1-1-1 Geschichte Ungarns lang

1. A Kárpát-medence benépesítésének története nem a magyarokkal kezdődik, hanem százezrekkel az érkezésük előtt.

2. Jóval azelőtt, hogy államok, falvak vagy akár egyetlen mező is létezett volna, kis vadászó-gyűjtögető csoportok jártak be azt a vidéket, amelyet ma Magyarországnak hívunk.

3. Ezek a legkorábbi lakosok nem hagytak hátra írásos emlékeket, építményeket és temetkezési helyeket a szó szoros értelmében.

4. Amit róluk megmaradt, azok kőeszközök, állatcsontok, kialudt tüzek hamvai és hébe-hóba egy-egy emberi maradvány.

5. Az a tudomány, amely ezeket a nyomokat értelmezi, az régészet, pontosabban annak az őskori kutatásra specializálódott ága.

6. Az emberiség történelmének legkorábbi korszakának egyszerű neve van: a kőkorszak.

7. Ez az elnevezés arra az anyagra utal, amelyből az emberek akkoriban legfontosabb eszközeiket készítették.

8. Maga a kőkorszak három nagy szakaszra oszlik: az őskőkorra, a középkőkorra és az újkőkorra.

9. Szaknyelven az őskőkorszakot paleolitikumnak, a középkőkorszakot pedig mezolitikumnak nevezik.

10. Azok a kőkorszaki vadászok és gyűjtögetők, akikről itt szó van, az őskőkorszakban és a középkőkorszakban éltek.

11. Csak a kőkorszak utáni korszak, a neolitikum hozta magával a szántóföldi gazdálkodást, és ezzel egy teljesen új világot.

12. Az őskor messze a leghosszabb korszak az emberi történelemben.

13. Több százezer évet ölel fel, amihez képest minden későbbi időszak csupán egy szempillantásnak tűnik.

14. Ezen a mérhetetlenül hosszú idő alatt az emberek kizárólag abból táplálkoztak, amit a természet éppen kínált.

15. Vadállatokra vadásztak, halakat fogtak, és növényeket, gyümölcsöket, gyökereket, dióféléket és ehető magvakat gyűjtöttek.

16. Ezt az életmódot „megszerzőnek” nevezik, mert az ember a természetből veszi el az élelmét, anélkül, hogy saját maga termelné elő.

17. Az őskori emberek tehát nem termelték elő az élelmüket, hanem megtalálták és megszerezték azt.

18. Egy ilyen életmód mozgást és teret igényel, sok teret.

19. Ha egy terület élelmiszerforrásai kimerültek, a csoportnak tovább kellett vándorolnia.

20. A kőkori vadászok és gyűjtögetők ezért nem letelepedett életmódot folytattak, hanem nomádként éltek.

21. Az állatcsordákat és a növényi táplálékok évszak szerinti változását követték, mintha egy láthatatlan menetrendet követnének.

22. Csoportjaik kicsik maradtak, és többnyire csak néhány tucat emberből álltak.

23. A kutatások az ilyen közösségeket hordáknak vagy vadászó-gyűjtögető csoportoknak nevezik.

24. A nagyobb csoportok éhen haltak volna, mert a természet csak korlátozott mennyiségű táplálékot biztosított.

25. A csoporton belül feltehetően egyszerű munkamegosztás uralkodott.

26. Sok minden arra utal, hogy a férfiak túlnyomórészt vadásztak, míg a nők és a gyermekek növényeket és apró állatokat gyűjtöttek.

