1-1-3 Geschichte Ungarns lang

1. A kőkorszakot a Kárpát-medencében egy olyan korszak követte, amelyet egy új anyagról neveztek el: a bronzkorszak.

2. A kettő közötti átmenetet egy átmeneti szakasz képezi, amelyet rézkorszaknak vagy rézkőkorszaknak neveznek.

3. Szakmai elnevezése chalkolitikum vagy eneolitikum.

4. Ebben az időszakban az ember először tanulta meg egy fém, nevezetesen a réz feldolgozását.

5. A réz egy viszonylag puha fém, amelyet hidegen kalapálni és tűzben olvasztani lehet.

6. A fém kinyerését az ércből olvasztásnak nevezik.

7. Az olvasztás során az ércet olyan erősen felhevíti, hogy a tiszta fém elválik a kőzettől.

8. A rézből kezdetben ékszereket, apró eszközöket és egyszerű baltákat készítettek.

9. Sok szerszámhoz azonban a tiszta réz túl puha volt, mert meggörbült és gyorsan elkopott.

10. A döntő jelentőségű találmány ezért a bronz volt.

11. A bronz egy ötvözet, vagyis két fém keveréke.

12. Akkor keletkezik, ha a rézet kis mennyiségű ónnal együtt megolvasztják.

13. Az így kapott anyag lényegesen keményebb és ellenállóbb, mint a tiszta réz.

14. A bronzból immár éles, tartós szerszámokat, fegyvereket és ékszereket lehetett készíteni.

15. Az egész korszakot erről az új anyagról nevezték el.

16. A Kárpát-medencében a bronzkor körülbelül i. e. 2800-ban kezdődött.

17. Körülbelül másfél évezredig tartott, és i. e. 800 körül ért véget.

18. A kutatások ezt a korszakot korai, középső és késői szakaszokra osztják.

19. Ebben a korszakban a Kárpát-medence Európa egyik legjelentősebb fémtermelő régiója volt.

20. Ennek egyik oka a környező hegyvidékek rézérc-gazdagsága volt.

21. Főként a Kárpátok és a Balkán hegyei szolgáltatták a szükséges nyersanyagokat.

22. Az ón viszont ritka volt a Kárpát-medencében, ezért nagy távolságokról kellett beszerezni.

23. Így a bronzgyártás nagy távolságokon átívelő cserekereskedelemtől függött.

24. A fémmegmunkálás igényes mesterség volt, amely különleges ismereteket igényelt.

25. Aki ércet olvasztott, bronzot öntött és fémet megmunkált, ritka és értékes képességgel rendelkezett.

26. Így jött létre a fémművesek új, nagy tiszteletnek örvendő szakmája.

27. A bronz tárgyakat általában öntéssel állították elő.

28. Ennek során a folyékony fémet egy előre kialakított üreges formába, az úgynevezett öntőformába öntötték.

29. Lehűlés után olyan munkadarabot kaptak, amelyet még kovácsolni, csiszolni és polírozni lehetett.

30. Különösen művészi technika volt az elvesztett formás öntés.

31. Ennek során először viaszból készítettek egy modellt, majd agyaggal burkolták be.

32. A hevítés során a viasz kiolvadt, és a fém kitöltötte a felszabadult üreget.

33. Az agyagburkolatot ezután össze kellett törni, ezért beszélünk elvesztett formáról.

34. Ez a technika finoman kidolgozott és művészien díszített tárgyak készítését tette lehetővé.

35. A fémművesség mindössze egy része volt a sokrétű kézműves termelésnek.

36. A fazekasság, a szövés, a famegmunkálás és az ékszerkészítés is tovább virágzott.

37. A bronzkori kerámiákat gyakran gondosan formázták, és bevésett vagy ráragasztott mintákkal díszítették.

38. A gyapjúból és növényi rostokból az emberek egyszerű szövőszékeken szőttek textíliákat.

39. A csontok, az agancsok és a kő továbbra is alapanyagként szolgáltak, de háttérbe szorultak a fém mögött.

40. Összességében a bronzkorban érezhetően nőtt a kézműves szakosodás.

