11.3.1 A közeli kanyarulatos csatorna és a kacs – Proximaler Tubulus und Henle-Schleife
1. A Bowman-tok vizeleti pólusánál kezdődő közeli kanyarulatos csatornába jut a glomerulusban képződött szűrlet, amely itt már jelentős átalakuláson megy keresztül. – Am Harnpol der Bowman-Kapsel gelangt das im Glomerulus gebildete Filtrat in den proximalen Tubulus, wo es bereits erheblich verändert wird.
2. E tubulusszakasz, amelyet latinul tubulus contortus proximalisnak neveznek, a nefron leghosszabb és anyagcsere szempontjából egyik legaktívabb része. – Dieser als Tubulus contortus proximalis bezeichnete Abschnitt ist der längste und stoffwechselphysiologisch aktivste Teil des Nephrons.
3. Szerkezetében egy kéregállományban kanyargó és egy kezdetben a velősugárban haladó egyenes rész különíthető el, amelyek folyamatosan mennek át egymásba. – Strukturell lassen sich ein in der Nierenrinde gewundener und ein zunächst im Markstrahl verlaufender gerader Teil unterscheiden, die kontinuierlich ineinander übergehen.
4. A kanyarulatos rész a vesetestecskék közötti kéreglabirintusban helyezkedik el, ahol szabálytalan hurkai többszörösen megközelítik ugyanazon nefron vesetestecskéjét. – Der gewundene Teil liegt im Rindenlabyrinth zwischen den Nierenkörperchen, wo sich seine unregelmäßigen Windungen dem Nierenkörperchen desselben Nephrons mehrfach nähern.
5. Innen a csatorna kiegyenesedve a velősugárba lép, majd a kéreg és a velő határán folytatódva részt vesz a Henle-kacs kialakításában. – Von hier tritt der Tubulus begradigt in den Markstrahl ein und beteiligt sich nach Überschreiten der Rinden-Mark-Grenze an der Bildung der Henle-Schleife.
6. Mikroszkóposan a közeli csatornát egyrétegű köbhám béleli, amelynek magas, sejtszervecskékben gazdag sejtjei csak kevéssé elkülönülő sejthatárokat mutatnak. – Mikroskopisch ist der proximale Tubulus mit einem einschichtigen kubischen Epithel ausgekleidet, dessen hohe, organellenreiche Zellen nur undeutlich erkennbare Zellgrenzen aufweisen.
7. Az üreg felé tekintő felszínt sűrű mikrobolyhok alkotta kefeszegély borítja, amely nagymértékben megnöveli a visszaszívás rendelkezésére álló felületet. – Die dem Lumen zugewandte Oberfläche trägt einen dichten Bürstensaum aus Mikrovilli, der die für die Rückresorption verfügbare Fläche erheblich vergrößert.
8. A kefeszegély miatt a csatorna ürege szövettani metszetben keskenynek, szabálytalannak és részben elmosódottnak látszik. – Aufgrund des Bürstensaums erscheint das Lumen des Tubulus im histologischen Schnitt eng, unregelmäßig und teilweise verwaschen.
9. Bazális felszínükön a hámsejtek mély membránbetűrődéseket hordoznak, amelyek között hosszanti elrendeződésű mitokondriumok hozzák létre a jellegzetes bazális csíkoltságot. – An ihrer basalen Oberfläche besitzen die Epithelzellen tiefe Membraneinfaltungen, zwischen denen längs angeordnete Mitochondrien die charakteristische basale Streifung erzeugen.
10. Mindezek a szerkezeti sajátosságok arra utalnak, hogy a proximális tubulusban rendkívül intenzív, jelentős energiafelhasználással járó transzportfolyamatok zajlanak. – Diese strukturellen Besonderheiten weisen darauf hin, dass im proximalen Tubulus außerordentlich intensive und energieaufwendige Transportvorgänge stattfinden.
11. A szűrletből itt szívódik vissza a nátrium és a víz mintegy kétharmada, továbbá a klorid, a kálium és számos más ion jelentős része. – Aus dem Filtrat werden hier etwa zwei Drittel des Natriums und Wassers sowie ein erheblicher Teil des Chlorids, Kaliums und zahlreicher weiterer Ionen rückresorbiert.
