4.17.3 – A felső és az alsó ugróízület – Oberes und unteres Sprunggelenk
1. A lábszár és a láb közötti mozgékony kapcsolatot a felső ugróízület, míg a lábtő alkalmazkodó mozgásait főként az alsó ugróízület biztosítja. – Die bewegliche Verbindung zwischen Unterschenkel und Fuß bildet das obere Sprunggelenk, während die Anpassungsbewegungen der Fußwurzel vor allem im unteren Sprunggelenk erfolgen.
2. Együttműködésük révén a láb egyszerre képes előre-hátra billenni, oldalirányban alkalmazkodni, valamint járás közben a talaj egyenetlenségeit követni. – Durch ihr Zusammenwirken kann der Fuß nach vorn und hinten kippen, sich seitlich anpassen und beim Gehen den Unebenheiten des Bodens folgen.
3. Fent a sípcsont és a szárkapocscsont alsó vége által alkotott bokavilla fogja közre az ugrócsontot, amely a testsúlyt a lábra továbbítja. – Oben umfasst die vom distalen Ende des Schien- und Wadenbeins gebildete Malleolengabel das Sprungbein, das das Körpergewicht auf den Fuß überträgt.
4. A felső ugróízület (articulatio talocruralis) ízületi fejét az ugrócsont pörgője (trochlea tali), ízületi árkát pedig a bokavilla belső felszíne alkotja. – Den Gelenkkopf des oberen Sprunggelenks (Articulatio talocruralis) bildet die Sprungbeinrolle (Trochlea tali), während die Innenfläche der Malleolengabel als Gelenkpfanne dient.
5. Az ízületi árokhoz a sípcsont alsó ízületi felszíne, a belboka, valamint a szárkapocscsont külbokán elhelyezkedő ízületi felszíne járul hozzá. – An der Gelenkpfanne sind die untere Gelenkfläche der Tibia, der Innenknöchel und die am Außenknöchel gelegene Gelenkfläche der Fibula beteiligt.
6. Mivel a bokavilla felülről és két oldalról is körülveszi az ugrócsont pörgőjét, az ízület jelentős csontos vezetéssel rendelkezik. – Da die Malleolengabel die Sprungbeinrolle von oben und von beiden Seiten umfasst, besitzt das Gelenk eine ausgeprägte knöcherne Führung.
7. Elöl és hátul viszonylag tág ízületi tok engedi a hajlító mozgásokat, miközben oldalt a tok szorosabban tapad és erősebb szalagokkal egészül ki. – Eine vorn und hinten relativ weite Gelenkkapsel ermöglicht die Beugebewegungen, während sie seitlich fester ansetzt und durch kräftige Bänder ergänzt wird.
8. A bel- és külboka az ízületi tokon kívül helyezkedik el, ezért jól kitapintható csontos tájékozódási pontként szolgál. – Innen- und Außenknöchel liegen außerhalb der Gelenkkapsel und dienen daher als gut tastbare knöcherne Orientierungspunkte.
9. Működése szerint a felső ugróízület egytengelyű csuklóízület, amelynek haránttengelye megközelítőleg a két boka csúcsán halad át. – Funktionell ist das obere Sprunggelenk ein einachsiges Scharniergelenk, dessen Querachse ungefähr durch die Spitzen beider Knöchel verläuft.
10. E tengely körül jön létre a lábháti hajlítás (dorsalflexio), vagyis a lábfej emelése, valamint a talpi hajlítás (plantarflexio), amely a lábfejet lefelé irányítja. – Um diese Achse erfolgen die Dorsalflexion, also das Anheben des Fußes, und die Plantarflexion, bei der der Fuß nach unten gerichtet wird.
11. Lábhajlításkor a lábfej közeledik a lábszár elülső felszínéhez, míg talpi hajlításkor a láb hossztengelye a lábszár folytatásához közelít. – Bei der Dorsalflexion nähert sich der Fuß dem vorderen Unterschenkel, während sich seine Längsachse bei der Plantarflexion der Fortsetzung des Unterschenkels annähert.
12. Az ugrócsont pörgője elöl szélesebb, hátul keskenyebb, ezért lábháti hajlításkor szorosabban illeszkedik a bokavillába. – Die Sprungbeinrolle ist vorn breiter und hinten schmaler, weshalb sie bei der Dorsalflexion fester in der Malleolengabel sitzt.
