8.10 – A lép – Die Milz
1. A lép (splen) a nyirokrendszer legnagyobb szerve, amely a nyirokcsomókkal ellentétben nem a nyirkot, hanem közvetlenül a rajta átáramló vért ellenőrzi és szűri. – Die Milz (Splen) ist das größte Organ des lymphatischen Systems, das im Gegensatz zu den Lymphknoten nicht die Lymphe, sondern unmittelbar das durchströmende Blut kontrolliert und filtert.
2. Funkcionális szempontból a lép egyszerre vesz részt az immunvédekezésben, az elöregedett vérsejtek eltávolításában, valamint bizonyos véralkotók átmeneti tárolásában. – Funktionell ist die Milz gleichzeitig an der Immunabwehr, an der Entfernung überalterter Blutzellen sowie an der vorübergehenden Speicherung bestimmter Blutbestandteile beteiligt.
3. A hasüreg bal felső részében, közvetlenül a rekeszizom alatt elhelyezkedő szervet nagyrészt a bal bordaív fedi, ezért egészséges emberben rendszerint nem tapintható. – Das im linken Oberbauch unmittelbar unter dem Zwerchfell gelegene Organ wird größtenteils vom linken Rippenbogen bedeckt und ist deshalb beim Gesunden gewöhnlich nicht tastbar.
4. Topográfiailag a lép a bal hypochondriumban fekszik, ahol hossztengelye megközelítőleg a tizedik borda lefutását követi. – Topographisch liegt die Milz im linken Hypochondrium, wobei ihre Längsachse ungefähr dem Verlauf der zehnten Rippe folgt.
5. Kiterjedése többnyire a kilencedik és a tizenegyedik borda közötti területnek felel meg, így felszíni vetülete viszonylag jól meghatározható. – Ihre Ausdehnung entspricht meist dem Gebiet zwischen der neunten und elften Rippe, sodass sich ihre Oberflächenprojektion relativ gut bestimmen lässt.
6. Felnőttben a lép körülbelül 10–12 cm hosszú, 6–8 cm széles és 3–4 cm vastag, tömege pedig rendszerint 150–200 g körül van. – Beim Erwachsenen ist die Milz etwa 10–12 cm lang, 6–8 cm breit und 3–4 cm dick; ihr Gewicht liegt gewöhnlich bei etwa 150–200 g.
7. Alakja gyakran lapított kávébabra vagy ék alakú testre emlékeztet, amelynek külső formáját a környező szervek és a rekesz domborulata is befolyásolja. – Ihre Form erinnert häufig an eine abgeflachte Kaffeebohne oder einen keilförmigen Körper, dessen äußere Gestalt auch durch die Nachbarorgane und die Wölbung des Zwerchfells beeinflusst wird.
8. Mivel a lépet szinte teljes felszínén hashártya borítja, intraperitonealis szervnek tekintjük, amely légzés közben a rekesz mozgásait bizonyos mértékig követi. – Da die Milz fast vollständig vom Bauchfell überzogen ist, gilt sie als intraperitoneales Organ, das den Bewegungen des Zwerchfells während der Atmung in gewissem Maß folgt.
9. A rekesz felé néző domború felszínt rekeszi felszínnek (facies diaphragmatica) nevezzük, amely közvetlenül a bal rekeszkupola alatt helyezkedik el. – Die dem Zwerchfell zugewandte konvexe Fläche wird als Zwerchfellfläche (Facies diaphragmatica) bezeichnet und liegt unmittelbar unter der linken Zwerchfellkuppel.
10. Ezzel szemben a zsigeri felszín (facies visceralis) szabálytalanabb, mert rajta a léppel érintkező hasi szervek jellegzetes benyomatokat alakítanak ki. – Demgegenüber ist die Eingeweidefläche (Facies visceralis) unregelmäßiger, weil die an die Milz angrenzenden Bauchorgane auf ihr charakteristische Eindrücke hinterlassen.
11. Elöl és medialisan a gyomor fundusa fekszik a léphez közel, ezért ezen a területen jól felismerhető gyomori felszín, illetve gyomori benyomat alakul ki. – Ventral und medial liegt der Fundus des Magens der Milz an, weshalb sich in diesem Bereich eine gut erkennbare Magenfläche beziehungsweise ein Mageneindruck ausbildet.
12. Dorsomedialisan a bal vese felső része érintkezik a léppel, amelynek megfelelően a zsigeri felszínen vesebenyomat figyelhető meg. – Dorsomedial steht der obere Abschnitt der linken Niere mit der Milz in Kontakt, entsprechend findet sich auf der Eingeweidefläche ein Niereneindruck.
13. Alsó részén a lép a vastagbél bal hajlatára, a flexura coli sinistrára támaszkodik, amely a szerv helyzetének fenntartásában is szerepet játszik. – An ihrem unteren Abschnitt ruht die Milz auf der linken Dickdarmflexur, der Flexura coli sinistra, die zugleich zur Stabilisierung ihrer Lage beiträgt.
14. A hasnyálmirigy farka oldalirányban egészen a lép kapujának közelébe érhet, ezért e két szerv kapcsolata sebészeti szempontból különösen jelentős. – Der Schwanz der Bauchspeicheldrüse kann lateral bis in die Nähe des Milzhilus reichen, weshalb die Beziehung dieser beiden Organe chirurgisch besonders bedeutsam ist.
