8.4.2 – A nyiroksejtek és a falósejtek – Lymphozyten und Monozyten
1. A limfociták és a monociták sejtplazmájában fénymikroszkóppal nem láthatók jellegzetes specifikus szemcsék. – Im Zellplasma der Lymphozyten und Monozyten sind lichtmikroskopisch keine typischen spezifischen Granula erkennbar.
2. Emiatt ezeket a sejteket korábban összefoglalóan szemcse nélküli fehérvérsejteknek nevezték. – Deshalb wurden diese Zellen früher zusammenfassend als ungekörnte weiße Blutkörperchen bezeichnet.
3. A limfociták többsége kisméretű, kerek sejt. – Die meisten Lymphozyten sind kleine, rundliche Zellen.
4. A sejt nagy részét sötéten festődő, gömb alakú sejtmag tölti ki. – Ein großer Teil der Zelle wird von einem dunkel gefärbten, kugelförmigen Zellkern ausgefüllt.
5. A sejtmagot csak keskeny, világoskék sejtplazmaszegély veszi körül. – Der Zellkern ist nur von einem schmalen, hellblauen Plasmasaum umgeben.
6. A limfociták külső megjelenése hasonló lehet, működésük alapján azonban több csoportra oszlanak. – Lymphozyten können äußerlich ähnlich erscheinen, werden nach ihrer Funktion jedoch in mehrere Gruppen eingeteilt.
7. A három legfontosabb csoportot a B-limfociták, a T-limfociták és a természetes ölősejtek alkotják. – Die drei wichtigsten Gruppen bilden die B-Lymphozyten, die T-Lymphozyten und die natürlichen Killerzellen.
8. Valamennyi limfocita előalakja a vörös csontvelőben keletkezik. – Die Vorläufer aller Lymphozyten entstehen im roten Knochenmark.
9. Emberben a B-limfociták érése nagyrészt a csontvelőben történik. – Beim Menschen erfolgt die Reifung der B-Lymphozyten überwiegend im Knochenmark.
10. A T-limfociták előalakjai a csontvelőből a csecsemőmirigybe vándorolnak. – Die Vorläufer der T-Lymphozyten wandern aus dem Knochenmark in den Thymus.
11. A csecsemőmirigyben a T-sejtek érési és kiválasztási folyamatokon mennek keresztül. – Im Thymus durchlaufen die T-Zellen Reifungs- und Auswahlvorgänge.
12. Az aktivált B-limfociták egy része ellenanyag-termelő plazmasejtté alakul. – Ein Teil der aktivierten B-Lymphozyten entwickelt sich zu antikörperbildenden Plasmazellen.
13. Más B-limfociták hosszú életű memóriasejtekként maradnak fenn. – Andere B-Lymphozyten bleiben als langlebige Gedächtniszellen erhalten.
14. A T-limfociták között segítő, ölő és szabályozó működésű sejtek találhatók. – Unter den T-Lymphozyten finden sich Zellen mit helfender, abtötender und regulierender Funktion.
15. A természetes ölősejtek elsősorban kórosan megváltozott vagy fertőzött sejteket ismernek fel. – Natürliche Killerzellen erkennen vor allem krankhaft veränderte oder infizierte Zellen.
16. A limfociták folyamatosan közlekednek a vér, a nyirok és a nyirokszervek között. – Lymphozyten bewegen sich fortlaufend zwischen Blut, Lymphe und lymphatischen Organen.
17. Nagy számban találhatók a nyirokcsomókban, a lépben és a nyálkahártyák nyirokszövetében. – Sie kommen in großer Zahl in den Lymphknoten, in der Milz und im lymphatischen Gewebe der Schleimhäute vor.
18. A nyugalmi állapotú kis limfocita mikroszkóposan kevés sejtplazmát mutat. – Ein ruhender kleiner Lymphozyt zeigt mikroskopisch nur wenig Zellplasma.
19. Aktiválódáskor a limfocita megnagyobbodik, és fehérjetermelő sejtszervecskéi felszaporodnak. – Bei seiner Aktivierung vergrößert sich der Lymphozyt, und seine proteinbildenden Zellorganellen nehmen zu.
20. Az ilyen nagyobb, osztódásra kész sejtet limfoblasztnak nevezzük. – Eine solche größere, zur Teilung bereite Zelle wird als Lymphoblast bezeichnet.
21. A monociták a keringő vér legnagyobb fehérvérsejtjei. – Monozyten sind die größten weißen Blutkörperchen des zirkulierenden Blutes.
22. Sejtmagjuk gyakran vese, patkó vagy bab alakú. – Ihr Zellkern ist häufig nieren-, hufeisen- oder bohnenförmig.
23. Bőséges sejtplazmájuk szürkéskék színű, és finom azurofil szemcséket tartalmazhat. – Ihr reichliches Zellplasma ist graublau gefärbt und kann feine azurophile Granula enthalten.
24. A monociták általában csak rövid ideig tartózkodnak a vérkeringésben. – Monozyten halten sich gewöhnlich nur kurze Zeit im Blutkreislauf auf.
