9.6.3 – A hangképzés és a gége beidegzése – Stimmbildung und Innervation des Kehlkopfs
1. A hangképzés (fonáció) a tüdőből kiáramló levegő és a hangszalagok rezgésének eredménye. – Die Stimmbildung (Phonation) resultiert aus dem exspiratorischen Luftstrom und der Schwingung der Stimmbänder.
2. A hangmagasságot a hangszalagok feszessége, hossza és tömege határozza meg. – Die Tonhöhe wird durch die Spannung, Länge und Masse der Stimmbänder bestimmt.
3. A hangerő a kiáramló levegő nyomásától és a hangszalagok rezgési amplitúdójától függ. – Die Lautstärke hängt vom Druck der Ausatemluft und der Schwingungsamplitude der Stimmbänder ab.
4. A gége feletti üregek, mint a garat és a szájüreg, rezonátorként működnek, és kialakítják a hangszínt. – Die oberhalb des Larynx gelegenen Räume wie Pharynx und Mundhöhle wirken als Resonanzräume und formen die Klangfarbe.
5. A gége teljes motoros beidegzését a tizedik agyideg, a bolygóideg biztosítja. – Die gesamte motorische Innervation des Kehlkopfs erfolgt durch den zehnten Hirnnerv, den Nervus vagus.
6. A felső gégeideg (N. laryngeus superior) külső ága idegezi be a M. cricothyroideust. – Der äußere Ast des Nervus laryngeus superior versorgt motorisch den Musculus cricothyroideus.
7. A felső gégeideg belső ága a hangredők feletti terület érző ellátásáért felelős. – Der innere Ast des Nervus laryngeus superior ist für die sensible Versorgung des Bereichs oberhalb der Stimmlippen zuständig.
8. Az alsó gégeideg az összes többi belső gégeizmot beidezi. – Der Nervus laryngeus inferior versorgt motorisch alle übrigen inneren Kehlkopfmuskeln.
9. Az alsó gégeideg a visszafutó gégeideg (N. laryngeus recurrens) közvetlen folytatása. – Der Nervus laryngeus inferior stellt die direkte Fortsetzung des Nervus laryngeus recurrens dar.
10. A visszafutó gégeideg sérülése, például pajzsmirigyműtét során, rekedtséget okoz. – Eine Verletzung des Nervus laryngeus recurrens, etwa bei Schilddrüsenoperationen, führt zu Heiserkeit.
11. Az alsó gégeideg felelős a hangredők alatti gége terület érző beidegzéséért is. – Der Nervus laryngeus inferior ist auch für die sensible Innervation des Kehlkopfareals unterhalb der Stimmlippen verantwortlich.
12. A hangszalagok zárása reflexesen gátolja a belégzést nyelés közben. – Der Schluss der Stimmbänder hemmt reflektorisch die Inspiration während des Schluckens.
13. A fonáció során a hangrés folyamatosan nyílik és záródik a levegőnyomás hatására. – Während der Phonation öffnet und schließt sich die Stimmritze kontinuierlich unter dem Einfluss des Luftdrucks.
14. A hangszín egyéni jellegét a gége és a rezonátortestek anatómiai variációi adják. – Den individuellen Charakter der Stimme verleihen die anatomischen Variationen des Larynx und der Resonanzkörper.
15. A gége beidegzése tartalmazza a proprioceptív rostokat is, amelyek az izmok állapotáról tájékoztatnak. – Die Innervation des Kehlkopfs umfasst auch propriozeptive Fasern, die über den Zustand der Muskeln informieren.
16. A bal oldali visszafutó gégeideg hosszabb lefutású, mivel megkerüli az aortaívet. – Der linke Nervus laryngeus recurrens hat einen längeren Verlauf, da er den Aortenbogen unterminiert.
17. A jobb oldali visszafutó gégeideg a kulcscsont alatti verőeret kerüli meg. – Der rechte Nervus laryngeus recurrens umschlingt die Arteria subclavia.
18. A gége belső beidegzése elengedhetetlen a légutak zárási reflexéhez idegentest esetén. – Die innere Innervation des Kehlkopfs ist essenziell für den Verschlussreflex der Atemwege bei Fremdkörpern.
19. A központi idegrendszerben a beszéd és a hangképzés irányítása a Broca-területhez kötött. – Im Zentralnervensystem ist die Steuerung von Sprache und Phonation an das Broca-Areal gebunden.
20. Az agytörzsi magvak közül a Nucleus ambiguus tartalmazza a gégeizmok motoros neuronjait. – Unter den Hirnstammkernen enthält der Nucleus ambiguus die Motoneurone für die Kehlkopfmuskulatur.
