6.4.1 – Kosztolányi élete és pályája – Kosztolányis Leben und Laufbahn
1. Kosztolányi Dezső a Nyugat első nemzedékének egyik legsokoldalúbb alkotója volt, mert egyszerre teremtett maradandót a lírában, a regényben, a novellában és a publicisztikában. – Dezső Kosztolányi war einer der vielseitigsten Schöpfer der ersten Nyugat-Generation, weil er zugleich in der Lyrik, im Roman, in der Novelle und in der Publizistik Bleibendes schuf.
2. Élete és pályája szorosan összefonódott a modern magyar irodalom kialakulásával, hiszen éppen abban a korban vált íróvá, amikor a magyar költészet gyökeresen megújult. – Sein Leben und seine Laufbahn verflochten sich eng mit der Entstehung der modernen ungarischen Literatur, denn er wurde gerade in jener Zeit zum Schriftsteller, als sich die ungarische Dichtung von Grund auf erneuerte.
3. Kosztolányi 1885-ben született a délvidéki Szabadkán, egy magyar polgári család gyermekeként, amely nagy jelentőséget tulajdonított a műveltségnek és a tudásnak. – Kosztolányi wurde 1885 im südungarischen Szabadka als Kind einer ungarischen Bürgerfamilie geboren, die der Bildung und dem Wissen große Bedeutung beimaß.
4. Szülővárosa egész életében meghatározó élménye maradt, mert a vidéki kisváros hangulata, alakjai és emlékei sok későbbi művében visszatértek. – Seine Geburtsstadt blieb sein ganzes Leben lang ein prägendes Erlebnis, weil die Stimmung, die Gestalten und die Erinnerungen der kleinen Provinzstadt in vielen seiner späteren Werke wiederkehrten.
5. Édesapja, Kosztolányi Árpád, a helyi gimnázium igazgatója és fizikatanára volt, ezért a fiú szigorú, tudásközpontú környezetben nevelkedett. – Sein Vater, Árpád Kosztolányi, war Direktor und Physiklehrer des örtlichen Gymnasiums, weshalb der Junge in einer strengen, auf Wissen ausgerichteten Umgebung aufwuchs.
6. A családi légkör kettős hatással volt rá, mert egyszerre táplálta szellemi érdeklődését és keltette benne a lázadás, a kitörés vágyát. – Die familiäre Atmosphäre wirkte auf ihn in zweifacher Weise, weil sie zugleich sein geistiges Interesse nährte und in ihm den Wunsch nach Auflehnung und Ausbruch weckte.
7. Unokatestvére a szintén író és orvos Csáth Géza volt, akivel gyermekkorában szoros barátságban élt, és aki később tragikus sorsú művésszé vált. – Sein Cousin war der ebenfalls schreibende Arzt Géza Csáth, mit dem er in seiner Kindheit in enger Freundschaft lebte und der später zu einem Künstler mit tragischem Schicksal wurde.
8. A két rokon fiú együtt fedezte fel az irodalom, a zene és a képzelet világát, ezért Csáth alakja mélyen bevésődött Kosztolányi emlékezetébe. – Die beiden verwandten Jungen entdeckten gemeinsam die Welt der Literatur, der Musik und der Fantasie, weshalb sich Csáths Gestalt tief in Kosztolányis Gedächtnis einprägte.
9. A gimnáziumban Kosztolányi tehetséges, de nyughatatlan diák volt, akit egy időre még az iskolából is eltanácsoltak, mert szembeszállt egyik tanárával. – Am Gymnasium war Kosztolányi ein begabter, aber unruhiger Schüler, den man eine Zeit lang sogar von der Schule verwies, weil er sich einem seiner Lehrer widersetzte.
10. Érettségi után a budapesti egyetemre került, ahol magyar és német szakon kezdte tanulmányait, és ahol egész pályáját meghatározó barátságok szövődtek. – Nach dem Abitur kam er an die Budapester Universität, wo er sein Studium der ungarischen und deutschen Philologie begann und wo sich für seine ganze Laufbahn entscheidende Freundschaften knüpften.
11. Az egyetemen ismerkedett meg Babits Mihállyal és Juhász Gyulával, és hármójuk barátsága a modern magyar líra egyik legfontosabb szellemi műhelyévé vált. – An der Universität lernte er Mihály Babits und Gyula Juhász kennen, und die Freundschaft der drei wurde zu einer der wichtigsten geistigen Werkstätten der modernen ungarischen Lyrik.
12. A három fiatal költő levelezése ma is megrendítő dokumentuma annak, hogyan keresték közösen az új magyar költészet útját és nyelvét. – Der Briefwechsel der drei jungen Dichter ist bis heute ein ergreifendes Dokument dafür, wie sie gemeinsam den Weg und die Sprache der neuen ungarischen Dichtung suchten.
13. Kosztolányi rövid ideig Bécsben is tanult, ahol a nagyvárosi kultúra és a modern európai szellem újabb ösztönzéseket adott fejlődő tehetségének. – Kosztolányi studierte auch kurze Zeit in Wien, wo die großstädtische Kultur und der moderne europäische Geist seinem sich entwickelnden Talent weitere Anregungen gaben.
14. Egyetemi tanulmányait végül nem fejezte be, mert egyre inkább az írás és az újságírás felé fordult, amelyben megélhetést és hivatást is talált. – Sein Universitätsstudium schloss er letztlich nicht ab, weil er sich immer mehr dem Schreiben und dem Journalismus zuwandte, in dem er sowohl seinen Lebensunterhalt als auch seine Berufung fand.
15. A fiatal Kosztolányi tudatosan készült az írói pályára, mert korán felismerte, hogy a nyelv és a forma tökéletes ismerete nélkül nincs igazi művészet. – Der junge Kosztolányi bereitete sich bewusst auf die Schriftstellerlaufbahn vor, weil er früh erkannte, dass es ohne die vollkommene Kenntnis der Sprache und der Form keine echte Kunst gibt.
16. Első verseskötete, a Négy fal között 1907-ben jelent meg, és bár tehetséget mutatott, még nem hozta meg számára az igazi elismerést. – Sein erster Gedichtband, „Négy fal között“ („Zwischen vier Wänden“), erschien 1907 und ließ zwar Talent erkennen, brachte ihm aber noch nicht die eigentliche Anerkennung.
17. Ebben az időszakban vált a Nyugat folyóirat munkatársává, amely 1908-tól a modern magyar irodalom legfontosabb fórumává nőtte ki magát. – In dieser Zeit wurde er zum Mitarbeiter der Zeitschrift Nyugat, die sich von 1908 an zum wichtigsten Forum der modernen ungarischen Literatur entwickelte.
18. Kosztolányi a folyóirat egyik jellegzetes hangja lett, mert verseiben és bírálataiban a szépség, a forma és a nyelvi tökély eszményét képviselte. – Kosztolányi wurde zu einer der charakteristischen Stimmen der Zeitschrift, weil er in seinen Gedichten und Kritiken das Ideal der Schönheit, der Form und der sprachlichen Vollendung vertrat.
19. Az igazi áttörést az 1910-ben megjelent A szegény kisgyermek panaszai című verseskötete hozta meg, amely azonnal híressé és népszerűvé tette. – Den eigentlichen Durchbruch brachte ihm der 1910 erschienene Gedichtband „A szegény kisgyermek panaszai“ („Die Klagen des armen kleinen Kindes“), der ihn sogleich berühmt und beliebt machte.
20. Ez a kötet a gyermekkor világát idézi fel, mégpedig a felnőtt költő nosztalgikus, mégis pontos, érzékeny emlékezésén keresztül. – Dieser Band beschwört die Welt der Kindheit herauf, und zwar durch die nostalgische, dennoch genaue und feinfühlige Erinnerung des erwachsenen Dichters.
21. A mű sikere megmutatta, hogy Kosztolányi rendkívüli érzékkel képes megragadni a pillanat hangulatát és a gyermeki látásmód frissességét. – Der Erfolg des Werkes zeigte, dass Kosztolányi mit außergewöhnlichem Gespür die Stimmung des Augenblicks und die Frische der kindlichen Sichtweise einzufangen vermochte.
22. A kötet nyomán Kosztolányit gyakran az impresszionizmus költőjeként emlegették, mert verseiben a benyomás, a szín és a hangulat kapott középponti szerepet. – Nach diesem Band bezeichnete man Kosztolányi häufig als Dichter des Impressionismus, weil in seinen Gedichten der Eindruck, die Farbe und die Stimmung eine zentrale Rolle spielten.
23. Ő maga azonban óvakodott a merev címkéktől, mert úgy vélte, hogy a művészet nem irányzatok, hanem az egyéni tehetség és a nyelv kérdése. – Er selbst hütete sich jedoch vor starren Etiketten, weil er der Ansicht war, dass die Kunst keine Frage der Strömungen, sondern des individuellen Talents und der Sprache sei.
24. 1913-ban feleségül vette Harmos Ilonát, a színésznőt, aki maga is írt, és aki Görög Ilona néven jelentetett meg elbeszéléseket. – 1913 heiratete er die Schauspielerin Ilona Harmos, die selbst schrieb und unter dem Namen Ilona Görög Erzählungen veröffentlichte.
25. Házasságukból egyetlen fiuk született, Kosztolányi Ádám, és a család otthona a budai Logodi utcában a kor irodalmi életének egyik találkozóhelyévé vált. – Aus ihrer Ehe wurde ein einziger Sohn geboren, Ádám Kosztolányi, und das Zuhause der Familie in der Budaer Logodi-Straße wurde zu einem der Treffpunkte des literarischen Lebens jener Zeit.
26. Kosztolányi ezekben az években szorgalmas és termékeny újságíró volt, aki tárcák, riportok és kritikák százait írta a kor legfontosabb lapjaiba. – Kosztolányi war in diesen Jahren ein fleißiger und produktiver Journalist, der Hunderte von Feuilletons, Reportagen und Kritiken für die wichtigsten Blätter der Zeit schrieb.
27. Az újságírást nem tekintette alantas munkának, mert meggyőződése szerint a legrövidebb tárcát is ugyanolyan gonddal kell megformálni, mint egy verset. – Den Journalismus betrachtete er nicht als niedere Arbeit, weil er überzeugt war, dass man auch das kürzeste Feuilleton mit derselben Sorgfalt gestalten müsse wie ein Gedicht.
28. Az első világháború éveiben Kosztolányi eleinte, sok kortársához hasonlóan, lelkesedett a háborúért, később azonban kiábrándult és elfordult tőle. – In den Jahren des Ersten Weltkriegs begeisterte sich Kosztolányi anfangs, wie viele seiner Zeitgenossen, für den Krieg, wurde jedoch später ernüchtert und wandte sich von ihm ab.
29. A háború és az azt követő forradalmak korszaka mély nyomot hagyott világképén, mert megtapasztalta a történelem pusztító, kiszámíthatatlan erejét. – Die Epoche des Krieges und der ihm folgenden Revolutionen hinterließ eine tiefe Spur in seinem Weltbild, weil er die zerstörerische, unberechenbare Kraft der Geschichte erlebte.
30. Az 1918–1919-es forradalmak bukása után Kosztolányi egy időre a jobboldali sajtóhoz került, és részt vett az Új Nemzedék című lap munkájában. – Nach dem Scheitern der Revolutionen von 1918–1919 geriet Kosztolányi eine Zeit lang zur rechtsgerichteten Presse und beteiligte sich an der Arbeit des Blattes „Új Nemzedék“ („Neue Generation“).
31. Ebben a lapban jelent meg a névtelen, gúnyos Pardon rovat, amelynek hangvételét később ő maga is szégyellte, és amelytől igyekezett eltávolodni. – In diesem Blatt erschien die anonyme, spöttische Rubrik „Pardon“, deren Tonfall er sich später selbst schämte und von der er sich zu distanzieren versuchte.
32. Ez a korszak pályájának ellentmondásos fejezete, mert megmutatja, hogy a nagy művész sem mentes kora indulataitól és tévedéseitől. – Diese Epoche ist ein widersprüchliches Kapitel seiner Laufbahn, weil sie zeigt, dass auch der große Künstler nicht frei ist von den Leidenschaften und Irrtümern seiner Zeit.
33. A húszas évek elejétől Kosztolányi művészete új, érettebb szakaszba lépett, mert a líra mellett egyre inkább a nagyepika felé fordult. – Vom Beginn der zwanziger Jahre an trat Kosztolányis Kunst in eine neue, reifere Phase, weil er sich neben der Lyrik immer mehr der großen Epik zuwandte.
34. 1922-ben jelent meg első jelentős regénye, a Nero, a véres költő, amely egy zsarnok és művész alakján keresztül a hatalom és a művészet viszonyát vizsgálja. – 1922 erschien sein erster bedeutender Roman, „Nero, a véres költő“ („Nero, der blutige Dichter“), der am Beispiel eines Tyrannen und Künstlers das Verhältnis von Macht und Kunst untersucht.
35. A regény külföldön is feltűnést keltett, mert a német kiadáshoz maga Thomas Mann írt elismerő, meleg hangú előszót. – Der Roman erregte auch im Ausland Aufsehen, weil Thomas Mann selbst ein anerkennendes, warmherziges Vorwort zur deutschen Ausgabe schrieb.
36. Thomas Mann barátsága és nagyrabecsülése Kosztolányi nemzetközi rangját is megerősítette, és megmutatta művészetének európai színvonalát. – Thomas Manns Freundschaft und Hochachtung bestärkten auch Kosztolányis internationalen Rang und zeigten das europäische Niveau seiner Kunst.
