11.3.2 A távoli kanyarulatos csatorna és a gyűjtőcsatorna – Distaler Tubulus und Sammelrohr
1. A Henle-kacs vastag felszálló szárának folytatásaként a távoli csatorna visszatér a vesekéregbe, ahol előbb egyenes, majd kanyarulatos lefutást vesz fel. – Als Fortsetzung des dicken aufsteigenden Schenkels der Henle-Schleife kehrt der distale Tubulus in die Nierenrinde zurück, wo er zunächst gerade und anschließend gewunden verläuft.
2. Lefutása során a csatorna megközelíti annak a vesetestecskének az érpólusát, amelyből a hozzá tartozó nefron tubulusrendszere kiindult. – In seinem Verlauf nähert sich der Tubulus dem Gefäßpol jenes Nierenkörperchens, aus dem das zugehörige Tubulussystem des Nephrons hervorgegangen ist.
3. Az érpólussal érintkező falszakaszon sűrűn elhelyezkedő, magasabb hámsejtek alkotják a sűrű foltot, amely a csatornafolyadék nátrium-klorid-tartalmát érzékeli. – Im Wandabschnitt, der den Gefäßpol berührt, bilden dicht stehende, höhere Epithelzellen die Macula densa, welche den Natriumchloridgehalt der Tubulusflüssigkeit erfasst.
4. A sűrű folt a bevezető arteriola renintermelő szemcsés sejtjeivel és az extraglomeruláris mezangiális sejtekkel együtt képezi a juxtaglomeruláris készüléket. – Die Macula densa bildet gemeinsam mit den reninproduzierenden granulierten Zellen der zuführenden Arteriole und den extraglomerulären Mesangiumzellen den juxtaglomerulären Apparat.
5. Mivel ez a sejtcsoport a szűrlet összetételét az arteriolák működésével kapcsolja össze, részt vesz a glomeruláris szűrés és a vérnyomás szabályozásában. – Indem diese Zellgruppe die Zusammensetzung des Filtrats mit der Tätigkeit der Arteriolen verknüpft, beteiligt sie sich an der Regulation der glomerulären Filtration und des Blutdrucks.
6. Szövettanilag a távoli csatornát egyrétegű köbhám béleli, amelynek sejtjei alacsonyabbak, és jóval kevesebb mikrobolyhot viselnek, mint a közeli csatorna sejtjei. – Histologisch ist der distale Tubulus mit einem einschichtigen kubischen Epithel ausgekleidet, dessen Zellen niedriger sind und wesentlich weniger Mikrovilli tragen als diejenigen des proximalen Tubulus.
7. A kefeszegély hiánya miatt a csatorna ürege metszetben tágabbnak és szabályosabbnak látszik, miközben a sejthatárok viszonylag jól felismerhetők. – Wegen des fehlenden Bürstensaums erscheint das Tubuluslumen im Schnitt weiter und regelmäßiger, während die Zellgrenzen vergleichsweise deutlich erkennbar sind.
8. A bazális membránredők között elhelyezkedő számos mitokondrium biztosítja azokat az energiaigényes iontranszportokat, amelyek a szűrlet további módosításához szükségesek. – Zahlreiche Mitochondrien zwischen den basalen Membraneinfaltungen liefern die Energie für jene anspruchsvollen Ionentransporte, die zur weiteren Veränderung des Filtrats erforderlich sind.
9. Kezdeti szakaszán a távoli csatorna nátrium- és kloridionokat szív vissza, víz számára azonban csaknem átjárhatatlan marad. – In seinem anfänglichen Abschnitt resorbiert der distale Tubulus Natrium- und Chloridionen, bleibt für Wasser jedoch nahezu undurchlässig.
10. Ennek következtében a csatornafolyadék tovább hígul, miközben az ionok az interstitiumon keresztül visszakerülnek a kéreg hajszálérhálózatába. – Dadurch wird die Tubulusflüssigkeit weiter verdünnt, während die Ionen über das Interstitium in das Kapillarnetz der Rinde zurückgelangen.