27. Ez a kép azonban csupán egy tudományos modell, és az őskor esetében nem bizonyítható.

28. A mai Magyarország területe az úgynevezett Kárpát-medencében fekszik.

29. Ez a medence egy nagy síkság, amelyet hegyek vesznek körül, mintha egy védőfal lenne.

30. Középpontját a Pannon-síkság képezi.

31. Ez a fekvés minden korszakban természetes átjáró- és letelepedési területté tette a régiót.

32. Már az őskorban is átvonultak itt az emberek, mert itt volt víz, vadállatok és használható kőzet.

33. Az akkori éghajlatnak azonban kevés köze volt a maihoz.

34. Az utolsó nagy hidegidőszak, a jégkorszak idején Európa jóval hidegebb volt, mint ma.

35. Szaknyelven egy ilyen hideg időszakot glacialisnak, a köztes meleg időszakot pedig interglacialisnak nevezik.

36. A Kárpáti-medence ugyan nem volt zárt jégpáncél alatt, de a gleccserek hideg előterében feküdt.

37. Ezt a területet periglaciális övezetnek nevezik.

38. A táj nagy része egy fátlan hideg sztyeppé, az úgynevezett tundrához hasonlított.

39. Az enyhébb időszakokban viszont erdők és gyepek terjedtek el.

40. Több tízezer éven át az éghajlat többször is ingadozott a hideg és a melegebb időszakok között.

41. Az éghajlattal együtt változott az állat- és növényvilág is, amelyből az emberek éltek.

42. A hideg időszakokban nagy, a hideghez alkalmazkodott állatok jártak a régióban.

43. Közéjük tartozott a mamut, a szőrös orrszarvú, a vadló és a rénszarvas.

44. Az óriás szarvas, a barlangi medve és a sztyeppebizón is benépesítette ezt a jégkorszaki színteret.

45. Az ilyen nagytestű állatok különösen értékesek voltak a vadászok számára, hiszen egyetlen elejtett állat hosszú időre biztosította a húsellátást.

46. A hús mellett az emberek a szőrt, a csontokat, az inakat és az agyarakat is hasznosították.

47. Ezekből az anyagokból ruhákat, szerszámokat, fegyvereket és egyszerű lakóhelyeket készítettek.

48. Egy elejtett állatból szinte semmit sem pazaroltak el.

49. Az ilyen óriásokra való vadászat veszélyes volt, és csak akkor járt sikerrel, ha az egész csoport összefogott.

50. Feltehetően a vadászok a mocsarakba, szakadékokba vagy szűk helyekre terelték az állatokat, ahol könnyebben legyőzhették őket.

51. A kőkorszaki emberek legfontosabb nyersanyaga – amint azt a korszak neve is elárulja – a kő volt.

52. Különösen keresett volt a tűzkő, egy kemény kőzet, amelyet célzottan késéles élekre lehetett törni.

53. Ezt a tűzkövet silexnek vagy flintnek is nevezik.

54. Ebből készítettek az emberek pengéket, kaparókat, hegyeket és fúrókat.

55. Az ilyen eszközök előállítását a kutatás kőmegmunkálásnak vagy litikának nevezi.

56. Célzott ütésekkel vékony leválasztott darabokat nyertek ki egy kőmagból.

57. Ezeket a leválasztott darabokat tovább lehetett megmunkálni és a legkülönbözőbb feladatokra formálni.

58. A szerszámok alakja és megmunkálása alapján a kutatók következtetnek a leletek korára és eredetére.

59. Bizonyos szerszámtípusokat és gyártási technikákat úgynevezett kultúrákba csoportosítanak.

60. Egy régészeti kultúra azonban nem egy népet jelöl, hanem hasonló leletek visszatérő csoportját.

61. A Kárpátok medencéjében talált legrégebbi emberi nyomok több százezer évesek.

62. Alkotóik még nem tartoztak a mai ember fajához.

63. Az ember nemzetség korábbi formái közé tartoztak, amelyeket a tudomány előembereknek vagy korai emberi formáknak tekint.

