11.2.1 A vese külső alakja, a kapu és a vesekapu képletei – Äußere Form, Hilum und die Strukturen der Nierenpforte
1. A here külső burkai és belső kötőszövetes váza egységes rendszert alkotnak, amely védi a szervet, miközben rendezett teret biztosít az ondócsatornácskáknak. – Die äußeren Hüllen und das innere Bindegewebsgerüst des Hodens bilden ein einheitliches System, das das Organ schützt und zugleich die Samenkanälchen räumlich ordnet.
2. A herezacskóban elhelyezkedő, tojásdad alakú herét több, egymásra rétegződő burok veszi körül, amelyek részben a hasfal rétegeiből származnak. – Der im Hodensack liegende, eiförmige Hoden wird von mehreren übereinanderliegenden Hüllen umgeben, die teilweise aus den Schichten der Bauchwand hervorgegangen sind.
3. Mivel a here fejlődése során a hasüregből a herezacskóba száll le, útja közben maga előtt tolja és magával viszi a hasfal egyes rétegeit. – Da der Hoden während seiner Entwicklung aus der Bauchhöhle in den Hodensack hinabsteigt, schiebt er einzelne BauchWandschichten vor sich her und nimmt sie mit.
4. Legkívül a vékony, erősebben pigmentált herezacskóbőr található, amely szőrtüszőket, faggyúmirigyeket és érzőidegvégződéseket tartalmaz. – Ganz außen liegt die dünne, stärker pigmentierte Hodensackhaut, die Haarfollikel, Talgdrüsen und sensible Nervenendigungen enthält.
5. Közvetlenül a bőr alatt helyezkedik el a tunica dartos, amely zsírszövetben szegény kötőszövetből és hálózatosan elrendeződő simaizomsejtekből épül fel. – Unmittelbar unter der Haut befindet sich die Tunica dartos, die aus fettarmem Bindegewebe und netzartig angeordneten glatten Muskelzellen aufgebaut ist.
6. A következő réteg, a fascia spermatica externa, a külső ferde hasizom ínlemezének folytatásaként veszi körül a herét és az ondózsinórt. – Die folgende Schicht, die Fascia spermatica externa, umgibt als Fortsetzung der Aponeurose des äußeren schrägen Bauchmuskels den Hoden und den Samenstrang.
7. Mélyebben található a hereemelő izom, a musculus cremaster, amely főként a belső ferde és részben a haránt hasizom rostjaiból származik. – Tiefer liegt der Hodenhebermuskel, der Musculus cremaster, der überwiegend aus Fasern des inneren schrägen und teilweise des queren Bauchmuskels hervorgeht.
8. A legbelső hasfali eredetű burkot a fascia spermatica interna alkotja, amely a fascia transversalis lefelé folytatódó részének felel meg. – Die innerste aus der Bauchwand hervorgegangene Hülle bildet die Fascia spermatica interna, die der nach unten fortgesetzten Fascia transversalis entspricht.
9. E rétegek az ondózsinór mentén egymással összefüggően haladnak, majd a herezacskóban a herét és a hozzá kapcsolódó képleteket burkolják körül. – Diese Schichten verlaufen entlang des Samenstrangs zusammenhängend und umhüllen im Hodensack den Hoden sowie die mit ihm verbundenen Strukturen.
10. A tulajdonképpeni savós hereburok, a tunica vaginalis testis, a hashártya zsákszerű kitüremkedéséből, a processus vaginalis peritoneiből fejlődik. – Die eigentliche seröse Hodenhülle, die Tunica vaginalis testis, entwickelt sich aus einer sackförmigen Ausstülpung des Bauchfells, dem Processus vaginalis peritonei.
11. Fejlődés közben ez a hashártyanyúlvány benyomul a kialakuló herezacskóba, miközben a leszálló here mögötte haladva előrefelé domborítja annak falát. – Während der Entwicklung senkt sich dieser Bauchfellfortsatz in den entstehenden Hodensack ein, wobei der dahinter absteigende Hoden seine Wand nach vorne vorwölbt.
12. E savós burok két lemezre tagolódik, amelyek közül a zsigeri lemez közvetlenül a heréhez simul, a fali lemez pedig kívül helyezkedik el. – Diese seröse Hülle gliedert sich in zwei Blätter, von denen das viszerale dem Hoden unmittelbar anliegt, während das parietale weiter außen liegt.
