9.7 – A légcső és a hörgőfa – Luftröhre und Bronchialbaum
1. A gége közvetlen folytatásaként kezdődő légcső (trachea) a vezető légutak központi, még párosítatlan szakasza, amely a belélegzett levegőt a mellkas belseje felé továbbítja. – Die als unmittelbare Fortsetzung des Kehlkopfs beginnende Luftröhre (Trachea) ist der zentrale, noch unpaarige Abschnitt der leitenden Atemwege, der die eingeatmete Luft in den Brustraum weiterleitet.
2. Funkcionális szempontból a légcső és az abból kiinduló hörgőfa olyan elágazódó vezetékrendszert alkot, amely a levegőt egyre kisebb keresztmetszetű légutakon keresztül osztja szét a tüdőben. – Funktionell bilden die Luftröhre und der aus ihr hervorgehende Bronchialbaum ein verzweigtes Leitungssystem, das die Luft über zunehmend kleinere Atemwege innerhalb der Lunge verteilt.
3. A nyak alsó részétől lefelé haladva a légcső átlépi a felső mellkasi bemenetet, majd a felső mediastinumban folytatódva éri el kettéágazódásának helyét. – Vom unteren Halsbereich nach kaudal verlaufend passiert die Trachea die obere Thoraxapertur und erreicht nach ihrem weiteren Verlauf im oberen Mediastinum die Teilungsstelle.
4. Falának szilárdságát elsősorban az elöl és oldalt elhelyezkedő, C alakú üvegporcos elemek biztosítják, amelyek megakadályozzák, hogy a légút a légzés során könnyen összeessen. – Die Stabilität ihrer Wand wird vor allem durch ventral und seitlich gelegene C-förmige hyaline Knorpelelemente gewährleistet, die ein leichtes Kollabieren des Atemwegs während der Atmung verhindern.
5. Hátul, ahol a porcgyűrűk nyitva maradnak, rugalmas kötőszövetből és simaizomból álló hártyás fal húzódik, amely közvetlenül alkalmazkodhat a mögötte fekvő nyelőcső alakváltozásaihoz. – Dorsal, wo die Knorpelspangen offen bleiben, befindet sich eine aus elastischem Bindegewebe und glatter Muskulatur bestehende häutige Wand, die sich unmittelbar an Formveränderungen des dahinterliegenden Ösophagus anpassen kann.
6. Belső felszínét respiratorikus hám borítja, amelynek csillós sejtjei a nyákban megkötött porszemcséket és más idegen anyagokat folyamatosan a garat irányába továbbítják. – Ihre Innenfläche ist von respiratorischem Epithel bedeckt, dessen Flimmerzellen im Schleim gebundene Staubpartikel und andere Fremdstoffe kontinuierlich in Richtung des Rachens transportieren.
7. A mellkas felső részében bekövetkező légcsőoszlásnál (bifurcatio tracheae) a lumenbe emelkedő carina tracheae választja szét a légáramot a jobb és a bal főhörgő között. – An der im oberen Brustraum gelegenen Luftröhrenteilung (Bifurcatio tracheae) trennt die in das Lumen vorspringende Carina tracheae den Luftstrom zwischen rechtem und linkem Hauptbronchus.
8. Innen a jobb és bal főhörgő (bronchus principalis dexter et sinister) már eltérő irányban halad, mivel a két tüdőfél és a mediastinalis szervek térbeli viszonyai nem szimmetrikusak. – Von hier verlaufen der rechte und der linke Hauptbronchus (Bronchus principalis dexter et sinister) in unterschiedlicher Richtung, da die räumlichen Verhältnisse beider Lungenhälften und der mediastinalen Organe nicht symmetrisch sind.
9. Míg a jobb főhörgő rövidebb és meredekebben, a légcső irányát inkább folytatva halad, addig a bal oldali hosszabb, keskenyebb és ferdébben tér el a középvonaltól. – Während der rechte Hauptbronchus kürzer und steiler in stärkerer Fortsetzung der Trachealrichtung verläuft, ist der linke länger, enger und weicht schräger von der Mittellinie ab.