12. Mivel a nátrium aktív transzportja ozmotikus gradienst hoz létre, a víz az aquaporin-1 vízcsatornákon és a sejtek közötti réseken keresztül követi az oldott anyagokat. – Da der aktive Natriumtransport einen osmotischen Gradienten erzeugt, folgt das Wasser den gelösten Stoffen über Aquaporin-1-Wasserkanäle und durch die Zwischenräume der Zellen.
13. Közel izoozmotikus visszaszívás során ezért a csatornafolyadék térfogata erősen csökken, ozmotikus koncentrációja azonban kezdetben alig változik. – Bei der annähernd isoosmotischen Rückresorption nimmt das Volumen der Tubulusflüssigkeit daher stark ab, während sich ihre osmotische Konzentration zunächst kaum verändert.
14. Egészséges körülmények között a glükóz és az aminosavak gyakorlatilag teljes mennyisége visszakerül a vérbe, mielőtt a szűrlet elhagyná a proximális szakaszt. – Unter gesunden Bedingungen gelangen Glukose und Aminosäuren nahezu vollständig in das Blut zurück, bevor das Filtrat den proximalen Abschnitt verlässt.
15. A bikarbonát nagy részének visszaszívása révén ez a tubulusrész alapvetően hozzájárul a vér sav-bázis egyensúlyának fenntartásához. – Durch die Rückresorption des größten Teils des Bikarbonats trägt dieser Tubulusabschnitt wesentlich zur Aufrechterhaltung des Säure-Basen-Gleichgewichts des Blutes bei.
16. Nemcsak visszaszívás történik, mivel a hámsejtek hidrogénionokat, ammóniumot és különböző szerves vegyületeket is kiválasztanak a csatorna üregébe. – Es findet nicht nur Rückresorption statt, da die Epithelzellen auch Wasserstoffionen, Ammonium und verschiedene organische Verbindungen in das Tubuluslumen sezernieren.
17. A szerves savak és bázisok transzportja lehetővé teszi számos gyógyszer, anyagcseretermék és idegen anyag gyors eltávolítását a vérből. – Der Transport organischer Säuren und Basen ermöglicht die rasche Entfernung zahlreicher Arzneistoffe, Stoffwechselprodukte und körperfremder Substanzen aus dem Blut.
18. Nagy energiaigénye és gazdag mitokondriumállománya miatt a proximális tubulus különösen érzékeny az oxigénhiányra és bizonyos mérgező anyagokra. – Wegen seines hohen Energiebedarfs und seines großen Mitochondrienbestands reagiert der proximale Tubulus besonders empfindlich auf Sauerstoffmangel und bestimmte Giftstoffe.
19. A proximális egyenes rész elhagyásával a csatorna fala fokozatosan elvékonyodik, miközben a nefron a velőállomány mélyebb rétegei felé fordul. – Nach Verlassen des geraden proximalen Abschnitts wird die Tubuluswand allmählich dünner, während sich das Nephron den tieferen Schichten des Nierenmarks zuwendet.
20. Ezzel kezdetét veszi a Henle-kacs, amely funkcionálisan a proximális egyenes részből, a vékony szárakból és a disztális tubulus vastag felszálló részéből áll. – Damit beginnt die Henle-Schleife, die funktionell aus dem geraden proximalen Abschnitt, den dünnen Schenkeln und dem dicken aufsteigenden Teil des distalen Tubulus besteht.
21. A kéregállomány felszínesebb részében fekvő vesetestecskékhez többnyire rövid kacsok tartoznak, amelyek csak a külső velőállományba nyúlnak le. – Zu den oberflächlicher in der Nierenrinde gelegenen Nierenkörperchen gehören meist kurze Schleifen, die lediglich in das äußere Nierenmark hinabreichen.
22. Ezzel szemben a kéreg és a velő határához közeli juxtamedulláris nefronok hosszú kacsai mélyen behatolnak a belső velőállományba. – Dagegen dringen die langen Schleifen der nahe der Rinden-Mark-Grenze gelegenen juxtamedullären Nephrone tief in das innere Nierenmark ein.
23. A vékony leszálló szárat lapos, kevés sejtszervecskét tartalmazó hámsejtek bélelik, amelyek megjelenése a hajszálerek endotélsejtjeihez hasonlít. – Der dünne absteigende Schenkel ist mit flachen, organellenarmen Epithelzellen ausgekleidet, deren Erscheinungsbild den Endothelzellen der Kapillaren ähnelt.
