12.9 – A méhkürt szakaszai – Die Abschnitte des Eileiters
1. A méhkürt (tuba uterina) páros, mintegy 10–12 cm hosszú cső, amely a méh felső-oldalsó részétől a petefészek közeléig húzódik. – Der Eileiter (Tuba uterina) ist ein paariger, etwa 10–12 cm langer Schlauch, der vom oberen seitlichen Uterusbereich bis in die Nähe des Eierstocks zieht.
2. Lefutása során négy, egymásba fokozatosan átmenő szakaszt különítünk el: a méhfali részt, a szorost, az ampullát és a tölcsért. – In seinem Verlauf unterscheidet man vier allmählich ineinander übergehende Abschnitte: den Wandteil, den Isthmus, die Ampulle und den Trichter.
3. A méhhez legközelebb fekvő méhfali rész (pars uterina) a méh izmos falán halad keresztül, ezért a méhkürt legrövidebb és legszűkebb szakasza. – Der dem Uterus nächstgelegene Wandteil (Pars uterina) durchzieht dessen Muskelwand und bildet deshalb den kürzesten und engsten Abschnitt des Eileiters.
4. Medialis végén ez a rövid csatorna a méhkürt méhi nyílásával (ostium uterinum tubae uterinae) közvetlenül a méh üregébe torkollik. – An seinem medialen Ende mündet dieser kurze Kanal mit der Gebärmutteröffnung des Eileiters (Ostium uterinum tubae uterinae) unmittelbar in die Gebärmutterhöhle.
5. A méh falát elhagyva a méhkürt az isthmusba (isthmus tubae uterinae) folytatódik, amely keskeny lumenű, viszonylag vastag falú és csak enyhén kanyargós szakasz. – Nach Verlassen der Uteruswand setzt sich der Eileiter in den Isthmus (Isthmus tubae uterinae) fort, einen englumigen, relativ dickwandigen und nur schwach gewundenen Abschnitt.
6. Az isthmus a méh felső-oldalsó szögletétől lateralis irányban halad, miközben a széles méhszalag felső szélének közelében helyezkedik el. – Der Isthmus zieht vom oberen seitlichen Uteruswinkel nach lateral und liegt dabei nahe dem oberen Rand des breiten Gebärmutterbandes.
7. Oldal felé haladva a cső lumene fokozatosan kitágul, fala valamivel vékonyabbá válik, és az isthmus átmegy a hosszabb ampullába. – Nach lateral erweitert sich das Lumen allmählich, die Wand wird etwas dünner, und der Isthmus geht in die längere Ampulle über.
8. Az ampulla (ampulla tubae uterinae) a méhkürt leghosszabb és legtágabb része, amely kanyargós lefutásával a petefészek közelében ível. – Die Ampulle (Ampulla tubae uterinae) ist der längste und weiteste Abschnitt des Eileiters und verläuft geschlängelt in der Nähe des Eierstocks.
9. Tágabb ürege és erősen redőzött nyálkahártyája olyan környezetet alakít ki, amelyben normális körülmények között leggyakrabban a megtermékenyítés történik. – Ihr weiteres Lumen und ihre stark gefaltete Schleimhaut schaffen ein Milieu, in dem unter normalen Bedingungen am häufigsten die Befruchtung stattfindet.
10. Az ampulla lateralisan tovább szélesedik, majd a méhkürt tölcsér alakú végső szakaszába, az infundibulumba (infundibulum tubae uterinae) megy át. – Nach lateral erweitert sich die Ampulle weiter und geht schließlich in den trichterförmigen Endabschnitt des Eileiters, das Infundibulum (Infundibulum tubae uterinae), über.
11. A petefészek közelében elhelyezkedő infundibulum szabad vége a méhkürt hasi nyílásával (ostium abdominale tubae uterinae) a hashártyaüreg felé nyílik. – Das nahe dem Eierstock gelegene freie Ende des Infundibulums öffnet sich mit der Bauchöffnung des Eileiters (Ostium abdominale tubae uterinae) zur Peritonealhöhle.
