15.13 – A csontos és a hártyás labirintus – Knöchernes und häutiges Labyrinth
1. A belső fül a halántékcsont sziklacsonti részének mélyén, egy rendkívül összetett üregrendszerben helyezkedik el. – Das Innenohr (Auris interna) befindet sich tief im Felsenbein des Schläfenbeins (Os temporale) in einem äußerst komplexen Hohlraumsystem.
2. Ez az üregrendszer két fő részből áll, amelyeket csontos és hártyás labirintusnak nevezünk. – Dieses Hohlraumsystem besteht aus zwei Hauptteilen, die als knöchernes Labyrinth (Labyrinthus osseus) und häutiges Labyrinth (Labyrinthus membranaceus) bezeichnet werden.
3. A csontos labirintus a sziklacsont állományában kialakult járatok és üregek összessége. – Das knöcherne Labyrinth ist die Gesamtheit der Gänge und Hohlräume, die innerhalb der Substanz des Felsenbeins ausgebildet sind.
4. A hártyás labirintus ezzel szemben egy zárt, kötőszöveti falú tömlőrendszer, amely a csontos vázon belül található. – Das häutige Labyrinth hingegen ist ein geschlossenes System aus bindegewebigen Schläuchen, das sich innerhalb des knöchernen Gerüsts befindet.
5. A csontos és a hártyás labirintus fala között egy rés található, amelyet folyadék tölt ki. – Zwischen der Wand des knöchernen und des häutigen Labyrinths befindet sich ein Spaltraum, aki mit Flüssigkeit gefüllt ist.
6. Ezt a külső folyadékot perilimfának hívják, amely összetételét tekintve a sejten kívüli folyadékhoz hasonló. – Diese äußere Flüssigkeit wird als Perilymphe (Perilympha) bezeichnet, die in ihrer Zusammensetzung der extrazellulären Flüssigkeit ähnelt.
7. A perilimfa nátriumban gazdag és káliumban szegény vizes oldat. – Die Perilymphe ist eine natriumreiche und kaliumarme wässrige Lösung.
8. A hártyás labirintus belsejét egy másik típusú folyadék, az endolimfa tölti ki. – Das Innere des häutigen Labyrinths ist mit einer anderen Art von Flüssigkeit, der Endolymphe (Endolympha), gefüllt.
9. Az endolimfa kémiai összetétele egyedülálló, mivel káliumban gazdag, hasonlóan a sejten belüli folyadékhoz. – Die chemische Zusammensetzung der Endolymphe ist einzigartig, da sie ähnlich wie die intrazelluläre Flüssigkeit reich an Kalium ist.
10. Ezt a speciális folyadékot a hártyás labirintus falának bizonyos területei termelik. – Diese spezielle Flüssigkeit wird von bestimmten Bereichen der Wand des häutigen Labyrinths produziert.
11. A csontos labirintus három fő anatómiai egységre osztható: az előcsarnokra, a félkörös ívjáratokra és a csigára. – Das knöcherne Labyrinth lässt sich in drei anatomische Haupteinheiten unterteilen: das Vestibulum, die knöchernen Bogengänge (Canales semicirculares) und die Schnecke (Cochlea).
12. Az előcsarnok a labirintus központi, tágasabb ürege, amely a dobüreg felé tekint. – Das Vestibulum ist der zentrale, geräumigere Hohlraum des Labyrinths, der zur Paukenhöhle (Cavitas tympani) hin gerichtet ist.
13. Az előcsarnok oldalsó falán található az ovális ablak, amelyen keresztül a kengyel talpa érintkezik a belső füllel. – An der lateralen Wand des Vestibulum befindet sich das ovale Fenster (Fenestra vestibuli), über das die Basis des Steigbügels (Stapes) mit dem Innenohr in Kontakt steht.
14. A hártyás labirintus előcsarnoki részében két fontos tömlő, a zsákocska és a tömlőcske helyezkedik el. – Im vestibulären Teil des häutigen Labyrinths befinden sich zwei wichtige Säckchen, der Sacculus und der Utriculus.
15. A tömlőcske az előcsarnok felső és hátsó részén található, és ide nyílnak a félkörös ívjáratok. – Der Utriculus liegt im oberen und hinteren Teil des Vestibulum, und in ihn münden die Bogengänge.
