8.4.3 – A vérkép és az immunválasz alapjai – Blutbild und Grundzüge der Immunantwort
1. A vérkép laboratóriumi vizsgálat, amely a vér sejtes alkotórészeinek számáról és tulajdonságairól ad tájékoztatást. – Das Blutbild ist eine Laboruntersuchung, die über Zahl und Eigenschaften der zellulären Blutbestandteile informiert.
2. A kis vérkép a vörösvértestek, a vérlemezkék és a fehérvérsejtek főbb adatait tartalmazza. – Das kleine Blutbild enthält die wichtigsten Werte der roten Blutkörperchen, der Blutplättchen und der weißen Blutkörperchen.
3. A fehérvérsejtek összesített számát teljes leukocitaszámnak nevezzük. – Die Gesamtzahl der weißen Blutkörperchen wird als Gesamtleukozytenzahl bezeichnet.
4. A minőségi vagy differenciált vérkép külön-külön is meghatározza a fehérvérsejtek típusait. – Das Differenzialblutbild bestimmt zusätzlich die einzelnen Typen der weißen Blutkörperchen.
5. Ebben megadják a neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták, valamint a limfociták és monociták arányát. – Darin werden die Anteile der neutrophilen, eosinophilen und basophilen Granulozyten sowie der Lymphozyten und Monozyten angegeben.
6. A százalékos arányok mellett az egyes sejttípusok abszolút száma is meghatározható. – Neben den prozentualen Anteilen kann auch die absolute Zahl der einzelnen Zelltypen bestimmt werden.
7. Az abszolút szám pontosabban mutatja meg, hogy egy sejttípus valóban felszaporodott vagy megfogyatkozott-e. – Die absolute Zahl zeigt genauer, ob ein Zelltyp tatsächlich vermehrt oder vermindert ist.
8. A normálértékek az életkortól, a vizsgálati módszertől és a laboratóriumtól függően eltérhetnek. – Die Normalwerte können je nach Alter, Untersuchungsmethode und Labor unterschiedlich sein.
9. A fehérvérsejtek számának emelkedését leukocitózisnak nevezzük. – Eine Erhöhung der Zahl weißer Blutkörperchen wird als Leukozytose bezeichnet.
10. A fehérvérsejtek számának csökkenése a leukopénia. – Eine Verminderung der Zahl weißer Blutkörperchen wird Leukopenie genannt.
11. A neutrofil granulociták felszaporodása gyakran heveny gyulladásos folyamatokhoz társul. – Eine Vermehrung neutrophiler Granulozyten tritt häufig zusammen mit akuten entzündlichen Vorgängen auf.
12. Az eozinofil sejtek aránya például allergiás reakciók vagy bizonyos élősködők jelenléte esetén emelkedhet. – Der Anteil eosinophiler Zellen kann beispielsweise bei allergischen Reaktionen oder beim Auftreten bestimmter Parasiten ansteigen.
13. A limfociták számának változása többek között különböző fertőzések során figyelhető meg. – Veränderungen der Lymphozytenzahl können unter anderem bei verschiedenen Infektionen beobachtet werden.
14. A vérkenet mikroszkópos vizsgálata a sejtek alakjáról, méretéről és festődéséről is információt ad. – Die mikroskopische Untersuchung des Blutausstrichs liefert auch Informationen über Form, Größe und Färbung der Zellen.
15. Ha a vérben a szokásosnál több fiatal neutrofil granulocita jelenik meg, balra tolódásról beszélünk. – Treten im Blut mehr junge neutrophile Granulozyten als gewöhnlich auf, spricht man von einer Linksverschiebung.
16. A vérkép eltérései önmagukban rendszerint nem jelentenek végleges diagnózist. – Abweichungen des Blutbildes stellen für sich allein gewöhnlich keine endgültige Diagnose dar.
17. Az immunválasz feladata az idegen anyagok, a kórokozók és a kórosan megváltozott sejtek felismerése. – Aufgabe der Immunantwort ist die Erkennung fremder Stoffe, von Krankheitserregern und krankhaft veränderten Zellen.