24. Mivel fala a víz számára jól átjárható, a velőállomány egyre töményebb szövetközti folyadéka vizet von el a lefelé haladó csatornafolyadékból. – Da seine Wand für Wasser gut durchlässig ist, entzieht die zunehmend konzentrierte Interstitialflüssigkeit des Nierenmarks der absteigenden Tubulusflüssigkeit Wasser.
25. Ennek következtében a szűrlet a kacs csúcsa felé haladva fokozatosan besűrűsödik, különösen a hosszú kacsú juxtamedulláris nefronokban. – Infolgedessen wird das Filtrat auf seinem Weg zur Schleifenspitze zunehmend konzentriert, besonders in den juxtamedullären Nephronen mit langen Schleifen.
26. A hajtűszerű fordulat után kezdődő vékony felszálló szár vízáteresztő képessége csekély, miközben nátrium- és kloridionok hagyhatják el a csatorna üregét. – Der nach der haarnadelförmigen Wendung beginnende dünne aufsteigende Schenkel ist kaum wasserdurchlässig, während Natrium- und Chloridionen das Tubuluslumen verlassen können.
27. Ezt követően a hám ismét magasabbá válik, és kialakul a vastag felszálló szár, amelynek sejtjei számos mitokondriumot és bazális membránbetűrődést tartalmaznak. – Anschließend wird das Epithel wieder höher, und es entsteht der dicke aufsteigende Schenkel, dessen Zellen zahlreiche Mitochondrien und basale Membraneinfaltungen enthalten.
28. A vastag felszálló szárban a nátrium-, kálium- és kloridionok aktív kapcsolt transzporttal kerülnek a velőállomány szövetközti terébe. – Im dicken aufsteigenden Schenkel gelangen Natrium-, Kalium- und Chloridionen durch aktiven gekoppelten Transport in den Interstitialraum des Nierenmarks.
29. Mivel e szakasz víz számára gyakorlatilag átjárhatatlan, az oldott anyagok eltávolítása hígítja a csatornafolyadékot, ezért hígító szegmentumnak is nevezik. – Da dieser Abschnitt für Wasser praktisch undurchlässig ist, verdünnt die Entfernung gelöster Stoffe die Tubulusflüssigkeit, weshalb er auch als Verdünnungssegment bezeichnet wird.
30. A leszálló és felszálló szár eltérő áteresztőképessége, valamint a bennük ellentétes irányban mozgó folyadék hozza létre az ellenáramú sokszorozást. – Die unterschiedliche Durchlässigkeit des absteigenden und aufsteigenden Schenkels sowie die entgegengesetzte Flussrichtung ihrer Flüssigkeit erzeugen die Gegenstrommultiplikation.
31. E mechanizmus révén a velőállományban a kéregtől a vesepapilla felé fokozódó ozmotikus gradiens alakul ki. – Durch diesen Mechanismus entsteht im Nierenmark ein osmotischer Gradient, der von der Rinde zur Nierenpapille hin zunimmt.
32. Az egyenes erek, a vasa recta, hajtűszerű lefutásukkal úgy őrzik meg ezt a gradienst, hogy közben biztosítják a velőállomány vérellátását. – Die geraden Gefäße, die Vasa recta, erhalten durch ihren haarnadelförmigen Verlauf diesen Gradienten und gewährleisten zugleich die Blutversorgung des Nierenmarks.
33. Amikor az antidiuretikus hormon növeli a gyűjtőcsatornák vízáteresztő képességét, a Henle-kacs által létrehozott gradiens lehetővé teszi a víz fokozott visszaszívását. – Wenn das antidiuretische Hormon die Wasserdurchlässigkeit der Sammelrohre erhöht, ermöglicht der von der Henle-Schleife erzeugte Gradient eine verstärkte Wasserrückresorption.
34. A vastag felszálló szár végül visszatér a kéregállományba, ahol saját vesetestecskéjének érpólusához közeledve átmegy a disztális tubulus kezdeti szakaszába. – Der dicke aufsteigende Schenkel kehrt schließlich in die Nierenrinde zurück und geht nahe dem Gefäßpol seines Nierenkörperchens in den Anfangsabschnitt des distalen Tubulus über.
35. Összességében a proximális tubulus tömeges visszaszívása és a Henle-kacs ellenáramú működése teremti meg a további, finoman szabályozott vizeletképzés feltételeit. – Insgesamt schaffen die umfangreiche Rückresorption des proximalen Tubulus und die Gegenstromfunktion der Henle-Schleife die Voraussetzungen für die weitere fein regulierte Harnbildung.