25. Ezután átlépnek az érfalon, és a különböző szövetekbe vándorolnak. – Anschließend durchqueren sie die Gefäßwand und wandern in die verschiedenen Gewebe ein.
26. A szövetekben a monociták nagy, mozgékony falósejtekké, úgynevezett makrofágokká alakulnak. – In den Geweben entwickeln sich Monozyten zu großen beweglichen Fresszellen, den sogenannten Makrophagen.
27. A makrofágok kórokozókat, elhalt sejteket és idegen részecskéket kebeleznek be. – Makrophagen nehmen Krankheitserreger, abgestorbene Zellen und fremde Partikel auf.
28. Egyes szövetekben a makrofágok sajátos alakot és külön elnevezést kapnak. – In manchen Geweben nehmen Makrophagen eine besondere Form an und erhalten eine eigene Bezeichnung.
29. Nagyméretű vagy nehezen lebontató anyagok körül több makrofág óriássejtté egyesülhet. – Um große oder schwer abbaubare Stoffe können sich mehrere Makrophagen zu einer Riesenzelle vereinigen.
30. A makrofágok a bekebelezett anyag egyes részeit a sejtfelszínükön is bemutathatják. – Makrophagen können Bestandteile des aufgenommenen Materials auch auf ihrer Zelloberfläche präsentieren.
31. Ez az antigénbemutatás kapcsolatot teremt a veleszületett és a szerzett immunvédelem között. – Diese Antigenpräsentation stellt eine Verbindung zwischen der angeborenen und der erworbenen Immunabwehr her.
32. A makrofágok olyan jelzőanyagokat is termelnek, amelyek más védekező sejteket mozgósítanak. – Makrophagen bilden außerdem Signalstoffe, die weitere Abwehrzellen mobilisieren.
33. A limfociták elsősorban meghatározott antigének felismerésére szakosodott sejtek. – Lymphozyten sind vor allem auf die Erkennung bestimmter Antigene spezialisierte Zellen.
34. A monociták és a makrofágok ezzel szemben széles körű bekebelező és eltakarító tevékenységet végeznek. – Monozyten und Makrophagen führen dagegen eine breit angelegte Aufnahme- und Reinigungsarbeit durch.
35. A két sejtcsoport együtt kapcsolja össze a vérkeringést a nyirokszervek és a szövetek védekező rendszerével. – Beide Zellgruppen verbinden gemeinsam den Blutkreislauf mit dem Abwehrsystem der lymphatischen Organe und der Gewebe.
