8.3 – A vércsoportok – Die Blutgruppen
1. A vércsoportokat a vörösvértestek felszínén található meghatározott antigének alapján különítjük el. – Die Blutgruppen werden anhand bestimmter Antigene auf der Oberfläche der roten Blutkörperchen unterschieden.
2. Ezek az antigének öröklött felszíni molekulák, amelyek egyénenként eltérő összetételben fordulhatnak elő. – Diese Antigene sind erbliche Oberflächenmoleküle, die bei verschiedenen Menschen in unterschiedlicher Zusammensetzung vorkommen können.
3. A vérplazmában olyan ellenanyagok lehetnek jelen, amelyek az idegen vércsoport-antigénekhez kötődnek. – Im Blutplasma können Antikörper vorhanden sein, die sich an fremde Blutgruppenantigene binden.
4. Az antigén és a hozzá illő ellenanyag találkozása a vörösvértestek összecsapódását okozhatja. – Das Zusammentreffen eines Antigens mit dem passenden Antikörper kann zur Verklumpung der roten Blutkörperchen führen.
5. Ezt a látható összecsapódást agglutinációnak nevezzük. – Diese sichtbare Verklumpung wird als Agglutination bezeichnet.
6. Az összecsapódott vörösvértestek károsodhatnak, és sejthártyájuk széteshet. – Die verklumpten roten Blutkörperchen können geschädigt werden und ihre Zellmembran kann zerfallen.
7. A vörösvértestek szétesését hemolízisnek nevezzük. – Der Zerfall der roten Blutkörperchen wird als Hämolyse bezeichnet.
8. A súlyos agglutináció és hemolízis életveszélyes vérátömlesztési reakciót válthat ki. – Eine schwere Agglutination und Hämolyse kann eine lebensbedrohliche Transfusionsreaktion auslösen.
9. Az emberi vércsoportok közül a legfontosabb az AB0- és a Rhesus-rendszer. – Von den menschlichen Blutgruppensystemen sind das AB0- und das Rhesus-System am wichtigsten.
10. Az AB0-rendszer a vörösvértestek felszínén található A és B antigénen alapul. – Das AB0-System beruht auf den Antigenen A und B auf der Oberfläche der roten Blutkörperchen.
11. Az A vércsoportú személy vörösvértestjeinek felszínén A antigén található. – Bei einer Person mit Blutgruppe A befindet sich das A-Antigen auf der Oberfläche der roten Blutkörperchen.
12. Az A vércsoportú személy plazmája a B antigén ellen irányuló anti-B ellenanyagot tartalmaz. – Das Plasma einer Person mit Blutgruppe A enthält gegen das B-Antigen gerichtete Anti-B-Antikörper.
13. A B vércsoportú személy vörösvértestjei B antigént hordoznak. – Die roten Blutkörperchen einer Person mit Blutgruppe B tragen das B-Antigen.
14. A B vércsoportú személy plazmájában az A antigén ellen ható anti-A ellenanyag található. – Im Plasma einer Person mit Blutgruppe B befinden sich gegen das A-Antigen wirkende Anti-A-Antikörper.
15. Az AB vércsoportú személy vörösvértestjein A és B antigén egyaránt jelen van. – Auf den roten Blutkörperchen einer Person mit Blutgruppe AB sind sowohl das A- als auch das B-Antigen vorhanden.
16. Az AB vércsoportú személy plazmája rendszerint sem anti-A, sem anti-B ellenanyagot nem tartalmaz. – Das Plasma einer Person mit Blutgruppe AB enthält normalerweise weder Anti-A- noch Anti-B-Antikörper.
17. A 0 vércsoportú személy vörösvértestjein sem A, sem B antigén nincs. – Auf den roten Blutkörperchen einer Person mit Blutgruppe 0 befindet sich weder das A- noch das B-Antigen.
