4.3 – A csontok alaki osztályozása – Die Einteilung der Knochen nach ihrer Form
1. Az emberi csontváz csontjai külső alakjuk, térbeli kiterjedésük és jellegzetes belső felépítésük alapján több alapvető csoportba sorolhatók. – Die Knochen des menschlichen Skeletts lassen sich anhand ihrer äußeren Form, räumlichen Ausdehnung und charakteristischen inneren Struktur in mehrere Grundgruppen einteilen.
2. Ez az osztályozás nem pusztán leíró rendszer, mivel a csont alakja rendszerint szorosan összefügg elhelyezkedésével, mechanikai terhelésével és feladatával. – Diese Einteilung ist nicht nur ein beschreibendes System, da die Knochenform gewöhnlich eng mit Lage, mechanischer Belastung und Funktion zusammenhängt.
3. Alaki szempontból hosszú, rövid, lapos, szabálytalan és lufthaltalmú csontokat, továbbá inakba ágyazott szezámcsontokat különböztetünk meg. – Nach ihrer Form unterscheidet man lange, kurze, platte, unregelmäßige und lufthaltige Knochen sowie in Sehnen eingelagerte Sesambeine.
4. Bár a legtöbb csont egyértelműen besorolható, egyes összetett felépítésű képletek több csoport jellegzetességeit is magukon viselik. – Obwohl sich die meisten Knochen eindeutig zuordnen lassen, weisen einige komplex gebaute Strukturen Merkmale mehrerer Gruppen auf.
5. Hosszú vagy csöves csontnak (os longum) azt a csontot nevezzük, amelynek hossza lényegesen meghaladja szélességét és vastagságát. – Als langen oder röhrenförmigen Knochen (Os longum) bezeichnet man einen Knochen, dessen Länge seine Breite und Dicke deutlich übertrifft.
6. Tipikus felépítésükben egy megnyúlt csonttest, a diafízis (diaphysis), valamint két kiszélesedő végdarab, a proximális és a disztális epifízis különül el. – In ihrem typischen Aufbau unterscheidet man einen länglichen Knochenschaft, die Diaphyse, sowie zwei verbreiterte Endstücke, die proximale und die distale Epiphyse.
7. Miközben a diafízis falát vastag tömör csontállomány alkotja, belsejében velőüreg húzódik, az epifíziseket pedig főként szivacsos állomány építi fel. – Während die Wand der Diaphyse aus dicker kompakter Knochensubstanz besteht und eine Markhöhle umschließt, werden die Epiphysen überwiegend von Spongiosa aufgebaut.
8. A hosszú csontok a végtagok tengelyében helyezkednek el, ahol teherhordó oszlopként és az izmok erőhatását közvetítő emelőként működnek. – Lange Knochen liegen in den Achsen der Gliedmaßen, wo sie als tragende Säulen und als Hebel zur Übertragung der Muskelkraft wirken.
9. Közéjük tartozik a combcsont (femur) és a karcsont (humerus), amelyek egy-egy szabad végtagszakasz teljes csontos vázát alkotják. – Zu ihnen gehören der Oberschenkelknochen (Femur) und der Oberarmknochen (Humerus), die jeweils das gesamte knöcherne Gerüst eines freien Gliedmaßenabschnitts bilden.
10. Szintén hosszú csont az orsócsont, a singcsont, a sípcsont és a szárkapocscsont, noha páros elrendezésük miatt terhelésük különbözően oszlik meg. – Ebenfalls lange Knochen sind Speiche, Elle, Schienbein und Wadenbein, obwohl sich ihre Belastung aufgrund ihrer paarigen Anordnung unterschiedlich verteilt.
11. A kézközép- és lábközépcsontokat rövid csöves csontoknak is nevezik, mivel kis méretük ellenére testük, alapjuk és fejük különíthető el. – Mittelhand- und Mittelfußknochen werden auch als kurze Röhrenknochen bezeichnet, da trotz ihrer geringen Größe Schaft, Basis und Kopf unterscheidbar sind.
12. Ugyanehhez a csoporthoz tartoznak az ujjpercek, amelyek megnyúlt alakjuk és ízületi végeik alapján miniatűr hosszú csontoknak tekinthetők. – Zu derselben Gruppe gehören die Finger- und Zehenglieder, die aufgrund ihrer länglichen Form und ihrer Gelenkenden als verkleinerte lange Knochen gelten.
13. Különleges hosszú csont a kulcscsont (clavicula), amely vízszintesen fekszik, S alakban görbül, és nem rendelkezik tipikus velőüreggel. – Ein besonderer langer Knochen ist das Schlüsselbein (Clavicula), das horizontal liegt, S-förmig gekrümmt ist und keine typische Markhöhle besitzt.
