9.5 – A gége porcai és szalagjai – Kehlkopfknorpel und -bänder
1. A gége vázát egymással ízületek, szalagok és rugalmas kötőszövetes lemezek révén összekapcsolt porcok alkotják, amelyek egyszerre biztosítják a légút szilárdságát és szabályozható alakváltozását. – Das Gerüst des Kehlkopfes besteht aus Knorpeln, die durch Gelenke, Bänder und elastische Bindegewebsmembranen miteinander verbunden sind und zugleich Stabilität des Atemweges sowie kontrollierte Formveränderungen ermöglichen.
2. E sajátos szerkezeti rendszernek azért kell egyszerre stabilnak és mozgékonynak lennie, mert a gége légzéskor nyitott légutat tart fenn, nyeléskor lezár, hangadáskor pedig finoman szabályozható rezonátorként működik. – Dieses besondere strukturelle System muss zugleich stabil und beweglich sein, da der Kehlkopf bei der Atmung den Luftweg offen hält, beim Schlucken verschließt und bei der Phonation fein regulierbar funktioniert.
3. A nagyobb, páratlan gégeporcok közé a pajzsporc (cartilago thyroidea), a gyűrűporc (cartilago cricoidea) és a gégefedőporc (cartilago epiglottica) tartozik, amelyek eltérő mechanikai feladatokat látnak el. – Zu den größeren unpaaren Kehlkopfknorpeln gehören Schildknorpel (Cartilago thyroidea), Ringknorpel (Cartilago cricoidea) und Kehldeckelknorpel (Cartilago epiglottica), die unterschiedliche mechanische Aufgaben erfüllen.
4. Elöl és oldalt a pajzsporc széles lemezei képeznek védő keretet, míg az alattuk fekvő, teljes gyűrűt alkotó gyűrűporc a mozgékony porcrendszer szilárd alapjaként szolgál. – Vorne und seitlich bilden die breiten Platten des Schildknorpels einen schützenden Rahmen, während der darunterliegende, vollständig geschlossene Ringknorpel als feste Grundlage des beweglichen Knorpelsystems dient.
5. Felfelé tekintve a rugalmas porcból felépülő gégefedő a nyelvgyök mögött emelkedik, és nyeléskor helyzetének megváltoztatásával részt vesz a gégebemenet védelmében. – Nach oben ragt der aus elastischem Knorpel aufgebaute Kehldeckel hinter der Zungenwurzel empor und beteiligt sich beim Schlucken durch seine Lageveränderung am Schutz des Kehlkopfeingangs.
6. A gégeváz hátulsó részében elhelyezkedő páros kannaporcok (cartilagines arytenoideae) ezzel szemben különösen mozgékony elemek, amelyekhez izmok, szalagok és a hangredők kötőszövetes váza kapcsolódik. – Die im hinteren Abschnitt des Kehlkopfskeletts gelegenen paarigen Stellknorpel (Cartilagines arytenoideae) sind dagegen besonders bewegliche Elemente, an denen Muskeln, Bänder und das Bindegewebsgerüst der Stimmlippen befestigt sind.
7. Mivel a kannaporcok hangnyúlványaihoz a hangszalagok (ligamenta vocalia) rögzülnek, már csekély forgó vagy eltolódó mozgásuk is közvetlenül megváltoztatja a hangrés alakját. – Da die Stimmbänder (Ligamenta vocalia) an den Stimmfortsätzen der Stellknorpel befestigt sind, verändert bereits eine geringe Dreh- oder Gleitbewegung dieser Knorpel unmittelbar die Form der Stimmritze.
8. A porcok közötti kapcsolat tehát nem merev, hanem olyan ízületi rendszer, amelyben a kis terjedelmű, pontosan irányított mozgások a légzés és a hangképzés eltérő követelményeihez igazodhatnak. – Die Verbindung zwischen den Knorpeln ist somit nicht starr, sondern bildet ein Gelenksystem, dessen kleinräumige, präzise gesteuerte Bewegungen an die unterschiedlichen Anforderungen von Atmung und Phonation angepasst werden können.
9. Különösen jelentős a gyűrű-kannaporc ízület (articulatio cricoarytenoidea), amelyben a kannaporcok helyzetváltozásai a hangnyúlványokat közelítik vagy távolítják egymástól, ezáltal szabályozva a hangrés tágasságát. – Besonders bedeutsam ist das Ring-Stellknorpel-Gelenk (Articulatio cricoarytenoidea), in dem Lageveränderungen der Stellknorpel die Stimmfortsätze einander annähern oder voneinander entfernen und dadurch die Weite der Stimmritze regulieren.