(aufklappen)magyar
1. A Bowman-tok vizeleti pólusánál kezdődő közeli kanyarulatos csatornába jut a glomerulusban képződött szűrlet, amely itt már jelentős átalakuláson megy keresztül.
2. E tubulusszakasz, amelyet latinul tubulus contortus proximalisnak neveznek, a nefron leghosszabb és anyagcsere szempontjából egyik legaktívabb része.
3. Szerkezetében egy kéregállományban kanyargó és egy kezdetben a velősugárban haladó egyenes rész különíthető el, amelyek folyamatosan mennek át egymásba.
4. A kanyarulatos rész a vesetestecskék közötti kéreglabirintusban helyezkedik el, ahol szabálytalan hurkai többszörösen megközelítik ugyanazon nefron vesetestecskéjét.
5. Innen a csatorna kiegyenesedve a velősugárba lép, majd a kéreg és a velő határán folytatódva részt vesz a Henle-kacs kialakításában.
6. Mikroszkóposan a közeli csatornát egyrétegű köbhám béleli, amelynek magas, sejtszervecskékben gazdag sejtjei csak kevéssé elkülönülő sejthatárokat mutatnak.
7. Az üreg felé tekintő felszínt sűrű mikrobolyhok alkotta kefeszegély borítja, amely nagymértékben megnöveli a visszaszívás rendelkezésére álló felületet.
8. A kefeszegély miatt a csatorna ürege szövettani metszetben keskenynek, szabálytalannak és részben elmosódottnak látszik.
9. Bazális felszínükön a hámsejtek mély membránbetűrődéseket hordoznak, amelyek között hosszanti elrendeződésű mitokondriumok hozzák létre a jellegzetes bazális csíkoltságot.
10. Mindezek a szerkezeti sajátosságok arra utalnak, hogy a proximális tubulusban rendkívül intenzív, jelentős energiafelhasználással járó transzportfolyamatok zajlanak.
11. A szűrletből itt szívódik vissza a nátrium és a víz mintegy kétharmada, továbbá a klorid, a kálium és számos más ion jelentős része.
12. Mivel a nátrium aktív transzportja ozmotikus gradienst hoz létre, a víz az aquaporin-1 vízcsatornákon és a sejtek közötti réseken keresztül követi az oldott anyagokat.
13. Közel izoozmotikus visszaszívás során ezért a csatornafolyadék térfogata erősen csökken, ozmotikus koncentrációja azonban kezdetben alig változik.
14. Egészséges körülmények között a glükóz és az aminosavak gyakorlatilag teljes mennyisége visszakerül a vérbe, mielőtt a szűrlet elhagyná a proximális szakaszt.
15. A bikarbonát nagy részének visszaszívása révén ez a tubulusrész alapvetően hozzájárul a vér sav-bázis egyensúlyának fenntartásához.
16. Nemcsak visszaszívás történik, mivel a hámsejtek hidrogénionokat, ammóniumot és különböző szerves vegyületeket is kiválasztanak a csatorna üregébe.
17. A szerves savak és bázisok transzportja lehetővé teszi számos gyógyszer, anyagcseretermék és idegen anyag gyors eltávolítását a vérből.
18. Nagy energiaigénye és gazdag mitokondriumállománya miatt a proximális tubulus különösen érzékeny az oxigénhiányra és bizonyos mérgező anyagokra.
19. A proximális egyenes rész elhagyásával a csatorna fala fokozatosan elvékonyodik, miközben a nefron a velőállomány mélyebb rétegei felé fordul.
20. Ezzel kezdetét veszi a Henle-kacs, amely funkcionálisan a proximális egyenes részből, a vékony szárakból és a disztális tubulus vastag felszálló részéből áll.
21. A kéregállomány felszínesebb részében fekvő vesetestecskékhez többnyire rövid kacsok tartoznak, amelyek csak a külső velőállományba nyúlnak le.
22. Ezzel szemben a kéreg és a velő határához közeli juxtamedulláris nefronok hosszú kacsai mélyen behatolnak a belső velőállományba.
23. A vékony leszálló szárat lapos, kevés sejtszervecskét tartalmazó hámsejtek bélelik, amelyek megjelenése a hajszálerek endotélsejtjeihez hasonlít.
24. Mivel fala a víz számára jól átjárható, a velőállomány egyre töményebb szövetközti folyadéka vizet von el a lefelé haladó csatornafolyadékból.