18. A szervezet védekezését veleszületett és szerzett immunvédelemre osztjuk. – Die Abwehr des Körpers wird in angeborene und erworbene Immunabwehr unterteilt.
19. A veleszületett védelem gyorsan működésbe lép, de nem egyetlen meghatározott kórokozóra irányul. – Die angeborene Abwehr wird rasch wirksam, richtet sich jedoch nicht gegen einen einzigen bestimmten Erreger.
20. Ehhez a rendszerhez tartoznak a külső gátak, a granulociták, a monociták, a makrofágok és a természetes ölősejtek. – Zu diesem System gehören die äußeren Barrieren, die Granulozyten, die Monozyten, die Makrophagen und die natürlichen Killerzellen.
21. A szerzett immunválasz meghatározott idegen szerkezeteket ismer fel. – Die erworbene Immunantwort erkennt bestimmte fremde Strukturen.
22. Az immunrendszer által felismerhető idegen vagy megváltozott szerkezetet antigénnek nevezzük. – Eine vom Immunsystem erkennbare fremde oder veränderte Struktur wird als Antigen bezeichnet.
23. Egyes falósejtek felveszik, feldolgozzák, majd a felszínükön bemutatják az antigéneket. – Bestimmte Fresszellen nehmen Antigene auf, verarbeiten sie und präsentieren sie anschließend auf ihrer Oberfläche.
24. Az antigénbemutató sejtek így megfelelő limfocitákat aktiválhatnak. – Antigenpräsentierende Zellen können auf diese Weise geeignete Lymphozyten aktivieren.
25. A B-limfocitákból kialakuló plazmasejtek ellenanyagokat termelnek. – Die aus B-Lymphozyten entstehenden Plasmazellen bilden Antikörper.
26. Az ellenanyagokkal közvetített védekezést humorális immunválasznak nevezzük. – Die durch Antikörper vermittelte Abwehr wird als humorale Immunantwort bezeichnet.
27. Az ölő T-limfociták közvetlenül megtámadhatják a fertőzött vagy kóros sejteket. – Zytotoxische T-Lymphozyten können infizierte oder krankhaft veränderte Zellen unmittelbar angreifen.
28. A T-limfociták által közvetített folyamatokat sejtes immunválasznak nevezzük. – Die durch T-Lymphozyten vermittelten Vorgänge werden als zelluläre Immunantwort bezeichnet.
29. Az első immunválasz után memóriasejtek maradhatnak vissza a szervezetben. – Nach einer ersten Immunantwort können Gedächtniszellen im Körper zurückbleiben.
30. Az elsődleges nyirokszervek közé a vörös csontvelő és a csecsemőmirigy tartozik. – Zu den primären lymphatischen Organen gehören das rote Knochenmark und der Thymus.
31. A csontvelő a vérsejtek képződésének helye, és emberben itt érnek a B-limfociták is. – Das Knochenmark ist der Ort der Blutzellbildung, und beim Menschen reifen hier auch die B-Lymphozyten.
32. A csecsemőmirigy biztosítja a T-limfociták éréséhez szükséges különleges szöveti környezetet. – Der Thymus stellt das besondere Gewebemilieu bereit, das für die Reifung der T-Lymphozyten erforderlich ist.
33. A másodlagos nyirokszervekben találkoznak az antigének az érett limfocitákkal. – In den sekundären lymphatischen Organen treffen Antigene auf reife Lymphozyten.
34. A nyirokcsomók a nyirkot, a lép a vért, a nyálkahártyához társult nyirokszövet pedig a testfelszínek felől érkező anyagokat ellenőrzi. – Die Lymphknoten überwachen die Lymphe, die Milz das Blut und das schleimhautassoziierte lymphatische Gewebe die von den Körperoberflächen kommenden Stoffe.
35. A nyirokszervek kéreg-, velő-, tüsző- és köteges szerkezete megfelelő találkozási helyeket alakít ki a védekező sejtek számára. – Der Aufbau der lymphatischen Organe aus Rinden-, Mark-, Follikel- und Strangbereichen schafft geeignete Begegnungsräume für die Abwehrzellen.
