5.4.2 – Hajlítók és feszítők, közelítők és távolítók – Beuger und Strecker, Adduktoren und Abduktoren
1. Az izmok működés szerinti elnevezése azt fejezi ki, hogy összehúzódásuk milyen irányú mozgást hoz létre egy meghatározott ízületben és kiindulási helyzetben. – Die funktionelle Benennung der Muskeln gibt an, in welche Richtung ihre Kontraktion in einem bestimmten Gelenk und aus einer definierten Ausgangsstellung eine Bewegung erzeugt.
2. Mivel egy izom hatása az áthidalt ízülettől, a mozgástengelytől és a végtag helyzetétől függ, ugyanaz az izom többféle funkcióban is részt vehet. – Da die Wirkung eines Muskels vom überbrückten Gelenk, von der Bewegungsachse und von der Stellung der Extremität abhängt, kann derselbe Muskel an mehreren Funktionen beteiligt sein.
3. Hajlításkor (flexio) rendszerint csökken az egymással ízületet alkotó csontok vagy testrészek közötti szög, az ezt létrehozó izmokat pedig hajlítóknak (flexores) nevezzük. – Bei der Beugung (Flexio) verkleinert sich gewöhnlich der Winkel zwischen den gelenkig verbundenen Knochen oder Körperabschnitten; die diese Bewegung erzeugenden Muskeln heißen Beuger (Flexoren).
4. Feszítéskor (extensio) ezzel szemben növekszik ez a szög, illetve a hajlított testrész visszatérhet anatómiai alaphelyzetébe, amit a feszítők (extensores) működése biztosít. – Bei der Streckung (Extensio) vergrößert sich dagegen dieser Winkel, beziehungsweise ein gebeugter Körperabschnitt kann durch die Wirkung der Strecker (Extensoren) in die anatomische Grundstellung zurückkehren.
5. A hajlítás és a feszítés többnyire sagittalis síkban, harántirányú tengely körül zajlik, bár az egyes ízületek alakja és térbeli helyzete módosíthatja ezt az általános szabályt. – Beugung und Streckung erfolgen meist in der Sagittalebene um eine transversale Achse, wobei Form und räumliche Stellung einzelner Gelenke diese allgemeine Regel verändern können.
6. Könyökhajlításkor a kétfejű karizom és a karizom (musculus brachialis) közelíti az alkart a felkarhoz, míg a háromfejű karizom (musculus triceps brachii) az ízületet kinyújtja. – Bei der Ellenbogenbeugung nähern der zweiköpfige Oberarmmuskel und der Oberarmmuskel (Musculus brachialis) den Unterarm dem Oberarm an, während der dreiköpfige Oberarmmuskel (Musculus triceps brachii) das Gelenk streckt.
7. A térdízületben a működési elrendeződés részben megfordul: a comb elülső oldalán fekvő négyfejű combizom feszít, a hátulsó combizmok többsége pedig hajlít. – Im Kniegelenk ist die funktionelle Anordnung teilweise umgekehrt: Der an der Vorderseite des Oberschenkels liegende vierköpfige Oberschenkelmuskel streckt, während die meisten hinteren Oberschenkelmuskeln beugen.
8. Ez a különbség abból ered, hogy az izmok ina az adott ízület forgástengelyének elülső vagy hátulsó oldalán halad-e el, nem pedig pusztán abból, mely testfelszínen található az izomhas. – Dieser Unterschied ergibt sich daraus, ob die Muskelsehne vor oder hinter der Drehachse des jeweiligen Gelenks verläuft, und nicht allein daraus, an welcher Körperfläche der Muskelbauch liegt.
9. Egy ízületi tengely egyik oldalán elhelyezkedő izmok rendszerint azonos főmozgást támogatnak, míg a tengely másik oldalán futó izmok az ellenkező irányú mozgást hozzák létre. – Muskeln auf derselben Seite einer Gelenkachse unterstützen gewöhnlich dieselbe Hauptbewegung, während auf der gegenüberliegenden Seite verlaufende Muskeln die entgegengesetzte Bewegung erzeugen.
