5-1-1-egri

---

5.1.1 A magyarok visszavernék öt nagy török támadást – Fünf große türkische Angriffe werden von den Ungarn abgewehrt

---

1. A várostrom nem egyetlen ütközet, hanem hetek hosszú sora, amelyben minden reggel újrakezdődik ugyanaz a halál. – Eine Belagerung ist keine einzelne Schlacht, sondern eine wochenlange Reihe, in der jeden Morgen derselbe Tod von Neuem beginnt.

2. Aki kívülről nézi, csak port és füstöt lát, aki belülről, az az órák súlyát érzi. – Wer sie von außen betrachtet, sieht nur Staub und Rauch, wer von innen, der spürt das Gewicht der Stunden.

3. Eger falain 1552 szeptemberében és októberében ötször tört meg a török roham, mint hullám a kőszirten. – An den Mauern von Eger brach sich im September und Oktober 1552 fünfmal der türkische Sturm wie die Woge am Felsen.

4. Ötször indult el a jelre a százezernyi ember, és ötször fordult vissza kevesebben, mint ahányan elindultak. – Fünfmal brach auf das Zeichen hin die hunderttausendköpfige Menge auf, und fünfmal kehrten weniger zurück, als aufgebrochen waren.

5. A roham szó a magyar fülnek dobpergést jelent, a töröknek pedig kürtszót és „Allah”-kiáltást. – Das Wort Sturm bedeutet dem ungarischen Ohr Trommelwirbel, dem türkischen Hörnerschall und den Ruf „Allah”.

6. Dobó István tudta, hogy a rohamokat nem lehet megakadályozni, csak elviselni és visszaverni. – István Dobó wusste, dass man die Stürme nicht verhindern, sondern nur ertragen und zurückschlagen kann.

7. Azt is tudta, hogy nem a falak tartják meg a várat, hanem az emberek, akik a falakon állnak. – Er wusste auch, dass nicht die Mauern die Burg halten, sondern die Menschen, die auf den Mauern stehen.

8. A kő omlik, a mész porlik, de az akarat nem ismer ostromgépet, amely megtörné. – Der Stein bricht, der Mörtel zerfällt, doch der Wille kennt keine Belagerungsmaschine, die ihn zerschlüge.

9. A törökök először az ágyúkkal beszéltek, mert a nagyúr hadserege mindig előbb lő, mint támad. – Zuerst sprachen die Türken mit den Kanonen, denn das Heer des Großherrn schießt stets, bevor es angreift.

10. Napokon át dörgött a Királyszéke felől a tizenkét nagy faltörő, és a hangja megrázta a Bükk oldalát. – Tagelang donnerten von der Königsbank her die zwölf großen Mauerbrecher, und ihr Klang erschütterte die Flanke des Bükk-Gebirges.

11. A golyók akkorák voltak, hogy két ember alig bírta megemelni egyet közülük. – Die Kugeln waren so groß, dass zwei Männer kaum eine von ihnen zu heben vermochten.

12. Ahol becsapódtak, ott repedés futott végig a falon, mint ránc az öregedő arcon. – Wo sie einschlugen, lief ein Riss über die Mauer wie eine Falte über ein alterndes Gesicht.

13. Dobó minden este bejárta a réseket, és minden reggel újra fölépítve találta őket. – Dobó ging jeden Abend die Breschen ab und fand sie jeden Morgen aufs Neue aufgebaut.

14. Mert amit a nappal ledöntött, azt az éjszaka visszaemelte a védők kezével. – Denn was der Tag niedergeworfen hatte, das hob die Nacht mit den Händen der Verteidiger wieder empor.

15. Földet hordtak, gerendát vertek, gyapjúzsákot tömtek a lyukakba, és trágyát tapasztottak közé. – Sie trugen Erde herbei, rammten Balken ein, stopften Wollsäcke in die Löcher und verstrichen Mist dazwischen.

16. A puha anyag elnyelte a golyót, ahogy a párna elnyeli az ökölcsapást. – Das weiche Material schluckte die Kugel, wie das Kissen den Faustschlag schluckt.

17. Ez a találékonyság volt Eger második fala, és ez a fal magasabb volt az elsőnél. – Diese Erfindungsgabe war Egers zweite Mauer, und diese Mauer war höher als die erste.

18. Az első nagy roham szeptember végén jött, a Bolyki-torony és a Sándor-bástya felől. – Der erste große Sturm kam Ende September, vom Bolyki-Turm und von der Sándor-Bastei her.

19. Hajnalban kezdődött, amikor az ember szeme még nehéz, és a keze még hideg. – Er begann im Morgengrauen, wenn das Auge des Menschen noch schwer und die Hand noch kalt ist.

20. A janicsárok fehér süvege úgy hullámzott a réseknél, mint a szél járta gabonatábla. – Die weißen Mützen der Janitscharen wogten an den Breschen wie ein Kornfeld im Wind.

21. Létrát hoztak, kötelet hoztak, és a hátukon vitték a halált a magyaroknak. – Sie brachten Leitern, sie brachten Seile, und auf ihren Rücken trugen sie den Ungarn den Tod.

22. Dobó a legveszélyesebb pontra állt, mert a vezér helye ott van, ahol a legvékonyabb a fal. – Dobó stellte sich an den gefährlichsten Punkt, denn der Platz des Anführers ist dort, wo die Mauer am dünnsten ist.

23. Mekcsey István a másik oldalon állt, Pető Gáspár a harmadikon, és így a vár minden sarkán volt egy szempár. – István Mekcsey stand auf der anderen Seite, Gáspár Pető auf der dritten, und so lag an jeder Ecke der Burg ein Augenpaar.