64. E távoli korszak egyik híres lelőhelye az észak-magyarországi Vértesszőlős település.

65. Ott kőeszközöket, állatcsontokat és tűzhelyek nyomait tárták fel.

66. A Vértesszőlősön talált leletek a régióban az emberi jelenlét legrégebbi bizonyítékai közé tartoznak.

67. Ezeket egy olyan korai emberi formához kapcsolják, amely még a neandervölgyi ember előtt élt.

68. A tűz használata a túlélés szempontjából ebben a hideg világban felbecsülhetetlen jelentőségű volt.

69. A tűz meleget, fényt és védelmet nyújtott a ragadozóktól, amelyek nem mertek a lángok közelébe merészkedni.

70. Ezenkívül a tűz felett meg lehetett főzni az ételt, így az könnyebben emészthetővé és tartósabbá vált.

71. A csoport a tűzhely körül gyűlt össze, és ezáltal fejlődött a társadalmi együttélés.

72. Az őskor közepén a neandervölgyi ember élt a Kárpátok medencéjében.

73. A mai ember közeli rokona volt, de önálló emberi fajta.

74. Erős testfelépítésű és jól alkalmazkodott a jégkorszak hidegéhez, így messze nem hasonlított a klisékben szereplő, ügyetlen barlangemberre.

75. A neandervölgyi emberek tapasztalt vadászok voltak, és gondosan megmunkált kőeszközöket készítettek.

76. A mai Magyarország területén nyomuk főként a középhegységek barlangjaiban található.

77. A barlangok természetes védelmet nyújtottak a hideg, a szél és az eső ellen, ezért szívesen szolgáltak szállásként.

78. Egy jól ismert lelőhely a Bükk-hegységben található Subalyuk-barlang.

79. Ebben fedeztek fel egy neandervölgyi ember csontmaradványait.

80. Az ilyen barlangi leletek különösen értékesek a kutatás számára, mert a csontok ott hosszú időn át jól megmaradnak.

81. Körülbelül negyvenezer évvel ezelőtt végül egy új szereplő lépett a színre: a modern ember.

82. Tudományos neve Homo sapiens.

83. Ehhez a fajhoz kivétel nélkül minden ma élő ember tartozik.

84. Vele kezdődött a késő paleolitikum, az úgynevezett fiatal paleolitikum.

85. A modern ember kifinomultabb eszközöket és új technikákat hozott magával.

86. Keskeny, hosszú kőpengéket készített, és egyre inkább csontokat, agancsokat és elefántcsontot is használt alapanyagként.

87. Ezekből tűk, szigonyok, lándzsacsúcsok és más speciális eszközök készültek.

88. A csonttűk segítségével össze lehetett varrni a szőrmeből készült ruhákat, amelyek döntő védelmet nyújtottak a hideg ellen.

89. Ebben a korszakban jelennek meg a művészet és a szimbolikus gondolkodás első nyomai is.

90. Az emberek ékszereket készítettek átlyukasztott állatfogakból, kagylókból és csontdarabokból.

91. Európa egyes lelőhelyein barlangfestmények és apró faragott figurák találhatók.

92. Az ilyen leletek azt mutatják, hogy ezeknek az embereknek a homlokuk mögött már egy fejlett gondolkodásmód működött.

93. A Kárpát-medencében ebből az időszakból különösen az Istállóskő lelőhely a Bükk-hegységben ismert.

94. Barlangjukban a modern ember kőeszközeit és megmunkált csonteszközeit találták meg.

95. A magyar középhegységek más barlangjaiból is kerültek elő leletek a késő paleolitikum korából.

96. Életmódjuk továbbra is a nomád vadászó-gyűjtögető életmód maradt.