12. Ennek következtében a női nemi utak a méhkürtökön keresztül anatómiai összeköttetésben állnak a szabad hasüreggel, ami az emberi szervezetben különleges viszonyt jelent. – Dadurch stehen die weiblichen Geschlechtswege über die Eileiter anatomisch mit der freien Bauchhöhle in Verbindung, was im menschlichen Körper eine besondere Situation darstellt.
13. Az infundibulum széléről számos szabálytalan, ujjszerű rojt (fimbriae tubae uterinae) indul ki, amelyek a hasi nyílást körülvéve a petefészek felé irányulnak. – Vom Rand des Infundibulums gehen zahlreiche unregelmäßige, fingerförmige Fransen (Fimbriae tubae uterinae) aus, die die Bauchöffnung umgeben und zum Eierstock gerichtet sind.
14. Közülük az egyik hosszabb rojt, a petefészekrojt (fimbria ovarica) a petefészek felső pólusának közeléhez kapcsolódva különösen szoros topográfiai kapcsolatot teremt. – Eine längere Franse, die Eierstockfimbrie (Fimbria ovarica), steht nahe dem oberen Eierstockpol in besonders enger topographischer Beziehung zum Ovar.
15. Ovuláció idején az infundibulum és a fimbriae mozgása elősegíti, hogy a petefészek felszínéről kiszabadult petesejt a méhkürt hasi nyílásának közelébe kerüljön. – Zur Zeit der Ovulation unterstützt die Bewegung von Infundibulum und Fimbrien, dass die vom Eierstock freigesetzte Eizelle in die Nähe der abdominalen Eileiteröffnung gelangt.
16. A petesejt tehát nem közvetlenül a petefészekből lép egy zárt vezetékbe, hanem röviden a hashártyaüregben helyezkedik el, mielőtt a fimbriae felveszik. – Die Eizelle tritt somit nicht unmittelbar aus dem Eierstock in einen geschlossenen Gang ein, sondern liegt kurz in der Peritonealhöhle, bevor sie von den Fimbrien aufgenommen wird.
17. Miután a petesejt az infundibulumba jutott, az ampulla felől a méh irányába történő továbbításában a csillós hám és a cső simaizomzatának összehangolt működése vesz részt. – Nachdem die Eizelle in das Infundibulum gelangt ist, wirken Flimmerepithel und glatte Muskulatur des Eileiters bei ihrem Transport in Richtung Gebärmutter zusammen.
18. A négy szakasz eltérő tágassága és falvastagsága ezért nem pusztán morfológiai különbség, hanem szorosan összefügg a petesejt felvételével, megtermékenyítésével és továbbításával. – Die unterschiedliche Weite und Wandstärke der vier Abschnitte ist daher nicht nur morphologisch, sondern eng mit Aufnahme, Befruchtung und Transport der Eizelle verbunden.
19. Topográfiailag a méhkürt nagy része a széles méhszalag felső szabad szélében fut, amelynek hozzá tartozó hashártyakettőzetét mesosalpinxnak nevezzük. – Topographisch verläuft der größte Teil des Eileiters am oberen freien Rand des breiten Gebärmutterbandes, dessen zugehörige Peritonealduplikatur als Mesosalpinx bezeichnet wird.
20. A méhfali résztől az isthmuson és az ampullán át az infundibulumig követve a méhkürt fokozatosan egy szűk méhi csatornából a petefészek felé nyitott, rojtos tölcsérré alakul. – Vom Wandteil über Isthmus und Ampulle bis zum Infundibulum verfolgt, wandelt sich der Eileiter allmählich von einem engen uterinen Kanal zu einem zum Eierstock geöffneten Fransentrichter.