(aufklappen)magyar
1. A limfociták és a monociták sejtplazmájában fénymikroszkóppal nem láthatók jellegzetes specifikus szemcsék.
2. Emiatt ezeket a sejteket korábban összefoglalóan szemcse nélküli fehérvérsejteknek nevezték.
3. A limfociták többsége kisméretű, kerek sejt.
4. A sejt nagy részét sötéten festődő, gömb alakú sejtmag tölti ki.
5. A sejtmagot csak keskeny, világoskék sejtplazmaszegély veszi körül.
6. A limfociták külső megjelenése hasonló lehet, működésük alapján azonban több csoportra oszlanak.
7. A három legfontosabb csoportot a B-limfociták, a T-limfociták és a természetes ölősejtek alkotják.
8. Valamennyi limfocita előalakja a vörös csontvelőben keletkezik.
9. Emberben a B-limfociták érése nagyrészt a csontvelőben történik.
10. A T-limfociták előalakjai a csontvelőből a csecsemőmirigybe vándorolnak.
11. A csecsemőmirigyben a T-sejtek érési és kiválasztási folyamatokon mennek keresztül.
12. Az aktivált B-limfociták egy része ellenanyag-termelő plazmasejtté alakul.
13. Más B-limfociták hosszú életű memóriasejtekként maradnak fenn.
14. A T-limfociták között segítő, ölő és szabályozó működésű sejtek találhatók.
15. A természetes ölősejtek elsősorban kórosan megváltozott vagy fertőzött sejteket ismernek fel.
16. A limfociták folyamatosan közlekednek a vér, a nyirok és a nyirokszervek között.
17. Nagy számban találhatók a nyirokcsomókban, a lépben és a nyálkahártyák nyirokszövetében.
18. A nyugalmi állapotú kis limfocita mikroszkóposan kevés sejtplazmát mutat.
19. Aktiválódáskor a limfocita megnagyobbodik, és fehérjetermelő sejtszervecskéi felszaporodnak.
20. Az ilyen nagyobb, osztódásra kész sejtet limfoblasztnak nevezzük.
21. A monociták a keringő vér legnagyobb fehérvérsejtjei.
22. Sejtmagjuk gyakran vese, patkó vagy bab alakú.
23. Bőséges sejtplazmájuk szürkéskék színű, és finom azurofil szemcséket tartalmazhat.
24. A monociták általában csak rövid ideig tartózkodnak a vérkeringésben.
25. Ezután átlépnek az érfalon, és a különböző szövetekbe vándorolnak.
26. A szövetekben a monociták nagy, mozgékony falósejtekké, úgynevezett makrofágokká alakulnak.
27. A makrofágok kórokozókat, elhalt sejteket és idegen részecskéket kebeleznek be.
28. Egyes szövetekben a makrofágok sajátos alakot és külön elnevezést kapnak.
29. Nagyméretű vagy nehezen lebontató anyagok körül több makrofág óriássejtté egyesülhet.
30. A makrofágok a bekebelezett anyag egyes részeit a sejtfelszínükön is bemutathatják.
31. Ez az antigénbemutatás kapcsolatot teremt a veleszületett és a szerzett immunvédelem között.
32. A makrofágok olyan jelzőanyagokat is termelnek, amelyek más védekező sejteket mozgósítanak.
33. A limfociták elsősorban meghatározott antigének felismerésére szakosodott sejtek.
34. A monociták és a makrofágok ezzel szemben széles körű bekebelező és eltakarító tevékenységet végeznek.
35. A két sejtcsoport együtt kapcsolja össze a vérkeringést a nyirokszervek és a szövetek védekező rendszerével.
(aufklappen)német
1. Im Zellplasma der Lymphozyten und Monozyten sind lichtmikroskopisch keine typischen spezifischen Granula erkennbar.
2. Deshalb wurden diese Zellen früher zusammenfassend als ungekörnte weiße Blutkörperchen bezeichnet.
3. Die meisten Lymphozyten sind kleine, rundliche Zellen.
4. Ein großer Teil der Zelle wird von einem dunkel gefärbten, kugelförmigen Zellkern ausgefüllt.
5. Der Zellkern ist nur von einem schmalen, hellblauen Plasmasaum umgeben.
6. Lymphozyten können äußerlich ähnlich erscheinen, werden nach ihrer Funktion jedoch in mehrere Gruppen eingeteilt.
7. Die drei wichtigsten Gruppen bilden die B-Lymphozyten, die T-Lymphozyten und die natürlichen Killerzellen.
8. Die Vorläufer aller Lymphozyten entstehen im roten Knochenmark.
9. Beim Menschen erfolgt die Reifung der B-Lymphozyten überwiegend im Knochenmark.
10. Die Vorläufer der T-Lymphozyten wandern aus dem Knochenmark in den Thymus.
11. Im Thymus durchlaufen die T-Zellen Reifungs- und Auswahlvorgänge.
12. Ein Teil der aktivierten B-Lymphozyten entwickelt sich zu antikörperbildenden Plasmazellen.
13. Andere B-Lymphozyten bleiben als langlebige Gedächtniszellen erhalten.
14. Unter den T-Lymphozyten finden sich Zellen mit helfender, abtötender und regulierender Funktion.
15. Natürliche Killerzellen erkennen vor allem krankhaft veränderte oder infizierte Zellen.
16. Lymphozyten bewegen sich fortlaufend zwischen Blut, Lymphe und lymphatischen Organen.
17. Sie kommen in großer Zahl in den Lymphknoten, in der Milz und im lymphatischen Gewebe der Schleimhäute vor.
18. Ein ruhender kleiner Lymphozyt zeigt mikroskopisch nur wenig Zellplasma.
19. Bei seiner Aktivierung vergrößert sich der Lymphozyt, und seine proteinbildenden Zellorganellen nehmen zu.
20. Eine solche größere, zur Teilung bereite Zelle wird als Lymphoblast bezeichnet.
21. Monozyten sind die größten weißen Blutkörperchen des zirkulierenden Blutes.
22. Ihr Zellkern ist häufig nieren-, hufeisen- oder bohnenförmig.
23. Ihr reichliches Zellplasma ist graublau gefärbt und kann feine azurophile Granula enthalten.
24. Monozyten halten sich gewöhnlich nur kurze Zeit im Blutkreislauf auf.
25. Anschließend durchqueren sie die Gefäßwand und wandern in die verschiedenen Gewebe ein.
26. In den Geweben entwickeln sich Monozyten zu großen beweglichen Fresszellen, den sogenannten Makrophagen.
27. Makrophagen nehmen Krankheitserreger, abgestorbene Zellen und fremde Partikel auf.
28. In manchen Geweben nehmen Makrophagen eine besondere Form an und erhalten eine eigene Bezeichnung.
29. Um große oder schwer abbaubare Stoffe können sich mehrere Makrophagen zu einer Riesenzelle vereinigen.
30. Makrophagen können Bestandteile des aufgenommenen Materials auch auf ihrer Zelloberfläche präsentieren.
31. Diese Antigenpräsentation stellt eine Verbindung zwischen der angeborenen und der erworbenen Immunabwehr her.
32. Makrophagen bilden außerdem Signalstoffe, die weitere Abwehrzellen mobilisieren.
33. Lymphozyten sind vor allem auf die Erkennung bestimmter Antigene spezialisierte Zellen.
34. Monozyten und Makrophagen führen dagegen eine breit angelegte Aufnahme- und Reinigungsarbeit durch.
35. Beide Zellgruppen verbinden gemeinsam den Blutkreislauf mit dem Abwehrsystem der lymphatischen Organe und der Gewebe.