13. A zsigeri lemez, az epiorchium, sima felszínt képez a here kötőszövetes tokján, és szorosan összekapcsolódik az alatta fekvő tunica albugineával. – Das viszerale Blatt, das Epiorchium, bildet eine glatte Oberfläche auf der Bindegewebskapsel des Hodens und ist eng mit der darunterliegenden Tunica albuginea verbunden.
14. Ezzel szemben a fali lemez, a periorchium, a fascia spermatica internához rögzül, így a savós üreget kívülről határolja. – Das parietale Blatt, das Periorchium, ist dagegen mit der Fascia spermatica interna verbunden und begrenzt dadurch den serösen Raum von außen.
15. A két lemez között keskeny, kevés folyadékot tartalmazó rés marad fenn, amely lehetővé teszi a here súrlódásmentes elmozdulását a herezacskón belül. – Zwischen beiden Blättern bleibt ein schmaler, wenig Flüssigkeit enthaltender Spaltraum bestehen, der eine reibungsarme Verschiebung des Hodens im Hodensack ermöglicht.
16. Ha ebben a savós résben kórosan nagy mennyiségű folyadék halmozódik fel, vízsérv alakul ki, amely a herezacskó rendszerint fájdalmatlan megnagyobbodásával jár. – Sammelt sich in diesem serösen Spaltraum eine krankhaft große Flüssigkeitsmenge an, entsteht eine Hydrozele, die gewöhnlich zu einer schmerzlosen Vergrößerung des Hodensacks führt.
17. A here hátulsó szélén, ahol az erek, idegek és kivezető csatornák kapcsolódnak a szervhez, a savós burkok elrendezése eltér a szabad felszínekétől. – Am hinteren Hodenrand, an dem Gefäße, Nerven und Ausführungsgänge mit dem Organ verbunden sind, weicht die Anordnung der serösen Hüllen von derjenigen der freien Oberflächen ab.
18. Közvetlenül a here állományát a vastag, tömött kollagénrostos kötőszövetből felépülő fehér tok, a tunica albuginea testis határolja. – Unmittelbar wird das Hodengewebe von der weißen Kapsel, der Tunica albuginea testis, begrenzt, die aus dichtem kollagenfaserigem Bindegewebe besteht.
19. Hátulsó részén a tunica albuginea megvastagszik, és kialakítja a mediastinum testist, amely a here belső csatornarendszerének központi kötőszövetes területe. – An ihrer Rückseite verdickt sich die Tunica albuginea zum Mediastinum testis, das den zentralen Bindegewebsbereich des inneren Gangsystems bildet.
20. E területen haladnak a here erei, továbbá itt helyezkedik el a herehálózat, amely a lebenykékből érkező egyenes csatornácskákat fogadja. – In diesem Bereich verlaufen die Hodengefäße; außerdem liegt hier das Hodennetz, das die aus den Läppchen kommenden geraden Kanälchen aufnimmt.
21. Innen kötőszövetes sövények, a septula testis lemezei sugároznak a here belsejébe, miközben kapcsolatban maradnak a külső fehér tokkal. – Von hier strahlen bindegewebige Scheidewände, die Septula testis, in das Hodeninnere ein und bleiben dabei mit der äußeren weißen Kapsel verbunden.
22. A sövények a here állományát mintegy kétszáz-kétszázötven, egymástól nem teljesen elhatárolt lebenykére, a lobuli testis egységeire osztják. – Die Scheidewände unterteilen das Hodengewebe in etwa zweihundert bis zweihundertfünfzig nicht vollständig voneinander abgegrenzte Läppchen, die Lobuli testis.
23. Többségük ék vagy kúp alakú, szélesebb alapjuk a tunica albuginea felé, keskenyebb csúcsuk pedig a mediastinum testis irányába tekint. – Die meisten Läppchen sind keil- oder kegelförmig, wobei ihre breitere Basis zur Tunica albuginea und ihre schmalere Spitze zum Mediastinum testis gerichtet ist.
24. Egy-egy herelebenykében rendszerint több erősen felcsavarodott ondócsatornácska található, amelyek hosszú lefutásuk ellenére igen kis térben helyezkednek el. – In jedem Hodenläppchen liegen gewöhnlich mehrere stark gewundene Samenkanälchen, die trotz ihres langen Verlaufs auf sehr engem Raum untergebracht sind.