15. A lép felső széle rendszerint élesebb, és gyakran egy vagy több bemetszést visel, amelyek még megnagyobbodott szerven is segíthetik a lép felismerését. – Der obere Milzrand ist gewöhnlich schärfer und trägt häufig eine oder mehrere Einkerbungen, die selbst bei einem vergrößerten Organ zur Identifizierung der Milz beitragen können.
16. Az alsó szél ezzel szemben tompább és kevésbé tagolt, miközben a szerv elülső és hátsó vége fokozatosan keskenyedik. – Der untere Rand ist dagegen stumpfer und weniger gegliedert, während sich das vordere und hintere Ende des Organs allmählich verjüngen.
17. A felszínek és a szomszédos szervek közötti kapcsolatok együtt magyarázzák, hogy a lép helyzete a gyomor teltségétől, a légzéstől és a testhelyzettől kissé változhat. – Die Beziehungen zwischen den Flächen und den Nachbarorganen erklären gemeinsam, warum sich die Lage der Milz mit der Magenfüllung, der Atmung und der Körperhaltung geringfügig verändern kann.
18. A zsigeri felszín medialisan elhelyezkedő hosszúkás területén található a lépkapu (hilum splenicum), amelyen keresztül az erek, nyirokerek és idegrostok a szervbe lépnek, illetve onnan kilépnek. – Auf einem länglichen medialen Gebiet der Eingeweidefläche liegt der Milzhilus (Hilum splenicum), durch den Gefäße, Lymphgefäße und Nervenfasern in das Organ eintreten beziehungsweise es verlassen.
19. A lépkapu környezetében a hashártya kettőzetei szalagokat képeznek, amelyek a lépet a gyomorhoz, valamint a hátsó hasfal és a bal vese környékéhez kapcsolják. – Im Bereich des Milzhilus bildet das Bauchfell Bandduplikaturen, welche die Milz mit dem Magen sowie mit der hinteren Bauchwand und der Umgebung der linken Niere verbinden.
20. A gyomor nagygörbülete és a lép között kifeszülő gyomor-lépszalag (ligamentum gastrosplenicum) a rövid gyomorereket és a bal gyomor-csepleszi ereket vezeti. – Das zwischen der großen Magenkurvatur und der Milz ausgespannte Magen-Milz-Band (Ligamentum gastrosplenicum) führt die kurzen Magengefäße und die linken gastroepiploischen Gefäße.
21. A lép-vese szalag (ligamentum splenorenale) a lépkaput a hátsó hasfalhoz köti, miközben benne futnak a lép fő erei, és hozzá szorosan kapcsolódik a hasnyálmirigy farka. – Das Milz-Nieren-Band (Ligamentum splenorenale) verbindet den Milzhilus mit der hinteren Bauchwand; in ihm verlaufen die Hauptgefäße der Milz, und der Pankreasschwanz steht mit ihm in enger Beziehung.
22. Alulról a rekesz-vastagbél szalag (ligamentum phrenicocolicum) polcszerű támaszt képez, amely közvetve hozzájárul ahhoz, hogy a lép a bal bordaív alatt maradjon. – Von unten bildet das Zwerchfell-Dickdarm-Band (Ligamentum phrenicocolicum) eine regalartige Stütze, die indirekt dazu beiträgt, die Milz unter dem linken Rippenbogen zu halten.
23. Bár ezek a hashártyaszalagok bizonyos mozgékonyságot engednek, a lép helyzetét egyszerre határozzák meg felfüggesztései, érnyelének rövidsége és a környező szervek. – Obwohl diese Bauchfellbänder eine gewisse Beweglichkeit zulassen, wird die Lage der Milz zugleich durch ihre Aufhängungen, den kurzen Gefäßstiel und die benachbarten Organe bestimmt.
24. Kívülről a lépet savós hártya, alatta pedig tömött kollagén kötőszövetből álló rostos tok (tunica fibrosa) borítja. – Außen wird die Milz von einer Serosa und darunter von einer aus straffem kollagenem Bindegewebe bestehenden Faserkapsel (Tunica fibrosa) umgeben.
25. A tokból kötőszövetes sövények, úgynevezett trabeculák húzódnak a szerv belsejébe, amelyek mechanikai támaszt adnak, és egyúttal nagyobb ereket vezetnek. – Von der Kapsel ziehen bindegewebige Septen, sogenannte Trabekel, in das Organinnere, die mechanischen Halt geben und zugleich größere Gefäße führen.
26. E kötőszövetes váz között finom reticularis rosthálózat helyezkedik el, amely a lép működő állományának, vagyis a léppulpának szerkezeti alapját képezi. – Zwischen diesem bindegewebigen Gerüst liegt ein feines Netzwerk retikulärer Fasern, das die strukturelle Grundlage des funktionellen Milzgewebes, der Milzpulpa, bildet.
27. Szövettanilag a lépállomány két alapvető területre, fehér pulpára (pulpa alba) és vörös pulpára (pulpa rubra) tagolódik, amelyek felépítése eltérő feladataikhoz alkalmazkodik. – Histologisch gliedert sich das Milzgewebe in zwei grundlegende Bereiche, die weiße Pulpa (Pulpa alba) und die rote Pulpa (Pulpa rubra), deren Aufbau an ihre unterschiedlichen Aufgaben angepasst ist.
28. A fehér pulpa a vérrel érkező antigének immunológiai felismerésének helye, ezért benne nagy számban találhatók szervezetten elhelyezkedő T- és B-lymphocyták. – Die weiße Pulpa ist der Ort der immunologischen Erkennung von mit dem Blut ankommenden Antigenen und enthält daher zahlreiche organisiert angeordnete T- und B-Lymphozyten.