25. Ennek következtében a szűrlet a kacs csúcsa felé haladva fokozatosan besűrűsödik, különösen a hosszú kacsú juxtamedulláris nefronokban.
26. A hajtűszerű fordulat után kezdődő vékony felszálló szár vízáteresztő képessége csekély, miközben nátrium- és kloridionok hagyhatják el a csatorna üregét.
27. Ezt követően a hám ismét magasabbá válik, és kialakul a vastag felszálló szár, amelynek sejtjei számos mitokondriumot és bazális membránbetűrődést tartalmaznak.
28. A vastag felszálló szárban a nátrium-, kálium- és kloridionok aktív kapcsolt transzporttal kerülnek a velőállomány szövetközti terébe.
29. Mivel e szakasz víz számára gyakorlatilag átjárhatatlan, az oldott anyagok eltávolítása hígítja a csatornafolyadékot, ezért hígító szegmentumnak is nevezik.
30. A leszálló és felszálló szár eltérő áteresztőképessége, valamint a bennük ellentétes irányban mozgó folyadék hozza létre az ellenáramú sokszorozást.
31. E mechanizmus révén a velőállományban a kéregtől a vesepapilla felé fokozódó ozmotikus gradiens alakul ki.
32. Az egyenes erek, a vasa recta, hajtűszerű lefutásukkal úgy őrzik meg ezt a gradienst, hogy közben biztosítják a velőállomány vérellátását.
33. Amikor az antidiuretikus hormon növeli a gyűjtőcsatornák vízáteresztő képességét, a Henle-kacs által létrehozott gradiens lehetővé teszi a víz fokozott visszaszívását.
34. A vastag felszálló szár végül visszatér a kéregállományba, ahol saját vesetestecskéjének érpólusához közeledve átmegy a disztális tubulus kezdeti szakaszába.
35. Összességében a proximális tubulus tömeges visszaszívása és a Henle-kacs ellenáramú működése teremti meg a további, finoman szabályozott vizeletképzés feltételeit.
(aufklappen)német
1. Am Harnpol der Bowman-Kapsel gelangt das im Glomerulus gebildete Filtrat in den proximalen Tubulus, wo es bereits erheblich verändert wird.
2. Dieser als Tubulus contortus proximalis bezeichnete Abschnitt ist der längste und stoffwechselphysiologisch aktivste Teil des Nephrons.
3. Strukturell lassen sich ein in der Nierenrinde gewundener und ein zunächst im Markstrahl verlaufender gerader Teil unterscheiden, die kontinuierlich ineinander übergehen.
4. Der gewundene Teil liegt im Rindenlabyrinth zwischen den Nierenkörperchen, wo sich seine unregelmäßigen Windungen dem Nierenkörperchen desselben Nephrons mehrfach nähern.
5. Von hier tritt der Tubulus begradigt in den Markstrahl ein und beteiligt sich nach Überschreiten der Rinden-Mark-Grenze an der Bildung der Henle-Schleife.
6. Mikroskopisch ist der proximale Tubulus mit einem einschichtigen kubischen Epithel ausgekleidet, dessen hohe, organellenreiche Zellen nur undeutlich erkennbare Zellgrenzen aufweisen.
7. Die dem Lumen zugewandte Oberfläche trägt einen dichten Bürstensaum aus Mikrovilli, der die für die Rückresorption verfügbare Fläche erheblich vergrößert.
8. Aufgrund des Bürstensaums erscheint das Lumen des Tubulus im histologischen Schnitt eng, unregelmäßig und teilweise verwaschen.
9. An ihrer basalen Oberfläche besitzen die Epithelzellen tiefe Membraneinfaltungen, zwischen denen längs angeordnete Mitochondrien die charakteristische basale Streifung erzeugen.
10. Diese strukturellen Besonderheiten weisen darauf hin, dass im proximalen Tubulus außerordentlich intensive und energieaufwendige Transportvorgänge stattfinden.
11. Aus dem Filtrat werden hier etwa zwei Drittel des Natriums und Wassers sowie ein erheblicher Teil des Chlorids, Kaliums und zahlreicher weiterer Ionen rückresorbiert.
12. Da der aktive Natriumtransport einen osmotischen Gradienten erzeugt, folgt das Wasser den gelösten Stoffen über Aquaporin-1-Wasserkanäle und durch die Zwischenräume der Zellen.
13. Bei der annähernd isoosmotischen Rückresorption nimmt das Volumen der Tubulusflüssigkeit daher stark ab, während sich ihre osmotische Konzentration zunächst kaum verändert.