10. A tüdőbe belépve mindkét főhörgő ismételten kisebb ágakra oszlik, így jön létre az a térben rendkívül gazdagon elágazó rendszer, amelyet hörgőfának (arbor bronchialis) nevezünk. – Nach dem Eintritt in die Lunge teilt sich jeder Hauptbronchus wiederholt in kleinere Äste, wodurch das räumlich außerordentlich reich verzweigte System des Bronchialbaums (Arbor bronchialis) entsteht.
11. Miközben az egymást követő hörgőágak egyre kisebb tüdőterületekhez vezetik a levegőt, számuk minden elágazódással nő, ezért a periféria felé a légutak összesített keresztmetszete jelentősen megnagyobbodik. – Während die aufeinanderfolgenden Bronchialäste die Luft zu immer kleineren Lungengebieten leiten, nimmt ihre Zahl mit jeder Verzweigung zu, sodass der Gesamtquerschnitt der Atemwege zur Peripherie hin deutlich anwächst.
12. A nagyobb hörgők fala alapvető felépítésében még emlékeztet a légcsőére, azonban a szabályos porcos merevítés fokozatosan szabálytalanabb porclemezeknek és egyre hangsúlyosabb simaizomzatnak adja át a helyét. – Die Wand größerer Bronchien erinnert in ihrem Grundaufbau noch an die Trachea, doch die regelmäßige knorpelige Versteifung wird allmählich durch unregelmäßigere Knorpelplatten und zunehmend ausgeprägte glatte Muskulatur ersetzt.
13. Distalis irányban nemcsak a légutak átmérője csökken, hanem falszerkezetük is folyamatosan átalakul, ami a merev levegővezetésről fokozatosan a finomabb áramlásszabályozásra helyezi át a hangsúlyt. – Nach distal nimmt nicht nur der Durchmesser der Atemwege ab, sondern auch ihr Wandbau verändert sich kontinuierlich, wodurch sich der Schwerpunkt von stabiler Luftleitung zunehmend auf eine feinere Strömungsregulation verlagert.
14. Amint a hörgők hörgőcskékké (bronchioli) alakulnak, falukból teljesen eltűnik a porc, miközben a simaizomzat és a rugalmas kötőszövet funkcionális jelentősége tovább növekszik. – Sobald die Bronchien in Bronchiolen (Bronchioli) übergehen, verschwindet der Knorpel vollständig aus ihrer Wand, während die funktionelle Bedeutung von glatter Muskulatur und elastischem Bindegewebe weiter zunimmt.
15. Porcos támasz híján a kis légutak nyitva tartásában már jelentős szerepet játszik a környező tüdőparenchyma rugalmas húzása, amely belégzéskor a hörgőcskéket is kifelé feszíti. – Ohne knorpelige Stütze spielt bei der Offenhaltung der kleinen Atemwege bereits der elastische Zug des umgebenden Lungenparenchyms eine wesentliche Rolle, der die Bronchiolen bei der Inspiration nach außen spannt.
16. Ezzel párhuzamosan a respiratorikus hám fokozatosan alacsonyabbá válik, a kehelysejtek és a nyálkatermelő mirigyek pedig eltűnnek, ahogy a vezető rendszer legkisebb ágaihoz közeledünk. – Parallel dazu wird das respiratorische Epithel zunehmend niedriger, während Becherzellen und schleimproduzierende Drüsen verschwinden, je näher man den kleinsten Ästen des Leitungssystems kommt.
17. Különösen a kisebb hörgőcskékben jelennek meg nagyobb számban a club-sejtek, amelyek a hámfelszín védelméhez és bizonyos belélegzett káros anyagok lebontásához járulnak hozzá. – Besonders in den kleineren Bronchiolen treten vermehrt Club-Zellen auf, die zum Schutz der Epitheloberfläche und zum Abbau bestimmter eingeatmeter Schadstoffe beitragen.
18. A vezető légutak legdistalisabb szakaszát a terminális hörgőcskék (bronchioli terminales) képviselik, amelyek falában még nem találhatók gázcserét végző alveolusok. – Den distalsten Abschnitt der leitenden Atemwege bilden die terminalen Bronchiolen (Bronchioli terminales), in deren Wand noch keine dem Gasaustausch dienenden Alveolen vorhanden sind.
