12.5 – A hímvessző barlangos testei – Die Schwellkörper des Penis
1. A hímvessző merevedésre képes szerv, amelynek belsejét három hosszanti merevedőtest alkotja. – Der Penis ist ein zur Erektion fähiges Organ, dessen Inneres von drei längs verlaufenden Schwellkörpern gebildet wird.
2. A három merevedőtest közül kettő páros barlangos test, egy pedig páratlan szivacsos test. – Von den drei Schwellkörpern sind zwei paarige Höhlenschwellkörper und einer ein unpaariger Harnröhrenschwellkörper.
3. A két páros képletet a hímvessző barlangos testeinek nevezzük. – Die beiden paarigen Gebilde werden als Penisschwellkörper (Corpora cavernosa penis) bezeichnet.
4. A páratlan képlet a hímvessző szivacsos teste. – Das unpaarige Gebilde ist der Harnröhrenschwellkörper (Corpus spongiosum penis).
5. A két barlangos test a hímvessző felső, azaz háti oldalán helyezkedik el. – Die beiden Penisschwellkörper liegen an der oberen, also dorsalen Seite des Penis.
6. A szivacsos test a barlangos testek alatt, a hímvessző hasi oldalán húzódik. – Der Harnröhrenschwellkörper verläuft unterhalb der Penisschwellkörper an der ventralen Seite des Penis.
7. A három merevedőtest együtt alkotja a hímvessző testének legnagyobb részét. – Die drei Schwellkörper bilden gemeinsam den größten Teil des Penisschaftes.
8. A hímvesszőn gyökeret, testet és makkot különböztetünk meg. – Am Penis unterscheidet man die Peniswurzel (Radix penis), den Penisschaft (Corpus penis) und die Eichel (Glans penis).
9. A két barlangos test a hímvessző gyökerében egymástól elkülönülve kezdődik. – Die beiden Penisschwellkörper beginnen in der Peniswurzel voneinander getrennt.
10. Kezdeti részeiket a hímvessző szárainak nevezzük. – Ihre Anfangsabschnitte werden als Penisschenkel (Crura penis) bezeichnet.
11. A szárak a szeméremcsont és az ülőcsont alsó ágaihoz rögzülnek. – Die Penisschenkel sind an den unteren Ästen von Scham- und Sitzbein befestigt.
12. Mindkét szárat egy-egy ülő-barlangos izom borítja. – Jeder Penisschenkel wird von einem Sitzbein-Schwellkörper-Muskel (Musculus ischiocavernosus) bedeckt.
13. Ezek az izmok összehúzódásukkal segítik a barlangos testekben lévő vér megtartását. – Diese Muskeln unterstützen durch ihre Kontraktion das Zurückhalten des Blutes in den Penisschwellkörpern.
14. A két szár a szeméremcsonti összeköttetés alatt közeledik egymáshoz. – Unterhalb der Schambeinfuge nähern sich die beiden Penisschenkel einander an.
15. Ettől a ponttól kezdve a két barlangos test párhuzamosan halad a hímvessző testében. – Von diesem Punkt an verlaufen die beiden Penisschwellkörper parallel im Penisschaft.
16. A két barlangos test között kötőszövetes sövény található. – Zwischen den beiden Penisschwellkörpern befindet sich eine bindegewebige Scheidewand (Septum penis).
17. A sövény a hímvessző gyökeréhez közel majdnem teljesen elválasztja egymástól a két testet. – Nahe der Peniswurzel trennt die Scheidewand die beiden Schwellkörper nahezu vollständig voneinander.
18. Előrefelé a sövény egyre hiányosabbá válik, és fésűszerű rostkötegekre tagolódik. – Nach vorne wird die Scheidewand zunehmend unvollständig und gliedert sich in kammartige Faserzüge.
19. A két barlangos testet erős kötőszövetes tok veszi körül. – Die beiden Penisschwellkörper werden von einer kräftigen bindegewebigen Hülle umgeben.
20. Ezt a fehéres tokot fehér buroknak nevezzük. – Diese weißliche Hülle wird als Tunica albuginea bezeichnet.
21. A barlangos testek fehér burka vastag és nagy szakítószilárdságú. – Die Tunica albuginea der Penisschwellkörper ist dick und besitzt eine hohe Zugfestigkeit.