(aufklappen)magyar
1. A vérkép laboratóriumi vizsgálat, amely a vér sejtes alkotórészeinek számáról és tulajdonságairól ad tájékoztatást.
2. A kis vérkép a vörösvértestek, a vérlemezkék és a fehérvérsejtek főbb adatait tartalmazza.
3. A fehérvérsejtek összesített számát teljes leukocitaszámnak nevezzük.
4. A minőségi vagy differenciált vérkép külön-külön is meghatározza a fehérvérsejtek típusait.
5. Ebben megadják a neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták, valamint a limfociták és monociták arányát.
6. A százalékos arányok mellett az egyes sejttípusok abszolút száma is meghatározható.
7. Az abszolút szám pontosabban mutatja meg, hogy egy sejttípus valóban felszaporodott vagy megfogyatkozott-e.
8. A normálértékek az életkortól, a vizsgálati módszertől és a laboratóriumtól függően eltérhetnek.
9. A fehérvérsejtek számának emelkedését leukocitózisnak nevezzük.
10. A fehérvérsejtek számának csökkenése a leukopénia.
11. A neutrofil granulociták felszaporodása gyakran heveny gyulladásos folyamatokhoz társul.
12. Az eozinofil sejtek aránya például allergiás reakciók vagy bizonyos élősködők jelenléte esetén emelkedhet.
13. A limfociták számának változása többek között különböző fertőzések során figyelhető meg.
14. A vérkenet mikroszkópos vizsgálata a sejtek alakjáról, méretéről és festődéséről is információt ad.
15. Ha a vérben a szokásosnál több fiatal neutrofil granulocita jelenik meg, balra tolódásról beszélünk.
16. A vérkép eltérései önmagukban rendszerint nem jelentenek végleges diagnózist.
17. Az immunválasz feladata az idegen anyagok, a kórokozók és a kórosan megváltozott sejtek felismerése.
18. A szervezet védekezését veleszületett és szerzett immunvédelemre osztjuk.
19. A veleszületett védelem gyorsan működésbe lép, de nem egyetlen meghatározott kórokozóra irányul.
20. Ehhez a rendszerhez tartoznak a külső gátak, a granulociták, a monociták, a makrofágok és a természetes ölősejtek.
21. A szerzett immunválasz meghatározott idegen szerkezeteket ismer fel.
22. Az immunrendszer által felismerhető idegen vagy megváltozott szerkezetet antigénnek nevezzük.
23. Egyes falósejtek felveszik, feldolgozzák, majd a felszínükön bemutatják az antigéneket.
24. Az antigénbemutató sejtek így megfelelő limfocitákat aktiválhatnak.
25. A B-limfocitákból kialakuló plazmasejtek ellenanyagokat termelnek.
26. Az ellenanyagokkal közvetített védekezést humorális immunválasznak nevezzük.
27. Az ölő T-limfociták közvetlenül megtámadhatják a fertőzött vagy kóros sejteket.
28. A T-limfociták által közvetített folyamatokat sejtes immunválasznak nevezzük.
29. Az első immunválasz után memóriasejtek maradhatnak vissza a szervezetben.
30. Az elsődleges nyirokszervek közé a vörös csontvelő és a csecsemőmirigy tartozik.
31. A csontvelő a vérsejtek képződésének helye, és emberben itt érnek a B-limfociták is.
32. A csecsemőmirigy biztosítja a T-limfociták éréséhez szükséges különleges szöveti környezetet.
33. A másodlagos nyirokszervekben találkoznak az antigének az érett limfocitákkal.
34. A nyirokcsomók a nyirkot, a lép a vért, a nyálkahártyához társult nyirokszövet pedig a testfelszínek felől érkező anyagokat ellenőrzi.
35. A nyirokszervek kéreg-, velő-, tüsző- és köteges szerkezete megfelelő találkozási helyeket alakít ki a védekező sejtek számára.
(aufklappen)német
1. Das Blutbild ist eine Laboruntersuchung, die über Zahl und Eigenschaften der zellulären Blutbestandteile informiert.
2. Das kleine Blutbild enthält die wichtigsten Werte der roten Blutkörperchen, der Blutplättchen und der weißen Blutkörperchen.