97. Az emberek kis, vándorló csoportokban éltek, és továbbra is a vadállatok nyomát és az évszakokat követték.

98. Körülbelül tízezer évvel ezelőtt véget ért az utolsó jégkorszak.

99. Az éghajlat fokozatosan felmelegedett, és a gleccserek észak felé húzódtak vissza.

100. Ez a felmelegedés alapjaiban változtatta meg a Kárpát-medence táját.

101. A hideg tundra és a sztyeppe helyét kiterjedt erdők vették át.

102. A nagy hidegvidéki állatok, mint a mamut és a szőrös orrszarvú, eltűntek a régióból.

103. Egyes fajok teljesen kihaltak, mások északabbra vándoroltak.

104. Helyüket olyan erdei állatok vették át, mint a vörös szarvas, az őz, a vaddisznó és az őstulok.

105. A jégkorszak végével új korszak kezdődött, a középkőkor vagy mezolitikum.

106. Ez az átmeneti időszak a paleolitikum és a neolitikum között.

107. Az emberek továbbra is vadászok és gyűjtögetők maradtak, de alkalmazkodniuk kellett az új, erdős világhoz.

108. Az egyes, félénk erdei állatokra való vadászat más módszereket igényelt, mint a nagy csordákra való vadászat.

109. Az íj és a nyíl, amelyek már az őskorszak végén megjelentek, most a legfontosabb vadászfegyverekké váltak.

110. A halászat, valamint a növények, bogyók és diófélék gyűjtése is egyre nagyobb jelentőségre tett szert.

111. A középső kőkorszakra jellemzőek a nagyon apró kőeszközök, az úgynevezett mikrolitok.

112. A mikrolitok apró kőpengék, amelyeket fa- vagy csontnyélbe illesztettek.

113. Több ilyen pengét összetett eszközökké és fegyverekké lehetett összekapcsolni, szinte úgy, mint a fűrész fogai.

114. A Kárpátok medencéjéből viszonylag kevés középső kőkorszaki lelőhely ismert.

115. E korszak lakossága valószínűleg ritka volt és szétszórtan élt az országban.

116. A leletek azonban azt bizonyítják, hogy a régió ebben az átmeneti időszakban is folyamatosan lakott maradt.

117. Több százezer éven át az életmód lényegében változatlan maradt.

118. Az emberek kis csoportokban éltek, vándoroltak, és vadászatból és gyűjtögetésből tartották fenn magukat.

119. Alig változtattak a természeten, inkább alkalmazkodtak annak körülményeihez.

120. A vadászó-gyűjtögető kultúrák ezen hosszú korszaka képezi az egész magyar őstörténet alapját.

121. Csak ezután, a neolitikum kezdetével, a szántóföldi gazdálkodás, az állattenyésztés és az állandó települések alapjaiban változtatták meg az emberek életét.

1. Die Geschichte der Besiedlung des Karpatenbeckens beginnt nicht mit den Ungarn, sondern Hunderttausende Jahre vor ihrer Ankunft.

2. Lange bevor es Staaten, Dörfer oder auch nur ein einziges Feld gab, durchstreiften kleine Gruppen von Jägern und Sammlern das Land, das heute Ungarn heißt.

3. Diese frühesten Bewohner hinterließen keine Schriften, keine Bauwerke und keine Gräberfelder im eigentlichen Sinne.

4. Was von ihnen blieb, sind Werkzeuge aus Stein, Tierknochen, die Asche erloschener Feuer und hin und wieder ein menschlicher Überrest.

5. Die Wissenschaft, die solche Spuren liest, ist die Archäologie, genauer ihr Zweig der Urgeschichtsforschung.

6. Die älteste Epoche der Menschheitsgeschichte trägt einen schlichten Namen: die Steinzeit.

7. Er verweist auf den Werkstoff, aus dem die Menschen damals ihre wichtigsten Werkzeuge fertigten.

8. Die Steinzeit selbst zerfällt in drei große Abschnitte, die Altsteinzeit, die Mittelsteinzeit und die Jungsteinzeit.

9. In der Fachsprache heißt die Altsteinzeit Paläolithikum und die Mittelsteinzeit Mesolithikum.

10. Die steinzeitlichen Jäger und Sammler, von denen hier die Rede ist, lebten in der Altsteinzeit und der Mittelsteinzeit.

11. Erst die Jungsteinzeit, das Neolithikum, brachte den Ackerbau und damit eine völlig neue Welt.

12. Die Altsteinzeit ist die mit weitem Abstand längste Epoche der menschlichen Geschichte.

13. Sie umfasst mehrere Hunderttausend Jahre, gegen die sich alles Spätere wie ein Wimpernschlag ausnimmt.

14. Während dieser unermesslichen Zeit ernährten sich die Menschen ausschließlich von dem, was die Natur gerade bereithielt.

15. Sie jagten Wildtiere, fingen Fische und sammelten Pflanzen, Früchte, Wurzeln, Nüsse und essbare Samen.

16. Diese Lebensweise nennt man aneignend, weil der Mensch sich die Nahrung aus der Natur nimmt, ohne sie selbst hervorzubringen.