14. Rövid csontnak (os breve) azokat a képleteket nevezzük, amelyek hosszúsága, szélessége és vastagsága megközelítőleg azonos nagyságrendű. – Als kurzen Knochen (Os breve) bezeichnet man Strukturen, deren Länge, Breite und Dicke ungefähr derselben Größenordnung entsprechen.
15. Felszínüket rendszerint vékony tömör kéreg borítja, amely alatt finom gerendázatú, terhelési irányokhoz alkalmazkodó szivacsos csontállomány helyezkedik el. – Ihre Oberfläche wird gewöhnlich von einer dünnen kompakten Rinde bedeckt, unter der eine feinbälkige, an die Belastungsrichtungen angepasste Spongiosa liegt.
16. Tömör felépítésük lehetővé teszi, hogy viszonylag kis térben több irányból érkező nyomást fogjanak fel és osszanak el. – Ihr kompakter Bau ermöglicht es, auf engem Raum Druckkräfte aus verschiedenen Richtungen aufzunehmen und zu verteilen.
17. A nyolc kéztőcsont (ossa carpi) két sorban helyezkedik el, és egymással összekapcsolódva a kéz mozgékony, mégis stabil alapját képezi. – Die acht Handwurzelknochen (Ossa carpi) liegen in zwei Reihen und bilden miteinander verbunden die bewegliche, zugleich stabile Grundlage der Hand.
18. Hasonló szerkezeti elvet követ a hét lábtőcsont (ossa tarsi), amelyek azonban nagyobbak, mert álláskor és járáskor jelentős testsúlyt viselnek. – Einem ähnlichen Bauprinzip folgen die sieben Fußwurzelknochen (Ossa tarsi), die jedoch größer sind, da sie beim Stehen und Gehen erhebliches Körpergewicht tragen.
19. A „rövid” megnevezés nem jelent szabályos kockaformát, hiszen például az ugrócsont és a sarokcsont felszíne rendkívül összetett. – Die Bezeichnung „kurz“ bedeutet keine regelmäßige Würfelform, denn beispielsweise besitzen Sprungbein und Fersenbein äußerst komplexe Oberflächen.
20. A borsócsont a kéztőcsontok között található, fejlődése és ínba ágyazott helyzete miatt azonban egyúttal szezámcsontnak is minősül. – Das Erbsenbein liegt zwischen den Handwurzelknochen, wird aufgrund seiner Entwicklung und seiner Einlagerung in eine Sehne jedoch zugleich als Sesambein eingeordnet.
21. Lapos csontnak (os planum) nevezzük a széles, lemezszerű csontokat, amelyek vastagsága két másik térbeli kiterjedésükhöz képest csekély. – Als platten Knochen (Os planum) bezeichnet man breite, plattenförmige Knochen, deren Dicke im Verhältnis zu ihren beiden anderen räumlichen Ausdehnungen gering ist.
22. A koponyatető lapos csontjaiban két tömör csontlemez között szivacsos réteg, az úgynevezett diploë helyezkedik el. – In den platten Knochen des Schädeldachs liegt zwischen zwei kompakten Knochenplatten eine schwammartige Schicht, die sogenannte Diploë.
23. Nagy felületük révén ezek a csontok egyrészt érzékeny szerveket védenek, másrészt kiterjedt eredési és tapadási területet biztosítanak az izmoknak. – Durch ihre große Fläche schützen diese Knochen einerseits empfindliche Organe und bieten andererseits ausgedehnte Ursprungs- und Ansatzgebiete für Muskeln.
24. A lapocka (scapula) háromszögletű lapos csont, amelynek széles felszínei számos vállövi és felső végtagi izom rögzülését teszik lehetővé. – Das Schulterblatt (Scapula) ist ein dreieckiger platter Knochen, dessen breite Flächen die Befestigung zahlreicher Muskeln des Schultergürtels und der oberen Extremität ermöglichen.
25. A szegycsont és a bordák szintén lapos csontok, amelyek ívelt elrendeződésükkel a mellkas rugalmas, védelmet nyújtó falát alkotják. – Brustbein und Rippen sind ebenfalls platte Knochen, die durch ihre gebogene Anordnung die elastische, schützende Wand des Brustkorbs bilden.
26. A falcsont, valamint a homlok- és nyakszirtcsont kiterjedt részei a koponyaüreget határolva elsősorban az agyvelő mechanikai védelmét szolgálják. – Scheitelbein sowie ausgedehnte Teile von Stirn- und Hinterhauptsbein begrenzen die Schädelhöhle und dienen vor allem dem mechanischen Schutz des Gehirns.