10. Az egymással ellentétes hatású izomcsoportokat antagonistáknak nevezzük, így a hajlítók és a feszítők számos ízületben funkcionális ellenpárt alkotnak. – Muskelgruppen mit entgegengesetzter Wirkung werden als Antagonisten bezeichnet; Beuger und Strecker bilden daher in zahlreichen Gelenken funktionelle Gegenspieler.
11. Mozgás közben az antagonista rendszer nem egyszerűen úgy működik, hogy az egyik izomcsoport összehúzódik, a másik pedig teljesen elernyed. – Während einer Bewegung arbeitet das antagonistische System nicht einfach so, dass sich eine Muskelgruppe kontrahiert und die andere vollständig erschlafft.
12. Finoman szabályozott mozgásoknál az ellenkező hatású izmok mérsékelt egyidejű aktivitása stabilizálja az ízületet, fékezi a mozgást, és növeli annak pontosságát. – Bei fein abgestimmten Bewegungen stabilisiert eine mäßige gleichzeitige Aktivität der gegensinnig wirkenden Muskeln das Gelenk, bremst die Bewegung und erhöht deren Genauigkeit.
13. Közelítéskor (adductio) egy testrész a test vagy a végtag meghatározott tengelyéhez közeledik, az ezt végző izmokat pedig közelítőknek (adductores) nevezzük. – Bei der Adduktion (Adductio) bewegt sich ein Körperabschnitt auf eine festgelegte Achse des Körpers oder der Extremität zu; die ausführenden Muskeln heißen Adduktoren.
14. Távolításkor (abductio) a mozgó rész ettől a vonatkoztatási tengelytől eltávolodik, amit a távolítók (abductores) összehúzódása idéz elő. – Bei der Abduktion (Abductio) entfernt sich der bewegte Abschnitt von dieser Bezugsachse, was durch die Kontraktion der Abduktoren hervorgerufen wird.
15. A felső és az alsó végtag nagyízületeiben a közelítés és a távolítás többnyire frontalis síkban, sagittalis tengely körül megy végbe. – In den großen Gelenken der oberen und unteren Extremität erfolgen Adduktion und Abduktion überwiegend in der Frontalebene um eine sagittale Achse.
16. Vállízületi távolításkor a deltaizom (musculus deltoideus) középső része emeli oldalra a kart, míg a nagy mellizom és a széles hátizom annak közelítésében vesz részt. – Bei der Abduktion im Schultergelenk hebt der mittlere Anteil des Deltamuskels (Musculus deltoideus) den Arm seitlich an, während der große Brustmuskel und der breite Rückenmuskel an seiner Adduktion beteiligt sind.
17. A csípőízületben a középső és a kis farizom fontos távolító, a comb medialis oldalán elhelyezkedő közelítő izomcsoport pedig a combot a test középvonala felé húzza. – Im Hüftgelenk sind der mittlere und der kleine Gesäßmuskel wichtige Abduktoren, während die an der medialen Oberschenkelseite liegende Adduktorengruppe den Oberschenkel zur Körpermitte zieht.
18. Egy lábon álláskor a támaszkodó oldali csípőtávolítók nem elsősorban a combot mozgatják, hanem a medencét tartják közel vízszintes helyzetben a testsúly ellenében. – Beim Einbeinstand bewegen die Hüftabduktoren der Standbeinseite nicht in erster Linie den Oberschenkel, sondern halten das Becken gegen das Körpergewicht annähernd waagerecht.
19. E működés jól mutatja, hogy az izom anatómiai elnevezésében szereplő mozgás és a tényleges feladat eltérhet, amikor a punctum fixum és a punctum mobile helyzete felcserélődik. – Diese Funktion zeigt deutlich, dass die in der anatomischen Muskelbezeichnung enthaltene Bewegung von der tatsächlichen Aufgabe abweichen kann, wenn sich Punctum fixum und Punctum mobile vertauschen.
20. Az ujjak esetében a középső ujj képezi a távolítás és a közelítés vonatkoztatási tengelyét, ezért az ujjak mozgását nem közvetlenül a test középvonalához viszonyítjuk. – Bei den Fingern bildet der Mittelfinger die Bezugsachse für Abduktion und Adduktion, weshalb ihre Bewegung nicht unmittelbar auf die Körpermittellinie bezogen wird.