29. A kisebb artériákat körülvevő periarterialis nyirokhüvelyekben (PALS) elsősorban T-lymphocyták helyezkednek el, amelyek a sejtes immunválasz kialakításában vesznek részt. – In den periarteriellen Lymphscheiden (PALS), welche die kleineren Arterien umgeben, liegen vor allem T-Lymphozyten, die an der Ausbildung der zellulären Immunantwort beteiligt sind.
30. Bizonyos szakaszokon e nyirokhüvelyek gömbszerű lymphoid tüszőkké szélesednek, amelyekben főként B-lymphocyták találhatók, és antigéninger hatására csíracentrumok képződhetnek. – An bestimmten Stellen erweitern sich diese Lymphscheiden zu kugelförmigen Lymphfollikeln, die vorwiegend B-Lymphozyten enthalten und nach Antigenkontakt Keimzentren ausbilden können.
31. A fehér és a vörös pulpa határán fekvő marginális zóna különleges átmeneti terület, ahol a vérből érkező antigének és immunsejtek közötti találkozás különösen intenzív. – Die zwischen weißer und roter Pulpa gelegene Marginalzone ist ein besonderes Übergangsgebiet, in dem die Begegnung zwischen Blutantigenen und Immunzellen besonders intensiv erfolgt.
32. Ezzel a szerkezettel a lép gyorsan reagálhat azokra a kórokozókra vagy idegen anyagokra, amelyek a vérárammal jutnak el a szervezet különböző részeiből. – Durch diesen Aufbau kann die Milz rasch auf Krankheitserreger oder Fremdstoffe reagieren, die mit dem Blutstrom aus verschiedenen Körperregionen zu ihr gelangen.
33. A vörös pulpa ezzel szemben léphúrokból, más néven Billroth-kötegekből, valamint tág, szabálytalan vénás sinusokból áll, amelyek között a vér lassan halad át. – Die rote Pulpa besteht dagegen aus Milzsträngen, den sogenannten Billroth-Strängen, sowie aus weiten, unregelmäßigen venösen Sinus, zwischen denen das Blut langsam hindurchströmt.
34. A léphúrok reticularis hálózatában macrophagok, vörösvértestek, lymphocyták, plasmasejtek és más vérsejtek találhatók, így ez a terület egyszerre szűrő- és lebontóközeg. – Im retikulären Netzwerk der Milzstränge befinden sich Makrophagen, Erythrozyten, Lymphozyten, Plasmazellen und weitere Blutzellen, sodass dieser Bereich zugleich Filter- und Abbaukompartiment ist.
35. A vénás sinusok falának sajátos felépítése csak kellően rugalmas vörösvértestek áthaladását teszi lehetővé, míg a merevvé vált vagy károsodott sejtek visszamaradnak a vörös pulpában. – Der besondere Aufbau der Wand der venösen Sinus ermöglicht nur ausreichend verformbaren Erythrozyten den Durchtritt, während steif gewordene oder geschädigte Zellen in der roten Pulpa zurückbleiben.
36. A lép artériás vérellátását a lépartéria (arteria splenica) biztosítja, amely a truncus coeliacus egyik nagy ága, és kanyargós lefutással a hasnyálmirigy felső széle mentén halad. – Die arterielle Versorgung der Milz erfolgt durch die Milzarterie (Arteria splenica), einen großen Ast des Truncus coeliacus, der geschlängelt entlang des oberen Pankreasrandes verläuft.
37. A léphez közeledve az arteria splenica több végágra oszlik, amelyek a lép-vese szalagban érik el a hilust, majd egymástól viszonylag elkülönült érterületeket látnak el. – In Milznähe teilt sich die Arteria splenica in mehrere Endäste, die im Milz-Nieren-Band den Hilus erreichen und anschließend relativ voneinander getrennte Gefäßgebiete versorgen.
38. Mivel a lépen belüli kisebb artériák között alig vannak hatékony anastomosisok, az egyes ágak funkcionálisan végartériaként viselkednek. – Da zwischen den kleineren intralienalen Arterien kaum wirksame Anastomosen bestehen, verhalten sich die einzelnen Äste funktionell wie Endarterien.
39. A hiluson belépő ágak először a trabeculákban haladó trabecularis artériákban folytatódnak, majd a kötőszövetes sövényeket elhagyva a léppulpába jutnak. – Die am Hilus eintretenden Äste setzen sich zunächst als in den Trabekeln verlaufende Trabekelarterien fort und gelangen nach Verlassen der Bindegewebssepten in die Milzpulpa.
40. A fehér pulpában az artériát lymphoid sejtekből álló hüvely veszi körül, ezért ezen a szakaszon központi artériának (arteria centralis) nevezzük. – In der weißen Pulpa wird die Arterie von einer Hülle aus lymphatischen Zellen umgeben und deshalb in diesem Abschnitt als Zentralarterie (Arteria centralis) bezeichnet.
41. További elágazódás után ecsetarteriolák és hüvelyes hajszálerek következnek, amelyek a vért a vörös pulpa reticularis rendszeréhez és a vénás sinusokhoz vezetik. – Nach weiterer Aufzweigung folgen Pinselarteriolen und Hülsenkapillaren, welche das Blut zum retikulären System der roten Pulpa und zu den venösen Sinus weiterleiten.
42. A nyitott keringési út során a vér először kilép az erekből a léphúrok közé, majd a vörösvértesteknek a sinusfal résein keresztül ismét vissza kell jutniuk az érpályába. – Beim offenen Kreislauf tritt das Blut zunächst aus den Gefäßen zwischen die Milzstränge aus, anschließend müssen die Erythrozyten durch Spalten der Sinuswand wieder in die Gefäßbahn gelangen.