27. Széles, lemezes részei miatt a medencecsontot gyakran a lapos csontokhoz sorolják, jóllehet összetett alakja szabálytalan jellegzetességeket is mutat. – Wegen seiner breiten, plattenartigen Anteile wird das Hüftbein häufig den platten Knochen zugerechnet, obwohl seine komplexe Form auch unregelmäßige Merkmale aufweist.
28. A lapos csontok enyhe görbülete és belső szivacsos szerkezete kis tömeg mellett is jelentős hajlítási ellenállást biztosít. – Die leichte Krümmung und die innere Spongiosastruktur platter Knochen gewährleisten auch bei geringer Masse einen erheblichen Widerstand gegen Biegung.
29. Szabálytalan csontnak (os irregularе) az olyan összetett alakú csontokat nevezzük, amelyek egyik egyszerű geometriai alaptípusba sem illeszthetők be. – Als unregelmäßigen Knochen (Os irregulare) bezeichnet man komplex geformte Knochen, die sich keinem einfachen geometrischen Grundtyp zuordnen lassen.
30. Felszínükön gyakran nyúlványok, árkok, csatornák és nyílások találhatók, amelyek ízületek kialakítására, izmok rögzítésére vagy képletek átvezetésére szolgálnak. – Auf ihrer Oberfläche finden sich häufig Fortsätze, Furchen, Kanäle und Öffnungen, die Gelenke bilden, Muskeln befestigen oder Strukturen hindurchtreten lassen.
31. A csigolyák (vertebrae) jellegzetes szabálytalan csontok, mivel teherhordó testükhöz ív, ízületi nyúlványok, valamint tövis- és harántnyúlványok kapcsolódnak. – Die Wirbel (Vertebrae) sind typische unregelmäßige Knochen, da sich an ihren tragenden Körper ein Bogen, Gelenkfortsätze sowie Dorn- und Querfortsätze anschließen.
32. Az összecsontosodott keresztcsonti csigolyákból kialakuló keresztcsont ék alakú tömbje egyszerre közvetíti a törzs terhét és zárja a medence hátsó falát. – Der keilförmige Block des aus verschmolzenen Kreuzbeinwirbeln entstandenen Kreuzbeins überträgt zugleich die Rumpflast und schließt die hintere Beckenwand.
33. Az állkapocs (mandibula) ívelt teste, felszálló ágai és különböző nyúlványai miatt ugyancsak a szabálytalan csontok közé tartozik. – Der Unterkiefer (Mandibula) gehört wegen seines gebogenen Körpers, seiner aufsteigenden Äste und seiner verschiedenen Fortsätze ebenfalls zu den unregelmäßigen Knochen.
34. Az ékcsont és a halántékcsont bonyolult felszínei számos koponyaalapi kapcsolatot hoznak létre, miközben belsejükben lufthaltalmú terek is kialakulnak. – Die komplizierten Oberflächen von Keilbein und Schläfenbein bilden zahlreiche Verbindungen an der Schädelbasis, während sich in ihrem Inneren zugleich lufthaltige Räume entwickeln.
35. A nyelvcsont (os hyoideum) szintén szabálytalan csont, amely más csonttal közvetlenül nem ízesül, hanem izmok és szalagok függesztik fel. – Auch das Zungenbein (Os hyoideum) ist ein unregelmäßiger Knochen, der mit keinem anderen Knochen direkt gelenkig verbunden, sondern durch Muskeln und Bänder aufgehängt ist.
36. E csoportban különösen jól megfigyelhető, hogy a csont alakját nem általános séma, hanem a környező szervekhez és erőhatásokhoz való alkalmazkodás határozza meg. – In dieser Gruppe zeigt sich besonders deutlich, dass die Knochenform nicht durch ein allgemeines Schema, sondern durch die Anpassung an Nachbarorgane und Belastungen bestimmt wird.
37. A lufthaltalmú vagy pneumatikus csontok (ossa pneumatica) belsejében nyálkahártyával bélelt üregek vagy egymással összeköttetésben álló sejtek találhatók. – Lufthaltige oder pneumatisierte Knochen (Ossa pneumatica) enthalten schleimhautbedeckte Höhlen oder miteinander verbundene luftgefüllte Zellen.
38. Ezek a terek rendszerint az orrüreggel vagy a középfüllel közlekednek, ezért nem tekinthetők egyszerűen zárt, levegővel telt csontüregeknek. – Diese Räume stehen gewöhnlich mit der Nasenhöhle oder dem Mittelohr in Verbindung und sind daher keine einfachen geschlossenen, luftgefüllten Knochenhöhlen.
