4.14.3 – A csukló és a kéz ízületei – Handgelenk und Gelenke der Hand
1. A kéz nagy mozgékonyságát egymás után kapcsolt ízületek rendszere biztosítja, amely a distalis alkartól a kéztőn és a kézközépen át az ujjpercekig terjed. – Die große Beweglichkeit der Hand wird durch ein System hintereinandergeschalteter Gelenke ermöglicht, das vom distalen Unterarm über Handwurzel und Mittelhand bis zu den Fingergliedern reicht.
2. Szűkebb értelemben a csukló két egymással együttműködő főízületből, a proximális radiocarpalis és a distalis mediocarpalis ízületből áll. – Im engeren Sinne besteht das Handgelenk aus zwei zusammenwirkenden Hauptgelenken, dem proximalen Radiokarpal- und dem distalen Mediokarpalgelenk.
3. Az orsócsont–kéztőcsonti ízület (articulatio radiocarpalis) proximális ízületi felszínét a radius kéztői felszíne és az ulnaris oldalon fekvő discus articularis alkotja. – Die proximale Gelenkfläche des Radiokarpalgelenks (Articulatio radiocarpalis) wird von der Handwurzelfläche der Speiche und dem ulnarseitig gelegenen Discus articularis gebildet.
4. Velük distalisan a sajkacsont, a holdascsont és a háromszögletű csont ízesül, míg a borsócsont nem vesz részt ebben a kapcsolatban. – Mit ihnen artikulieren distal Kahnbein, Mondbein und Dreiecksbein, während das Erbsenbein an dieser Verbindung nicht beteiligt ist.
5. A kéztő proximális sorának három csontja porcos és szalagos összeköttetései révén egységes, domború ízületi fejet képez. – Die drei Knochen der proximalen Handwurzelreihe bilden durch ihre knorpeligen und ligamentären Verbindungen einen einheitlichen konvexen Gelenkkopf.
6. Ezt a fejet a radius és az ízületi korong által létrehozott sekély, harántirányban megnyúlt ízületi árok fogadja be. – Dieser Gelenkkopf wird von der flachen, quer verlängerten Gelenkpfanne aufgenommen, die durch Speiche und Gelenkdiskus gebildet wird.
7. Alakja alapján az articulatio radiocarpalis tojásízület, amely két fő tengely körül engedi a kéz mozgását. – Nach seiner Form ist das Radiokarpalgelenk ein Eigelenk, das Bewegungen der Hand um zwei Hauptachsen ermöglicht.
8. A haránttengely körül tenyéri hajlítás és kézháti feszítés, sagittalis tengely körül pedig orsócsonti és singcsonti eltérítés végezhető. – Um die Querachse erfolgen Palmarflexion und Dorsalextension, um die Sagittalachse dagegen Radial- und Ulnarabduktion.
9. E mozgások egymásba kapcsolásával körbevezetés (circumductio) jön létre, valódi tengely körüli forgatás azonban a csuklóízületben nem lehetséges. – Durch die Verbindung dieser Bewegungen entsteht eine Zirkumduktion, eine echte Rotation um die Längsachse ist im Handgelenk jedoch nicht möglich.
10. A kéztő középső ízülete (articulatio mediocarpalis) a proximális és a distalis kéztőcsontsor szabálytalanul összekapcsolódó felszínei között húzódik. – Das Mediokarpalgelenk (Articulatio mediocarpalis) verläuft zwischen den unregelmäßig ineinandergreifenden Flächen der proximalen und distalen Handwurzelreihe.
11. Ízületi rése S alakban halad, mert radialis részén a sajkacsont a nagy és a kis sokszögű csonttal, középen pedig a fejescsonttal érintkezik. – Sein Gelenkspalt verläuft S-förmig, weil das Kahnbein radial mit großem und kleinem Vieleckbein sowie zentral mit dem Kopfbein in Kontakt steht.
12. Ulnarisan a fejescsont és a horgascsont domború felszínei a holdascsonttal és a háromszögletű csonttal alkotnak ízületi kapcsolatot. – Ulnar bilden die konvexen Flächen von Kopf- und Hakenbein Gelenkverbindungen mit Mond- und Dreiecksbein.