18. A 0 vércsoportú személy plazmájában anti-A és anti-B ellenanyag egyaránt megtalálható. – Im Plasma einer Person mit Blutgruppe 0 sind sowohl Anti-A- als auch Anti-B-Antikörper vorhanden.
19. Az AB0-rendszer ellenanyagai többnyire természetes módon alakulnak ki a születést követő hónapokban. – Die Antikörper des AB0-Systems entwickeln sich überwiegend auf natürliche Weise in den Monaten nach der Geburt.
20. Kialakulásukat a környezetben előforduló, az A és B antigénhez hasonló molekulák segítik elő. – Ihre Bildung wird durch in der Umwelt vorkommende Moleküle gefördert, die den A- und B-Antigenen ähneln.
21. Az AB0-ellenanyagok többsége az immunglobulinok IgM osztályába tartozik. – Die meisten AB0-Antikörper gehören zur Immunglobulinklasse IgM.
22. Ezek a nagyméretű ellenanyagok általában nem jutnak át a méhlepényen. – Diese großen Antikörper können die Plazenta normalerweise nicht passieren.
23. A vércsoportot két öröklött génváltozat együttes hatása határozza meg. – Die Blutgruppe wird durch das Zusammenwirken zweier erblicher Genvarianten bestimmt.
24. Az A és a B tulajdonság egymással szemben egyenrangúan, vagyis kodominánsan öröklődik. – Die Merkmale A und B werden gleichwertig, also kodominant, vererbt.
25. Ezért az A és B génváltozatot öröklő személy vércsoportja AB lesz. – Deshalb besitzt eine Person, die die Genvarianten A und B erbt, die Blutgruppe AB.
26. A 0 tulajdonság az A és a B tulajdonsággal szemben recesszíven öröklődik. – Das Merkmal 0 wird gegenüber den Merkmalen A und B rezessiv vererbt.
27. A 0 vércsoport kialakulásához mindkét szülőtől 0 génváltozatot kell örökölni. – Für die Entstehung der Blutgruppe 0 muss von beiden Eltern jeweils eine 0-Genvariante geerbt werden.
28. A vércsoport meghatározásakor a vizsgált vért ismert anti-A és anti-B ellenanyagot tartalmazó próbafolyadékokkal keverik. – Bei der Blutgruppenbestimmung wird das untersuchte Blut mit Testflüssigkeiten gemischt, die bekannte Anti-A- und Anti-B-Antikörper enthalten.
29. Az anti-A próbafolyadékkal kialakuló agglutináció az A antigén jelenlétét mutatja. – Eine Agglutination mit der Anti-A-Testflüssigkeit weist auf das Vorhandensein des A-Antigens hin.
30. Az anti-B próbafolyadékkal kialakuló agglutináció a B antigén jelenlétét jelzi. – Eine Agglutination mit der Anti-B-Testflüssigkeit zeigt das Vorhandensein des B-Antigens an.
31. A két próba eredményéből meghatározható, hogy a vér az A, B, AB vagy 0 csoportba tartozik-e. – Aus den Ergebnissen beider Tests lässt sich bestimmen, ob das Blut zur Gruppe A, B, AB oder 0 gehört.
32. Vérátömlesztés előtt a donor és a befogadó vércsoportját egyaránt meg kell határozni. – Vor einer Bluttransfusion müssen sowohl die Blutgruppe des Spenders als auch die des Empfängers bestimmt werden.
33. A laboratóriumban keresztpróbával is ellenőrzik, hogy a donor vörösvértestjei összeférnek-e a befogadó plazmájával. – Im Labor wird zusätzlich mit einer Kreuzprobe geprüft, ob die roten Blutkörperchen des Spenders mit dem Plasma des Empfängers verträglich sind.
34. A vérátömlesztés során elsősorban az azonos AB0-vércsoportba tartozó vérkészítmény alkalmazására törekednek. – Bei einer Bluttransfusion wird in erster Linie die Verwendung eines Blutpräparats derselben AB0-Blutgruppe angestrebt.