37. A Nerót gyorsan követték a magyar vidék világát ábrázoló nagy regények, amelyekben a kisvárosi élet mélységei és tragédiái tárulnak fel. – Auf den Nero folgten rasch die großen Romane, die die Welt der ungarischen Provinz schildern und in denen sich die Tiefen und Tragödien des Kleinstadtlebens auftun.
38. 1924-ben látott napvilágot a Pacsirta, amely egy csúnyának tartott, magányos lány és szülei fájdalmas, kimondatlan szeretetének története. – 1924 erschien „Pacsirta“ („Lerche“), die Geschichte eines als hässlich geltenden, einsamen Mädchens und der schmerzhaften, unausgesprochenen Liebe seiner Eltern.
39. A regény finom lélektani rajzzal mutatja be, hogyan rejtőzik a mindennapi élet felszíne alatt a magány, a csalódás és a be nem vallott keserűség. – Der Roman zeigt mit feiner psychologischer Zeichnung, wie sich unter der Oberfläche des Alltags die Einsamkeit, die Enttäuschung und die uneingestandene Bitterkeit verbergen.
40. 1925-ben jelent meg az Aranysárkány, amely egy vidéki tanár tragédiáján keresztül a nemzedékek és értékrendek összeütközését ábrázolja. – 1925 erschien „Aranysárkány“ („Der goldene Drachen“), der am Beispiel der Tragödie eines Provinzlehrers den Zusammenstoß der Generationen und Wertordnungen darstellt.
41. Ezekben a regényekben Kosztolányi mélységes együttérzéssel fordul a kisemberek felé, mert bennük az egyetemes emberi sorsot pillantja meg. – In diesen Romanen wendet sich Kosztolányi mit tiefem Mitgefühl den kleinen Leuten zu, weil er in ihnen das allgemeinmenschliche Schicksal erblickt.
42. Pályájának egyik csúcspontja az 1926-ban megjelent Édes Anna, amelyben egy cseléd és úrnője viszonyán keresztül bírálja az embertelen társadalmi rendet. – Einen der Höhepunkte seiner Laufbahn bildet der 1926 erschienene „Édes Anna“, in dem er am Verhältnis einer Dienstmagd und ihrer Herrin die unmenschliche Gesellschaftsordnung kritisiert.
43. Az Édes Anna a magyar regényirodalom egyik legtökéletesebb alkotása, mert a lélektani mélység és a társadalmi látlelet ritka egyensúlyát valósítja meg. – „Édes Anna“ ist eines der vollkommensten Werke der ungarischen Romanliteratur, weil er das seltene Gleichgewicht von psychologischer Tiefe und gesellschaftlicher Diagnose verwirklicht.
44. Ezek a regények együtt bizonyítják, hogy Kosztolányi nemcsak nagy költő, hanem a modern magyar próza egyik legjelentősebb mestere is volt. – Diese Romane beweisen zusammen, dass Kosztolányi nicht nur ein großer Dichter, sondern auch einer der bedeutendsten Meister der modernen ungarischen Prosa war.
45. A húszas és harmincas években Kosztolányi megteremtette leghíresebb prózai alakját, Esti Kornélt, aki egyszerre alteregója és ellentéte a fegyelmezett polgárnak. – In den zwanziger und dreißiger Jahren erschuf Kosztolányi seine berühmteste Prosafigur, Kornél Esti, der zugleich das Alter Ego und das Gegenteil des disziplinierten Bürgers ist.
46. Az Esti Kornél-történetek 1933-ban jelentek meg kötetben, és bennük a szabadság, a kaland és a játékosság szelleme elevenedik meg. – Die Kornél-Esti-Geschichten erschienen 1933 als Band, und in ihnen wird der Geist der Freiheit, des Abenteuers und der Verspieltheit lebendig.
47. Esti Kornél alakja lehetővé tette, hogy Kosztolányi könnyed, ironikus formában szóljon a lét legkomolyabb kérdéseiről is. – Die Gestalt Kornél Estis ermöglichte es Kosztolányi, in leichter, ironischer Form auch über die ernstesten Fragen des Daseins zu sprechen.
48. A könnyedség azonban sosem felszínesség nála, mert a tréfa és a groteszk mögött mindig ott húzódik a halál és a mulandóság tudata. – Die Leichtigkeit ist bei ihm jedoch niemals Oberflächlichkeit, weil sich hinter dem Scherz und dem Grotesken stets das Bewusstsein des Todes und der Vergänglichkeit hinzieht.
49. Kosztolányi egész életművén végigvonul a halál kérdése, amelyet nem menekülve, hanem szembenézve, sőt szinte megbabonázva vizsgál. – Durch Kosztolányis gesamtes Lebenswerk zieht sich die Frage des Todes, die er nicht fliehend, sondern ihr ins Auge blickend, ja geradezu gebannt untersucht.
50. A halál számára nem elvont fogalom, hanem a lét legszemélyesebb és legmegrázóbb tapasztalata, amely minden örömnek és szépségnek keretet ad. – Der Tod ist für ihn kein abstrakter Begriff, sondern die persönlichste und erschütterndste Erfahrung des Daseins, die jeder Freude und jeder Schönheit einen Rahmen gibt.
51. Pályája utolsó nagy korszakában Kosztolányi lírája új mélységet ért el, amelyet leginkább az 1935-ös Számadás című kötet képvisel. – In der letzten großen Epoche seiner Laufbahn erreichte Kosztolányis Lyrik eine neue Tiefe, die vor allem der Band „Számadás“ („Rechenschaft“) von 1935 vertritt.
52. Ebben a kötetben jelent meg két nagy verse, a Halotti beszéd és a Hajnali részegség, amelyek a magyar líra máig eleven csúcsteljesítményei. – In diesem Band erschienen zwei seiner großen Gedichte, „Halotti beszéd“ („Grabrede“) und „Hajnali részegség“ („Morgentaumel“), die bis heute lebendige Gipfelleistungen der ungarischen Lyrik sind.
53. E kései versekben Kosztolányi már a halál árnyékában szólal meg, mégis a lét szépségének és egyszeriségének megrendítő hálaadását fogalmazza meg. – In diesen späten Gedichten spricht Kosztolányi bereits im Schatten des Todes, formuliert dennoch eine erschütternde Danksagung für die Schönheit und Einmaligkeit des Daseins.
54. Kosztolányi nemcsak alkotó művész, hanem szenvedélyes nyelvművelő is volt, aki egész életében az anyanyelv tisztaságáért és szépségéért küzdött. – Kosztolányi war nicht nur ein schöpferischer Künstler, sondern auch ein leidenschaftlicher Sprachpfleger, der sein ganzes Leben lang für die Reinheit und Schönheit der Muttersprache kämpfte.
55. Számos cikkben és tanulmányban védte a magyar nyelvet az idegen szavak fölösleges áradatától, mert a nyelvet a nemzeti lét legfőbb kincsének tartotta. – In zahlreichen Artikeln und Studien verteidigte er die ungarische Sprache gegen die überflüssige Flut der Fremdwörter, weil er die Sprache für den höchsten Schatz des nationalen Daseins hielt.
56. A nyelvhez való viszonya nem száraz szabálytisztelet volt, hanem szerelmes rajongás, amely minden szó eredetét, ízét és zenéjét élvezte. – Sein Verhältnis zur Sprache war keine trockene Regelverehrung, sondern eine verliebte Schwärmerei, die die Herkunft, den Geschmack und die Musik jedes Wortes genoss.
57. Kosztolányi kiváló műfordító is volt, aki a világirodalom számos remekét ültette át magyarra, mindig a nyelvi szépségre és a hűségre törekedve. – Kosztolányi war auch ein hervorragender Übersetzer, der zahlreiche Meisterwerke der Weltliteratur ins Ungarische übertrug, stets nach sprachlicher Schönheit und Treue strebend.
58. Fordításait a Modern költők című gyűjteményben adta ki, amely a kor magyar olvasói számára megnyitotta az európai líra új világát. – Seine Übersetzungen gab er in der Sammlung „Modern költők“ („Moderne Dichter“) heraus, die den ungarischen Lesern jener Zeit die neue Welt der europäischen Lyrik erschloss.
59. Fordítói felfogása szerint a vers átültetése nem szolgai másolás, hanem újrateremtés, amelyben a fordítónak társszerzővé kell válnia. – Nach seiner Übersetzerauffassung ist die Übertragung eines Gedichts kein sklavisches Kopieren, sondern eine Neuerschaffung, in der der Übersetzer zum Mitautor werden muss.
60. 1930-ban Kosztolányit a Magyar PEN Club első elnökévé választották, ami nemzetközi tekintélyének és irodalmi rangjának elismerése volt. – 1930 wählte man Kosztolányi zum ersten Präsidenten des ungarischen PEN-Clubs, was eine Anerkennung seines internationalen Ansehens und seines literarischen Ranges war.
61. Ebben a tisztségében a szellemi szabadság és a nemzetek közötti kulturális párbeszéd ügyét képviselte, bár a politika feszültségei hamar próbára tették. – In diesem Amt vertrat er die Sache der geistigen Freiheit und des kulturellen Dialogs zwischen den Nationen, obwohl die Spannungen der Politik ihn bald auf die Probe stellten.
62. Kosztolányi világnézetét gyakran a „homo aestheticus”, vagyis az esztétikai ember eszményével jellemzik, aki a szépséget tartja a lét legfőbb értékének. – Kosztolányis Weltanschauung kennzeichnet man häufig mit dem Ideal des „homo aestheticus“, also des ästhetischen Menschen, der die Schönheit für den höchsten Wert des Daseins hält.
63. Ez a szemlélet nem közömbösséget jelentett a világ szenvedése iránt, hanem azt a meggyőződést, hogy a művészet a káosz elleni egyetlen valódi vigasz. – Diese Haltung bedeutete keine Gleichgültigkeit gegenüber dem Leiden der Welt, sondern die Überzeugung, dass die Kunst der einzige wahre Trost gegen das Chaos ist.
64. Kosztolányi elutasította a művészet közvetlen politikai vagy erkölcsi célra való felhasználását, mert szerinte az irodalom önmagában, szépségében hordozza értékét. – Kosztolányi lehnte die unmittelbare Verwendung der Kunst zu politischen oder moralischen Zwecken ab, weil die Literatur seiner Ansicht nach ihren Wert in sich selbst, in ihrer Schönheit trägt.
65. Ez a felfogás olykor vitákat váltott ki, különösen a társadalmi elkötelezettséget hirdető írókkal, mint amilyen később Ady köre vagy a népi mozgalom volt. – Diese Auffassung löste bisweilen Auseinandersetzungen aus, besonders mit den Schriftstellern, die das gesellschaftliche Engagement verkündeten, wie später der Kreis Adys oder die volkstümliche Bewegung.
66. Ady és Kosztolányi viszonya különösen bonyolult volt, mert Kosztolányi tisztelte Ady tehetségét, de bírálta költészetének prófétai, közéleti szerepét. – Das Verhältnis zwischen Ady und Kosztolányi war besonders verwickelt, weil Kosztolányi Adys Talent achtete, aber die prophetische, öffentliche Rolle seiner Dichtung kritisierte.
67. 1929-ben Kosztolányi éles hangú tanulmányt írt Ady ellen, amely nagy vihart kavart, és amelyet sokan méltánytalannak és igazságtalannak tartottak. – 1929 schrieb Kosztolányi eine scharf formulierte Studie gegen Ady, die großen Sturm entfachte und die viele für unbillig und ungerecht hielten.
68. Ez a vita jól mutatja a két költői magatartás alapvető különbségét, mert Ady a nemzet sorsáért kiáltott, Kosztolányi pedig a tiszta művészetet kereste. – Diese Auseinandersetzung zeigt gut den grundlegenden Unterschied der beiden dichterischen Haltungen, weil Ady um das Schicksal der Nation aufschrie, während Kosztolányi die reine Kunst suchte.
69. Kosztolányi művészete azonban éppen a látszólagos könnyedség mögött rejlő komolyságtól válik igazán nagy jelentőségűvé és időtállóvá. – Kosztolányis Kunst wird jedoch gerade durch den Ernst, der sich hinter der scheinbaren Leichtigkeit verbirgt, von wahrhaft großer Bedeutung und Beständigkeit.
70. A humor és a fájdalom, a játék és a halálfélelem nála mindig együtt van jelen, ezért művei egyszerre szórakoztatnak és rendítenek meg. – Der Humor und der Schmerz, das Spiel und die Todesangst sind bei ihm stets zugleich gegenwärtig, weshalb seine Werke gleichzeitig unterhalten und erschüttern.
71. Kosztolányi stílusának legfőbb jellemzője a tökéletes formaérzék, a pontos szóválasztás és a mondatok zenei szépsége. – Das Hauptmerkmal von Kosztolányis Stil ist der vollkommene Formsinn, die genaue Wortwahl und die musikalische Schönheit der Sätze.
72. Minden szava mérlegelt és megválasztott, mert meggyőződése szerint a művészet lényege a részletek fölényes, alázatos megmunkálásában rejlik. – Jedes seiner Worte ist abgewogen und ausgewählt, weil das Wesen der Kunst seiner Überzeugung nach in der überlegenen, demütigen Bearbeitung der Einzelheiten liegt.
