4.6.1 – A csigolya alaptípusa és a gerincoszlop görbületei – Der Grundtyp des Wirbels und die Krümmungen der Wirbelsäule
1. Egy tipikus csigolya két fő részből, a csigolyatestből és a csigolyaívből áll. – Ein typischer Wirbel besteht aus zwei Hauptteilen, dem Wirbelkörper und dem Wirbelbogen.
2. A csigolyatest elöl helyezkedik el, és a csigolya legfontosabb teherviselő része. – Der Wirbelkörper liegt vorne und ist der wichtigste lasttragende Teil des Wirbels.
3. A csigolyatestek mérete a nyaktól az ágyéki szakasz felé általában fokozatosan növekszik. – Die Größe der Wirbelkörper nimmt vom Hals in Richtung des Lendenabschnitts im Allgemeinen allmählich zu.
4. Ez a méretnövekedés annak felel meg, hogy az alsóbb csigolyákra egyre nagyobb testsúly nehezedik. – Diese Größenzunahme entspricht der Tatsache, dass die unteren Wirbel ein zunehmend größeres Körpergewicht tragen.
5. A csigolyaív a csigolyatest mögött helyezkedik el, és körülveszi a csigolyalyuk hátulsó részét. – Der Wirbelbogen liegt hinter dem Wirbelkörper und umschließt den hinteren Teil des Wirbellochs.
6. A csigolyaívet két rövid ívgyök kapcsolja a csigolyatesthez. – Der Wirbelbogen wird durch zwei kurze Bogenwurzeln mit dem Wirbelkörper verbunden.
7. Az ívgyökök hátul két lapos ívlemezben folytatódnak, amelyek a középvonalban egyesülnek. – Die Bogenwurzeln setzen sich hinten in zwei flachen Bogenplatten fort, die sich in der Mittellinie vereinigen.
8. A csigolyatest és a csigolyaív együtt határolja a csigolyalyukat. – Der Wirbelkörper und der Wirbelbogen begrenzen gemeinsam das Wirbelloch.
9. Az egymás fölött elhelyezkedő csigolyalyukak folytonos gerinccsatornát alkotnak. – Die übereinanderliegenden Wirbellöcher bilden einen durchgehenden Wirbelkanal.
10. Ebben a csatornában található a gerincvelő a burkaival, az ereivel és az ideggyökökkel együtt. – In diesem Kanal liegt das Rückenmark zusammen mit seinen Hüllen, seinen Gefäßen und den Nervenwurzeln.
11. Az ívgyökök felső és alsó szélén egy-egy csigolyai bevágás található. – Am oberen und unteren Rand der Bogenwurzeln befindet sich jeweils ein Wirbelausschnitt.
12. Két szomszédos csigolya bevágásai együtt hozzák létre a csigolyaközti lyukat. – Die Ausschnitte zweier benachbarter Wirbel bilden gemeinsam das Zwischenwirbelloch.
13. A csigolyaközti lyukakon keresztül lépnek ki a gerincvelői idegek a gerinccsatornából. – Durch die Zwischenwirbellöcher treten die Spinalnerven aus dem Wirbelkanal aus.
14. A csigolyaív középvonalából hátul egy tövisnyúlvány indul ki. – Aus der Mittellinie des Wirbelbogens zieht nach hinten ein Dornfortsatz.
15. A csigolyaív két oldaláról egy-egy harántnyúlvány nyúlik oldalra. – Von beiden Seiten des Wirbelbogens ragt jeweils ein Querfortsatz seitlich hervor.
16. A tövis- és a harántnyúlványok az izmok és a szalagok fontos tapadási helyei. – Die Dorn- und Querfortsätze sind wichtige Ansatzstellen für Muskeln und Bänder.
17. A csigolyaíven ezenkívül két felső és két alsó ízületi nyúlvány található. – Am Wirbelbogen befinden sich außerdem zwei obere und zwei untere Gelenkfortsätze.
18. Az ízületi nyúlványok felszínei a szomszédos csigolyák megfelelő felszíneivel kapcsolódnak. – Die Flächen der Gelenkfortsätze verbinden sich mit den entsprechenden Flächen der benachbarten Wirbel.