39. A homlokcsontban homloküreg, a felső állcsontban arcüreg, az ékcsontban ékcsonti üreg, a rostacsontban pedig számos rostasejt fejlődik ki. – Im Stirnbein entsteht die Stirnhöhle, im Oberkiefer die Kieferhöhle, im Keilbein die Keilbeinhöhle und im Siebbein entwickeln sich zahlreiche Siebbeinzellen.
40. Mivel ezek az üregek az orrüreg körül helyezkednek el és abba nyílnak, együttesen orrmelléküregeknek (sinus paranasales) nevezzük őket. – Da diese Höhlen um die Nasenhöhle liegen und in sie münden, werden sie gemeinsam als Nasennebenhöhlen (Sinus paranasales) bezeichnet.
41. A halántékcsont csecsnyúlványában található légtartó sejtek ezzel szemben a dobüreggel állnak kapcsolatban, ezért nem tartoznak az orrmelléküregekhez. – Die Luftzellen im Warzenfortsatz des Schläfenbeins stehen dagegen mit der Paukenhöhle in Verbindung und gehören deshalb nicht zu den Nasennebenhöhlen.
42. A pneumatizáció csökkenti a koponya tömegét, miközben a megmaradó csontfalak és sövények továbbra is megfelelő szilárdságot biztosítanak. – Die Pneumatisation vermindert das Gewicht des Schädels, während die verbleibenden Knochenwände und Septen weiterhin eine ausreichende Festigkeit gewährleisten.
43. Emellett a lufthaltalmú üregek befolyásolják a hang rezonanciáját, alakjuk és kiterjedésük azonban egyénenként, valamint az életkor előrehaladtával jelentősen változhat. – Darüber hinaus beeinflussen die lufthaltigen Räume die Resonanz der Stimme, wobei Form und Ausdehnung individuell und im Verlauf des Lebens erheblich variieren können.
44. Szezámcsontnak (os sesamoideum) azt az ín belsejében fejlődő kisebb csontot nevezzük, amely rendszerint egy erősen terhelt ízület közelében helyezkedik el. – Als Sesambein (Os sesamoideum) bezeichnet man einen kleineren, innerhalb einer Sehne entstehenden Knochen, der gewöhnlich nahe einem stark belasteten Gelenk liegt.
45. Az ín lefutásának megváltoztatásával a szezámcsont távolabb vezetheti az izomerőt az ízület tengelyétől, ezáltal növelve az izom forgatónyomatékát. – Durch die Veränderung des Sehnenverlaufs kann ein Sesambein die Muskelkraft weiter von der Gelenkachse führen und dadurch das Drehmoment des Muskels vergrößern.
46. Egyidejűleg csökkenti az ín és az alatta fekvő csont közötti súrlódást, védi az inat, valamint nagyobb felszínen osztja el a nyomást. – Zugleich vermindert es die Reibung zwischen Sehne und darunterliegendem Knochen, schützt die Sehne und verteilt den Druck auf eine größere Fläche.
47. A térdkalács (patella), az emberi test legnagyobb szezámcsontja, a négyfejű combizom inában fejlődik, és fokozza a térdfeszítés mechanikai hatékonyságát. – Die Kniescheibe (Patella), das größte Sesambein des menschlichen Körpers, entsteht in der Sehne des vierköpfigen Oberschenkelmuskels und steigert die mechanische Wirksamkeit der Kniestreckung.
48. A borsócsont a kéztő hajlító oldalán, a singcsonti csuklóhajlító izom inában helyezkedik el, ahol az ín irányát módosítja. – Das Erbsenbein liegt auf der Beugeseite der Handwurzel in der Sehne des ellenseitigen Handbeugers und verändert dort den Sehnenverlauf.
49. További szezámcsontok rendszeresen találhatók a nagylábujj alapízülete alatt és gyakran a hüvelykujj környezetében, más előfordulásaik azonban változékonyak lehetnek. – Weitere Sesambeine liegen regelmäßig unter dem Grundgelenk der Großzehe und häufig im Bereich des Daumens, während andere Vorkommen variabel sein können.
50. Az alaki osztályozás tehát áttekinthető rendszert ad, de az egyes csontok megértéséhez alakjukat mindig belső szerkezetükkel, helyzetükkel és működésükkel együtt kell vizsgálni. – Die Formklassifikation bietet somit ein übersichtliches System, doch zum Verständnis einzelner Knochen müssen Form, innerer Bau, Lage und Funktion stets gemeinsam betrachtet werden.
(aufklappen)magyar
1. Az emberi csontváz csontjai külső alakjuk, térbeli kiterjedésük és jellegzetes belső felépítésük alapján több alapvető csoportba sorolhatók.
