2.7.2 – A latin szakkifejezések ragozása és a jelzős szerkezetek – Deklination und Fügung der lateinischen Fachausdrücke
1. A latin anatómiai nevekben a főnevek és melléknevek végződése nyelvtani információt hordoz, ezért az alakváltozás a kifejezés szerkezetének lényeges része. – In lateinischen anatomischen Bezeichnungen tragen die Endungen von Substantiven und Adjektiven grammatische Informationen, weshalb die Formenveränderung einen wesentlichen Teil der Ausdrucksstruktur bildet.
2. A szótári alak általában a főnév nominativus singularisa mellett annak genitivus singularisát és nemét is megadja, például arteria, arteriae, femininum. – Die Wörterbuchform nennt gewöhnlich neben dem Nominativ Singular auch den Genitiv Singular und das Geschlecht des Substantivs, beispielsweise arteria, arteriae, Femininum.
3. A genitivus azért különösen fontos, mert végződése alapján felismerhető a declinatio, tövéből pedig a további esetek alakjai rendszerint szabályosan képezhetők. – Der Genitiv ist besonders wichtig, weil sich an seiner Endung die Deklination erkennen lässt und aus seinem Stamm die übrigen Kasusformen meist regelmäßig gebildet werden können.
4. Az első declinatióhoz többnyire femininum főnevek tartoznak, amelyek nominativusban „-a”, genitivusban pedig „-ae” végződést kapnak. – Zur ersten Deklination gehören überwiegend feminine Substantive, die im Nominativ auf „-a“ und im Genitiv auf „-ae“ enden.
5. Ide sorolható többek között az „arteria”, „vena”, „scapula” és „vertebra”, amelyek többes számú nominativusa rendre „arteriae”, „venae”, „scapulae” és „vertebrae”. – Hierzu gehören unter anderem „arteria“, „vena“, „scapula“ und „vertebra“, deren Nominativ Plural „arteriae“, „venae“, „scapulae“ beziehungsweise „vertebrae“ lautet.
6. A második declinatio masculinum szavai gyakran „-us” vagy „-er” végződésűek, genitivusuk pedig rendszerint „-i” alakot mutat. – Die maskulinen Substantive der zweiten Deklination enden häufig auf „-us“ oder „-er“, während ihr Genitiv gewöhnlich die Endung „-i“ aufweist.
7. Ebbe a csoportba tartozik például a musculus, nervus, lobus és humerus, bár az egyes szavak tövének alakját külön is meg kell jegyezni. – Zu dieser Gruppe gehören beispielsweise musculus, nervus, lobus und humerus, wobei die Stammform der einzelnen Wörter zusätzlich gelernt werden muss.
8. A második declinatio neutrum főnevei többnyire „-um” végződésűek, és nominativusuk, valamint accusativusuk egyes és többes számban egyaránt azonos alakú. – Die Neutra der zweiten Deklination enden meist auf „-um“; Nominativ und Akkusativ besitzen sowohl im Singular als auch im Plural jeweils dieselbe Form.
9. Az ilyen szavak többes számú nominativusa „-a” végződést kap, ezért a „ligamentum” többes száma „ligamenta”, a „septumé” pedig „septa”. – Der Nominativ Plural solcher Wörter endet auf „-a“, weshalb der Plural von „ligamentum“ „ligamenta“ und der von „septum“ „septa“ lautet.
10. A harmadik declinatio szavai változatos nominativusi alakokat mutatnak, közös ismertetőjegyük azonban a genitivus singularis „-is” végződése. – Die Substantive der dritten Deklination weisen unterschiedliche Nominativformen auf; ihr gemeinsames Kennzeichen ist jedoch die Genitivendung „-is“.
11. A corpus, corporis példája jól mutatja, hogy a szó töve nem mindig olvasható le közvetlenül a nominativusból, hanem a genitivusból állapítható meg. – Das Beispiel corpus, corporis zeigt deutlich, dass der Wortstamm nicht immer unmittelbar am Nominativ erkennbar ist, sondern aus dem Genitiv erschlossen werden muss.
12. Ugyanez érvényes a cor, cordis, a foramen, foraminis és a crus, cruris szavakra, amelyek ragozásához a genitivusi tő ismerete nélkülözhetetlen. – Dasselbe gilt für cor, cordis, foramen, foraminis und crus, cruris, deren Deklination die Kenntnis des Genitivstammes voraussetzt.