41. Egyre több ember szentelte magát egy-egy kézműves mesterségnek, ahelyett, hogy saját maga termelte volna meg az élelmét.

42. Ezeket a kézműveseket a parasztoknak kellett élelmiszerrel ellátniuk.

43. Cserébe ők termékeiket a közösségnek szállították.

44. Így alakult ki a kölcsönös függőség és ellátás sűrű hálózata.

45. A kereskedelem a bronzkorban eddig ismeretlen jelentőségre tett szert.

46. Mivel a réz és az ón nem mindenhol fordult elő, a nyersanyagok cseréje egyszerűen elengedhetetlen volt.

47. A Kárpát-medence közlekedési szempontból kedvező helyen, nagy európai kereskedelmi útvonalak metszéspontjában feküdt.

48. A Duna, a Tisza és mellékfolyóik természetes közlekedési artériákként szolgáltak.

49. Ezeken keresztül jutottak el a nyersanyagok, a készáruk és az ötletek nagy távolságokra.

50. Észak-Európából borostyánt hoztak be a Kárpát-medencébe.

51. A borostyán megkövesedett fa gyanta, és értékes ékszeranyagként számított.

52. Az útvonalat, amelyen a Balti-tengertől dél felé vándorolt, Borostyánútnak nevezik.

53. Az arany és a só is a bronzkor legkeresettebb kereskedelmi árui közé tartozott.

54. A só elengedhetetlen volt az élelmiszerek tartósításához, és a Kárpátok sótelepeiből származott.

55. Az árukkal együtt terjedtek a technikák, a divatirányzatok és a hiedelmek is.

56. Így a Kárpátok medencéje szoros kapcsolatban állt Európa nagy részével.

57. A növekvő gazdagsággal együtt nőtt az igény az értéktárgyak biztonságos őrzésére is.

58. A bronzkorban ezért egyre gyakrabban bukkantak fel az úgynevezett kincsleletek vagy letéti leletek.

59. A kincslelet több fémtárgy gyűjteménye, amelyeket együtt ástak el a földbe.

60. Az ilyen kincsleletek gyakran tartalmaznak baltákat, ékszereket, fegyvereket vagy törött bronzdarabokat.

61. Az ilyen kincsek elásásának okairól a kutatók a mai napig sem értenek egyet.

62. Egyes kincsetárakat valószínűleg veszély esetén rejtettek el, és a tulajdonos soha többé nem ásta ki őket.

63. Másokat talán vallási áldozati ajándékként helyeztek el a földbe az istenek számára.

64. Megint mások talán egy kézműves vagy kereskedő anyagkészletét képezték.

65. Akárhogy is legyen, a kincsetárak a bronzkor kutatásának legfontosabb forrásai közé tartoznak.

66. A növekvő jólét nem oszlott meg egyenletesen az emberek között.

67. Aki uralta a fémeket, a kereskedelmet vagy a termékeny földeket, az gazdagságot és hatalmat halmozhatott fel.

68. Így mélyültek azok a különbségek, amelyek már a kőkorszak végén is láthatóvá váltak.

69. A bronzkori társadalom egyre inkább különböző rétegekre tagolódott.

70. Ezt a magasabb és alacsonyabb rangok közötti felosztást társadalmi rétegződésnek nevezzük.

71. A csúcson feltehetően egy kis felső réteg állt, amely hatalmas családokból állt.

72. Ide tartoztak valószínűleg a vezetők, a harcosok és a befolyásos kézművesek vagy kereskedők.

73. A lakosság túlnyomó többségét azonban továbbra is a parasztok alkották.

74. Egy ember társadalmi helyzete különösen jól megmutatkozott a sírjában.

75. A bronzkorban két temetkezési forma létezett, amelyek régiótól és korszaktól függően változtak.

76. Az elsőben a halottat teljes testében temették el, amit testtemetésnek neveznek.

77. A másodiknál a holttestet elégették, amit hamvasztásos temetésnek neveznek.

78. A hamvasztásos temetés során összegyűjtötték az elégetett csontmaradványokat, és azokat egy agyagedényben helyezték el.

