2.5.1 – A fej és a nyak tájékai – Die Regionen von Kopf und Hals
1. A testfelszín tájékokra osztása megkönnyíti a mélyebben fekvő szervek, erek és idegek helyzetének pontos leírását. – Die Einteilung der Körperoberfläche in Regionen erleichtert die genaue Beschreibung der Lage tiefer gelegener Organe, Gefäße und Nerven.
2. A fej tájékai (regiones capitis) a koponya felszínén felismerhető csontos képletekhez, érzékszervekhez és természetes nyílásokhoz igazodnak. – Die Regionen des Kopfes (Regiones capitis) orientieren sich an tastbaren Knochenstrukturen, Sinnesorganen und natürlichen Öffnungen der Schädeloberfläche.
3. Felül a homloktájék (regio frontalis) húzódik, amelyet alul a szemöldökívek, oldalról pedig a halántéktájékok határolnak. – Oben erstreckt sich die Stirnregion (Regio frontalis), die unten von den Augenbrauenbögen und seitlich von den Schläfenregionen begrenzt wird.
4. A fejtetőt elfoglaló falcsonti tájék (regio parietalis) a homloktájék mögött, a nyakszirti tájék előtt helyezkedik el. – Die den Scheitel einnehmende Scheitelregion (Regio parietalis) liegt hinter der Stirnregion und vor der Hinterhauptsregion.
5. Hátul a nyakszirti tájék (regio occipitalis) következik, amely a koponya hátsó felszínétől a tarkó felső határáig terjed. – Hinten schließt sich die Hinterhauptsregion (Regio occipitalis) an, die von der Rückfläche des Schädels bis zur oberen Grenze des Nackens reicht.
6. A fej két oldalán fekvő halántéktájék (regio temporalis) a járomív felett, a homlok- és a falcsonti tájék között különíthető el. – Die beiderseits gelegene Schläfenregion (Regio temporalis) lässt sich oberhalb des Jochbogens zwischen Stirn- und Scheitelregion abgrenzen.
7. Mivel ezen a területen a lágyrészek viszonylag vékonyak, a halántékcsont és a járomív egyes részei könnyen kitapinthatók. – Da die Weichteile in diesem Gebiet relativ dünn sind, lassen sich Teile des Schläfenbeins und des Jochbogens leicht ertasten.
8. A fültájék (regio auricularis) középpontjában a fülkagyló helyezkedik el, mögötte pedig a csecsnyúlványi tájék található. – Im Zentrum der Ohrregion (Regio auricularis) liegt die Ohrmuschel, hinter der sich die Warzenfortsatzregion befindet.
9. A csecsnyúlványi tájék (regio mastoidea) nevét a halántékcsont kitapintható csecsnyúlványáról (processus mastoideus) kapta. – Die Warzenfortsatzregion (Regio mastoidea) ist nach dem tastbaren Warzenfortsatz (Processus mastoideus) des Schläfenbeins benannt.
10. Az arcon a szemüregi tájék (regio orbitalis) körülveszi a szemrést, valamint a felső és az alsó szemhéjat. – Im Gesicht umgibt die Augenhöhlenregion (Regio orbitalis) die Lidspalte sowie das Ober- und Unterlid.
11. A két szemüreg között, közvetlenül a homloktájék alatt kezdődik az orrtájék (regio nasalis), amely a külső orr felszínének felel meg. – Zwischen den beiden Augenhöhlen beginnt unmittelbar unterhalb der Stirnregion die Nasenregion (Regio nasalis), die der Oberfläche der äußeren Nase entspricht.
12. Oldalról az orrtájékhoz a járomtájék (regio zygomatica) csatlakozik, amelynek csontos alapját főként a járomcsont alkotja. – Seitlich schließt sich an die Nasenregion die Jochbeinregion (Regio zygomatica) an, deren knöcherne Grundlage überwiegend vom Jochbein gebildet wird.