24. A magyarok nem lőttek addig, amíg meg nem látták az arcokat a füstben. – Die Ungarn schossen nicht, ehe sie die Gesichter im Rauch erkannten.

25. Aztán megszólalt egyszerre minden szakállas puska, és a réseknél rendet vágott a golyó. – Dann sprachen auf einmal alle Hakenbüchsen, und an den Breschen mähte die Kugel eine Gasse.

26. Aki mégis fölért a fokra, azt csákány, kaszapenge és puszta kéz fogadta. – Wer dennoch die Krone erreichte, den empfingen Hacke, Sensenblatt und bloße Hand.

27. Ezen a napon dőlt el, hogy Eger nem lesz olcsó vásár. – An diesem Tage entschied sich, dass Eger kein billiger Handel werden würde.

28. A törökök estére visszahúzódtak, és sátraikban kevesebb tűz égett, mint reggel. – Gegen Abend zogen sich die Türken zurück, und in ihren Zelten brannten weniger Feuer als am Morgen.

29. Ahmed pasa haragudott, Ali budai pasa pedig hallgatott, mert ő ismerte a magyar végvárakat. – Ahmed Pascha zürnte, Ali, der Pascha von Ofen, aber schwieg, denn er kannte die ungarischen Grenzburgen.

30. A második roham okosabb volt, mert a vereség tanítja meg az embert a gondolkodásra. – Der zweite Sturm war klüger, denn die Niederlage lehrt den Menschen das Denken.

31. Most nem egy helyen támadtak, hanem négyen egyszerre, hogy szétszakítsák a védősereget. – Nun griffen sie nicht an einer Stelle an, sondern an vieren zugleich, um die Verteidiger zu zerreißen.

32. Kétezer ember pedig nem tud négyfelé lenni, hacsak nem gyorsabb a lába, mint az ellenség szándéka. – Zweitausend Mann aber können nicht an vier Orten sein, es sei denn, ihr Fuß ist schneller als die Absicht des Feindes.

33. Dobó ezért tartalékot rendelt a vár közepére, és onnan küldte oda, ahol a kiáltás hangosabb volt. – Darum stellte Dobó eine Reserve in die Mitte der Burg und schickte sie dorthin, wo der Schrei lauter war.

34. A vár belseje így lett olyan, mint a szív, amely mindig oda küldi a vért, ahol seb van. – So wurde das Innere der Burg wie das Herz, das das Blut immer dorthin sendet, wo eine Wunde ist.

35. A második roham hosszabb volt az elsőnél, és két teljes napig tartott, pihenő nélkül. – Der zweite Sturm war länger als der erste und dauerte zwei volle Tage ohne Pause.

36. Az emberek állva aludtak, ha aludtak egyáltalán, és a kenyeret a falon ették. – Die Männer schliefen im Stehen, wenn sie überhaupt schliefen, und aßen ihr Brot auf der Mauer.

37. Az asszonyok forró vizet hordtak, követ görgettek, és a sebesülteket a templomba vitték. – Die Frauen trugen heißes Wasser herbei, wälzten Steine und brachten die Verwundeten in die Kirche.

38. Egy egri asszony a férje holtteste mellől vette föl a kardot, és a férj helyére állt. – Eine Egerer Frau nahm neben der Leiche ihres Mannes das Schwert auf und trat an seinen Platz.

39. Gárdonyi ezt a jelenetet nem találta ki, mert a krónika is följegyezte. – Gárdonyi hat diese Szene nicht erfunden, denn auch die Chronik hat sie festgehalten.

40. A regény ereje éppen abban áll, hogy a valóságot nem kellett megszépítenie. – Die Kraft des Romans liegt gerade darin, dass er die Wirklichkeit nicht zu beschönigen brauchte.

41. A második roham is összeomlott, és a törökök a saját halottaikon másztak vissza. – Auch der zweite Sturm brach zusammen, und die Türken kletterten über die eigenen Toten zurück.

42. Az árok megtelt, és a következő rohamnak már nem kellett létra, csak lépcső a testekből. – Der Graben füllte sich, und der nächste Sturm brauchte keine Leiter mehr, nur eine Treppe aus Leibern.

43. Ez a mondat borzalmas, de az ostrom nyelvén ez a mondat egyszerű tényközlés. – Dieser Satz ist grauenhaft, doch in der Sprache der Belagerung ist er eine schlichte Tatsachenfeststellung.

44. A harmadik roham előtt a török aknászok a föld alá mentek, mert a fal fölött nem jutottak előre. – Vor dem dritten Sturm gingen die türkischen Mineure unter die Erde, weil sie über der Mauer nicht vorankamen.

45. Aknát ástak a bástya alá, hogy puskaporral emeljék a levegőbe azt, amit ágyúval nem tudtak ledönteni. – Sie gruben eine Mine unter die Bastei, um mit Schießpulver in die Luft zu heben, was sie mit Kanonen nicht niederwerfen konnten.

46. A magyarok dobot tettek a földre, és borsószemet szórtak a dob bőrére. – Die Ungarn legten eine Trommel auf den Boden und streuten Erbsen auf ihr Fell.

47. Ahol a borsó táncolni kezdett, ott dolgozott alattuk az ellenség csákánya. – Wo die Erbsen zu tanzen begannen, dort arbeitete unter ihnen die Hacke des Feindes.

48. Így hallgatták ki a földet, mint orvos a beteg mellkasát. – So horchten sie die Erde ab wie der Arzt die Brust des Kranken.

49. Aztán ellenaknát ástak, és a föld gyomrában találkozott a két sereg legbátrabb néhány embere. – Dann gruben sie eine Gegenmine, und im Bauch der Erde trafen die wenigen tapfersten Männer beider Heere aufeinander.