19. E ponttól distalisan a respiratorikus hörgőcskék (bronchioli respiratorii) falában már megjelennek az alveolusok, ezért itt kezdődik meg a vezető és a légző légutak közötti fokozatos átmenet. – Distal dieses Punktes treten in der Wand der respiratorischen Bronchiolen (Bronchioli respiratorii) bereits Alveolen auf, sodass hier der allmähliche Übergang von den leitenden zu den respiratorischen Atemwegen beginnt.
20. Az elágazások számának rohamos növekedésével a perifériás légutak együttes keresztmetszete olyan naggyá válik, hogy az egyes ágakban a levegő áramlási sebessége jelentősen lecsökken. – Mit der raschen Zunahme der Verzweigungszahl wird der Gesamtquerschnitt der peripheren Atemwege so groß, dass die Strömungsgeschwindigkeit der Luft in den einzelnen Ästen deutlich abnimmt.
21. Működésük alapján a hörgőcskék ezért nem tekinthetők egyszerűen passzív csöveknek, hiszen simaizomzatuk összehúzódása vagy elernyedése gyorsan megváltoztathatja lumenük tágasságát és a légáramlással szembeni ellenállást. – Aufgrund ihrer Funktion können Bronchiolen daher nicht als bloß passive Röhren betrachtet werden, da Kontraktion oder Erschlaffung ihrer glatten Muskulatur rasch Lumenweite und Atemwegswiderstand verändern können.
22. Paraszimpatikus idegi hatások, keringő hormonok és helyileg felszabaduló mediátorok egyaránt befolyásolják ezt a simaizomtónust, így a hörgőfa átmérője az aktuális légzési szükségletekhez igazítható. – Parasympathische nervale Einflüsse, zirkulierende Hormone und lokal freigesetzte Mediatoren beeinflussen diesen Muskeltonus, sodass die Weite des Bronchialbaums an den jeweiligen Atembedarf angepasst werden kann.
23. Mindeközben a nagyobb légutakban működő mucociliaris tisztítómechanizmus gondoskodik arról, hogy a belélegzett részecskék jelentős része még a gázcserélő felszínek elérése előtt eltávolítható legyen. – Gleichzeitig sorgt der in den größeren Atemwegen wirksame mukoziliäre Reinigungsmechanismus dafür, dass ein erheblicher Teil eingeatmeter Partikel noch vor dem Erreichen der Gasaustauschflächen entfernt werden kann.
24. Szerkezeti szempontból tehát a légcsőtől a hörgőcskékig olyan fokozatos átalakulás figyelhető meg, amelyben a porcos merevítés csökkenésével párhuzamosan nő a fal rugalmassága és szabályozhatósága. – Strukturell zeigt sich somit von der Trachea bis zu den Bronchiolen eine stufenweise Umgestaltung, bei der mit abnehmender knorpeliger Versteifung Elastizität und Regulierbarkeit der Wand zunehmen.
25. Topográfiai és funkcionális értelemben a hörgőfa elágazódása biztosítja, hogy a központilag érkező levegő egyre finomabban elosztva jusson el a tüdő perifériás, gázcserére specializálódott területeihez. – Topographisch und funktionell gewährleistet die Verzweigung des Bronchialbaums, dass die zentral eintretende Luft zunehmend fein verteilt zu den peripheren, auf den Gasaustausch spezialisierten Lungengebieten gelangt.
26. Összességében a légcső és a hörgőfa egységes, mégis szerkezetében folyamatosan változó átmeneti rendszert alkot, amely a gégétől a légzőzóna kezdetéig biztosítja a levegő vezetését, tisztítását és szabályozott elosztását. – Insgesamt bilden Luftröhre und Bronchialbaum ein einheitliches, in seinem Aufbau jedoch kontinuierlich verändertes Übergangssystem, das vom Kehlkopf bis zum Beginn der respiratorischen Zone die Leitung, Reinigung und regulierte Verteilung der Luft gewährleistet.