35. Sürgős esetben a 0 vércsoportú vörösvérsejt-koncentrátum bizonyos feltételek mellett más AB0-csoportú személynek is adható. – In Notfällen kann ein Erythrozytenkonzentrat der Blutgruppe 0 unter bestimmten Voraussetzungen auch einer Person mit einer anderen AB0-Blutgruppe gegeben werden.
36. Emiatt a 0 vércsoportot a vörösvértestek átadása szempontjából gyakran általános donorvércsoportnak nevezik. – Deshalb wird die Blutgruppe 0 im Hinblick auf die Übertragung roter Blutkörperchen häufig als Universalspenderblutgruppe bezeichnet.
37. Ez a megnevezés azonban leegyszerűsítő, mert a Rhesus-tulajdonságot és más vércsoport-antigéneket is figyelembe kell venni. – Diese Bezeichnung ist jedoch vereinfachend, weil auch das Rhesusmerkmal und weitere Blutgruppenantigene berücksichtigt werden müssen.
38. Az AB vércsoportú személy vörösvérsejt-koncentrátum esetén az AB0-rendszeren belül több csoportból is kaphat vért. – Eine Person mit Blutgruppe AB kann bei Erythrozytenkonzentraten innerhalb des AB0-Systems Blut aus mehreren Gruppen erhalten.
39. Emiatt az AB vércsoportot ebben a korlátozott értelemben általános befogadónak nevezik. – Deshalb wird die Blutgruppe AB in diesem eingeschränkten Sinn als Universalempfänger bezeichnet.
40. A vérplazma átömlesztésénél az összeférhetőség szabályai részben fordítottak, mert ilyenkor a donor ellenanyagai kerülnek a befogadóba. – Bei der Übertragung von Blutplasma sind die Verträglichkeitsregeln teilweise umgekehrt, weil dabei die Antikörper des Spenders in den Empfänger gelangen.
41. A Rhesus-rendszer több antigént foglal magában, amelyek közül a D antigénnek van a legnagyobb klinikai jelentősége. – Das Rhesus-System umfasst mehrere Antigene, von denen das D-Antigen die größte klinische Bedeutung besitzt.
42. Akinek a vörösvértestjein D antigén található, azt Rhesus-pozitívnak nevezzük. – Eine Person, deren rote Blutkörperchen das D-Antigen tragen, wird als Rhesus-positiv bezeichnet.
43. Akinek a vörösvértestjeiről hiányzik a D antigén, azt Rhesus-negatívnak nevezzük. – Eine Person, deren rote Blutkörperchen kein D-Antigen tragen, wird als Rhesus-negativ bezeichnet.
44. A Rhesus-negatív emberek plazmájában eredetileg nincs természetes anti-D ellenanyag. – Im Plasma Rhesus-negativer Menschen befinden sich ursprünglich keine natürlichen Anti-D-Antikörper.
45. Anti-D ellenanyag csak akkor képződik, ha a Rhesus-negatív szervezet Rhesus-pozitív vörösvértestekkel találkozik. – Anti-D-Antikörper entstehen erst, wenn der Rhesus-negative Organismus mit Rhesus-positiven roten Blutkörperchen in Kontakt kommt.
46. Ilyen érintkezés történhet nem megfelelő vérátömlesztés vagy terhesség során. – Ein solcher Kontakt kann bei einer unverträglichen Bluttransfusion oder während einer Schwangerschaft auftreten.
47. Az első találkozás érzékennyé teheti az immunrendszert, amely ezt követően anti-D ellenanyagot termel. – Der erste Kontakt kann das Immunsystem sensibilisieren, das anschließend Anti-D-Antikörper bildet.
48. Az anti-D ellenanyagok az IgG osztályba tartoznak, ezért átjuthatnak a méhlepényen. – Anti-D-Antikörper gehören zur Klasse IgG und können deshalb die Plazenta passieren.