11. A nátrium-klorid felvétele főként egy elektroneutrális nátrium-klorid-kotranszporter közvetítésével történik, amely a sejtek üreg felőli membránjában helyezkedik el. – Die Aufnahme von Natriumchlorid erfolgt überwiegend über einen elektroneutralen Natriumchlorid-Kotransporter, der in der dem Lumen zugewandten Zellmembran liegt.
12. Jelentős szerepet játszik ez a szakasz a kalcium visszaszívásában is, amelyet a mellékpajzsmirigyhormon a szervezet szükségleteihez igazít. – Dieser Abschnitt spielt außerdem eine bedeutende Rolle bei der Kalziumresorption, die durch das Parathormon an den Bedarf des Organismus angepasst wird.
13. Ugyancsak a távoli csatornában történik a magnézium szabályozott visszavételének számottevő része, ezért működészavara komoly elektroliteltérésekhez vezethet. – Ebenso erfolgt im distalen Tubulus ein wesentlicher Teil der regulierten Magnesiumrückresorption, weshalb seine Funktionsstörung erhebliche Elektrolytverschiebungen verursachen kann.
14. A kanyarulatos szakasz vége fokozatosan az összekötő csatornába megy át, amely szerkezetileg és működésileg már a gyűjtőcsatorna-rendszerhez közelít. – Das Ende des gewundenen Abschnitts geht allmählich in den Verbindungstubulus über, der sich strukturell und funktionell bereits dem Sammelrohrsystem annähert.
15. Ettől a területtől kezdve az aldoszteron fokozza a nátrium visszaszívását, miközben elősegíti a kálium csatornaüregbe történő kiválasztását. – Von diesem Bereich an steigert Aldosteron die Natriumresorption und fördert gleichzeitig die Abgabe von Kalium in das Tubuluslumen.
16. A káliumelválasztás mértékét nemcsak az aldoszteron, hanem a distalis szakaszhoz érkező nátriummennyiség és a csatornafolyadék áramlási sebessége is befolyásolja. – Das Ausmaß der Kaliumsekretion wird nicht nur durch Aldosteron, sondern auch durch die distal ankommende Natriummenge und die Strömungsgeschwindigkeit der Tubulusflüssigkeit beeinflusst.
17. Az összekötő csatornák több nefron folyadékát fogadják be, majd a kéreg velősugaraiban futó kérgi gyűjtőcsatornákba egyesülnek. – Die Verbindungstubuli nehmen die Flüssigkeit mehrerer Nephrone auf und vereinigen sich anschließend zu kortikalen Sammelrohren, die in den Markstrahlen der Rinde verlaufen.
18. Bár a gyűjtőcsatornák működésileg szorosan kapcsolódnak a nefronokhoz, fejlődéstanilag a húgyvezetékbimbó elágazásaiból, nem pedig a nefrontelepből származnak. – Obwohl die Sammelrohre funktionell eng mit den Nephronen verbunden sind, entstehen sie entwicklungsgeschichtlich aus den Verzweigungen der Ureterknospe und nicht aus der Nephronanlage.
19. A kéregből a velőállomány felé haladva a kérgi gyűjtőcsatornák külső, majd belső velőállományi gyűjtőcsatornákban folytatódnak. – Von der Rinde zum Mark hin setzen sich die kortikalen Sammelrohre zunächst als äußere und anschließend als innere medulläre Sammelrohre fort.
20. Egyre nagyobb csatornákba egyesülve végül papilláris vezetékeket alkotnak, amelyek a veseszemölcs csúcsán nyílnak a kis vesekelyhekbe. – Indem sie sich zu zunehmend größeren Kanälen vereinigen, bilden sie schließlich Papillengänge, die an der Spitze der Nierenpapille in die kleinen Nierenkelche münden.
21. Hámjuk a kéregben többnyire egyrétegű köbhám, a papillák felé azonban fokozatosan magasabbá válik, és végül hengerhám jellegét ölti. – Ihr Epithel besteht in der Rinde überwiegend aus einschichtigem kubischem Epithel, wird zur Papille hin jedoch zunehmend höher und nimmt schließlich einen zylindrischen Charakter an.