17. Die Menschen der Altsteinzeit erzeugten ihre Nahrung also nicht, sie fanden und erbeuteten sie.

18. Eine solche Existenz verlangt Bewegung und Raum, viel Raum.

19. Waren die Nahrungsquellen eines Gebietes erschöpft, musste die Gruppe weiterziehen.

20. Die steinzeitlichen Jäger und Sammler lebten deshalb nicht sesshaft, sondern als Nomaden.

21. Sie folgten den Tierherden und dem jahreszeitlichen Wechsel der Pflanzennahrung wie einem unsichtbaren Fahrplan.

22. Ihre Gruppen blieben klein und zählten meist nur wenige Dutzend Menschen.

23. Die Forschung bezeichnet solche Gemeinschaften als Horden oder Wildbeutergruppen.

24. Größere Verbände hätten verhungern müssen, denn die Natur gab nur eine begrenzte Menge Nahrung her.

25. Innerhalb der Gruppe herrschte vermutlich eine einfache Arbeitsteilung.

26. Vieles spricht dafür, dass die Männer überwiegend jagten, während Frauen und Kinder Pflanzen und Kleintiere sammelten.

27. Diese Vorstellung ist allerdings ein Modell der Forschung und lässt sich für die Altsteinzeit nicht beweisen.

28. Das Gebiet des heutigen Ungarn liegt im sogenannten Karpatenbecken.

29. Dieses Becken ist eine große Tiefebene, die ringsum von Gebirgen wie von einem Wall umschlossen wird.

30. Seinen Kern bildet die Pannonische Tiefebene.

31. Diese Lage machte die Region zu allen Zeiten zu einem natürlichen Durchgangs- und Siedlungsraum.

32. Schon in der Altsteinzeit zogen Menschen hindurch, weil es hier Wasser, Wild und brauchbares Gestein gab.

33. Das Klima jener Zeit aber hatte mit dem heutigen wenig gemein.

34. Während der letzten großen Kaltzeit, der Eiszeit, war Europa weit kälter als heute.

35. In der Fachsprache heißt eine solche Kaltzeit Glazial, eine Warmzeit dazwischen Interglazial.

36. Das Karpatenbecken lag zwar nicht unter einem geschlossenen Eispanzer, wohl aber im kalten Vorfeld der Gletscher.

37. Dieses Vorfeld bezeichnet man als Periglazialgebiet.

38. Weite Teile der Landschaft glichen einer baumlosen Kältesteppe, der sogenannten Tundra.

39. In milderen Phasen wiederum breiteten sich Wälder und Grasländer aus.

40. Über Zehntausende von Jahren schwankte das Klima mehrfach zwischen kalten und wärmeren Abschnitten hin und her.

41. Mit dem Klima wandelte sich auch die Tier- und Pflanzenwelt, von der die Menschen lebten.

42. In den kalten Phasen durchzogen große, an die Kälte angepasste Tiere die Region.

43. Zu ihnen gehörten das Mammut, das Wollnashorn, das Wildpferd und das Rentier.

44. Auch der Riesenhirsch, der Höhlenbär und der Steppenbison bevölkerten diese eiszeitliche Bühne.

45. Für die Jäger waren solche Großtiere besonders wertvoll, denn ein einziges erlegtes Tier lieferte Fleisch für lange Zeit.

46. Neben dem Fleisch nutzten die Menschen das Fell, die Knochen, die Sehnen und die Stoßzähne.

47. Aus diesen Stoffen entstanden Kleidung, Werkzeuge, Waffen und einfache Behausungen.

48. An einem erlegten Tier wurde so gut wie nichts verschwendet.

49. Die Jagd auf solche Riesen war gefährlich und gelang nur, wenn die ganze Gruppe zusammenwirkte.

50. Vermutlich trieben die Jäger die Tiere in Sümpfe, Schluchten oder Engstellen, wo sie sich leichter überwältigen ließen.