49. Rhesus-összeférhetetlenség akkor alakulhat ki, ha a Rhesus-negatív anya Rhesus-pozitív magzatot hordoz. – Eine Rhesusunverträglichkeit kann entstehen, wenn eine Rhesus-negative Mutter einen Rhesus-positiven Fötus trägt.
50. Ha az anya már érzékennyé vált, ellenanyagai károsíthatják a magzat vörösvértestjeit. – Wenn die Mutter bereits sensibilisiert wurde, können ihre Antikörper die roten Blutkörperchen des Fötus schädigen.
51. Ennek következménye az újszülött hemolitikus betegsége lehet. – Die Folge kann eine hämolytische Erkrankung des Neugeborenen sein.
52. A Rhesus-negatív anya megfelelő időben adott anti-D immunglobulinnal megvédhető az érzékennyé válástól. – Eine Rhesus-negative Mutter kann durch rechtzeitig verabreichtes Anti-D-Immunglobulin vor einer Sensibilisierung geschützt werden.
53. Az AB0- és a Rhesus-rendszeren kívül számos további vércsoportrendszer is ismert. – Neben dem AB0- und dem Rhesus-System sind zahlreiche weitere Blutgruppensysteme bekannt.
54. Ezek közé tartozik például a Kell-, a Duffy- és a Kidd-rendszer, amelyek szintén okozhatnak vérátömlesztési reakciókat. – Dazu gehören beispielsweise das Kell-, das Duffy- und das Kidd-System, die ebenfalls Transfusionsreaktionen verursachen können.
55. A biztonságos vérátömlesztés alapja ezért a pontos vércsoport-meghatározás, az ellenanyagszűrés és az összeférhetőség gondos ellenőrzése. – Die Grundlage einer sicheren Bluttransfusion sind daher die genaue Blutgruppenbestimmung, die Antikörpersuche und die sorgfältige Prüfung der Verträglichkeit.