22. Fénymikroszkópos metszeten a gyűjtőcsatornák szabályos üregükről, világos sejtjeikről és különösen élesen kirajzolódó sejthatáraikról ismerhetők fel. – Im lichtmikroskopischen Schnitt sind die Sammelrohre an ihrem regelmäßigen Lumen, den hellen Zellen und den besonders deutlich hervortretenden Zellgrenzen zu erkennen.
23. A kérgi és külső velőállományi szakaszokon két alapvető sejttípus, a fősejt és a közbeiktatott sejt különíthető el. – In den kortikalen und äußeren medullären Abschnitten lassen sich zwei grundlegende Zelltypen unterscheiden, die Hauptzellen und die Schaltzellen.
24. A világosabb fősejtek nátriumot és vizet szívnak vissza, ugyanakkor káliumot választanak ki, ezért a folyadék- és elektrolit-háztartás finom szabályozásának központi elemei. – Die helleren Hauptzellen resorbieren Natrium und Wasser und sezernieren zugleich Kalium, weshalb sie zentrale Elemente der Feinregulation des Flüssigkeits- und Elektrolythaushalts darstellen.
25. Aldoszteron hatására megnő a fősejtek üreg felőli nátriumcsatornáinak és bazolaterális nátrium-kálium-pumpáinak működése, ami fokozza a nátrium visszatartását. – Unter dem Einfluss von Aldosteron nimmt die Aktivität der luminalen Natriumkanäle und der basolateralen Natrium-Kalium-Pumpen der Hauptzellen zu, wodurch Natrium verstärkt zurückgehalten wird.
26. A vízáteresztő képességet ezzel szemben elsősorban az antidiuretikus hormon szabályozza, amely a fősejtek üreg felőli membránjába vízcsatornákat építtet be. – Die Wasserpermeabilität wird dagegen vor allem durch das antidiuretische Hormon reguliert, das den Einbau von Wasserkanälen in die luminale Membran der Hauptzellen bewirkt.
27. Amikor kevés antidiuretikus hormon van jelen, a gyűjtőcsatorna víz számára alig átjárható, ezért nagyobb mennyiségű híg vizelet ürül. – Bei geringer Konzentration des antidiuretischen Hormons ist das Sammelrohr für Wasser kaum durchlässig, sodass eine größere Menge verdünnten Harns ausgeschieden wird.
28. Magas hormonszint mellett viszont a víz az ozmotikusan tömény velőállomány felé áramlik, aminek következtében a vizelet térfogata csökken, koncentrációja pedig emelkedik. – Bei hohem Hormonspiegel strömt Wasser dagegen in Richtung des osmotisch konzentrierten Nierenmarks, wodurch das Harnvolumen sinkt und die Harnkonzentration zunimmt.
29. A velőállomány nagy ozmotikus koncentrációját a Henle-kacs ellenáramú rendszere, a hosszú egyenes erek sajátos véráramlása és a karbamid körforgása együttesen tartja fenn. – Die hohe osmotische Konzentration des Nierenmarks wird gemeinsam durch das Gegenstromsystem der Henle-Schleife, die besondere Durchblutung der langen geraden Gefäße und den Harnstoffkreislauf aufrechterhalten.
30. Különösen a belső velőállomány gyűjtőcsatornáiban fokozza az antidiuretikus hormon a karbamid áteresztését, amely tovább erősíti a velő ozmotikus gradiensét. – Besonders in den Sammelrohren des inneren Nierenmarks erhöht das antidiuretische Hormon die Harnstoffpermeabilität, wodurch der osmotische Gradient des Marks weiter verstärkt wird.
31. A sötétebb közbeiktatott sejtek számos mitokondriumot tartalmaznak, és a hidrogénionok, valamint a hidrogén-karbonát irányított mozgatásával szabályozzák a sav-bázis-egyensúlyt. – Die dunkleren Schaltzellen enthalten zahlreiche Mitochondrien und regulieren durch den gerichteten Transport von Wasserstoffionen und Hydrogencarbonat den Säure-Basen-Haushalt.
