7.7.3 – A szív vegetatív beidegzése – Die vegetative Innervation des Herzens
1. A szív ritmikus működését saját ingerképző és ingervezető rendszere indítja el, ütemét és összehúzódási erejét azonban a vegetatív idegrendszer folyamatosan módosítja. – Die rhythmische Tätigkeit des Herzens wird durch sein eigenes Erregungsbildungs- und Erregungsleitungssystem ausgelöst, ihre Frequenz und Kontraktionskraft werden jedoch fortlaufend durch das vegetative Nervensystem verändert.
2. A vegetatív beidegzés szimpatikus és paraszimpatikus rostjai a szívalapi nagyerek körül elhelyezkedő szívfonatban (plexus cardiacus) találkoznak. – Die sympathischen und parasympathischen Fasern der vegetativen Innervation treffen im Herzgeflecht (Plexus cardiacus) zusammen, das die großen Gefäße an der Herzbasis umgibt.
3. A szívfonat felszínes és mély részre osztható, amelyek egymással számos idegággal összekapcsolódva funkcionális egységet alkotnak. – Der Herzplexus lässt sich in einen oberflächlichen und einen tiefen Teil gliedern, die durch zahlreiche Nervenäste miteinander verbunden sind und eine funktionelle Einheit bilden.
4. Felszínes része az aortaív alatt, a jobb tüdőverőér előtt, az artériás szalag közelében helyezkedik el. – Sein oberflächlicher Teil liegt unter dem Aortenbogen, vor der rechten Lungenarterie und in der Nähe des arteriellen Bandes.
5. A mély szívfonat az aortaív mögött, a légcső kettéágazódása előtt és a nagyerek közötti kötőszövetben terül el. – Der tiefe Herzplexus breitet sich hinter dem Aortenbogen, vor der Teilungsstelle der Luftröhre und im Bindegewebe zwischen den großen Gefäßen aus.
6. Innen az idegrostok a koszorúerek mentén haladnak a pitvarokhoz, a kamrákhoz, az ingerképző rendszerhez és a szív saját ereinek falához. – Von hier ziehen die Nervenfasern entlang der Koronararterien zu den Vorhöfen, den Kammern, dem Erregungsbildungssystem und den Wänden der herzeigenen Gefäße.
7. A szimpatikus preganglionaris idegsejtek sejttestei elsősorban a gerincvelő első öt-hat háti szelvényének oldalsó szarvában helyezkednek el. – Die Zellkörper der sympathischen präganglionären Neurone liegen vor allem im Seitenhorn der ersten fünf bis sechs Brustsegmente des Rückenmarks.
8. Rostjaik az elülső gyökéren és a fehér összekötő ágon keresztül lépnek be a szimpatikus határkötegbe, ahol felfelé is haladhatnak. – Ihre Fasern treten über die Vorderwurzel und den weißen Verbindungsast in den sympathischen Grenzstrang ein, in dem sie auch nach kranial aufsteigen können.
9. Az átkapcsolódás főként a nyaki dúcokban, különösen a felső, a középső és az alsó nyaki dúcban, valamint a felső háti dúcokban történik. – Die Umschaltung erfolgt vor allem in den Halsganglien, insbesondere im oberen, mittleren und unteren Halsganglion, sowie in den oberen Brustganglien.
10. Az alsó nyaki dúc gyakran az első háti dúccal egyesül, és csillagdúcot (ganglion cervicothoracicum seu stellatum) alkot. – Das untere Halsganglion vereinigt sich häufig mit dem ersten Brustganglion und bildet das zervikothorakale beziehungsweise sternförmige Ganglion (Ganglion cervicothoracicum seu stellatum).
11. A dúcokból eredő posztganglionaris rostok felső, középső és alsó nyaki szívidegek, valamint háti szívágak formájában érik el a szívfonatot. – Die aus den Ganglien entspringenden postganglionären Fasern erreichen den Herzplexus als obere, mittlere und untere Halsherznerven sowie als thorakale Herzäste.
12. A szimpatikus rostok a szívben főként noradrenalint szabadítanak fel, amely a szívizomsejtek és az ingervezető sejtek béta-1-adrenerg receptoraihoz kötődik. – Die sympathischen Fasern setzen im Herzen vor allem Noradrenalin frei, das an Beta-1-Adrenozeptoren der Herzmuskel- und Erregungsleitungszellen bindet.