10. Más jellegű mozgás történik a pajzs-gyűrűporc ízületben (articulatio cricothyroidea), ahol a két nagy porc egymáshoz viszonyított dőlése elsősorban a hangszalagok hosszát és feszülését befolyásolja. – Eine andersartige Bewegung findet im Ring-Schildknorpel-Gelenk (Articulatio cricothyroidea) statt, wo die gegenseitige Neigung der beiden großen Knorpel vor allem Länge und Spannung der Stimmbänder beeinflusst.
11. Az ízületeket körülvevő szalagok és kötőszövetes tokok úgy határolják e mozgásokat, hogy a porcos váz megfelelő stabilitása a hangképzéshez szükséges finom mozgékonyság mellett is fennmaradjon. – Die die Gelenke umgebenden Bänder und Bindegewebskapseln begrenzen diese Bewegungen so, dass die notwendige Stabilität des Knorpelgerüstes trotz der für die Phonation erforderlichen feinen Beweglichkeit erhalten bleibt.
12. A gége azonban nemcsak saját porcai között tartalmaz kötőszövetes összeköttetéseket, hanem felfelé a nyelvcsonttal, lefelé pedig a légcső első porcával is szalagos kapcsolatban áll. – Der Kehlkopf besitzt jedoch nicht nur zwischen seinen eigenen Knorpeln bindegewebige Verbindungen, sondern ist nach oben mit dem Zungenbein und nach unten mit dem ersten Trachealknorpel ligamentär verbunden.
13. Felső részén a pajzsporc-nyelvcsonti hártya (membrana thyrohyoidea) függeszti a gégét a nyelvcsont alá, ezért a nyeléskor bekövetkező nyelvcsontmozgások a gége helyzetére is áttevődnek. – Im oberen Abschnitt hängt die Schildknorpel-Zungenbein-Membran (Membrana thyrohyoidea) den Kehlkopf unter dem Zungenbein auf, sodass dessen Bewegungen beim Schlucken auch auf die Lage des Kehlkopfes übertragen werden.
14. Lefelé a gyűrűporc-légcsőszalag (ligamentum cricotracheale) teremti meg az átmenetet a gége zárt porcos alapja és a légcső egymást követő porcai között. – Nach unten schafft das Ringknorpel-Luftröhren-Band (Ligamentum cricotracheale) den Übergang zwischen der geschlossenen knorpeligen Grundlage des Kehlkopfes und den aufeinanderfolgenden Knorpeln der Luftröhre.
15. A pajzsporc és a gyűrűporc között elöl kifeszülő középső gyűrűporc-pajzsporc szalag (ligamentum cricothyroideum medianum) különösen jól hozzáférhető, ezért klinikailag is fontos tájékozódási képlet. – Das vorne zwischen Schild- und Ringknorpel ausgespannte mittlere Ringknorpel-Schildknorpel-Band (Ligamentum cricothyroideum medianum) ist besonders gut zugänglich und deshalb auch klinisch eine wichtige Orientierungsstruktur.
16. A gégefedőt rögzítő pajzsporc-gégefedő és nyelvcsont-gégefedő szalagok úgy tartják helyzetében a rugalmas porcot, hogy annak nyelés közbeni billenő mozgása mégis lehetséges maradjon. – Die den Kehldeckel befestigenden Schildknorpel-Kehldeckel- und Zungenbein-Kehldeckel-Bänder halten den elastischen Knorpel so in seiner Lage, dass seine Kippbewegung während des Schluckens dennoch möglich bleibt.
17. A mélyebben fekvő rugalmas kötőszövetes lemezek a porcok közötti réseket áthidalva nem pusztán összetartják a gégevázat, hanem egyes megvastagodott részeikkel a gége belső redőinek szalagos alapját is kialakítják. – Die tiefer gelegenen elastischen Bindegewebsmembranen überbrücken die Zwischenräume der Knorpel und halten nicht nur das Kehlkopfskelett zusammen, sondern bilden mit verdickten Abschnitten auch die ligamentäre Grundlage innerer Kehlkopffalten.
18. A porcok, ízületek, szalagok és rugalmas hártyák együttese így olyan mechanikai egységet hoz létre, amelyben a légút nyitottsága, védelme és a hangképzéshez szükséges finom alakváltozások egymással összehangolhatók. – Das Zusammenspiel von Knorpeln, Gelenken, Bändern und elastischen Membranen bildet somit eine mechanische Einheit, in der Offenhaltung und Schutz des Atemweges mit den für die Stimmbildung erforderlichen feinen Formveränderungen koordiniert werden können.