13. Ebben a helyzetben a szárkapocscsont kissé oldalra térhet, a distalis tibiofibularis syndesmosis pedig rugalmasan engedi a bokavilla csekély tágulását. – In dieser Stellung kann die Fibula geringfügig nach lateral ausweichen, während die distale tibiofibulare Syndesmose eine elastische Erweiterung der Malleolengabel zulässt.
14. Talpi hajlítás során a pörgő keskenyebb hátsó része kerül a bokavillába, így csökken a csontos vezetés, és növekszik a szalagok stabilizáló szerepe. – Bei der Plantarflexion gelangt der schmalere hintere Abschnitt der Rolle in die Malleolengabel, sodass die knöcherne Führung abnimmt und die stabilisierende Bedeutung der Bänder zunimmt.
15. Medialisan a széles, legyezőszerű deltaszalag (ligamentum deltoideum) köti össze a belbokát az ugrócsonttal, a sarokcsonttal és a sajkacsonttal. – Medial verbindet das breite, fächerförmige Deltaband (Ligamentum deltoideum) den Innenknöchel mit Sprungbein, Fersenbein und Kahnbein.
16. Rostjai több részre különülnek, amelyek eltérő irányban haladva korlátozzák a láb túlzott kifelé billenését és a talp kóros kifordulását. – Seine Fasern gliedern sich in mehrere Anteile, die in unterschiedlicher Richtung verlaufen und ein übermäßiges Auswärtskippen des Fußes sowie eine pathologische Eversion begrenzen.
17. Lateralisan három elkülönülő szalag indul a külbokáról, amelyek együtt a külső oldalszalag-rendszert alkotják. – Lateral entspringen drei voneinander getrennte Bänder am Außenknöchel, die gemeinsam den äußeren Seitenbandapparat bilden.
18. Az elülső szárkapocs–ugrócsonti szalag (ligamentum talofibulare anterius) a külbokát az ugrócsont nyakának elülső-oldalsó részével kapcsolja össze. – Das vordere Wadenbein-Sprungbein-Band (Ligamentum talofibulare anterius) verbindet den Außenknöchel mit dem vorderen seitlichen Abschnitt des Sprungbeinhalses.
19. Mivel talpi hajlításkor megfeszül, különösen az ebben a helyzetben bekövetkező befelé billenést és az ugrócsont előrecsúszását akadályozza. – Da es sich bei der Plantarflexion anspannt, verhindert es besonders das Einwärtskippen in dieser Stellung und ein Vorschieben des Sprungbeins.
20. A szárkapocs–sarokcsonti szalag (ligamentum calcaneofibulare) lefelé és kissé hátrafelé húzódva a külbokát a sarokcsont külső felszínéhez rögzíti. – Das Wadenbein-Fersenbein-Band (Ligamentum calcaneofibulare) zieht nach unten und leicht nach hinten und befestigt den Außenknöchel an der Außenfläche des Fersenbeins.
21. Lefutása miatt nemcsak a felső, hanem az alsó ugróízület stabilitásához is hozzájárul, főként a láb befelé billenését korlátozva. – Aufgrund seines Verlaufs trägt es nicht nur zur Stabilität des oberen, sondern auch des unteren Sprunggelenks bei und begrenzt vor allem das Einwärtskippen des Fußes.
22. Hátul a szárkapocs–ugrócsonti szalag (ligamentum talofibulare posterius) csak szélsőséges helyzetekben feszül meg jelentősen, és az ugrócsont hátrafelé történő elmozdulását gátolja. – Hinten spannt sich das Ligamentum talofibulare posterius vor allem in Extremstellungen an und hemmt eine Verschiebung des Sprungbeins nach hinten.
23. A felső ugróízület alatt elhelyezkedő alsó ugróízületet összefoglalóan ugrócsont–lábtőízületnek (articulatio talotarsalis) is nevezik. – Das unterhalb des oberen Sprunggelenks gelegene untere Sprunggelenk wird zusammenfassend auch als Sprungbein-Fußwurzel-Gelenk (Articulatio talotarsalis) bezeichnet.
24. Szerkezetileg két különálló ízületből, az elülső ugró–sarok–sajkacsonti ízületből és a hátulsó ugrócsont alatti ízületből áll. – Strukturell besteht es aus zwei getrennten Gelenken, dem vorderen Sprungbein-Fersenbein-Kahnbein-Gelenk und dem hinteren unteren Sprungbeingelenk.