13. A negyedik declinatióban több masculinum főnév „-us” végződésű, genitivusuk szintén „-us”, ezért alakjuk csak a szótári adatok alapján különíthető el biztosan. – In der vierten Deklination enden mehrere maskuline Substantive auf „-us“ und besitzen ebenfalls den Genitiv auf „-us“, weshalb sie nur anhand der Wörterbuchangaben sicher zugeordnet werden können.
14. Ilyen szó például a processus, processus és a ductus, ductus, amelyek nominativus pluralisa processus, illetve ductus. – Beispiele sind processus, processus und ductus, ductus, deren Nominativ Plural processus beziehungsweise ductus lautet.
15. Az ötödik declinatio az anatómiai nevezéktanban ritkább, legismertebb képviselője a facies, faciei femininum, amely felszínt vagy arcot jelenthet. – Die fünfte Deklination ist in der anatomischen Nomenklatur seltener; ihr bekanntester Vertreter ist das feminine facies, faciei, das Fläche oder Gesicht bedeuten kann.
16. A latin anatómiai kifejezésekben a nominativus rendszerint a megnevezett struktúra alapalakja, amely címszóként és önálló névként szerepel. – In lateinischen anatomischen Ausdrücken bildet der Nominativ gewöhnlich die Grundform der bezeichneten Struktur, die als Stichwort und selbstständiger Name verwendet wird.
17. A genitivus birtokos vagy hovatartozási kapcsolatot fejez ki, ezért a második főnév gyakran azt mutatja meg, mely szervhez vagy testrészhez tartozik az első. – Der Genitiv drückt Besitz oder Zugehörigkeit aus; das zweite Substantiv zeigt daher häufig, zu welchem Organ oder Körperteil das erste gehört.
18. A caput femoris kifejezésben a caput a megnevezett képlet, a femoris genitivus pedig azt közli, hogy a fej a combcsonthoz tartozik. – Im Ausdruck caput femoris bezeichnet caput die eigentliche Struktur, während der Genitiv femoris angibt, dass der Kopf zum Oberschenkelknochen gehört.
19. Hasonló szerkezetű a collum costae, amelyben a collum a nyak, a costae pedig a costa genitivusaként a bordához való tartozást fejezi ki. – Ähnlich aufgebaut ist collum costae, wobei collum den Hals bezeichnet und costae als Genitiv von costa die Zugehörigkeit zur Rippe ausdrückt.
20. Több egymást követő genitivus esetén a kapcsolatokat belülről kifelé kell értelmezni, hogy világossá váljon, melyik szó melyik szerkezetet pontosítja. – Bei mehreren aufeinanderfolgenden Genitiven müssen die Beziehungen von innen nach außen erschlossen werden, damit deutlich wird, welches Wort welche Struktur näher bestimmt.
21. A melléknév nemben, számban és esetben egyezik azzal a főnévvel, amelyhez tartozik; ezt a szabályt latinul congruentiának nevezik. – Das Adjektiv stimmt in Geschlecht, Zahl und Kasus mit dem Substantiv überein, zu dem es gehört; diese Regel wird lateinisch congruentia genannt.
22. A musculus longus szerkezetben mindkét szó masculinum nominativus singularis, míg a musculi longi alakban mindkettő nominativus pluralis. – In der Fügung musculus longus stehen beide Wörter im maskulinen Nominativ Singular, während musculi longi bei beiden den Nominativ Plural zeigt.
23. A „vena cava” esetében a „vena” femininum alakjához a „cavus, -a, -um” melléknév femininum formája, vagyis a „cava” kapcsolódik. – Bei „vena cava“ wird mit dem femininen Substantiv „vena“ die feminine Form „cava“ des Adjektivs „cavus, -a, -um“ verbunden.
24. A ligamentum flavum mindkét tagja neutrum nominativus singularis, többes számban ezért a szabályos ligamenta flava alak használatos. – In ligamentum flavum stehen beide Bestandteile im neutralen Nominativ Singular; im Plural lautet die regelmäßige Form daher ligamenta flava.