22. Külső rostjai főként hosszanti, belső rostjai inkább körkörös irányban futnak. – Ihre äußeren Fasern verlaufen überwiegend längs, während die inneren Fasern eher ringförmig angeordnet sind.
23. A rostok elrendeződése lehetővé teszi, hogy a barlangos testek nagy belső nyomást viseljenek el. – Die Anordnung der Fasern ermöglicht es den Penisschwellkörpern, einem hohen Innendruck standzuhalten.
24. A fehér burok belsejéből kötőszövetes gerendák nyúlnak a barlangos test állományába. – Von der Innenseite der Tunica albuginea ziehen bindegewebige Balken in das Innere des Schwellkörpers.
25. Ezeket a gerendákat kötőszöveti sövénygerendáknak vagy trabekuláknak nevezzük. – Diese Balken werden als Bindegewebstrabekel (Trabeculae) bezeichnet.
26. A trabekulák kollagénrostokat, rugalmas rostokat és simaizomsejteket tartalmaznak. – Die Trabekel enthalten Kollagenfasern, elastische Fasern und glatte Muskelzellen.
27. A gerendák között szabálytalan alakú, egymással összeköttetésben álló üregek találhatók. – Zwischen den Balken liegen unregelmäßig geformte, miteinander verbundene Hohlräume.
28. Ezeket az üregeket barlangos tereknek vagy véröblöknek nevezzük. – Diese Hohlräume werden als Schwellräume oder Bluträume (Cavernae) bezeichnet.
29. A barlangos tereket belülről egyrétegű laphámhoz hasonló érbelhártya béleli. – Die Schwellräume sind innen mit einem einschichtigen Endothel ausgekleidet.
30. Nyugalmi állapotban a simaizomsejtek összehúzódnak, ezért a barlangos terek viszonylag szűkek. – Im Ruhezustand sind die glatten Muskelzellen kontrahiert, sodass die Schwellräume relativ eng sind.
31. Merevedéskor a simaizomzat elernyed, és a barlangos terek nagy mennyiségű vérrel telnek meg. – Bei der Erektion erschlafft die glatte Muskulatur, und die Schwellräume füllen sich mit einer großen Blutmenge.
32. A barlangos testek közepén egy-egy mély hímvesszőartéria halad. – Im Zentrum jedes Penisschwellkörpers verläuft eine tiefe Penisarterie (Arteria profunda penis).
33. Ezekből az artériákból csavarodott lefutású ágak, úgynevezett csavarartériák erednek. – Aus diesen Arterien entspringen gewundene Äste, die sogenannten Rankenarterien (Arteriae helicinae).
34. A csavarartériák közvetlenül vagy kisebb ágakon keresztül nyílnak a barlangos terekbe. – Die Rankenarterien münden direkt oder über kleinere Äste in die Schwellräume.
35. Merevedéskor kitágulnak, és jelentősen növelik a barlangos testek artériás vérellátását. – Bei der Erektion erweitern sie sich und steigern die arterielle Blutversorgung der Schwellkörper erheblich.
36. A megtelő véröblök a kisebb vénákat a fehér burok belső felszínéhez nyomják. – Die sich füllenden Bluträume drücken die kleinen Venen gegen die Innenseite der Tunica albuginea.
37. A vénás elvezetés összenyomása csökkenti a vér kiáramlását a barlangos testekből. – Die Kompression des venösen Abflusses vermindert das Ausströmen des Blutes aus den Schwellkörpern.
38. Az artériás beáramlás növekedése és a vénás kiáramlás csökkenése együtt hozza létre a merevedést. – Die Zunahme des arteriellen Einstroms und die Abnahme des venösen Abstroms erzeugen gemeinsam die Erektion.
39. A barlangos testek eközben megnyúlnak, megvastagodnak és szilárddá válnak. – Dabei verlängern und verdicken sich die Penisschwellkörper und werden fest.
40. A szivacsos test a hímvessző gyökerében hagymaszerű kiszélesedéssel kezdődik. – Der Harnröhrenschwellkörper beginnt in der Peniswurzel mit einer zwiebelförmigen Erweiterung.
41. Ezt a kiszélesedett részt a hímvessző hagymájának nevezzük. – Dieser erweiterte Abschnitt wird als Peniszwiebel (Bulbus penis) bezeichnet.