25. Az elülső rész, az articulatio talocalcaneonavicularis összetett ízület, amelyben az ugrócsont feje a sajkacsonttal és a sarokcsont elülső ízfelszíneivel érintkezik. – Der vordere Abschnitt, die Articulatio talocalcaneonavicularis, ist ein zusammengesetztes Gelenk, in dem der Sprungbeinkopf mit dem Kahnbein und den vorderen Gelenkflächen des Fersenbeins artikuliert.
26. Alulról a talpi sarok–sajkacsonti szalag támasztja meg az ugrócsont fejét, és porccal borított felszíne az ízületi árok részévé válik. – Von unten stützt das plantare Fersenbein-Kahnbein-Band den Sprungbeinkopf, wobei seine knorpelbedeckte Fläche einen Teil der Gelenkpfanne bildet.
27. A hátulsó rész, az ugrócsont alatti ízület (articulatio subtalaris), az ugrócsont és a sarokcsont hátulsó ízfelszínei között helyezkedik el. – Der hintere Abschnitt, das untere Sprungbeingelenk (Articulatio subtalaris), liegt zwischen den hinteren Gelenkflächen von Sprungbein und Fersenbein.
28. Saját ízületi tokja elkülönül az elülső rész tokjától, a két üreget pedig a lábtőöbölben futó erős szalagok választják el egymástól. – Seine eigene Gelenkkapsel ist von der des vorderen Abschnitts getrennt, wobei kräftige Bänder im Fußwurzelsinus die beiden Gelenkhöhlen voneinander scheiden.
29. Közülük a csontok közötti ugró–sarokcsonti szalag (ligamentum talocalcaneum interosseum) az ugrócsont és a sarokcsont barázdái között feszül. – Unter ihnen verläuft das Zwischenknochenband zwischen Sprung- und Fersenbein (Ligamentum talocalcaneum interosseum) zwischen den Furchen beider Knochen.
30. E mélyen fekvő, rövid és erős szalag az alsó ugróízület központi stabilizátora, amely korlátozza a két csont túlzott egymáshoz képesti elfordulását. – Dieses tief gelegene, kurze und kräftige Band ist ein zentraler Stabilisator des unteren Sprunggelenks und begrenzt eine übermäßige Verdrehung beider Knochen gegeneinander.
31. A két részízület eltérő alakja ellenére funkcionális egységet képez, mozgásaik pedig egy közös, ferdén haladó tengely körül kapcsolódnak össze. – Trotz ihrer unterschiedlichen Form bilden beide Teilgelenke eine funktionelle Einheit, deren Bewegungen um eine gemeinsame schräg verlaufende Achse gekoppelt sind.
32. Ez a tengely hátulról, alulról és kívülről előre, felfelé és befelé irányul, ezért a mozgások több sík összetevőit egyesítik. – Diese Achse verläuft von hinten, unten und außen nach vorn, oben und innen, weshalb die Bewegungen Komponenten mehrerer Ebenen verbinden.
33. Hanyintáskor (supinatio) a láb belső széle felemelkedik, a talp befelé fordul, és a mozgáshoz rendszerint közelítés, valamint talpi hajlítás társul. – Bei der Supination hebt sich der mediale Fußrand, die Sohle dreht sich nach innen, und die Bewegung ist gewöhnlich mit Adduktion und Plantarflexion verbunden.
34. Borintáskor (pronatio) ezzel szemben a belső lábszél süllyed, a talp kifelé fordul, miközben távolítás és lábháti hajlítás egészíti ki a mozgást. – Bei der Pronation senkt sich dagegen der mediale Fußrand, die Sohle dreht sich nach außen, während Abduktion und Dorsalflexion die Bewegung ergänzen.
35. Járás közben a felső ugróízület előrehaladást biztosító hajlításai és az alsó ugróízület alkalmazkodó billenései összehangoltan teszik lehetővé a stabil, mégis rugalmas lépést. – Beim Gehen ermöglichen die der Fortbewegung dienenden Beugebewegungen des oberen und die anpassenden Kippbewegungen des unteren Sprunggelenks gemeinsam einen stabilen und dennoch elastischen Schritt.
