7.6.2 – A His-köteg, a szárak és a Purkinje-rostok – His-Bündel, Kammerschenkel und Purkinje-Fasern
1. A pitvar-kamrai csomóból kilépő ingerület a His-kötegbe (fasciculus atrioventricularis) jut, amely a pitvarok és a kamrák közötti szabályos elektromos kapcsolat folytatását képezi. – Die aus dem Atrioventrikularknoten austretende Erregung gelangt in das His-Bündel (Fasciculus atrioventricularis), das die reguläre elektrische Verbindung zwischen Vorhöfen und Kammern fortsetzt.
2. A köteg rövid közös törzse áthatol a szív rostos vázán, majd a kamraközi sövény hártyás részének közelében előre és lefelé halad. – Der kurze gemeinsame Stamm des Bündels durchsetzt das Herzskelett und zieht anschließend nahe dem membranösen Teil des Kammerseptums nach vorn und unten.
3. Mivel ezen a ponton a vezetőrendszer keskeny, körülírt pályában fut, kis kiterjedésű sérülése is mindkét kamra aktivációját veszélyeztetheti. – Da das Leitungssystem an dieser Stelle in einer schmalen, umschriebenen Bahn verläuft, kann bereits eine kleine Schädigung die Aktivierung beider Kammern gefährden.
4. A His-köteg sejtjei gyorsabban vezetik az ingerületet, mint a pitvar-kamrai csomó sejtjei, így a csomóban létrejött késést követően a jel ismét felgyorsul. – Die Zellen des His-Bündels leiten die Erregung schneller als die Zellen des Atrioventrikularknotens, sodass sich das Signal nach der im Knoten entstandenen Verzögerung erneut beschleunigt.
5. Rövid lefutás után a köteg jobb és bal Tawara-szárra, vagyis jobb és bal kamrai szárra (crus dextrum et sinistrum) válik szét. – Nach kurzem Verlauf teilt sich das Bündel in den rechten und linken Tawara-Schenkel beziehungsweise in den rechten und linken Kammerschenkel (Crus dextrum et sinistrum).
6. Az elágazódás a kamraközi sövény felső részében történik, ahonnan a két szár az endocardium alatt, a sövény megfelelő oldalán halad a szívcsúcs felé. – Die Teilung erfolgt im oberen Abschnitt des Kammerseptums, von wo aus beide Schenkel subendokardial auf der jeweiligen Septumseite zur Herzspitze ziehen.
7. A jobb kamrai szár többnyire keskeny, jól körülhatárolható kötegként ereszkedik a sövény jobb oldalán. – Der rechte Kammerschenkel zieht meist als schmales, gut abgrenzbares Bündel an der rechten Seite des Septums abwärts.
8. Lefutása során eléri a septomarginalis trabeculát, amelyen keresztül az elülső papilláris izomhoz és a jobb kamra szabad falához vezet rostokat. – In seinem Verlauf erreicht er die Trabecula septomarginalis, über die Fasern zum vorderen Papillarmuskel und zur freien Wand des rechten Ventrikels gelangen.
9. Ennek köszönhetően a jobb kamra elülső papilláris izma már a kamrai szisztolé kezdetén aktiválódhat, mielőtt a növekvő nyomás megterhelné a billentyűt. – Dadurch kann der vordere Papillarmuskel des rechten Ventrikels bereits zu Beginn der Kammersystole aktiviert werden, bevor der steigende Druck die Klappe belastet.
10. A bal kamrai szár általában szélesebb, és a kamraközi sövény bal oldalán hamar több, legyezőszerűen szétterülő rostkötegre oszlik. – Der linke Kammerschenkel ist gewöhnlich breiter und teilt sich an der linken Seite des Kammerseptums früh in mehrere fächerförmig auseinanderziehende Faserzüge.
11. Leggyakrabban elülső és hátulsó fasciculus különíthető el, amelyek a bal kamra eltérő területeinek összehangolt aktivációját szolgálják. – Am häufigsten lassen sich ein vorderer und ein hinterer Faszikel unterscheiden, die der koordinierten Aktivierung verschiedener Bereiche des linken Ventrikels dienen.
12. Egyes leírások középső sövényi rostcsoportot is elkülönítenek, ami jól mutatja, hogy a bal szár elágazódási mintázata egyénenként változhat. – In manchen Beschreibungen wird zusätzlich eine mittlere septale Fasergruppe unterschieden, was zeigt, dass das Verzweigungsmuster des linken Schenkels individuell variieren kann.