42. A hímvessző hagymáját a hagymás-szivacsos izom borítja. – Die Peniszwiebel wird vom Bulbospongiosusmuskel (Musculus bulbospongiosus) bedeckt.
43. A szivacsos test teljes hosszában magába foglalja a férfi húgycső hímvesszői szakaszát. – Der Harnröhrenschwellkörper umschließt auf seiner gesamten Länge den Penisteil der männlichen Harnröhre.
44. Elülső végén a szivacsos test kiszélesedik, és létrehozza a makkot. – An seinem vorderen Ende erweitert sich der Harnröhrenschwellkörper und bildet die Eichel.
45. A húgycső külső nyílása a makk csúcsán helyezkedik el. – Die äußere Harnröhrenöffnung (Ostium urethrae externum) liegt an der Spitze der Eichel.
46. A szivacsos test fehér burka vékonyabb, mint a páros barlangos testeké. – Die Tunica albuginea des Harnröhrenschwellkörpers ist dünner als die der paarigen Penisschwellkörper.
47. Emiatt a szivacsos test merevedéskor kevésbé válik keménnyé. – Dadurch wird der Harnröhrenschwellkörper bei der Erektion weniger hart.
48. Ez a különbség megakadályozza, hogy a húgycső a merevedés során teljesen összenyomódjon. – Dieser Unterschied verhindert, dass die Harnröhre während der Erektion vollständig zusammengedrückt wird.
49. A három merevedőtestet közösen a hímvessző mély pólyája veszi körül és tartja össze. – Die drei Schwellkörper werden gemeinsam von der tiefen Penisfaszie (Fascia penis profunda) umgeben und zusammengehalten.
50. A barlangos testek felépítése így egyszerre biztosítja a hímvessző merevségét és a húgycső átjárhatóságát. – Der Bau der Schwellkörper gewährleistet somit zugleich die Festigkeit des Penis und die Durchgängigkeit der Harnröhre.