(aufklappen)magyar
1. A gége közvetlen folytatásaként kezdődő légcső (trachea) a vezető légutak központi, még párosítatlan szakasza, amely a belélegzett levegőt a mellkas belseje felé továbbítja.
2. Funkcionális szempontból a légcső és az abból kiinduló hörgőfa olyan elágazódó vezetékrendszert alkot, amely a levegőt egyre kisebb keresztmetszetű légutakon keresztül osztja szét a tüdőben.
3. A nyak alsó részétől lefelé haladva a légcső átlépi a felső mellkasi bemenetet, majd a felső mediastinumban folytatódva éri el kettéágazódásának helyét.
4. Falának szilárdságát elsősorban az elöl és oldalt elhelyezkedő, C alakú üvegporcos elemek biztosítják, amelyek megakadályozzák, hogy a légút a légzés során könnyen összeessen.
5. Hátul, ahol a porcgyűrűk nyitva maradnak, rugalmas kötőszövetből és simaizomból álló hártyás fal húzódik, amely közvetlenül alkalmazkodhat a mögötte fekvő nyelőcső alakváltozásaihoz.
6. Belső felszínét respiratorikus hám borítja, amelynek csillós sejtjei a nyákban megkötött porszemcséket és más idegen anyagokat folyamatosan a garat irányába továbbítják.
7. A mellkas felső részében bekövetkező légcsőoszlásnál (bifurcatio tracheae) a lumenbe emelkedő carina tracheae választja szét a légáramot a jobb és a bal főhörgő között.
8. Innen a jobb és bal főhörgő (bronchus principalis dexter et sinister) már eltérő irányban halad, mivel a két tüdőfél és a mediastinalis szervek térbeli viszonyai nem szimmetrikusak.
9. Míg a jobb főhörgő rövidebb és meredekebben, a légcső irányát inkább folytatva halad, addig a bal oldali hosszabb, keskenyebb és ferdébben tér el a középvonaltól.
10. A tüdőbe belépve mindkét főhörgő ismételten kisebb ágakra oszlik, így jön létre az a térben rendkívül gazdagon elágazó rendszer, amelyet hörgőfának (arbor bronchialis) nevezünk.
11. Miközben az egymást követő hörgőágak egyre kisebb tüdőterületekhez vezetik a levegőt, számuk minden elágazódással nő, ezért a periféria felé a légutak összesített keresztmetszete jelentősen megnagyobbodik.
12. A nagyobb hörgők fala alapvető felépítésében még emlékeztet a légcsőére, azonban a szabályos porcos merevítés fokozatosan szabálytalanabb porclemezeknek és egyre hangsúlyosabb simaizomzatnak adja át a helyét.
13. Distalis irányban nemcsak a légutak átmérője csökken, hanem falszerkezetük is folyamatosan átalakul, ami a merev levegővezetésről fokozatosan a finomabb áramlásszabályozásra helyezi át a hangsúlyt.
14. Amint a hörgők hörgőcskékké (bronchioli) alakulnak, falukból teljesen eltűnik a porc, miközben a simaizomzat és a rugalmas kötőszövet funkcionális jelentősége tovább növekszik.
15. Porcos támasz híján a kis légutak nyitva tartásában már jelentős szerepet játszik a környező tüdőparenchyma rugalmas húzása, amely belégzéskor a hörgőcskéket is kifelé feszíti.
16. Ezzel párhuzamosan a respiratorikus hám fokozatosan alacsonyabbá válik, a kehelysejtek és a nyálkatermelő mirigyek pedig eltűnnek, ahogy a vezető rendszer legkisebb ágaihoz közeledünk.
17. Különösen a kisebb hörgőcskékben jelennek meg nagyobb számban a club-sejtek, amelyek a hámfelszín védelméhez és bizonyos belélegzett káros anyagok lebontásához járulnak hozzá.
18. A vezető légutak legdistalisabb szakaszát a terminális hörgőcskék (bronchioli terminales) képviselik, amelyek falában még nem találhatók gázcserét végző alveolusok.
19. E ponttól distalisan a respiratorikus hörgőcskék (bronchioli respiratorii) falában már megjelennek az alveolusok, ezért itt kezdődik meg a vezető és a légző légutak közötti fokozatos átmenet.