13. Bár önmagában egyik rész sem rendelkezik nagy mozgásterjedelemmel, együttes elmozdulásaik jelentősen kiegészítik a radiocarpalis ízület mozgásait. – Obwohl keiner der einzelnen Abschnitte für sich einen großen Bewegungsumfang besitzt, ergänzen ihre gemeinsamen Verschiebungen die Bewegungen des Radiokarpalgelenks erheblich.
14. Tenyéri hajlításkor a mozgás nagyobb része a radiocarpalis ízületben, kézháti feszítéskor viszont jelentős hányada a mediocarpalis ízületben történik. – Bei der Palmarflexion erfolgt der größere Bewegungsanteil im Radiokarpalgelenk, während bei der Dorsalextension ein erheblicher Anteil im Mediokarpalgelenk stattfindet.
15. A két kéztőcsontsoron belül kis síkízületek, az articulationes intercarpales kapcsolják egymáshoz a szomszédos csontokat. – Innerhalb der beiden Handwurzelreihen verbinden kleine plane Interkarpalgelenke (Articulationes intercarpales) die benachbarten Knochen miteinander.
16. Ezeket erős tenyéri, kézháti és csontközi szalagok rögzítik, amelyek csak csekély csúszó mozgásokat engednek, mégis hozzájárulnak a kéztő rugalmasságához. – Sie werden durch kräftige palmare, dorsale und interossäre Bänder gesichert, die nur geringe Gleitbewegungen erlauben, dennoch aber zur Elastizität der Handwurzel beitragen.
17. A borsócsont külön ízületben, az articulatio ossis pisiformisban kapcsolódik a háromszögletű csonthoz, amelynek tenyéri felszínén szezámcsontként helyezkedik el. – Das Erbsenbein artikuliert in einem eigenen Gelenk, der Articulatio ossis pisiformis, mit dem Dreiecksbein, auf dessen Palmarfläche es als Sesambein liegt.
18. A kéztő stabilitását a tenyéri és a kézháti radiocarpalis szalagok, valamint a radialis és ulnaris oldalszalagok együtt biztosítják. – Die Stabilität der Handwurzel wird gemeinsam durch palmare und dorsale radiokarpale Bänder sowie durch das radiale und ulnare Seitenband gewährleistet.
19. Tenyéri oldalon a szalagok általában erősebbek, ami összefügg azzal, hogy a kéz gyakran ebben az irányban továbbít terhelést az alkarra. – Auf der Handflächenseite sind die Bänder gewöhnlich kräftiger, was damit zusammenhängt, dass die Hand Belastungen häufig in dieser Richtung auf den Unterarm überträgt.
20. Distalisan a kéztő–kézközépcsonti ízületek (articulationes carpometacarpales) kötik össze a kéztőcsontok második sorát az öt kézközépcsont alapjával. – Distal verbinden die Karpometakarpalgelenke (Articulationes carpometacarpales) die zweite Handwurzelreihe mit den Basen der fünf Mittelhandknochen.
21. A második–ötödik kézközépcsont ízületei többnyire feszes síkízületek, amelyekben csak korlátozott csúszó és billenő mozgások jöhetnek létre. – Die Gelenke des zweiten bis fünften Mittelhandknochens sind überwiegend straffe plane Gelenke, in denen nur begrenzte Gleit- und Kippbewegungen möglich sind.
22. A második és harmadik kézközépcsont kapcsolata különösen merev, ezért a középső kézsugár stabil támaszt képez a fogás és az erőkifejtés számára. – Die Verbindung des zweiten und dritten Mittelhandknochens ist besonders fest, sodass der mittlere Handstrahl eine stabile Stütze für Griff und Kraftentwicklung bildet.
23. A negyedik és ötödik kézközépcsont nagyobb mozgékonysága lehetővé teszi, hogy a tenyér ulnaris széle erőteljes fogáskor a hüvelykujj felé hajoljon. – Die größere Beweglichkeit des vierten und fünften Mittelhandknochens ermöglicht es dem ulnaren Handrand, sich bei kräftigem Greifen zum Daumen hin zu wölben.
24. Ettől alapvetően eltér a hüvelykujj kéztő–kézközépcsonti ízülete (articulatio carpometacarpalis pollicis), amely a nagy sokszögű csont és az első kézközépcsont között található. – Grundlegend davon verschieden ist das Daumensattelgelenk (Articulatio carpometacarpalis pollicis), das zwischen dem großen Vieleckbein und dem ersten Mittelhandknochen liegt.