14. Unter gesunden Bedingungen gelangen Glukose und Aminosäuren nahezu vollständig in das Blut zurück, bevor das Filtrat den proximalen Abschnitt verlässt.
15. Durch die Rückresorption des größten Teils des Bikarbonats trägt dieser Tubulusabschnitt wesentlich zur Aufrechterhaltung des Säure-Basen-Gleichgewichts des Blutes bei.
16. Es findet nicht nur Rückresorption statt, da die Epithelzellen auch Wasserstoffionen, Ammonium und verschiedene organische Verbindungen in das Tubuluslumen sezernieren.
17. Der Transport organischer Säuren und Basen ermöglicht die rasche Entfernung zahlreicher Arzneistoffe, Stoffwechselprodukte und körperfremder Substanzen aus dem Blut.
18. Wegen seines hohen Energiebedarfs und seines großen Mitochondrienbestands reagiert der proximale Tubulus besonders empfindlich auf Sauerstoffmangel und bestimmte Giftstoffe.
19. Nach Verlassen des geraden proximalen Abschnitts wird die Tubuluswand allmählich dünner, während sich das Nephron den tieferen Schichten des Nierenmarks zuwendet.
20. Damit beginnt die Henle-Schleife, die funktionell aus dem geraden proximalen Abschnitt, den dünnen Schenkeln und dem dicken aufsteigenden Teil des distalen Tubulus besteht.
21. Zu den oberflächlicher in der Nierenrinde gelegenen Nierenkörperchen gehören meist kurze Schleifen, die lediglich in das äußere Nierenmark hinabreichen.
22. Dagegen dringen die langen Schleifen der nahe der Rinden-Mark-Grenze gelegenen juxtamedullären Nephrone tief in das innere Nierenmark ein.
23. Der dünne absteigende Schenkel ist mit flachen, organellenarmen Epithelzellen ausgekleidet, deren Erscheinungsbild den Endothelzellen der Kapillaren ähnelt.
24. Da seine Wand für Wasser gut durchlässig ist, entzieht die zunehmend konzentrierte Interstitialflüssigkeit des Nierenmarks der absteigenden Tubulusflüssigkeit Wasser.
25. Infolgedessen wird das Filtrat auf seinem Weg zur Schleifenspitze zunehmend konzentriert, besonders in den juxtamedullären Nephronen mit langen Schleifen.
26. Der nach der haarnadelförmigen Wendung beginnende dünne aufsteigende Schenkel ist kaum wasserdurchlässig, während Natrium- und Chloridionen das Tubuluslumen verlassen können.
27. Anschließend wird das Epithel wieder höher, und es entsteht der dicke aufsteigende Schenkel, dessen Zellen zahlreiche Mitochondrien und basale Membraneinfaltungen enthalten.
28. Im dicken aufsteigenden Schenkel gelangen Natrium-, Kalium- und Chloridionen durch aktiven gekoppelten Transport in den Interstitialraum des Nierenmarks.
29. Da dieser Abschnitt für Wasser praktisch undurchlässig ist, verdünnt die Entfernung gelöster Stoffe die Tubulusflüssigkeit, weshalb er auch als Verdünnungssegment bezeichnet wird.
30. Die unterschiedliche Durchlässigkeit des absteigenden und aufsteigenden Schenkels sowie die entgegengesetzte Flussrichtung ihrer Flüssigkeit erzeugen die Gegenstrommultiplikation.
31. Durch diesen Mechanismus entsteht im Nierenmark ein osmotischer Gradient, der von der Rinde zur Nierenpapille hin zunimmt.
32. Die geraden Gefäße, die Vasa recta, erhalten durch ihren haarnadelförmigen Verlauf diesen Gradienten und gewährleisten zugleich die Blutversorgung des Nierenmarks.
33. Wenn das antidiuretische Hormon die Wasserdurchlässigkeit der Sammelrohre erhöht, ermöglicht der von der Henle-Schleife erzeugte Gradient eine verstärkte Wasserrückresorption.
34. Der dicke aufsteigende Schenkel kehrt schließlich in die Nierenrinde zurück und geht nahe dem Gefäßpol seines Nierenkörperchens in den Anfangsabschnitt des distalen Tubulus über.
35. Insgesamt schaffen die umfangreiche Rückresorption des proximalen Tubulus und die Gegenstromfunktion der Henle-Schleife die Voraussetzungen für die weitere fein regulierte Harnbildung.