20. Az elágazások számának rohamos növekedésével a perifériás légutak együttes keresztmetszete olyan naggyá válik, hogy az egyes ágakban a levegő áramlási sebessége jelentősen lecsökken.
21. Működésük alapján a hörgőcskék ezért nem tekinthetők egyszerűen passzív csöveknek, hiszen simaizomzatuk összehúzódása vagy elernyedése gyorsan megváltoztathatja lumenük tágasságát és a légáramlással szembeni ellenállást.
22. Paraszimpatikus idegi hatások, keringő hormonok és helyileg felszabaduló mediátorok egyaránt befolyásolják ezt a simaizomtónust, így a hörgőfa átmérője az aktuális légzési szükségletekhez igazítható.
23. Mindeközben a nagyobb légutakban működő mucociliaris tisztítómechanizmus gondoskodik arról, hogy a belélegzett részecskék jelentős része még a gázcserélő felszínek elérése előtt eltávolítható legyen.
24. Szerkezeti szempontból tehát a légcsőtől a hörgőcskékig olyan fokozatos átalakulás figyelhető meg, amelyben a porcos merevítés csökkenésével párhuzamosan nő a fal rugalmassága és szabályozhatósága.
25. Topográfiai és funkcionális értelemben a hörgőfa elágazódása biztosítja, hogy a központilag érkező levegő egyre finomabban elosztva jusson el a tüdő perifériás, gázcserére specializálódott területeihez.
26. Összességében a légcső és a hörgőfa egységes, mégis szerkezetében folyamatosan változó átmeneti rendszert alkot, amely a gégétől a légzőzóna kezdetéig biztosítja a levegő vezetését, tisztítását és szabályozott elosztását.
(aufklappen)német
1. Die als unmittelbare Fortsetzung des Kehlkopfs beginnende Luftröhre (Trachea) ist der zentrale, noch unpaarige Abschnitt der leitenden Atemwege, der die eingeatmete Luft in den Brustraum weiterleitet.
2. Funktionell bilden die Luftröhre und der aus ihr hervorgehende Bronchialbaum ein verzweigtes Leitungssystem, das die Luft über zunehmend kleinere Atemwege innerhalb der Lunge verteilt.
3. Vom unteren Halsbereich nach kaudal verlaufend passiert die Trachea die obere Thoraxapertur und erreicht nach ihrem weiteren Verlauf im oberen Mediastinum die Teilungsstelle.
4. Die Stabilität ihrer Wand wird vor allem durch ventral und seitlich gelegene C-förmige hyaline Knorpelelemente gewährleistet, die ein leichtes Kollabieren des Atemwegs während der Atmung verhindern.
5. Dorsal, wo die Knorpelspangen offen bleiben, befindet sich eine aus elastischem Bindegewebe und glatter Muskulatur bestehende häutige Wand, die sich unmittelbar an Formveränderungen des dahinterliegenden Ösophagus anpassen kann.
6. Ihre Innenfläche ist von respiratorischem Epithel bedeckt, dessen Flimmerzellen im Schleim gebundene Staubpartikel und andere Fremdstoffe kontinuierlich in Richtung des Rachens transportieren.
7. An der im oberen Brustraum gelegenen Luftröhrenteilung (Bifurcatio tracheae) trennt die in das Lumen vorspringende Carina tracheae den Luftstrom zwischen rechtem und linkem Hauptbronchus.
8. Von hier verlaufen der rechte und der linke Hauptbronchus (Bronchus principalis dexter et sinister) in unterschiedlicher Richtung, da die räumlichen Verhältnisse beider Lungenhälften und der mediastinalen Organe nicht symmetrisch sind.
9. Während der rechte Hauptbronchus kürzer und steiler in stärkerer Fortsetzung der Trachealrichtung verläuft, ist der linke länger, enger und weicht schräger von der Mittellinie ab.
10. Nach dem Eintritt in die Lunge teilt sich jeder Hauptbronchus wiederholt in kleinere Äste, wodurch das räumlich außerordentlich reich verzweigte System des Bronchialbaums (Arbor bronchialis) entsteht.