16. A zsákocska kisebb és gömbölydedebb, és az előcsarnok elülső-alsó részén foglal helyet. – Der Sacculus ist kleiner und rundlicher und nimmt den anterior-inferioren Teil des Vestibulum ein.
17. Ez a két hártyás képlet tartalmazza a statikus egyensúlyérzékelés receptorait. – Diese beiden häutigen Strukturen enthalten die Rezeptoren für den statischen Gleichgewichtssinn.
18. Az előcsarnokból indul ki hátrafelé a három csontos félkörös ívjárat. – Vom Vestibulum gehen nach hinten die drei knöchernen Bogengänge aus.
19. Ezeket elülső, hátulsó és oldalsó ívjáratnak nevezzük, és egymásra merőleges síkokban állnak. – Diese werden als vorderer, hinterer und seitlicher Bogengang bezeichnet und stehen in Ebenen senkrecht zueinander.
20. A csontos járatokon belül futnak a hártyás félkörös ívjáratok, amelyek alakja követi a csontos vázat. – Innerhalb der knöchernen Gänge verlaufen die häutigen Bogengänge (Ductus semicirculares), deren Form dem knöchernen Gerüst folgt.
21. Minden ívjárat egyik végén egy tágulat, az úgynevezett ampulla található. – An einem Ende jedes Bogengangs befindet sich eine Erweiterung, die sogenannte Ampulle (Ampulla).
22. Az ampullák belsejében találhatók a dinamikus egyensúlyérzékelésért, vagyis a forgó mozgásokért felelős receptorok. – Im Inneren der Ampullen befinden sich die Rezeptoren, die für den dynamischen Gleichgewichtssinn, also für Drehbewegungen, verantwortlich sind.
23. Az előcsarnok elülső részéhez csatlakozik a csontos csiga, amely a hallószerv legfontosabb része. – An den vorderen Teil des Vestibulum schließt sich die knöcherne Schnecke an, die der wichtigste Teil des Hörorgans ist.
24. A csontos csiga egy kúpszerű váz körül két és félszer megtekeredő járatból áll. – Die knöchtne Schnecke besteht aus einem Gang, der sich zweieinhalbmal um ein kegelförmiges Gerüst windet.
25. Ezt a központi csontos tengelyt modiolusnak hívják, amelyben erek és idegek futnak. – Diese zentrale knöcherne Achse wird Modiolus genannt, in der Gefäße und Nerven verlaufen.
26. A csontos csatornát egy vékony csontlemez, a lamina spiralis ossea részben kettéosztja. – Der knöcherne Kanal wird durch eine dünne Knochenlamelle (Lamina spiralis ossea) teilweise unterteilt.
27. A hártyás labirintus csigán belüli szakasza a hártyás csigajárat, amely a csontos járatot három részre tagolja. – Der Abschnitt des häutigen Labyrinths innerhalb der Schnecke ist der Schneckengang (Ductus cochlearis), der den knöchernen Gang in drei Teile gliedert.
28. A felső járatot felső folyosónak nevezik, és az ovális ablaktól indulva a csiga csúcsa felé halad. – Der obere Gang wird als Scala vestibuli bezeichnet und verläuft vom ovalen Fenster zur Schneckenspitze.
29. Az alsó járat az alsó folyosó, amely a kerek ablaknál végződik a dobüreg felé. – Der untere Gang ist die Scala tympani, die am runden Fenster (Fenestra cochleae) zur Paukenhöhle hin endet.
30. Ez a két folyosó a csiga csúcsánál egy kis nyíláson keresztül összeköttetésben áll egymással. – Diese beiden Gänge stehen an der Schneckenspitze über eine kleine Öffnung, das Helicotrema, miteinander in Verbindung.
31. Mindkét folyosót perilimfa tölti ki, amely közvetíti a hanghullámok okozta rezgéseket. – Beide Gänge sind mit Perilymphe gefüllt, die die durch Schallwellen verursachten Schwingungen überträgt.
32. A hártyás csigajárat a két folyosó között helyezkedik el, és endolimfát tartalmaz. – Der Ductus cochlearis liegt zwischen den beiden Gängen und enthält Endolymphe.
33. A csigajárat alsó falát az alaphártya alkotja, amelyen a hallás receptora, a Corti-féle szerv nyugszik. – Die untere Wand des Schneckengangs wird von der Basilarmembran (Lamina basilaris) gebildet, auf der das Hörorgan, das Corti-Organ (Organum spirale), ruht.