13. A járomív alatt és mögött elhelyezkedő fültőmirigy-rágóizom-tájék (regio parotideomasseterica) nevét két fontos mélyebb képletről kapta. – Die unterhalb und hinter dem Jochbogen gelegene Ohrspeicheldrüsen-Kaumuskel-Region (Regio parotideomasseterica) ist nach zwei wichtigen tieferen Strukturen benannt.
14. Itt található a fültőmirigy (glandula parotidea), amely részben a rágóizom (musculus masseter) hátsó szélét fedi. – Hier liegt die Ohrspeicheldrüse (Glandula parotidea), die teilweise den hinteren Rand des Kaumuskels (Musculus masseter) bedeckt.
15. Az orr és a száj között keskeny felsőajak-tájék, a szájnyílás körül pedig a szájtájék (regio oralis) különíthető el. – Zwischen Nase und Mund liegt die schmale Oberlippenregion, während um die Mundöffnung die Mundregion (Regio oralis) abgegrenzt wird.
16. A szájtájék magában foglalja az ajkakat, a szájzugokat és azokat a felszíni képleteket, amelyek a mimika során jelentősen elmozdulnak. – Die Mundregion umfasst die Lippen, die Mundwinkel und jene oberflächlichen Strukturen, die sich bei der Mimik deutlich bewegen.
17. Oldalirányban a pofatájék (regio buccalis) folytatja a szájtájékot, és a járomtájéktól az állkapocs alsó széléig terjed. – Seitlich setzt die Wangenregion (Regio buccalis) die Mundregion fort und reicht von der Jochbeinregion bis zum Unterrand des Unterkiefers.
18. A száj alatt elhelyezkedő álltájék (regio mentalis) csontos alapját az állkapocs elülső része és annak állcsúcsa képezi. – Die unterhalb des Mundes gelegene Kinnregion (Regio mentalis) besitzt als knöcherne Grundlage den vorderen Abschnitt des Unterkiefers und dessen Kinnvorsprung.
19. Az állkapocs alsó széle jól felismerhető határvonalat alkot az arc és a nyak elülső felszíne között. – Der Unterrand des Unterkiefers bildet eine gut erkennbare Grenze zwischen dem Gesicht und der Vorderfläche des Halses.
20. A nyak tájékai (regiones cervicales) elöl, oldalt és hátul különíthetők el, miközben határaikat csontok, izmok és bőrredők jelölik. – Die Halsregionen (Regiones cervicales) werden vorne, seitlich und hinten unterschieden, wobei Knochen, Muskeln und Hautfalten ihre Grenzen markieren.
21. Elöl a nyak elülső tájéka (regio cervicalis anterior) az állkapocs alsó széle és a szegycsont felső része között húzódik. – Vorn erstreckt sich die vordere Halsregion (Regio cervicalis anterior) zwischen dem Unterrand des Unterkiefers und dem oberen Abschnitt des Brustbeins.
22. E terület középvonalában a nyelvcsont, a gégeporcok és a légcső felső gyűrűi vékonyabb egyénekben jól kitapinthatók. – In der Mittellinie dieses Gebietes sind bei schlankeren Personen das Zungenbein, die Kehlkopfknorpel und die oberen Luftröhrenringe gut tastbar.
23. Az áll alatti tájék (regio submentalis) az állcsúcs mögött, a két elülső kéthasúizom-has között fekvő kis háromszögletű terület. – Die Unterkinnregion (Regio submentalis) ist ein kleines dreieckiges Gebiet hinter dem Kinnvorsprung zwischen den beiden vorderen Bäuchen des zweibäuchigen Muskels.
24. Ettől kétoldalt az állkapocs alatti tájék (regio submandibularis) helyezkedik el, amelyben az állkapocs alatti nyálmirigy fekszik. – Beiderseits davon liegt die Unterkieferregion (Regio submandibularis), in der sich die Unterkieferspeicheldrüse befindet.
25. A fejbiccentő izom (musculus sternocleidomastoideus) feltűnő lefutása a nyakat elülső és oldalsó területekre osztó fontos felszíni tájékozódási vonal. – Der auffällige Verlauf des Kopfnickermuskels (Musculus sternocleidomastoideus) bildet eine wichtige oberflächliche Orientierungslinie, die den Hals in vordere und seitliche Gebiete gliedert.