43. Ez a sajátos átjutás mechanikai próbának veti alá a vörösvértesteket, így az öreg, kevésbé alakváltoztató sejtek fennakadnak, és macrophagok távolítják el őket. – Dieser besondere Durchtritt unterzieht die Erythrozyten einer mechanischen Prüfung, sodass alte, weniger verformbare Zellen zurückgehalten und von Makrophagen entfernt werden.
44. A sinusokból a vér pulpavénákba, majd trabecularis vénákba kerül, végül pedig a lépvénán (vena splenica) keresztül hagyja el a szervet. – Aus den Sinus gelangt das Blut in Pulpavenen, anschließend in Trabekelvenen und verlässt das Organ schließlich über die Milzvene (Vena splenica).
45. A vena splenica a hasnyálmirigy mögött medial felé halad, majd rendszerint a vena mesenterica superiorral egyesülve létrehozza a májkapuvénát. – Die Vena splenica verläuft hinter der Bauchspeicheldrüse nach medial und vereinigt sich gewöhnlich mit der Vena mesenterica superior zur Pfortader.
46. Ennek következtében a lépből elfolyó vénás vér közvetlenül a portalis keringésbe kerül, mielőtt a májon keresztül elérné a szisztémás vénás rendszert. – Dadurch gelangt das aus der Milz abfließende venöse Blut unmittelbar in den Pfortaderkreislauf, bevor es über die Leber das systemische Venensystem erreicht.
47. Nyirokelvezetése a hilusnál kilépő nyirokereken keresztül elsősorban a hasnyálmirigy felső széle mentén fekvő nyirokcsomók, majd a coeliacus nyirokcsomók felé történik. – Der Lymphabfluss erfolgt über am Hilus austretende Lymphgefäße vor allem zu den am oberen Pankreasrand liegenden Lymphknoten und anschließend zu den Zöliakallymphknoten.
48. A lép sajátossága, hogy nincsenek olyan afferens nyirokerei, mint a nyirokcsomóknak, hiszen immunológiai ellenőrző funkcióját elsősorban a vérrel szemben végzi. – Eine Besonderheit der Milz besteht darin, dass sie keine afferenten Lymphgefäße wie die Lymphknoten besitzt, da ihre immunologische Kontrollfunktion in erster Linie dem Blut gilt.
49. Vegetatív idegrostok az ereket kísérve, főként a plexus coeliacusból érik el a lépet, ahol elsősorban az érfal tónusának szabályozásában vesznek részt. – Vegetative Nervenfasern erreichen die Milz entlang der Gefäße, vor allem aus dem Plexus coeliacus, und sind dort insbesondere an der Regulation des Gefäßtonus beteiligt.
50. Az elöregedett vörösvértestek lebontásakor a macrophagok a haemoglobint összetevőire bontják, miközben a felszabaduló vas jelentős része újra felhasználható a vérképzésben. – Beim Abbau überalterter Erythrozyten zerlegen Makrophagen das Hämoglobin in seine Bestandteile, wobei ein großer Teil des freigesetzten Eisens für die Blutbildung wiederverwendet werden kann.
51. A lép a thrombocyták számára is fontos raktár, mivel nyugalmi körülmények között a vérlemezkék jelentős része átmenetileg a szerv érrendszerében és vörös pulpájában tartózkodik. – Die Milz stellt auch für Thrombozyten einen wichtigen Speicher dar, da sich unter Ruhebedingungen ein beträchtlicher Anteil der Blutplättchen vorübergehend in ihrem Gefäßsystem und ihrer roten Pulpa befindet.
52. Magzati életben a lép átmenetileg vérképző szervként működik, míg születés után a normális vérképzés fő helyét már a vörös csontvelő képezi. – Im fetalen Leben wirkt die Milz vorübergehend als blutbildendes Organ, während nach der Geburt das rote Knochenmark den Hauptort der normalen Blutbildung bildet.
53. Fejlődéstanilag a lép a dorsalis mesogastrium mesenchymájából alakul ki, majd a gyomor embrionális forgásával együtt a bal felső hasi régióba helyeződik. – Entwicklungsgeschichtlich entsteht die Milz aus dem Mesenchym des dorsalen Mesogastriums und wird im Zusammenhang mit der embryonalen Magendrehung in den linken Oberbauch verlagert.
54. Viszonylag gyakori fejlődési variáció a járulékos lép, amely rendszerint a hilus közelében található kis lépszövetrész, és szövettanilag, valamint működésében megfelel a fő szervnek. – Eine relativ häufige Entwicklungsvariante ist die Nebenmilz, ein meist in Hilusnähe gelegener kleiner Anteil von Milzgewebe, der histologisch und funktionell dem Hauptorgan entspricht.
55. Sérüléskor a vékony tok és a gazdag vérellátás miatt súlyos hasüregi vérzés alakulhat ki, míg a lép eltávolítása után az immunvédelem gyengülése miatt bizonyos bakteriális fertőzések kockázata tartósan emelkedik. – Bei Verletzungen kann wegen der dünnen Kapsel und der reichen Blutversorgung eine schwere intraabdominelle Blutung entstehen, während nach Entfernung der Milz durch die verminderte Immunabwehr das Risiko bestimmter bakterieller Infektionen dauerhaft erhöht ist.
(aufklappen)magyar
1. A lép (splen) a nyirokrendszer legnagyobb szerve, amely a nyirokcsomókkal ellentétben nem a nyirkot, hanem közvetlenül a rajta átáramló vért ellenőrzi és szűri.