32. Savas terheléskor az alfa típusú közbeiktatott sejtek hidrogénionokat választanak ki a vizeletbe, miközben hidrogén-karbonátot juttatnak vissza a vérbe. – Bei einer Säurebelastung sezernieren die Schaltzellen vom Alphatyp Wasserstoffionen in den Harn und geben gleichzeitig Hydrogencarbonat an das Blut zurück.
33. Lúgos állapotban a béta típusú közbeiktatott sejtek ellenkező irányú transzportot végeznek, így hidrogén-karbonátot ürítenek, és hozzájárulnak a vér kémhatásának helyreállításához. – Bei einer alkalischen Stoffwechsellage führen die Schaltzellen vom Betatyp den Transport in entgegengesetzter Richtung aus, scheiden Hydrogencarbonat aus und tragen zur Normalisierung des Blut-pH-Werts bei.
34. Noha a távoli csatornába már csak a glomerulárisan kiszűrt folyadék kis hányada jut el, az itt végzett módosítások döntően meghatározzák a végleges vizelet összetételét. – Obwohl nur noch ein kleiner Anteil der glomerulär filtrierten Flüssigkeit den distalen Tubulus erreicht, bestimmen die dort vorgenommenen Veränderungen entscheidend die Zusammensetzung des endgültigen Harns.
35. A távoli csatorna és a gyűjtőcsatorna összehangolt működése teszi lehetővé, hogy a vese a nátrium-, kálium-, víz- és sav-bázis-háztartást az aktuális szükségletekhez igazítsa. – Das koordinierte Zusammenwirken von distalem Tubulus und Sammelrohr ermöglicht es der Niere, den Natrium-, Kalium-, Wasser- und Säure-Basen-Haushalt an den jeweiligen Bedarf anzupassen.
(aufklappen)magyar
1. A Henle-kacs vastag felszálló szárának folytatásaként a távoli csatorna visszatér a vesekéregbe, ahol előbb egyenes, majd kanyarulatos lefutást vesz fel.
2. Lefutása során a csatorna megközelíti annak a vesetestecskének az érpólusát, amelyből a hozzá tartozó nefron tubulusrendszere kiindult.
3. Az érpólussal érintkező falszakaszon sűrűn elhelyezkedő, magasabb hámsejtek alkotják a sűrű foltot, amely a csatornafolyadék nátrium-klorid-tartalmát érzékeli.
4. A sűrű folt a bevezető arteriola renintermelő szemcsés sejtjeivel és az extraglomeruláris mezangiális sejtekkel együtt képezi a juxtaglomeruláris készüléket.
5. Mivel ez a sejtcsoport a szűrlet összetételét az arteriolák működésével kapcsolja össze, részt vesz a glomeruláris szűrés és a vérnyomás szabályozásában.
6. Szövettanilag a távoli csatornát egyrétegű köbhám béleli, amelynek sejtjei alacsonyabbak, és jóval kevesebb mikrobolyhot viselnek, mint a közeli csatorna sejtjei.
7. A kefeszegély hiánya miatt a csatorna ürege metszetben tágabbnak és szabályosabbnak látszik, miközben a sejthatárok viszonylag jól felismerhetők.
8. A bazális membránredők között elhelyezkedő számos mitokondrium biztosítja azokat az energiaigényes iontranszportokat, amelyek a szűrlet további módosításához szükségesek.
9. Kezdeti szakaszán a távoli csatorna nátrium- és kloridionokat szív vissza, víz számára azonban csaknem átjárhatatlan marad.
10. Ennek következtében a csatornafolyadék tovább hígul, miközben az ionok az interstitiumon keresztül visszakerülnek a kéreg hajszálérhálózatába.
11. A nátrium-klorid felvétele főként egy elektroneutrális nátrium-klorid-kotranszporter közvetítésével történik, amely a sejtek üreg felőli membránjában helyezkedik el.