13. A szárak az ingerületet gyorsan a kamrák csúcsi területei felé vezetik, ahonnan a jel a szabad falak irányában terjed tovább. – Die Kammerschenkel leiten die Erregung rasch zu den apikalen Bereichen der Kammern, von wo aus sich das Signal zu den freien Wänden weiter ausbreitet.
14. E szervezett lefutás következtében a kamrai aktiváció nem a bázistól a csúcs felé, hanem jelentős részben a csúcstól a kiáramlási pályák felé halad. – Aufgrund dieses geordneten Verlaufs schreitet die Kammeraktivierung nicht von der Basis zur Spitze, sondern zu einem wesentlichen Teil von der Spitze zu den Ausflussbahnen fort.
15. A szárak végágai a subendocardialis térben elhelyezkedő Purkinje-rostokba (rami subendocardiales) mennek át. – Die Endäste der Schenkel gehen in die im subendokardialen Raum gelegenen Purkinje-Fasern (Rami subendocardiales) über.
16. E rostok nagy átmérőjű, világos citoplazmájú, glikogénben gazdag módosult szívizomsejtekből épülnek fel. – Diese Fasern bestehen aus großkalibrigen, hellzytoplasmatischen, glykogenreichen modifizierten Herzmuskelzellen.
17. Miofibrillumaik viszonylag ritkák és főként a sejtek peremén helyezkednek el, mert elsődleges feladatuk nem az erőkifejtés, hanem az ingerület gyors továbbítása. – Ihre Myofibrillen sind relativ spärlich und vorwiegend am Zellrand angeordnet, da ihre Hauptaufgabe nicht die Kraftentwicklung, sondern die schnelle Erregungsleitung ist.
18. A sejtek közötti jól fejlett elektromos kapcsolatok és a rostok nagy átmérője különösen nagy vezetési sebességet tesznek lehetővé. – Gut entwickelte elektrische Zellverbindungen und der große Faserdurchmesser ermöglichen eine besonders hohe Leitungsgeschwindigkeit.
19. A Purkinje-hálózat a kamraközi sövényben, a papilláris izmokban és a kamrák szabad falának belső felszíne alatt egyaránt szétterjed. – Das Purkinje-Netz breitet sich sowohl im Kammerseptum und in den Papillarmuskeln als auch unter der Innenfläche der freien Kammerwände aus.
20. Végső ágai számos ponton kapcsolódnak a munkaizomsejtekhez, amelyekben az elektromos ingerület mechanikai összehúzódást vált ki. – Seine Endäste stehen an zahlreichen Stellen mit den Arbeitsmuskelzellen in Verbindung, in denen die elektrische Erregung eine mechanische Kontraktion auslöst.
21. Elsőként rendszerint a kamraközi sövény középső része aktiválódik, majd az ingerület rövid idő alatt eléri a szívcsúcsot és a papilláris izmokat. – Zunächst wird gewöhnlich der mittlere Abschnitt des Kammerseptums aktiviert, anschließend erreicht die Erregung innerhalb kurzer Zeit die Herzspitze und die Papillarmuskeln.
22. Ezt követően a depolarizáció az endocardium felől az epicardium irányába terjed a kamrafal vastagságán keresztül. – Danach breitet sich die Depolarisation durch die Dicke der Kammerwand vom Endokard zum Epikard aus.
23. A kamrák szabad falában az aktiváció nagyrészt a csúcstól a bázis felé halad, így az összehúzódás a vért a kiáramlási nyílások irányába tereli. – In den freien Kammerwänden verläuft die Aktivierung überwiegend von der Spitze zur Basis, wodurch die Kontraktion das Blut zu den Ausflussöffnungen lenkt.
24. A papilláris izmok korai aktivációja megfeszíti az ínhúrokat, még mielőtt a kamrai nyomás teljes mértékben a pitvar-kamrai billentyűkre nehezedne. – Die frühe Aktivierung der Papillarmuskeln spannt die Sehnenfäden an, bevor der Kammerdruck vollständig auf die Atrioventrikularklappen einwirkt.
25. Így a vezetőrendszer nemcsak az összehúzódás időpontját, hanem annak térbeli sorrendjét és mechanikai hatékonyságát is meghatározza. – Damit bestimmt das Leitungssystem nicht nur den Zeitpunkt der Kontraktion, sondern auch deren räumliche Reihenfolge und mechanische Wirksamkeit.