2. Funkcionális szempontból a lép egyszerre vesz részt az immunvédekezésben, az elöregedett vérsejtek eltávolításában, valamint bizonyos véralkotók átmeneti tárolásában.
3. A hasüreg bal felső részében, közvetlenül a rekeszizom alatt elhelyezkedő szervet nagyrészt a bal bordaív fedi, ezért egészséges emberben rendszerint nem tapintható.
4. Topográfiailag a lép a bal hypochondriumban fekszik, ahol hossztengelye megközelítőleg a tizedik borda lefutását követi.
5. Kiterjedése többnyire a kilencedik és a tizenegyedik borda közötti területnek felel meg, így felszíni vetülete viszonylag jól meghatározható.
6. Felnőttben a lép körülbelül 10–12 cm hosszú, 6–8 cm széles és 3–4 cm vastag, tömege pedig rendszerint 150–200 g körül van.
7. Alakja gyakran lapított kávébabra vagy ék alakú testre emlékeztet, amelynek külső formáját a környező szervek és a rekesz domborulata is befolyásolja.
8. Mivel a lépet szinte teljes felszínén hashártya borítja, intraperitonealis szervnek tekintjük, amely légzés közben a rekesz mozgásait bizonyos mértékig követi.
9. A rekesz felé néző domború felszínt rekeszi felszínnek (facies diaphragmatica) nevezzük, amely közvetlenül a bal rekeszkupola alatt helyezkedik el.
10. Ezzel szemben a zsigeri felszín (facies visceralis) szabálytalanabb, mert rajta a léppel érintkező hasi szervek jellegzetes benyomatokat alakítanak ki.
11. Elöl és medialisan a gyomor fundusa fekszik a léphez közel, ezért ezen a területen jól felismerhető gyomori felszín, illetve gyomori benyomat alakul ki.
12. Dorsomedialisan a bal vese felső része érintkezik a léppel, amelynek megfelelően a zsigeri felszínen vesebenyomat figyelhető meg.
13. Alsó részén a lép a vastagbél bal hajlatára, a flexura coli sinistrára támaszkodik, amely a szerv helyzetének fenntartásában is szerepet játszik.
14. A hasnyálmirigy farka oldalirányban egészen a lép kapujának közelébe érhet, ezért e két szerv kapcsolata sebészeti szempontból különösen jelentős.
15. A lép felső széle rendszerint élesebb, és gyakran egy vagy több bemetszést visel, amelyek még megnagyobbodott szerven is segíthetik a lép felismerését.
16. Az alsó szél ezzel szemben tompább és kevésbé tagolt, miközben a szerv elülső és hátsó vége fokozatosan keskenyedik.
17. A felszínek és a szomszédos szervek közötti kapcsolatok együtt magyarázzák, hogy a lép helyzete a gyomor teltségétől, a légzéstől és a testhelyzettől kissé változhat.
18. A zsigeri felszín medialisan elhelyezkedő hosszúkás területén található a lépkapu (hilum splenicum), amelyen keresztül az erek, nyirokerek és idegrostok a szervbe lépnek, illetve onnan kilépnek.
19. A lépkapu környezetében a hashártya kettőzetei szalagokat képeznek, amelyek a lépet a gyomorhoz, valamint a hátsó hasfal és a bal vese környékéhez kapcsolják.
20. A gyomor nagygörbülete és a lép között kifeszülő gyomor-lépszalag (ligamentum gastrosplenicum) a rövid gyomorereket és a bal gyomor-csepleszi ereket vezeti.
21. A lép-vese szalag (ligamentum splenorenale) a lépkaput a hátsó hasfalhoz köti, miközben benne futnak a lép fő erei, és hozzá szorosan kapcsolódik a hasnyálmirigy farka.
22. Alulról a rekesz-vastagbél szalag (ligamentum phrenicocolicum) polcszerű támaszt képez, amely közvetve hozzájárul ahhoz, hogy a lép a bal bordaív alatt maradjon.
23. Bár ezek a hashártyaszalagok bizonyos mozgékonyságot engednek, a lép helyzetét egyszerre határozzák meg felfüggesztései, érnyelének rövidsége és a környező szervek.
24. Kívülről a lépet savós hártya, alatta pedig tömött kollagén kötőszövetből álló rostos tok (tunica fibrosa) borítja.
25. A tokból kötőszövetes sövények, úgynevezett trabeculák húzódnak a szerv belsejébe, amelyek mechanikai támaszt adnak, és egyúttal nagyobb ereket vezetnek.
26. E kötőszövetes váz között finom reticularis rosthálózat helyezkedik el, amely a lép működő állományának, vagyis a léppulpának szerkezeti alapját képezi.
27. Szövettanilag a lépállomány két alapvető területre, fehér pulpára (pulpa alba) és vörös pulpára (pulpa rubra) tagolódik, amelyek felépítése eltérő feladataikhoz alkalmazkodik.
28. A fehér pulpa a vérrel érkező antigének immunológiai felismerésének helye, ezért benne nagy számban találhatók szervezetten elhelyezkedő T- és B-lymphocyták.
29. A kisebb artériákat körülvevő periarterialis nyirokhüvelyekben (PALS) elsősorban T-lymphocyták helyezkednek el, amelyek a sejtes immunválasz kialakításában vesznek részt.
30. Bizonyos szakaszokon e nyirokhüvelyek gömbszerű lymphoid tüszőkké szélesednek, amelyekben főként B-lymphocyták találhatók, és antigéninger hatására csíracentrumok képződhetnek.