25. Nem minden melléknév tartozik az első és második declinatio mintájához, mivel számos gyakori anatómiai jelző a harmadik declinatio szerint ragozódik. – Nicht jedes Adjektiv folgt dem Muster der ersten und zweiten Deklination, da zahlreiche häufige anatomische Attribute nach der dritten Deklination flektiert werden.
26. Az ilyen kétvégű melléknevek masculinum és femininum alakja azonos, neutrumuk azonban eltérő, mint a spinalis, spinale vagy articularis, articulare esetében. – Bei solchen zweiendigen Adjektiven stimmen Maskulinum und Femininum überein, während das Neutrum abweicht, wie bei spinalis, spinale oder articularis, articulare.
27. Ezért helyes a nervus spinalis, a medulla spinalis és a ganglion spinale, noha ugyanaz a melléknév három különböző nemű főnévhez kapcsolódik. – Daher sind nervus spinalis, medulla spinalis und ganglion spinale korrekt, obwohl dasselbe Adjektiv mit drei Substantiven unterschiedlichen Geschlechts verbunden ist.
28. A melléknév nem feltétlenül közvetlenül a hozzá tartozó főnév mellett áll, így hosszabb szerkezetekben az egyező végződések segítenek a kapcsolatok felismerésében. – Das Adjektiv steht nicht notwendigerweise unmittelbar neben dem zugehörigen Substantiv; in längeren Fügungen helfen daher die übereinstimmenden Endungen, die Beziehungen zu erkennen.
29. A substantivált melléknevek önálló főnévi értékben is előfordulhatnak, amikor a kihagyott alapszó a szaknyelvi szokásból egyértelműen kikövetkeztethető. – Substantivierte Adjektive können auch selbstständig als Substantive auftreten, wenn das ausgelassene Grundwort aus dem fachsprachlichen Gebrauch eindeutig erschlossen werden kann.
30. A dexter és sinister melléknevek jobb, illetve bal oldalt jelölnek, alakjukat pedig mindig a hozzájuk tartozó főnév neme, száma és esete határozza meg. – Die Adjektive dexter und sinister bezeichnen die rechte beziehungsweise linke Seite; ihre Form wird stets durch Geschlecht, Zahl und Kasus des zugehörigen Substantivs bestimmt.
31. Így arteria dextra, nervus dexter és ligamentum dextrum egyaránt helyes, mert a jelző végződése minden esetben az alapszóhoz igazodik. – Daher sind arteria dextra, nervus dexter und ligamentum dextrum jeweils korrekt, weil sich die Endung des Adjektivs in jedem Fall nach dem Grundwort richtet.
32. A superior, inferior, anterior és posterior középfokú melléknevek alakjuk ellenére gyakran egyszerű helyzetjelölőként működnek, és a főnévvel szabályosan egyeznek. – Die Komparativformen superior, inferior, anterior und posterior dienen trotz ihrer Form häufig als einfache Lagebezeichnungen und stimmen regelmäßig mit dem Substantiv überein.
33. Összetett nevek fordításakor először az alapszót célszerű meghatározni, majd a hozzá tartozó mellékneveket és genitivusokat jelentésük szerint csoportosítani. – Bei der Übersetzung zusammengesetzter Namen sollte zunächst das Grundwort bestimmt und anschließend die zugehörigen Adjektive und Genitive nach ihrer Bedeutung geordnet werden.
34. A latin szórend viszonylagos szabadsága miatt a puszta egymásutániság nem mindig mutatja meg a szavak kapcsolatát; megbízhatóbb támpontot az esetvégződés és az egyeztetés ad. – Wegen der relativ freien lateinischen Wortstellung zeigt die bloße Reihenfolge nicht immer die Beziehungen der Wörter; zuverlässigere Hinweise liefern Kasusendung und Kongruenz.
35. A ragozási minták biztos ismerete ezért nem öncélú nyelvtani feladat, hanem annak feltétele, hogy a hallgató az anatómiai neveket pontosan értelmezze és helyesen használja. – Die sichere Beherrschung der Deklinationsmuster ist daher keine grammatische Übung um ihrer selbst willen, sondern Voraussetzung für die genaue Deutung und korrekte Verwendung anatomischer Namen.