50. Odalent nem volt zászló, nem volt kürtszó, csak fáklyafény, sár és rövid pengék. – Dort unten gab es keine Fahne, keinen Hörnerschall, nur Fackelschein, Schlamm und kurze Klingen.

51. Aki ezt a harcot megvívta, az kétszer volt katona: a fény és a sötétség katonája. – Wer diesen Kampf ausfocht, war zweimal Soldat: Soldat des Lichts und der Finsternis.

52. Az akna végül fölrobbant, de rossz helyen, és a rés kisebb lett, mint amekkorát reméltek. – Die Mine ging schließlich hoch, doch an falscher Stelle, und die Bresche wurde kleiner, als man gehofft hatte.

53. A harmadik roham a robbanás porában indult, és a por volt az egyetlen szövetségese. – Der dritte Sturm begann im Staub der Explosion, und der Staub war sein einziger Verbündeter.

54. A védők nem láttak, de tudták, merre kell vágni, mert a fal minden kövét ismerték. – Die Verteidiger sahen nichts, doch sie wussten, wohin zu schlagen war, denn sie kannten jeden Stein der Mauer.

55. Az ismerős hely többet ér a tízszeres túlerőnél, ha az ember ott született vagy ott szolgált. – Der vertraute Ort ist mehr wert als zehnfache Übermacht, wenn man dort geboren wurde oder dort gedient hat.

56. A harmadik rohamot is visszaverték, és a török tábor fölött ezen az éjszakán nem szólt zene. – Auch der dritte Sturm wurde abgeschlagen, und über dem türkischen Lager erklang in dieser Nacht keine Musik.

57. Október elején az idő megfordult, és a hideg eső a törököknek fájt jobban. – Anfang Oktober schlug das Wetter um, und der kalte Regen schmerzte die Türken mehr.

58. Mert a védő fedél alatt fázik, az ostromló pedig sárban és szélben. – Denn der Verteidiger friert unter einem Dach, der Belagerer aber in Schlamm und Wind.

59. A negyedik roham a legvéresebb volt, és tizenkét óra hosszat tartott megszakítás nélkül. – Der vierte Sturm war der blutigste und dauerte zwölf Stunden ohne Unterbrechung.

60. A törökök ezúttal jutalmat ígértek annak, aki elsőnek tűzi ki a lófarkas zászlót a fokra. – Diesmal versprachen die Türken jenem eine Belohnung, der als Erster das Rossschweifbanner auf der Mauerkrone aufpflanzte.

61. A zászló többször föl is került, de mindannyiszor lekerült, és vele az ember is. – Das Banner wurde mehrmals aufgepflanzt, doch jedes Mal kam es wieder herunter, und mit ihm auch der Mann.

62. Dobót ezen a napon eltalálta egy kőszilánk, de a sebet bekötötte, és tovább vezényelt. – Dobó wurde an diesem Tage von einem Steinsplitter getroffen, doch er verband die Wunde und befehligte weiter.

63. „Aki elhagyja a helyét, az elhagyja a hazáját” mondta, és senki sem hagyta el a helyét. – „Wer seinen Platz verlässt, verlässt sein Vaterland“, sagte er, und niemand verließ seinen Platz.

64. A védőkből ekkorra alig ezerháromszáz volt harcképes, és a többi feküdt vagy segített. – Von den Verteidigern waren zu dieser Zeit kaum dreizehnhundert kampffähig, die übrigen lagen oder halfen.

65. Puskapor kevés volt, ólom kevés volt, de kő volt bőven, mert a fal maga adta. – Pulver war wenig da, Blei war wenig da, doch Steine gab es reichlich, denn die Mauer selbst gab sie her.

66. A leomlott bástya köve visszahullott arra, aki ledöntötte. – Der Stein der eingestürzten Bastei fiel auf den zurück, der sie niedergeworfen hatte.

67. Ebben a képben ott van az egész ostrom értelme: a pusztítás önmaga ellen fordul. – In diesem Bild liegt der ganze Sinn der Belagerung: die Zerstörung wendet sich gegen sich selbst.

68. Estére a negyedik roham is elcsöndesedett, és a magyarok a falon fekve aludtak el. – Gegen Abend verstummte auch der vierte Sturm, und die Ungarn schliefen auf der Mauer liegend ein.

69. Aznap éjjel Bornemissza Gergely nem aludt, mert a fejében már a következő nap készült. – In dieser Nacht schlief Gergely Bornemissza nicht, denn in seinem Kopf entstand bereits der nächste Tag.

70. Ő volt az, akiben a gyermekkori leleményesség férfikorra hadmérnökké érett. – Er war es, in dem die Findigkeit der Kindheit im Mannesalter zum Kriegsingenieur herangereift war.

71. A törökök között már suttogták, hogy a várban ördöggel cimborálnak. – Unter den Türken flüsterte man bereits, in der Burg halte man es mit dem Teufel.

72. A babona a legjobb szövetségese annak, aki kevesebben van. – Der Aberglaube ist der beste Verbündete dessen, der in der Unterzahl ist.

73. Az ötödik és utolsó nagy roham október tizenkettedikén indult, és mindent egy lapra tett föl. – Der fünfte und letzte große Sturm begann am zwölften Oktober und setzte alles auf eine Karte.

74. A pasák tudták, hogy a tél közel van, és hogy a szultán haragja hidegebb a télnél. – Die Paschas wussten, dass der Winter nahe war und dass der Zorn des Sultans kälter ist als der Winter.

75. Ezért a teljes sereget megindították, és minden résnél egyszerre hágtak föl. – Darum setzten sie das ganze Heer in Bewegung und stiegen an jeder Bresche zugleich empor.