25. Kölcsönösen homorú és domború felszínei nyeregízületet alkotnak, amely két tengely körüli mozgásokat, valamint ezek kombinációját engedi meg. – Seine wechselseitig konkaven und konvexen Flächen bilden ein Sattelgelenk, das Bewegungen um zwei Achsen sowie deren Kombination erlaubt.
26. A hüvelykujj itt hajlítható és feszíthető, távolítható és közelíthető, legfontosabb különleges mozgása azonban az oppositio. – Der Daumen kann hier gebeugt und gestreckt sowie abduziert und adduziert werden; seine wichtigste besondere Bewegung ist jedoch die Opposition.
27. Oppositio során az első kézközépcsont elmozdulását enyhe tengely körüli forgás kíséri, így a hüvelykujj ujjbegye a többi ujj felé fordítható. – Bei der Opposition wird die Bewegung des ersten Mittelhandknochens von einer leichten Rotation begleitet, sodass die Daumenkuppe den übrigen Fingern zugewandt werden kann.
28. Ennek ellentétes mozgása a repositio, amely visszavezeti a hüvelykujjat az anatómiai alaphelyzethez közeli síkba. – Die entgegengesetzte Bewegung ist die Reposition, die den Daumen wieder in eine der anatomischen Grundstellung nahe Ebene zurückführt.
29. A kézközépcsontok feje és az alappercek alapja között helyezkednek el az ujjperctő–kézközépcsonti ízületek (articulationes metacarpophalangeales). – Zwischen den Köpfen der Mittelhandknochen und den Basen der Grundphalangen liegen die Fingergrundgelenke (Articulationes metacarpophalangeales).
30. A második–ötödik ujjon ezek tojásízületek, amelyekben hajlítás, feszítés, távolítás, közelítés és korlátozott körbevezetés lehetséges. – Am zweiten bis fünften Finger sind sie Eigelenke, in denen Beugung, Streckung, Abduktion, Adduktion und eine begrenzte Zirkumduktion möglich sind.
31. Az ujjak távolítását és közelítését a középső ujj hossztengelyéhez viszonyítjuk, ezért a harmadik ujj mindkét irányba eltávolítható. – Abduktion und Adduktion der Finger werden auf die Längsachse des Mittelfingers bezogen, weshalb der dritte Finger in beide Richtungen abduziert werden kann.
32. Hajlított helyzetben az oldalszalagok megfeszülnek, ezért a kézközépcsont–ujjperc ízületek oldalirányú mozgása jelentősen csökken, ami erős fogáskor stabilitást biztosít. – In Beugestellung spannen sich die Seitenbänder, wodurch die seitliche Beweglichkeit der Fingergrundgelenke deutlich abnimmt und beim kräftigen Griff Stabilität entsteht.
33. Az ujjak közép- és végízületei (articulationes interphalangeales proximales et distales) egyszerű csapóízületek, amelyekben kizárólag hajlítás és feszítés végezhető. – Die Mittel- und Endgelenke der Finger (Articulationes interphalangeales proximales et distales) sind einfache Scharniergelenke, in denen ausschließlich Beugung und Streckung möglich sind.
34. Stabilitásukat kétoldali oldalszalagok és a tenyéri rostporcos lemezek adják, amelyek a túlfeszítést korlátozzák, ugyanakkor hajlításkor követik az ízületi fejet. – Ihre Stabilität wird durch beidseitige Kollateralbänder und palmare Faserknorpelplatten gewährleistet, die die Überstreckung begrenzen und bei der Beugung dem Gelenkkopf folgen.
35. A csukló, a kéztő, a kézközép és az ujjak ízületeinek összehangolt működése teszi lehetővé, hogy a kéz egyszerre szolgáljon erős fogó- és pontosan irányítható finommozgási szervként. – Das koordinierte Zusammenwirken der Gelenke von Handgelenk, Handwurzel, Mittelhand und Fingern ermöglicht es der Hand, zugleich als kräftiges Greiforgan und als präzise steuerbares Organ der Feinmotorik zu dienen.