2. Ez az osztályozás nem pusztán leíró rendszer, mivel a csont alakja rendszerint szorosan összefügg elhelyezkedésével, mechanikai terhelésével és feladatával.
3. Alaki szempontból hosszú, rövid, lapos, szabálytalan és lufthaltalmú csontokat, továbbá inakba ágyazott szezámcsontokat különböztetünk meg.
4. Bár a legtöbb csont egyértelműen besorolható, egyes összetett felépítésű képletek több csoport jellegzetességeit is magukon viselik.
5. Hosszú vagy csöves csontnak (os longum) azt a csontot nevezzük, amelynek hossza lényegesen meghaladja szélességét és vastagságát.
6. Tipikus felépítésükben egy megnyúlt csonttest, a diafízis (diaphysis), valamint két kiszélesedő végdarab, a proximális és a disztális epifízis különül el.
7. Miközben a diafízis falát vastag tömör csontállomány alkotja, belsejében velőüreg húzódik, az epifíziseket pedig főként szivacsos állomány építi fel.
8. A hosszú csontok a végtagok tengelyében helyezkednek el, ahol teherhordó oszlopként és az izmok erőhatását közvetítő emelőként működnek.
9. Közéjük tartozik a combcsont (femur) és a karcsont (humerus), amelyek egy-egy szabad végtagszakasz teljes csontos vázát alkotják.
10. Szintén hosszú csont az orsócsont, a singcsont, a sípcsont és a szárkapocscsont, noha páros elrendezésük miatt terhelésük különbözően oszlik meg.
11. A kézközép- és lábközépcsontokat rövid csöves csontoknak is nevezik, mivel kis méretük ellenére testük, alapjuk és fejük különíthető el.
12. Ugyanehhez a csoporthoz tartoznak az ujjpercek, amelyek megnyúlt alakjuk és ízületi végeik alapján miniatűr hosszú csontoknak tekinthetők.
13. Különleges hosszú csont a kulcscsont (clavicula), amely vízszintesen fekszik, S alakban görbül, és nem rendelkezik tipikus velőüreggel.
14. Rövid csontnak (os breve) azokat a képleteket nevezzük, amelyek hosszúsága, szélessége és vastagsága megközelítőleg azonos nagyságrendű.
15. Felszínüket rendszerint vékony tömör kéreg borítja, amely alatt finom gerendázatú, terhelési irányokhoz alkalmazkodó szivacsos csontállomány helyezkedik el.
16. Tömör felépítésük lehetővé teszi, hogy viszonylag kis térben több irányból érkező nyomást fogjanak fel és osszanak el.
17. A nyolc kéztőcsont (ossa carpi) két sorban helyezkedik el, és egymással összekapcsolódva a kéz mozgékony, mégis stabil alapját képezi.
18. Hasonló szerkezeti elvet követ a hét lábtőcsont (ossa tarsi), amelyek azonban nagyobbak, mert álláskor és járáskor jelentős testsúlyt viselnek.
19. A „rövid” megnevezés nem jelent szabályos kockaformát, hiszen például az ugrócsont és a sarokcsont felszíne rendkívül összetett.
20. A borsócsont a kéztőcsontok között található, fejlődése és ínba ágyazott helyzete miatt azonban egyúttal szezámcsontnak is minősül.
21. Lapos csontnak (os planum) nevezzük a széles, lemezszerű csontokat, amelyek vastagsága két másik térbeli kiterjedésükhöz képest csekély.
22. A koponyatető lapos csontjaiban két tömör csontlemez között szivacsos réteg, az úgynevezett diploë helyezkedik el.
23. Nagy felületük révén ezek a csontok egyrészt érzékeny szerveket védenek, másrészt kiterjedt eredési és tapadási területet biztosítanak az izmoknak.
24. A lapocka (scapula) háromszögletű lapos csont, amelynek széles felszínei számos vállövi és felső végtagi izom rögzülését teszik lehetővé.
25. A szegycsont és a bordák szintén lapos csontok, amelyek ívelt elrendeződésükkel a mellkas rugalmas, védelmet nyújtó falát alkotják.
26. A falcsont, valamint a homlok- és nyakszirtcsont kiterjedt részei a koponyaüreget határolva elsősorban az agyvelő mechanikai védelmét szolgálják.
27. Széles, lemezes részei miatt a medencecsontot gyakran a lapos csontokhoz sorolják, jóllehet összetett alakja szabálytalan jellegzetességeket is mutat.
28. A lapos csontok enyhe görbülete és belső szivacsos szerkezete kis tömeg mellett is jelentős hajlítási ellenállást biztosít.