76. A magyar harang félreverve szólt, és a hangja a városig hallatszott. – Die ungarische Glocke schlug Sturm, und ihr Klang war bis in die Stadt zu hören.

77. Ezen a napon a vár minden lakója fegyvert fogott, kortól és nemtől függetlenül. – An diesem Tage griff jeder Bewohner der Burg zu den Waffen, ohne Rücksicht auf Alter und Geschlecht.

78. Öregember, asszony, gyermek állt a katona mellé, mert nem volt hová hátrálni. – Greis, Frau und Kind traten neben den Soldaten, denn es gab kein Zurück mehr.

79. A küzdelem délelőtt kezdődött, és a nap már lefelé tartott, amikor eldőlt. – Der Kampf begann am Vormittag, und die Sonne sank bereits, als er sich entschied.

80. A törökök egyszer csak megtorpantak, aztán hátrálni kezdtek, aztán futottak. – Die Türken stockten mit einem Male, dann begannen sie zu weichen, dann liefen sie.

81. Nem parancsra futottak, hanem azért, mert a bátorság is elfárad egyszer. – Sie liefen nicht auf Befehl, sondern deshalb, weil auch der Mut einmal ermüdet.

82. A falakon nem tört ki azonnal az öröm, mert a fáradt ember nem tud rögtön ujjongani. – Auf den Mauern brach nicht sogleich Jubel aus, denn der erschöpfte Mensch vermag nicht sofort zu jauchzen.

83. Csak álltak, és nézték, ahogy a százezer ember elhúzódik a domboldalon. – Sie standen nur da und sahen, wie die hunderttausend Mann sich den Hang hinabzogen.

84. Ötször jött a halál, és ötször ment el üres kézzel Eger falai alól. – Fünfmal kam der Tod, und fünfmal ging er mit leeren Händen unter Egers Mauern davon.

85. Aki a számokat nézi, azt mondja, hogy ez lehetetlen volt. – Wer die Zahlen betrachtet, sagt, dass dies unmöglich war.

86. Aki az embereket nézi, az megérti, hogy a lehetetlen néha csak számtan kérdése. – Wer die Menschen betrachtet, begreift, dass das Unmögliche bisweilen nur eine Frage der Rechenkunst ist.

87. Kétezer ember nem győzhet le kétszázezret, hacsak nem mindegyikük többet ér száz emberrel. – Zweitausend Mann können nicht zweihunderttausend besiegen, es sei denn, jeder von ihnen wiegt mehr als hundert Mann.

88. Eger azt bizonyította, hogy a mérleg másik serpenyőjébe olykor a hit kerül. – Eger bewies, dass in die andere Schale der Waage bisweilen der Glaube gelegt wird.

89. Gárdonyi ezt a fejezetet nem csatajelenetnek írta meg, hanem jellemrajznak. – Gárdonyi hat dieses Kapitel nicht als Schlachtszene geschrieben, sondern als Charakterbild.

90. Nem az érdekelte, hányan haltak meg, hanem az, hogyan éltek azok, akik megmaradtak. – Ihn interessierte nicht, wie viele starben, sondern wie jene lebten, die übrig blieben.

91. A regény minden rohamnál más embert állít az előtérbe, hogy a tömeg arcot kapjon. – Der Roman stellt bei jedem Sturm einen anderen Menschen in den Vordergrund, damit die Menge ein Gesicht bekomme.

92. Így lesz a névtelen kétezerből kétezer külön sors, és így lesz a történelemből irodalom. – So werden aus den namenlosen Zweitausend zweitausend eigene Schicksale, und so wird aus Geschichte Literatur.

93. A magyar olvasó ezt a fejezetet gyermekkorában szokta először olvasni, és élete végéig emlékszik rá. – Der ungarische Leser liest dieses Kapitel gewöhnlich zum ersten Mal in der Kindheit und erinnert sich bis an sein Lebensende daran.

94. A német olvasónak talán a Nibelungenlied végső harca jut eszébe, ahol szintén kevesen állnak sokak ellen. – Dem deutschen Leser mag der letzte Kampf des Nibelungenlieds einfallen, wo ebenfalls wenige gegen viele stehen.

95. A különbség az, hogy Egerben a kevesek életben maradtak, és ez a különbség nem csekély. – Der Unterschied ist, dass in Eger die Wenigen am Leben blieben, und dieser Unterschied ist nicht gering.

96. Az ostrom végén a fal helyén már csak törmelék állt, de a zászló még mindig fönt volt. – Am Ende der Belagerung stand an der Stelle der Mauer nur noch Schutt, doch die Fahne war noch immer oben.

97. A zászló pedig nem kőből van, hanem vászonból, és mégis nehezebb minden kőnél. – Die Fahne aber ist nicht aus Stein, sondern aus Leinen, und ist dennoch schwerer als aller Stein.

98. Ötször verték vissza a rohamot, és minden alkalommal kevesebben, mint az előzőnél. – Fünfmal schlugen sie den Sturm zurück, und jedes Mal mit weniger Männern als beim vorherigen.

99. Ez a csökkenő szám a fejezet valódi drámája, mert a győzelem ára benne van. – Diese abnehmende Zahl ist das eigentliche Drama des Kapitels, denn der Preis des Sieges steckt in ihr.

100. És amikor az utolsó roham is elcsöndesedett, Eger fölött úgy szállt föl a füst, mint az imádság. – Und als auch der letzte Sturm verstummt war, stieg der Rauch über Eger auf wie ein Gebet.