34. A Corti-féle szervben találhatók a szőrsejtek, amelyek a mechanikai rezgéseket elektromos jelekké alakítják. – Im Corti-Organ befinden sich die Haarzellen, die mechanische Schwingungen en elektrische Signale umwandeln.
35. A csigajárat felső falát a vékony Reissner-hártya választja el a felső folyosótól. – Die obere Wand des Schneckengangs wird durch die dünne Reissner-Membran (Membrana vestibularis) von der Scala vestibuli getrennt.
36. A hártyás labirintus falának kötőszöveti rétege rögzíti a tömlőket a csontos csatornák falához. – Die Bindegewebsschicht der Wand des häutigen Labyrinths fixiert die Schläuche an der Wand der knöchernen Kanäle.
37. A belső fül vérellátását főként a sziklacsonti verőér ágai biztosítják. – Die Blutversorgung des Innenohrs erfolgt hauptsächlich über Äste der Labyrintharterie (Arteria labyrinthi).
38. A belső fülből származó vénás vér a koponyaüregen belüli vénás öblökbe ürül. – Das venöse Blut aus dem Innenohr fließt in die venösen Sinus innerhalb der Schädelhöhle ab.
39. Az egyensúlyozó és halló ideg a belső hallójáraton keresztül lép be a koponyaüregbe. – Der Hör-Gleichgewichts-Nerv (Nervus vestibulocochlearis) tritt durch den inneren Gehörgang (Meatus acusticus internus) in die Schädelhöhle ein.
40. Ez az ideg két különálló részből, a hallóidegből és az egyensúlyi idegből tevődik össze. – Dieser Nerv setzt sich aus zwei getrennten Teilen zusammen, dem Hörnerv (Nervus cochlearis) und dem Gleichgewichtsnerv (Nervus vestibularis).
41. Az egyensúlyi ideg sejtjeinek teste a belső hallójárat alján található dúcban van. – Die Zellkörper der Neurone des Gleichgewichtsnervs befinden sich in einem Ganglion am Boden des inneren Gehörgangs.
42. A hallóideg dúcai a csiga tengelyében, spirálisan elhelyezkedve találhatók meg. – Die Ganglien des Hörnervs liegen spiralförmig angeordnet in der Achse der Schnecke.
43. A belső fül mechanikai védelmét a sziklacsont rendkívül kemény csontállománya biztosítja. – Der mechanische Schutz des Innenohrs wird durch die extrem harte Knochensubstanz des Felsenbeins gewährleistet.
44. A perilimfa hidraulikus párnaként védi a hártyás labirintust a rázkódásoktól. – Die Perilymphe schützt das häutige Labyrinth als hydraulisches Kissen vor Erschütterungen.
45. A hártyás labirintus fala bizonyos helyeken szorosan tapad a csonthártyához. – Die Wand des häutigen Labyrinths haftet an bestimmten Stellen fest an der Knochenhaut (Periost).
46. A belső fül funkcionális egységei a folyadékterek közötti nyomáskülönbségek révén működnek. – Die funktionellen Einheiten des Innenohrs arbeiten durch Druckunterschiede zwischen den Flüssigkeitsräumen.
47. Bármilyen elváltozás a labirintus folyadékainak összetételében súlyos hallás- és egyensúlyzavarokat okozhat. – Jede Veränderung in der Zusammensetzung der Labyrinthflüssigkeiten kann schwere Hör- und Gleichgewichtsstörungen verursachen.
48. A csontos és hártyás labirintus bonyolult szerkezete lehetővé teszi a térbeli tájékozódást. – Die komplexe Struktur des knöchernen und häutigen Labyrinths ermöglicht die räumliche Orientierung.
49. Az embrionális fejlődés során a hártyás labirintus a külső csíralemezből, az úgynevezett fülhólyagból alakul ki. – Während der Embryonalentwicklung entsteht das häutige Labyrinth aus dem äußeren Keimblatt, dem sogenannten Ohrbläschen.
50. A csontos tok csak később, a környező mezoderma elcsontosodása során jön létre. – Die knöcherne Kapsel entsteht erst später durch die Ossifikation des umgebenden Mesoderms.