(aufklappen)magyar
1. A latin anatómiai nevekben a főnevek és melléknevek végződése nyelvtani információt hordoz, ezért az alakváltozás a kifejezés szerkezetének lényeges része.
2. A szótári alak általában a főnév nominativus singularisa mellett annak genitivus singularisát és nemét is megadja, például arteria, arteriae, femininum.
3. A genitivus azért különösen fontos, mert végződése alapján felismerhető a declinatio, tövéből pedig a további esetek alakjai rendszerint szabályosan képezhetők.
4. Az első declinatióhoz többnyire femininum főnevek tartoznak, amelyek nominativusban „-a”, genitivusban pedig „-ae” végződést kapnak.
5. Ide sorolható többek között az „arteria”, „vena”, „scapula” és „vertebra”, amelyek többes számú nominativusa rendre „arteriae”, „venae”, „scapulae” és „vertebrae”.
6. A második declinatio masculinum szavai gyakran „-us” vagy „-er” végződésűek, genitivusuk pedig rendszerint „-i” alakot mutat.
7. Ebbe a csoportba tartozik például a musculus, nervus, lobus és humerus, bár az egyes szavak tövének alakját külön is meg kell jegyezni.
8. A második declinatio neutrum főnevei többnyire „-um” végződésűek, és nominativusuk, valamint accusativusuk egyes és többes számban egyaránt azonos alakú.
9. Az ilyen szavak többes számú nominativusa „-a” végződést kap, ezért a „ligamentum” többes száma „ligamenta”, a „septumé” pedig „septa”.
10. A harmadik declinatio szavai változatos nominativusi alakokat mutatnak, közös ismertetőjegyük azonban a genitivus singularis „-is” végződése.
11. A corpus, corporis példája jól mutatja, hogy a szó töve nem mindig olvasható le közvetlenül a nominativusból, hanem a genitivusból állapítható meg.
12. Ugyanez érvényes a cor, cordis, a foramen, foraminis és a crus, cruris szavakra, amelyek ragozásához a genitivusi tő ismerete nélkülözhetetlen.
13. A negyedik declinatióban több masculinum főnév „-us” végződésű, genitivusuk szintén „-us”, ezért alakjuk csak a szótári adatok alapján különíthető el biztosan.
14. Ilyen szó például a processus, processus és a ductus, ductus, amelyek nominativus pluralisa processus, illetve ductus.
15. Az ötödik declinatio az anatómiai nevezéktanban ritkább, legismertebb képviselője a facies, faciei femininum, amely felszínt vagy arcot jelenthet.
16. A latin anatómiai kifejezésekben a nominativus rendszerint a megnevezett struktúra alapalakja, amely címszóként és önálló névként szerepel.
17. A genitivus birtokos vagy hovatartozási kapcsolatot fejez ki, ezért a második főnév gyakran azt mutatja meg, mely szervhez vagy testrészhez tartozik az első.
18. A caput femoris kifejezésben a caput a megnevezett képlet, a femoris genitivus pedig azt közli, hogy a fej a combcsonthoz tartozik.
19. Hasonló szerkezetű a collum costae, amelyben a collum a nyak, a costae pedig a costa genitivusaként a bordához való tartozást fejezi ki.
20. Több egymást követő genitivus esetén a kapcsolatokat belülről kifelé kell értelmezni, hogy világossá váljon, melyik szó melyik szerkezetet pontosítja.
21. A melléknév nemben, számban és esetben egyezik azzal a főnévvel, amelyhez tartozik; ezt a szabályt latinul congruentiának nevezik.
22. A musculus longus szerkezetben mindkét szó masculinum nominativus singularis, míg a musculi longi alakban mindkettő nominativus pluralis.
23. A „vena cava” esetében a „vena” femininum alakjához a „cavus, -a, -um” melléknév femininum formája, vagyis a „cava” kapcsolódik.
24. A ligamentum flavum mindkét tagja neutrum nominativus singularis, többes számban ezért a szabályos ligamenta flava alak használatos.
25. Nem minden melléknév tartozik az első és második declinatio mintájához, mivel számos gyakori anatómiai jelző a harmadik declinatio szerint ragozódik.
26. Az ilyen kétvégű melléknevek masculinum és femininum alakja azonos, neutrumuk azonban eltérő, mint a spinalis, spinale vagy articularis, articulare esetében.