79. Az ilyen, a hamvakat tartalmazó edényt urnának nevezik.

80. Az urnákat nagy, közösségi temetőkben helyezték el.

81. A gazdagon felszerelt sírok bronzfegyvereket, értékes ékszereket és finoman kidolgozott edényeket tartalmaztak.

82. A szegényebb sírok viszont csak kevés vagy egyáltalán semmilyen sírmellékletet nem tartalmaztak.

83. Ebből az ellentétből a kutatók a bronzkori társadalmi egyenlőtlenségeket következtetik ki.

84. A gazdagsággal azonban nőtt a rablások és konfliktusok veszélye is.

85. Akinek élelmiszer-készletei, állatai és fémkészletei voltak, annak meg is kellett védenie ezeket a javakat.

86. Ezért a bronzkorban a települések megerősítése jelentősen megnőtt jelentőségre tett szert.

87. Számos települést árokokkal, földsáncokkal és fa palánkokkal védtek.

88. Erődített dombtelepülések jöttek létre olyan, jól védhető helyeken, mint a dombok és a magaslatok.

89. A bronzkori telleket, azaz a mesterséges települési dombokat is gyakran erődítették.

90. Az ilyen telltelepüléseket gyakran évszázadokon át lakták, és környezetük központját képezték.

91. A magyar bronzkori jelentős erődített település a Tószeg nevű lelőhely.

92. Tószeg a Tisza partján fekszik, és a Kárpát-medence egyik legjobban kutatott telljének számít.

93. E domb rétegei a település hosszú történetét tárják elénk, akár egy könyv lapjai.

94. A Füzesabony lelethely is nevet adott egy egész régészeti kultúrának.

95. A Füzesabony-kultúra Kelet-Magyarország középső bronzkori kultúrái közé tartozik.

96. Az erődítmények azt mutatják, hogy a fegyveres összecsapások a bronzkori élet részét képezték.

97. Maguk a fegyverek is tanúsítják a háború növekvő jelentőségét.

98. A bronzkorban kifejezetten a harcra készített fegyverek jelentek meg, mint például a kardok, a tőrök és a lándzsacsúcsok.