29. Szabálytalan csontnak (os irregularе) az olyan összetett alakú csontokat nevezzük, amelyek egyik egyszerű geometriai alaptípusba sem illeszthetők be.
30. Felszínükön gyakran nyúlványok, árkok, csatornák és nyílások találhatók, amelyek ízületek kialakítására, izmok rögzítésére vagy képletek átvezetésére szolgálnak.
31. A csigolyák (vertebrae) jellegzetes szabálytalan csontok, mivel teherhordó testükhöz ív, ízületi nyúlványok, valamint tövis- és harántnyúlványok kapcsolódnak.
32. Az összecsontosodott keresztcsonti csigolyákból kialakuló keresztcsont ék alakú tömbje egyszerre közvetíti a törzs terhét és zárja a medence hátsó falát.
33. Az állkapocs (mandibula) ívelt teste, felszálló ágai és különböző nyúlványai miatt ugyancsak a szabálytalan csontok közé tartozik.
34. Az ékcsont és a halántékcsont bonyolult felszínei számos koponyaalapi kapcsolatot hoznak létre, miközben belsejükben lufthaltalmú terek is kialakulnak.
35. A nyelvcsont (os hyoideum) szintén szabálytalan csont, amely más csonttal közvetlenül nem ízesül, hanem izmok és szalagok függesztik fel.
36. E csoportban különösen jól megfigyelhető, hogy a csont alakját nem általános séma, hanem a környező szervekhez és erőhatásokhoz való alkalmazkodás határozza meg.
37. A lufthaltalmú vagy pneumatikus csontok (ossa pneumatica) belsejében nyálkahártyával bélelt üregek vagy egymással összeköttetésben álló sejtek találhatók.
38. Ezek a terek rendszerint az orrüreggel vagy a középfüllel közlekednek, ezért nem tekinthetők egyszerűen zárt, levegővel telt csontüregeknek.
39. A homlokcsontban homloküreg, a felső állcsontban arcüreg, az ékcsontban ékcsonti üreg, a rostacsontban pedig számos rostasejt fejlődik ki.
40. Mivel ezek az üregek az orrüreg körül helyezkednek el és abba nyílnak, együttesen orrmelléküregeknek (sinus paranasales) nevezzük őket.
41. A halántékcsont csecsnyúlványában található légtartó sejtek ezzel szemben a dobüreggel állnak kapcsolatban, ezért nem tartoznak az orrmelléküregekhez.
42. A pneumatizáció csökkenti a koponya tömegét, miközben a megmaradó csontfalak és sövények továbbra is megfelelő szilárdságot biztosítanak.
43. Emellett a lufthaltalmú üregek befolyásolják a hang rezonanciáját, alakjuk és kiterjedésük azonban egyénenként, valamint az életkor előrehaladtával jelentősen változhat.
44. Szezámcsontnak (os sesamoideum) azt az ín belsejében fejlődő kisebb csontot nevezzük, amely rendszerint egy erősen terhelt ízület közelében helyezkedik el.
45. Az ín lefutásának megváltoztatásával a szezámcsont távolabb vezetheti az izomerőt az ízület tengelyétől, ezáltal növelve az izom forgatónyomatékát.
46. Egyidejűleg csökkenti az ín és az alatta fekvő csont közötti súrlódást, védi az inat, valamint nagyobb felszínen osztja el a nyomást.
47. A térdkalács (patella), az emberi test legnagyobb szezámcsontja, a négyfejű combizom inában fejlődik, és fokozza a térdfeszítés mechanikai hatékonyságát.
48. A borsócsont a kéztő hajlító oldalán, a singcsonti csuklóhajlító izom inában helyezkedik el, ahol az ín irányát módosítja.
49. További szezámcsontok rendszeresen találhatók a nagylábujj alapízülete alatt és gyakran a hüvelykujj környezetében, más előfordulásaik azonban változékonyak lehetnek.
50. Az alaki osztályozás tehát áttekinthető rendszert ad, de az egyes csontok megértéséhez alakjukat mindig belső szerkezetükkel, helyzetükkel és működésükkel együtt kell vizsgálni.
(aufklappen)német
1. Die Knochen des menschlichen Skeletts lassen sich anhand ihrer äußeren Form, räumlichen Ausdehnung und charakteristischen inneren Struktur in mehrere Grundgruppen einteilen.
2. Diese Einteilung ist nicht nur ein beschreibendes System, da die Knochenform gewöhnlich eng mit Lage, mechanischer Belastung und Funktion zusammenhängt.