25. A csatornácskák közötti laza kötőszövetben erek, nyirokerek, idegrostok és sejtcsoportok helyezkednek el, amelyek a lebenykék működéséhez szükséges környezetet biztosítják. – Im lockeren Bindegewebe zwischen den Kanälchen liegen Gefäße, Lymphbahnen, Nervenfasern und Zellgruppen, die das für die Funktion der Läppchen erforderliche Milieu gewährleisten.
26. Erősen kanyargós lefutásuk révén a tubuli seminiferi contorti nagy hámfelszínt alakítanak ki anélkül, hogy a here térfogata aránytalanul megnövekedne. – Durch ihren stark gewundenen Verlauf schaffen die Tubuli seminiferi contorti eine große Epitheloberfläche, ohne dass sich das Hodenvolumen unverhältnismäßig vergrößert.
27. A lebenykék csúcsa közelében a kanyarulatos csatornácskák fokozatosan kiegyenesednek, és rövid, egyenes ondócsatornácskákként folytatódnak. – Nahe der Läppchenspitzen strecken sich die gewundenen Kanälchen allmählich und setzen sich als kurze, gerade Samenkanälchen fort.
28. Ezek az egyenes szakaszok, a tubuli seminiferi recti, a mediastinum testisben elhelyezkedő hálózatos csatornarendszerbe torkollnak. – Diese geraden Abschnitte, die Tubuli seminiferi recti, münden in das im Mediastinum testis gelegene netzförmige Gangsystem.
29. A rete testis szabálytalanul összekapcsolódó járatokból áll, amelyek összegyűjtik a különböző herelebenykékből érkező hímivarsejteket és folyadékot. – Das Rete testis besteht aus unregelmäßig miteinander verbundenen Gängen, welche die aus den verschiedenen Hodenläppchen kommenden Samenzellen und Flüssigkeit sammeln.
30. Felső részéből tíz-húsz elvezető herecsatornácska lép ki, amelyek a herehálózatot a mellékhere fejében kezdődő csatornarendszerrel kötik össze. – Aus seinem oberen Abschnitt treten zehn bis zwanzig ausführende Hodenkanälchen aus, welche das Hodennetz mit dem im Nebenhodenkopf beginnenden Gangsystem verbinden.
31. Így az ondócsatornácskák tartalma a lebenykék peremétől először a here központi hálózata, majd a mellékhere felé halad. – Dadurch gelangt der Inhalt der Samenkanälchen vom Bereich der Läppchen zunächst zum zentralen Hodennetz und anschließend in Richtung Nebenhoden.
32. Bár a kötőszövetes sövények tagolják a here állományát, a lebenykéket nem zárják teljesen el egymástól, ezért közöttük szöveti kapcsolatok maradnak fenn. – Obwohl die bindegewebigen Scheidewände das Hodengewebe gliedern, schließen sie die Läppchen nicht vollständig gegeneinander ab, sodass Gewebeverbindungen zwischen ihnen bestehen bleiben.
33. A külső tok, a belőle kiinduló sövények és a mediastinum testis folytonos kötőszövetes vázat képeznek, amely mechanikailag megtámasztja a here parenchymáját. – Die äußere Kapsel, die von ihr ausgehenden Septen und das Mediastinum testis bilden ein kontinuierliches Bindegewebsgerüst, das das Hodenparenchym mechanisch stützt.
34. Összességében a burkok kívülről védik és mozgathatóan rögzítik a herét, míg a belső sövényrendszer rendezett lebenykékbe szervezi annak működő állományát. – Insgesamt schützen und befestigen die Hüllen den Hoden beweglich von außen, während das innere Septensystem sein Funktionsgewebe in geordnete Läppchen gliedert.
35. E felépítés teremti meg annak anatómiai alapját, hogy a hosszú ondócsatornácskák kis térben elhelyezkedve, mégis szabályosan kapcsolódjanak a kivezető rendszerhez. – Dieser Aufbau schafft die anatomische Grundlage dafür, dass die langen Samenkanälchen auf engem Raum liegen und dennoch geordnet mit dem ableitenden Gangsystem verbunden sind.