99. A kard tisztán háborús fegyver volt, és sem vadászatra, sem munkavégzésre nem volt alkalmas.

100. Megjelenése elárulja, hogy a háború a társadalom szerves részévé vált.

101. Ugyanakkor egy értékes bronzfegyver viselője rangjának és tekintélyének jelképe volt.

102. A harcosok ezért feltehetően a felső rétegben egy tekintélyes csoportot alkottak.

103. A felszereléshez a fegyverek mellett védőfelszerelések is tartoztak, például bronz sisakok és pajzsok.

104. A bronzkor egyik fontos vívmánya a szekér használata volt.

105. A kerekes szekér jelentősen megkönnyítette a rakományok és az emberek szállítását.

106. A ló is egyre nagyobb jelentőségre tett szert vontató- és lovaglóállatként.

107. A harci szekerek és a lovasság később a háborúban a harci erőt sokszorosára növelte.

108. A bronzkor egyben a gazdag vallási elképzelések korszaka is volt.

109. Művészetük visszatérő motívuma a nap.

110. Sok minden arra utal, hogy a napot isteni erőként tisztelték.

111. A művészetben gyakran megjelennek a madarak is, különösen a vízimadár képe.

112. Ilyen szimbólumok díszítették az edényeket, ékszereket és egyéb fémtárgyakat.

113. A vallási szertartások feltehetően folyók, mocsarak és a táj különleges helyszínein zajlottak.

114. Ott értékes tárgyakat helyeztek el áldozati ajándékként.

115. Ez egy lehetséges magyarázat a számos kincslelet egy részére.

116. A bronzkor nem volt nyugodt, állandó korszak, hanem a folyamatos változás jellemezte.

117. Az évszázadok során különböző régészeti kultúrák váltották egymást.

118. A korai bronzkorban olyan kultúrák, mint a Nagyrév-kultúra, határozták meg a Kárpát-medence képét.

119. A középső bronzkorban a Vatya-kultúra és a már említett Füzesabony-kultúra követte őket.

120. A Vatya-kultúra a központi síkságon található, erősen megerősített településeiről ismert.

121. Ezek a kultúrák kerámiájukban, temetkezési szokásaikban és fémtárgyaik formájában különböztek egymástól.

122. A késő bronzkorban mélyreható változások mentek végbe az egész Kárpát-medencében.

123. Ebben a szakaszban terjedt el az úgynevezett urnamezős kultúra.

124. Nevét feltűnő temetkezési szokásainak köszönheti.

125. Jellegzetességei a számtalan urnával teli nagy temetőmezők voltak.

126. A hamvasztás lett ekkor a halottak eltemetésének uralkodó formája.

127. Az urnamezős kultúra Közép-Európa nagy részét elfoglalta, beleértve a Kárpát-medencét is.

128. A késő bronzkor egyben a zavargások és a népvándorlások korszaka is volt.

129. A védelmi építményeket bővítették, és egyes helyeken a tűzrétegek a pusztításról tanúskodnak.

130. Az ilyen leletek nagyobb konfliktusokra és vándorlásokra utalnak.

131. Minden zűrzavar ellenére a Kárpát-medence sűrűn lakott és gazdaságilag virágzó térség maradt.

132. A bronzkor vége felé már a következő anyagváltás jelei mutatkoztak.

133. Az emberek fokozatosan megtanulták megmunkálni egy új, keményebb fémet: a vasat.

134. A vasérc sokkal gyakrabban fordult elő, mint a bronz előállításához szükséges ritka ón.

135. A vas elterjedésével a bronzkor átment a vaskorba.

136. A bronz azonban nem tűnt el, hanem továbbra is az ékszerek és edények előnyben részesített anyaga maradt.

137. Visszatekintve a bronzkor a Kárpát-medencében a döntő irányváltások korszaka volt.

138. A fémművesség magasan specializált és tekintélyes szakmává fejlődött.

139. A távkereskedelem összekötötte a régiót a kontinens nagy részével.

140. A társadalom egyértelműen különböző társadalmi rétegekre tagolódott.

141. Az erődített települések, a fegyverek és a harcosok azt mutatják, hogy a konfliktusok és a védekezés a mindennapi élet részét képezték.

142. A gazdag és szegény sírok tanúskodnak az emberek közötti növekvő egyenlőtlenségről.

143. Így a bronzkor olyan struktúrákat hozott létre, amelyeket a következő vaskorban tovább bővítettek.

144. Ez a korszak összekötő láncszemként szolgál a neolitikum paraszti világa és az ókori népek között.

145. A vaskor kezdetével végül olyan népek léptek a történelem színterére, akiknek a nevei fennmaradtak.

146. A kelták előtt, akik később meghatározó szerepet játszottak a Kárpát-medencében, itt éltek a bronzkori és a korai vaskori kultúrák képviselői.