(aufklappen)magyar
1. A lábszár és a láb közötti mozgékony kapcsolatot a felső ugróízület, míg a lábtő alkalmazkodó mozgásait főként az alsó ugróízület biztosítja.
2. Együttműködésük révén a láb egyszerre képes előre-hátra billenni, oldalirányban alkalmazkodni, valamint járás közben a talaj egyenetlenségeit követni.
3. Fent a sípcsont és a szárkapocscsont alsó vége által alkotott bokavilla fogja közre az ugrócsontot, amely a testsúlyt a lábra továbbítja.
4. A felső ugróízület (articulatio talocruralis) ízületi fejét az ugrócsont pörgője (trochlea tali), ízületi árkát pedig a bokavilla belső felszíne alkotja.
5. Az ízületi árokhoz a sípcsont alsó ízületi felszíne, a belboka, valamint a szárkapocscsont külbokán elhelyezkedő ízületi felszíne járul hozzá.
6. Mivel a bokavilla felülről és két oldalról is körülveszi az ugrócsont pörgőjét, az ízület jelentős csontos vezetéssel rendelkezik.
7. Elöl és hátul viszonylag tág ízületi tok engedi a hajlító mozgásokat, miközben oldalt a tok szorosabban tapad és erősebb szalagokkal egészül ki.
8. A bel- és külboka az ízületi tokon kívül helyezkedik el, ezért jól kitapintható csontos tájékozódási pontként szolgál.
9. Működése szerint a felső ugróízület egytengelyű csuklóízület, amelynek haránttengelye megközelítőleg a két boka csúcsán halad át.
10. E tengely körül jön létre a lábháti hajlítás (dorsalflexio), vagyis a lábfej emelése, valamint a talpi hajlítás (plantarflexio), amely a lábfejet lefelé irányítja.
11. Lábhajlításkor a lábfej közeledik a lábszár elülső felszínéhez, míg talpi hajlításkor a láb hossztengelye a lábszár folytatásához közelít.
12. Az ugrócsont pörgője elöl szélesebb, hátul keskenyebb, ezért lábháti hajlításkor szorosabban illeszkedik a bokavillába.
13. Ebben a helyzetben a szárkapocscsont kissé oldalra térhet, a distalis tibiofibularis syndesmosis pedig rugalmasan engedi a bokavilla csekély tágulását.
14. Talpi hajlítás során a pörgő keskenyebb hátsó része kerül a bokavillába, így csökken a csontos vezetés, és növekszik a szalagok stabilizáló szerepe.
15. Medialisan a széles, legyezőszerű deltaszalag (ligamentum deltoideum) köti össze a belbokát az ugrócsonttal, a sarokcsonttal és a sajkacsonttal.
16. Rostjai több részre különülnek, amelyek eltérő irányban haladva korlátozzák a láb túlzott kifelé billenését és a talp kóros kifordulását.
17. Lateralisan három elkülönülő szalag indul a külbokáról, amelyek együtt a külső oldalszalag-rendszert alkotják.
18. Az elülső szárkapocs–ugrócsonti szalag (ligamentum talofibulare anterius) a külbokát az ugrócsont nyakának elülső-oldalsó részével kapcsolja össze.
19. Mivel talpi hajlításkor megfeszül, különösen az ebben a helyzetben bekövetkező befelé billenést és az ugrócsont előrecsúszását akadályozza.
20. A szárkapocs–sarokcsonti szalag (ligamentum calcaneofibulare) lefelé és kissé hátrafelé húzódva a külbokát a sarokcsont külső felszínéhez rögzíti.
21. Lefutása miatt nemcsak a felső, hanem az alsó ugróízület stabilitásához is hozzájárul, főként a láb befelé billenését korlátozva.
22. Hátul a szárkapocs–ugrócsonti szalag (ligamentum talofibulare posterius) csak szélsőséges helyzetekben feszül meg jelentősen, és az ugrócsont hátrafelé történő elmozdulását gátolja.
23. A felső ugróízület alatt elhelyezkedő alsó ugróízületet összefoglalóan ugrócsont–lábtőízületnek (articulatio talotarsalis) is nevezik.
24. Szerkezetileg két különálló ízületből, az elülső ugró–sarok–sajkacsonti ízületből és a hátulsó ugrócsont alatti ízületből áll.