19. Egy tipikus csigolyának így összesen hét nyúlványa van. – Ein typischer Wirbel besitzt somit insgesamt sieben Fortsätze.
20. A nyúlványok alakja és állása gerincszakaszonként eltér, mert különböző mozgásokat kell vezetniük és korlátozniuk. – Form und Stellung der Fortsätze unterscheiden sich je nach Wirbelsäulenabschnitt, da sie unterschiedliche Bewegungen führen und begrenzen müssen.
21. Oldalról nézve az egészséges gerincoszlop nem egyenes, hanem több egymást követő görbületet mutat. – Von der Seite betrachtet ist die gesunde Wirbelsäule nicht gerade, sondern weist mehrere aufeinanderfolgende Krümmungen auf.
22. A nyaki és az ágyéki szakasz előrefelé domború görbületét lordózisnak nevezzük. – Die nach vorne gerichtete Wölbung des Hals- und Lendenabschnitts wird als Lordose bezeichnet.
23. A háti és a keresztcsonti szakasz hátrafelé domború görbületét kifózisnak hívjuk. – Die nach hinten gerichtete Wölbung des Brust- und Kreuzbeinabschnitts wird Kyphose genannt.
24. A háti és a keresztcsonti kifózis már a magzati életben kialakul, ezért ezeket elsődleges görbületeknek nevezzük. – Die Brust- und Kreuzbeinkyphose entstehen bereits im vorgeburtlichen Leben und werden deshalb als primäre Krümmungen bezeichnet.
25. A nyaki lordózis akkor kezd kialakulni, amikor a csecsemő felemeli és megtartja a fejét. – Die Halslordose beginnt sich auszubilden, wenn der Säugling den Kopf hebt und hält.
26. Az ágyéki lordózis az ülés, a felállás és a két lábon járás elsajátítása során fejlődik ki. – Die Lendenlordose entwickelt sich beim Erlernen des Sitzens, des Stehens und des aufrechten Gehens.
27. A nyaki és az ágyéki lordózist ezért másodlagos görbületeknek nevezzük. – Die Hals- und Lendenlordose werden deshalb als sekundäre Krümmungen bezeichnet.
28. A váltakozó görbületek rugóhoz hasonlóan osztják el a gerincoszlopra ható terhelést. – Die wechselnden Krümmungen verteilen die auf die Wirbelsäule wirkende Belastung ähnlich wie eine Feder.
29. Járás és ugrás közben a görbületek csökkentik a koponyára és az agyra továbbított rázkódásokat. – Beim Gehen und Springen vermindern die Krümmungen die auf den Schädel und das Gehirn übertragenen Erschütterungen.
30. A görbületek megfelelő aránya lehetővé teszi, hogy a test súlypontja a lábak fölött maradjon. – Das richtige Verhältnis der Krümmungen ermöglicht es, dass der Körperschwerpunkt über den Füßen bleibt.
31. A normálisnál erősebb háti görbületet fokozott kifózisnak nevezzük. – Eine gegenüber der Norm verstärkte Brustkrümmung wird als verstärkte Kyphose bezeichnet.
32. A túlzott ágyéki előregörbületet fokozott lordózisnak hívjuk. – Eine übermäßige Vorwärtskrümmung des Lendenabschnitts wird verstärkte Lordose genannt.
33. A gerincoszlop oldalirányú, rendszerint csavarodással is együtt járó görbülete a szkoliózis. – Eine seitliche, gewöhnlich mit einer Verdrehung verbundene Krümmung der Wirbelsäule ist die Skoliose.
34. A görbületek alakját az életkor, a testtartás, az izomtónus és a csigolyaközti porckorongok magassága is befolyásolja. – Die Form der Krümmungen wird auch durch das Lebensalter, die Körperhaltung, den Muskeltonus und die Höhe der Bandscheiben beeinflusst.
35. A csigolyák alaptípusa és a gerinc görbületei együtt teszik lehetővé a szilárdság és a mozgékonyság összehangolását. – Der Grundtyp der Wirbel und die Krümmungen der Wirbelsäule ermöglichen gemeinsam die Verbindung von Stabilität und Beweglichkeit.