147. Nyomuk az egész magyar őskor és kora történelem alapvető részét képezi.

1. Auf die Jungsteinzeit folgte im Karpatenbecken eine Epoche, die nach einem neuen Werkstoff heißt: die Bronzezeit.

2. Den Übergang zwischen beiden bildet eine Zwischenstufe, die man Kupferzeit oder Kupfersteinzeit nennt.

3. Ihr Fachbegriff lautet Chalkolithikum oder Äneolithikum.

4. In dieser Zeit lernte der Mensch erstmals, ein Metall zu verarbeiten, nämlich das Kupfer.

5. Kupfer ist ein vergleichsweise weiches Metall, das sich kalt hämmern und im Feuer schmelzen lässt.

6. Die Gewinnung von Metall aus Erzgestein bezeichnet man als Verhüttung.

7. Beim Verhütten wird das Erz so stark erhitzt, dass sich das reine Metall vom Gestein löst.

8. Aus Kupfer fertigte man zunächst Schmuck, kleine Geräte und einfache Beile.

9. Für viele Werkzeuge aber war reines Kupfer zu weich, denn es verbog sich und nutzte sich rasch ab.

10. Die entscheidende Erfindung war daher die Bronze.

11. Bronze ist eine Legierung, also eine Mischung zweier Metalle.

12. Sie entsteht, wenn man Kupfer mit einem kleinen Anteil Zinn zusammenschmilzt.

13. Das Ergebnis ist deutlich härter und widerstandsfähiger als reines Kupfer.

14. Aus Bronze ließen sich nun scharfe, haltbare Werkzeuge, Waffen und Schmuckstücke fertigen.

15. Nach diesem neuen Werkstoff ist die ganze Epoche benannt.

16. Im Karpatenbecken begann die Bronzezeit etwa um 2800 vor Christus.

17. Sie währte rund anderthalb Jahrtausende und endete um 800 vor Christus.

18. Die Forschung gliedert sie in eine frühe, eine mittlere und eine späte Phase.

19. In dieser Epoche zählte das Karpatenbecken zu den bedeutendsten Metallregionen Europas.

20. Ein Grund dafür war der Reichtum der umliegenden Gebirge an Kupfererz.

21. Vor allem die Karpaten und die Gebirge des Balkans lieferten die nötigen Rohstoffe.

22. Zinn dagegen war im Karpatenbecken selten und musste über weite Strecken herbeigeschafft werden.

23. Damit hing die Herstellung von Bronze von einem Austausch über große Entfernungen ab.

24. Die Verarbeitung von Metall war eine anspruchsvolle Kunst, die besonderes Wissen verlangte.

25. Wer Erz verhütten, Bronze gießen und Metall bearbeiten konnte, besaß eine seltene und wertvolle Fähigkeit.

26. So entstand mit dem Metallhandwerker ein neuer, hoch angesehener Berufsstand.

27. Bronzene Gegenstände wurden in der Regel im Gussverfahren hergestellt.

28. Dabei goss man das flüssige Metall in eine vorgeformte Hohlform, die sogenannte Gussform.

29. Nach dem Erkalten erhielt man ein Werkstück, das sich noch schmieden, schleifen und polieren ließ.

30. Eine besonders kunstvolle Technik war der Guss mit der verlorenen Form.

31. Dabei fertigte man zunächst ein Modell aus Wachs und ummantelte es mit Ton.

32. Beim Erhitzen schmolz das Wachs heraus, und das Metall füllte den frei gewordenen Hohlraum.

33. Die Tonhülle musste anschließend zerschlagen werden, weshalb man von einer verlorenen Form spricht.

34. Diese Technik erlaubte fein gearbeitete und kunstvoll verzierte Gegenstände.

35. Das Metallhandwerk war dabei nur ein Teil einer vielfältigen handwerklichen Produktion.

36. Auch Töpferei, Weberei, Holzbearbeitung und die Herstellung von Schmuck blühten weiter.

37. Die Keramik der Bronzezeit war oft sorgfältig geformt und mit eingeritzten oder aufgesetzten Mustern geschmückt.

38. Aus Wolle und Pflanzenfasern webten die Menschen Textilien auf einfachen Webstühlen.

39. Knochen, Geweih und Stein dienten weiterhin als Werkstoffe, traten aber hinter das Metall zurück.

40. Insgesamt nahm die handwerkliche Spezialisierung in der Bronzezeit spürbar zu.