(aufklappen)magyar
1. A gége vázát egymással ízületek, szalagok és rugalmas kötőszövetes lemezek révén összekapcsolt porcok alkotják, amelyek egyszerre biztosítják a légút szilárdságát és szabályozható alakváltozását.
2. E sajátos szerkezeti rendszernek azért kell egyszerre stabilnak és mozgékonynak lennie, mert a gége légzéskor nyitott légutat tart fenn, nyeléskor lezár, hangadáskor pedig finoman szabályozható rezonátorként működik.
3. A nagyobb, páratlan gégeporcok közé a pajzsporc (cartilago thyroidea), a gyűrűporc (cartilago cricoidea) és a gégefedőporc (cartilago epiglottica) tartozik, amelyek eltérő mechanikai feladatokat látnak el.
4. Elöl és oldalt a pajzsporc széles lemezei képeznek védő keretet, míg az alattuk fekvő, teljes gyűrűt alkotó gyűrűporc a mozgékony porcrendszer szilárd alapjaként szolgál.
5. Felfelé tekintve a rugalmas porcból felépülő gégefedő a nyelvgyök mögött emelkedik, és nyeléskor helyzetének megváltoztatásával részt vesz a gégebemenet védelmében.
6. A gégeváz hátulsó részében elhelyezkedő páros kannaporcok (cartilagines arytenoideae) ezzel szemben különösen mozgékony elemek, amelyekhez izmok, szalagok és a hangredők kötőszövetes váza kapcsolódik.
7. Mivel a kannaporcok hangnyúlványaihoz a hangszalagok (ligamenta vocalia) rögzülnek, már csekély forgó vagy eltolódó mozgásuk is közvetlenül megváltoztatja a hangrés alakját.
8. A porcok közötti kapcsolat tehát nem merev, hanem olyan ízületi rendszer, amelyben a kis terjedelmű, pontosan irányított mozgások a légzés és a hangképzés eltérő követelményeihez igazodhatnak.
9. Különösen jelentős a gyűrű-kannaporc ízület (articulatio cricoarytenoidea), amelyben a kannaporcok helyzetváltozásai a hangnyúlványokat közelítik vagy távolítják egymástól, ezáltal szabályozva a hangrés tágasságát.
10. Más jellegű mozgás történik a pajzs-gyűrűporc ízületben (articulatio cricothyroidea), ahol a két nagy porc egymáshoz viszonyított dőlése elsősorban a hangszalagok hosszát és feszülését befolyásolja.
11. Az ízületeket körülvevő szalagok és kötőszövetes tokok úgy határolják e mozgásokat, hogy a porcos váz megfelelő stabilitása a hangképzéshez szükséges finom mozgékonyság mellett is fennmaradjon.
12. A gége azonban nemcsak saját porcai között tartalmaz kötőszövetes összeköttetéseket, hanem felfelé a nyelvcsonttal, lefelé pedig a légcső első porcával is szalagos kapcsolatban áll.
13. Felső részén a pajzsporc-nyelvcsonti hártya (membrana thyrohyoidea) függeszti a gégét a nyelvcsont alá, ezért a nyeléskor bekövetkező nyelvcsontmozgások a gége helyzetére is áttevődnek.
14. Lefelé a gyűrűporc-légcsőszalag (ligamentum cricotracheale) teremti meg az átmenetet a gége zárt porcos alapja és a légcső egymást követő porcai között.
15. A pajzsporc és a gyűrűporc között elöl kifeszülő középső gyűrűporc-pajzsporc szalag (ligamentum cricothyroideum medianum) különösen jól hozzáférhető, ezért klinikailag is fontos tájékozódási képlet.
16. A gégefedőt rögzítő pajzsporc-gégefedő és nyelvcsont-gégefedő szalagok úgy tartják helyzetében a rugalmas porcot, hogy annak nyelés közbeni billenő mozgása mégis lehetséges maradjon.
17. A mélyebben fekvő rugalmas kötőszövetes lemezek a porcok közötti réseket áthidalva nem pusztán összetartják a gégevázat, hanem egyes megvastagodott részeikkel a gége belső redőinek szalagos alapját is kialakítják.
18. A porcok, ízületek, szalagok és rugalmas hártyák együttese így olyan mechanikai egységet hoz létre, amelyben a légút nyitottsága, védelme és a hangképzéshez szükséges finom alakváltozások egymással összehangolhatók.
(aufklappen)német
1. Das Gerüst des Kehlkopfes besteht aus Knorpeln, die durch Gelenke, Bänder und elastische Bindegewebsmembranen miteinander verbunden sind und zugleich Stabilität des Atemweges sowie kontrollierte Formveränderungen ermöglichen.