(aufklappen)magyar
1. Egy tipikus csigolya két fő részből, a csigolyatestből és a csigolyaívből áll.
2. A csigolyatest elöl helyezkedik el, és a csigolya legfontosabb teherviselő része.
3. A csigolyatestek mérete a nyaktól az ágyéki szakasz felé általában fokozatosan növekszik.
4. Ez a méretnövekedés annak felel meg, hogy az alsóbb csigolyákra egyre nagyobb testsúly nehezedik.
5. A csigolyaív a csigolyatest mögött helyezkedik el, és körülveszi a csigolyalyuk hátulsó részét.
6. A csigolyaívet két rövid ívgyök kapcsolja a csigolyatesthez.
7. Az ívgyökök hátul két lapos ívlemezben folytatódnak, amelyek a középvonalban egyesülnek.
8. A csigolyatest és a csigolyaív együtt határolja a csigolyalyukat.
9. Az egymás fölött elhelyezkedő csigolyalyukak folytonos gerinccsatornát alkotnak.
10. Ebben a csatornában található a gerincvelő a burkaival, az ereivel és az ideggyökökkel együtt.
11. Az ívgyökök felső és alsó szélén egy-egy csigolyai bevágás található.
12. Két szomszédos csigolya bevágásai együtt hozzák létre a csigolyaközti lyukat.
13. A csigolyaközti lyukakon keresztül lépnek ki a gerincvelői idegek a gerinccsatornából.
14. A csigolyaív középvonalából hátul egy tövisnyúlvány indul ki.
15. A csigolyaív két oldaláról egy-egy harántnyúlvány nyúlik oldalra.
16. A tövis- és a harántnyúlványok az izmok és a szalagok fontos tapadási helyei.
17. A csigolyaíven ezenkívül két felső és két alsó ízületi nyúlvány található.
18. Az ízületi nyúlványok felszínei a szomszédos csigolyák megfelelő felszíneivel kapcsolódnak.
19. Egy tipikus csigolyának így összesen hét nyúlványa van.
20. A nyúlványok alakja és állása gerincszakaszonként eltér, mert különböző mozgásokat kell vezetniük és korlátozniuk.
21. Oldalról nézve az egészséges gerincoszlop nem egyenes, hanem több egymást követő görbületet mutat.
22. A nyaki és az ágyéki szakasz előrefelé domború görbületét lordózisnak nevezzük.
23. A háti és a keresztcsonti szakasz hátrafelé domború görbületét kifózisnak hívjuk.
24. A háti és a keresztcsonti kifózis már a magzati életben kialakul, ezért ezeket elsődleges görbületeknek nevezzük.
25. A nyaki lordózis akkor kezd kialakulni, amikor a csecsemő felemeli és megtartja a fejét.
26. Az ágyéki lordózis az ülés, a felállás és a két lábon járás elsajátítása során fejlődik ki.
27. A nyaki és az ágyéki lordózist ezért másodlagos görbületeknek nevezzük.
28. A váltakozó görbületek rugóhoz hasonlóan osztják el a gerincoszlopra ható terhelést.
29. Járás és ugrás közben a görbületek csökkentik a koponyára és az agyra továbbított rázkódásokat.
30. A görbületek megfelelő aránya lehetővé teszi, hogy a test súlypontja a lábak fölött maradjon.
31. A normálisnál erősebb háti görbületet fokozott kifózisnak nevezzük.
32. A túlzott ágyéki előregörbületet fokozott lordózisnak hívjuk.
33. A gerincoszlop oldalirányú, rendszerint csavarodással is együtt járó görbülete a szkoliózis.
34. A görbületek alakját az életkor, a testtartás, az izomtónus és a csigolyaközti porckorongok magassága is befolyásolja.