26. A His-köteg, a szárak vagy a fasciculusok sérülése esetén az érintett kamraterület késve, a munkaizomzaton keresztül terjedő lassabb ingerület révén aktiválódik. – Bei einer Schädigung des His-Bündels, der Kammerschenkel oder der Faszikel wird das betroffene Kammergebiet verzögert durch eine langsamere, über die Arbeitsmuskulatur laufende Erregung aktiviert.
27. Az ilyen szárblokkok kiszélesítik és megváltoztatják az elektrokardiogram kamrai depolarizációt jelző QRS-komplexumát. – Solche Schenkelblöcke verbreitern und verändern den QRS-Komplex des Elektrokardiogramms, der die Kammerdepolarisation darstellt.
28. Ha a pitvar-kamrai átvezetés teljesen megszakad, a His–Purkinje-rendszer alacsonyabb szakaszai harmadlagos ritmusközpontként spontán ingerületet képezhetnek. – Ist die atrioventrikuläre Überleitung vollständig unterbrochen, können tiefere Abschnitte des His-Purkinje-Systems als tertiäre Rhythmuszentren spontan Erregungen bilden.
29. E kamrai pótritmus rendszerint lassú, percenként körülbelül 20–40 összehúzódással jár, ezért a megfelelő perctérfogat fenntartásához gyakran nem elegendő. – Dieser ventrikuläre Ersatzrhythmus ist gewöhnlich langsam und umfasst etwa 20–40 Kontraktionen pro Minute, weshalb er zur Aufrechterhaltung eines ausreichenden Herzzeitvolumens häufig nicht genügt.
30. Ép működés esetén a His-köteg, a kamrai szárak és a Purkinje-rostok néhány századmásodperc alatt csaknem egyszerre aktiválják a két kamrát, létrehozva az erőteljes, összehangolt ejekciót. – Bei intakter Funktion aktivieren His-Bündel, Kammerschenkel und Purkinje-Fasern innerhalb weniger Hundertstelsekunden nahezu gleichzeitig beide Kammern und erzeugen so eine kräftige, koordinierte Auswurfphase.
(aufklappen)magyar
1. A pitvar-kamrai csomóból kilépő ingerület a His-kötegbe (fasciculus atrioventricularis) jut, amely a pitvarok és a kamrák közötti szabályos elektromos kapcsolat folytatását képezi.
2. A köteg rövid közös törzse áthatol a szív rostos vázán, majd a kamraközi sövény hártyás részének közelében előre és lefelé halad.
3. Mivel ezen a ponton a vezetőrendszer keskeny, körülírt pályában fut, kis kiterjedésű sérülése is mindkét kamra aktivációját veszélyeztetheti.
4. A His-köteg sejtjei gyorsabban vezetik az ingerületet, mint a pitvar-kamrai csomó sejtjei, így a csomóban létrejött késést követően a jel ismét felgyorsul.
5. Rövid lefutás után a köteg jobb és bal Tawara-szárra, vagyis jobb és bal kamrai szárra (crus dextrum et sinistrum) válik szét.
6. Az elágazódás a kamraközi sövény felső részében történik, ahonnan a két szár az endocardium alatt, a sövény megfelelő oldalán halad a szívcsúcs felé.
7. A jobb kamrai szár többnyire keskeny, jól körülhatárolható kötegként ereszkedik a sövény jobb oldalán.
8. Lefutása során eléri a septomarginalis trabeculát, amelyen keresztül az elülső papilláris izomhoz és a jobb kamra szabad falához vezet rostokat.
9. Ennek köszönhetően a jobb kamra elülső papilláris izma már a kamrai szisztolé kezdetén aktiválódhat, mielőtt a növekvő nyomás megterhelné a billentyűt.
10. A bal kamrai szár általában szélesebb, és a kamraközi sövény bal oldalán hamar több, legyezőszerűen szétterülő rostkötegre oszlik.
11. Leggyakrabban elülső és hátulsó fasciculus különíthető el, amelyek a bal kamra eltérő területeinek összehangolt aktivációját szolgálják.
12. Egyes leírások középső sövényi rostcsoportot is elkülönítenek, ami jól mutatja, hogy a bal szár elágazódási mintázata egyénenként változhat.
13. A szárak az ingerületet gyorsan a kamrák csúcsi területei felé vezetik, ahonnan a jel a szabad falak irányában terjed tovább.