2. Dieses besondere strukturelle System muss zugleich stabil und beweglich sein, da der Kehlkopf bei der Atmung den Luftweg offen hält, beim Schlucken verschließt und bei der Phonation fein regulierbar funktioniert.
3. Zu den größeren unpaaren Kehlkopfknorpeln gehören Schildknorpel (Cartilago thyroidea), Ringknorpel (Cartilago cricoidea) und Kehldeckelknorpel (Cartilago epiglottica), die unterschiedliche mechanische Aufgaben erfüllen.
4. Vorne und seitlich bilden die breiten Platten des Schildknorpels einen schützenden Rahmen, während der darunterliegende, vollständig geschlossene Ringknorpel als feste Grundlage des beweglichen Knorpelsystems dient.
5. Nach oben ragt der aus elastischem Knorpel aufgebaute Kehldeckel hinter der Zungenwurzel empor und beteiligt sich beim Schlucken durch seine Lageveränderung am Schutz des Kehlkopfeingangs.
6. Die im hinteren Abschnitt des Kehlkopfskeletts gelegenen paarigen Stellknorpel (Cartilagines arytenoideae) sind dagegen besonders bewegliche Elemente, an denen Muskeln, Bänder und das Bindegewebsgerüst der Stimmlippen befestigt sind.
7. Da die Stimmbänder (Ligamenta vocalia) an den Stimmfortsätzen der Stellknorpel befestigt sind, verändert bereits eine geringe Dreh- oder Gleitbewegung dieser Knorpel unmittelbar die Form der Stimmritze.
8. Die Verbindung zwischen den Knorpeln ist somit nicht starr, sondern bildet ein Gelenksystem, dessen kleinräumige, präzise gesteuerte Bewegungen an die unterschiedlichen Anforderungen von Atmung und Phonation angepasst werden können.
9. Besonders bedeutsam ist das Ring-Stellknorpel-Gelenk (Articulatio cricoarytenoidea), in dem Lageveränderungen der Stellknorpel die Stimmfortsätze einander annähern oder voneinander entfernen und dadurch die Weite der Stimmritze regulieren.
10. Eine andersartige Bewegung findet im Ring-Schildknorpel-Gelenk (Articulatio cricothyroidea) statt, wo die gegenseitige Neigung der beiden großen Knorpel vor allem Länge und Spannung der Stimmbänder beeinflusst.
11. Die die Gelenke umgebenden Bänder und Bindegewebskapseln begrenzen diese Bewegungen so, dass die notwendige Stabilität des Knorpelgerüstes trotz der für die Phonation erforderlichen feinen Beweglichkeit erhalten bleibt.
12. Der Kehlkopf besitzt jedoch nicht nur zwischen seinen eigenen Knorpeln bindegewebige Verbindungen, sondern ist nach oben mit dem Zungenbein und nach unten mit dem ersten Trachealknorpel ligamentär verbunden.
13. Im oberen Abschnitt hängt die Schildknorpel-Zungenbein-Membran (Membrana thyrohyoidea) den Kehlkopf unter dem Zungenbein auf, sodass dessen Bewegungen beim Schlucken auch auf die Lage des Kehlkopfes übertragen werden.
14. Nach unten schafft das Ringknorpel-Luftröhren-Band (Ligamentum cricotracheale) den Übergang zwischen der geschlossenen knorpeligen Grundlage des Kehlkopfes und den aufeinanderfolgenden Knorpeln der Luftröhre.
15. Das vorne zwischen Schild- und Ringknorpel ausgespannte mittlere Ringknorpel-Schildknorpel-Band (Ligamentum cricothyroideum medianum) ist besonders gut zugänglich und deshalb auch klinisch eine wichtige Orientierungsstruktur.
16. Die den Kehldeckel befestigenden Schildknorpel-Kehldeckel- und Zungenbein-Kehldeckel-Bänder halten den elastischen Knorpel so in seiner Lage, dass seine Kippbewegung während des Schluckens dennoch möglich bleibt.
17. Die tiefer gelegenen elastischen Bindegewebsmembranen überbrücken die Zwischenräume der Knorpel und halten nicht nur das Kehlkopfskelett zusammen, sondern bilden mit verdickten Abschnitten auch die ligamentäre Grundlage innerer Kehlkopffalten.
18. Das Zusammenspiel von Knorpeln, Gelenken, Bändern und elastischen Membranen bildet somit eine mechanische Einheit, in der Offenhaltung und Schutz des Atemweges mit den für die Stimmbildung erforderlichen feinen Formveränderungen koordiniert werden können.