(aufklappen)magyar
1. A méhkürt (tuba uterina) páros, mintegy 10–12 cm hosszú cső, amely a méh felső-oldalsó részétől a petefészek közeléig húzódik.
2. Lefutása során négy, egymásba fokozatosan átmenő szakaszt különítünk el: a méhfali részt, a szorost, az ampullát és a tölcsért.
3. A méhhez legközelebb fekvő méhfali rész (pars uterina) a méh izmos falán halad keresztül, ezért a méhkürt legrövidebb és legszűkebb szakasza.
4. Medialis végén ez a rövid csatorna a méhkürt méhi nyílásával (ostium uterinum tubae uterinae) közvetlenül a méh üregébe torkollik.
5. A méh falát elhagyva a méhkürt az isthmusba (isthmus tubae uterinae) folytatódik, amely keskeny lumenű, viszonylag vastag falú és csak enyhén kanyargós szakasz.
6. Az isthmus a méh felső-oldalsó szögletétől lateralis irányban halad, miközben a széles méhszalag felső szélének közelében helyezkedik el.
7. Oldal felé haladva a cső lumene fokozatosan kitágul, fala valamivel vékonyabbá válik, és az isthmus átmegy a hosszabb ampullába.
8. Az ampulla (ampulla tubae uterinae) a méhkürt leghosszabb és legtágabb része, amely kanyargós lefutásával a petefészek közelében ível.
9. Tágabb ürege és erősen redőzött nyálkahártyája olyan környezetet alakít ki, amelyben normális körülmények között leggyakrabban a megtermékenyítés történik.
10. Az ampulla lateralisan tovább szélesedik, majd a méhkürt tölcsér alakú végső szakaszába, az infundibulumba (infundibulum tubae uterinae) megy át.
11. A petefészek közelében elhelyezkedő infundibulum szabad vége a méhkürt hasi nyílásával (ostium abdominale tubae uterinae) a hashártyaüreg felé nyílik.
12. Ennek következtében a női nemi utak a méhkürtökön keresztül anatómiai összeköttetésben állnak a szabad hasüreggel, ami az emberi szervezetben különleges viszonyt jelent.
13. Az infundibulum széléről számos szabálytalan, ujjszerű rojt (fimbriae tubae uterinae) indul ki, amelyek a hasi nyílást körülvéve a petefészek felé irányulnak.
14. Közülük az egyik hosszabb rojt, a petefészekrojt (fimbria ovarica) a petefészek felső pólusának közeléhez kapcsolódva különösen szoros topográfiai kapcsolatot teremt.
15. Ovuláció idején az infundibulum és a fimbriae mozgása elősegíti, hogy a petefészek felszínéről kiszabadult petesejt a méhkürt hasi nyílásának közelébe kerüljön.
16. A petesejt tehát nem közvetlenül a petefészekből lép egy zárt vezetékbe, hanem röviden a hashártyaüregben helyezkedik el, mielőtt a fimbriae felveszik.
17. Miután a petesejt az infundibulumba jutott, az ampulla felől a méh irányába történő továbbításában a csillós hám és a cső simaizomzatának összehangolt működése vesz részt.
18. A négy szakasz eltérő tágassága és falvastagsága ezért nem pusztán morfológiai különbség, hanem szorosan összefügg a petesejt felvételével, megtermékenyítésével és továbbításával.
19. Topográfiailag a méhkürt nagy része a széles méhszalag felső szabad szélében fut, amelynek hozzá tartozó hashártyakettőzetét mesosalpinxnak nevezzük.
20. A méhfali résztől az isthmuson és az ampullán át az infundibulumig követve a méhkürt fokozatosan egy szűk méhi csatornából a petefészek felé nyitott, rojtos tölcsérré alakul.
(aufklappen)német
1. Der Eileiter (Tuba uterina) ist ein paariger, etwa 10–12 cm langer Schlauch, der vom oberen seitlichen Uterusbereich bis in die Nähe des Eierstocks zieht.