26. Az izom felett elkülönített fejbiccentőizom-tájék (regio sternocleidomastoidea) a csecsnyúlványtól a szegycsontig és a kulcscsontig húzódik. – Die über dem Muskel abgegrenzte Kopfnickermuskelregion (Regio sternocleidomastoidea) reicht vom Warzenfortsatz bis zum Brustbein und zum Schlüsselbein.
27. Mögötte található az oldalsó nyaki tájék (regio cervicalis lateralis), amelyet hátul a csuklyásizom elülső széle határol. – Hinter ihr liegt die seitliche Halsregion (Regio cervicalis lateralis), die hinten vom vorderen Rand des Kapuzenmuskels begrenzt wird.
28. A kulcscsont felett fekvő kisebb mélyedés a kulcscsont feletti tájék (regio supraclavicularis), ahol fontos erek és idegek haladnak a felső végtag felé. – Die oberhalb des Schlüsselbeins gelegene kleinere Vertiefung ist die Oberschlüsselbeinregion (Regio supraclavicularis), in der wichtige Gefäße und Nerven zur oberen Gliedmaße ziehen.
29. Hátul a tarkótájék (regio nuchae) a nyakszirti tájék és a hát felső része között teremt folytonos átmenetet. – Hinten bildet die Nackenregion (Regio nuchae) einen kontinuierlichen Übergang zwischen der Hinterhauptsregion und dem oberen Rücken.
30. A fej és a nyak felszíni tájékainak ismerete alapot teremt a mélyebb anatómiai terek, valamint a klinikai vizsgálati pontok megértéséhez. – Die Kenntnis der oberflächlichen Regionen von Kopf und Hals schafft die Grundlage für das Verständnis tieferer anatomischer Räume und klinischer Untersuchungspunkte.
(aufklappen)magyar
1. A testfelszín tájékokra osztása megkönnyíti a mélyebben fekvő szervek, erek és idegek helyzetének pontos leírását.
2. A fej tájékai (regiones capitis) a koponya felszínén felismerhető csontos képletekhez, érzékszervekhez és természetes nyílásokhoz igazodnak.
3. Felül a homloktájék (regio frontalis) húzódik, amelyet alul a szemöldökívek, oldalról pedig a halántéktájékok határolnak.
4. A fejtetőt elfoglaló falcsonti tájék (regio parietalis) a homloktájék mögött, a nyakszirti tájék előtt helyezkedik el.
5. Hátul a nyakszirti tájék (regio occipitalis) következik, amely a koponya hátsó felszínétől a tarkó felső határáig terjed.
6. A fej két oldalán fekvő halántéktájék (regio temporalis) a járomív felett, a homlok- és a falcsonti tájék között különíthető el.
7. Mivel ezen a területen a lágyrészek viszonylag vékonyak, a halántékcsont és a járomív egyes részei könnyen kitapinthatók.
8. A fültájék (regio auricularis) középpontjában a fülkagyló helyezkedik el, mögötte pedig a csecsnyúlványi tájék található.
9. A csecsnyúlványi tájék (regio mastoidea) nevét a halántékcsont kitapintható csecsnyúlványáról (processus mastoideus) kapta.
10. Az arcon a szemüregi tájék (regio orbitalis) körülveszi a szemrést, valamint a felső és az alsó szemhéjat.
11. A két szemüreg között, közvetlenül a homloktájék alatt kezdődik az orrtájék (regio nasalis), amely a külső orr felszínének felel meg.
12. Oldalról az orrtájékhoz a járomtájék (regio zygomatica) csatlakozik, amelynek csontos alapját főként a járomcsont alkotja.
13. A járomív alatt és mögött elhelyezkedő fültőmirigy-rágóizom-tájék (regio parotideomasseterica) nevét két fontos mélyebb képletről kapta.