73. Kosztolányi élete utolsó éveiben súlyos betegséggel küzdött, mert ínyrák támadta meg, amely lassan és kegyetlenül emésztette fel erejét. – In den letzten Jahren seines Lebens rang Kosztolányi mit einer schweren Krankheit, weil ihn Gaumenkrebs befiel, der langsam und grausam seine Kraft aufzehrte.
74. Betegségét rendkívüli lelkierővel és íróhoz méltó éberséggel viselte, mert még szenvedéseit is a megfigyelés és az alkotás tárgyává tette. – Seine Krankheit ertrug er mit außergewöhnlicher Seelenstärke und mit einer eines Schriftstellers würdigen Wachheit, weil er selbst sein Leiden zum Gegenstand der Beobachtung und des Schaffens machte.
75. Több műtéten esett át, és egy időre Stockholmba is elutazott gyógykezelésre, de a betegséget végül nem sikerült legyőzni. – Er unterzog sich mehreren Operationen und reiste eine Zeit lang auch zur Behandlung nach Stockholm, doch die Krankheit ließ sich am Ende nicht besiegen.
76. Ezekben a hónapokban keletkeztek megrendítő kései írásai, amelyekben a halálos beteg ember tiszta, félelem nélküli tekintettel néz szembe a véggel. – In diesen Monaten entstanden seine erschütternden späten Schriften, in denen der todkranke Mensch dem Ende mit klarem, furchtlosem Blick entgegensieht.
77. Kosztolányi Dezső 1936. november 3-án hunyt el Budapesten, ötvenegy éves korában, pályája teljében, sok tervét befejezetlenül hagyva. – Dezső Kosztolányi starb am 3. November 1936 in Budapest, im Alter von einundfünfzig Jahren, auf der Höhe seiner Laufbahn, viele seiner Pläne unvollendet lassend.
78. Halála az egész magyar irodalmi életet megrendítette, mert kortársai tudták, hogy egy pótolhatatlan, egyetemes tehetségű mester távozott. – Sein Tod erschütterte das gesamte ungarische literarische Leben, weil seine Zeitgenossen wussten, dass ein unersetzlicher Meister von universaler Begabung gegangen war.
79. Kosztolányi életműve ma is elevenen él, mert versei, regényei és novellái minden nemzedék számára újra felfedezhető szépséget és mélységet kínálnak. – Kosztolányis Lebenswerk lebt bis heute lebendig fort, weil seine Gedichte, Romane und Novellen jeder Generation eine neu entdeckbare Schönheit und Tiefe bieten.
80. Pályája azt bizonyítja, hogy a legmagasabb művészi tudatosság és a legmélyebb emberi érzés nem zárja ki, hanem éppen feltételezi egymást. – Seine Laufbahn beweist, dass sich die höchste künstlerische Bewusstheit und das tiefste menschliche Gefühl nicht ausschließen, sondern einander gerade bedingen.
81. Kosztolányi költészetének egyik legfontosabb vonása, hogy a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgokban is megpillantja a csodát és a szépséget. – Ein wichtiges Merkmal von Kosztolányis Dichtung ist, dass er auch in den einfachsten, alltäglichsten Dingen das Wunder und die Schönheit erblickt.
82. Verseiben egy pohár víz, egy fénysugár vagy egy gyermek mozdulata is a lét ünnepévé és titkává válik. – In seinen Gedichten werden auch ein Glas Wasser, ein Lichtstrahl oder die Bewegung eines Kindes zum Fest und zum Geheimnis des Daseins.
83. Ez a képessége, hogy a köznapit átlényegítse, teszi őt a magyar impresszionizmus és szimbolizmus egyik legfinomabb mesterévé. – Diese Fähigkeit, das Alltägliche zu verklären, macht ihn zu einem der feinsten Meister des ungarischen Impressionismus und Symbolismus.
84. Prózájában ugyanez a figyelem a kisemberek felé fordul, mert Kosztolányi minden szereplőjében az egyszeri, megismételhetetlen embert látja meg. – In seiner Prosa wendet sich dieselbe Aufmerksamkeit den kleinen Leuten zu, weil Kosztolányi in jeder seiner Figuren den einmaligen, unwiederholbaren Menschen erkennt.
85. A szegények, a kiszolgáltatottak és a magányosok iránti együttérzés mély humanizmust kölcsönöz látszólag hűvös, tárgyilagos művészetének. – Das Mitgefühl für die Armen, die Schutzlosen und die Einsamen verleiht seiner scheinbar kühlen, sachlichen Kunst einen tiefen Humanismus.
86. Kosztolányi tehát nem a valóságtól elforduló esztéta volt, hanem olyan művész, aki a szépségen keresztül fejezte ki emberszeretetét. – Kosztolányi war somit kein von der Wirklichkeit abgewandter Ästhet, sondern ein Künstler, der durch die Schönheit seine Menschenliebe zum Ausdruck brachte.
87. Novellisztikája külön kiemelkedő teljesítmény, mert néhány oldalon képes egy egész emberi életet vagy egy döntő pillanatot megörökíteni. – Seine Novellistik ist eine gesondert herausragende Leistung, weil er auf wenigen Seiten ein ganzes menschliches Leben oder einen entscheidenden Augenblick zu verewigen vermag.
88. Az Esti Kornél-történetek különösen jól mutatják, hogyan olvad össze nála az anekdota, a filozófia és a nyelvi virtuozitás egyetlen ragyogó egységgé. – Die Kornél-Esti-Geschichten zeigen besonders gut, wie bei ihm die Anekdote, die Philosophie und die sprachliche Virtuosität zu einer einzigen strahlenden Einheit verschmelzen.
89. Kosztolányi pályája végig a Nyugat szellemiségéhez kötődött, mégis mindvégig megőrizte önálló, senkivel össze nem téveszthető hangját. – Kosztolányis Laufbahn war durchgehend mit dem Geist der Nyugat verbunden, dennoch bewahrte er stets seine eigenständige, mit niemandem zu verwechselnde Stimme.
90. A folyóirat első nemzedékének nagy hármasában Ady a szenvedély, Babits a gondolat, Kosztolányi pedig a szépség és a forma költőjeként foglal helyet. – In der großen Dreiheit der ersten Nyugat-Generation nimmt Ady als Dichter der Leidenschaft, Babits als Dichter des Gedankens und Kosztolányi als Dichter der Schönheit und der Form seinen Platz ein.
91. Ez a hármasság jól mutatja a modern magyar líra gazdagságát, mert három egészen különböző, mégis egyenrangú alkotói világot fog össze. – Diese Dreiheit zeigt gut den Reichtum der modernen ungarischen Lyrik, weil sie drei ganz verschiedene, dennoch gleichrangige schöpferische Welten zusammenfasst.
92. Kosztolányi öröksége nemcsak műveiben él tovább, hanem abban a nyelvi igényességben is, amelyet az egész magyar irodalomra hagyományozott. – Kosztolányis Erbe lebt nicht nur in seinen Werken fort, sondern auch in jener sprachlichen Anspruchshöhe, die er der gesamten ungarischen Literatur vermachte.
93. Máig ő az egyik legtöbbet olvasott és legszeretettebb magyar klasszikus, mert művészete egyszerre gyönyörködtet, gondolkodtat és vigasztal. – Bis heute ist er einer der meistgelesenen und beliebtesten ungarischen Klassiker, weil seine Kunst zugleich erfreut, zum Nachdenken anregt und tröstet.
94. Élete és pályája arról tanúskodik, hogy a művész felelőssége nem a hangos programokban, hanem a mű tökéletességében és emberségében rejlik. – Sein Leben und seine Laufbahn zeugen davon, dass die Verantwortung des Künstlers nicht in den lauten Programmen, sondern in der Vollkommenheit und Menschlichkeit des Werkes liegt.
95. Kosztolányi Dezső így nemcsak korának egyik legnagyobb írója, hanem a magyar szépirodalom időtlen, mindig újra megszólaló klasszikusa maradt. – So blieb Dezső Kosztolányi nicht nur einer der größten Schriftsteller seiner Zeit, sondern auch ein zeitloser, stets aufs Neue sprechender Klassiker der ungarischen Belletristik.
96. Pályájának egyik legfontosabb tanulsága, hogy a szépség szolgálata és az emberi sorsok iránti figyelem tökéletesen összeegyeztethető egymással. – Eine der wichtigsten Lehren seiner Laufbahn ist, dass sich der Dienst an der Schönheit und die Aufmerksamkeit für die menschlichen Schicksale vollkommen miteinander vereinbaren lassen.
97. A gyermekkor, a szülőváros, a nyelv és a halál nagy témái egész életművén végigvonulnak, és belső egységet adnak sokféle művének. – Die großen Themen der Kindheit, der Geburtsstadt, der Sprache und des Todes ziehen sich durch sein ganzes Lebenswerk und verleihen seinen vielgestaltigen Werken eine innere Einheit.
98. Kosztolányi minden műfajban a legmagasabbat alkotta, ezért a magyar irodalom ritka, egyetemes tehetségei közé tartozik. – Kosztolányi schuf in jeder Gattung das Höchste, weshalb er zu den seltenen, universalen Begabungen der ungarischen Literatur zählt.
99. Aki pályáját megismeri, az a modern magyar irodalom egyik legfényesebb fejezetét fedezi fel, amely ma is eleven és időszerű. – Wer seine Laufbahn kennenlernt, entdeckt eines der glänzendsten Kapitel der modernen ungarischen Literatur, das auch heute lebendig und aktuell ist.
100. Kosztolányi Dezső élete és munkássága végső soron azt hirdeti, hogy a szépség és az emberség együtt adhat értelmet a mulandó életnek. – Dezső Kosztolányis Leben und Schaffen verkünden letztlich, dass die Schönheit und die Menschlichkeit dem vergänglichen Leben gemeinsam einen Sinn geben können.
101. Kosztolányi számára az írás nemcsak hivatás, hanem a világ megismerésének és elviselésének legfontosabb eszköze volt. – Für Kosztolányi war das Schreiben nicht nur eine Berufung, sondern das wichtigste Mittel, die Welt zu erkennen und zu ertragen.
102. A világot mindig a csodálkozás és a kíváncsiság frissességével nézte, mert meggyőződése szerint az igazi művész sosem veszíti el gyermeki tekintetét. – Die Welt betrachtete er stets mit der Frische des Staunens und der Neugier, weil der wahre Künstler seiner Überzeugung nach niemals seinen kindlichen Blick verliert.
103. Ez a szüntelen rácsodálkozás teszi költészetét elevenné, mert a legismertebb dolgokat is új, meglepő fényben mutatja meg. – Dieses unaufhörliche Staunen macht seine Dichtung lebendig, weil sie auch die vertrautesten Dinge in einem neuen, überraschenden Licht zeigt.
104. Kosztolányi hitt abban, hogy minden ember külön világ, egyszeri és megismételhetetlen, ezért minden emberi élet végtelenül becses. – Kosztolányi glaubte, dass jeder Mensch eine eigene Welt ist, einmalig und unwiederholbar, weshalb jedes menschliche Leben unendlich kostbar ist.
105. Ez a meggyőződés a Halotti beszéd híres soraiban is megjelenik, ahol az egyszeri emberi sors pótolhatatlanságát siratja. – Diese Überzeugung erscheint auch in den berühmten Zeilen der „Halotti beszéd“, wo er die Unersetzlichkeit des einmaligen menschlichen Schicksals beklagt.
106. Kosztolányi kései korszakában egyre inkább a lét egyszerű, alapvető tényei felé fordult, mint a fény, a levegő, a kenyér és az élet puszta öröme. – In seiner späten Epoche wandte sich Kosztolányi immer mehr den einfachen, grundlegenden Tatsachen des Daseins zu, wie dem Licht, der Luft, dem Brot und der bloßen Freude am Leben.
107. A halál közelsége nem keserítette meg, hanem éppen ráébresztette a mindennapi lét kimondhatatlan gazdagságára és szépségére. – Die Nähe des Todes verbitterte ihn nicht, sondern machte ihn gerade auf den unaussprechlichen Reichtum und die Schönheit des alltäglichen Daseins aufmerksam.
108. Ezért kései versei a búcsú és a hála különös keverékét fejezik ki, mert a költő elveszti a világot, mégis megköszöni, hogy megismerhette. – Deshalb drücken seine späten Gedichte eine eigenartige Mischung aus Abschied und Dankbarkeit aus, weil der Dichter die Welt verliert und dennoch dafür dankt, dass er sie kennenlernen durfte.
109. Kosztolányi pályája a magyar irodalom egyik legszebb példája arra, hogyan érik meg egy tehetség a játékos kezdetektől a bölcs, tiszta beteljesedésig. – Kosztolányis Laufbahn ist eines der schönsten Beispiele der ungarischen Literatur dafür, wie ein Talent von den spielerischen Anfängen bis zur weisen, klaren Erfüllung heranreift.
110. A fiatalkori impresszionista játékosság és a kései versek megrendítő komolysága ugyanannak a következetes művészi útnak a két végpontja. – Die impressionistische Verspieltheit der Jugend und der erschütternde Ernst der späten Gedichte sind die beiden Endpunkte desselben folgerichtigen künstlerischen Weges.
111. Kosztolányi mindig hű maradt önmagához, mert a szépség és az igazság keresését sohasem rendelte alá divatnak vagy külső elvárásnak. – Kosztolányi blieb sich stets selbst treu, weil er die Suche nach Schönheit und Wahrheit niemals einer Mode oder einer äußeren Erwartung unterordnete.