13. Hatásukra nő a szinuszcsomó ingerképzési gyakorisága, ezért a szívfrekvencia emelkedik; ezt pozitív kronotrop hatásnak nevezzük. – Unter ihrem Einfluss steigt die Erregungsbildungsfrequenz des Sinusknotens und damit die Herzfrequenz; dies wird als positiv chronotrope Wirkung bezeichnet.
14. Egyidejűleg gyorsul a pitvar-kamrai csomón és az ingervezető rendszeren keresztüli ingerületvezetés, ami pozitív dromotrop hatásként értelmezhető. – Gleichzeitig beschleunigt sich die Erregungsleitung durch den Atrioventrikularknoten und das Erregungsleitungssystem, was als positiv dromotrope Wirkung bezeichnet wird.
15. A kamrai és pitvari szívizom összehúzódási ereje szintén fokozódik, így ugyanazon telődés mellett nagyobb verőtérfogat jöhet létre. – Auch die Kontraktionskraft der Kammer- und Vorhofmuskulatur nimmt zu, sodass bei gleicher Füllung ein größeres Schlagvolumen entstehen kann.
16. Ezt a pozitív inotrop hatást a szívizomsejtek fokozott kalciumbeáramlása és a sejten belüli kalciumforgalom gyorsulása közvetíti. – Diese positiv inotrope Wirkung wird durch einen gesteigerten Kalziumeinstrom in die Herzmuskelzellen und einen beschleunigten intrazellulären Kalziumumsatz vermittelt.
17. A szimpatikus ingerlés emellett gyorsítja a szívizom elernyedését, vagyis pozitív luzitrop hatást fejt ki, ami magas frekvencián is elősegíti a kamrák telődését. – Die sympathische Erregung beschleunigt außerdem die Erschlaffung des Herzmuskels, wirkt also positiv lusitrop und erleichtert dadurch auch bei hoher Frequenz die Kammerfüllung.
18. Paraszimpatikus rostjait a szív elsősorban a bolygóidegből (nervus vagus) kapja, amelynek preganglionaris neuronjai az agytörzs nyúltvelői magvaiban találhatók. – Seine parasympathischen Fasern erhält das Herz vor allem aus dem Nervus vagus, dessen präganglionäre Neurone in den Kernen der Medulla oblongata liegen.
19. A jobb és bal bolygóidegből felső és alsó nyaki, valamint háti szívágak válnak le, amelyek a szívfonatba lépnek. – Aus dem rechten und linken Nervus vagus gehen obere und untere zervikale sowie thorakale Herzäste hervor, die in den Herzplexus eintreten.
20. A hosszú preganglionaris paraszimpatikus rostok csak a szív közelében vagy annak falában fekvő apró dúcokban kapcsolódnak át. – Die langen präganglionären parasympathischen Fasern werden erst in kleinen Ganglien nahe dem Herzen oder innerhalb seiner Wand umgeschaltet.
21. Emiatt a posztganglionaris rostok rövidek, és főként a pitvarokhoz, a szinuszcsomóhoz, valamint a pitvar-kamrai csomóhoz jutnak. – Daher sind die postganglionären Fasern kurz und erreichen vor allem die Vorhöfe, den Sinusknoten und den Atrioventrikularknoten.
22. Végződéseik acetil-kolint szabadítanak fel, amely muszkarinos receptorokon keresztül csökkenti az ingerképző sejtek spontán depolarizációjának sebességét. – Ihre Endigungen setzen Acetylcholin frei, das über muskarinische Rezeptoren die Geschwindigkeit der spontanen Depolarisation der Schrittmacherzellen vermindert.
23. A paraszimpatikus hatás ezért lassítja a szinuszcsomó működését, vagyis negatív kronotrop hatással csökkenti a szívfrekvenciát. – Der parasympathische Einfluss verlangsamt daher die Tätigkeit des Sinusknotens und senkt durch seine negativ chronotrope Wirkung die Herzfrequenz.
24. A pitvar-kamrai csomóban megnyúlik az ingerületvezetés ideje, ezért erős vagushatás esetén a pitvarok és a kamrák közötti vezetés jelentősen lelassulhat. – Im Atrioventrikularknoten verlängert sich die Erregungsleitungszeit, sodass bei starker Vaguswirkung die Überleitung zwischen Vorhöfen und Kammern deutlich verlangsamt werden kann.
25. Mivel a paraszimpatikus rostok a kamrai szívizmot viszonylag gyéren idegzik be, közvetlen negatív inotrop hatásuk főként a pitvarokra korlátozódik. – Da die parasympathischen Fasern die Kammermuskulatur nur relativ spärlich innervieren, beschränkt sich ihre direkte negativ inotrope Wirkung vor allem auf die Vorhöfe.