(aufklappen)magyar

1. A várostrom nem egyetlen ütközet, hanem hetek hosszú sora, amelyben minden reggel újrakezdődik ugyanaz a halál.

2. Aki kívülről nézi, csak port és füstöt lát, aki belülről, az az órák súlyát érzi.

3. Eger falain 1552 szeptemberében és októberében ötször tört meg a török roham, mint hullám a kőszirten.

4. Ötször indult el a jelre a százezernyi ember, és ötször fordult vissza kevesebben, mint ahányan elindultak.

5. A roham szó a magyar fülnek dobpergést jelent, a töröknek pedig kürtszót és „Allah”-kiáltást.

6. Dobó István tudta, hogy a rohamokat nem lehet megakadályozni, csak elviselni és visszaverni.

7. Azt is tudta, hogy nem a falak tartják meg a várat, hanem az emberek, akik a falakon állnak.

8. A kő omlik, a mész porlik, de az akarat nem ismer ostromgépet, amely megtörné.

9. A törökök először az ágyúkkal beszéltek, mert a nagyúr hadserege mindig előbb lő, mint támad.

10. Napokon át dörgött a Királyszéke felől a tizenkét nagy faltörő, és a hangja megrázta a Bükk oldalát.

11. A golyók akkorák voltak, hogy két ember alig bírta megemelni egyet közülük.

12. Ahol becsapódtak, ott repedés futott végig a falon, mint ránc az öregedő arcon.

13. Dobó minden este bejárta a réseket, és minden reggel újra fölépítve találta őket.

14. Mert amit a nappal ledöntött, azt az éjszaka visszaemelte a védők kezével.

15. Földet hordtak, gerendát vertek, gyapjúzsákot tömtek a lyukakba, és trágyát tapasztottak közé.

16. A puha anyag elnyelte a golyót, ahogy a párna elnyeli az ökölcsapást.

17. Ez a találékonyság volt Eger második fala, és ez a fal magasabb volt az elsőnél.

18. Az első nagy roham szeptember végén jött, a Bolyki-torony és a Sándor-bástya felől.

19. Hajnalban kezdődött, amikor az ember szeme még nehéz, és a keze még hideg.

20. A janicsárok fehér süvege úgy hullámzott a réseknél, mint a szél járta gabonatábla.

21. Létrát hoztak, kötelet hoztak, és a hátukon vitték a halált a magyaroknak.

22. Dobó a legveszélyesebb pontra állt, mert a vezér helye ott van, ahol a legvékonyabb a fal.

23. Mekcsey István a másik oldalon állt, Pető Gáspár a harmadikon, és így a vár minden sarkán volt egy szempár.

24. A magyarok nem lőttek addig, amíg meg nem látták az arcokat a füstben.

25. Aztán megszólalt egyszerre minden szakállas puska, és a réseknél rendet vágott a golyó.

26. Aki mégis fölért a fokra, azt csákány, kaszapenge és puszta kéz fogadta.

27. Ezen a napon dőlt el, hogy Eger nem lesz olcsó vásár.

28. A törökök estére visszahúzódtak, és sátraikban kevesebb tűz égett, mint reggel.

29. Ahmed pasa haragudott, Ali budai pasa pedig hallgatott, mert ő ismerte a magyar végvárakat.

30. A második roham okosabb volt, mert a vereség tanítja meg az embert a gondolkodásra.

31. Most nem egy helyen támadtak, hanem négyen egyszerre, hogy szétszakítsák a védősereget.

32. Kétezer ember pedig nem tud négyfelé lenni, hacsak nem gyorsabb a lába, mint az ellenség szándéka.

33. Dobó ezért tartalékot rendelt a vár közepére, és onnan küldte oda, ahol a kiáltás hangosabb volt.

34. A vár belseje így lett olyan, mint a szív, amely mindig oda küldi a vért, ahol seb van.

35. A második roham hosszabb volt az elsőnél, és két teljes napig tartott, pihenő nélkül.

36. Az emberek állva aludtak, ha aludtak egyáltalán, és a kenyeret a falon ették.

37. Az asszonyok forró vizet hordtak, követ görgettek, és a sebesülteket a templomba vitték.

38. Egy egri asszony a férje holtteste mellől vette föl a kardot, és a férj helyére állt.

39. Gárdonyi ezt a jelenetet nem találta ki, mert a krónika is följegyezte.

40. A regény ereje éppen abban áll, hogy a valóságot nem kellett megszépítenie.

41. A második roham is összeomlott, és a törökök a saját halottaikon másztak vissza.

42. Az árok megtelt, és a következő rohamnak már nem kellett létra, csak lépcső a testekből.

43. Ez a mondat borzalmas, de az ostrom nyelvén ez a mondat egyszerű tényközlés.

44. A harmadik roham előtt a török aknászok a föld alá mentek, mert a fal fölött nem jutottak előre.

45. Aknát ástak a bástya alá, hogy puskaporral emeljék a levegőbe azt, amit ágyúval nem tudtak ledönteni.

46. A magyarok dobot tettek a földre, és borsószemet szórtak a dob bőrére.

47. Ahol a borsó táncolni kezdett, ott dolgozott alattuk az ellenség csákánya.

48. Így hallgatták ki a földet, mint orvos a beteg mellkasát.