25. Az elülső rész, az articulatio talocalcaneonavicularis összetett ízület, amelyben az ugrócsont feje a sajkacsonttal és a sarokcsont elülső ízfelszíneivel érintkezik.
26. Alulról a talpi sarok–sajkacsonti szalag támasztja meg az ugrócsont fejét, és porccal borított felszíne az ízületi árok részévé válik.
27. A hátulsó rész, az ugrócsont alatti ízület (articulatio subtalaris), az ugrócsont és a sarokcsont hátulsó ízfelszínei között helyezkedik el.
28. Saját ízületi tokja elkülönül az elülső rész tokjától, a két üreget pedig a lábtőöbölben futó erős szalagok választják el egymástól.
29. Közülük a csontok közötti ugró–sarokcsonti szalag (ligamentum talocalcaneum interosseum) az ugrócsont és a sarokcsont barázdái között feszül.
30. E mélyen fekvő, rövid és erős szalag az alsó ugróízület központi stabilizátora, amely korlátozza a két csont túlzott egymáshoz képesti elfordulását.
31. A két részízület eltérő alakja ellenére funkcionális egységet képez, mozgásaik pedig egy közös, ferdén haladó tengely körül kapcsolódnak össze.
32. Ez a tengely hátulról, alulról és kívülről előre, felfelé és befelé irányul, ezért a mozgások több sík összetevőit egyesítik.
33. Hanyintáskor (supinatio) a láb belső széle felemelkedik, a talp befelé fordul, és a mozgáshoz rendszerint közelítés, valamint talpi hajlítás társul.
34. Borintáskor (pronatio) ezzel szemben a belső lábszél süllyed, a talp kifelé fordul, miközben távolítás és lábháti hajlítás egészíti ki a mozgást.
35. Járás közben a felső ugróízület előrehaladást biztosító hajlításai és az alsó ugróízület alkalmazkodó billenései összehangoltan teszik lehetővé a stabil, mégis rugalmas lépést.
(aufklappen)német
1. Die bewegliche Verbindung zwischen Unterschenkel und Fuß bildet das obere Sprunggelenk, während die Anpassungsbewegungen der Fußwurzel vor allem im unteren Sprunggelenk erfolgen.
2. Durch ihr Zusammenwirken kann der Fuß nach vorn und hinten kippen, sich seitlich anpassen und beim Gehen den Unebenheiten des Bodens folgen.
3. Oben umfasst die vom distalen Ende des Schien- und Wadenbeins gebildete Malleolengabel das Sprungbein, das das Körpergewicht auf den Fuß überträgt.
4. Den Gelenkkopf des oberen Sprunggelenks (Articulatio talocruralis) bildet die Sprungbeinrolle (Trochlea tali), während die Innenfläche der Malleolengabel als Gelenkpfanne dient.
5. An der Gelenkpfanne sind die untere Gelenkfläche der Tibia, der Innenknöchel und die am Außenknöchel gelegene Gelenkfläche der Fibula beteiligt.
6. Da die Malleolengabel die Sprungbeinrolle von oben und von beiden Seiten umfasst, besitzt das Gelenk eine ausgeprägte knöcherne Führung.
7. Eine vorn und hinten relativ weite Gelenkkapsel ermöglicht die Beugebewegungen, während sie seitlich fester ansetzt und durch kräftige Bänder ergänzt wird.
8. Innen- und Außenknöchel liegen außerhalb der Gelenkkapsel und dienen daher als gut tastbare knöcherne Orientierungspunkte.
9. Funktionell ist das obere Sprunggelenk ein einachsiges Scharniergelenk, dessen Querachse ungefähr durch die Spitzen beider Knöchel verläuft.
10. Um diese Achse erfolgen die Dorsalflexion, also das Anheben des Fußes, und die Plantarflexion, bei der der Fuß nach unten gerichtet wird.
11. Bei der Dorsalflexion nähert sich der Fuß dem vorderen Unterschenkel, während sich seine Längsachse bei der Plantarflexion der Fortsetzung des Unterschenkels annähert.
12. Die Sprungbeinrolle ist vorn breiter und hinten schmaler, weshalb sie bei der Dorsalflexion fester in der Malleolengabel sitzt.
13. In dieser Stellung kann die Fibula geringfügig nach lateral ausweichen, während die distale tibiofibulare Syndesmose eine elastische Erweiterung der Malleolengabel zulässt.