14. E szervezett lefutás következtében a kamrai aktiváció nem a bázistól a csúcs felé, hanem jelentős részben a csúcstól a kiáramlási pályák felé halad.
15. A szárak végágai a subendocardialis térben elhelyezkedő Purkinje-rostokba (rami subendocardiales) mennek át.
16. E rostok nagy átmérőjű, világos citoplazmájú, glikogénben gazdag módosult szívizomsejtekből épülnek fel.
17. Miofibrillumaik viszonylag ritkák és főként a sejtek peremén helyezkednek el, mert elsődleges feladatuk nem az erőkifejtés, hanem az ingerület gyors továbbítása.
18. A sejtek közötti jól fejlett elektromos kapcsolatok és a rostok nagy átmérője különösen nagy vezetési sebességet tesznek lehetővé.
19. A Purkinje-hálózat a kamraközi sövényben, a papilláris izmokban és a kamrák szabad falának belső felszíne alatt egyaránt szétterjed.
20. Végső ágai számos ponton kapcsolódnak a munkaizomsejtekhez, amelyekben az elektromos ingerület mechanikai összehúzódást vált ki.
21. Elsőként rendszerint a kamraközi sövény középső része aktiválódik, majd az ingerület rövid idő alatt eléri a szívcsúcsot és a papilláris izmokat.
22. Ezt követően a depolarizáció az endocardium felől az epicardium irányába terjed a kamrafal vastagságán keresztül.
23. A kamrák szabad falában az aktiváció nagyrészt a csúcstól a bázis felé halad, így az összehúzódás a vért a kiáramlási nyílások irányába tereli.
24. A papilláris izmok korai aktivációja megfeszíti az ínhúrokat, még mielőtt a kamrai nyomás teljes mértékben a pitvar-kamrai billentyűkre nehezedne.
25. Így a vezetőrendszer nemcsak az összehúzódás időpontját, hanem annak térbeli sorrendjét és mechanikai hatékonyságát is meghatározza.
26. A His-köteg, a szárak vagy a fasciculusok sérülése esetén az érintett kamraterület késve, a munkaizomzaton keresztül terjedő lassabb ingerület révén aktiválódik.
27. Az ilyen szárblokkok kiszélesítik és megváltoztatják az elektrokardiogram kamrai depolarizációt jelző QRS-komplexumát.
28. Ha a pitvar-kamrai átvezetés teljesen megszakad, a His–Purkinje-rendszer alacsonyabb szakaszai harmadlagos ritmusközpontként spontán ingerületet képezhetnek.
29. E kamrai pótritmus rendszerint lassú, percenként körülbelül 20–40 összehúzódással jár, ezért a megfelelő perctérfogat fenntartásához gyakran nem elegendő.
30. Ép működés esetén a His-köteg, a kamrai szárak és a Purkinje-rostok néhány századmásodperc alatt csaknem egyszerre aktiválják a két kamrát, létrehozva az erőteljes, összehangolt ejekciót.
(aufklappen)német
1. Die aus dem Atrioventrikularknoten austretende Erregung gelangt in das His-Bündel (Fasciculus atrioventricularis), das die reguläre elektrische Verbindung zwischen Vorhöfen und Kammern fortsetzt.
2. Der kurze gemeinsame Stamm des Bündels durchsetzt das Herzskelett und zieht anschließend nahe dem membranösen Teil des Kammerseptums nach vorn und unten.
3. Da das Leitungssystem an dieser Stelle in einer schmalen, umschriebenen Bahn verläuft, kann bereits eine kleine Schädigung die Aktivierung beider Kammern gefährden.
4. Die Zellen des His-Bündels leiten die Erregung schneller als die Zellen des Atrioventrikularknotens, sodass sich das Signal nach der im Knoten entstandenen Verzögerung erneut beschleunigt.
5. Nach kurzem Verlauf teilt sich das Bündel in den rechten und linken Tawara-Schenkel beziehungsweise in den rechten und linken Kammerschenkel (Crus dextrum et sinistrum).
6. Die Teilung erfolgt im oberen Abschnitt des Kammerseptums, von wo aus beide Schenkel subendokardial auf der jeweiligen Septumseite zur Herzspitze ziehen.