3. Nach ihrer Form unterscheidet man lange, kurze, platte, unregelmäßige und lufthaltige Knochen sowie in Sehnen eingelagerte Sesambeine.
4. Obwohl sich die meisten Knochen eindeutig zuordnen lassen, weisen einige komplex gebaute Strukturen Merkmale mehrerer Gruppen auf.
5. Als langen oder röhrenförmigen Knochen (Os longum) bezeichnet man einen Knochen, dessen Länge seine Breite und Dicke deutlich übertrifft.
6. In ihrem typischen Aufbau unterscheidet man einen länglichen Knochenschaft, die Diaphyse, sowie zwei verbreiterte Endstücke, die proximale und die distale Epiphyse.
7. Während die Wand der Diaphyse aus dicker kompakter Knochensubstanz besteht und eine Markhöhle umschließt, werden die Epiphysen überwiegend von Spongiosa aufgebaut.
8. Lange Knochen liegen in den Achsen der Gliedmaßen, wo sie als tragende Säulen und als Hebel zur Übertragung der Muskelkraft wirken.
9. Zu ihnen gehören der Oberschenkelknochen (Femur) und der Oberarmknochen (Humerus), die jeweils das gesamte knöcherne Gerüst eines freien Gliedmaßenabschnitts bilden.
10. Ebenfalls lange Knochen sind Speiche, Elle, Schienbein und Wadenbein, obwohl sich ihre Belastung aufgrund ihrer paarigen Anordnung unterschiedlich verteilt.
11. Mittelhand- und Mittelfußknochen werden auch als kurze Röhrenknochen bezeichnet, da trotz ihrer geringen Größe Schaft, Basis und Kopf unterscheidbar sind.
12. Zu derselben Gruppe gehören die Finger- und Zehenglieder, die aufgrund ihrer länglichen Form und ihrer Gelenkenden als verkleinerte lange Knochen gelten.
13. Ein besonderer langer Knochen ist das Schlüsselbein (Clavicula), das horizontal liegt, S-förmig gekrümmt ist und keine typische Markhöhle besitzt.
14. Als kurzen Knochen (Os breve) bezeichnet man Strukturen, deren Länge, Breite und Dicke ungefähr derselben Größenordnung entsprechen.
15. Ihre Oberfläche wird gewöhnlich von einer dünnen kompakten Rinde bedeckt, unter der eine feinbälkige, an die Belastungsrichtungen angepasste Spongiosa liegt.
16. Ihr kompakter Bau ermöglicht es, auf engem Raum Druckkräfte aus verschiedenen Richtungen aufzunehmen und zu verteilen.
17. Die acht Handwurzelknochen (Ossa carpi) liegen in zwei Reihen und bilden miteinander verbunden die bewegliche, zugleich stabile Grundlage der Hand.
18. Einem ähnlichen Bauprinzip folgen die sieben Fußwurzelknochen (Ossa tarsi), die jedoch größer sind, da sie beim Stehen und Gehen erhebliches Körpergewicht tragen.
19. Die Bezeichnung „kurz“ bedeutet keine regelmäßige Würfelform, denn beispielsweise besitzen Sprungbein und Fersenbein äußerst komplexe Oberflächen.
20. Das Erbsenbein liegt zwischen den Handwurzelknochen, wird aufgrund seiner Entwicklung und seiner Einlagerung in eine Sehne jedoch zugleich als Sesambein eingeordnet.
21. Als platten Knochen (Os planum) bezeichnet man breite, plattenförmige Knochen, deren Dicke im Verhältnis zu ihren beiden anderen räumlichen Ausdehnungen gering ist.
22. In den platten Knochen des Schädeldachs liegt zwischen zwei kompakten Knochenplatten eine schwammartige Schicht, die sogenannte Diploë.
23. Durch ihre große Fläche schützen diese Knochen einerseits empfindliche Organe und bieten andererseits ausgedehnte Ursprungs- und Ansatzgebiete für Muskeln.
24. Das Schulterblatt (Scapula) ist ein dreieckiger platter Knochen, dessen breite Flächen die Befestigung zahlreicher Muskeln des Schultergürtels und der oberen Extremität ermöglichen.
25. Brustbein und Rippen sind ebenfalls platte Knochen, die durch ihre gebogene Anordnung die elastische, schützende Wand des Brustkorbs bilden.
26. Scheitelbein sowie ausgedehnte Teile von Stirn- und Hinterhauptsbein begrenzen die Schädelhöhle und dienen vor allem dem mechanischen Schutz des Gehirns.
27. Wegen seiner breiten, plattenartigen Anteile wird das Hüftbein häufig den platten Knochen zugerechnet, obwohl seine komplexe Form auch unregelmäßige Merkmale aufweist.