41. Immer mehr Menschen widmeten sich einem Handwerk, statt selbst Nahrung anzubauen.

42. Diese Handwerker mussten von den Bauern mit Lebensmitteln versorgt werden.

43. Im Gegenzug lieferten sie ihre Erzeugnisse an die Gemeinschaft.

44. So entstand ein dichtes Netz gegenseitiger Abhängigkeit und Versorgung.

45. Der Handel gewann in der Bronzezeit eine bis dahin unbekannte Bedeutung.

46. Da Kupfer und Zinn nicht überall vorkamen, war der Austausch von Rohstoffen schlicht unentbehrlich.

47. Das Karpatenbecken lag verkehrsgünstig im Schnittpunkt großer europäischer Handelswege.

48. Die Donau, die Theiß und ihre Nebenflüsse dienten dabei als natürliche Verkehrsadern.

49. Über sie gelangten Rohstoffe, fertige Waren und Ideen über weite Entfernungen.

50. Aus dem Norden Europas wurde Bernstein ins Karpatenbecken eingeführt.

51. Bernstein ist versteinertes Baumharz und galt als kostbarer Schmuckstoff.

52. Die Route, auf der er von der Ostsee nach Süden wanderte, nennt man die Bernsteinstraße.

53. Auch Gold und Salz zählten zu den begehrten Handelsgütern der Bronzezeit.

54. Salz war zum Haltbarmachen von Nahrung unentbehrlich und stammte aus den Salzlagern der Karpaten.

55. Mit den Waren wanderten auch Techniken, Moden und Glaubensvorstellungen.

56. So war das Karpatenbecken eng mit weiten Teilen Europas verflochten.

57. Mit dem wachsenden Reichtum wuchs das Bedürfnis, Wertgegenstände sicher zu verwahren.

58. In der Bronzezeit häufen sich daher die sogenannten Hortfunde oder Depotfunde.

59. Ein Hortfund ist eine Ansammlung mehrerer Metallgegenstände, die gemeinsam im Boden vergraben wurden.

60. Solche Horte enthalten oft Beile, Schmuck, Waffen oder zerbrochene Bronzestücke.

61. Über die Gründe für das Vergraben solcher Schätze ist sich die Forschung bis heute nicht einig.

62. Manche Horte wurden wohl in Gefahr versteckt und vom Besitzer nie wieder geborgen.

63. Andere könnten als religiöse Opfergaben für die Götter in den Boden gelegt worden sein.

64. Wieder andere dienten vielleicht als Materialvorrat eines Handwerkers oder Händlers.

65. So oder so gehören Hortfunde zu den wichtigsten Quellen für die Erforschung der Bronzezeit.

66. Der wachsende Wohlstand verteilte sich nicht gleichmäßig auf alle Menschen.

67. Wer Metall, Handel oder fruchtbares Land kontrollierte, konnte Reichtum und Macht anhäufen.

68. So vertieften sich die Unterschiede, die schon am Ende der Jungsteinzeit sichtbar geworden waren.

69. Die Gesellschaft der Bronzezeit gliederte sich zunehmend in verschiedene Schichten.

70. Diese Aufteilung in höhere und niedrigere Ränge bezeichnet man als soziale Schichtung.

71. An der Spitze stand vermutlich eine kleine Oberschicht aus mächtigen Familien.

72. Zu ihr zählten wohl Anführer, Krieger und einflussreiche Handwerker oder Händler.

73. Den weitaus größten Teil der Bevölkerung aber bildeten weiterhin die Bauern.

74. Die soziale Stellung eines Menschen zeigte sich besonders deutlich noch in seinem Grab.

75. Die Bronzezeit kannte zwei Bestattungsformen, die je nach Region und Zeit wechselten.

76. In der ersten wurde der Tote als ganzer Körper beigesetzt, was man Körperbestattung nennt.

77. In der zweiten wurde der Leichnam verbrannt, was man als Brandbestattung bezeichnet.

78. Bei der Brandbestattung sammelte man die verbrannten Knochenreste und barg sie in einem Tongefäß.

79. Ein solches Gefäß zur Aufnahme des Leichenbrands heißt Urne.

80. Die Urnen wurden auf großen, gemeinschaftlichen Gräberfeldern beigesetzt.

81. Reich ausgestattete Gräber enthielten Bronzewaffen, kostbaren Schmuck und fein gearbeitete Gefäße.

82. Ärmere Gräber dagegen enthielten nur wenige oder gar keine Beigaben.