14. Bei der Plantarflexion gelangt der schmalere hintere Abschnitt der Rolle in die Malleolengabel, sodass die knöcherne Führung abnimmt und die stabilisierende Bedeutung der Bänder zunimmt.
15. Medial verbindet das breite, fächerförmige Deltaband (Ligamentum deltoideum) den Innenknöchel mit Sprungbein, Fersenbein und Kahnbein.
16. Seine Fasern gliedern sich in mehrere Anteile, die in unterschiedlicher Richtung verlaufen und ein übermäßiges Auswärtskippen des Fußes sowie eine pathologische Eversion begrenzen.
17. Lateral entspringen drei voneinander getrennte Bänder am Außenknöchel, die gemeinsam den äußeren Seitenbandapparat bilden.
18. Das vordere Wadenbein-Sprungbein-Band (Ligamentum talofibulare anterius) verbindet den Außenknöchel mit dem vorderen seitlichen Abschnitt des Sprungbeinhalses.
19. Da es sich bei der Plantarflexion anspannt, verhindert es besonders das Einwärtskippen in dieser Stellung und ein Vorschieben des Sprungbeins.
20. Das Wadenbein-Fersenbein-Band (Ligamentum calcaneofibulare) zieht nach unten und leicht nach hinten und befestigt den Außenknöchel an der Außenfläche des Fersenbeins.
21. Aufgrund seines Verlaufs trägt es nicht nur zur Stabilität des oberen, sondern auch des unteren Sprunggelenks bei und begrenzt vor allem das Einwärtskippen des Fußes.
22. Hinten spannt sich das Ligamentum talofibulare posterius vor allem in Extremstellungen an und hemmt eine Verschiebung des Sprungbeins nach hinten.
23. Das unterhalb des oberen Sprunggelenks gelegene untere Sprunggelenk wird zusammenfassend auch als Sprungbein-Fußwurzel-Gelenk (Articulatio talotarsalis) bezeichnet.
24. Strukturell besteht es aus zwei getrennten Gelenken, dem vorderen Sprungbein-Fersenbein-Kahnbein-Gelenk und dem hinteren unteren Sprungbeingelenk.
25. Der vordere Abschnitt, die Articulatio talocalcaneonavicularis, ist ein zusammengesetztes Gelenk, in dem der Sprungbeinkopf mit dem Kahnbein und den vorderen Gelenkflächen des Fersenbeins artikuliert.
26. Von unten stützt das plantare Fersenbein-Kahnbein-Band den Sprungbeinkopf, wobei seine knorpelbedeckte Fläche einen Teil der Gelenkpfanne bildet.
27. Der hintere Abschnitt, das untere Sprungbeingelenk (Articulatio subtalaris), liegt zwischen den hinteren Gelenkflächen von Sprungbein und Fersenbein.
28. Seine eigene Gelenkkapsel ist von der des vorderen Abschnitts getrennt, wobei kräftige Bänder im Fußwurzelsinus die beiden Gelenkhöhlen voneinander scheiden.
29. Unter ihnen verläuft das Zwischenknochenband zwischen Sprung- und Fersenbein (Ligamentum talocalcaneum interosseum) zwischen den Furchen beider Knochen.
30. Dieses tief gelegene, kurze und kräftige Band ist ein zentraler Stabilisator des unteren Sprunggelenks und begrenzt eine übermäßige Verdrehung beider Knochen gegeneinander.
31. Trotz ihrer unterschiedlichen Form bilden beide Teilgelenke eine funktionelle Einheit, deren Bewegungen um eine gemeinsame schräg verlaufende Achse gekoppelt sind.
32. Diese Achse verläuft von hinten, unten und außen nach vorn, oben und innen, weshalb die Bewegungen Komponenten mehrerer Ebenen verbinden.
33. Bei der Supination hebt sich der mediale Fußrand, die Sohle dreht sich nach innen, und die Bewegung ist gewöhnlich mit Adduktion und Plantarflexion verbunden.
34. Bei der Pronation senkt sich dagegen der mediale Fußrand, die Sohle dreht sich nach außen, während Abduktion und Dorsalflexion die Bewegung ergänzen.
35. Beim Gehen ermöglichen die der Fortbewegung dienenden Beugebewegungen des oberen und die anpassenden Kippbewegungen des unteren Sprunggelenks gemeinsam einen stabilen und dennoch elastischen Schritt.