49. Aztán ellenaknát ástak, és a föld gyomrában találkozott a két sereg legbátrabb néhány embere.

50. Odalent nem volt zászló, nem volt kürtszó, csak fáklyafény, sár és rövid pengék.

51. Aki ezt a harcot megvívta, az kétszer volt katona: a fény és a sötétség katonája.

52. Az akna végül fölrobbant, de rossz helyen, és a rés kisebb lett, mint amekkorát reméltek.

53. A harmadik roham a robbanás porában indult, és a por volt az egyetlen szövetségese.

54. A védők nem láttak, de tudták, merre kell vágni, mert a fal minden kövét ismerték.

55. Az ismerős hely többet ér a tízszeres túlerőnél, ha az ember ott született vagy ott szolgált.

56. A harmadik rohamot is visszaverték, és a török tábor fölött ezen az éjszakán nem szólt zene.

57. Október elején az idő megfordult, és a hideg eső a törököknek fájt jobban.

58. Mert a védő fedél alatt fázik, az ostromló pedig sárban és szélben.

59. A negyedik roham a legvéresebb volt, és tizenkét óra hosszat tartott megszakítás nélkül.

60. A törökök ezúttal jutalmat ígértek annak, aki elsőnek tűzi ki a lófarkas zászlót a fokra.

61. A zászló többször föl is került, de mindannyiszor lekerült, és vele az ember is.

62. Dobót ezen a napon eltalálta egy kőszilánk, de a sebet bekötötte, és tovább vezényelt.

63. „Aki elhagyja a helyét, az elhagyja a hazáját” mondta, és senki sem hagyta el a helyét.

64. A védőkből ekkorra alig ezerháromszáz volt harcképes, és a többi feküdt vagy segített.

65. Puskapor kevés volt, ólom kevés volt, de kő volt bőven, mert a fal maga adta.

66. A leomlott bástya köve visszahullott arra, aki ledöntötte.

67. Ebben a képben ott van az egész ostrom értelme: a pusztítás önmaga ellen fordul.

68. Estére a negyedik roham is elcsöndesedett, és a magyarok a falon fekve aludtak el.

69. Aznap éjjel Bornemissza Gergely nem aludt, mert a fejében már a következő nap készült.

70. Ő volt az, akiben a gyermekkori leleményesség férfikorra hadmérnökké érett.

71. A törökök között már suttogták, hogy a várban ördöggel cimborálnak.

72. A babona a legjobb szövetségese annak, aki kevesebben van.

73. Az ötödik és utolsó nagy roham október tizenkettedikén indult, és mindent egy lapra tett föl.

74. A pasák tudták, hogy a tél közel van, és hogy a szultán haragja hidegebb a télnél.

75. Ezért a teljes sereget megindították, és minden résnél egyszerre hágtak föl.

76. A magyar harang félreverve szólt, és a hangja a városig hallatszott.

77. Ezen a napon a vár minden lakója fegyvert fogott, kortól és nemtől függetlenül.

78. Öregember, asszony, gyermek állt a katona mellé, mert nem volt hová hátrálni.

79. A küzdelem délelőtt kezdődött, és a nap már lefelé tartott, amikor eldőlt.

80. A törökök egyszer csak megtorpantak, aztán hátrálni kezdtek, aztán futottak.

81. Nem parancsra futottak, hanem azért, mert a bátorság is elfárad egyszer.

82. A falakon nem tört ki azonnal az öröm, mert a fáradt ember nem tud rögtön ujjongani.

83. Csak álltak, és nézték, ahogy a százezer ember elhúzódik a domboldalon.

84. Ötször jött a halál, és ötször ment el üres kézzel Eger falai alól.

85. Aki a számokat nézi, azt mondja, hogy ez lehetetlen volt.

86. Aki az embereket nézi, az megérti, hogy a lehetetlen néha csak számtan kérdése.

87. Kétezer ember nem győzhet le kétszázezret, hacsak nem mindegyikük többet ér száz emberrel.

88. Eger azt bizonyította, hogy a mérleg másik serpenyőjébe olykor a hit kerül.

89. Gárdonyi ezt a fejezetet nem csatajelenetnek írta meg, hanem jellemrajznak.

90. Nem az érdekelte, hányan haltak meg, hanem az, hogyan éltek azok, akik megmaradtak.

91. A regény minden rohamnál más embert állít az előtérbe, hogy a tömeg arcot kapjon.

92. Így lesz a névtelen kétezerből kétezer külön sors, és így lesz a történelemből irodalom.

93. A magyar olvasó ezt a fejezetet gyermekkorában szokta először olvasni, és élete végéig emlékszik rá.

94. A német olvasónak talán a Nibelungenlied végső harca jut eszébe, ahol szintén kevesen állnak sokak ellen.

95. A különbség az, hogy Egerben a kevesek életben maradtak, és ez a különbség nem csekély.

96. Az ostrom végén a fal helyén már csak törmelék állt, de a zászló még mindig fönt volt.

97. A zászló pedig nem kőből van, hanem vászonból, és mégis nehezebb minden kőnél.

98. Ötször verték vissza a rohamot, és minden alkalommal kevesebben, mint az előzőnél.

99. Ez a csökkenő szám a fejezet valódi drámája, mert a győzelem ára benne van.

100. És amikor az utolsó roham is elcsöndesedett, Eger fölött úgy szállt föl a füst, mint az imádság.

(aufklappen)német

1. Eine Belagerung ist keine einzelne Schlacht, sondern eine wochenlange Reihe, in der jeden Morgen derselbe Tod von Neuem beginnt.

2. Wer sie von außen betrachtet, sieht nur Staub und Rauch, wer von innen, der spürt das Gewicht der Stunden.

3. An den Mauern von Eger brach sich im September und Oktober 1552 fünfmal der türkische Sturm wie die Woge am Felsen.

4. Fünfmal brach auf das Zeichen hin die hunderttausendköpfige Menge auf, und fünfmal kehrten weniger zurück, als aufgebrochen waren.