31. A fehér és a vörös pulpa határán fekvő marginális zóna különleges átmeneti terület, ahol a vérből érkező antigének és immunsejtek közötti találkozás különösen intenzív.
32. Ezzel a szerkezettel a lép gyorsan reagálhat azokra a kórokozókra vagy idegen anyagokra, amelyek a vérárammal jutnak el a szervezet különböző részeiből.
33. A vörös pulpa ezzel szemben léphúrokból, más néven Billroth-kötegekből, valamint tág, szabálytalan vénás sinusokból áll, amelyek között a vér lassan halad át.
34. A léphúrok reticularis hálózatában macrophagok, vörösvértestek, lymphocyták, plasmasejtek és más vérsejtek találhatók, így ez a terület egyszerre szűrő- és lebontóközeg.
35. A vénás sinusok falának sajátos felépítése csak kellően rugalmas vörösvértestek áthaladását teszi lehetővé, míg a merevvé vált vagy károsodott sejtek visszamaradnak a vörös pulpában.
36. A lép artériás vérellátását a lépartéria (arteria splenica) biztosítja, amely a truncus coeliacus egyik nagy ága, és kanyargós lefutással a hasnyálmirigy felső széle mentén halad.
37. A léphez közeledve az arteria splenica több végágra oszlik, amelyek a lép-vese szalagban érik el a hilust, majd egymástól viszonylag elkülönült érterületeket látnak el.
38. Mivel a lépen belüli kisebb artériák között alig vannak hatékony anastomosisok, az egyes ágak funkcionálisan végartériaként viselkednek.
39. A hiluson belépő ágak először a trabeculákban haladó trabecularis artériákban folytatódnak, majd a kötőszövetes sövényeket elhagyva a léppulpába jutnak.
40. A fehér pulpában az artériát lymphoid sejtekből álló hüvely veszi körül, ezért ezen a szakaszon központi artériának (arteria centralis) nevezzük.
41. További elágazódás után ecsetarteriolák és hüvelyes hajszálerek következnek, amelyek a vért a vörös pulpa reticularis rendszeréhez és a vénás sinusokhoz vezetik.
42. A nyitott keringési út során a vér először kilép az erekből a léphúrok közé, majd a vörösvértesteknek a sinusfal résein keresztül ismét vissza kell jutniuk az érpályába.
43. Ez a sajátos átjutás mechanikai próbának veti alá a vörösvértesteket, így az öreg, kevésbé alakváltoztató sejtek fennakadnak, és macrophagok távolítják el őket.
44. A sinusokból a vér pulpavénákba, majd trabecularis vénákba kerül, végül pedig a lépvénán (vena splenica) keresztül hagyja el a szervet.
45. A vena splenica a hasnyálmirigy mögött medial felé halad, majd rendszerint a vena mesenterica superiorral egyesülve létrehozza a májkapuvénát.
46. Ennek következtében a lépből elfolyó vénás vér közvetlenül a portalis keringésbe kerül, mielőtt a májon keresztül elérné a szisztémás vénás rendszert.
47. Nyirokelvezetése a hilusnál kilépő nyirokereken keresztül elsősorban a hasnyálmirigy felső széle mentén fekvő nyirokcsomók, majd a coeliacus nyirokcsomók felé történik.
48. A lép sajátossága, hogy nincsenek olyan afferens nyirokerei, mint a nyirokcsomóknak, hiszen immunológiai ellenőrző funkcióját elsősorban a vérrel szemben végzi.
49. Vegetatív idegrostok az ereket kísérve, főként a plexus coeliacusból érik el a lépet, ahol elsősorban az érfal tónusának szabályozásában vesznek részt.
50. Az elöregedett vörösvértestek lebontásakor a macrophagok a haemoglobint összetevőire bontják, miközben a felszabaduló vas jelentős része újra felhasználható a vérképzésben.
51. A lép a thrombocyták számára is fontos raktár, mivel nyugalmi körülmények között a vérlemezkék jelentős része átmenetileg a szerv érrendszerében és vörös pulpájában tartózkodik.
52. Magzati életben a lép átmenetileg vérképző szervként működik, míg születés után a normális vérképzés fő helyét már a vörös csontvelő képezi.
53. Fejlődéstanilag a lép a dorsalis mesogastrium mesenchymájából alakul ki, majd a gyomor embrionális forgásával együtt a bal felső hasi régióba helyeződik.
54. Viszonylag gyakori fejlődési variáció a járulékos lép, amely rendszerint a hilus közelében található kis lépszövetrész, és szövettanilag, valamint működésében megfelel a fő szervnek.
55. Sérüléskor a vékony tok és a gazdag vérellátás miatt súlyos hasüregi vérzés alakulhat ki, míg a lép eltávolítása után az immunvédelem gyengülése miatt bizonyos bakteriális fertőzések kockázata tartósan emelkedik.
(aufklappen)német
1. Die Milz (Splen) ist das größte Organ des lymphatischen Systems, das im Gegensatz zu den Lymphknoten nicht die Lymphe, sondern unmittelbar das durchströmende Blut kontrolliert und filtert.
2. Funktionell ist die Milz gleichzeitig an der Immunabwehr, an der Entfernung überalterter Blutzellen sowie an der vorübergehenden Speicherung bestimmter Blutbestandteile beteiligt.
3. Das im linken Oberbauch unmittelbar unter dem Zwerchfell gelegene Organ wird größtenteils vom linken Rippenbogen bedeckt und ist deshalb beim Gesunden gewöhnlich nicht tastbar.