28. Die leichte Krümmung und die innere Spongiosastruktur platter Knochen gewährleisten auch bei geringer Masse einen erheblichen Widerstand gegen Biegung.
29. Als unregelmäßigen Knochen (Os irregulare) bezeichnet man komplex geformte Knochen, die sich keinem einfachen geometrischen Grundtyp zuordnen lassen.
30. Auf ihrer Oberfläche finden sich häufig Fortsätze, Furchen, Kanäle und Öffnungen, die Gelenke bilden, Muskeln befestigen oder Strukturen hindurchtreten lassen.
31. Die Wirbel (Vertebrae) sind typische unregelmäßige Knochen, da sich an ihren tragenden Körper ein Bogen, Gelenkfortsätze sowie Dorn- und Querfortsätze anschließen.
32. Der keilförmige Block des aus verschmolzenen Kreuzbeinwirbeln entstandenen Kreuzbeins überträgt zugleich die Rumpflast und schließt die hintere Beckenwand.
33. Der Unterkiefer (Mandibula) gehört wegen seines gebogenen Körpers, seiner aufsteigenden Äste und seiner verschiedenen Fortsätze ebenfalls zu den unregelmäßigen Knochen.
34. Die komplizierten Oberflächen von Keilbein und Schläfenbein bilden zahlreiche Verbindungen an der Schädelbasis, während sich in ihrem Inneren zugleich lufthaltige Räume entwickeln.
35. Auch das Zungenbein (Os hyoideum) ist ein unregelmäßiger Knochen, der mit keinem anderen Knochen direkt gelenkig verbunden, sondern durch Muskeln und Bänder aufgehängt ist.
36. In dieser Gruppe zeigt sich besonders deutlich, dass die Knochenform nicht durch ein allgemeines Schema, sondern durch die Anpassung an Nachbarorgane und Belastungen bestimmt wird.
37. Lufthaltige oder pneumatisierte Knochen (Ossa pneumatica) enthalten schleimhautbedeckte Höhlen oder miteinander verbundene luftgefüllte Zellen.
38. Diese Räume stehen gewöhnlich mit der Nasenhöhle oder dem Mittelohr in Verbindung und sind daher keine einfachen geschlossenen, luftgefüllten Knochenhöhlen.
39. Im Stirnbein entsteht die Stirnhöhle, im Oberkiefer die Kieferhöhle, im Keilbein die Keilbeinhöhle und im Siebbein entwickeln sich zahlreiche Siebbeinzellen.
40. Da diese Höhlen um die Nasenhöhle liegen und in sie münden, werden sie gemeinsam als Nasennebenhöhlen (Sinus paranasales) bezeichnet.
41. Die Luftzellen im Warzenfortsatz des Schläfenbeins stehen dagegen mit der Paukenhöhle in Verbindung und gehören deshalb nicht zu den Nasennebenhöhlen.
42. Die Pneumatisation vermindert das Gewicht des Schädels, während die verbleibenden Knochenwände und Septen weiterhin eine ausreichende Festigkeit gewährleisten.
43. Darüber hinaus beeinflussen die lufthaltigen Räume die Resonanz der Stimme, wobei Form und Ausdehnung individuell und im Verlauf des Lebens erheblich variieren können.
44. Als Sesambein (Os sesamoideum) bezeichnet man einen kleineren, innerhalb einer Sehne entstehenden Knochen, der gewöhnlich nahe einem stark belasteten Gelenk liegt.
45. Durch die Veränderung des Sehnenverlaufs kann ein Sesambein die Muskelkraft weiter von der Gelenkachse führen und dadurch das Drehmoment des Muskels vergrößern.
46. Zugleich vermindert es die Reibung zwischen Sehne und darunterliegendem Knochen, schützt die Sehne und verteilt den Druck auf eine größere Fläche.
47. Die Kniescheibe (Patella), das größte Sesambein des menschlichen Körpers, entsteht in der Sehne des vierköpfigen Oberschenkelmuskels und steigert die mechanische Wirksamkeit der Kniestreckung.
48. Das Erbsenbein liegt auf der Beugeseite der Handwurzel in der Sehne des ellenseitigen Handbeugers und verändert dort den Sehnenverlauf.
49. Weitere Sesambeine liegen regelmäßig unter dem Grundgelenk der Großzehe und häufig im Bereich des Daumens, während andere Vorkommen variabel sein können.
50. Die Formklassifikation bietet somit ein übersichtliches System, doch zum Verständnis einzelner Knochen müssen Form, innerer Bau, Lage und Funktion stets gemeinsam betrachtet werden.