51. Der wichtigste Werkstoff der Steinzeitmenschen war, wie der Name der Epoche verrät, der Stein.

52. Besonders begehrt war Feuerstein, ein hartes Gestein, das sich gezielt zu messerscharfen Kanten zerschlagen lässt.

53. Dieser Feuerstein wird auch Silex oder Flint genannt.

54. Aus ihm fertigten die Menschen Klingen, Schaber, Spitzen und Bohrer.

55. Die Herstellung solcher Geräte bezeichnet die Forschung als Steinbearbeitung oder Lithik.

56. Durch gezielte Schläge wurden von einem Steinkern dünne Abschläge gewonnen.

57. Diese Abschläge ließen sich weiter zurichten und für ganz verschiedene Aufgaben formen.

58. Aus Form und Bearbeitung der Werkzeuge schließt die Forschung auf Alter und Herkunft der Funde.

59. Bestimmte Werkzeugtypen und Herstellungstechniken fasst sie zu sogenannten Kulturen zusammen.

60. Eine archäologische Kultur ist dabei kein Volk, sondern eine wiederkehrende Gruppe ähnlicher Funde.

61. Die ältesten menschlichen Spuren im Karpatenbecken sind mehrere Hunderttausend Jahre alt.

62. Ihre Urheber gehörten noch nicht zur Art des heutigen Menschen.

63. Sie zählten zu früheren Formen der Gattung Mensch, die der Wissenschaft als Vormenschen oder frühe Menschenformen gelten.

64. Eine berühmte Fundstelle dieser fernen Zeit ist der Ort Vértesszőlős in Nordungarn.

65. Dort kamen Steinwerkzeuge, Tierknochen und die Spuren von Feuerstellen ans Licht.

66. Die Funde von Vértesszőlős gehören zu den ältesten Belegen menschlicher Anwesenheit in dieser Region überhaupt.

67. Man bringt sie mit einer frühen Menschenform in Verbindung, die noch vor dem Neandertaler lebte.

68. Die Beherrschung des Feuers war für das Überleben in dieser kalten Welt von kaum zu überschätzender Bedeutung.

69. Feuer spendete Wärme, Licht und Schutz vor Raubtieren, die sich an die Flammen nicht heranwagten.

70. Zudem ließ sich Nahrung über dem Feuer garen und so leichter verdaulich und haltbarer machen.

71. Um die Feuerstelle versammelte sich die Gruppe, und an ihr wuchs das soziale Zusammenleben.

72. In einer mittleren Phase der Altsteinzeit lebte im Karpatenbecken der Neandertaler.

73. Er war ein naher Verwandter des heutigen Menschen, aber eine eigenständige Menschenform.

74. Kräftig gebaut und gut an die eiszeitliche Kälte angepasst, war er alles andere als der plumpe Höhlenmensch des Klischees.

75. Neandertaler waren erfahrene Jäger und stellten sorgfältig gearbeitete Steinwerkzeuge her.

76. Im heutigen Ungarn fanden sich ihre Spuren vor allem in den Höhlen der Mittelgebirge.

77. Höhlen boten natürlichen Schutz vor Kälte, Wind und Regen und dienten deshalb gern als Unterkunft.

78. Eine bekannte Fundstätte ist die Höhle von Subalyuk im Bükk-Gebirge.

79. In ihr wurden menschliche Überreste eines Neandertalers entdeckt.

80. Solche Höhlenfunde sind für die Forschung besonders kostbar, weil sich Knochen dort über lange Zeiträume gut erhalten.