7. Der rechte Kammerschenkel zieht meist als schmales, gut abgrenzbares Bündel an der rechten Seite des Septums abwärts.
8. In seinem Verlauf erreicht er die Trabecula septomarginalis, über die Fasern zum vorderen Papillarmuskel und zur freien Wand des rechten Ventrikels gelangen.
9. Dadurch kann der vordere Papillarmuskel des rechten Ventrikels bereits zu Beginn der Kammersystole aktiviert werden, bevor der steigende Druck die Klappe belastet.
10. Der linke Kammerschenkel ist gewöhnlich breiter und teilt sich an der linken Seite des Kammerseptums früh in mehrere fächerförmig auseinanderziehende Faserzüge.
11. Am häufigsten lassen sich ein vorderer und ein hinterer Faszikel unterscheiden, die der koordinierten Aktivierung verschiedener Bereiche des linken Ventrikels dienen.
12. In manchen Beschreibungen wird zusätzlich eine mittlere septale Fasergruppe unterschieden, was zeigt, dass das Verzweigungsmuster des linken Schenkels individuell variieren kann.
13. Die Kammerschenkel leiten die Erregung rasch zu den apikalen Bereichen der Kammern, von wo aus sich das Signal zu den freien Wänden weiter ausbreitet.
14. Aufgrund dieses geordneten Verlaufs schreitet die Kammeraktivierung nicht von der Basis zur Spitze, sondern zu einem wesentlichen Teil von der Spitze zu den Ausflussbahnen fort.
15. Die Endäste der Schenkel gehen in die im subendokardialen Raum gelegenen Purkinje-Fasern (Rami subendocardiales) über.
16. Diese Fasern bestehen aus großkalibrigen, hellzytoplasmatischen, glykogenreichen modifizierten Herzmuskelzellen.
17. Ihre Myofibrillen sind relativ spärlich und vorwiegend am Zellrand angeordnet, da ihre Hauptaufgabe nicht die Kraftentwicklung, sondern die schnelle Erregungsleitung ist.
18. Gut entwickelte elektrische Zellverbindungen und der große Faserdurchmesser ermöglichen eine besonders hohe Leitungsgeschwindigkeit.
19. Das Purkinje-Netz breitet sich sowohl im Kammerseptum und in den Papillarmuskeln als auch unter der Innenfläche der freien Kammerwände aus.
20. Seine Endäste stehen an zahlreichen Stellen mit den Arbeitsmuskelzellen in Verbindung, in denen die elektrische Erregung eine mechanische Kontraktion auslöst.
21. Zunächst wird gewöhnlich der mittlere Abschnitt des Kammerseptums aktiviert, anschließend erreicht die Erregung innerhalb kurzer Zeit die Herzspitze und die Papillarmuskeln.
22. Danach breitet sich die Depolarisation durch die Dicke der Kammerwand vom Endokard zum Epikard aus.
23. In den freien Kammerwänden verläuft die Aktivierung überwiegend von der Spitze zur Basis, wodurch die Kontraktion das Blut zu den Ausflussöffnungen lenkt.
24. Die frühe Aktivierung der Papillarmuskeln spannt die Sehnenfäden an, bevor der Kammerdruck vollständig auf die Atrioventrikularklappen einwirkt.
25. Damit bestimmt das Leitungssystem nicht nur den Zeitpunkt der Kontraktion, sondern auch deren räumliche Reihenfolge und mechanische Wirksamkeit.
26. Bei einer Schädigung des His-Bündels, der Kammerschenkel oder der Faszikel wird das betroffene Kammergebiet verzögert durch eine langsamere, über die Arbeitsmuskulatur laufende Erregung aktiviert.
27. Solche Schenkelblöcke verbreitern und verändern den QRS-Komplex des Elektrokardiogramms, der die Kammerdepolarisation darstellt.
28. Ist die atrioventrikuläre Überleitung vollständig unterbrochen, können tiefere Abschnitte des His-Purkinje-Systems als tertiäre Rhythmuszentren spontan Erregungen bilden.
29. Dieser ventrikuläre Ersatzrhythmus ist gewöhnlich langsam und umfasst etwa 20–40 Kontraktionen pro Minute, weshalb er zur Aufrechterhaltung eines ausreichenden Herzzeitvolumens häufig nicht genügt.
30. Bei intakter Funktion aktivieren His-Bündel, Kammerschenkel und Purkinje-Fasern innerhalb weniger Hundertstelsekunden nahezu gleichzeitig beide Kammern und erzeugen so eine kräftige, koordinierte Auswurfphase.