5. Das Wort Sturm bedeutet dem ungarischen Ohr Trommelwirbel, dem türkischen Hörnerschall und den Ruf „Allah”.

6. István Dobó wusste, dass man die Stürme nicht verhindern, sondern nur ertragen und zurückschlagen kann.

7. Er wusste auch, dass nicht die Mauern die Burg halten, sondern die Menschen, die auf den Mauern stehen.

8. Der Stein bricht, der Mörtel zerfällt, doch der Wille kennt keine Belagerungsmaschine, die ihn zerschlüge.

9. Zuerst sprachen die Türken mit den Kanonen, denn das Heer des Großherrn schießt stets, bevor es angreift.

10. Tagelang donnerten von der Königsbank her die zwölf großen Mauerbrecher, und ihr Klang erschütterte die Flanke des Bükk-Gebirges.

11. Die Kugeln waren so groß, dass zwei Männer kaum eine von ihnen zu heben vermochten.

12. Wo sie einschlugen, lief ein Riss über die Mauer wie eine Falte über ein alterndes Gesicht.

13. Dobó ging jeden Abend die Breschen ab und fand sie jeden Morgen aufs Neue aufgebaut.

14. Denn was der Tag niedergeworfen hatte, das hob die Nacht mit den Händen der Verteidiger wieder empor.

15. Sie trugen Erde herbei, rammten Balken ein, stopften Wollsäcke in die Löcher und verstrichen Mist dazwischen.

16. Das weiche Material schluckte die Kugel, wie das Kissen den Faustschlag schluckt.

17. Diese Erfindungsgabe war Egers zweite Mauer, und diese Mauer war höher als die erste.

18. Der erste große Sturm kam Ende September, vom Bolyki-Turm und von der Sándor-Bastei her.

19. Er begann im Morgengrauen, wenn das Auge des Menschen noch schwer und die Hand noch kalt ist.

20. Die weißen Mützen der Janitscharen wogten an den Breschen wie ein Kornfeld im Wind.

21. Sie brachten Leitern, sie brachten Seile, und auf ihren Rücken trugen sie den Ungarn den Tod.

22. Dobó stellte sich an den gefährlichsten Punkt, denn der Platz des Anführers ist dort, wo die Mauer am dünnsten ist.

23. István Mekcsey stand auf der anderen Seite, Gáspár Pető auf der dritten, und so lag an jeder Ecke der Burg ein Augenpaar.

24. Die Ungarn schossen nicht, ehe sie die Gesichter im Rauch erkannten.

25. Dann sprachen auf einmal alle Hakenbüchsen, und an den Breschen mähte die Kugel eine Gasse.

26. Wer dennoch die Krone erreichte, den empfingen Hacke, Sensenblatt und bloße Hand.

27. An diesem Tage entschied sich, dass Eger kein billiger Handel werden würde.

28. Gegen Abend zogen sich die Türken zurück, und in ihren Zelten brannten weniger Feuer als am Morgen.

29. Ahmed Pascha zürnte, Ali, der Pascha von Ofen, aber schwieg, denn er kannte die ungarischen Grenzburgen.

30. Der zweite Sturm war klüger, denn die Niederlage lehrt den Menschen das Denken.

31. Nun griffen sie nicht an einer Stelle an, sondern an vieren zugleich, um die Verteidiger zu zerreißen.

32. Zweitausend Mann aber können nicht an vier Orten sein, es sei denn, ihr Fuß ist schneller als die Absicht des Feindes.

33. Darum stellte Dobó eine Reserve in die Mitte der Burg und schickte sie dorthin, wo der Schrei lauter war.

34. So wurde das Innere der Burg wie das Herz, das das Blut immer dorthin sendet, wo eine Wunde ist.

35. Der zweite Sturm war länger als der erste und dauerte zwei volle Tage ohne Pause.

36. Die Männer schliefen im Stehen, wenn sie überhaupt schliefen, und aßen ihr Brot auf der Mauer.

37. Die Frauen trugen heißes Wasser herbei, wälzten Steine und brachten die Verwundeten in die Kirche.

38. Eine Egerer Frau nahm neben der Leiche ihres Mannes das Schwert auf und trat an seinen Platz.

39. Gárdonyi hat diese Szene nicht erfunden, denn auch die Chronik hat sie festgehalten.

40. Die Kraft des Romans liegt gerade darin, dass er die Wirklichkeit nicht zu beschönigen brauchte.

41. Auch der zweite Sturm brach zusammen, und die Türken kletterten über die eigenen Toten zurück.

42. Der Graben füllte sich, und der nächste Sturm brauchte keine Leiter mehr, nur eine Treppe aus Leibern.

43. Dieser Satz ist grauenhaft, doch in der Sprache der Belagerung ist er eine schlichte Tatsachenfeststellung.

44. Vor dem dritten Sturm gingen die türkischen Mineure unter die Erde, weil sie über der Mauer nicht vorankamen.

45. Sie gruben eine Mine unter die Bastei, um mit Schießpulver in die Luft zu heben, was sie mit Kanonen nicht niederwerfen konnten.