83. Aus diesem Gegensatz liest die Forschung die soziale Ungleichheit der Bronzezeit ab.

84. Mit dem Reichtum aber wuchs auch die Gefahr von Überfällen und Konflikten.

85. Wer Vorräte, Vieh und Metall besaß, musste diesen Besitz auch verteidigen.

86. Daher gewann die Befestigung der Siedlungen in der Bronzezeit erheblich an Gewicht.

87. Viele Siedlungen schützte man nun mit Gräben, Erdwällen und Holzpalisaden.

88. Befestigte Höhensiedlungen entstanden an gut zu verteidigenden Lagen wie Hügeln und Anhöhen.

89. Auch die bronzezeitlichen Tells, die künstlichen Siedlungshügel, wurden häufig befestigt.

90. Solche Tellsiedlungen waren oft über Jahrhunderte bewohnt und bildeten die Mittelpunkte ihrer Umgebung.

91. Eine bedeutende befestigte Siedlung der ungarischen Bronzezeit ist der Fundort Tószeg.

92. Tószeg liegt an der Theiß und gilt als einer der am besten erforschten Tells des Karpatenbeckens.

93. Die Schichten dieses Hügels lassen die lange Abfolge der Besiedlung wie die Seiten eines Buches erkennen.

94. Auch der Fundort Füzesabony hat einer ganzen archäologischen Kultur seinen Namen gegeben.

95. Die Füzesabony-Kultur zählt zu den bekannten Kulturen der mittleren Bronzezeit im Osten Ungarns.

96. Die Befestigungen zeigen, dass bewaffnete Auseinandersetzungen zum Leben der Bronzezeit gehörten.

97. Auch die Waffen selbst belegen die wachsende Bedeutung des Krieges.

98. In der Bronzezeit entstanden eigens für den Kampf gefertigte Waffen wie Schwerter, Dolche und Lanzenspitzen.

99. Das Schwert war eine reine Kriegswaffe und taugte weder zur Jagd noch zur Arbeit.

100. Sein Auftreten verrät, dass der Krieg zu einem festen Bestandteil der Gesellschaft geworden war.

101. Zugleich war eine kostbare Bronzewaffe ein Zeichen für Rang und Ansehen ihres Trägers.

102. Krieger bildeten daher vermutlich eine angesehene Gruppe innerhalb der Oberschicht.

103. Zur Ausrüstung gehörten neben Waffen auch Schutzstücke wie Helme und Schilde aus Bronze.

104. Eine wichtige Errungenschaft der Bronzezeit war die Nutzung des Wagens.

105. Der Wagen mit Rädern erleichterte den Transport von Lasten und Menschen erheblich.

106. Auch das Pferd gewann als Zug- und Reittier zunehmend an Bedeutung.

107. Streitwagen und Reiterei sollten in späterer Zeit die Schlagkraft im Krieg vervielfachen.

108. Die Bronzezeit war zugleich eine Epoche reicher religiöser Vorstellungen.

109. Ein wiederkehrendes Motiv ihrer Kunst ist die Sonne.

110. Vieles deutet darauf hin, dass die Sonne als göttliche Macht verehrt wurde.

111. Häufig erscheinen in der Kunst auch Vögel und besonders das Bild des Wasservogels.

112. Solche Sinnbilder schmückten Gefäße, Schmuckstücke und andere Metallgegenstände.

113. Religiöse Handlungen fanden vermutlich an Flüssen, Mooren und besonderen Orten der Landschaft statt.

114. Dort legte man wertvolle Gegenstände als Opfergaben nieder.

115. Dies ist eine mögliche Erklärung für einen Teil der zahlreichen Hortfunde.