14. Itt található a fültőmirigy (glandula parotidea), amely részben a rágóizom (musculus masseter) hátsó szélét fedi.
15. Az orr és a száj között keskeny felsőajak-tájék, a szájnyílás körül pedig a szájtájék (regio oralis) különíthető el.
16. A szájtájék magában foglalja az ajkakat, a szájzugokat és azokat a felszíni képleteket, amelyek a mimika során jelentősen elmozdulnak.
17. Oldalirányban a pofatájék (regio buccalis) folytatja a szájtájékot, és a járomtájéktól az állkapocs alsó széléig terjed.
18. A száj alatt elhelyezkedő álltájék (regio mentalis) csontos alapját az állkapocs elülső része és annak állcsúcsa képezi.
19. Az állkapocs alsó széle jól felismerhető határvonalat alkot az arc és a nyak elülső felszíne között.
20. A nyak tájékai (regiones cervicales) elöl, oldalt és hátul különíthetők el, miközben határaikat csontok, izmok és bőrredők jelölik.
21. Elöl a nyak elülső tájéka (regio cervicalis anterior) az állkapocs alsó széle és a szegycsont felső része között húzódik.
22. E terület középvonalában a nyelvcsont, a gégeporcok és a légcső felső gyűrűi vékonyabb egyénekben jól kitapinthatók.
23. Az áll alatti tájék (regio submentalis) az állcsúcs mögött, a két elülső kéthasúizom-has között fekvő kis háromszögletű terület.
24. Ettől kétoldalt az állkapocs alatti tájék (regio submandibularis) helyezkedik el, amelyben az állkapocs alatti nyálmirigy fekszik.
25. A fejbiccentő izom (musculus sternocleidomastoideus) feltűnő lefutása a nyakat elülső és oldalsó területekre osztó fontos felszíni tájékozódási vonal.
26. Az izom felett elkülönített fejbiccentőizom-tájék (regio sternocleidomastoidea) a csecsnyúlványtól a szegycsontig és a kulcscsontig húzódik.
27. Mögötte található az oldalsó nyaki tájék (regio cervicalis lateralis), amelyet hátul a csuklyásizom elülső széle határol.
28. A kulcscsont felett fekvő kisebb mélyedés a kulcscsont feletti tájék (regio supraclavicularis), ahol fontos erek és idegek haladnak a felső végtag felé.
29. Hátul a tarkótájék (regio nuchae) a nyakszirti tájék és a hát felső része között teremt folytonos átmenetet.
30. A fej és a nyak felszíni tájékainak ismerete alapot teremt a mélyebb anatómiai terek, valamint a klinikai vizsgálati pontok megértéséhez.
(aufklappen)német
1. Die Einteilung der Körperoberfläche in Regionen erleichtert die genaue Beschreibung der Lage tiefer gelegener Organe, Gefäße und Nerven.
2. Die Regionen des Kopfes (Regiones capitis) orientieren sich an tastbaren Knochenstrukturen, Sinnesorganen und natürlichen Öffnungen der Schädeloberfläche.
3. Oben erstreckt sich die Stirnregion (Regio frontalis), die unten von den Augenbrauenbögen und seitlich von den Schläfenregionen begrenzt wird.
4. Die den Scheitel einnehmende Scheitelregion (Regio parietalis) liegt hinter der Stirnregion und vor der Hinterhauptsregion.
5. Hinten schließt sich die Hinterhauptsregion (Regio occipitalis) an, die von der Rückfläche des Schädels bis zur oberen Grenze des Nackens reicht.
6. Die beiderseits gelegene Schläfenregion (Regio temporalis) lässt sich oberhalb des Jochbogens zwischen Stirn- und Scheitelregion abgrenzen.
7. Da die Weichteile in diesem Gebiet relativ dünn sind, lassen sich Teile des Schläfenbeins und des Jochbogens leicht ertasten.
8. Im Zentrum der Ohrregion (Regio auricularis) liegt die Ohrmuschel, hinter der sich die Warzenfortsatzregion befindet.
9. Die Warzenfortsatzregion (Regio mastoidea) ist nach dem tastbaren Warzenfortsatz (Processus mastoideus) des Schläfenbeins benannt.