26. Nyugalomban a szinuszcsomó saját frekvenciáját folyamatos paraszimpatikus gátlás mérsékli, ezért a tényleges nyugalmi pulzus alacsonyabb a csomó belső ritmusánál. – In Ruhe wird die Eigenfrequenz des Sinusknotens durch eine fortlaufende parasympathische Hemmung vermindert, weshalb der tatsächliche Ruhepuls unter seinem intrinsischen Rhythmus liegt.
27. Terhelés kezdetén a szívfrekvencia először a vagustónus csökkenése miatt emelkedik, nagyobb igénybevételnél pedig a szimpatikus aktivitás fokozódása válik meghatározóvá. – Zu Beginn einer Belastung steigt die Herzfrequenz zunächst durch die Abnahme des Vagustonus, während bei stärkerer Beanspruchung die zunehmende Sympathikusaktivität entscheidend wird.
28. A szívből érkező zsigeri érzőrostok egy része a bolygóideggel halad, és főként a vérnyomással, valamint a reflexes keringésszabályozással kapcsolatos információkat közvetíti. – Ein Teil der viszeralen sensiblen Fasern aus dem Herzen verläuft mit dem Nervus vagus und vermittelt vor allem Informationen über Blutdruck und reflexhafte Kreislaufregulation.
29. A fájdalomérző rostok ezzel szemben többnyire a szimpatikus szívidegekkel jutnak a felső háti gerincvelői szelvényekhez, ahol szomatikus érzőpályákkal találkoznak. – Die schmerzleitenden Fasern gelangen dagegen meist mit den sympathischen Herznerven zu den oberen Brustsegmenten des Rückenmarks, wo sie auf somatische sensible Bahnen treffen.
30. Ez a közös központi feldolgozás magyarázza, hogy a szív eredetű fájdalom nemcsak a mellkasban, hanem gyakran a bal vállban, a kar belső oldalán, a nyakban vagy az állkapocsban is érzékelhető. – Diese gemeinsame zentrale Verarbeitung erklärt, weshalb Schmerzen kardialen Ursprungs nicht nur im Brustkorb, sondern häufig auch in der linken Schulter, an der Innenseite des Arms, im Hals oder im Unterkiefer wahrgenommen werden.
(aufklappen)magyar
1. A szív ritmikus működését saját ingerképző és ingervezető rendszere indítja el, ütemét és összehúzódási erejét azonban a vegetatív idegrendszer folyamatosan módosítja.
2. A vegetatív beidegzés szimpatikus és paraszimpatikus rostjai a szívalapi nagyerek körül elhelyezkedő szívfonatban (plexus cardiacus) találkoznak.
3. A szívfonat felszínes és mély részre osztható, amelyek egymással számos idegággal összekapcsolódva funkcionális egységet alkotnak.
4. Felszínes része az aortaív alatt, a jobb tüdőverőér előtt, az artériás szalag közelében helyezkedik el.
5. A mély szívfonat az aortaív mögött, a légcső kettéágazódása előtt és a nagyerek közötti kötőszövetben terül el.
6. Innen az idegrostok a koszorúerek mentén haladnak a pitvarokhoz, a kamrákhoz, az ingerképző rendszerhez és a szív saját ereinek falához.
7. A szimpatikus preganglionaris idegsejtek sejttestei elsősorban a gerincvelő első öt-hat háti szelvényének oldalsó szarvában helyezkednek el.
8. Rostjaik az elülső gyökéren és a fehér összekötő ágon keresztül lépnek be a szimpatikus határkötegbe, ahol felfelé is haladhatnak.
9. Az átkapcsolódás főként a nyaki dúcokban, különösen a felső, a középső és az alsó nyaki dúcban, valamint a felső háti dúcokban történik.
10. Az alsó nyaki dúc gyakran az első háti dúccal egyesül, és csillagdúcot (ganglion cervicothoracicum seu stellatum) alkot.
11. A dúcokból eredő posztganglionaris rostok felső, középső és alsó nyaki szívidegek, valamint háti szívágak formájában érik el a szívfonatot.
12. A szimpatikus rostok a szívben főként noradrenalint szabadítanak fel, amely a szívizomsejtek és az ingervezető sejtek béta-1-adrenerg receptoraihoz kötődik.
13. Hatásukra nő a szinuszcsomó ingerképzési gyakorisága, ezért a szívfrekvencia emelkedik; ezt pozitív kronotrop hatásnak nevezzük.
14. Egyidejűleg gyorsul a pitvar-kamrai csomón és az ingervezető rendszeren keresztüli ingerületvezetés, ami pozitív dromotrop hatásként értelmezhető.