2. In seinem Verlauf unterscheidet man vier allmählich ineinander übergehende Abschnitte: den Wandteil, den Isthmus, die Ampulle und den Trichter.
3. Der dem Uterus nächstgelegene Wandteil (Pars uterina) durchzieht dessen Muskelwand und bildet deshalb den kürzesten und engsten Abschnitt des Eileiters.
4. An seinem medialen Ende mündet dieser kurze Kanal mit der Gebärmutteröffnung des Eileiters (Ostium uterinum tubae uterinae) unmittelbar in die Gebärmutterhöhle.
5. Nach Verlassen der Uteruswand setzt sich der Eileiter in den Isthmus (Isthmus tubae uterinae) fort, einen englumigen, relativ dickwandigen und nur schwach gewundenen Abschnitt.
6. Der Isthmus zieht vom oberen seitlichen Uteruswinkel nach lateral und liegt dabei nahe dem oberen Rand des breiten Gebärmutterbandes.
7. Nach lateral erweitert sich das Lumen allmählich, die Wand wird etwas dünner, und der Isthmus geht in die längere Ampulle über.
8. Die Ampulle (Ampulla tubae uterinae) ist der längste und weiteste Abschnitt des Eileiters und verläuft geschlängelt in der Nähe des Eierstocks.
9. Ihr weiteres Lumen und ihre stark gefaltete Schleimhaut schaffen ein Milieu, in dem unter normalen Bedingungen am häufigsten die Befruchtung stattfindet.
10. Nach lateral erweitert sich die Ampulle weiter und geht schließlich in den trichterförmigen Endabschnitt des Eileiters, das Infundibulum (Infundibulum tubae uterinae), über.
11. Das nahe dem Eierstock gelegene freie Ende des Infundibulums öffnet sich mit der Bauchöffnung des Eileiters (Ostium abdominale tubae uterinae) zur Peritonealhöhle.
12. Dadurch stehen die weiblichen Geschlechtswege über die Eileiter anatomisch mit der freien Bauchhöhle in Verbindung, was im menschlichen Körper eine besondere Situation darstellt.
13. Vom Rand des Infundibulums gehen zahlreiche unregelmäßige, fingerförmige Fransen (Fimbriae tubae uterinae) aus, die die Bauchöffnung umgeben und zum Eierstock gerichtet sind.
14. Eine längere Franse, die Eierstockfimbrie (Fimbria ovarica), steht nahe dem oberen Eierstockpol in besonders enger topographischer Beziehung zum Ovar.
15. Zur Zeit der Ovulation unterstützt die Bewegung von Infundibulum und Fimbrien, dass die vom Eierstock freigesetzte Eizelle in die Nähe der abdominalen Eileiteröffnung gelangt.
16. Die Eizelle tritt somit nicht unmittelbar aus dem Eierstock in einen geschlossenen Gang ein, sondern liegt kurz in der Peritonealhöhle, bevor sie von den Fimbrien aufgenommen wird.
17. Nachdem die Eizelle in das Infundibulum gelangt ist, wirken Flimmerepithel und glatte Muskulatur des Eileiters bei ihrem Transport in Richtung Gebärmutter zusammen.
18. Die unterschiedliche Weite und Wandstärke der vier Abschnitte ist daher nicht nur morphologisch, sondern eng mit Aufnahme, Befruchtung und Transport der Eizelle verbunden.
19. Topographisch verläuft der größte Teil des Eileiters am oberen freien Rand des breiten Gebärmutterbandes, dessen zugehörige Peritonealduplikatur als Mesosalpinx bezeichnet wird.
20. Vom Wandteil über Isthmus und Ampulle bis zum Infundibulum verfolgt, wandelt sich der Eileiter allmählich von einem engen uterinen Kanal zu einem zum Eierstock geöffneten Fransentrichter.