(aufklappen)magyar
1. A kéz nagy mozgékonyságát egymás után kapcsolt ízületek rendszere biztosítja, amely a distalis alkartól a kéztőn és a kézközépen át az ujjpercekig terjed.
2. Szűkebb értelemben a csukló két egymással együttműködő főízületből, a proximális radiocarpalis és a distalis mediocarpalis ízületből áll.
3. Az orsócsont–kéztőcsonti ízület (articulatio radiocarpalis) proximális ízületi felszínét a radius kéztői felszíne és az ulnaris oldalon fekvő discus articularis alkotja.
4. Velük distalisan a sajkacsont, a holdascsont és a háromszögletű csont ízesül, míg a borsócsont nem vesz részt ebben a kapcsolatban.
5. A kéztő proximális sorának három csontja porcos és szalagos összeköttetései révén egységes, domború ízületi fejet képez.
6. Ezt a fejet a radius és az ízületi korong által létrehozott sekély, harántirányban megnyúlt ízületi árok fogadja be.
7. Alakja alapján az articulatio radiocarpalis tojásízület, amely két fő tengely körül engedi a kéz mozgását.
8. A haránttengely körül tenyéri hajlítás és kézháti feszítés, sagittalis tengely körül pedig orsócsonti és singcsonti eltérítés végezhető.
9. E mozgások egymásba kapcsolásával körbevezetés (circumductio) jön létre, valódi tengely körüli forgatás azonban a csuklóízületben nem lehetséges.
10. A kéztő középső ízülete (articulatio mediocarpalis) a proximális és a distalis kéztőcsontsor szabálytalanul összekapcsolódó felszínei között húzódik.
11. Ízületi rése S alakban halad, mert radialis részén a sajkacsont a nagy és a kis sokszögű csonttal, középen pedig a fejescsonttal érintkezik.
12. Ulnarisan a fejescsont és a horgascsont domború felszínei a holdascsonttal és a háromszögletű csonttal alkotnak ízületi kapcsolatot.
13. Bár önmagában egyik rész sem rendelkezik nagy mozgásterjedelemmel, együttes elmozdulásaik jelentősen kiegészítik a radiocarpalis ízület mozgásait.
14. Tenyéri hajlításkor a mozgás nagyobb része a radiocarpalis ízületben, kézháti feszítéskor viszont jelentős hányada a mediocarpalis ízületben történik.
15. A két kéztőcsontsoron belül kis síkízületek, az articulationes intercarpales kapcsolják egymáshoz a szomszédos csontokat.
16. Ezeket erős tenyéri, kézháti és csontközi szalagok rögzítik, amelyek csak csekély csúszó mozgásokat engednek, mégis hozzájárulnak a kéztő rugalmasságához.
17. A borsócsont külön ízületben, az articulatio ossis pisiformisban kapcsolódik a háromszögletű csonthoz, amelynek tenyéri felszínén szezámcsontként helyezkedik el.
18. A kéztő stabilitását a tenyéri és a kézháti radiocarpalis szalagok, valamint a radialis és ulnaris oldalszalagok együtt biztosítják.
19. Tenyéri oldalon a szalagok általában erősebbek, ami összefügg azzal, hogy a kéz gyakran ebben az irányban továbbít terhelést az alkarra.
20. Distalisan a kéztő–kézközépcsonti ízületek (articulationes carpometacarpales) kötik össze a kéztőcsontok második sorát az öt kézközépcsont alapjával.
21. A második–ötödik kézközépcsont ízületei többnyire feszes síkízületek, amelyekben csak korlátozott csúszó és billenő mozgások jöhetnek létre.
22. A második és harmadik kézközépcsont kapcsolata különösen merev, ezért a középső kézsugár stabil támaszt képez a fogás és az erőkifejtés számára.
23. A negyedik és ötödik kézközépcsont nagyobb mozgékonysága lehetővé teszi, hogy a tenyér ulnaris széle erőteljes fogáskor a hüvelykujj felé hajoljon.
24. Ettől alapvetően eltér a hüvelykujj kéztő–kézközépcsonti ízülete (articulatio carpometacarpalis pollicis), amely a nagy sokszögű csont és az első kézközépcsont között található.
25. Kölcsönösen homorú és domború felszínei nyeregízületet alkotnak, amely két tengely körüli mozgásokat, valamint ezek kombinációját engedi meg.