15. A kamrai és pitvari szívizom összehúzódási ereje szintén fokozódik, így ugyanazon telődés mellett nagyobb verőtérfogat jöhet létre.
16. Ezt a pozitív inotrop hatást a szívizomsejtek fokozott kalciumbeáramlása és a sejten belüli kalciumforgalom gyorsulása közvetíti.
17. A szimpatikus ingerlés emellett gyorsítja a szívizom elernyedését, vagyis pozitív luzitrop hatást fejt ki, ami magas frekvencián is elősegíti a kamrák telődését.
18. Paraszimpatikus rostjait a szív elsősorban a bolygóidegből (nervus vagus) kapja, amelynek preganglionaris neuronjai az agytörzs nyúltvelői magvaiban találhatók.
19. A jobb és bal bolygóidegből felső és alsó nyaki, valamint háti szívágak válnak le, amelyek a szívfonatba lépnek.
20. A hosszú preganglionaris paraszimpatikus rostok csak a szív közelében vagy annak falában fekvő apró dúcokban kapcsolódnak át.
21. Emiatt a posztganglionaris rostok rövidek, és főként a pitvarokhoz, a szinuszcsomóhoz, valamint a pitvar-kamrai csomóhoz jutnak.
22. Végződéseik acetil-kolint szabadítanak fel, amely muszkarinos receptorokon keresztül csökkenti az ingerképző sejtek spontán depolarizációjának sebességét.
23. A paraszimpatikus hatás ezért lassítja a szinuszcsomó működését, vagyis negatív kronotrop hatással csökkenti a szívfrekvenciát.
24. A pitvar-kamrai csomóban megnyúlik az ingerületvezetés ideje, ezért erős vagushatás esetén a pitvarok és a kamrák közötti vezetés jelentősen lelassulhat.
25. Mivel a paraszimpatikus rostok a kamrai szívizmot viszonylag gyéren idegzik be, közvetlen negatív inotrop hatásuk főként a pitvarokra korlátozódik.
26. Nyugalomban a szinuszcsomó saját frekvenciáját folyamatos paraszimpatikus gátlás mérsékli, ezért a tényleges nyugalmi pulzus alacsonyabb a csomó belső ritmusánál.
27. Terhelés kezdetén a szívfrekvencia először a vagustónus csökkenése miatt emelkedik, nagyobb igénybevételnél pedig a szimpatikus aktivitás fokozódása válik meghatározóvá.
28. A szívből érkező zsigeri érzőrostok egy része a bolygóideggel halad, és főként a vérnyomással, valamint a reflexes keringésszabályozással kapcsolatos információkat közvetíti.
29. A fájdalomérző rostok ezzel szemben többnyire a szimpatikus szívidegekkel jutnak a felső háti gerincvelői szelvényekhez, ahol szomatikus érzőpályákkal találkoznak.
30. Ez a közös központi feldolgozás magyarázza, hogy a szív eredetű fájdalom nemcsak a mellkasban, hanem gyakran a bal vállban, a kar belső oldalán, a nyakban vagy az állkapocsban is érzékelhető.
(aufklappen)német
1. Die rhythmische Tätigkeit des Herzens wird durch sein eigenes Erregungsbildungs- und Erregungsleitungssystem ausgelöst, ihre Frequenz und Kontraktionskraft werden jedoch fortlaufend durch das vegetative Nervensystem verändert.
2. Die sympathischen und parasympathischen Fasern der vegetativen Innervation treffen im Herzgeflecht (Plexus cardiacus) zusammen, das die großen Gefäße an der Herzbasis umgibt.
3. Der Herzplexus lässt sich in einen oberflächlichen und einen tiefen Teil gliedern, die durch zahlreiche Nervenäste miteinander verbunden sind und eine funktionelle Einheit bilden.
4. Sein oberflächlicher Teil liegt unter dem Aortenbogen, vor der rechten Lungenarterie und in der Nähe des arteriellen Bandes.
5. Der tiefe Herzplexus breitet sich hinter dem Aortenbogen, vor der Teilungsstelle der Luftröhre und im Bindegewebe zwischen den großen Gefäßen aus.
6. Von hier ziehen die Nervenfasern entlang der Koronararterien zu den Vorhöfen, den Kammern, dem Erregungsbildungssystem und den Wänden der herzeigenen Gefäße.
7. Die Zellkörper der sympathischen präganglionären Neurone liegen vor allem im Seitenhorn der ersten fünf bis sechs Brustsegmente des Rückenmarks.