35. A csigolyák alaptípusa és a gerinc görbületei együtt teszik lehetővé a szilárdság és a mozgékonyság összehangolását.
(aufklappen)német
1. Ein typischer Wirbel besteht aus zwei Hauptteilen, dem Wirbelkörper und dem Wirbelbogen.
2. Der Wirbelkörper liegt vorne und ist der wichtigste lasttragende Teil des Wirbels.
3. Die Größe der Wirbelkörper nimmt vom Hals in Richtung des Lendenabschnitts im Allgemeinen allmählich zu.
4. Diese Größenzunahme entspricht der Tatsache, dass die unteren Wirbel ein zunehmend größeres Körpergewicht tragen.
5. Der Wirbelbogen liegt hinter dem Wirbelkörper und umschließt den hinteren Teil des Wirbellochs.
6. Der Wirbelbogen wird durch zwei kurze Bogenwurzeln mit dem Wirbelkörper verbunden.
7. Die Bogenwurzeln setzen sich hinten in zwei flachen Bogenplatten fort, die sich in der Mittellinie vereinigen.
8. Der Wirbelkörper und der Wirbelbogen begrenzen gemeinsam das Wirbelloch.
9. Die übereinanderliegenden Wirbellöcher bilden einen durchgehenden Wirbelkanal.
10. In diesem Kanal liegt das Rückenmark zusammen mit seinen Hüllen, seinen Gefäßen und den Nervenwurzeln.
11. Am oberen und unteren Rand der Bogenwurzeln befindet sich jeweils ein Wirbelausschnitt.
12. Die Ausschnitte zweier benachbarter Wirbel bilden gemeinsam das Zwischenwirbelloch.
13. Durch die Zwischenwirbellöcher treten die Spinalnerven aus dem Wirbelkanal aus.
14. Aus der Mittellinie des Wirbelbogens zieht nach hinten ein Dornfortsatz.
15. Von beiden Seiten des Wirbelbogens ragt jeweils ein Querfortsatz seitlich hervor.
16. Die Dorn- und Querfortsätze sind wichtige Ansatzstellen für Muskeln und Bänder.
17. Am Wirbelbogen befinden sich außerdem zwei obere und zwei untere Gelenkfortsätze.
18. Die Flächen der Gelenkfortsätze verbinden sich mit den entsprechenden Flächen der benachbarten Wirbel.
19. Ein typischer Wirbel besitzt somit insgesamt sieben Fortsätze.
20. Form und Stellung der Fortsätze unterscheiden sich je nach Wirbelsäulenabschnitt, da sie unterschiedliche Bewegungen führen und begrenzen müssen.
21. Von der Seite betrachtet ist die gesunde Wirbelsäule nicht gerade, sondern weist mehrere aufeinanderfolgende Krümmungen auf.
22. Die nach vorne gerichtete Wölbung des Hals- und Lendenabschnitts wird als Lordose bezeichnet.
23. Die nach hinten gerichtete Wölbung des Brust- und Kreuzbeinabschnitts wird Kyphose genannt.
24. Die Brust- und Kreuzbeinkyphose entstehen bereits im vorgeburtlichen Leben und werden deshalb als primäre Krümmungen bezeichnet.
25. Die Halslordose beginnt sich auszubilden, wenn der Säugling den Kopf hebt und hält.
26. Die Lendenlordose entwickelt sich beim Erlernen des Sitzens, des Stehens und des aufrechten Gehens.
27. Die Hals- und Lendenlordose werden deshalb als sekundäre Krümmungen bezeichnet.
28. Die wechselnden Krümmungen verteilen die auf die Wirbelsäule wirkende Belastung ähnlich wie eine Feder.
29. Beim Gehen und Springen vermindern die Krümmungen die auf den Schädel und das Gehirn übertragenen Erschütterungen.
30. Das richtige Verhältnis der Krümmungen ermöglicht es, dass der Körperschwerpunkt über den Füßen bleibt.
31. Eine gegenüber der Norm verstärkte Brustkrümmung wird als verstärkte Kyphose bezeichnet.
32. Eine übermäßige Vorwärtskrümmung des Lendenabschnitts wird verstärkte Lordose genannt.
33. Eine seitliche, gewöhnlich mit einer Verdrehung verbundene Krümmung der Wirbelsäule ist die Skoliose.
34. Die Form der Krümmungen wird auch durch das Lebensalter, die Körperhaltung, den Muskeltonus und die Höhe der Bandscheiben beeinflusst.
35. Der Grundtyp der Wirbel und die Krümmungen der Wirbelsäule ermöglichen gemeinsam die Verbindung von Stabilität und Beweglichkeit.