21. A lábujjaknál hasonló módon a második lábujj szolgál tengelyként, így a hozzá való közeledés közelítésnek, a tőle való eltávolodás pedig távolításnak számít. – Bei den Zehen dient entsprechend die zweite Zehe als Achse, sodass eine Annäherung an sie als Adduktion und eine Entfernung von ihr als Abduktion gilt.
22. A hüvelykujj különleges térbeli helyzete miatt hajlítása és feszítése nem ugyanabban a síkban történik, mint a többi ujjé, távolítása pedig közel merőleges a tenyér síkjára. – Wegen der besonderen räumlichen Stellung des Daumens erfolgen seine Beugung und Streckung nicht in derselben Ebene wie bei den übrigen Fingern; seine Abduktion verläuft nahezu senkrecht zur Handflächenebene.
23. Bizonyos izmok elsődleges működésük mellett másodlagos hajlító, feszítő, közelítő vagy távolító hatással is rendelkeznek, amely az ízület pillanatnyi helyzetével erősödhet vagy gyengülhet. – Bestimmte Muskeln besitzen neben ihrer Hauptfunktion eine sekundäre beugende, streckende, adduzierende oder abduzierende Wirkung, die sich je nach momentaner Gelenkstellung verstärken oder abschwächen kann.
24. Egy mozgás létrehozásában az elsődleges mozgatók, az őket segítő szinergisták, az ízületet rögzítő stabilizátorok és az ellentétes hatású antagonisták összehangoltan vesznek részt. – An der Entstehung einer Bewegung wirken die primären Bewegungsmuskeln, ihre unterstützenden Synergisten, die gelenkstabilisierenden Fixatoren und die entgegengesetzt wirkenden Antagonisten koordiniert mit.
25. A funkcionális izomcsoportok megértéséhez ezért nem elegendő az izmok nevét megtanulni; követni kell lefutásukat az ízületi tengelyekhez képest, valamint figyelembe kell venni a rögzítést és a kiindulási helyzetet. – Zum Verständnis funktioneller Muskelgruppen genügt es daher nicht, ihre Namen zu lernen; vielmehr müssen ihr Verlauf zu den Gelenkachsen, die Fixierung und die jeweilige Ausgangsstellung berücksichtigt werden.
(aufklappen)magyar
1. Az izmok működés szerinti elnevezése azt fejezi ki, hogy összehúzódásuk milyen irányú mozgást hoz létre egy meghatározott ízületben és kiindulási helyzetben.
2. Mivel egy izom hatása az áthidalt ízülettől, a mozgástengelytől és a végtag helyzetétől függ, ugyanaz az izom többféle funkcióban is részt vehet.
3. Hajlításkor (flexio) rendszerint csökken az egymással ízületet alkotó csontok vagy testrészek közötti szög, az ezt létrehozó izmokat pedig hajlítóknak (flexores) nevezzük.
4. Feszítéskor (extensio) ezzel szemben növekszik ez a szög, illetve a hajlított testrész visszatérhet anatómiai alaphelyzetébe, amit a feszítők (extensores) működése biztosít.
5. A hajlítás és a feszítés többnyire sagittalis síkban, harántirányú tengely körül zajlik, bár az egyes ízületek alakja és térbeli helyzete módosíthatja ezt az általános szabályt.
6. Könyökhajlításkor a kétfejű karizom és a karizom (musculus brachialis) közelíti az alkart a felkarhoz, míg a háromfejű karizom (musculus triceps brachii) az ízületet kinyújtja.
7. A térdízületben a működési elrendeződés részben megfordul: a comb elülső oldalán fekvő négyfejű combizom feszít, a hátulsó combizmok többsége pedig hajlít.
8. Ez a különbség abból ered, hogy az izmok ina az adott ízület forgástengelyének elülső vagy hátulsó oldalán halad-e el, nem pedig pusztán abból, mely testfelszínen található az izomhas.
9. Egy ízületi tengely egyik oldalán elhelyezkedő izmok rendszerint azonos főmozgást támogatnak, míg a tengely másik oldalán futó izmok az ellenkező irányú mozgást hozzák létre.
10. Az egymással ellentétes hatású izomcsoportokat antagonistáknak nevezzük, így a hajlítók és a feszítők számos ízületben funkcionális ellenpárt alkotnak.
11. Mozgás közben az antagonista rendszer nem egyszerűen úgy működik, hogy az egyik izomcsoport összehúzódik, a másik pedig teljesen elernyed.