112. Kortársai szerint rendkívül szellemes, csillogó társalgó volt, akinek beszéde éppolyan gazdag és meglepő volt, mint az írásai. – Seinen Zeitgenossen zufolge war er ein außerordentlich geistreicher, funkelnder Gesprächspartner, dessen Rede ebenso reich und überraschend war wie seine Schriften.
113. Baráti körében a nyelv, az irodalom és a lét nagy kérdései állandó, szenvedélyes beszélgetések tárgyai voltak. – In seinem Freundeskreis waren die Sprache, die Literatur und die großen Fragen des Daseins ständige, leidenschaftliche Gesprächsgegenstände.
114. Kosztolányi érdeklődése kiterjedt a lélektanra, a nyelvészetre és a filozófiára is, mert a művészetet a tudás minden formájával összekapcsolta. – Kosztolányis Interesse erstreckte sich auch auf die Psychologie, die Sprachwissenschaft und die Philosophie, weil er die Kunst mit jeder Form des Wissens verband.
115. Különösen vonzotta a lélek rejtett működése, a tudattalan és az álmok világa, amelynek megértéséhez a kor új tudománya, a pszichoanalízis is hozzájárult. – Besonders zog ihn das verborgene Wirken der Seele an, die Welt des Unbewussten und der Träume, zu deren Verständnis auch die neue Wissenschaft der Zeit, die Psychoanalyse, beitrug.
116. Regényeinek lélektani mélysége részben ennek az érdeklődésnek köszönhető, mert szereplőit belülről, indítékaikkal együtt ábrázolja. – Die psychologische Tiefe seiner Romane ist zum Teil diesem Interesse zu verdanken, weil er seine Figuren von innen, samt ihren Beweggründen darstellt.
117. Kosztolányi soha nem ítélkezik hősei fölött, hanem megértéssel és részvéttel közelít hozzájuk, még akkor is, ha bűnt vagy gyengeséget követnek el. – Kosztolányi urteilt niemals über seine Helden, sondern nähert sich ihnen mit Verständnis und Anteilnahme, selbst dann, wenn sie eine Schuld oder eine Schwäche begehen.
118. Ez a részvét teszi regényeit mélyen humánussá, mert bennük minden ember magyarázatot, sőt megbocsátást nyer. – Diese Anteilnahme macht seine Romane zutiefst human, weil in ihnen jeder Mensch eine Erklärung, ja sogar Vergebung erhält.
119. Kosztolányi pályája során mindvégig hitt az irodalom értékében egy olyan korban, amelyet háborúk, forradalmak és társadalmi válságok ráztak meg. – Kosztolányi glaubte während seiner ganzen Laufbahn an den Wert der Literatur in einer Zeit, die von Kriegen, Revolutionen und gesellschaftlichen Krisen erschüttert wurde.
120. Számára a művészet nem menekülés volt a valóság elől, hanem a káosszal szemben megteremtett rend és szépség szigete. – Für ihn war die Kunst keine Flucht vor der Wirklichkeit, sondern eine dem Chaos entgegengesetzte Insel der Ordnung und der Schönheit.
121. Ez a hit adott erőt neki a legnehezebb időkben is, mert az alkotásban találta meg élete értelmét és tartását. – Dieser Glaube gab ihm auch in den schwersten Zeiten Kraft, weil er im Schaffen den Sinn und den Halt seines Lebens fand.
122. Kosztolányi életműve rendkívül gazdag és sokrétű, mert a lírától a regényen és a novellán át a tanulmányig és a fordításig minden műfajt átfog. – Kosztolányis Lebenswerk ist außerordentlich reich und vielschichtig, weil es von der Lyrik über den Roman und die Novelle bis zur Studie und zur Übersetzung jede Gattung umfasst.
123. Ez a sokoldalúság nem szétforgácsolódás, hanem egyetlen egységes világkép különböző megnyilvánulása, amelyet a szépség és az emberség eszméje fog össze. – Diese Vielseitigkeit ist keine Zersplitterung, sondern die verschiedene Erscheinungsform eines einzigen einheitlichen Weltbildes, das die Idee der Schönheit und der Menschlichkeit zusammenhält.
124. Kosztolányi hatása a későbbi magyar irodalomra rendkívül nagy, mert nemzedékek tanultak tőle a nyelvi pontosság és a formai fegyelem művészetét. – Kosztolányis Wirkung auf die spätere ungarische Literatur ist außerordentlich groß, weil Generationen von ihm die Kunst der sprachlichen Genauigkeit und der formalen Disziplin lernten.
125. Kései lírája és Esti Kornél-prózája különösen erős hatással volt a huszadik század második felének magyar költőire és íróira. – Seine späte Lyrik und seine Kornél-Esti-Prosa hatten eine besonders starke Wirkung auf die ungarischen Dichter und Schriftsteller der zweiten Hälfte des zwanzigsten Jahrhunderts.
126. Sokan tekintik őt a modern magyar próza egyik megteremtőjének, mert nála a magyar elbeszélő nyelv új könnyedséget, pontosságot és hajlékonyságot nyert. – Viele betrachten ihn als einen der Begründer der modernen ungarischen Prosa, weil bei ihm die ungarische Erzählsprache eine neue Leichtigkeit, Genauigkeit und Geschmeidigkeit gewann.
127. Kosztolányi öröksége ma is ösztönzést ad minden írónak, aki a nyelvet nemcsak eszköznek, hanem az alkotás legfőbb anyagának és céljának tekinti. – Kosztolányis Erbe gibt bis heute jedem Schriftsteller Anregung, der die Sprache nicht nur als Werkzeug, sondern als wichtigsten Stoff und Zweck des Schaffens betrachtet.
128. Élete és pályája egyben egy egész korszak, a magyar polgári kultúra fénykorának és tragikus hanyatlásának is tükre. – Sein Leben und seine Laufbahn sind zugleich auch ein Spiegel einer ganzen Epoche, der Blütezeit und des tragischen Niedergangs der ungarischen bürgerlichen Kultur.
129. Kosztolányi ennek a polgári világnak volt egyik legfinomabb ábrázolója, aki egyszerre szerette és bírálta annak értékeit és korlátait. – Kosztolányi war einer der feinsten Schilderer dieser bürgerlichen Welt, der ihre Werte und ihre Schranken zugleich liebte und kritisierte.
130. Műveiben megőrizte ennek a kornak a hangulatát, tárgyait és embereit, ezért regényei ma történelmi és lélektani dokumentumként is olvashatók. – In seinen Werken bewahrte er die Stimmung, die Gegenstände und die Menschen dieser Zeit, weshalb seine Romane heute auch als historische und psychologische Dokumente lesbar sind.
131. Kosztolányi művészete azért időtálló, mert a kor konkrét világán keresztül az örök emberi kérdésekhez jut el. – Kosztolányis Kunst ist deshalb beständig, weil sie durch die konkrete Welt der Zeit hindurch zu den ewigen menschlichen Fragen gelangt.
132. A múló divatoktól mindig távol tartotta magát, mert nem a pillanatnyi hatásra, hanem a maradandó szépségre és igazságra törekedett. – Von den vergänglichen Moden hielt er sich stets fern, weil er nicht auf die augenblickliche Wirkung, sondern auf die bleibende Schönheit und Wahrheit hinstrebte.
133. Ezért olvassuk ma is frissen és megrendülten a verseit, mintha csak most születtek volna, holott már közel egy évszázada íródtak. – Deshalb lesen wir seine Gedichte auch heute frisch und ergriffen, als wären sie erst jetzt entstanden, obwohl sie bereits vor fast einem Jahrhundert geschrieben wurden.
134. Kosztolányi Dezső pályája így nemcsak egy ember története, hanem a magyar irodalmi nyelv egyik legnagyobb diadalának krónikája is. – Dezső Kosztolányis Laufbahn ist somit nicht nur die Geschichte eines Menschen, sondern auch die Chronik eines der größten Triumphe der ungarischen Literatursprache.
135. Munkássága bizonyítja, hogy a legmagasabb művészi igényesség és a legszélesebb olvasói szeretet nem zárja ki egymást. – Sein Schaffen beweist, dass sich die höchste künstlerische Anspruchshöhe und die breiteste Leserliebe nicht ausschließen.
136. Kosztolányit ma is milliók olvassák örömmel, mert művei egyszerre kínálnak szellemi élményt és szívhez szóló emberi vigaszt. – Kosztolányi lesen bis heute Millionen mit Freude, weil seine Werke zugleich ein geistiges Erlebnis und einen zu Herzen gehenden menschlichen Trost bieten.
137. A gyermekkor költője, a kisemberek regényírója, a nyelv szerelmese és a halál bölcs szemlélője: mindezek együtt alkotják Kosztolányi teljes alakját. – Der Dichter der Kindheit, der Romancier der kleinen Leute, der Liebhaber der Sprache und der weise Betrachter des Todes: all dies zusammen bildet Kosztolányis vollständige Gestalt.
138. Élete és pályája egy következetes, mégis örökké megújuló művészi kaland, amely a magyar irodalom legfényesebb lapjaira tartozik. – Sein Leben und seine Laufbahn sind ein folgerichtiges, dennoch sich ewig erneuerndes künstlerisches Abenteuer, das zu den glänzendsten Seiten der ungarischen Literatur gehört.
139. Kosztolányi öröksége arra tanít, hogy figyeljünk a világ apró csodáira, a nyelv szépségére és minden ember egyszeri méltóságára. – Kosztolányis Erbe lehrt uns, auf die kleinen Wunder der Welt, auf die Schönheit der Sprache und auf die einmalige Würde jedes Menschen zu achten.
140. Ezért marad művészete időszerű minden korban, mert az emberi lét alapvető, örök tapasztalatait szólaltatja meg. – Deshalb bleibt seine Kunst in jeder Zeit aktuell, weil sie die grundlegenden, ewigen Erfahrungen des menschlichen Daseins zum Sprechen bringt.
141. A Nyugat első nemzedékének tagjaként Kosztolányi részt vett a modern magyar irodalom megteremtésében, mégis túl is nőtt nemzedéke keretein. – Als Mitglied der ersten Nyugat-Generation nahm Kosztolányi an der Erschaffung der modernen ungarischen Literatur teil, wuchs jedoch auch über den Rahmen seiner Generation hinaus.
142. Ma már nem csupán egy irányzat képviselőjeként, hanem önálló, egyetemes klasszikusként tekintünk rá, akinek helye a magyar irodalom élvonalában van. – Heute betrachten wir ihn nicht mehr bloß als Vertreter einer Strömung, sondern als eigenständigen, universalen Klassiker, dessen Platz in der vordersten Reihe der ungarischen Literatur liegt.
143. Kosztolányi Dezső neve elválaszthatatlanul összeforrt a szépség, a nyelv és a mélységes emberség eszméjével, amelyet műveiben megvalósított. – Der Name Dezső Kosztolányi ist untrennbar mit der Idee der Schönheit, der Sprache und der tiefen Menschlichkeit verschmolzen, die er in seinen Werken verwirklichte.
144. Pályájának ismerete nélkül nem érthető meg teljesen a modern magyar líra és próza kialakulása és fénykora. – Ohne die Kenntnis seiner Laufbahn lässt sich die Entstehung und Blütezeit der modernen ungarischen Lyrik und Prosa nicht vollständig verstehen.
145. Kosztolányi élete rövid volt, mégis rendkívül gazdag, mert minden pillanatát a megismerés és az alkotás szenvedélye töltötte meg. – Kosztolányis Leben war kurz, dennoch außerordentlich reich, weil jeden seiner Augenblicke die Leidenschaft der Erkenntnis und des Schaffens erfüllte.
146. A betegség és a halál nem törte meg művészi erejét, hanem éppen a legmélyebb, legtisztább műveinek megszületéséhez vezetett. – Die Krankheit und der Tod brachen seine künstlerische Kraft nicht, sondern führten gerade zur Entstehung seiner tiefsten, reinsten Werke.
147. Így vált Kosztolányi Dezső élete és pályája a magyar irodalom egyik legmegrendítőbb és legfelemelőbb példázatává. – So wurden Dezső Kosztolányis Leben und Laufbahn zu einem der erschütterndsten und zugleich erhebendsten Gleichnisse der ungarischen Literatur.
148. Öröksége ma is él és hat, mert minden nemzedék újra megtalálja benne a maga kérdéseire adott, szépen megformált emberi válaszokat. – Sein Erbe lebt und wirkt bis heute, weil jede Generation in ihm aufs Neue die schön geformten menschlichen Antworten auf ihre eigenen Fragen findet.
149. Kosztolányi Dezső pályája bizonyítja, hogy a művészet a legnagyobb emberi teljesítmények egyike, amely legyőzi az időt és a halált. – Dezső Kosztolányis Laufbahn beweist, dass die Kunst eine der größten menschlichen Leistungen ist, die die Zeit und den Tod besiegt.
150. Élete és munkássága végül azt üzeni, hogy a szépség, a nyelv és a szeretet által az ember maradandót teremthet a mulandóság világában. – Sein Leben und Schaffen verkünden schließlich, dass der Mensch durch die Schönheit, die Sprache und die Liebe im Reich der Vergänglichkeit Bleibendes schaffen kann.
(aufklappen)magyar
1. Kosztolányi Dezső a Nyugat első nemzedékének egyik legsokoldalúbb alkotója volt, mert egyszerre teremtett maradandót a lírában, a regényben, a novellában és a publicisztikában.
2. Élete és pályája szorosan összefonódott a modern magyar irodalom kialakulásával, hiszen éppen abban a korban vált íróvá, amikor a magyar költészet gyökeresen megújult.