(aufklappen)magyar
1. A belső fül a halántékcsont sziklacsonti részének mélyén, egy rendkívül összetett üregrendszerben helyezkedik el.
2. Ez az üregrendszer két fő részből áll, amelyeket csontos és hártyás labirintusnak nevezünk.
3. A csontos labirintus a sziklacsont állományában kialakult járatok és üregek összessége.
4. A hártyás labirintus ezzel szemben egy zárt, kötőszöveti falú tömlőrendszer, amely a csontos vázon belül található.
5. A csontos és a hártyás labirintus fala között egy rés található, amelyet folyadék tölt ki.
6. Ezt a külső folyadékot perilimfának hívják, amely összetételét tekintve a sejten kívüli folyadékhoz hasonló.
7. A perilimfa nátriumban gazdag és káliumban szegény vizes oldat.
8. A hártyás labirintus belsejét egy másik típusú folyadék, az endolimfa tölti ki.
9. Az endolimfa kémiai összetétele egyedülálló, mivel káliumban gazdag, hasonlóan a sejten belüli folyadékhoz.
10. Ezt a speciális folyadékot a hártyás labirintus falának bizonyos területei termelik.
11. A csontos labirintus három fő anatómiai egységre osztható: az előcsarnokra, a félkörös ívjáratokra és a csigára.
12. Az előcsarnok a labirintus központi, tágasabb ürege, amely a dobüreg felé tekint.
13. Az előcsarnok oldalsó falán található az ovális ablak, amelyen keresztül a kengyel talpa érintkezik a belső füllel.
14. A hártyás labirintus előcsarnoki részében két fontos tömlő, a zsákocska és a tömlőcske helyezkedik el.
15. A tömlőcske az előcsarnok felső és hátsó részén található, és ide nyílnak a félkörös ívjáratok.
16. A zsákocska kisebb és gömbölydedebb, és az előcsarnok elülső-alsó részén foglal helyet.
17. Ez a két hártyás képlet tartalmazza a statikus egyensúlyérzékelés receptorait.
18. Az előcsarnokból indul ki hátrafelé a három csontos félkörös ívjárat.
19. Ezeket elülső, hátulsó és oldalsó ívjáratnak nevezzük, és egymásra merőleges síkokban állnak.
20. A csontos járatokon belül futnak a hártyás félkörös ívjáratok, amelyek alakja követi a csontos vázat.
21. Minden ívjárat egyik végén egy tágulat, az úgynevezett ampulla található.
22. Az ampullák belsejében találhatók a dinamikus egyensúlyérzékelésért, vagyis a forgó mozgásokért felelős receptorok.
23. Az előcsarnok elülső részéhez csatlakozik a csontos csiga, amely a hallószerv legfontosabb része.
24. A csontos csiga egy kúpszerű váz körül két és félszer megtekeredő járatból áll.
25. Ezt a központi csontos tengelyt modiolusnak hívják, amelyben erek és idegek futnak.
26. A csontos csatornát egy vékony csontlemez, a lamina spiralis ossea részben kettéosztja.
27. A hártyás labirintus csigán belüli szakasza a hártyás csigajárat, amely a csontos járatot három részre tagolja.
28. A felső járatot felső folyosónak nevezik, és az ovális ablaktól indulva a csiga csúcsa felé halad.
29. Az alsó járat az alsó folyosó, amely a kerek ablaknál végződik a dobüreg felé.
30. Ez a két folyosó a csiga csúcsánál egy kis nyíláson keresztül összeköttetésben áll egymással.
31. Mindkét folyosót perilimfa tölti ki, amely közvetíti a hanghullámok okozta rezgéseket.
32. A hártyás csigajárat a két folyosó között helyezkedik el, és endolimfát tartalmaz.
33. A csigajárat alsó falát az alaphártya alkotja, amelyen a hallás receptora, a Corti-féle szerv nyugszik.
34. A Corti-féle szervben találhatók a szőrsejtek, amelyek a mechanikai rezgéseket elektromos jelekké alakítják.
35. A csigajárat felső falát a vékony Reissner-hártya választja el a felső folyosótól.
36. A hártyás labirintus falának kötőszöveti rétege rögzíti a tömlőket a csontos csatornák falához.
37. A belső fül vérellátását főként a sziklacsonti verőér ágai biztosítják.
38. A belső fülből származó vénás vér a koponyaüregen belüli vénás öblökbe ürül.