(aufklappen)magyar
1. A here külső burkai és belső kötőszövetes váza egységes rendszert alkotnak, amely védi a szervet, miközben rendezett teret biztosít az ondócsatornácskáknak.
2. A herezacskóban elhelyezkedő, tojásdad alakú herét több, egymásra rétegződő burok veszi körül, amelyek részben a hasfal rétegeiből származnak.
3. Mivel a here fejlődése során a hasüregből a herezacskóba száll le, útja közben maga előtt tolja és magával viszi a hasfal egyes rétegeit.
4. Legkívül a vékony, erősebben pigmentált herezacskóbőr található, amely szőrtüszőket, faggyúmirigyeket és érzőidegvégződéseket tartalmaz.
5. Közvetlenül a bőr alatt helyezkedik el a tunica dartos, amely zsírszövetben szegény kötőszövetből és hálózatosan elrendeződő simaizomsejtekből épül fel.
6. A következő réteg, a fascia spermatica externa, a külső ferde hasizom ínlemezének folytatásaként veszi körül a herét és az ondózsinórt.
7. Mélyebben található a hereemelő izom, a musculus cremaster, amely főként a belső ferde és részben a haránt hasizom rostjaiból származik.
8. A legbelső hasfali eredetű burkot a fascia spermatica interna alkotja, amely a fascia transversalis lefelé folytatódó részének felel meg.
9. E rétegek az ondózsinór mentén egymással összefüggően haladnak, majd a herezacskóban a herét és a hozzá kapcsolódó képleteket burkolják körül.
10. A tulajdonképpeni savós hereburok, a tunica vaginalis testis, a hashártya zsákszerű kitüremkedéséből, a processus vaginalis peritoneiből fejlődik.
11. Fejlődés közben ez a hashártyanyúlvány benyomul a kialakuló herezacskóba, miközben a leszálló here mögötte haladva előrefelé domborítja annak falát.
12. E savós burok két lemezre tagolódik, amelyek közül a zsigeri lemez közvetlenül a heréhez simul, a fali lemez pedig kívül helyezkedik el.
13. A zsigeri lemez, az epiorchium, sima felszínt képez a here kötőszövetes tokján, és szorosan összekapcsolódik az alatta fekvő tunica albugineával.
14. Ezzel szemben a fali lemez, a periorchium, a fascia spermatica internához rögzül, így a savós üreget kívülről határolja.
15. A két lemez között keskeny, kevés folyadékot tartalmazó rés marad fenn, amely lehetővé teszi a here súrlódásmentes elmozdulását a herezacskón belül.
16. Ha ebben a savós résben kórosan nagy mennyiségű folyadék halmozódik fel, vízsérv alakul ki, amely a herezacskó rendszerint fájdalmatlan megnagyobbodásával jár.
17. A here hátulsó szélén, ahol az erek, idegek és kivezető csatornák kapcsolódnak a szervhez, a savós burkok elrendezése eltér a szabad felszínekétől.
18. Közvetlenül a here állományát a vastag, tömött kollagénrostos kötőszövetből felépülő fehér tok, a tunica albuginea testis határolja.
19. Hátulsó részén a tunica albuginea megvastagszik, és kialakítja a mediastinum testist, amely a here belső csatornarendszerének központi kötőszövetes területe.
20. E területen haladnak a here erei, továbbá itt helyezkedik el a herehálózat, amely a lebenykékből érkező egyenes csatornácskákat fogadja.
21. Innen kötőszövetes sövények, a septula testis lemezei sugároznak a here belsejébe, miközben kapcsolatban maradnak a külső fehér tokkal.
22. A sövények a here állományát mintegy kétszáz-kétszázötven, egymástól nem teljesen elhatárolt lebenykére, a lobuli testis egységeire osztják.
23. Többségük ék vagy kúp alakú, szélesebb alapjuk a tunica albuginea felé, keskenyebb csúcsuk pedig a mediastinum testis irányába tekint.
24. Egy-egy herelebenykében rendszerint több erősen felcsavarodott ondócsatornácska található, amelyek hosszú lefutásuk ellenére igen kis térben helyezkednek el.
25. A csatornácskák közötti laza kötőszövetben erek, nyirokerek, idegrostok és sejtcsoportok helyezkednek el, amelyek a lebenykék működéséhez szükséges környezetet biztosítják.