4. Topographisch liegt die Milz im linken Hypochondrium, wobei ihre Längsachse ungefähr dem Verlauf der zehnten Rippe folgt.
5. Ihre Ausdehnung entspricht meist dem Gebiet zwischen der neunten und elften Rippe, sodass sich ihre Oberflächenprojektion relativ gut bestimmen lässt.
6. Beim Erwachsenen ist die Milz etwa 10–12 cm lang, 6–8 cm breit und 3–4 cm dick; ihr Gewicht liegt gewöhnlich bei etwa 150–200 g.
7. Ihre Form erinnert häufig an eine abgeflachte Kaffeebohne oder einen keilförmigen Körper, dessen äußere Gestalt auch durch die Nachbarorgane und die Wölbung des Zwerchfells beeinflusst wird.
8. Da die Milz fast vollständig vom Bauchfell überzogen ist, gilt sie als intraperitoneales Organ, das den Bewegungen des Zwerchfells während der Atmung in gewissem Maß folgt.
9. Die dem Zwerchfell zugewandte konvexe Fläche wird als Zwerchfellfläche (Facies diaphragmatica) bezeichnet und liegt unmittelbar unter der linken Zwerchfellkuppel.
10. Demgegenüber ist die Eingeweidefläche (Facies visceralis) unregelmäßiger, weil die an die Milz angrenzenden Bauchorgane auf ihr charakteristische Eindrücke hinterlassen.
11. Ventral und medial liegt der Fundus des Magens der Milz an, weshalb sich in diesem Bereich eine gut erkennbare Magenfläche beziehungsweise ein Mageneindruck ausbildet.
12. Dorsomedial steht der obere Abschnitt der linken Niere mit der Milz in Kontakt, entsprechend findet sich auf der Eingeweidefläche ein Niereneindruck.
13. An ihrem unteren Abschnitt ruht die Milz auf der linken Dickdarmflexur, der Flexura coli sinistra, die zugleich zur Stabilisierung ihrer Lage beiträgt.
14. Der Schwanz der Bauchspeicheldrüse kann lateral bis in die Nähe des Milzhilus reichen, weshalb die Beziehung dieser beiden Organe chirurgisch besonders bedeutsam ist.
15. Der obere Milzrand ist gewöhnlich schärfer und trägt häufig eine oder mehrere Einkerbungen, die selbst bei einem vergrößerten Organ zur Identifizierung der Milz beitragen können.
16. Der untere Rand ist dagegen stumpfer und weniger gegliedert, während sich das vordere und hintere Ende des Organs allmählich verjüngen.
17. Die Beziehungen zwischen den Flächen und den Nachbarorganen erklären gemeinsam, warum sich die Lage der Milz mit der Magenfüllung, der Atmung und der Körperhaltung geringfügig verändern kann.
18. Auf einem länglichen medialen Gebiet der Eingeweidefläche liegt der Milzhilus (Hilum splenicum), durch den Gefäße, Lymphgefäße und Nervenfasern in das Organ eintreten beziehungsweise es verlassen.
19. Im Bereich des Milzhilus bildet das Bauchfell Bandduplikaturen, welche die Milz mit dem Magen sowie mit der hinteren Bauchwand und der Umgebung der linken Niere verbinden.
20. Das zwischen der großen Magenkurvatur und der Milz ausgespannte Magen-Milz-Band (Ligamentum gastrosplenicum) führt die kurzen Magengefäße und die linken gastroepiploischen Gefäße.
21. Das Milz-Nieren-Band (Ligamentum splenorenale) verbindet den Milzhilus mit der hinteren Bauchwand; in ihm verlaufen die Hauptgefäße der Milz, und der Pankreasschwanz steht mit ihm in enger Beziehung.
22. Von unten bildet das Zwerchfell-Dickdarm-Band (Ligamentum phrenicocolicum) eine regalartige Stütze, die indirekt dazu beiträgt, die Milz unter dem linken Rippenbogen zu halten.
23. Obwohl diese Bauchfellbänder eine gewisse Beweglichkeit zulassen, wird die Lage der Milz zugleich durch ihre Aufhängungen, den kurzen Gefäßstiel und die benachbarten Organe bestimmt.
24. Außen wird die Milz von einer Serosa und darunter von einer aus straffem kollagenem Bindegewebe bestehenden Faserkapsel (Tunica fibrosa) umgeben.
25. Von der Kapsel ziehen bindegewebige Septen, sogenannte Trabekel, in das Organinnere, die mechanischen Halt geben und zugleich größere Gefäße führen.
26. Zwischen diesem bindegewebigen Gerüst liegt ein feines Netzwerk retikulärer Fasern, das die strukturelle Grundlage des funktionellen Milzgewebes, der Milzpulpa, bildet.
27. Histologisch gliedert sich das Milzgewebe in zwei grundlegende Bereiche, die weiße Pulpa (Pulpa alba) und die rote Pulpa (Pulpa rubra), deren Aufbau an ihre unterschiedlichen Aufgaben angepasst ist.
28. Die weiße Pulpa ist der Ort der immunologischen Erkennung von mit dem Blut ankommenden Antigenen und enthält daher zahlreiche organisiert angeordnete T- und B-Lymphozyten.
29. In den periarteriellen Lymphscheiden (PALS), welche die kleineren Arterien umgeben, liegen vor allem T-Lymphozyten, die an der Ausbildung der zellulären Immunantwort beteiligt sind.
