdys Stimme beschwört.

13. Dieser Stilwechsel ist an sich schon ein Zeichen der Achtung, weil Márai seine eigene Stimme der des Meisters unterordnet.

14. Die Handlung des Werkes ist einfach: Sindbad durchwandert an einem Tag Budapest, isst, trinkt, erinnert sich und trifft alte Bekannte.

15. In dem Roman sind nicht die äußeren Ereignisse, sondern die Stimmungen, die Erinnerungen und die Gefühle das Wichtigste.

16. Während Sindbads Wanderung tut sich vor uns das alte Ungarn auf, die verschwindende Welt der Jahrhundertwende und der glücklichen Friedenszeiten.

17. Der Weg des Helden ist zugleich auch eine Reise in die Vergangenheit, in die Erinnerung und in die vergangene Jugend.

18. Márai beschwört in dem Roman die Speisen, Kaffeehäuser, Straßen und Stimmungen des alten Budapest mit sinnlicher Genauigkeit herauf.

19. Das Essen und die Speise erhalten in dem Werk eine besondere Rolle, wie auch in Krúdys Prosa, weil sie die sinnliche Fülle des Lebens symbolisieren.

20. Für Sindbad ist das Essen keine bloße Ernährung, sondern ein Ritual des Daseins, der Erinnerung und des Genusses.

21. Die Grundstimmung des Romans ist der Abschied, weil Sindbads letzter Tag zugleich auch ein Abschied von einer ganzen Welt ist.

22. Márai deutet die Nähe des Todes des Helden fein und ahnungsvoll an, ohne sie auszusprechen.

23. Der Schatten des herannahenden Todes durchzieht das ganze Werk und verleiht den alltäglichen Szenen eine besondere Tiefe.

24. Sindbad weiß, dass seine Zeit abgelaufen ist, weshalb er an seinem letzten Tag mit seinem Leben, seinen Sehnsüchten und Erinnerungen abrechnet.

25. Der Roman ist so zugleich Lebensbild, Abschiedsgesang und philosophische Betrachtung über die Vergänglichkeit.

26. Durch das Werk hält Márai nicht nur Krúdy, sondern eine ganze versunkene Epoche und ein Lebensgefühl fest.

27. Das alte Ungarn, die noch bürgerliche Welt nach der Monarchie, leuchtet hier ein letztes Mal in ihrer ganzen Schönheit auf.

28. „Szindbád hazamegy” setzt deshalb nicht nur Krúdy, sondern auch einer ganzen Kultur ein Denkmal.

29. Der Titel des Romans ist doppeldeutig, weil das „kehrt heim” zugleich die Heimkehr und den Tod, die endgültige Heimkehr bedeutet.

30. Sindbad kehrt im wörtlichen Sinn in sein Zuhause heim, im übertragenen Sinn aber auch ins Nichtsein, in das große Schweigen.

31. Diese Doppelheit verleiht dem Titel und dem ganzen Werk seine poetische Tiefe und erschütternde Kraft.

32. Márai stellt den Tod nicht als tragisches Schreckbild dar, sondern als natürlichen, würdevollen Abschluss des Lebens.

33. Sindbad sieht dem Ende ruhig, fast heiter ins Auge, weil er sein Leben als vollständig und erfüllt empfindet.

34. Dieser würdevolle Abschied spiegelt auch Márais bürgerliche Lebensauffassung wider, die das Maß und die Selbstbeherrschung schätzt.

35. In dem Roman stehen der sinnliche Genuss und das Bewusstsein der Vergänglichkeit in einem feinen Gleichgewicht miteinander.

36. Sindbad kostet die letzten Freuden des Daseins aus, während er weiß, dass jeder Augenblick zugleich auch ein Abschied ist.

37. Dieses doppelte Bewusstsein macht das Werk zutiefst menschlich und universell gültig.

38. Márais Roman ist eine der feinsten Betrachtungen der ungarischen Literatur über den Zusammenhang von Leben, Genuss und Vergehen.

39. Das Werk ahmt Krúdys Stil nach, trägt dennoch unverkennbar den Stempel von Márais Geist.

40. Die Nachahmung ist bei ihm keine sklavische Kopie, sondern eine schöpferische Neuschaffung, die von Achtung und Verständnis erfüllt ist.