26. Erősen kanyargós lefutásuk révén a tubuli seminiferi contorti nagy hámfelszínt alakítanak ki anélkül, hogy a here térfogata aránytalanul megnövekedne.
27. A lebenykék csúcsa közelében a kanyarulatos csatornácskák fokozatosan kiegyenesednek, és rövid, egyenes ondócsatornácskákként folytatódnak.
28. Ezek az egyenes szakaszok, a tubuli seminiferi recti, a mediastinum testisben elhelyezkedő hálózatos csatornarendszerbe torkollnak.
29. A rete testis szabálytalanul összekapcsolódó járatokból áll, amelyek összegyűjtik a különböző herelebenykékből érkező hímivarsejteket és folyadékot.
30. Felső részéből tíz-húsz elvezető herecsatornácska lép ki, amelyek a herehálózatot a mellékhere fejében kezdődő csatornarendszerrel kötik össze.
31. Így az ondócsatornácskák tartalma a lebenykék peremétől először a here központi hálózata, majd a mellékhere felé halad.
32. Bár a kötőszövetes sövények tagolják a here állományát, a lebenykéket nem zárják teljesen el egymástól, ezért közöttük szöveti kapcsolatok maradnak fenn.
33. A külső tok, a belőle kiinduló sövények és a mediastinum testis folytonos kötőszövetes vázat képeznek, amely mechanikailag megtámasztja a here parenchymáját.
34. Összességében a burkok kívülről védik és mozgathatóan rögzítik a herét, míg a belső sövényrendszer rendezett lebenykékbe szervezi annak működő állományát.
35. E felépítés teremti meg annak anatómiai alapját, hogy a hosszú ondócsatornácskák kis térben elhelyezkedve, mégis szabályosan kapcsolódjanak a kivezető rendszerhez.
(aufklappen)német
1. Die äußeren Hüllen und das innere Bindegewebsgerüst des Hodens bilden ein einheitliches System, das das Organ schützt und zugleich die Samenkanälchen räumlich ordnet.
2. Der im Hodensack liegende, eiförmige Hoden wird von mehreren übereinanderliegenden Hüllen umgeben, die teilweise aus den Schichten der Bauchwand hervorgegangen sind.
3. Da der Hoden während seiner Entwicklung aus der Bauchhöhle in den Hodensack hinabsteigt, schiebt er einzelne BauchWandschichten vor sich her und nimmt sie mit.
4. Ganz außen liegt die dünne, stärker pigmentierte Hodensackhaut, die Haarfollikel, Talgdrüsen und sensible Nervenendigungen enthält.
5. Unmittelbar unter der Haut befindet sich die Tunica dartos, die aus fettarmem Bindegewebe und netzartig angeordneten glatten Muskelzellen aufgebaut ist.
6. Die folgende Schicht, die Fascia spermatica externa, umgibt als Fortsetzung der Aponeurose des äußeren schrägen Bauchmuskels den Hoden und den Samenstrang.
7. Tiefer liegt der Hodenhebermuskel, der Musculus cremaster, der überwiegend aus Fasern des inneren schrägen und teilweise des queren Bauchmuskels hervorgeht.
8. Die innerste aus der Bauchwand hervorgegangene Hülle bildet die Fascia spermatica interna, die der nach unten fortgesetzten Fascia transversalis entspricht.
9. Diese Schichten verlaufen entlang des Samenstrangs zusammenhängend und umhüllen im Hodensack den Hoden sowie die mit ihm verbundenen Strukturen.
10. Die eigentliche seröse Hodenhülle, die Tunica vaginalis testis, entwickelt sich aus einer sackförmigen Ausstülpung des Bauchfells, dem Processus vaginalis peritonei.
11. Während der Entwicklung senkt sich dieser Bauchfellfortsatz in den entstehenden Hodensack ein, wobei der dahinter absteigende Hoden seine Wand nach vorne vorwölbt.
12. Diese seröse Hülle gliedert sich in zwei Blätter, von denen das viszerale dem Hoden unmittelbar anliegt, während das parietale weiter außen liegt.
13. Das viszerale Blatt, das Epiorchium, bildet eine glatte Oberfläche auf der Bindegewebskapsel des Hodens und ist eng mit der darunterliegenden Tunica albuginea verbunden.