3. Kosztolányi 1885-ben született a délvidéki Szabadkán, egy magyar polgári család gyermekeként, amely nagy jelentőséget tulajdonított a műveltségnek és a tudásnak.
4. Szülővárosa egész életében meghatározó élménye maradt, mert a vidéki kisváros hangulata, alakjai és emlékei sok későbbi művében visszatértek.
5. Édesapja, Kosztolányi Árpád, a helyi gimnázium igazgatója és fizikatanára volt, ezért a fiú szigorú, tudásközpontú környezetben nevelkedett.
6. A családi légkör kettős hatással volt rá, mert egyszerre táplálta szellemi érdeklődését és keltette benne a lázadás, a kitörés vágyát.
7. Unokatestvére a szintén író és orvos Csáth Géza volt, akivel gyermekkorában szoros barátságban élt, és aki később tragikus sorsú művésszé vált.
8. A két rokon fiú együtt fedezte fel az irodalom, a zene és a képzelet világát, ezért Csáth alakja mélyen bevésődött Kosztolányi emlékezetébe.
9. A gimnáziumban Kosztolányi tehetséges, de nyughatatlan diák volt, akit egy időre még az iskolából is eltanácsoltak, mert szembeszállt egyik tanárával.
10. Érettségi után a budapesti egyetemre került, ahol magyar és német szakon kezdte tanulmányait, és ahol egész pályáját meghatározó barátságok szövődtek.
11. Az egyetemen ismerkedett meg Babits Mihállyal és Juhász Gyulával, és hármójuk barátsága a modern magyar líra egyik legfontosabb szellemi műhelyévé vált.
12. A három fiatal költő levelezése ma is megrendítő dokumentuma annak, hogyan keresték közösen az új magyar költészet útját és nyelvét.
13. Kosztolányi rövid ideig Bécsben is tanult, ahol a nagyvárosi kultúra és a modern európai szellem újabb ösztönzéseket adott fejlődő tehetségének.
14. Egyetemi tanulmányait végül nem fejezte be, mert egyre inkább az írás és az újságírás felé fordult, amelyben megélhetést és hivatást is talált.
15. A fiatal Kosztolányi tudatosan készült az írói pályára, mert korán felismerte, hogy a nyelv és a forma tökéletes ismerete nélkül nincs igazi művészet.
16. Első verseskötete, a Négy fal között 1907-ben jelent meg, és bár tehetséget mutatott, még nem hozta meg számára az igazi elismerést.
17. Ebben az időszakban vált a Nyugat folyóirat munkatársává, amely 1908-tól a modern magyar irodalom legfontosabb fórumává nőtte ki magát.
18. Kosztolányi a folyóirat egyik jellegzetes hangja lett, mert verseiben és bírálataiban a szépség, a forma és a nyelvi tökély eszményét képviselte.
19. Az igazi áttörést az 1910-ben megjelent A szegény kisgyermek panaszai című verseskötete hozta meg, amely azonnal híressé és népszerűvé tette.
20. Ez a kötet a gyermekkor világát idézi fel, mégpedig a felnőtt költő nosztalgikus, mégis pontos, érzékeny emlékezésén keresztül.
21. A mű sikere megmutatta, hogy Kosztolányi rendkívüli érzékkel képes megragadni a pillanat hangulatát és a gyermeki látásmód frissességét.
22. A kötet nyomán Kosztolányit gyakran az impresszionizmus költőjeként emlegették, mert verseiben a benyomás, a szín és a hangulat kapott középponti szerepet.
23. Ő maga azonban óvakodott a merev címkéktől, mert úgy vélte, hogy a művészet nem irányzatok, hanem az egyéni tehetség és a nyelv kérdése.
24. 1913-ban feleségül vette Harmos Ilonát, a színésznőt, aki maga is írt, és aki Görög Ilona néven jelentetett meg elbeszéléseket.
25. Házasságukból egyetlen fiuk született, Kosztolányi Ádám, és a család otthona a budai Logodi utcában a kor irodalmi életének egyik találkozóhelyévé vált.
26. Kosztolányi ezekben az években szorgalmas és termékeny újságíró volt, aki tárcák, riportok és kritikák százait írta a kor legfontosabb lapjaiba.
27. Az újságírást nem tekintette alantas munkának, mert meggyőződése szerint a legrövidebb tárcát is ugyanolyan gonddal kell megformálni, mint egy verset.
28. Az első világháború éveiben Kosztolányi eleinte, sok kortársához hasonlóan, lelkesedett a háborúért, később azonban kiábrándult és elfordult tőle.
29. A háború és az azt követő forradalmak korszaka mély nyomot hagyott világképén, mert megtapasztalta a történelem pusztító, kiszámíthatatlan erejét.
30. Az 1918–1919-es forradalmak bukása után Kosztolányi egy időre a jobboldali sajtóhoz került, és részt vett az Új Nemzedék című lap munkájában.
31. Ebben a lapban jelent meg a névtelen, gúnyos Pardon rovat, amelynek hangvételét később ő maga is szégyellte, és amelytől igyekezett eltávolodni.
32. Ez a korszak pályájának ellentmondásos fejezete, mert megmutatja, hogy a nagy művész sem mentes kora indulataitól és tévedéseitől.
33. A húszas évek elejétől Kosztolányi művészete új, érettebb szakaszba lépett, mert a líra mellett egyre inkább a nagyepika felé fordult.
34. 1922-ben jelent meg első jelentős regénye, a Nero, a véres költő, amely egy zsarnok és művész alakján keresztül a hatalom és a művészet viszonyát vizsgálja.
35. A regény külföldön is feltűnést keltett, mert a német kiadáshoz maga Thomas Mann írt elismerő, meleg hangú előszót.
36. Thomas Mann barátsága és nagyrabecsülése Kosztolányi nemzetközi rangját is megerősítette, és megmutatta művészetének európai színvonalát.
37. A Nerót gyorsan követték a magyar vidék világát ábrázoló nagy regények, amelyekben a kisvárosi élet mélységei és tragédiái tárulnak fel.
38. 1924-ben látott napvilágot a Pacsirta, amely egy csúnyának tartott, magányos lány és szülei fájdalmas, kimondatlan szeretetének története.
39. A regény finom lélektani rajzzal mutatja be, hogyan rejtőzik a mindennapi élet felszíne alatt a magány, a csalódás és a be nem vallott keserűség.
40. 1925-ben jelent meg az Aranysárkány, amely egy vidéki tanár tragédiáján keresztül a nemzedékek és értékrendek összeütközését ábrázolja.
41. Ezekben a regényekben Kosztolányi mélységes együttérzéssel fordul a kisemberek felé, mert bennük az egyetemes emberi sorsot pillantja meg.
42. Pályájának egyik csúcspontja az 1926-ban megjelent Édes Anna, amelyben egy cseléd és úrnője viszonyán keresztül bírálja az embertelen társadalmi rendet.
43. Az Édes Anna a magyar regényirodalom egyik legtökéletesebb alkotása, mert a lélektani mélység és a társadalmi látlelet ritka egyensúlyát valósítja meg.
44. Ezek a regények együtt bizonyítják, hogy Kosztolányi nemcsak nagy költő, hanem a modern magyar próza egyik legjelentősebb mestere is volt.
45. A húszas és harmincas években Kosztolányi megteremtette leghíresebb prózai alakját, Esti Kornélt, aki egyszerre alteregója és ellentéte a fegyelmezett polgárnak.
46. Az Esti Kornél-történetek 1933-ban jelentek meg kötetben, és bennük a szabadság, a kaland és a játékosság szelleme elevenedik meg.
47. Esti Kornél alakja lehetővé tette, hogy Kosztolányi könnyed, ironikus formában szóljon a lét legkomolyabb kérdéseiről is.
48. A könnyedség azonban sosem felszínesség nála, mert a tréfa és a groteszk mögött mindig ott húzódik a halál és a mulandóság tudata.
49. Kosztolányi egész életművén végigvonul a halál kérdése, amelyet nem menekülve, hanem szembenézve, sőt szinte megbabonázva vizsgál.
50. A halál számára nem elvont fogalom, hanem a lét legszemélyesebb és legmegrázóbb tapasztalata, amely minden örömnek és szépségnek keretet ad.
51. Pályája utolsó nagy korszakában Kosztolányi lírája új mélységet ért el, amelyet leginkább az 1935-ös Számadás című kötet képvisel.
52. Ebben a kötetben jelent meg két nagy verse, a Halotti beszéd és a Hajnali részegség, amelyek a magyar líra máig eleven csúcsteljesítményei.
53. E kései versekben Kosztolányi már a halál árnyékában szólal meg, mégis a lét szépségének és egyszeriségének megrendítő hálaadását fogalmazza meg.
54. Kosztolányi nemcsak alkotó művész, hanem szenvedélyes nyelvművelő is volt, aki egész életében az anyanyelv tisztaságáért és szépségéért küzdött.
55. Számos cikkben és tanulmányban védte a magyar nyelvet az idegen szavak fölösleges áradatától, mert a nyelvet a nemzeti lét legfőbb kincsének tartotta.
56. A nyelvhez való viszonya nem száraz szabálytisztelet volt, hanem szerelmes rajongás, amely minden szó eredetét, ízét és zenéjét élvezte.
57. Kosztolányi kiváló műfordító is volt, aki a világirodalom számos remekét ültette át magyarra, mindig a nyelvi szépségre és a hűségre törekedve.
58. Fordításait a Modern költők című gyűjteményben adta ki, amely a kor magyar olvasói számára megnyitotta az európai líra új világát.
59. Fordítói felfogása szerint a vers átültetése nem szolgai másolás, hanem újrateremtés, amelyben a fordítónak társszerzővé kell válnia.
60. 1930-ban Kosztolányit a Magyar PEN Club első elnökévé választották, ami nemzetközi tekintélyének és irodalmi rangjának elismerése volt.
61. Ebben a tisztségében a szellemi szabadság és a nemzetek közötti kulturális párbeszéd ügyét képviselte, bár a politika feszültségei hamar próbára tették.
62. Kosztolányi világnézetét gyakran a „homo aestheticus”, vagyis az esztétikai ember eszményével jellemzik, aki a szépséget tartja a lét legfőbb értékének.
63. Ez a szemlélet nem közömbösséget jelentett a világ szenvedése iránt, hanem azt a meggyőződést, hogy a művészet a káosz elleni egyetlen valódi vigasz.
64. Kosztolányi elutasította a művészet közvetlen politikai vagy erkölcsi célra való felhasználását, mert szerinte az irodalom önmagában, szépségében hordozza értékét.
65. Ez a felfogás olykor vitákat váltott ki, különösen a társadalmi elkötelezettséget hirdető írókkal, mint amilyen később Ady köre vagy a népi mozgalom volt.
66. Ady és Kosztolányi viszonya különösen bonyolult volt, mert Kosztolányi tisztelte Ady tehetségét, de bírálta költészetének prófétai, közéleti szerepét.
67. 1929-ben Kosztolányi éles hangú tanulmányt írt Ady ellen, amely nagy vihart kavart, és amelyet sokan méltánytalannak és igazságtalannak tartottak.
68. Ez a vita jól mutatja a két költői magatartás alapvető különbségét, mert Ady a nemzet sorsáért kiáltott, Kosztolányi pedig a tiszta művészetet kereste.
69. Kosztolányi művészete azonban éppen a látszólagos könnyedség mögött rejlő komolyságtól válik igazán nagy jelentőségűvé és időtállóvá.
70. A humor és a fájdalom, a játék és a halálfélelem nála mindig együtt van jelen, ezért művei egyszerre szórakoztatnak és rendítenek meg.
71. Kosztolányi stílusának legfőbb jellemzője a tökéletes formaérzék, a pontos szóválasztás és a mondatok zenei szépsége.
72. Minden szava mérlegelt és megválasztott, mert meggyőződése szerint a művészet lényege a részletek fölényes, alázatos megmunkálásában rejlik.
73. Kosztolányi élete utolsó éveiben súlyos betegséggel küzdött, mert ínyrák támadta meg, amely lassan és kegyetlenül emésztette fel erejét.
74. Betegségét rendkívüli lelkierővel és íróhoz méltó éberséggel viselte, mert még szenvedéseit is a megfigyelés és az alkotás tárgyává tette.
75. Több műtéten esett át, és egy időre Stockholmba is elutazott gyógykezelésre, de a betegséget végül nem sikerült legyőzni.
76. Ezekben a hónapokban keletkeztek megrendítő kései írásai, amelyekben a halálos beteg ember tiszta, félelem nélküli tekintettel néz szembe a véggel.
77. Kosztolányi Dezső 1936. november 3-án hunyt el Budapesten, ötvenegy éves korában, pályája teljében, sok tervét befejezetlenül hagyva.
78. Halála az egész magyar irodalmi életet megrendítette, mert kortársai tudták, hogy egy pótolhatatlan, egyetemes tehetségű mester távozott.
79. Kosztolányi életműve ma is elevenen él, mert versei, regényei és novellái minden nemzedék számára újra felfedezhető szépséget és mélységet kínálnak.
80. Pályája azt bizonyítja, hogy a legmagasabb művészi tudatosság és a legmélyebb emberi érzés nem zárja ki, hanem éppen feltételezi egymást.
81. Kosztolányi költészetének egyik legfontosabb vonása, hogy a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgokban is megpillantja a csodát és a szépséget.