41. Márai tritt so in Krúdys Welt ein, dass er dabei seine eigene schriftstellerische Persönlichkeit und Sichtweise bewahrt.

42. Deshalb ist „Szindbád hazamegy” zugleich Krúdys und Márais Werk, die Begegnung zweier schriftstellerischer Geister.

43. Der Roman zeigt auch, wie die Wirkung und das Erbe eines großen Schriftstellers in der folgenden Generation weiterlebt.

44. Márai zollt seinem Meister Tribut, feiert dabei aber auch die ungarische literarische Kontinuität und Tradition.

45. Das Werk handelt so auch vom schriftstellerischen Handwerk und von der Weitergabe des literarischen Erbes.

46. Die anschauliche, reiche Sprache von „Szindbád hazamegy” taucht den Leser vollständig in die Stimmung des alten Budapest ein.

47. Der Schriftsteller lässt alle Sinne erklingen: Er beschwört die Geschmäcker, die Düfte, die Farben und die Lichter gleichermaßen herauf.

48. Dieser sinnliche Reichtum gehört zu Krúdys Erbe, der ein Meister der Stimmungen und Eindrücke war.

49. Márai durchtränkt diese sinnliche Prosa auch mit erhabener, elegischer Lebensweisheit.

50. In dem Roman verschmelzen der Genuss und die Weisheit, die Sinnlichkeit und der Geist zu einer vollkommenen Einheit.

51. Im Mittelpunkt des Werkes steht die Vergänglichkeit, dennoch ist es nicht schwermütig, weil es das Leben in seiner ganzen Fülle feiert.

52. Sindbads letzter Tag ist nicht der Tag der Trauer, sondern der Dankbarkeit und der Erfüllung.

53. Der Abschied des Helden vom Leben ist ruhig, würdevoll und versöhnt, weil er alles erhielt, was er sich wünschte.

54. Diese heitere Weisheit ist einer der anziehendsten und dauerhaftesten Züge von „Szindbád hazamegy”.

55. Der Roman sagt aus, dass das Leben dann vollständig ist, wenn der Mensch von ihm mit Würde und Dankbarkeit Abschied nehmen kann.

56. Márais Werk wurde zu einer der poetischsten und bewegendsten Schöpfungen der ungarischen Prosa.

57. „Szindbád hazamegy” beweist, dass auch die Erinnerung und die Huldigung Literatur höchsten Ranges sein können.

58. Die Liebe und Wertschätzung des Romans für Krúdy schlägt in jeder Zeile durch, wird dennoch nicht sentimental.

59. Márai drückt die Achtung nicht in lautstarken Erklärungen, sondern in der sorgfältigen Neuschaffung des Stils und der Stimmung aus.

60. Diese feine, mittelbare Huldigung ist der charakteristische Grundton des ganzen Werkes.

61. Während der Lektüre des Romans lernt der Leser zugleich Krúdys Welt und Márais Kunst kennen.

62. Das Werk öffnet so ein doppeltes Tor: Es führt zugleich in das alte Ungarn und in die schöpferische Welt zweier großer Schriftsteller ein.

63. „Szindbád hazamegy” ist ein wunderbares Beispiel für die Kontinuität und Bewahrung der ungarischen literarischen Tradition.

64. Mit dem Werk bewies Márai auch, wie tief das Erbe der ungarischen Prosa sein Denken durchdrang.

65. In dem Roman verflechten sich die persönliche Achtung und das Bewusstsein des nationalen kulturellen Erbes miteinander.

66. Die Entstehungszeit des Werkes, das Jahr 1940, ist an sich schon bedeutungsvoll, weil es im Schatten des Zweiten Weltkriegs entstand.

67. Mit dem Näherrücken des Krieges bemühte sich Márai darum, die Schönheit einer untergehenden Welt in literarischer Form zu bewahren.

68. „Szindbád hazamegy” ist deshalb angesichts des drohenden Untergangs eine Zuflucht der Erinnerung und der Kultur.

69. Die Heraufbeschwörung des alten Ungarn trug in den schweren Zeiten auch die Botschaft der Kontinuität und der Hoffnung.

70. Das Werk beschwört so nicht nur die Vergangenheit herauf, sondern rettet auch für die Zukunft die Erinnerung an eine Kultur hinüber.