10. Im Gesicht umgibt die Augenhöhlenregion (Regio orbitalis) die Lidspalte sowie das Ober- und Unterlid.
11. Zwischen den beiden Augenhöhlen beginnt unmittelbar unterhalb der Stirnregion die Nasenregion (Regio nasalis), die der Oberfläche der äußeren Nase entspricht.
12. Seitlich schließt sich an die Nasenregion die Jochbeinregion (Regio zygomatica) an, deren knöcherne Grundlage überwiegend vom Jochbein gebildet wird.
13. Die unterhalb und hinter dem Jochbogen gelegene Ohrspeicheldrüsen-Kaumuskel-Region (Regio parotideomasseterica) ist nach zwei wichtigen tieferen Strukturen benannt.
14. Hier liegt die Ohrspeicheldrüse (Glandula parotidea), die teilweise den hinteren Rand des Kaumuskels (Musculus masseter) bedeckt.
15. Zwischen Nase und Mund liegt die schmale Oberlippenregion, während um die Mundöffnung die Mundregion (Regio oralis) abgegrenzt wird.
16. Die Mundregion umfasst die Lippen, die Mundwinkel und jene oberflächlichen Strukturen, die sich bei der Mimik deutlich bewegen.
17. Seitlich setzt die Wangenregion (Regio buccalis) die Mundregion fort und reicht von der Jochbeinregion bis zum Unterrand des Unterkiefers.
18. Die unterhalb des Mundes gelegene Kinnregion (Regio mentalis) besitzt als knöcherne Grundlage den vorderen Abschnitt des Unterkiefers und dessen Kinnvorsprung.
19. Der Unterrand des Unterkiefers bildet eine gut erkennbare Grenze zwischen dem Gesicht und der Vorderfläche des Halses.
20. Die Halsregionen (Regiones cervicales) werden vorne, seitlich und hinten unterschieden, wobei Knochen, Muskeln und Hautfalten ihre Grenzen markieren.
21. Vorn erstreckt sich die vordere Halsregion (Regio cervicalis anterior) zwischen dem Unterrand des Unterkiefers und dem oberen Abschnitt des Brustbeins.
22. In der Mittellinie dieses Gebietes sind bei schlankeren Personen das Zungenbein, die Kehlkopfknorpel und die oberen Luftröhrenringe gut tastbar.
23. Die Unterkinnregion (Regio submentalis) ist ein kleines dreieckiges Gebiet hinter dem Kinnvorsprung zwischen den beiden vorderen Bäuchen des zweibäuchigen Muskels.
24. Beiderseits davon liegt die Unterkieferregion (Regio submandibularis), in der sich die Unterkieferspeicheldrüse befindet.
25. Der auffällige Verlauf des Kopfnickermuskels (Musculus sternocleidomastoideus) bildet eine wichtige oberflächliche Orientierungslinie, die den Hals in vordere und seitliche Gebiete gliedert.
26. Die über dem Muskel abgegrenzte Kopfnickermuskelregion (Regio sternocleidomastoidea) reicht vom Warzenfortsatz bis zum Brustbein und zum Schlüsselbein.
27. Hinter ihr liegt die seitliche Halsregion (Regio cervicalis lateralis), die hinten vom vorderen Rand des Kapuzenmuskels begrenzt wird.
28. Die oberhalb des Schlüsselbeins gelegene kleinere Vertiefung ist die Oberschlüsselbeinregion (Regio supraclavicularis), in der wichtige Gefäße und Nerven zur oberen Gliedmaße ziehen.
29. Hinten bildet die Nackenregion (Regio nuchae) einen kontinuierlichen Übergang zwischen der Hinterhauptsregion und dem oberen Rücken.
30. Die Kenntnis der oberflächlichen Regionen von Kopf und Hals schafft die Grundlage für das Verständnis tieferer anatomischer Räume und klinischer Untersuchungspunkte.