39. Az egyensúlyozó és halló ideg a belső hallójáraton keresztül lép be a koponyaüregbe.
40. Ez az ideg két különálló részből, a hallóidegből és az egyensúlyi idegből tevődik össze.
41. Az egyensúlyi ideg sejtjeinek teste a belső hallójárat alján található dúcban van.
42. A hallóideg dúcai a csiga tengelyében, spirálisan elhelyezkedve találhatók meg.
43. A belső fül mechanikai védelmét a sziklacsont rendkívül kemény csontállománya biztosítja.
44. A perilimfa hidraulikus párnaként védi a hártyás labirintust a rázkódásoktól.
45. A hártyás labirintus fala bizonyos helyeken szorosan tapad a csonthártyához.
46. A belső fül funkcionális egységei a folyadékterek közötti nyomáskülönbségek révén működnek.
47. Bármilyen elváltozás a labirintus folyadékainak összetételében súlyos hallás- és egyensúlyzavarokat okozhat.
48. A csontos és hártyás labirintus bonyolult szerkezete lehetővé teszi a térbeli tájékozódást.
49. Az embrionális fejlődés során a hártyás labirintus a külső csíralemezből, az úgynevezett fülhólyagból alakul ki.
50. A csontos tok csak később, a környező mezoderma elcsontosodása során jön létre.
(aufklappen)német
1. Das Innenohr (Auris interna) befindet sich tief im Felsenbein des Schläfenbeins (Os temporale) in einem äußerst komplexen Hohlraumsystem.
2. Dieses Hohlraumsystem besteht aus zwei Hauptteilen, die als knöchernes Labyrinth (Labyrinthus osseus) und häutiges Labyrinth (Labyrinthus membranaceus) bezeichnet werden.
3. Das knöcherne Labyrinth ist die Gesamtheit der Gänge und Hohlräume, die innerhalb der Substanz des Felsenbeins ausgebildet sind.
4. Das häutige Labyrinth hingegen ist ein geschlossenes System aus bindegewebigen Schläuchen, das sich innerhalb des knöchernen Gerüsts befindet.
5. Zwischen der Wand des knöchernen und des häutigen Labyrinths befindet sich ein Spaltraum, aki mit Flüssigkeit gefüllt ist.
6. Diese äußere Flüssigkeit wird als Perilymphe (Perilympha) bezeichnet, die in ihrer Zusammensetzung der extrazellulären Flüssigkeit ähnelt.
7. Die Perilymphe ist eine natriumreiche und kaliumarme wässrige Lösung.
8. Das Innere des häutigen Labyrinths ist mit einer anderen Art von Flüssigkeit, der Endolymphe (Endolympha), gefüllt.
9. Die chemische Zusammensetzung der Endolymphe ist einzigartig, da sie ähnlich wie die intrazelluläre Flüssigkeit reich an Kalium ist.
10. Diese spezielle Flüssigkeit wird von bestimmten Bereichen der Wand des häutigen Labyrinths produziert.
11. Das knöcherne Labyrinth lässt sich in drei anatomische Haupteinheiten unterteilen: das Vestibulum, die knöchernen Bogengänge (Canales semicirculares) und die Schnecke (Cochlea).
12. Das Vestibulum ist der zentrale, geräumigere Hohlraum des Labyrinths, der zur Paukenhöhle (Cavitas tympani) hin gerichtet ist.
13. An der lateralen Wand des Vestibulum befindet sich das ovale Fenster (Fenestra vestibuli), über das die Basis des Steigbügels (Stapes) mit dem Innenohr in Kontakt steht.
14. Im vestibulären Teil des häutigen Labyrinths befinden sich zwei wichtige Säckchen, der Sacculus und der Utriculus.
15. Der Utriculus liegt im oberen und hinteren Teil des Vestibulum, und in ihn münden die Bogengänge.
16. Der Sacculus ist kleiner und rundlicher und nimmt den anterior-inferioren Teil des Vestibulum ein.
17. Diese beiden häutigen Strukturen enthalten die Rezeptoren für den statischen Gleichgewichtssinn.
18. Vom Vestibulum gehen nach hinten die drei knöchernen Bogengänge aus.
19. Diese werden als vorderer, hinterer und seitlicher Bogengang bezeichnet und stehen in Ebenen senkrecht zueinander.
20. Innerhalb der knöchernen Gänge verlaufen die häutigen Bogengänge (Ductus semicirculares), deren Form dem knöchernen Gerüst folgt.