(aufklappen)magyar
1. A vércsoportokat a vörösvértestek felszínén található meghatározott antigének alapján különítjük el.
2. Ezek az antigének öröklött felszíni molekulák, amelyek egyénenként eltérő összetételben fordulhatnak elő.
3. A vérplazmában olyan ellenanyagok lehetnek jelen, amelyek az idegen vércsoport-antigénekhez kötődnek.
4. Az antigén és a hozzá illő ellenanyag találkozása a vörösvértestek összecsapódását okozhatja.
5. Ezt a látható összecsapódást agglutinációnak nevezzük.
6. Az összecsapódott vörösvértestek károsodhatnak, és sejthártyájuk széteshet.
7. A vörösvértestek szétesését hemolízisnek nevezzük.
8. A súlyos agglutináció és hemolízis életveszélyes vérátömlesztési reakciót válthat ki.
9. Az emberi vércsoportok közül a legfontosabb az AB0- és a Rhesus-rendszer.
10. Az AB0-rendszer a vörösvértestek felszínén található A és B antigénen alapul.
11. Az A vércsoportú személy vörösvértestjeinek felszínén A antigén található.
12. Az A vércsoportú személy plazmája a B antigén ellen irányuló anti-B ellenanyagot tartalmaz.
13. A B vércsoportú személy vörösvértestjei B antigént hordoznak.
14. A B vércsoportú személy plazmájában az A antigén ellen ható anti-A ellenanyag található.
15. Az AB vércsoportú személy vörösvértestjein A és B antigén egyaránt jelen van.
16. Az AB vércsoportú személy plazmája rendszerint sem anti-A, sem anti-B ellenanyagot nem tartalmaz.
17. A 0 vércsoportú személy vörösvértestjein sem A, sem B antigén nincs.
18. A 0 vércsoportú személy plazmájában anti-A és anti-B ellenanyag egyaránt megtalálható.
19. Az AB0-rendszer ellenanyagai többnyire természetes módon alakulnak ki a születést követő hónapokban.
20. Kialakulásukat a környezetben előforduló, az A és B antigénhez hasonló molekulák segítik elő.
21. Az AB0-ellenanyagok többsége az immunglobulinok IgM osztályába tartozik.
22. Ezek a nagyméretű ellenanyagok általában nem jutnak át a méhlepényen.
23. A vércsoportot két öröklött génváltozat együttes hatása határozza meg.
24. Az A és a B tulajdonság egymással szemben egyenrangúan, vagyis kodominánsan öröklődik.
25. Ezért az A és B génváltozatot öröklő személy vércsoportja AB lesz.
26. A 0 tulajdonság az A és a B tulajdonsággal szemben recesszíven öröklődik.
27. A 0 vércsoport kialakulásához mindkét szülőtől 0 génváltozatot kell örökölni.
28. A vércsoport meghatározásakor a vizsgált vért ismert anti-A és anti-B ellenanyagot tartalmazó próbafolyadékokkal keverik.
29. Az anti-A próbafolyadékkal kialakuló agglutináció az A antigén jelenlétét mutatja.
30. Az anti-B próbafolyadékkal kialakuló agglutináció a B antigén jelenlétét jelzi.
31. A két próba eredményéből meghatározható, hogy a vér az A, B, AB vagy 0 csoportba tartozik-e.
32. Vérátömlesztés előtt a donor és a befogadó vércsoportját egyaránt meg kell határozni.
33. A laboratóriumban keresztpróbával is ellenőrzik, hogy a donor vörösvértestjei összeférnek-e a befogadó plazmájával.
34. A vérátömlesztés során elsősorban az azonos AB0-vércsoportba tartozó vérkészítmény alkalmazására törekednek.
35. Sürgős esetben a 0 vércsoportú vörösvérsejt-koncentrátum bizonyos feltételek mellett más AB0-csoportú személynek is adható.
36. Emiatt a 0 vércsoportot a vörösvértestek átadása szempontjából gyakran általános donorvércsoportnak nevezik.
37. Ez a megnevezés azonban leegyszerűsítő, mert a Rhesus-tulajdonságot és más vércsoport-antigéneket is figyelembe kell venni.
38. Az AB vércsoportú személy vörösvérsejt-koncentrátum esetén az AB0-rendszeren belül több csoportból is kaphat vért.
39. Emiatt az AB vércsoportot ebben a korlátozott értelemben általános befogadónak nevezik.
40. A vérplazma átömlesztésénél az összeférhetőség szabályai részben fordítottak, mert ilyenkor a donor ellenanyagai kerülnek a befogadóba.
41. A Rhesus-rendszer több antigént foglal magában, amelyek közül a D antigénnek van a legnagyobb klinikai jelentősége.
42. Akinek a vörösvértestjein D antigén található, azt Rhesus-pozitívnak nevezzük.
43. Akinek a vörösvértestjeiről hiányzik a D antigén, azt Rhesus-negatívnak nevezzük.
44. A Rhesus-negatív emberek plazmájában eredetileg nincs természetes anti-D ellenanyag.
45. Anti-D ellenanyag csak akkor képződik, ha a Rhesus-negatív szervezet Rhesus-pozitív vörösvértestekkel találkozik.
46. Ilyen érintkezés történhet nem megfelelő vérátömlesztés vagy terhesség során.
47. Az első találkozás érzékennyé teheti az immunrendszert, amely ezt követően anti-D ellenanyagot termel.
48. Az anti-D ellenanyagok az IgG osztályba tartoznak, ezért átjuthatnak a méhlepényen.
49. Rhesus-összeférhetetlenség akkor alakulhat ki, ha a Rhesus-negatív anya Rhesus-pozitív magzatot hordoz.
50. Ha az anya már érzékennyé vált, ellenanyagai károsíthatják a magzat vörösvértestjeit.
51. Ennek következménye az újszülött hemolitikus betegsége lehet.
52. A Rhesus-negatív anya megfelelő időben adott anti-D immunglobulinnal megvédhető az érzékennyé válástól.
53. Az AB0- és a Rhesus-rendszeren kívül számos további vércsoportrendszer is ismert.
54. Ezek közé tartozik például a Kell-, a Duffy- és a Kidd-rendszer, amelyek szintén okozhatnak vérátömlesztési reakciókat.