14. Das parietale Blatt, das Periorchium, ist dagegen mit der Fascia spermatica interna verbunden und begrenzt dadurch den serösen Raum von außen.
15. Zwischen beiden Blättern bleibt ein schmaler, wenig Flüssigkeit enthaltender Spaltraum bestehen, der eine reibungsarme Verschiebung des Hodens im Hodensack ermöglicht.
16. Sammelt sich in diesem serösen Spaltraum eine krankhaft große Flüssigkeitsmenge an, entsteht eine Hydrozele, die gewöhnlich zu einer schmerzlosen Vergrößerung des Hodensacks führt.
17. Am hinteren Hodenrand, an dem Gefäße, Nerven und Ausführungsgänge mit dem Organ verbunden sind, weicht die Anordnung der serösen Hüllen von derjenigen der freien Oberflächen ab.
18. Unmittelbar wird das Hodengewebe von der weißen Kapsel, der Tunica albuginea testis, begrenzt, die aus dichtem kollagenfaserigem Bindegewebe besteht.
19. An ihrer Rückseite verdickt sich die Tunica albuginea zum Mediastinum testis, das den zentralen Bindegewebsbereich des inneren Gangsystems bildet.
20. In diesem Bereich verlaufen die Hodengefäße; außerdem liegt hier das Hodennetz, das die aus den Läppchen kommenden geraden Kanälchen aufnimmt.
21. Von hier strahlen bindegewebige Scheidewände, die Septula testis, in das Hodeninnere ein und bleiben dabei mit der äußeren weißen Kapsel verbunden.
22. Die Scheidewände unterteilen das Hodengewebe in etwa zweihundert bis zweihundertfünfzig nicht vollständig voneinander abgegrenzte Läppchen, die Lobuli testis.
23. Die meisten Läppchen sind keil- oder kegelförmig, wobei ihre breitere Basis zur Tunica albuginea und ihre schmalere Spitze zum Mediastinum testis gerichtet ist.
24. In jedem Hodenläppchen liegen gewöhnlich mehrere stark gewundene Samenkanälchen, die trotz ihres langen Verlaufs auf sehr engem Raum untergebracht sind.
25. Im lockeren Bindegewebe zwischen den Kanälchen liegen Gefäße, Lymphbahnen, Nervenfasern und Zellgruppen, die das für die Funktion der Läppchen erforderliche Milieu gewährleisten.
26. Durch ihren stark gewundenen Verlauf schaffen die Tubuli seminiferi contorti eine große Epitheloberfläche, ohne dass sich das Hodenvolumen unverhältnismäßig vergrößert.
27. Nahe der Läppchenspitzen strecken sich die gewundenen Kanälchen allmählich und setzen sich als kurze, gerade Samenkanälchen fort.
28. Diese geraden Abschnitte, die Tubuli seminiferi recti, münden in das im Mediastinum testis gelegene netzförmige Gangsystem.
29. Das Rete testis besteht aus unregelmäßig miteinander verbundenen Gängen, welche die aus den verschiedenen Hodenläppchen kommenden Samenzellen und Flüssigkeit sammeln.
30. Aus seinem oberen Abschnitt treten zehn bis zwanzig ausführende Hodenkanälchen aus, welche das Hodennetz mit dem im Nebenhodenkopf beginnenden Gangsystem verbinden.
31. Dadurch gelangt der Inhalt der Samenkanälchen vom Bereich der Läppchen zunächst zum zentralen Hodennetz und anschließend in Richtung Nebenhoden.
32. Obwohl die bindegewebigen Scheidewände das Hodengewebe gliedern, schließen sie die Läppchen nicht vollständig gegeneinander ab, sodass Gewebeverbindungen zwischen ihnen bestehen bleiben.
33. Die äußere Kapsel, die von ihr ausgehenden Septen und das Mediastinum testis bilden ein kontinuierliches Bindegewebsgerüst, das das Hodenparenchym mechanisch stützt.
34. Insgesamt schützen und befestigen die Hüllen den Hoden beweglich von außen, während das innere Septensystem sein Funktionsgewebe in geordnete Läppchen gliedert.
35. Dieser Aufbau schafft die anatomische Grundlage dafür, dass die langen Samenkanälchen auf engem Raum liegen und dennoch geordnet mit dem ableitenden Gangsystem verbunden sind.