12. Finoman szabályozott mozgásoknál az ellenkező hatású izmok mérsékelt egyidejű aktivitása stabilizálja az ízületet, fékezi a mozgást, és növeli annak pontosságát.
13. Közelítéskor (adductio) egy testrész a test vagy a végtag meghatározott tengelyéhez közeledik, az ezt végző izmokat pedig közelítőknek (adductores) nevezzük.
14. Távolításkor (abductio) a mozgó rész ettől a vonatkoztatási tengelytől eltávolodik, amit a távolítók (abductores) összehúzódása idéz elő.
15. A felső és az alsó végtag nagyízületeiben a közelítés és a távolítás többnyire frontalis síkban, sagittalis tengely körül megy végbe.
16. Vállízületi távolításkor a deltaizom (musculus deltoideus) középső része emeli oldalra a kart, míg a nagy mellizom és a széles hátizom annak közelítésében vesz részt.
17. A csípőízületben a középső és a kis farizom fontos távolító, a comb medialis oldalán elhelyezkedő közelítő izomcsoport pedig a combot a test középvonala felé húzza.
18. Egy lábon álláskor a támaszkodó oldali csípőtávolítók nem elsősorban a combot mozgatják, hanem a medencét tartják közel vízszintes helyzetben a testsúly ellenében.
19. E működés jól mutatja, hogy az izom anatómiai elnevezésében szereplő mozgás és a tényleges feladat eltérhet, amikor a punctum fixum és a punctum mobile helyzete felcserélődik.
20. Az ujjak esetében a középső ujj képezi a távolítás és a közelítés vonatkoztatási tengelyét, ezért az ujjak mozgását nem közvetlenül a test középvonalához viszonyítjuk.
21. A lábujjaknál hasonló módon a második lábujj szolgál tengelyként, így a hozzá való közeledés közelítésnek, a tőle való eltávolodás pedig távolításnak számít.
22. A hüvelykujj különleges térbeli helyzete miatt hajlítása és feszítése nem ugyanabban a síkban történik, mint a többi ujjé, távolítása pedig közel merőleges a tenyér síkjára.
23. Bizonyos izmok elsődleges működésük mellett másodlagos hajlító, feszítő, közelítő vagy távolító hatással is rendelkeznek, amely az ízület pillanatnyi helyzetével erősödhet vagy gyengülhet.
24. Egy mozgás létrehozásában az elsődleges mozgatók, az őket segítő szinergisták, az ízületet rögzítő stabilizátorok és az ellentétes hatású antagonisták összehangoltan vesznek részt.
25. A funkcionális izomcsoportok megértéséhez ezért nem elegendő az izmok nevét megtanulni; követni kell lefutásukat az ízületi tengelyekhez képest, valamint figyelembe kell venni a rögzítést és a kiindulási helyzetet.
(aufklappen)német
1. Die funktionelle Benennung der Muskeln gibt an, in welche Richtung ihre Kontraktion in einem bestimmten Gelenk und aus einer definierten Ausgangsstellung eine Bewegung erzeugt.
2. Da die Wirkung eines Muskels vom überbrückten Gelenk, von der Bewegungsachse und von der Stellung der Extremität abhängt, kann derselbe Muskel an mehreren Funktionen beteiligt sein.
3. Bei der Beugung (Flexio) verkleinert sich gewöhnlich der Winkel zwischen den gelenkig verbundenen Knochen oder Körperabschnitten; die diese Bewegung erzeugenden Muskeln heißen Beuger (Flexoren).
4. Bei der Streckung (Extensio) vergrößert sich dagegen dieser Winkel, beziehungsweise ein gebeugter Körperabschnitt kann durch die Wirkung der Strecker (Extensoren) in die anatomische Grundstellung zurückkehren.
5. Beugung und Streckung erfolgen meist in der Sagittalebene um eine transversale Achse, wobei Form und räumliche Stellung einzelner Gelenke diese allgemeine Regel verändern können.
6. Bei der Ellenbogenbeugung nähern der zweiköpfige Oberarmmuskel und der Oberarmmuskel (Musculus brachialis) den Unterarm dem Oberarm an, während der dreiköpfige Oberarmmuskel (Musculus triceps brachii) das Gelenk streckt.