27. Ezért helyes a nervus spinalis, a medulla spinalis és a ganglion spinale, noha ugyanaz a melléknév három különböző nemű főnévhez kapcsolódik.
28. A melléknév nem feltétlenül közvetlenül a hozzá tartozó főnév mellett áll, így hosszabb szerkezetekben az egyező végződések segítenek a kapcsolatok felismerésében.
29. A substantivált melléknevek önálló főnévi értékben is előfordulhatnak, amikor a kihagyott alapszó a szaknyelvi szokásból egyértelműen kikövetkeztethető.
30. A dexter és sinister melléknevek jobb, illetve bal oldalt jelölnek, alakjukat pedig mindig a hozzájuk tartozó főnév neme, száma és esete határozza meg.
31. Így arteria dextra, nervus dexter és ligamentum dextrum egyaránt helyes, mert a jelző végződése minden esetben az alapszóhoz igazodik.
32. A superior, inferior, anterior és posterior középfokú melléknevek alakjuk ellenére gyakran egyszerű helyzetjelölőként működnek, és a főnévvel szabályosan egyeznek.
33. Összetett nevek fordításakor először az alapszót célszerű meghatározni, majd a hozzá tartozó mellékneveket és genitivusokat jelentésük szerint csoportosítani.
34. A latin szórend viszonylagos szabadsága miatt a puszta egymásutániság nem mindig mutatja meg a szavak kapcsolatát; megbízhatóbb támpontot az esetvégződés és az egyeztetés ad.
35. A ragozási minták biztos ismerete ezért nem öncélú nyelvtani feladat, hanem annak feltétele, hogy a hallgató az anatómiai neveket pontosan értelmezze és helyesen használja.
(aufklappen)német
1. In lateinischen anatomischen Bezeichnungen tragen die Endungen von Substantiven und Adjektiven grammatische Informationen, weshalb die Formenveränderung einen wesentlichen Teil der Ausdrucksstruktur bildet.
2. Die Wörterbuchform nennt gewöhnlich neben dem Nominativ Singular auch den Genitiv Singular und das Geschlecht des Substantivs, beispielsweise arteria, arteriae, Femininum.
3. Der Genitiv ist besonders wichtig, weil sich an seiner Endung die Deklination erkennen lässt und aus seinem Stamm die übrigen Kasusformen meist regelmäßig gebildet werden können.
4. Zur ersten Deklination gehören überwiegend feminine Substantive, die im Nominativ auf „-a“ und im Genitiv auf „-ae“ enden.
5. Hierzu gehören unter anderem „arteria“, „vena“, „scapula“ und „vertebra“, deren Nominativ Plural „arteriae“, „venae“, „scapulae“ beziehungsweise „vertebrae“ lautet.
6. Die maskulinen Substantive der zweiten Deklination enden häufig auf „-us“ oder „-er“, während ihr Genitiv gewöhnlich die Endung „-i“ aufweist.
7. Zu dieser Gruppe gehören beispielsweise musculus, nervus, lobus und humerus, wobei die Stammform der einzelnen Wörter zusätzlich gelernt werden muss.
8. Die Neutra der zweiten Deklination enden meist auf „-um“; Nominativ und Akkusativ besitzen sowohl im Singular als auch im Plural jeweils dieselbe Form.
9. Der Nominativ Plural solcher Wörter endet auf „-a“, weshalb der Plural von „ligamentum“ „ligamenta“ und der von „septum“ „septa“ lautet.
10. Die Substantive der dritten Deklination weisen unterschiedliche Nominativformen auf; ihr gemeinsames Kennzeichen ist jedoch die Genitivendung „-is“.
11. Das Beispiel corpus, corporis zeigt deutlich, dass der Wortstamm nicht immer unmittelbar am Nominativ erkennbar ist, sondern aus dem Genitiv erschlossen werden muss.
12. Dasselbe gilt für cor, cordis, foramen, foraminis und crus, cruris, deren Deklination die Kenntnis des Genitivstammes voraussetzt.
13. In der vierten Deklination enden mehrere maskuline Substantive auf „-us“ und besitzen ebenfalls den Genitiv auf „-us“, weshalb sie nur anhand der Wörterbuchangaben sicher zugeordnet werden können.