(aufklappen)magyar
1. A hímvessző merevedésre képes szerv, amelynek belsejét három hosszanti merevedőtest alkotja.
2. A három merevedőtest közül kettő páros barlangos test, egy pedig páratlan szivacsos test.
3. A két páros képletet a hímvessző barlangos testeinek nevezzük.
4. A páratlan képlet a hímvessző szivacsos teste.
5. A két barlangos test a hímvessző felső, azaz háti oldalán helyezkedik el.
6. A szivacsos test a barlangos testek alatt, a hímvessző hasi oldalán húzódik.
7. A három merevedőtest együtt alkotja a hímvessző testének legnagyobb részét.
8. A hímvesszőn gyökeret, testet és makkot különböztetünk meg.
9. A két barlangos test a hímvessző gyökerében egymástól elkülönülve kezdődik.
10. Kezdeti részeiket a hímvessző szárainak nevezzük.
11. A szárak a szeméremcsont és az ülőcsont alsó ágaihoz rögzülnek.
12. Mindkét szárat egy-egy ülő-barlangos izom borítja.
13. Ezek az izmok összehúzódásukkal segítik a barlangos testekben lévő vér megtartását.
14. A két szár a szeméremcsonti összeköttetés alatt közeledik egymáshoz.
15. Ettől a ponttól kezdve a két barlangos test párhuzamosan halad a hímvessző testében.
16. A két barlangos test között kötőszövetes sövény található.
17. A sövény a hímvessző gyökeréhez közel majdnem teljesen elválasztja egymástól a két testet.
18. Előrefelé a sövény egyre hiányosabbá válik, és fésűszerű rostkötegekre tagolódik.
19. A két barlangos testet erős kötőszövetes tok veszi körül.
20. Ezt a fehéres tokot fehér buroknak nevezzük.
21. A barlangos testek fehér burka vastag és nagy szakítószilárdságú.
22. Külső rostjai főként hosszanti, belső rostjai inkább körkörös irányban futnak.
23. A rostok elrendeződése lehetővé teszi, hogy a barlangos testek nagy belső nyomást viseljenek el.
24. A fehér burok belsejéből kötőszövetes gerendák nyúlnak a barlangos test állományába.
25. Ezeket a gerendákat kötőszöveti sövénygerendáknak vagy trabekuláknak nevezzük.
26. A trabekulák kollagénrostokat, rugalmas rostokat és simaizomsejteket tartalmaznak.
27. A gerendák között szabálytalan alakú, egymással összeköttetésben álló üregek találhatók.
28. Ezeket az üregeket barlangos tereknek vagy véröblöknek nevezzük.
29. A barlangos tereket belülről egyrétegű laphámhoz hasonló érbelhártya béleli.
30. Nyugalmi állapotban a simaizomsejtek összehúzódnak, ezért a barlangos terek viszonylag szűkek.
31. Merevedéskor a simaizomzat elernyed, és a barlangos terek nagy mennyiségű vérrel telnek meg.
32. A barlangos testek közepén egy-egy mély hímvesszőartéria halad.
33. Ezekből az artériákból csavarodott lefutású ágak, úgynevezett csavarartériák erednek.
34. A csavarartériák közvetlenül vagy kisebb ágakon keresztül nyílnak a barlangos terekbe.
35. Merevedéskor kitágulnak, és jelentősen növelik a barlangos testek artériás vérellátását.
36. A megtelő véröblök a kisebb vénákat a fehér burok belső felszínéhez nyomják.
37. A vénás elvezetés összenyomása csökkenti a vér kiáramlását a barlangos testekből.
38. Az artériás beáramlás növekedése és a vénás kiáramlás csökkenése együtt hozza létre a merevedést.
39. A barlangos testek eközben megnyúlnak, megvastagodnak és szilárddá válnak.
40. A szivacsos test a hímvessző gyökerében hagymaszerű kiszélesedéssel kezdődik.
41. Ezt a kiszélesedett részt a hímvessző hagymájának nevezzük.
42. A hímvessző hagymáját a hagymás-szivacsos izom borítja.
43. A szivacsos test teljes hosszában magába foglalja a férfi húgycső hímvesszői szakaszát.
44. Elülső végén a szivacsos test kiszélesedik, és létrehozza a makkot.
45. A húgycső külső nyílása a makk csúcsán helyezkedik el.
46. A szivacsos test fehér burka vékonyabb, mint a páros barlangos testeké.
47. Emiatt a szivacsos test merevedéskor kevésbé válik keménnyé.
48. Ez a különbség megakadályozza, hogy a húgycső a merevedés során teljesen összenyomódjon.
49. A három merevedőtestet közösen a hímvessző mély pólyája veszi körül és tartja össze.
50. A barlangos testek felépítése így egyszerre biztosítja a hímvessző merevségét és a húgycső átjárhatóságát.
(aufklappen)német
1. Der Penis ist ein zur Erektion fähiges Organ, dessen Inneres von drei längs verlaufenden Schwellkörpern gebildet wird.
2. Von den drei Schwellkörpern sind zwei paarige Höhlenschwellkörper und einer ein unpaariger Harnröhrenschwellkörper.
3. Die beiden paarigen Gebilde werden als Penisschwellkörper (Corpora cavernosa penis) bezeichnet.
4. Das unpaarige Gebilde ist der Harnröhrenschwellkörper (Corpus spongiosum penis).
5. Die beiden Penisschwellkörper liegen an der oberen, also dorsalen Seite des Penis.
6. Der Harnröhrenschwellkörper verläuft unterhalb der Penisschwellkörper an der ventralen Seite des Penis.
7. Die drei Schwellkörper bilden gemeinsam den größten Teil des Penisschaftes.
8. Am Penis unterscheidet man die Peniswurzel (Radix penis), den Penisschaft (Corpus penis) und die Eichel (Glans penis).