3. Die Gesamtzahl der weißen Blutkörperchen wird als Gesamtleukozytenzahl bezeichnet.
4. Das Differenzialblutbild bestimmt zusätzlich die einzelnen Typen der weißen Blutkörperchen.
5. Darin werden die Anteile der neutrophilen, eosinophilen und basophilen Granulozyten sowie der Lymphozyten und Monozyten angegeben.
6. Neben den prozentualen Anteilen kann auch die absolute Zahl der einzelnen Zelltypen bestimmt werden.
7. Die absolute Zahl zeigt genauer, ob ein Zelltyp tatsächlich vermehrt oder vermindert ist.
8. Die Normalwerte können je nach Alter, Untersuchungsmethode und Labor unterschiedlich sein.
9. Eine Erhöhung der Zahl weißer Blutkörperchen wird als Leukozytose bezeichnet.
10. Eine Verminderung der Zahl weißer Blutkörperchen wird Leukopenie genannt.
11. Eine Vermehrung neutrophiler Granulozyten tritt häufig zusammen mit akuten entzündlichen Vorgängen auf.
12. Der Anteil eosinophiler Zellen kann beispielsweise bei allergischen Reaktionen oder beim Auftreten bestimmter Parasiten ansteigen.
13. Veränderungen der Lymphozytenzahl können unter anderem bei verschiedenen Infektionen beobachtet werden.
14. Die mikroskopische Untersuchung des Blutausstrichs liefert auch Informationen über Form, Größe und Färbung der Zellen.
15. Treten im Blut mehr junge neutrophile Granulozyten als gewöhnlich auf, spricht man von einer Linksverschiebung.
16. Abweichungen des Blutbildes stellen für sich allein gewöhnlich keine endgültige Diagnose dar.
17. Aufgabe der Immunantwort ist die Erkennung fremder Stoffe, von Krankheitserregern und krankhaft veränderten Zellen.
18. Die Abwehr des Körpers wird in angeborene und erworbene Immunabwehr unterteilt.
19. Die angeborene Abwehr wird rasch wirksam, richtet sich jedoch nicht gegen einen einzigen bestimmten Erreger.
20. Zu diesem System gehören die äußeren Barrieren, die Granulozyten, die Monozyten, die Makrophagen und die natürlichen Killerzellen.
21. Die erworbene Immunantwort erkennt bestimmte fremde Strukturen.
22. Eine vom Immunsystem erkennbare fremde oder veränderte Struktur wird als Antigen bezeichnet.
23. Bestimmte Fresszellen nehmen Antigene auf, verarbeiten sie und präsentieren sie anschließend auf ihrer Oberfläche.
24. Antigenpräsentierende Zellen können auf diese Weise geeignete Lymphozyten aktivieren.
25. Die aus B-Lymphozyten entstehenden Plasmazellen bilden Antikörper.
26. Die durch Antikörper vermittelte Abwehr wird als humorale Immunantwort bezeichnet.
27. Zytotoxische T-Lymphozyten können infizierte oder krankhaft veränderte Zellen unmittelbar angreifen.
28. Die durch T-Lymphozyten vermittelten Vorgänge werden als zelluläre Immunantwort bezeichnet.
29. Nach einer ersten Immunantwort können Gedächtniszellen im Körper zurückbleiben.
30. Zu den primären lymphatischen Organen gehören das rote Knochenmark und der Thymus.
31. Das Knochenmark ist der Ort der Blutzellbildung, und beim Menschen reifen hier auch die B-Lymphozyten.
32. Der Thymus stellt das besondere Gewebemilieu bereit, das für die Reifung der T-Lymphozyten erforderlich ist.
33. In den sekundären lymphatischen Organen treffen Antigene auf reife Lymphozyten.
34. Die Lymphknoten überwachen die Lymphe, die Milz das Blut und das schleimhautassoziierte lymphatische Gewebe die von den Körperoberflächen kommenden Stoffe.
35. Der Aufbau der lymphatischen Organe aus Rinden-, Mark-, Follikel- und Strangbereichen schafft geeignete Begegnungsräume für die Abwehrzellen.