82. Verseiben egy pohár víz, egy fénysugár vagy egy gyermek mozdulata is a lét ünnepévé és titkává válik.
83. Ez a képessége, hogy a köznapit átlényegítse, teszi őt a magyar impresszionizmus és szimbolizmus egyik legfinomabb mesterévé.
84. Prózájában ugyanez a figyelem a kisemberek felé fordul, mert Kosztolányi minden szereplőjében az egyszeri, megismételhetetlen embert látja meg.
85. A szegények, a kiszolgáltatottak és a magányosok iránti együttérzés mély humanizmust kölcsönöz látszólag hűvös, tárgyilagos művészetének.
86. Kosztolányi tehát nem a valóságtól elforduló esztéta volt, hanem olyan művész, aki a szépségen keresztül fejezte ki emberszeretetét.
87. Novellisztikája külön kiemelkedő teljesítmény, mert néhány oldalon képes egy egész emberi életet vagy egy döntő pillanatot megörökíteni.
88. Az Esti Kornél-történetek különösen jól mutatják, hogyan olvad össze nála az anekdota, a filozófia és a nyelvi virtuozitás egyetlen ragyogó egységgé.
89. Kosztolányi pályája végig a Nyugat szellemiségéhez kötődött, mégis mindvégig megőrizte önálló, senkivel össze nem téveszthető hangját.
90. A folyóirat első nemzedékének nagy hármasában Ady a szenvedély, Babits a gondolat, Kosztolányi pedig a szépség és a forma költőjeként foglal helyet.
91. Ez a hármasság jól mutatja a modern magyar líra gazdagságát, mert három egészen különböző, mégis egyenrangú alkotói világot fog össze.
92. Kosztolányi öröksége nemcsak műveiben él tovább, hanem abban a nyelvi igényességben is, amelyet az egész magyar irodalomra hagyományozott.
93. Máig ő az egyik legtöbbet olvasott és legszeretettebb magyar klasszikus, mert művészete egyszerre gyönyörködtet, gondolkodtat és vigasztal.
94. Élete és pályája arról tanúskodik, hogy a művész felelőssége nem a hangos programokban, hanem a mű tökéletességében és emberségében rejlik.
95. Kosztolányi Dezső így nemcsak korának egyik legnagyobb írója, hanem a magyar szépirodalom időtlen, mindig újra megszólaló klasszikusa maradt.
96. Pályájának egyik legfontosabb tanulsága, hogy a szépség szolgálata és az emberi sorsok iránti figyelem tökéletesen összeegyeztethető egymással.
97. A gyermekkor, a szülőváros, a nyelv és a halál nagy témái egész életművén végigvonulnak, és belső egységet adnak sokféle művének.
98. Kosztolányi minden műfajban a legmagasabbat alkotta, ezért a magyar irodalom ritka, egyetemes tehetségei közé tartozik.
99. Aki pályáját megismeri, az a modern magyar irodalom egyik legfényesebb fejezetét fedezi fel, amely ma is eleven és időszerű.
100. Kosztolányi Dezső élete és munkássága végső soron azt hirdeti, hogy a szépség és az emberség együtt adhat értelmet a mulandó életnek.
101. Kosztolányi számára az írás nemcsak hivatás, hanem a világ megismerésének és elviselésének legfontosabb eszköze volt.
102. A világot mindig a csodálkozás és a kíváncsiság frissességével nézte, mert meggyőződése szerint az igazi művész sosem veszíti el gyermeki tekintetét.
103. Ez a szüntelen rácsodálkozás teszi költészetét elevenné, mert a legismertebb dolgokat is új, meglepő fényben mutatja meg.
104. Kosztolányi hitt abban, hogy minden ember külön világ, egyszeri és megismételhetetlen, ezért minden emberi élet végtelenül becses.
105. Ez a meggyőződés a Halotti beszéd híres soraiban is megjelenik, ahol az egyszeri emberi sors pótolhatatlanságát siratja.
106. Kosztolányi kései korszakában egyre inkább a lét egyszerű, alapvető tényei felé fordult, mint a fény, a levegő, a kenyér és az élet puszta öröme.
107. A halál közelsége nem keserítette meg, hanem éppen ráébresztette a mindennapi lét kimondhatatlan gazdagságára és szépségére.
108. Ezért kései versei a búcsú és a hála különös keverékét fejezik ki, mert a költő elveszti a világot, mégis megköszöni, hogy megismerhette.
109. Kosztolányi pályája a magyar irodalom egyik legszebb példája arra, hogyan érik meg egy tehetség a játékos kezdetektől a bölcs, tiszta beteljesedésig.
110. A fiatalkori impresszionista játékosság és a kései versek megrendítő komolysága ugyanannak a következetes művészi útnak a két végpontja.
111. Kosztolányi mindig hű maradt önmagához, mert a szépség és az igazság keresését sohasem rendelte alá divatnak vagy külső elvárásnak.
112. Kortársai szerint rendkívül szellemes, csillogó társalgó volt, akinek beszéde éppolyan gazdag és meglepő volt, mint az írásai.
113. Baráti körében a nyelv, az irodalom és a lét nagy kérdései állandó, szenvedélyes beszélgetések tárgyai voltak.
114. Kosztolányi érdeklődése kiterjedt a lélektanra, a nyelvészetre és a filozófiára is, mert a művészetet a tudás minden formájával összekapcsolta.
115. Különösen vonzotta a lélek rejtett működése, a tudattalan és az álmok világa, amelynek megértéséhez a kor új tudománya, a pszichoanalízis is hozzájárult.
116. Regényeinek lélektani mélysége részben ennek az érdeklődésnek köszönhető, mert szereplőit belülről, indítékaikkal együtt ábrázolja.
117. Kosztolányi soha nem ítélkezik hősei fölött, hanem megértéssel és részvéttel közelít hozzájuk, még akkor is, ha bűnt vagy gyengeséget követnek el.
118. Ez a részvét teszi regényeit mélyen humánussá, mert bennük minden ember magyarázatot, sőt megbocsátást nyer.
119. Kosztolányi pályája során mindvégig hitt az irodalom értékében egy olyan korban, amelyet háborúk, forradalmak és társadalmi válságok ráztak meg.
120. Számára a művészet nem menekülés volt a valóság elől, hanem a káosszal szemben megteremtett rend és szépség szigete.
121. Ez a hit adott erőt neki a legnehezebb időkben is, mert az alkotásban találta meg élete értelmét és tartását.
122. Kosztolányi életműve rendkívül gazdag és sokrétű, mert a lírától a regényen és a novellán át a tanulmányig és a fordításig minden műfajt átfog.
123. Ez a sokoldalúság nem szétforgácsolódás, hanem egyetlen egységes világkép különböző megnyilvánulása, amelyet a szépség és az emberség eszméje fog össze.
124. Kosztolányi hatása a későbbi magyar irodalomra rendkívül nagy, mert nemzedékek tanultak tőle a nyelvi pontosság és a formai fegyelem művészetét.
125. Kései lírája és Esti Kornél-prózája különösen erős hatással volt a huszadik század második felének magyar költőire és íróira.
126. Sokan tekintik őt a modern magyar próza egyik megteremtőjének, mert nála a magyar elbeszélő nyelv új könnyedséget, pontosságot és hajlékonyságot nyert.
127. Kosztolányi öröksége ma is ösztönzést ad minden írónak, aki a nyelvet nemcsak eszköznek, hanem az alkotás legfőbb anyagának és céljának tekinti.
128. Élete és pályája egyben egy egész korszak, a magyar polgári kultúra fénykorának és tragikus hanyatlásának is tükre.
129. Kosztolányi ennek a polgári világnak volt egyik legfinomabb ábrázolója, aki egyszerre szerette és bírálta annak értékeit és korlátait.
130. Műveiben megőrizte ennek a kornak a hangulatát, tárgyait és embereit, ezért regényei ma történelmi és lélektani dokumentumként is olvashatók.
131. Kosztolányi művészete azért időtálló, mert a kor konkrét világán keresztül az örök emberi kérdésekhez jut el.
132. A múló divatoktól mindig távol tartotta magát, mert nem a pillanatnyi hatásra, hanem a maradandó szépségre és igazságra törekedett.
133. Ezért olvassuk ma is frissen és megrendülten a verseit, mintha csak most születtek volna, holott már közel egy évszázada íródtak.
134. Kosztolányi Dezső pályája így nemcsak egy ember története, hanem a magyar irodalmi nyelv egyik legnagyobb diadalának krónikája is.
135. Munkássága bizonyítja, hogy a legmagasabb művészi igényesség és a legszélesebb olvasói szeretet nem zárja ki egymást.
136. Kosztolányit ma is milliók olvassák örömmel, mert művei egyszerre kínálnak szellemi élményt és szívhez szóló emberi vigaszt.
137. A gyermekkor költője, a kisemberek regényírója, a nyelv szerelmese és a halál bölcs szemlélője: mindezek együtt alkotják Kosztolányi teljes alakját.
138. Élete és pályája egy következetes, mégis örökké megújuló művészi kaland, amely a magyar irodalom legfényesebb lapjaira tartozik.
139. Kosztolányi öröksége arra tanít, hogy figyeljünk a világ apró csodáira, a nyelv szépségére és minden ember egyszeri méltóságára.
140. Ezért marad művészete időszerű minden korban, mert az emberi lét alapvető, örök tapasztalatait szólaltatja meg.
141. A Nyugat első nemzedékének tagjaként Kosztolányi részt vett a modern magyar irodalom megteremtésében, mégis túl is nőtt nemzedéke keretein.
142. Ma már nem csupán egy irányzat képviselőjeként, hanem önálló, egyetemes klasszikusként tekintünk rá, akinek helye a magyar irodalom élvonalában van.
143. Kosztolányi Dezső neve elválaszthatatlanul összeforrt a szépség, a nyelv és a mélységes emberség eszméjével, amelyet műveiben megvalósított.
144. Pályájának ismerete nélkül nem érthető meg teljesen a modern magyar líra és próza kialakulása és fénykora.
145. Kosztolányi élete rövid volt, mégis rendkívül gazdag, mert minden pillanatát a megismerés és az alkotás szenvedélye töltötte meg.
146. A betegség és a halál nem törte meg művészi erejét, hanem éppen a legmélyebb, legtisztább műveinek megszületéséhez vezetett.
147. Így vált Kosztolányi Dezső élete és pályája a magyar irodalom egyik legmegrendítőbb és legfelemelőbb példázatává.
148. Öröksége ma is él és hat, mert minden nemzedék újra megtalálja benne a maga kérdéseire adott, szépen megformált emberi válaszokat.
149. Kosztolányi Dezső pályája bizonyítja, hogy a művészet a legnagyobb emberi teljesítmények egyike, amely legyőzi az időt és a halált.
150. Élete és munkássága végül azt üzeni, hogy a szépség, a nyelv és a szeretet által az ember maradandót teremthet a mulandóság világában.
(aufklappen)német
1. Dezső Kosztolányi war einer der vielseitigsten Schöpfer der ersten Nyugat-Generation, weil er zugleich in der Lyrik, im Roman, in der Novelle und in der Publizistik Bleibendes schuf.
2. Sein Leben und seine Laufbahn verflochten sich eng mit der Entstehung der modernen ungarischen Literatur, denn er wurde gerade in jener Zeit zum Schriftsteller, als sich die ungarische Dichtung von Grund auf erneuerte.
3. Kosztolányi wurde 1885 im südungarischen Szabadka als Kind einer ungarischen Bürgerfamilie geboren, die der Bildung und dem Wissen große Bedeutung beimaß.
4. Seine Geburtsstadt blieb sein ganzes Leben lang ein prägendes Erlebnis, weil die Stimmung, die Gestalten und die Erinnerungen der kleinen Provinzstadt in vielen seiner späteren Werke wiederkehrten.
5. Sein Vater, Árpád Kosztolányi, war Direktor und Physiklehrer des örtlichen Gymnasiums, weshalb der Junge in einer strengen, auf Wissen ausgerichteten Umgebung aufwuchs.
6. Die familiäre Atmosphäre wirkte auf ihn in zweifacher Weise, weil sie zugleich sein geistiges Interesse nährte und in ihm den Wunsch nach Auflehnung und Ausbruch weckte.
7. Sein Cousin war der ebenfalls schreibende Arzt Géza Csáth, mit dem er in seiner Kindheit in enger Freundschaft lebte und der später zu einem Künstler mit tragischem Schicksal wurde.
8. Die beiden verwandten Jungen entdeckten gemeinsam die Welt der Literatur, der Musik und der Fantasie, weshalb sich Csáths Gestalt tief in Kosztolányis Gedächtnis einprägte.
9. Am Gymnasium war Kosztolányi ein begabter, aber unruhiger Schüler, den man eine Zeit lang sogar von der Schule verwies, weil er sich einem seiner Lehrer widersetzte.
10. Nach dem Abitur kam er an die Budapester Universität, wo er sein Studium der ungarischen und deutschen Philologie begann und wo sich für seine ganze Laufbahn entscheidende Freundschaften knüpften.
11. An der Universität lernte er Mihály Babits und Gyula Juhász kennen, und die Freundschaft der drei wurde zu einer der wichtigsten geistigen Werkstätten der modernen ungarischen Lyrik.
12. Der Briefwechsel der drei jungen Dichter ist bis heute ein ergreifendes Dokument dafür, wie sie gemeinsam den Weg und die Sprache der neuen ungarischen Dichtung suchten.