26. A hüvelykujj itt hajlítható és feszíthető, távolítható és közelíthető, legfontosabb különleges mozgása azonban az oppositio.
27. Oppositio során az első kézközépcsont elmozdulását enyhe tengely körüli forgás kíséri, így a hüvelykujj ujjbegye a többi ujj felé fordítható.
28. Ennek ellentétes mozgása a repositio, amely visszavezeti a hüvelykujjat az anatómiai alaphelyzethez közeli síkba.
29. A kézközépcsontok feje és az alappercek alapja között helyezkednek el az ujjperctő–kézközépcsonti ízületek (articulationes metacarpophalangeales).
30. A második–ötödik ujjon ezek tojásízületek, amelyekben hajlítás, feszítés, távolítás, közelítés és korlátozott körbevezetés lehetséges.
31. Az ujjak távolítását és közelítését a középső ujj hossztengelyéhez viszonyítjuk, ezért a harmadik ujj mindkét irányba eltávolítható.
32. Hajlított helyzetben az oldalszalagok megfeszülnek, ezért a kézközépcsont–ujjperc ízületek oldalirányú mozgása jelentősen csökken, ami erős fogáskor stabilitást biztosít.
33. Az ujjak közép- és végízületei (articulationes interphalangeales proximales et distales) egyszerű csapóízületek, amelyekben kizárólag hajlítás és feszítés végezhető.
34. Stabilitásukat kétoldali oldalszalagok és a tenyéri rostporcos lemezek adják, amelyek a túlfeszítést korlátozzák, ugyanakkor hajlításkor követik az ízületi fejet.
35. A csukló, a kéztő, a kézközép és az ujjak ízületeinek összehangolt működése teszi lehetővé, hogy a kéz egyszerre szolgáljon erős fogó- és pontosan irányítható finommozgási szervként.
(aufklappen)német
1. Die große Beweglichkeit der Hand wird durch ein System hintereinandergeschalteter Gelenke ermöglicht, das vom distalen Unterarm über Handwurzel und Mittelhand bis zu den Fingergliedern reicht.
2. Im engeren Sinne besteht das Handgelenk aus zwei zusammenwirkenden Hauptgelenken, dem proximalen Radiokarpal- und dem distalen Mediokarpalgelenk.
3. Die proximale Gelenkfläche des Radiokarpalgelenks (Articulatio radiocarpalis) wird von der Handwurzelfläche der Speiche und dem ulnarseitig gelegenen Discus articularis gebildet.
4. Mit ihnen artikulieren distal Kahnbein, Mondbein und Dreiecksbein, während das Erbsenbein an dieser Verbindung nicht beteiligt ist.
5. Die drei Knochen der proximalen Handwurzelreihe bilden durch ihre knorpeligen und ligamentären Verbindungen einen einheitlichen konvexen Gelenkkopf.
6. Dieser Gelenkkopf wird von der flachen, quer verlängerten Gelenkpfanne aufgenommen, die durch Speiche und Gelenkdiskus gebildet wird.
7. Nach seiner Form ist das Radiokarpalgelenk ein Eigelenk, das Bewegungen der Hand um zwei Hauptachsen ermöglicht.
8. Um die Querachse erfolgen Palmarflexion und Dorsalextension, um die Sagittalachse dagegen Radial- und Ulnarabduktion.
9. Durch die Verbindung dieser Bewegungen entsteht eine Zirkumduktion, eine echte Rotation um die Längsachse ist im Handgelenk jedoch nicht möglich.
10. Das Mediokarpalgelenk (Articulatio mediocarpalis) verläuft zwischen den unregelmäßig ineinandergreifenden Flächen der proximalen und distalen Handwurzelreihe.
11. Sein Gelenkspalt verläuft S-förmig, weil das Kahnbein radial mit großem und kleinem Vieleckbein sowie zentral mit dem Kopfbein in Kontakt steht.
12. Ulnar bilden die konvexen Flächen von Kopf- und Hakenbein Gelenkverbindungen mit Mond- und Dreiecksbein.
13. Obwohl keiner der einzelnen Abschnitte für sich einen großen Bewegungsumfang besitzt, ergänzen ihre gemeinsamen Verschiebungen die Bewegungen des Radiokarpalgelenks erheblich.