71. Márais Roman verbindet fein die Erzählung, die Beschreibung und die philosophische Betrachtung.

72. Das Werk eilt nicht, sondern entfaltet in ruhigem, würdevollem Tempo den letzten Tag seines Helden.

73. Dieser langsame, abgewogene Rhythmus passt vollkommen zur Stimmung des Abschieds und der Erinnerung.

74. Der Leser verlangsamt gemeinsam mit Sindbad seine Schritte, um die letzten Schönheiten des Daseins in sich aufzunehmen.

75. „Szindbád hazamegy” lehrt, dass wir auf die kleinen Freuden und Wunder des Alltagslebens achten sollen.

76. Das Werk stellt durch die Gestalt des Helden auch die Kunst der Gegenwärtigkeit, der Aufmerksamkeit und der Dankbarkeit dar.

77. Sindbad erlebt jeden Augenblick so, als könnte er der letzte sein, weshalb er alles mit vollständiger Hingabe empfängt.

78. Dieser Reichtum an Erlebnissen ist eine der wichtigsten Botschaften des Werkes auch für den heutigen Leser.

79. Márais Roman knüpft an die ungarische und europäische Erinnerungsprosa, an die nostalgische Literatur an.

80. Das Werk strebt, ähnlich der Erinnerungstradition Marcel Prousts, nach der Bewahrung und Heraufbeschwörung der vergangenen Zeit.

81. Die Erinnerung ist bei Márai keine Flucht vor der Gegenwart, sondern die Bewahrung der Fülle des Lebens.

82. „Szindbád hazamegy” feiert so die bewahrende Kraft der Erinnerung und der Literatur.

83. Der Roman ist zugleich persönlich und universell, weil er durch den Abschied eines Menschen vom Wesen des menschlichen Daseins handelt.

84. Márai nähert sich dem Thema der Vergänglichkeit nicht abstrakt, sondern über anschauliche, konkrete Bilder.

85. Diese Anschaulichkeit macht den philosophischen Gehalt unmittelbar und nachvollziehbar.

86. „Szindbád hazamegy” ist einer der schönsten Künstlerromane und eines der schönsten Schriftstellerporträts der ungarischen Literatur.

87. Das Werk hält die Gestalt und die Welt eines großen Schriftstellers mit einer Liebe und einem Verständnis fest, die in der Literatur selten sind.

88. Márais Roman beweist, dass das würdigste Denkmal eines Schriftstellers ein anderes großes Werk sein kann.

89. „Szindbád hazamegy” lebt als gemeinsames Erbe von Krúdy und Márai in der ungarischen Kultur weiter.

90. Die Kenntnis des Werkes bereichert zugleich das Wissen des Lesers über Krúdy und sein Erlebnis von Márais Kunst.

91. Der Roman verbindet zwei große Traditionen der ungarischen Prosa, die stimmungslyrische und die philosophische Linie.

92. Mit dem Werk zeigte Márai, dass auch die persönliche Huldigung eine Schöpfung höchsten Niveaus sein kann.

93. „Szindbád hazamegy” ist eine zeitlos gültige literarische Formulierung des Abschieds, der Erinnerung und der Dankbarkeit.

94. Das Werk erinnert daran, dass die Schönheit des Lebens gerade in seiner Vergänglichkeit liegt.

95. Sindbads Heimkehr ist ein würdevolles und versöhntes Gleichnis für den Abschluss des Lebens.

96. Der Roman ist in Márais Lebenswerk eine der schönsten Zusammenfassungen der bürgerlichen Lebensauffassung und des Themas der Vergänglichkeit.

97. „Szindbád hazamegy” wurde zu einem bleibenden Klassiker der ungarischen Literatur, den man auch heute mit Liebe liest.

98. Das Werk bewahrt Krúdys Andenken so, dass es dabei auch den Reichtum der gesamten ungarischen Prosa aufzeigt.

99. Márais Roman ist ein wunderbares literarisches Zeugnis der Achtung, der Erinnerung und der künstlerischen Weitergabe.

100. Ohne die Kenntnis von „Szindbád hazamegy” ist das Verständnis weder von Márais noch von Krúdys Kunst vollständig.