7. Im Kniegelenk ist die funktionelle Anordnung teilweise umgekehrt: Der an der Vorderseite des Oberschenkels liegende vierköpfige Oberschenkelmuskel streckt, während die meisten hinteren Oberschenkelmuskeln beugen.
8. Dieser Unterschied ergibt sich daraus, ob die Muskelsehne vor oder hinter der Drehachse des jeweiligen Gelenks verläuft, und nicht allein daraus, an welcher Körperfläche der Muskelbauch liegt.
9. Muskeln auf derselben Seite einer Gelenkachse unterstützen gewöhnlich dieselbe Hauptbewegung, während auf der gegenüberliegenden Seite verlaufende Muskeln die entgegengesetzte Bewegung erzeugen.
10. Muskelgruppen mit entgegengesetzter Wirkung werden als Antagonisten bezeichnet; Beuger und Strecker bilden daher in zahlreichen Gelenken funktionelle Gegenspieler.
11. Während einer Bewegung arbeitet das antagonistische System nicht einfach so, dass sich eine Muskelgruppe kontrahiert und die andere vollständig erschlafft.
12. Bei fein abgestimmten Bewegungen stabilisiert eine mäßige gleichzeitige Aktivität der gegensinnig wirkenden Muskeln das Gelenk, bremst die Bewegung und erhöht deren Genauigkeit.
13. Bei der Adduktion (Adductio) bewegt sich ein Körperabschnitt auf eine festgelegte Achse des Körpers oder der Extremität zu; die ausführenden Muskeln heißen Adduktoren.
14. Bei der Abduktion (Abductio) entfernt sich der bewegte Abschnitt von dieser Bezugsachse, was durch die Kontraktion der Abduktoren hervorgerufen wird.
15. In den großen Gelenken der oberen und unteren Extremität erfolgen Adduktion und Abduktion überwiegend in der Frontalebene um eine sagittale Achse.
16. Bei der Abduktion im Schultergelenk hebt der mittlere Anteil des Deltamuskels (Musculus deltoideus) den Arm seitlich an, während der große Brustmuskel und der breite Rückenmuskel an seiner Adduktion beteiligt sind.
17. Im Hüftgelenk sind der mittlere und der kleine Gesäßmuskel wichtige Abduktoren, während die an der medialen Oberschenkelseite liegende Adduktorengruppe den Oberschenkel zur Körpermitte zieht.
18. Beim Einbeinstand bewegen die Hüftabduktoren der Standbeinseite nicht in erster Linie den Oberschenkel, sondern halten das Becken gegen das Körpergewicht annähernd waagerecht.
19. Diese Funktion zeigt deutlich, dass die in der anatomischen Muskelbezeichnung enthaltene Bewegung von der tatsächlichen Aufgabe abweichen kann, wenn sich Punctum fixum und Punctum mobile vertauschen.
20. Bei den Fingern bildet der Mittelfinger die Bezugsachse für Abduktion und Adduktion, weshalb ihre Bewegung nicht unmittelbar auf die Körpermittellinie bezogen wird.
21. Bei den Zehen dient entsprechend die zweite Zehe als Achse, sodass eine Annäherung an sie als Adduktion und eine Entfernung von ihr als Abduktion gilt.
22. Wegen der besonderen räumlichen Stellung des Daumens erfolgen seine Beugung und Streckung nicht in derselben Ebene wie bei den übrigen Fingern; seine Abduktion verläuft nahezu senkrecht zur Handflächenebene.
23. Bestimmte Muskeln besitzen neben ihrer Hauptfunktion eine sekundäre beugende, streckende, adduzierende oder abduzierende Wirkung, die sich je nach momentaner Gelenkstellung verstärken oder abschwächen kann.
24. An der Entstehung einer Bewegung wirken die primären Bewegungsmuskeln, ihre unterstützenden Synergisten, die gelenkstabilisierenden Fixatoren und die entgegengesetzt wirkenden Antagonisten koordiniert mit.
25. Zum Verständnis funktioneller Muskelgruppen genügt es daher nicht, ihre Namen zu lernen; vielmehr müssen ihr Verlauf zu den Gelenkachsen, die Fixierung und die jeweilige Ausgangsstellung berücksichtigt werden.