13. Kosztolányi studierte auch kurze Zeit in Wien, wo die großstädtische Kultur und der moderne europäische Geist seinem sich entwickelnden Talent weitere Anregungen gaben.
14. Sein Universitätsstudium schloss er letztlich nicht ab, weil er sich immer mehr dem Schreiben und dem Journalismus zuwandte, in dem er sowohl seinen Lebensunterhalt als auch seine Berufung fand.
15. Der junge Kosztolányi bereitete sich bewusst auf die Schriftstellerlaufbahn vor, weil er früh erkannte, dass es ohne die vollkommene Kenntnis der Sprache und der Form keine echte Kunst gibt.
16. Sein erster Gedichtband, „Négy fal között“ („Zwischen vier Wänden“), erschien 1907 und ließ zwar Talent erkennen, brachte ihm aber noch nicht die eigentliche Anerkennung.
17. In dieser Zeit wurde er zum Mitarbeiter der Zeitschrift Nyugat, die sich von 1908 an zum wichtigsten Forum der modernen ungarischen Literatur entwickelte.
18. Kosztolányi wurde zu einer der charakteristischen Stimmen der Zeitschrift, weil er in seinen Gedichten und Kritiken das Ideal der Schönheit, der Form und der sprachlichen Vollendung vertrat.
19. Den eigentlichen Durchbruch brachte ihm der 1910 erschienene Gedichtband „A szegény kisgyermek panaszai“ („Die Klagen des armen kleinen Kindes“), der ihn sogleich berühmt und beliebt machte.
20. Dieser Band beschwört die Welt der Kindheit herauf, und zwar durch die nostalgische, dennoch genaue und feinfühlige Erinnerung des erwachsenen Dichters.
21. Der Erfolg des Werkes zeigte, dass Kosztolányi mit außergewöhnlichem Gespür die Stimmung des Augenblicks und die Frische der kindlichen Sichtweise einzufangen vermochte.
22. Nach diesem Band bezeichnete man Kosztolányi häufig als Dichter des Impressionismus, weil in seinen Gedichten der Eindruck, die Farbe und die Stimmung eine zentrale Rolle spielten.
23. Er selbst hütete sich jedoch vor starren Etiketten, weil er der Ansicht war, dass die Kunst keine Frage der Strömungen, sondern des individuellen Talents und der Sprache sei.
24. 1913 heiratete er die Schauspielerin Ilona Harmos, die selbst schrieb und unter dem Namen Ilona Görög Erzählungen veröffentlichte.
25. Aus ihrer Ehe wurde ein einziger Sohn geboren, Ádám Kosztolányi, und das Zuhause der Familie in der Budaer Logodi-Straße wurde zu einem der Treffpunkte des literarischen Lebens jener Zeit.
26. Kosztolányi war in diesen Jahren ein fleißiger und produktiver Journalist, der Hunderte von Feuilletons, Reportagen und Kritiken für die wichtigsten Blätter der Zeit schrieb.
27. Den Journalismus betrachtete er nicht als niedere Arbeit, weil er überzeugt war, dass man auch das kürzeste Feuilleton mit derselben Sorgfalt gestalten müsse wie ein Gedicht.
28. In den Jahren des Ersten Weltkriegs begeisterte sich Kosztolányi anfangs, wie viele seiner Zeitgenossen, für den Krieg, wurde jedoch später ernüchtert und wandte sich von ihm ab.
29. Die Epoche des Krieges und der ihm folgenden Revolutionen hinterließ eine tiefe Spur in seinem Weltbild, weil er die zerstörerische, unberechenbare Kraft der Geschichte erlebte.
30. Nach dem Scheitern der Revolutionen von 1918–1919 geriet Kosztolányi eine Zeit lang zur rechtsgerichteten Presse und beteiligte sich an der Arbeit des Blattes „Új Nemzedék“ („Neue Generation“).
31. In diesem Blatt erschien die anonyme, spöttische Rubrik „Pardon“, deren Tonfall er sich später selbst schämte und von der er sich zu distanzieren versuchte.
32. Diese Epoche ist ein widersprüchliches Kapitel seiner Laufbahn, weil sie zeigt, dass auch der große Künstler nicht frei ist von den Leidenschaften und Irrtümern seiner Zeit.
33. Vom Beginn der zwanziger Jahre an trat Kosztolányis Kunst in eine neue, reifere Phase, weil er sich neben der Lyrik immer mehr der großen Epik zuwandte.
34. 1922 erschien sein erster bedeutender Roman, „Nero, a véres költő“ („Nero, der blutige Dichter“), der am Beispiel eines Tyrannen und Künstlers das Verhältnis von Macht und Kunst untersucht.
35. Der Roman erregte auch im Ausland Aufsehen, weil Thomas Mann selbst ein anerkennendes, warmherziges Vorwort zur deutschen Ausgabe schrieb.
36. Thomas Manns Freundschaft und Hochachtung bestärkten auch Kosztolányis internationalen Rang und zeigten das europäische Niveau seiner Kunst.
37. Auf den Nero folgten rasch die großen Romane, die die Welt der ungarischen Provinz schildern und in denen sich die Tiefen und Tragödien des Kleinstadtlebens auftun.
38. 1924 erschien „Pacsirta“ („Lerche“), die Geschichte eines als hässlich geltenden, einsamen Mädchens und der schmerzhaften, unausgesprochenen Liebe seiner Eltern.
39. Der Roman zeigt mit feiner psychologischer Zeichnung, wie sich unter der Oberfläche des Alltags die Einsamkeit, die Enttäuschung und die uneingestandene Bitterkeit verbergen.
40. 1925 erschien „Aranysárkány“ („Der goldene Drachen“), der am Beispiel der Tragödie eines Provinzlehrers den Zusammenstoß der Generationen und Wertordnungen darstellt.
41. In diesen Romanen wendet sich Kosztolányi mit tiefem Mitgefühl den kleinen Leuten zu, weil er in ihnen das allgemeinmenschliche Schicksal erblickt.
42. Einen der Höhepunkte seiner Laufbahn bildet der 1926 erschienene „Édes Anna“, in dem er am Verhältnis einer Dienstmagd und ihrer Herrin die unmenschliche Gesellschaftsordnung kritisiert.
43. „Édes Anna“ ist eines der vollkommensten Werke der ungarischen Romanliteratur, weil er das seltene Gleichgewicht von psychologischer Tiefe und gesellschaftlicher Diagnose verwirklicht.
44. Diese Romane beweisen zusammen, dass Kosztolányi nicht nur ein großer Dichter, sondern auch einer der bedeutendsten Meister der modernen ungarischen Prosa war.
45. In den zwanziger und dreißiger Jahren erschuf Kosztolányi seine berühmteste Prosafigur, Kornél Esti, der zugleich das Alter Ego und das Gegenteil des disziplinierten Bürgers ist.
46. Die Kornél-Esti-Geschichten erschienen 1933 als Band, und in ihnen wird der Geist der Freiheit, des Abenteuers und der Verspieltheit lebendig.
47. Die Gestalt Kornél Estis ermöglichte es Kosztolányi, in leichter, ironischer Form auch über die ernstesten Fragen des Daseins zu sprechen.
48. Die Leichtigkeit ist bei ihm jedoch niemals Oberflächlichkeit, weil sich hinter dem Scherz und dem Grotesken stets das Bewusstsein des Todes und der Vergänglichkeit hinzieht.
49. Durch Kosztolányis gesamtes Lebenswerk zieht sich die Frage des Todes, die er nicht fliehend, sondern ihr ins Auge blickend, ja geradezu gebannt untersucht.
50. Der Tod ist für ihn kein abstrakter Begriff, sondern die persönlichste und erschütterndste Erfahrung des Daseins, die jeder Freude und jeder Schönheit einen Rahmen gibt.
51. In der letzten großen Epoche seiner Laufbahn erreichte Kosztolányis Lyrik eine neue Tiefe, die vor allem der Band „Számadás“ („Rechenschaft“) von 1935 vertritt.
52. In diesem Band erschienen zwei seiner großen Gedichte, „Halotti beszéd“ („Grabrede“) und „Hajnali részegség“ („Morgentaumel“), die bis heute lebendige Gipfelleistungen der ungarischen Lyrik sind.
53. In diesen späten Gedichten spricht Kosztolányi bereits im Schatten des Todes, formuliert dennoch eine erschütternde Danksagung für die Schönheit und Einmaligkeit des Daseins.
54. Kosztolányi war nicht nur ein schöpferischer Künstler, sondern auch ein leidenschaftlicher Sprachpfleger, der sein ganzes Leben lang für die Reinheit und Schönheit der Muttersprache kämpfte.
55. In zahlreichen Artikeln und Studien verteidigte er die ungarische Sprache gegen die überflüssige Flut der Fremdwörter, weil er die Sprache für den höchsten Schatz des nationalen Daseins hielt.
56. Sein Verhältnis zur Sprache war keine trockene Regelverehrung, sondern eine verliebte Schwärmerei, die die Herkunft, den Geschmack und die Musik jedes Wortes genoss.
57. Kosztolányi war auch ein hervorragender Übersetzer, der zahlreiche Meisterwerke der Weltliteratur ins Ungarische übertrug, stets nach sprachlicher Schönheit und Treue strebend.
58. Seine Übersetzungen gab er in der Sammlung „Modern költők“ („Moderne Dichter“) heraus, die den ungarischen Lesern jener Zeit die neue Welt der europäischen Lyrik erschloss.
59. Nach seiner Übersetzerauffassung ist die Übertragung eines Gedichts kein sklavisches Kopieren, sondern eine Neuerschaffung, in der der Übersetzer zum Mitautor werden muss.
60. 1930 wählte man Kosztolányi zum ersten Präsidenten des ungarischen PEN-Clubs, was eine Anerkennung seines internationalen Ansehens und seines literarischen Ranges war.
61. In diesem Amt vertrat er die Sache der geistigen Freiheit und des kulturellen Dialogs zwischen den Nationen, obwohl die Spannungen der Politik ihn bald auf die Probe stellten.
62. Kosztolányis Weltanschauung kennzeichnet man häufig mit dem Ideal des „homo aestheticus“, also des ästhetischen Menschen, der die Schönheit für den höchsten Wert des Daseins hält.
63. Diese Haltung bedeutete keine Gleichgültigkeit gegenüber dem Leiden der Welt, sondern die Überzeugung, dass die Kunst der einzige wahre Trost gegen das Chaos ist.
64. Kosztolányi lehnte die unmittelbare Verwendung der Kunst zu politischen oder moralischen Zwecken ab, weil die Literatur seiner Ansicht nach ihren Wert in sich selbst, in ihrer Schönheit trägt.
65. Diese Auffassung löste bisweilen Auseinandersetzungen aus, besonders mit den Schriftstellern, die das gesellschaftliche Engagement verkündeten, wie später der Kreis Adys oder die volkstümliche Bewegung.
66. Das Verhältnis zwischen Ady und Kosztolányi war besonders verwickelt, weil Kosztolányi Adys Talent achtete, aber die prophetische, öffentliche Rolle seiner Dichtung kritisierte.
67. 1929 schrieb Kosztolányi eine scharf formulierte Studie gegen Ady, die großen Sturm entfachte und die viele für unbillig und ungerecht hielten.
68. Diese Auseinandersetzung zeigt gut den grundlegenden Unterschied der beiden dichterischen Haltungen, weil Ady um das Schicksal der Nation aufschrie, während Kosztolányi die reine Kunst suchte.
69. Kosztolányis Kunst wird jedoch gerade durch den Ernst, der sich hinter der scheinbaren Leichtigkeit verbirgt, von wahrhaft großer Bedeutung und Beständigkeit.
70. Der Humor und der Schmerz, das Spiel und die Todesangst sind bei ihm stets zugleich gegenwärtig, weshalb seine Werke gleichzeitig unterhalten und erschüttern.
71. Das Hauptmerkmal von Kosztolányis Stil ist der vollkommene Formsinn, die genaue Wortwahl und die musikalische Schönheit der Sätze.
72. Jedes seiner Worte ist abgewogen und ausgewählt, weil das Wesen der Kunst seiner Überzeugung nach in der überlegenen, demütigen Bearbeitung der Einzelheiten liegt.
73. In den letzten Jahren seines Lebens rang Kosztolányi mit einer schweren Krankheit, weil ihn Gaumenkrebs befiel, der langsam und grausam seine Kraft aufzehrte.
74. Seine Krankheit ertrug er mit außergewöhnlicher Seelenstärke und mit einer eines Schriftstellers würdigen Wachheit, weil er selbst sein Leiden zum Gegenstand der Beobachtung und des Schaffens machte.
75. Er unterzog sich mehreren Operationen und reiste eine Zeit lang auch zur Behandlung nach Stockholm, doch die Krankheit ließ sich am Ende nicht besiegen.
76. In diesen Monaten entstanden seine erschütternden späten Schriften, in denen der todkranke Mensch dem Ende mit klarem, furchtlosem Blick entgegensieht.
77. Dezső Kosztolányi starb am 3. November 1936 in Budapest, im Alter von einundfünfzig Jahren, auf der Höhe seiner Laufbahn, viele seiner Pläne unvollendet lassend.
78. Sein Tod erschütterte das gesamte ungarische literarische Leben, weil seine Zeitgenossen wussten, dass ein unersetzlicher Meister von universaler Begabung gegangen war.
79. Kosztolányis Lebenswerk lebt bis heute lebendig fort, weil seine Gedichte, Romane und Novellen jeder Generation eine neu entdeckbare Schönheit und Tiefe bieten.