11. Während die aufeinanderfolgenden Bronchialäste die Luft zu immer kleineren Lungengebieten leiten, nimmt ihre Zahl mit jeder Verzweigung zu, sodass der Gesamtquerschnitt der Atemwege zur Peripherie hin deutlich anwächst.
12. Die Wand größerer Bronchien erinnert in ihrem Grundaufbau noch an die Trachea, doch die regelmäßige knorpelige Versteifung wird allmählich durch unregelmäßigere Knorpelplatten und zunehmend ausgeprägte glatte Muskulatur ersetzt.
13. Nach distal nimmt nicht nur der Durchmesser der Atemwege ab, sondern auch ihr Wandbau verändert sich kontinuierlich, wodurch sich der Schwerpunkt von stabiler Luftleitung zunehmend auf eine feinere Strömungsregulation verlagert.
14. Sobald die Bronchien in Bronchiolen (Bronchioli) übergehen, verschwindet der Knorpel vollständig aus ihrer Wand, während die funktionelle Bedeutung von glatter Muskulatur und elastischem Bindegewebe weiter zunimmt.
15. Ohne knorpelige Stütze spielt bei der Offenhaltung der kleinen Atemwege bereits der elastische Zug des umgebenden Lungenparenchyms eine wesentliche Rolle, der die Bronchiolen bei der Inspiration nach außen spannt.
16. Parallel dazu wird das respiratorische Epithel zunehmend niedriger, während Becherzellen und schleimproduzierende Drüsen verschwinden, je näher man den kleinsten Ästen des Leitungssystems kommt.
17. Besonders in den kleineren Bronchiolen treten vermehrt Club-Zellen auf, die zum Schutz der Epitheloberfläche und zum Abbau bestimmter eingeatmeter Schadstoffe beitragen.
18. Den distalsten Abschnitt der leitenden Atemwege bilden die terminalen Bronchiolen (Bronchioli terminales), in deren Wand noch keine dem Gasaustausch dienenden Alveolen vorhanden sind.
19. Distal dieses Punktes treten in der Wand der respiratorischen Bronchiolen (Bronchioli respiratorii) bereits Alveolen auf, sodass hier der allmähliche Übergang von den leitenden zu den respiratorischen Atemwegen beginnt.
20. Mit der raschen Zunahme der Verzweigungszahl wird der Gesamtquerschnitt der peripheren Atemwege so groß, dass die Strömungsgeschwindigkeit der Luft in den einzelnen Ästen deutlich abnimmt.
21. Aufgrund ihrer Funktion können Bronchiolen daher nicht als bloß passive Röhren betrachtet werden, da Kontraktion oder Erschlaffung ihrer glatten Muskulatur rasch Lumenweite und Atemwegswiderstand verändern können.
22. Parasympathische nervale Einflüsse, zirkulierende Hormone und lokal freigesetzte Mediatoren beeinflussen diesen Muskeltonus, sodass die Weite des Bronchialbaums an den jeweiligen Atembedarf angepasst werden kann.
23. Gleichzeitig sorgt der in den größeren Atemwegen wirksame mukoziliäre Reinigungsmechanismus dafür, dass ein erheblicher Teil eingeatmeter Partikel noch vor dem Erreichen der Gasaustauschflächen entfernt werden kann.
24. Strukturell zeigt sich somit von der Trachea bis zu den Bronchiolen eine stufenweise Umgestaltung, bei der mit abnehmender knorpeliger Versteifung Elastizität und Regulierbarkeit der Wand zunehmen.
25. Topographisch und funktionell gewährleistet die Verzweigung des Bronchialbaums, dass die zentral eintretende Luft zunehmend fein verteilt zu den peripheren, auf den Gasaustausch spezialisierten Lungengebieten gelangt.
26. Insgesamt bilden Luftröhre und Bronchialbaum ein einheitliches, in seinem Aufbau jedoch kontinuierlich verändertes Übergangssystem, das vom Kehlkopf bis zum Beginn der respiratorischen Zone die Leitung, Reinigung und regulierte Verteilung der Luft gewährleistet.