14. Bei der Palmarflexion erfolgt der größere Bewegungsanteil im Radiokarpalgelenk, während bei der Dorsalextension ein erheblicher Anteil im Mediokarpalgelenk stattfindet.
15. Innerhalb der beiden Handwurzelreihen verbinden kleine plane Interkarpalgelenke (Articulationes intercarpales) die benachbarten Knochen miteinander.
16. Sie werden durch kräftige palmare, dorsale und interossäre Bänder gesichert, die nur geringe Gleitbewegungen erlauben, dennoch aber zur Elastizität der Handwurzel beitragen.
17. Das Erbsenbein artikuliert in einem eigenen Gelenk, der Articulatio ossis pisiformis, mit dem Dreiecksbein, auf dessen Palmarfläche es als Sesambein liegt.
18. Die Stabilität der Handwurzel wird gemeinsam durch palmare und dorsale radiokarpale Bänder sowie durch das radiale und ulnare Seitenband gewährleistet.
19. Auf der Handflächenseite sind die Bänder gewöhnlich kräftiger, was damit zusammenhängt, dass die Hand Belastungen häufig in dieser Richtung auf den Unterarm überträgt.
20. Distal verbinden die Karpometakarpalgelenke (Articulationes carpometacarpales) die zweite Handwurzelreihe mit den Basen der fünf Mittelhandknochen.
21. Die Gelenke des zweiten bis fünften Mittelhandknochens sind überwiegend straffe plane Gelenke, in denen nur begrenzte Gleit- und Kippbewegungen möglich sind.
22. Die Verbindung des zweiten und dritten Mittelhandknochens ist besonders fest, sodass der mittlere Handstrahl eine stabile Stütze für Griff und Kraftentwicklung bildet.
23. Die größere Beweglichkeit des vierten und fünften Mittelhandknochens ermöglicht es dem ulnaren Handrand, sich bei kräftigem Greifen zum Daumen hin zu wölben.
24. Grundlegend davon verschieden ist das Daumensattelgelenk (Articulatio carpometacarpalis pollicis), das zwischen dem großen Vieleckbein und dem ersten Mittelhandknochen liegt.
25. Seine wechselseitig konkaven und konvexen Flächen bilden ein Sattelgelenk, das Bewegungen um zwei Achsen sowie deren Kombination erlaubt.
26. Der Daumen kann hier gebeugt und gestreckt sowie abduziert und adduziert werden; seine wichtigste besondere Bewegung ist jedoch die Opposition.
27. Bei der Opposition wird die Bewegung des ersten Mittelhandknochens von einer leichten Rotation begleitet, sodass die Daumenkuppe den übrigen Fingern zugewandt werden kann.
28. Die entgegengesetzte Bewegung ist die Reposition, die den Daumen wieder in eine der anatomischen Grundstellung nahe Ebene zurückführt.
29. Zwischen den Köpfen der Mittelhandknochen und den Basen der Grundphalangen liegen die Fingergrundgelenke (Articulationes metacarpophalangeales).
30. Am zweiten bis fünften Finger sind sie Eigelenke, in denen Beugung, Streckung, Abduktion, Adduktion und eine begrenzte Zirkumduktion möglich sind.
31. Abduktion und Adduktion der Finger werden auf die Längsachse des Mittelfingers bezogen, weshalb der dritte Finger in beide Richtungen abduziert werden kann.
32. In Beugestellung spannen sich die Seitenbänder, wodurch die seitliche Beweglichkeit der Fingergrundgelenke deutlich abnimmt und beim kräftigen Griff Stabilität entsteht.
33. Die Mittel- und Endgelenke der Finger (Articulationes interphalangeales proximales et distales) sind einfache Scharniergelenke, in denen ausschließlich Beugung und Streckung möglich sind.
34. Ihre Stabilität wird durch beidseitige Kollateralbänder und palmare Faserknorpelplatten gewährleistet, die die Überstreckung begrenzen und bei der Beugung dem Gelenkkopf folgen.
35. Das koordinierte Zusammenwirken der Gelenke von Handgelenk, Handwurzel, Mittelhand und Fingern ermöglicht es der Hand, zugleich als kräftiges Greiforgan und als präzise steuerbares Organ der Feinmotorik zu dienen.