55. A biztonságos vérátömlesztés alapja ezért a pontos vércsoport-meghatározás, az ellenanyagszűrés és az összeférhetőség gondos ellenőrzése.
(aufklappen)német
1. Die Blutgruppen werden anhand bestimmter Antigene auf der Oberfläche der roten Blutkörperchen unterschieden.
2. Diese Antigene sind erbliche Oberflächenmoleküle, die bei verschiedenen Menschen in unterschiedlicher Zusammensetzung vorkommen können.
3. Im Blutplasma können Antikörper vorhanden sein, die sich an fremde Blutgruppenantigene binden.
4. Das Zusammentreffen eines Antigens mit dem passenden Antikörper kann zur Verklumpung der roten Blutkörperchen führen.
5. Diese sichtbare Verklumpung wird als Agglutination bezeichnet.
6. Die verklumpten roten Blutkörperchen können geschädigt werden und ihre Zellmembran kann zerfallen.
7. Der Zerfall der roten Blutkörperchen wird als Hämolyse bezeichnet.
8. Eine schwere Agglutination und Hämolyse kann eine lebensbedrohliche Transfusionsreaktion auslösen.
9. Von den menschlichen Blutgruppensystemen sind das AB0- und das Rhesus-System am wichtigsten.
10. Das AB0-System beruht auf den Antigenen A und B auf der Oberfläche der roten Blutkörperchen.
11. Bei einer Person mit Blutgruppe A befindet sich das A-Antigen auf der Oberfläche der roten Blutkörperchen.
12. Das Plasma einer Person mit Blutgruppe A enthält gegen das B-Antigen gerichtete Anti-B-Antikörper.
13. Die roten Blutkörperchen einer Person mit Blutgruppe B tragen das B-Antigen.
14. Im Plasma einer Person mit Blutgruppe B befinden sich gegen das A-Antigen wirkende Anti-A-Antikörper.
15. Auf den roten Blutkörperchen einer Person mit Blutgruppe AB sind sowohl das A- als auch das B-Antigen vorhanden.
16. Das Plasma einer Person mit Blutgruppe AB enthält normalerweise weder Anti-A- noch Anti-B-Antikörper.
17. Auf den roten Blutkörperchen einer Person mit Blutgruppe 0 befindet sich weder das A- noch das B-Antigen.
18. Im Plasma einer Person mit Blutgruppe 0 sind sowohl Anti-A- als auch Anti-B-Antikörper vorhanden.
19. Die Antikörper des AB0-Systems entwickeln sich überwiegend auf natürliche Weise in den Monaten nach der Geburt.
20. Ihre Bildung wird durch in der Umwelt vorkommende Moleküle gefördert, die den A- und B-Antigenen ähneln.
21. Die meisten AB0-Antikörper gehören zur Immunglobulinklasse IgM.
22. Diese großen Antikörper können die Plazenta normalerweise nicht passieren.
23. Die Blutgruppe wird durch das Zusammenwirken zweier erblicher Genvarianten bestimmt.
24. Die Merkmale A und B werden gleichwertig, also kodominant, vererbt.
25. Deshalb besitzt eine Person, die die Genvarianten A und B erbt, die Blutgruppe AB.
26. Das Merkmal 0 wird gegenüber den Merkmalen A und B rezessiv vererbt.
27. Für die Entstehung der Blutgruppe 0 muss von beiden Eltern jeweils eine 0-Genvariante geerbt werden.
28. Bei der Blutgruppenbestimmung wird das untersuchte Blut mit Testflüssigkeiten gemischt, die bekannte Anti-A- und Anti-B-Antikörper enthalten.