12. Jelentős szerepet játszik ez a szakasz a kalcium visszaszívásában is, amelyet a mellékpajzsmirigyhormon a szervezet szükségleteihez igazít.
13. Ugyancsak a távoli csatornában történik a magnézium szabályozott visszavételének számottevő része, ezért működészavara komoly elektroliteltérésekhez vezethet.
14. A kanyarulatos szakasz vége fokozatosan az összekötő csatornába megy át, amely szerkezetileg és működésileg már a gyűjtőcsatorna-rendszerhez közelít.
15. Ettől a területtől kezdve az aldoszteron fokozza a nátrium visszaszívását, miközben elősegíti a kálium csatornaüregbe történő kiválasztását.
16. A káliumelválasztás mértékét nemcsak az aldoszteron, hanem a distalis szakaszhoz érkező nátriummennyiség és a csatornafolyadék áramlási sebessége is befolyásolja.
17. Az összekötő csatornák több nefron folyadékát fogadják be, majd a kéreg velősugaraiban futó kérgi gyűjtőcsatornákba egyesülnek.
18. Bár a gyűjtőcsatornák működésileg szorosan kapcsolódnak a nefronokhoz, fejlődéstanilag a húgyvezetékbimbó elágazásaiból, nem pedig a nefrontelepből származnak.
19. A kéregből a velőállomány felé haladva a kérgi gyűjtőcsatornák külső, majd belső velőállományi gyűjtőcsatornákban folytatódnak.
20. Egyre nagyobb csatornákba egyesülve végül papilláris vezetékeket alkotnak, amelyek a veseszemölcs csúcsán nyílnak a kis vesekelyhekbe.
21. Hámjuk a kéregben többnyire egyrétegű köbhám, a papillák felé azonban fokozatosan magasabbá válik, és végül hengerhám jellegét ölti.
22. Fénymikroszkópos metszeten a gyűjtőcsatornák szabályos üregükről, világos sejtjeikről és különösen élesen kirajzolódó sejthatáraikról ismerhetők fel.
23. A kérgi és külső velőállományi szakaszokon két alapvető sejttípus, a fősejt és a közbeiktatott sejt különíthető el.
24. A világosabb fősejtek nátriumot és vizet szívnak vissza, ugyanakkor káliumot választanak ki, ezért a folyadék- és elektrolit-háztartás finom szabályozásának központi elemei.
25. Aldoszteron hatására megnő a fősejtek üreg felőli nátriumcsatornáinak és bazolaterális nátrium-kálium-pumpáinak működése, ami fokozza a nátrium visszatartását.
26. A vízáteresztő képességet ezzel szemben elsősorban az antidiuretikus hormon szabályozza, amely a fősejtek üreg felőli membránjába vízcsatornákat építtet be.
27. Amikor kevés antidiuretikus hormon van jelen, a gyűjtőcsatorna víz számára alig átjárható, ezért nagyobb mennyiségű híg vizelet ürül.
28. Magas hormonszint mellett viszont a víz az ozmotikusan tömény velőállomány felé áramlik, aminek következtében a vizelet térfogata csökken, koncentrációja pedig emelkedik.
29. A velőállomány nagy ozmotikus koncentrációját a Henle-kacs ellenáramú rendszere, a hosszú egyenes erek sajátos véráramlása és a karbamid körforgása együttesen tartja fenn.
30. Különösen a belső velőállomány gyűjtőcsatornáiban fokozza az antidiuretikus hormon a karbamid áteresztését, amely tovább erősíti a velő ozmotikus gradiensét.
31. A sötétebb közbeiktatott sejtek számos mitokondriumot tartalmaznak, és a hidrogénionok, valamint a hidrogén-karbonát irányított mozgatásával szabályozzák a sav-bázis-egyensúlyt.
32. Savas terheléskor az alfa típusú közbeiktatott sejtek hidrogénionokat választanak ki a vizeletbe, miközben hidrogén-karbonátot juttatnak vissza a vérbe.