116. Die Bronzezeit war keine ruhige, gleichbleibende Epoche, sondern von ständigem Wandel geprägt.

117. Im Lauf der Jahrhunderte lösten verschiedene archäologische Kulturen einander ab.

118. In der frühen Bronzezeit prägten Kulturen wie die Nagyrév-Kultur das Bild des Karpatenbeckens.

119. In der mittleren Bronzezeit folgten die Vatya-Kultur und die bereits genannte Füzesabony-Kultur.

120. Die Vatya-Kultur ist für ihre stark befestigten Siedlungen in der zentralen Tiefebene bekannt.

121. Diese Kulturen unterschieden sich in ihrer Keramik, ihren Bestattungssitten und ihren Metallformen.

122. In der späten Bronzezeit kam es zu tiefgreifenden Veränderungen im gesamten Karpatenbecken.

123. In dieser Phase breitete sich die sogenannte Urnenfelderkultur aus.

124. Ihren Namen verdankt sie ihrer auffälligen Bestattungssitte.

125. Kennzeichnend für sie waren die großen Gräberfelder mit zahllosen Urnen.

126. Die Brandbestattung wurde nun zur vorherrschenden Form, die Toten zu bergen.

127. Die Urnenfelderkultur erfasste weite Teile Mitteleuropas, darunter auch das Karpatenbecken.

128. Die späte Bronzezeit war zugleich eine Zeit der Unruhe und der Bevölkerungsbewegungen.

129. Befestigungen wurden ausgebaut, und an manchen Orten zeugen Brandschichten von Zerstörung.

130. Solche Befunde deuten auf größere Konflikte und Wanderungen hin.

131. Trotz aller Unruhe blieb das Karpatenbecken ein dicht besiedelter und wirtschaftlich reger Raum.

132. Gegen Ende der Bronzezeit kündigte sich bereits der nächste Werkstoffwechsel an.

133. Allmählich lernten die Menschen, ein neues und härteres Metall zu bändigen: das Eisen.

134. Eisenerz kam weit häufiger vor als das seltene Zinn, das für Bronze nötig war.

135. Mit der Verbreitung des Eisens ging die Bronzezeit in die Eisenzeit über.

136. Bronze verschwand dabei nicht, sondern blieb der bevorzugte Stoff für Schmuck und Gefäße.

137. Rückblickend war die Bronzezeit eine Epoche entscheidender Weichenstellungen im Karpatenbecken.

138. Das Metallhandwerk entwickelte sich zu einem hoch spezialisierten und angesehenen Beruf.

139. Der Fernhandel verband die Region mit weiten Teilen des Kontinents.

140. Die Gesellschaft gliederte sich deutlich in unterschiedliche soziale Schichten.

141. Befestigte Siedlungen, Waffen und Krieger zeigen, dass Konflikt und Verteidigung zum Alltag gehörten.

142. Reiche und arme Gräber belegen die wachsende Ungleichheit zwischen den Menschen.

143. Damit schuf die Bronzezeit Strukturen, die in der folgenden Eisenzeit weiter ausgebaut wurden.

144. Sie bildet ein Bindeglied zwischen der bäuerlichen Welt der Jungsteinzeit und den Völkern der Antike.

145. Mit dem Beginn der Eisenzeit traten schließlich Völker ins Licht der Geschichte, deren Namen überliefert sind.

146. Vor den Kelten, die später das Karpatenbecken prägen sollten, lebten hier die Träger der Bronze- und frühen Eisenzeitkulturen.

147. Ihre Spuren bilden eine wesentliche Grundlage der gesamten Vor- und Frühgeschichte Ungarns.