46. Die Ungarn legten eine Trommel auf den Boden und streuten Erbsen auf ihr Fell.

47. Wo die Erbsen zu tanzen begannen, dort arbeitete unter ihnen die Hacke des Feindes.

48. So horchten sie die Erde ab wie der Arzt die Brust des Kranken.

49. Dann gruben sie eine Gegenmine, und im Bauch der Erde trafen die wenigen tapfersten Männer beider Heere aufeinander.

50. Dort unten gab es keine Fahne, keinen Hörnerschall, nur Fackelschein, Schlamm und kurze Klingen.

51. Wer diesen Kampf ausfocht, war zweimal Soldat: Soldat des Lichts und der Finsternis.

52. Die Mine ging schließlich hoch, doch an falscher Stelle, und die Bresche wurde kleiner, als man gehofft hatte.

53. Der dritte Sturm begann im Staub der Explosion, und der Staub war sein einziger Verbündeter.

54. Die Verteidiger sahen nichts, doch sie wussten, wohin zu schlagen war, denn sie kannten jeden Stein der Mauer.

55. Der vertraute Ort ist mehr wert als zehnfache Übermacht, wenn man dort geboren wurde oder dort gedient hat.

56. Auch der dritte Sturm wurde abgeschlagen, und über dem türkischen Lager erklang in dieser Nacht keine Musik.

57. Anfang Oktober schlug das Wetter um, und der kalte Regen schmerzte die Türken mehr.

58. Denn der Verteidiger friert unter einem Dach, der Belagerer aber in Schlamm und Wind.

59. Der vierte Sturm war der blutigste und dauerte zwölf Stunden ohne Unterbrechung.

60. Diesmal versprachen die Türken jenem eine Belohnung, der als Erster das Rossschweifbanner auf der Mauerkrone aufpflanzte.

61. Das Banner wurde mehrmals aufgepflanzt, doch jedes Mal kam es wieder herunter, und mit ihm auch der Mann.

62. Dobó wurde an diesem Tage von einem Steinsplitter getroffen, doch er verband die Wunde und befehligte weiter.

63. „Wer seinen Platz verlässt, verlässt sein Vaterland“, sagte er, und niemand verließ seinen Platz.

64. Von den Verteidigern waren zu dieser Zeit kaum dreizehnhundert kampffähig, die übrigen lagen oder halfen.

65. Pulver war wenig da, Blei war wenig da, doch Steine gab es reichlich, denn die Mauer selbst gab sie her.

66. Der Stein der eingestürzten Bastei fiel auf den zurück, der sie niedergeworfen hatte.

67. In diesem Bild liegt der ganze Sinn der Belagerung: die Zerstörung wendet sich gegen sich selbst.

68. Gegen Abend verstummte auch der vierte Sturm, und die Ungarn schliefen auf der Mauer liegend ein.

69. In dieser Nacht schlief Gergely Bornemissza nicht, denn in seinem Kopf entstand bereits der nächste Tag.

70. Er war es, in dem die Findigkeit der Kindheit im Mannesalter zum Kriegsingenieur herangereift war.

71. Unter den Türken flüsterte man bereits, in der Burg halte man es mit dem Teufel.

72. Der Aberglaube ist der beste Verbündete dessen, der in der Unterzahl ist.

73. Der fünfte und letzte große Sturm begann am zwölften Oktober und setzte alles auf eine Karte.

74. Die Paschas wussten, dass der Winter nahe war und dass der Zorn des Sultans kälter ist als der Winter.

75. Darum setzten sie das ganze Heer in Bewegung und stiegen an jeder Bresche zugleich empor.

76. Die ungarische Glocke schlug Sturm, und ihr Klang war bis in die Stadt zu hören.

77. An diesem Tage griff jeder Bewohner der Burg zu den Waffen, ohne Rücksicht auf Alter und Geschlecht.

78. Greis, Frau und Kind traten neben den Soldaten, denn es gab kein Zurück mehr.

79. Der Kampf begann am Vormittag, und die Sonne sank bereits, als er sich entschied.

80. Die Türken stockten mit einem Male, dann begannen sie zu weichen, dann liefen sie.

81. Sie liefen nicht auf Befehl, sondern deshalb, weil auch der Mut einmal ermüdet.

82. Auf den Mauern brach nicht sogleich Jubel aus, denn der erschöpfte Mensch vermag nicht sofort zu jauchzen.

83. Sie standen nur da und sahen, wie die hunderttausend Mann sich den Hang hinabzogen.

84. Fünfmal kam der Tod, und fünfmal ging er mit leeren Händen unter Egers Mauern davon.

85. Wer die Zahlen betrachtet, sagt, dass dies unmöglich war.

86. Wer die Menschen betrachtet, begreift, dass das Unmögliche bisweilen nur eine Frage der Rechenkunst ist.

87. Zweitausend Mann können nicht zweihunderttausend besiegen, es sei denn, jeder von ihnen wiegt mehr als hundert Mann.

88. Eger bewies, dass in die andere Schale der Waage bisweilen der Glaube gelegt wird.

89. Gárdonyi hat dieses Kapitel nicht als Schlachtszene geschrieben, sondern als Charakterbild.

90. Ihn interessierte nicht, wie viele starben, sondern wie jene lebten, die übrig blieben.

91. Der Roman stellt bei jedem Sturm einen anderen Menschen in den Vordergrund, damit die Menge ein Gesicht bekomme.

92. So werden aus den namenlosen Zweitausend zweitausend eigene Schicksale, und so wird aus Geschichte Literatur.

93. Der ungarische Leser liest dieses Kapitel gewöhnlich zum ersten Mal in der Kindheit und erinnert sich bis an sein Lebensende daran.

94. Dem deutschen Leser mag der letzte Kampf des Nibelungenlieds einfallen, wo ebenfalls wenige gegen viele stehen.

95. Der Unterschied ist, dass in Eger die Wenigen am Leben blieben, und dieser Unterschied ist nicht gering.

96. Am Ende der Belagerung stand an der Stelle der Mauer nur noch Schutt, doch die Fahne war noch immer oben.

97. Die Fahne aber ist nicht aus Stein, sondern aus Leinen, und ist dennoch schwerer als aller Stein.

98. Fünfmal schlugen sie den Sturm zurück, und jedes Mal mit weniger Männern als beim vorherigen.

99. Diese abnehmende Zahl ist das eigentliche Drama des Kapitels, denn der Preis des Sieges steckt in ihr.

100. Und als auch der letzte Sturm verstummt war, stieg der Rauch über Eger auf wie ein Gebet.