21. An einem Ende jedes Bogengangs befindet sich eine Erweiterung, die sogenannte Ampulle (Ampulla).
22. Im Inneren der Ampullen befinden sich die Rezeptoren, die für den dynamischen Gleichgewichtssinn, also für Drehbewegungen, verantwortlich sind.
23. An den vorderen Teil des Vestibulum schließt sich die knöcherne Schnecke an, die der wichtigste Teil des Hörorgans ist.
24. Die knöchtne Schnecke besteht aus einem Gang, der sich zweieinhalbmal um ein kegelförmiges Gerüst windet.
25. Diese zentrale knöcherne Achse wird Modiolus genannt, in der Gefäße und Nerven verlaufen.
26. Der knöcherne Kanal wird durch eine dünne Knochenlamelle (Lamina spiralis ossea) teilweise unterteilt.
27. Der Abschnitt des häutigen Labyrinths innerhalb der Schnecke ist der Schneckengang (Ductus cochlearis), der den knöchernen Gang in drei Teile gliedert.
28. Der obere Gang wird als Scala vestibuli bezeichnet und verläuft vom ovalen Fenster zur Schneckenspitze.
29. Der untere Gang ist die Scala tympani, die am runden Fenster (Fenestra cochleae) zur Paukenhöhle hin endet.
30. Diese beiden Gänge stehen an der Schneckenspitze über eine kleine Öffnung, das Helicotrema, miteinander in Verbindung.
31. Beide Gänge sind mit Perilymphe gefüllt, die die durch Schallwellen verursachten Schwingungen überträgt.
32. Der Ductus cochlearis liegt zwischen den beiden Gängen und enthält Endolymphe.
33. Die untere Wand des Schneckengangs wird von der Basilarmembran (Lamina basilaris) gebildet, auf der das Hörorgan, das Corti-Organ (Organum spirale), ruht.
34. Im Corti-Organ befinden sich die Haarzellen, die mechanische Schwingungen en elektrische Signale umwandeln.
35. Die obere Wand des Schneckengangs wird durch die dünne Reissner-Membran (Membrana vestibularis) von der Scala vestibuli getrennt.
36. Die Bindegewebsschicht der Wand des häutigen Labyrinths fixiert die Schläuche an der Wand der knöchernen Kanäle.
37. Die Blutversorgung des Innenohrs erfolgt hauptsächlich über Äste der Labyrintharterie (Arteria labyrinthi).
38. Das venöse Blut aus dem Innenohr fließt in die venösen Sinus innerhalb der Schädelhöhle ab.
39. Der Hör-Gleichgewichts-Nerv (Nervus vestibulocochlearis) tritt durch den inneren Gehörgang (Meatus acusticus internus) in die Schädelhöhle ein.
40. Dieser Nerv setzt sich aus zwei getrennten Teilen zusammen, dem Hörnerv (Nervus cochlearis) und dem Gleichgewichtsnerv (Nervus vestibularis).
41. Die Zellkörper der Neurone des Gleichgewichtsnervs befinden sich in einem Ganglion am Boden des inneren Gehörgangs.
42. Die Ganglien des Hörnervs liegen spiralförmig angeordnet in der Achse der Schnecke.
43. Der mechanische Schutz des Innenohrs wird durch die extrem harte Knochensubstanz des Felsenbeins gewährleistet.
44. Die Perilymphe schützt das häutige Labyrinth als hydraulisches Kissen vor Erschütterungen.
45. Die Wand des häutigen Labyrinths haftet an bestimmten Stellen fest an der Knochenhaut (Periost).
46. Die funktionellen Einheiten des Innenohrs arbeiten durch Druckunterschiede zwischen den Flüssigkeitsräumen.
47. Jede Veränderung in der Zusammensetzung der Labyrinthflüssigkeiten kann schwere Hör- und Gleichgewichtsstörungen verursachen.
48. Die komplexe Struktur des knöchernen und häutigen Labyrinths ermöglicht die räumliche Orientierung.
49. Während der Embryonalentwicklung entsteht das häutige Labyrinth aus dem äußeren Keimblatt, dem sogenannten Ohrbläschen.
50. Die knöcherne Kapsel entsteht erst später durch die Ossifikation des umgebenden Mesoderms.