33. Lúgos állapotban a béta típusú közbeiktatott sejtek ellenkező irányú transzportot végeznek, így hidrogén-karbonátot ürítenek, és hozzájárulnak a vér kémhatásának helyreállításához.
34. Noha a távoli csatornába már csak a glomerulárisan kiszűrt folyadék kis hányada jut el, az itt végzett módosítások döntően meghatározzák a végleges vizelet összetételét.
35. A távoli csatorna és a gyűjtőcsatorna összehangolt működése teszi lehetővé, hogy a vese a nátrium-, kálium-, víz- és sav-bázis-háztartást az aktuális szükségletekhez igazítsa.
(aufklappen)német
1. Als Fortsetzung des dicken aufsteigenden Schenkels der Henle-Schleife kehrt der distale Tubulus in die Nierenrinde zurück, wo er zunächst gerade und anschließend gewunden verläuft.
2. In seinem Verlauf nähert sich der Tubulus dem Gefäßpol jenes Nierenkörperchens, aus dem das zugehörige Tubulussystem des Nephrons hervorgegangen ist.
3. Im Wandabschnitt, der den Gefäßpol berührt, bilden dicht stehende, höhere Epithelzellen die Macula densa, welche den Natriumchloridgehalt der Tubulusflüssigkeit erfasst.
4. Die Macula densa bildet gemeinsam mit den reninproduzierenden granulierten Zellen der zuführenden Arteriole und den extraglomerulären Mesangiumzellen den juxtaglomerulären Apparat.
5. Indem diese Zellgruppe die Zusammensetzung des Filtrats mit der Tätigkeit der Arteriolen verknüpft, beteiligt sie sich an der Regulation der glomerulären Filtration und des Blutdrucks.
6. Histologisch ist der distale Tubulus mit einem einschichtigen kubischen Epithel ausgekleidet, dessen Zellen niedriger sind und wesentlich weniger Mikrovilli tragen als diejenigen des proximalen Tubulus.
7. Wegen des fehlenden Bürstensaums erscheint das Tubuluslumen im Schnitt weiter und regelmäßiger, während die Zellgrenzen vergleichsweise deutlich erkennbar sind.
8. Zahlreiche Mitochondrien zwischen den basalen Membraneinfaltungen liefern die Energie für jene anspruchsvollen Ionentransporte, die zur weiteren Veränderung des Filtrats erforderlich sind.
9. In seinem anfänglichen Abschnitt resorbiert der distale Tubulus Natrium- und Chloridionen, bleibt für Wasser jedoch nahezu undurchlässig.
10. Dadurch wird die Tubulusflüssigkeit weiter verdünnt, während die Ionen über das Interstitium in das Kapillarnetz der Rinde zurückgelangen.
11. Die Aufnahme von Natriumchlorid erfolgt überwiegend über einen elektroneutralen Natriumchlorid-Kotransporter, der in der dem Lumen zugewandten Zellmembran liegt.
12. Dieser Abschnitt spielt außerdem eine bedeutende Rolle bei der Kalziumresorption, die durch das Parathormon an den Bedarf des Organismus angepasst wird.
13. Ebenso erfolgt im distalen Tubulus ein wesentlicher Teil der regulierten Magnesiumrückresorption, weshalb seine Funktionsstörung erhebliche Elektrolytverschiebungen verursachen kann.
14. Das Ende des gewundenen Abschnitts geht allmählich in den Verbindungstubulus über, der sich strukturell und funktionell bereits dem Sammelrohrsystem annähert.
15. Von diesem Bereich an steigert Aldosteron die Natriumresorption und fördert gleichzeitig die Abgabe von Kalium in das Tubuluslumen.
16. Das Ausmaß der Kaliumsekretion wird nicht nur durch Aldosteron, sondern auch durch die distal ankommende Natriummenge und die Strömungsgeschwindigkeit der Tubulusflüssigkeit beeinflusst.