14. Beispiele sind processus, processus und ductus, ductus, deren Nominativ Plural processus beziehungsweise ductus lautet.
15. Die fünfte Deklination ist in der anatomischen Nomenklatur seltener; ihr bekanntester Vertreter ist das feminine facies, faciei, das Fläche oder Gesicht bedeuten kann.
16. In lateinischen anatomischen Ausdrücken bildet der Nominativ gewöhnlich die Grundform der bezeichneten Struktur, die als Stichwort und selbstständiger Name verwendet wird.
17. Der Genitiv drückt Besitz oder Zugehörigkeit aus; das zweite Substantiv zeigt daher häufig, zu welchem Organ oder Körperteil das erste gehört.
18. Im Ausdruck caput femoris bezeichnet caput die eigentliche Struktur, während der Genitiv femoris angibt, dass der Kopf zum Oberschenkelknochen gehört.
19. Ähnlich aufgebaut ist collum costae, wobei collum den Hals bezeichnet und costae als Genitiv von costa die Zugehörigkeit zur Rippe ausdrückt.
20. Bei mehreren aufeinanderfolgenden Genitiven müssen die Beziehungen von innen nach außen erschlossen werden, damit deutlich wird, welches Wort welche Struktur näher bestimmt.
21. Das Adjektiv stimmt in Geschlecht, Zahl und Kasus mit dem Substantiv überein, zu dem es gehört; diese Regel wird lateinisch congruentia genannt.
22. In der Fügung musculus longus stehen beide Wörter im maskulinen Nominativ Singular, während musculi longi bei beiden den Nominativ Plural zeigt.
23. Bei „vena cava“ wird mit dem femininen Substantiv „vena“ die feminine Form „cava“ des Adjektivs „cavus, -a, -um“ verbunden.
24. In ligamentum flavum stehen beide Bestandteile im neutralen Nominativ Singular; im Plural lautet die regelmäßige Form daher ligamenta flava.
25. Nicht jedes Adjektiv folgt dem Muster der ersten und zweiten Deklination, da zahlreiche häufige anatomische Attribute nach der dritten Deklination flektiert werden.
26. Bei solchen zweiendigen Adjektiven stimmen Maskulinum und Femininum überein, während das Neutrum abweicht, wie bei spinalis, spinale oder articularis, articulare.
27. Daher sind nervus spinalis, medulla spinalis und ganglion spinale korrekt, obwohl dasselbe Adjektiv mit drei Substantiven unterschiedlichen Geschlechts verbunden ist.
28. Das Adjektiv steht nicht notwendigerweise unmittelbar neben dem zugehörigen Substantiv; in längeren Fügungen helfen daher die übereinstimmenden Endungen, die Beziehungen zu erkennen.
29. Substantivierte Adjektive können auch selbstständig als Substantive auftreten, wenn das ausgelassene Grundwort aus dem fachsprachlichen Gebrauch eindeutig erschlossen werden kann.
30. Die Adjektive dexter und sinister bezeichnen die rechte beziehungsweise linke Seite; ihre Form wird stets durch Geschlecht, Zahl und Kasus des zugehörigen Substantivs bestimmt.
31. Daher sind arteria dextra, nervus dexter und ligamentum dextrum jeweils korrekt, weil sich die Endung des Adjektivs in jedem Fall nach dem Grundwort richtet.
32. Die Komparativformen superior, inferior, anterior und posterior dienen trotz ihrer Form häufig als einfache Lagebezeichnungen und stimmen regelmäßig mit dem Substantiv überein.
33. Bei der Übersetzung zusammengesetzter Namen sollte zunächst das Grundwort bestimmt und anschließend die zugehörigen Adjektive und Genitive nach ihrer Bedeutung geordnet werden.
34. Wegen der relativ freien lateinischen Wortstellung zeigt die bloße Reihenfolge nicht immer die Beziehungen der Wörter; zuverlässigere Hinweise liefern Kasusendung und Kongruenz.
35. Die sichere Beherrschung der Deklinationsmuster ist daher keine grammatische Übung um ihrer selbst willen, sondern Voraussetzung für die genaue Deutung und korrekte Verwendung anatomischer Namen.