8. Ihre Fasern treten über die Vorderwurzel und den weißen Verbindungsast in den sympathischen Grenzstrang ein, in dem sie auch nach kranial aufsteigen können.
9. Die Umschaltung erfolgt vor allem in den Halsganglien, insbesondere im oberen, mittleren und unteren Halsganglion, sowie in den oberen Brustganglien.
10. Das untere Halsganglion vereinigt sich häufig mit dem ersten Brustganglion und bildet das zervikothorakale beziehungsweise sternförmige Ganglion (Ganglion cervicothoracicum seu stellatum).
11. Die aus den Ganglien entspringenden postganglionären Fasern erreichen den Herzplexus als obere, mittlere und untere Halsherznerven sowie als thorakale Herzäste.
12. Die sympathischen Fasern setzen im Herzen vor allem Noradrenalin frei, das an Beta-1-Adrenozeptoren der Herzmuskel- und Erregungsleitungszellen bindet.
13. Unter ihrem Einfluss steigt die Erregungsbildungsfrequenz des Sinusknotens und damit die Herzfrequenz; dies wird als positiv chronotrope Wirkung bezeichnet.
14. Gleichzeitig beschleunigt sich die Erregungsleitung durch den Atrioventrikularknoten und das Erregungsleitungssystem, was als positiv dromotrope Wirkung bezeichnet wird.
15. Auch die Kontraktionskraft der Kammer- und Vorhofmuskulatur nimmt zu, sodass bei gleicher Füllung ein größeres Schlagvolumen entstehen kann.
16. Diese positiv inotrope Wirkung wird durch einen gesteigerten Kalziumeinstrom in die Herzmuskelzellen und einen beschleunigten intrazellulären Kalziumumsatz vermittelt.
17. Die sympathische Erregung beschleunigt außerdem die Erschlaffung des Herzmuskels, wirkt also positiv lusitrop und erleichtert dadurch auch bei hoher Frequenz die Kammerfüllung.
18. Seine parasympathischen Fasern erhält das Herz vor allem aus dem Nervus vagus, dessen präganglionäre Neurone in den Kernen der Medulla oblongata liegen.
19. Aus dem rechten und linken Nervus vagus gehen obere und untere zervikale sowie thorakale Herzäste hervor, die in den Herzplexus eintreten.
20. Die langen präganglionären parasympathischen Fasern werden erst in kleinen Ganglien nahe dem Herzen oder innerhalb seiner Wand umgeschaltet.
21. Daher sind die postganglionären Fasern kurz und erreichen vor allem die Vorhöfe, den Sinusknoten und den Atrioventrikularknoten.
22. Ihre Endigungen setzen Acetylcholin frei, das über muskarinische Rezeptoren die Geschwindigkeit der spontanen Depolarisation der Schrittmacherzellen vermindert.
23. Der parasympathische Einfluss verlangsamt daher die Tätigkeit des Sinusknotens und senkt durch seine negativ chronotrope Wirkung die Herzfrequenz.
24. Im Atrioventrikularknoten verlängert sich die Erregungsleitungszeit, sodass bei starker Vaguswirkung die Überleitung zwischen Vorhöfen und Kammern deutlich verlangsamt werden kann.
25. Da die parasympathischen Fasern die Kammermuskulatur nur relativ spärlich innervieren, beschränkt sich ihre direkte negativ inotrope Wirkung vor allem auf die Vorhöfe.
26. In Ruhe wird die Eigenfrequenz des Sinusknotens durch eine fortlaufende parasympathische Hemmung vermindert, weshalb der tatsächliche Ruhepuls unter seinem intrinsischen Rhythmus liegt.
27. Zu Beginn einer Belastung steigt die Herzfrequenz zunächst durch die Abnahme des Vagustonus, während bei stärkerer Beanspruchung die zunehmende Sympathikusaktivität entscheidend wird.
28. Ein Teil der viszeralen sensiblen Fasern aus dem Herzen verläuft mit dem Nervus vagus und vermittelt vor allem Informationen über Blutdruck und reflexhafte Kreislaufregulation.
29. Die schmerzleitenden Fasern gelangen dagegen meist mit den sympathischen Herznerven zu den oberen Brustsegmenten des Rückenmarks, wo sie auf somatische sensible Bahnen treffen.
30. Diese gemeinsame zentrale Verarbeitung erklärt, weshalb Schmerzen kardialen Ursprungs nicht nur im Brustkorb, sondern häufig auch in der linken Schulter, an der Innenseite des Arms, im Hals oder im Unterkiefer wahrgenommen werden.