80. Seine Laufbahn beweist, dass sich die höchste künstlerische Bewusstheit und das tiefste menschliche Gefühl nicht ausschließen, sondern einander gerade bedingen.
81. Ein wichtiges Merkmal von Kosztolányis Dichtung ist, dass er auch in den einfachsten, alltäglichsten Dingen das Wunder und die Schönheit erblickt.
82. In seinen Gedichten werden auch ein Glas Wasser, ein Lichtstrahl oder die Bewegung eines Kindes zum Fest und zum Geheimnis des Daseins.
83. Diese Fähigkeit, das Alltägliche zu verklären, macht ihn zu einem der feinsten Meister des ungarischen Impressionismus und Symbolismus.
84. In seiner Prosa wendet sich dieselbe Aufmerksamkeit den kleinen Leuten zu, weil Kosztolányi in jeder seiner Figuren den einmaligen, unwiederholbaren Menschen erkennt.
85. Das Mitgefühl für die Armen, die Schutzlosen und die Einsamen verleiht seiner scheinbar kühlen, sachlichen Kunst einen tiefen Humanismus.
86. Kosztolányi war somit kein von der Wirklichkeit abgewandter Ästhet, sondern ein Künstler, der durch die Schönheit seine Menschenliebe zum Ausdruck brachte.
87. Seine Novellistik ist eine gesondert herausragende Leistung, weil er auf wenigen Seiten ein ganzes menschliches Leben oder einen entscheidenden Augenblick zu verewigen vermag.
88. Die Kornél-Esti-Geschichten zeigen besonders gut, wie bei ihm die Anekdote, die Philosophie und die sprachliche Virtuosität zu einer einzigen strahlenden Einheit verschmelzen.
89. Kosztolányis Laufbahn war durchgehend mit dem Geist der Nyugat verbunden, dennoch bewahrte er stets seine eigenständige, mit niemandem zu verwechselnde Stimme.
90. In der großen Dreiheit der ersten Nyugat-Generation nimmt Ady als Dichter der Leidenschaft, Babits als Dichter des Gedankens und Kosztolányi als Dichter der Schönheit und der Form seinen Platz ein.
91. Diese Dreiheit zeigt gut den Reichtum der modernen ungarischen Lyrik, weil sie drei ganz verschiedene, dennoch gleichrangige schöpferische Welten zusammenfasst.
92. Kosztolányis Erbe lebt nicht nur in seinen Werken fort, sondern auch in jener sprachlichen Anspruchshöhe, die er der gesamten ungarischen Literatur vermachte.
93. Bis heute ist er einer der meistgelesenen und beliebtesten ungarischen Klassiker, weil seine Kunst zugleich erfreut, zum Nachdenken anregt und tröstet.
94. Sein Leben und seine Laufbahn zeugen davon, dass die Verantwortung des Künstlers nicht in den lauten Programmen, sondern in der Vollkommenheit und Menschlichkeit des Werkes liegt.
95. So blieb Dezső Kosztolányi nicht nur einer der größten Schriftsteller seiner Zeit, sondern auch ein zeitloser, stets aufs Neue sprechender Klassiker der ungarischen Belletristik.
96. Eine der wichtigsten Lehren seiner Laufbahn ist, dass sich der Dienst an der Schönheit und die Aufmerksamkeit für die menschlichen Schicksale vollkommen miteinander vereinbaren lassen.
97. Die großen Themen der Kindheit, der Geburtsstadt, der Sprache und des Todes ziehen sich durch sein ganzes Lebenswerk und verleihen seinen vielgestaltigen Werken eine innere Einheit.
98. Kosztolányi schuf in jeder Gattung das Höchste, weshalb er zu den seltenen, universalen Begabungen der ungarischen Literatur zählt.
99. Wer seine Laufbahn kennenlernt, entdeckt eines der glänzendsten Kapitel der modernen ungarischen Literatur, das auch heute lebendig und aktuell ist.
100. Dezső Kosztolányis Leben und Schaffen verkünden letztlich, dass die Schönheit und die Menschlichkeit dem vergänglichen Leben gemeinsam einen Sinn geben können.
101. Für Kosztolányi war das Schreiben nicht nur eine Berufung, sondern das wichtigste Mittel, die Welt zu erkennen und zu ertragen.
102. Die Welt betrachtete er stets mit der Frische des Staunens und der Neugier, weil der wahre Künstler seiner Überzeugung nach niemals seinen kindlichen Blick verliert.
103. Dieses unaufhörliche Staunen macht seine Dichtung lebendig, weil sie auch die vertrautesten Dinge in einem neuen, überraschenden Licht zeigt.
104. Kosztolányi glaubte, dass jeder Mensch eine eigene Welt ist, einmalig und unwiederholbar, weshalb jedes menschliche Leben unendlich kostbar ist.
105. Diese Überzeugung erscheint auch in den berühmten Zeilen der „Halotti beszéd“, wo er die Unersetzlichkeit des einmaligen menschlichen Schicksals beklagt.
106. In seiner späten Epoche wandte sich Kosztolányi immer mehr den einfachen, grundlegenden Tatsachen des Daseins zu, wie dem Licht, der Luft, dem Brot und der bloßen Freude am Leben.
107. Die Nähe des Todes verbitterte ihn nicht, sondern machte ihn gerade auf den unaussprechlichen Reichtum und die Schönheit des alltäglichen Daseins aufmerksam.
108. Deshalb drücken seine späten Gedichte eine eigenartige Mischung aus Abschied und Dankbarkeit aus, weil der Dichter die Welt verliert und dennoch dafür dankt, dass er sie kennenlernen durfte.
109. Kosztolányis Laufbahn ist eines der schönsten Beispiele der ungarischen Literatur dafür, wie ein Talent von den spielerischen Anfängen bis zur weisen, klaren Erfüllung heranreift.
110. Die impressionistische Verspieltheit der Jugend und der erschütternde Ernst der späten Gedichte sind die beiden Endpunkte desselben folgerichtigen künstlerischen Weges.
111. Kosztolányi blieb sich stets selbst treu, weil er die Suche nach Schönheit und Wahrheit niemals einer Mode oder einer äußeren Erwartung unterordnete.
112. Seinen Zeitgenossen zufolge war er ein außerordentlich geistreicher, funkelnder Gesprächspartner, dessen Rede ebenso reich und überraschend war wie seine Schriften.
113. In seinem Freundeskreis waren die Sprache, die Literatur und die großen Fragen des Daseins ständige, leidenschaftliche Gesprächsgegenstände.
114. Kosztolányis Interesse erstreckte sich auch auf die Psychologie, die Sprachwissenschaft und die Philosophie, weil er die Kunst mit jeder Form des Wissens verband.
115. Besonders zog ihn das verborgene Wirken der Seele an, die Welt des Unbewussten und der Träume, zu deren Verständnis auch die neue Wissenschaft der Zeit, die Psychoanalyse, beitrug.
116. Die psychologische Tiefe seiner Romane ist zum Teil diesem Interesse zu verdanken, weil er seine Figuren von innen, samt ihren Beweggründen darstellt.
117. Kosztolányi urteilt niemals über seine Helden, sondern nähert sich ihnen mit Verständnis und Anteilnahme, selbst dann, wenn sie eine Schuld oder eine Schwäche begehen.
118. Diese Anteilnahme macht seine Romane zutiefst human, weil in ihnen jeder Mensch eine Erklärung, ja sogar Vergebung erhält.
119. Kosztolányi glaubte während seiner ganzen Laufbahn an den Wert der Literatur in einer Zeit, die von Kriegen, Revolutionen und gesellschaftlichen Krisen erschüttert wurde.
120. Für ihn war die Kunst keine Flucht vor der Wirklichkeit, sondern eine dem Chaos entgegengesetzte Insel der Ordnung und der Schönheit.
121. Dieser Glaube gab ihm auch in den schwersten Zeiten Kraft, weil er im Schaffen den Sinn und den Halt seines Lebens fand.
122. Kosztolányis Lebenswerk ist außerordentlich reich und vielschichtig, weil es von der Lyrik über den Roman und die Novelle bis zur Studie und zur Übersetzung jede Gattung umfasst.
123. Diese Vielseitigkeit ist keine Zersplitterung, sondern die verschiedene Erscheinungsform eines einzigen einheitlichen Weltbildes, das die Idee der Schönheit und der Menschlichkeit zusammenhält.
124. Kosztolányis Wirkung auf die spätere ungarische Literatur ist außerordentlich groß, weil Generationen von ihm die Kunst der sprachlichen Genauigkeit und der formalen Disziplin lernten.
125. Seine späte Lyrik und seine Kornél-Esti-Prosa hatten eine besonders starke Wirkung auf die ungarischen Dichter und Schriftsteller der zweiten Hälfte des zwanzigsten Jahrhunderts.
126. Viele betrachten ihn als einen der Begründer der modernen ungarischen Prosa, weil bei ihm die ungarische Erzählsprache eine neue Leichtigkeit, Genauigkeit und Geschmeidigkeit gewann.
127. Kosztolányis Erbe gibt bis heute jedem Schriftsteller Anregung, der die Sprache nicht nur als Werkzeug, sondern als wichtigsten Stoff und Zweck des Schaffens betrachtet.
128. Sein Leben und seine Laufbahn sind zugleich auch ein Spiegel einer ganzen Epoche, der Blütezeit und des tragischen Niedergangs der ungarischen bürgerlichen Kultur.
129. Kosztolányi war einer der feinsten Schilderer dieser bürgerlichen Welt, der ihre Werte und ihre Schranken zugleich liebte und kritisierte.
130. In seinen Werken bewahrte er die Stimmung, die Gegenstände und die Menschen dieser Zeit, weshalb seine Romane heute auch als historische und psychologische Dokumente lesbar sind.
131. Kosztolányis Kunst ist deshalb beständig, weil sie durch die konkrete Welt der Zeit hindurch zu den ewigen menschlichen Fragen gelangt.
132. Von den vergänglichen Moden hielt er sich stets fern, weil er nicht auf die augenblickliche Wirkung, sondern auf die bleibende Schönheit und Wahrheit hinstrebte.
133. Deshalb lesen wir seine Gedichte auch heute frisch und ergriffen, als wären sie erst jetzt entstanden, obwohl sie bereits vor fast einem Jahrhundert geschrieben wurden.
134. Dezső Kosztolányis Laufbahn ist somit nicht nur die Geschichte eines Menschen, sondern auch die Chronik eines der größten Triumphe der ungarischen Literatursprache.
135. Sein Schaffen beweist, dass sich die höchste künstlerische Anspruchshöhe und die breiteste Leserliebe nicht ausschließen.
136. Kosztolányi lesen bis heute Millionen mit Freude, weil seine Werke zugleich ein geistiges Erlebnis und einen zu Herzen gehenden menschlichen Trost bieten.
137. Der Dichter der Kindheit, der Romancier der kleinen Leute, der Liebhaber der Sprache und der weise Betrachter des Todes: all dies zusammen bildet Kosztolányis vollständige Gestalt.
138. Sein Leben und seine Laufbahn sind ein folgerichtiges, dennoch sich ewig erneuerndes künstlerisches Abenteuer, das zu den glänzendsten Seiten der ungarischen Literatur gehört.
139. Kosztolányis Erbe lehrt uns, auf die kleinen Wunder der Welt, auf die Schönheit der Sprache und auf die einmalige Würde jedes Menschen zu achten.
140. Deshalb bleibt seine Kunst in jeder Zeit aktuell, weil sie die grundlegenden, ewigen Erfahrungen des menschlichen Daseins zum Sprechen bringt.
141. Als Mitglied der ersten Nyugat-Generation nahm Kosztolányi an der Erschaffung der modernen ungarischen Literatur teil, wuchs jedoch auch über den Rahmen seiner Generation hinaus.
142. Heute betrachten wir ihn nicht mehr bloß als Vertreter einer Strömung, sondern als eigenständigen, universalen Klassiker, dessen Platz in der vordersten Reihe der ungarischen Literatur liegt.
143. Der Name Dezső Kosztolányi ist untrennbar mit der Idee der Schönheit, der Sprache und der tiefen Menschlichkeit verschmolzen, die er in seinen Werken verwirklichte.
144. Ohne die Kenntnis seiner Laufbahn lässt sich die Entstehung und Blütezeit der modernen ungarischen Lyrik und Prosa nicht vollständig verstehen.
145. Kosztolányis Leben war kurz, dennoch außerordentlich reich, weil jeden seiner Augenblicke die Leidenschaft der Erkenntnis und des Schaffens erfüllte.
146. Die Krankheit und der Tod brachen seine künstlerische Kraft nicht, sondern führten gerade zur Entstehung seiner tiefsten, reinsten Werke.
147. So wurden Dezső Kosztolányis Leben und Laufbahn zu einem der erschütterndsten und zugleich erhebendsten Gleichnisse der ungarischen Literatur.
148. Sein Erbe lebt und wirkt bis heute, weil jede Generation in ihm aufs Neue die schön geformten menschlichen Antworten auf ihre eigenen Fragen findet.
149. Dezső Kosztolányis Laufbahn beweist, dass die Kunst eine der größten menschlichen Leistungen ist, die die Zeit und den Tod besiegt.
150. Sein Leben und Schaffen verkünden schließlich, dass der Mensch durch die Schönheit, die Sprache und die Liebe im Reich der Vergänglichkeit Bleibendes schaffen kann.