9. Die beiden Penisschwellkörper beginnen in der Peniswurzel voneinander getrennt.
10. Ihre Anfangsabschnitte werden als Penisschenkel (Crura penis) bezeichnet.
11. Die Penisschenkel sind an den unteren Ästen von Scham- und Sitzbein befestigt.
12. Jeder Penisschenkel wird von einem Sitzbein-Schwellkörper-Muskel (Musculus ischiocavernosus) bedeckt.
13. Diese Muskeln unterstützen durch ihre Kontraktion das Zurückhalten des Blutes in den Penisschwellkörpern.
14. Unterhalb der Schambeinfuge nähern sich die beiden Penisschenkel einander an.
15. Von diesem Punkt an verlaufen die beiden Penisschwellkörper parallel im Penisschaft.
16. Zwischen den beiden Penisschwellkörpern befindet sich eine bindegewebige Scheidewand (Septum penis).
17. Nahe der Peniswurzel trennt die Scheidewand die beiden Schwellkörper nahezu vollständig voneinander.
18. Nach vorne wird die Scheidewand zunehmend unvollständig und gliedert sich in kammartige Faserzüge.
19. Die beiden Penisschwellkörper werden von einer kräftigen bindegewebigen Hülle umgeben.
20. Diese weißliche Hülle wird als Tunica albuginea bezeichnet.
21. Die Tunica albuginea der Penisschwellkörper ist dick und besitzt eine hohe Zugfestigkeit.
22. Ihre äußeren Fasern verlaufen überwiegend längs, während die inneren Fasern eher ringförmig angeordnet sind.
23. Die Anordnung der Fasern ermöglicht es den Penisschwellkörpern, einem hohen Innendruck standzuhalten.
24. Von der Innenseite der Tunica albuginea ziehen bindegewebige Balken in das Innere des Schwellkörpers.
25. Diese Balken werden als Bindegewebstrabekel (Trabeculae) bezeichnet.
26. Die Trabekel enthalten Kollagenfasern, elastische Fasern und glatte Muskelzellen.
27. Zwischen den Balken liegen unregelmäßig geformte, miteinander verbundene Hohlräume.
28. Diese Hohlräume werden als Schwellräume oder Bluträume (Cavernae) bezeichnet.
29. Die Schwellräume sind innen mit einem einschichtigen Endothel ausgekleidet.
30. Im Ruhezustand sind die glatten Muskelzellen kontrahiert, sodass die Schwellräume relativ eng sind.
31. Bei der Erektion erschlafft die glatte Muskulatur, und die Schwellräume füllen sich mit einer großen Blutmenge.
32. Im Zentrum jedes Penisschwellkörpers verläuft eine tiefe Penisarterie (Arteria profunda penis).
33. Aus diesen Arterien entspringen gewundene Äste, die sogenannten Rankenarterien (Arteriae helicinae).
34. Die Rankenarterien münden direkt oder über kleinere Äste in die Schwellräume.
35. Bei der Erektion erweitern sie sich und steigern die arterielle Blutversorgung der Schwellkörper erheblich.
36. Die sich füllenden Bluträume drücken die kleinen Venen gegen die Innenseite der Tunica albuginea.
37. Die Kompression des venösen Abflusses vermindert das Ausströmen des Blutes aus den Schwellkörpern.
38. Die Zunahme des arteriellen Einstroms und die Abnahme des venösen Abstroms erzeugen gemeinsam die Erektion.
39. Dabei verlängern und verdicken sich die Penisschwellkörper und werden fest.
40. Der Harnröhrenschwellkörper beginnt in der Peniswurzel mit einer zwiebelförmigen Erweiterung.
41. Dieser erweiterte Abschnitt wird als Peniszwiebel (Bulbus penis) bezeichnet.
42. Die Peniszwiebel wird vom Bulbospongiosusmuskel (Musculus bulbospongiosus) bedeckt.
43. Der Harnröhrenschwellkörper umschließt auf seiner gesamten Länge den Penisteil der männlichen Harnröhre.
44. An seinem vorderen Ende erweitert sich der Harnröhrenschwellkörper und bildet die Eichel.
45. Die äußere Harnröhrenöffnung (Ostium urethrae externum) liegt an der Spitze der Eichel.
46. Die Tunica albuginea des Harnröhrenschwellkörpers ist dünner als die der paarigen Penisschwellkörper.
47. Dadurch wird der Harnröhrenschwellkörper bei der Erektion weniger hart.
48. Dieser Unterschied verhindert, dass die Harnröhre während der Erektion vollständig zusammengedrückt wird.
49. Die drei Schwellkörper werden gemeinsam von der tiefen Penisfaszie (Fascia penis profunda) umgeben und zusammengehalten.
50. Der Bau der Schwellkörper gewährleistet somit zugleich die Festigkeit des Penis und die Durchgängigkeit der Harnröhre.