29. Eine Agglutination mit der Anti-A-Testflüssigkeit weist auf das Vorhandensein des A-Antigens hin.
30. Eine Agglutination mit der Anti-B-Testflüssigkeit zeigt das Vorhandensein des B-Antigens an.
31. Aus den Ergebnissen beider Tests lässt sich bestimmen, ob das Blut zur Gruppe A, B, AB oder 0 gehört.
32. Vor einer Bluttransfusion müssen sowohl die Blutgruppe des Spenders als auch die des Empfängers bestimmt werden.
33. Im Labor wird zusätzlich mit einer Kreuzprobe geprüft, ob die roten Blutkörperchen des Spenders mit dem Plasma des Empfängers verträglich sind.
34. Bei einer Bluttransfusion wird in erster Linie die Verwendung eines Blutpräparats derselben AB0-Blutgruppe angestrebt.
35. In Notfällen kann ein Erythrozytenkonzentrat der Blutgruppe 0 unter bestimmten Voraussetzungen auch einer Person mit einer anderen AB0-Blutgruppe gegeben werden.
36. Deshalb wird die Blutgruppe 0 im Hinblick auf die Übertragung roter Blutkörperchen häufig als Universalspenderblutgruppe bezeichnet.
37. Diese Bezeichnung ist jedoch vereinfachend, weil auch das Rhesusmerkmal und weitere Blutgruppenantigene berücksichtigt werden müssen.
38. Eine Person mit Blutgruppe AB kann bei Erythrozytenkonzentraten innerhalb des AB0-Systems Blut aus mehreren Gruppen erhalten.
39. Deshalb wird die Blutgruppe AB in diesem eingeschränkten Sinn als Universalempfänger bezeichnet.
40. Bei der Übertragung von Blutplasma sind die Verträglichkeitsregeln teilweise umgekehrt, weil dabei die Antikörper des Spenders in den Empfänger gelangen.
41. Das Rhesus-System umfasst mehrere Antigene, von denen das D-Antigen die größte klinische Bedeutung besitzt.
42. Eine Person, deren rote Blutkörperchen das D-Antigen tragen, wird als Rhesus-positiv bezeichnet.
43. Eine Person, deren rote Blutkörperchen kein D-Antigen tragen, wird als Rhesus-negativ bezeichnet.
44. Im Plasma Rhesus-negativer Menschen befinden sich ursprünglich keine natürlichen Anti-D-Antikörper.
45. Anti-D-Antikörper entstehen erst, wenn der Rhesus-negative Organismus mit Rhesus-positiven roten Blutkörperchen in Kontakt kommt.
46. Ein solcher Kontakt kann bei einer unverträglichen Bluttransfusion oder während einer Schwangerschaft auftreten.
47. Der erste Kontakt kann das Immunsystem sensibilisieren, das anschließend Anti-D-Antikörper bildet.
48. Anti-D-Antikörper gehören zur Klasse IgG und können deshalb die Plazenta passieren.
49. Eine Rhesusunverträglichkeit kann entstehen, wenn eine Rhesus-negative Mutter einen Rhesus-positiven Fötus trägt.
50. Wenn die Mutter bereits sensibilisiert wurde, können ihre Antikörper die roten Blutkörperchen des Fötus schädigen.
51. Die Folge kann eine hämolytische Erkrankung des Neugeborenen sein.
52. Eine Rhesus-negative Mutter kann durch rechtzeitig verabreichtes Anti-D-Immunglobulin vor einer Sensibilisierung geschützt werden.
53. Neben dem AB0- und dem Rhesus-System sind zahlreiche weitere Blutgruppensysteme bekannt.
54. Dazu gehören beispielsweise das Kell-, das Duffy- und das Kidd-System, die ebenfalls Transfusionsreaktionen verursachen können.
55. Die Grundlage einer sicheren Bluttransfusion sind daher die genaue Blutgruppenbestimmung, die Antikörpersuche und die sorgfältige Prüfung der Verträglichkeit.