21. A hangképzés folyamata a légzési, fonációs és artikulációs mozgások szoros együttműködése. – Der Prozess der Stimmbildung ist ein enges Zusammenwirken von Atmungs-, Phonations- und Artikulationsbewegungen.
22. A rekedtség a hangszalagok rezgési szabálytalanságának klinikai jele. – Heiserkeit ist das klinische Zeichen einer Unregelmäßigkeit in der Schwingung der Stimmbänder.
23. A hangmagasság emelésekor a hangszalagok feszülése mellett a gége gyakran megemelkedik. – Bei der Erhöhung der Tonhöhe hebt sich der Kehlkopf neben der Spannung der Stimmbänder oft an.
24. A gége nyálkahártyájának gyulladása rontja a hangszalagok záródási képességét. – Eine Entzündung der Kehlkopfschleimhaut beeinträchtigt die Schlussfähigkeit der Stimmbänder.
25. A tizenkettedik agyideg közvetve befolyásolja a hangképzést a nyelv mozgatásával. – Der zwölfte Hirnnerv (Nervus hypoglossus) beeinflusst indirekt die Stimmbildung durch die Bewegung der Zunge.
26. A hangszalagok rezgését a Bernoullli-hatás is segíti a hangrésben. – Die Schwingung der Stimmbänder wird auch durch den Bernoulli-Effekt in der Stimmritze unterstützt.
27. A hangszalagok bénulása (recurrent bénulás) levegős, gyenge hangot eredményez. – Eine Lähmung der Stimmbänder (Rekurrenslähmung) resultiert in einer hauchigen, schwachen Stimme.
28. A gége motoros kontrollja finom visszacsatolási körökön alapul. – Die motorische Kontrolle des Kehlkopfs basiert auf feinen Rückkopplungsschleifen.
29. Az artikuláció során a hang a szájüregben nyeri el végső formáját. – Während der Artikulation erhält die Stimme im Mundraum ihre endgültige Form.
30. A gége beidegzésének vizsgálata kulcsfontosságú a neurológiai diagnosztikában. – Die Untersuchung der Kehlkopfinnervation ist von zentraler Bedeutung in der neurologischen Diagnostik.