81. Vor etwa vierzigtausend Jahren betrat schließlich ein neuer Akteur die Bühne: der moderne Mensch.

82. Er trägt den wissenschaftlichen Namen Homo sapiens.

83. Zu dieser Art gehören alle heute lebenden Menschen ohne Ausnahme.

84. Mit ihm begann die jüngere Altsteinzeit, das sogenannte Jungpaläolithikum.

85. Der moderne Mensch brachte verfeinerte Werkzeuge und neue Techniken mit sich.

86. Er fertigte schmale, lange Steinklingen und nutzte zunehmend auch Knochen, Geweih und Elfenbein als Werkstoff.

87. Aus ihnen entstanden Nadeln, Harpunen, Speerspitzen und andere spezialisierte Geräte.

88. Mit Knochennadeln ließ sich Kleidung aus Fell zusammennähen, ein entscheidender Schutz gegen die Kälte.

89. In dieser Epoche tauchen auch die ersten Zeugnisse von Kunst und Symboldenken auf.

90. Die Menschen fertigten Schmuck aus durchbohrten Tierzähnen, Muscheln und Knochenstücken.

91. An manchen Fundstellen Europas finden sich Höhlenmalereien und kleine geschnitzte Figuren.

92. Solche Funde zeigen, dass hinter der Stirn dieser Menschen bereits ein hoch entwickeltes Denken arbeitete.

93. Im Karpatenbecken ist für diese Zeit die Fundstelle Istállóskő im Bükk-Gebirge besonders bekannt.

94. In ihrer Höhle fanden sich Steinwerkzeuge und bearbeitete Knochengeräte des modernen Menschen.

95. Auch andere Höhlen der ungarischen Mittelgebirge lieferten Funde aus dem Jungpaläolithikum.

96. Die Lebensweise blieb dabei die der nomadischen Jäger und Sammler.

97. Die Menschen lebten in kleinen, beweglichen Gruppen und folgten weiterhin dem Wild und den Jahreszeiten.

98. Vor etwa zehntausend Jahren ging die letzte Eiszeit zu Ende.

99. Das Klima erwärmte sich allmählich, und die Gletscher zogen sich nach Norden zurück.

100. Diese Erwärmung verwandelte die Landschaft des Karpatenbeckens von Grund auf.

101. An die Stelle der kalten Tundra und Steppe traten ausgedehnte Wälder.

102. Die großen Kältetiere wie Mammut und Wollnashorn verschwanden aus der Region.

103. Manche Arten starben ganz aus, andere wichen in nördlichere Gebiete aus.

104. An ihre Stelle traten Waldtiere wie Rothirsch, Reh, Wildschwein und Auerochse.

105. Mit dem Ende der Eiszeit begann eine neue Epoche, die Mittelsteinzeit oder das Mesolithikum.

106. Sie ist die Übergangszeit zwischen der Altsteinzeit und der Jungsteinzeit.

107. Die Menschen blieben Jäger und Sammler, mussten sich aber an die neue Waldwelt anpassen.

108. Die Jagd auf einzelne, scheue Waldtiere verlangte andere Methoden als die Jagd auf große Herden.

109. Pfeil und Bogen, schon am Ende der Altsteinzeit aufgekommen, wurden nun zur wichtigsten Jagdwaffe.

110. Auch Fischfang und das Sammeln von Pflanzen, Beeren und Nüssen gewannen an Gewicht.

111. Kennzeichnend für die Mittelsteinzeit sind sehr kleine Steinwerkzeuge, die sogenannten Mikrolithen.

112. Mikrolithen sind winzige Steinklingen, die man in Schäfte aus Holz oder Knochen einsetzte.

113. Mehrere solcher Klingen ließen sich zu zusammengesetzten Werkzeugen und Waffen verbinden, fast wie Zähne in einer Säge.

114. Aus dem Karpatenbecken sind nur vergleichsweise wenige Fundstellen der Mittelsteinzeit bekannt.

115. Die Bevölkerung dieser Epoche war wahrscheinlich dünn und über das Land verstreut.

116. Dennoch belegen die Funde, dass die Region auch in dieser Übergangszeit ohne Unterbrechung bewohnt blieb.

117. Über mehrere Hunderttausend Jahre hinweg blieb die Lebensweise im Kern dieselbe.

118. Die Menschen lebten in kleinen Gruppen, zogen umher und nährten sich von Jagd und Sammeln.

119. Sie veränderten die Natur kaum und fügten sich stattdessen in ihre Bedingungen ein.

120. Diese lange Epoche der Jäger und Sammler bildet das Fundament der gesamten ungarischen Vorgeschichte.

121. Erst danach, mit dem Beginn der Jungsteinzeit, sollten Ackerbau, Viehzucht und feste Dörfer das Leben der Menschen von Grund auf umstürzen.