30. An bestimmten Stellen erweitern sich diese Lymphscheiden zu kugelförmigen Lymphfollikeln, die vorwiegend B-Lymphozyten enthalten und nach Antigenkontakt Keimzentren ausbilden können.
31. Die zwischen weißer und roter Pulpa gelegene Marginalzone ist ein besonderes Übergangsgebiet, in dem die Begegnung zwischen Blutantigenen und Immunzellen besonders intensiv erfolgt.
32. Durch diesen Aufbau kann die Milz rasch auf Krankheitserreger oder Fremdstoffe reagieren, die mit dem Blutstrom aus verschiedenen Körperregionen zu ihr gelangen.
33. Die rote Pulpa besteht dagegen aus Milzsträngen, den sogenannten Billroth-Strängen, sowie aus weiten, unregelmäßigen venösen Sinus, zwischen denen das Blut langsam hindurchströmt.
34. Im retikulären Netzwerk der Milzstränge befinden sich Makrophagen, Erythrozyten, Lymphozyten, Plasmazellen und weitere Blutzellen, sodass dieser Bereich zugleich Filter- und Abbaukompartiment ist.
35. Der besondere Aufbau der Wand der venösen Sinus ermöglicht nur ausreichend verformbaren Erythrozyten den Durchtritt, während steif gewordene oder geschädigte Zellen in der roten Pulpa zurückbleiben.
36. Die arterielle Versorgung der Milz erfolgt durch die Milzarterie (Arteria splenica), einen großen Ast des Truncus coeliacus, der geschlängelt entlang des oberen Pankreasrandes verläuft.
37. In Milznähe teilt sich die Arteria splenica in mehrere Endäste, die im Milz-Nieren-Band den Hilus erreichen und anschließend relativ voneinander getrennte Gefäßgebiete versorgen.
38. Da zwischen den kleineren intralienalen Arterien kaum wirksame Anastomosen bestehen, verhalten sich die einzelnen Äste funktionell wie Endarterien.
39. Die am Hilus eintretenden Äste setzen sich zunächst als in den Trabekeln verlaufende Trabekelarterien fort und gelangen nach Verlassen der Bindegewebssepten in die Milzpulpa.
40. In der weißen Pulpa wird die Arterie von einer Hülle aus lymphatischen Zellen umgeben und deshalb in diesem Abschnitt als Zentralarterie (Arteria centralis) bezeichnet.
41. Nach weiterer Aufzweigung folgen Pinselarteriolen und Hülsenkapillaren, welche das Blut zum retikulären System der roten Pulpa und zu den venösen Sinus weiterleiten.
42. Beim offenen Kreislauf tritt das Blut zunächst aus den Gefäßen zwischen die Milzstränge aus, anschließend müssen die Erythrozyten durch Spalten der Sinuswand wieder in die Gefäßbahn gelangen.
43. Dieser besondere Durchtritt unterzieht die Erythrozyten einer mechanischen Prüfung, sodass alte, weniger verformbare Zellen zurückgehalten und von Makrophagen entfernt werden.
44. Aus den Sinus gelangt das Blut in Pulpavenen, anschließend in Trabekelvenen und verlässt das Organ schließlich über die Milzvene (Vena splenica).
45. Die Vena splenica verläuft hinter der Bauchspeicheldrüse nach medial und vereinigt sich gewöhnlich mit der Vena mesenterica superior zur Pfortader.
46. Dadurch gelangt das aus der Milz abfließende venöse Blut unmittelbar in den Pfortaderkreislauf, bevor es über die Leber das systemische Venensystem erreicht.
47. Der Lymphabfluss erfolgt über am Hilus austretende Lymphgefäße vor allem zu den am oberen Pankreasrand liegenden Lymphknoten und anschließend zu den Zöliakallymphknoten.
48. Eine Besonderheit der Milz besteht darin, dass sie keine afferenten Lymphgefäße wie die Lymphknoten besitzt, da ihre immunologische Kontrollfunktion in erster Linie dem Blut gilt.
49. Vegetative Nervenfasern erreichen die Milz entlang der Gefäße, vor allem aus dem Plexus coeliacus, und sind dort insbesondere an der Regulation des Gefäßtonus beteiligt.
50. Beim Abbau überalterter Erythrozyten zerlegen Makrophagen das Hämoglobin in seine Bestandteile, wobei ein großer Teil des freigesetzten Eisens für die Blutbildung wiederverwendet werden kann.
51. Die Milz stellt auch für Thrombozyten einen wichtigen Speicher dar, da sich unter Ruhebedingungen ein beträchtlicher Anteil der Blutplättchen vorübergehend in ihrem Gefäßsystem und ihrer roten Pulpa befindet.
52. Im fetalen Leben wirkt die Milz vorübergehend als blutbildendes Organ, während nach der Geburt das rote Knochenmark den Hauptort der normalen Blutbildung bildet.
53. Entwicklungsgeschichtlich entsteht die Milz aus dem Mesenchym des dorsalen Mesogastriums und wird im Zusammenhang mit der embryonalen Magendrehung in den linken Oberbauch verlagert.
54. Eine relativ häufige Entwicklungsvariante ist die Nebenmilz, ein meist in Hilusnähe gelegener kleiner Anteil von Milzgewebe, der histologisch und funktionell dem Hauptorgan entspricht.
55. Bei Verletzungen kann wegen der dünnen Kapsel und der reichen Blutversorgung eine schwere intraabdominelle Blutung entstehen, während nach Entfernung der Milz durch die verminderte Immunabwehr das Risiko bestimmter bakterieller Infektionen dauerhaft erhöht ist.