17. Die Verbindungstubuli nehmen die Flüssigkeit mehrerer Nephrone auf und vereinigen sich anschließend zu kortikalen Sammelrohren, die in den Markstrahlen der Rinde verlaufen.
18. Obwohl die Sammelrohre funktionell eng mit den Nephronen verbunden sind, entstehen sie entwicklungsgeschichtlich aus den Verzweigungen der Ureterknospe und nicht aus der Nephronanlage.
19. Von der Rinde zum Mark hin setzen sich die kortikalen Sammelrohre zunächst als äußere und anschließend als innere medulläre Sammelrohre fort.
20. Indem sie sich zu zunehmend größeren Kanälen vereinigen, bilden sie schließlich Papillengänge, die an der Spitze der Nierenpapille in die kleinen Nierenkelche münden.
21. Ihr Epithel besteht in der Rinde überwiegend aus einschichtigem kubischem Epithel, wird zur Papille hin jedoch zunehmend höher und nimmt schließlich einen zylindrischen Charakter an.
22. Im lichtmikroskopischen Schnitt sind die Sammelrohre an ihrem regelmäßigen Lumen, den hellen Zellen und den besonders deutlich hervortretenden Zellgrenzen zu erkennen.
23. In den kortikalen und äußeren medullären Abschnitten lassen sich zwei grundlegende Zelltypen unterscheiden, die Hauptzellen und die Schaltzellen.
24. Die helleren Hauptzellen resorbieren Natrium und Wasser und sezernieren zugleich Kalium, weshalb sie zentrale Elemente der Feinregulation des Flüssigkeits- und Elektrolythaushalts darstellen.
25. Unter dem Einfluss von Aldosteron nimmt die Aktivität der luminalen Natriumkanäle und der basolateralen Natrium-Kalium-Pumpen der Hauptzellen zu, wodurch Natrium verstärkt zurückgehalten wird.
26. Die Wasserpermeabilität wird dagegen vor allem durch das antidiuretische Hormon reguliert, das den Einbau von Wasserkanälen in die luminale Membran der Hauptzellen bewirkt.
27. Bei geringer Konzentration des antidiuretischen Hormons ist das Sammelrohr für Wasser kaum durchlässig, sodass eine größere Menge verdünnten Harns ausgeschieden wird.
28. Bei hohem Hormonspiegel strömt Wasser dagegen in Richtung des osmotisch konzentrierten Nierenmarks, wodurch das Harnvolumen sinkt und die Harnkonzentration zunimmt.
29. Die hohe osmotische Konzentration des Nierenmarks wird gemeinsam durch das Gegenstromsystem der Henle-Schleife, die besondere Durchblutung der langen geraden Gefäße und den Harnstoffkreislauf aufrechterhalten.
30. Besonders in den Sammelrohren des inneren Nierenmarks erhöht das antidiuretische Hormon die Harnstoffpermeabilität, wodurch der osmotische Gradient des Marks weiter verstärkt wird.
31. Die dunkleren Schaltzellen enthalten zahlreiche Mitochondrien und regulieren durch den gerichteten Transport von Wasserstoffionen und Hydrogencarbonat den Säure-Basen-Haushalt.
32. Bei einer Säurebelastung sezernieren die Schaltzellen vom Alphatyp Wasserstoffionen in den Harn und geben gleichzeitig Hydrogencarbonat an das Blut zurück.
33. Bei einer alkalischen Stoffwechsellage führen die Schaltzellen vom Betatyp den Transport in entgegengesetzter Richtung aus, scheiden Hydrogencarbonat aus und tragen zur Normalisierung des Blut-pH-Werts bei.
34. Obwohl nur noch ein kleiner Anteil der glomerulär filtrierten Flüssigkeit den distalen Tubulus erreicht, bestimmen die dort vorgenommenen Veränderungen entscheidend die Zusammensetzung des endgültigen Harns.
35. Das koordinierte Zusammenwirken von distalem Tubulus und Sammelrohr ermöglicht es der Niere, den Natrium-, Kalium-, Wasser- und Säure-Basen-Haushalt an den jeweiligen Bedarf anzupassen.