(aufklappen)magyar
1. A hangképzés (fonáció) a tüdőből kiáramló levegő és a hangszalagok rezgésének eredménye.
2. A hangmagasságot a hangszalagok feszessége, hossza és tömege határozza meg.
3. A hangerő a kiáramló levegő nyomásától és a hangszalagok rezgési amplitúdójától függ.
4. A gége feletti üregek, mint a garat és a szájüreg, rezonátorként működnek, és kialakítják a hangszínt.
5. A gége teljes motoros beidegzését a tizedik agyideg, a bolygóideg biztosítja.
6. A felső gégeideg (N. laryngeus superior) külső ága idegezi be a M. cricothyroideust.
7. A felső gégeideg belső ága a hangredők feletti terület érző ellátásáért felelős.
8. Az alsó gégeideg az összes többi belső gégeizmot beidezi.
9. Az alsó gégeideg a visszafutó gégeideg (N. laryngeus recurrens) közvetlen folytatása.
10. A visszafutó gégeideg sérülése, például pajzsmirigyműtét során, rekedtséget okoz.
11. Az alsó gégeideg felelős a hangredők alatti gége terület érző beidegzéséért is.
12. A hangszalagok zárása reflexesen gátolja a belégzést nyelés közben.
13. A fonáció során a hangrés folyamatosan nyílik és záródik a levegőnyomás hatására.
14. A hangszín egyéni jellegét a gége és a rezonátortestek anatómiai variációi adják.
15. A gége beidegzése tartalmazza a proprioceptív rostokat is, amelyek az izmok állapotáról tájékoztatnak.
16. A bal oldali visszafutó gégeideg hosszabb lefutású, mivel megkerüli az aortaívet.
17. A jobb oldali visszafutó gégeideg a kulcscsont alatti verőeret kerüli meg.
18. A gége belső beidegzése elengedhetetlen a légutak zárási reflexéhez idegentest esetén.
19. A központi idegrendszerben a beszéd és a hangképzés irányítása a Broca-területhez kötött.
20. Az agytörzsi magvak közül a Nucleus ambiguus tartalmazza a gégeizmok motoros neuronjait.
21. A hangképzés folyamata a légzési, fonációs és artikulációs mozgások szoros együttműködése.
22. A rekedtség a hangszalagok rezgési szabálytalanságának klinikai jele.
23. A hangmagasság emelésekor a hangszalagok feszülése mellett a gége gyakran megemelkedik.
24. A gége nyálkahártyájának gyulladása rontja a hangszalagok záródási képességét.
25. A tizenkettedik agyideg közvetve befolyásolja a hangképzést a nyelv mozgatásával.
26. A hangszalagok rezgését a Bernoullli-hatás is segíti a hangrésben.
27. A hangszalagok bénulása (recurrent bénulás) levegős, gyenge hangot eredményez.
28. A gége motoros kontrollja finom visszacsatolási körökön alapul.
29. Az artikuláció során a hang a szájüregben nyeri el végső formáját.
30. A gége beidegzésének vizsgálata kulcsfontosságú a neurológiai diagnosztikában.
(aufklappen)német
1. Die Stimmbildung (Phonation) resultiert aus dem exspiratorischen Luftstrom und der Schwingung der Stimmbänder.
2. Die Tonhöhe wird durch die Spannung, Länge und Masse der Stimmbänder bestimmt.
3. Die Lautstärke hängt vom Druck der Ausatemluft und der Schwingungsamplitude der Stimmbänder ab.
4. Die oberhalb des Larynx gelegenen Räume wie Pharynx und Mundhöhle wirken als Resonanzräume und formen die Klangfarbe.
5. Die gesamte motorische Innervation des Kehlkopfs erfolgt durch den zehnten Hirnnerv, den Nervus vagus.
6. Der äußere Ast des Nervus laryngeus superior versorgt motorisch den Musculus cricothyroideus.
7. Der innere Ast des Nervus laryngeus superior ist für die sensible Versorgung des Bereichs oberhalb der Stimmlippen zuständig.
8. Der Nervus laryngeus inferior versorgt motorisch alle übrigen inneren Kehlkopfmuskeln.
9. Der Nervus laryngeus inferior stellt die direkte Fortsetzung des Nervus laryngeus recurrens dar.
10. Eine Verletzung des Nervus laryngeus recurrens, etwa bei Schilddrüsenoperationen, führt zu Heiserkeit.
11. Der Nervus laryngeus inferior ist auch für die sensible Innervation des Kehlkopfareals unterhalb der Stimmlippen verantwortlich.
12. Der Schluss der Stimmbänder hemmt reflektorisch die Inspiration während des Schluckens.
13. Während der Phonation öffnet und schließt sich die Stimmritze kontinuierlich unter dem Einfluss des Luftdrucks.
14. Den individuellen Charakter der Stimme verleihen die anatomischen Variationen des Larynx und der Resonanzkörper.
15. Die Innervation des Kehlkopfs umfasst auch propriozeptive Fasern, die über den Zustand der Muskeln informieren.
16. Der linke Nervus laryngeus recurrens hat einen längeren Verlauf, da er den Aortenbogen unterminiert.
17. Der rechte Nervus laryngeus recurrens umschlingt die Arteria subclavia.
18. Die innere Innervation des Kehlkopfs ist essenziell für den Verschlussreflex der Atemwege bei Fremdkörpern.
19. Im Zentralnervensystem ist die Steuerung von Sprache und Phonation an das Broca-Areal gebunden.
20. Unter den Hirnstammkernen enthält der Nucleus ambiguus die Motoneurone für die Kehlkopfmuskulatur.
21. Der Prozess der Stimmbildung ist ein enges Zusammenwirken von Atmungs-, Phonations- und Artikulationsbewegungen.
22. Heiserkeit ist das klinische Zeichen einer Unregelmäßigkeit in der Schwingung der Stimmbänder.
23. Bei der Erhöhung der Tonhöhe hebt sich der Kehlkopf neben der Spannung der Stimmbänder oft an.
24. Eine Entzündung der Kehlkopfschleimhaut beeinträchtigt die Schlussfähigkeit der Stimmbänder.
25. Der zwölfte Hirnnerv (Nervus hypoglossus) beeinflusst indirekt die Stimmbildung durch die Bewegung der Zunge.
26. Die Schwingung der Stimmbänder wird auch durch den Bernoulli-Effekt in der Stimmritze unterstützt.
27. Eine Lähmung der Stimmbänder (Rekurrenslähmung) resultiert in einer hauchigen, schwachen Stimme.
28. Die motorische Kontrolle des Kehlkopfs basiert auf feinen Rückkopplungsschleifen.
29. Während der Artikulation erhält die Stimme im Mundraum ihre endgültige Form.
30. Die Untersuchung der Kehlkopfinnervation ist von zentraler Bedeutung in der neurologischen Diagnostik.