9.2.2 – A légzőhám területe: melegítés, párásítás, szűrés – Der Bereich der Regio respiratoria: Erwärmen, Anfeuchten, Filtern
1. Az orrüreg legnagyobb részét a légzőhám területe (regio respiratoria) foglalja el, amely a belélegzett levegőt még az alsó légutak elérése előtt felmelegíti, párásítja és megtisztítja. – Den größten Teil der Nasenhöhle nimmt die Regio respiratoria ein, die die eingeatmete Luft noch vor dem Erreichen der unteren Atemwege erwärmt, anfeuchtet und reinigt.
2. Elhelyezkedését tekintve ez a terület az orrüreg falainak nagy részére, az orrkagylók felszínére és a közöttük húzódó orrjáratokra egyaránt kiterjed. – Hinsichtlich ihrer Ausdehnung erstreckt sich diese Region über einen großen Teil der Wände der Nasenhöhle, die Oberflächen der Nasenmuscheln und die zwischen ihnen verlaufenden Nasengänge.
3. Mivel az orrkagylók (conchae nasales) jelentősen megnövelik a nyálkahártya felszínét, a beáramló levegő nagyobb területen és hosszabb ideig érintkezhet annak nedves, meleg felszínével. – Da die Nasenmuscheln (Conchae nasales) die Oberfläche der Schleimhaut erheblich vergrößern, kann die einströmende Luft über eine größere Fläche und längere Zeit mit deren feuchter, warmer Oberfläche in Kontakt treten.
4. A kagylók által kialakított keskeny orrjáratokban (meatus nasi) a levegő áramlása eltérül és örvénylőbbé válik, ami fokozza a nyálkahártyával való érintkezést. – In den durch die Muscheln gebildeten engen Nasengängen (Meatus nasi) wird die Luftströmung abgelenkt und verwirbelt, wodurch der Kontakt mit der Schleimhaut verstärkt wird.
5. Szövettanilag a regio respiratoria felszínét többmagsoros, csillós hengerhám borítja, amelyben a csillós sejtek mellett nyáktermelő kehelysejtek is találhatók. – Histologisch ist die Oberfläche der Regio respiratoria von mehrreihigem Flimmerepithel bedeckt, das neben Flimmerzellen auch schleimbildende Becherzellen enthält.
6. Közvetlenül a hám alatt elhelyezkedő kötőszövetes rétegben sűrű érhálózat és számos mirigy található, így a nyálkahártya egyszerre képes hőt és nedvességet átadni a levegőnek. – In der unmittelbar unter dem Epithel liegenden Bindegewebsschicht befinden sich ein dichtes Gefäßnetz und zahlreiche Drüsen, sodass die Schleimhaut der Luft zugleich Wärme und Feuchtigkeit zuführen kann.
7. Különösen az orrkagylók területén gazdag a vénás érhálózat, amelyben a test belsejéből érkező meleg vér közvetlenül a nyálkahártya felszíne alatt áramlik. – Besonders im Bereich der Nasenmuscheln ist das venöse Gefäßnetz reich entwickelt, in dem warmes Blut aus dem Körperinneren unmittelbar unter der Schleimhautoberfläche strömt.
8. Ennek következtében a hideg külső levegő hőt vesz fel a nyálkahártyától, miközben a vérkeringés folyamatosan pótolja a felszínről leadott hőenergiát. – Dadurch nimmt kalte Außenluft Wärme von der Schleimhaut auf, während die Durchblutung die von der Oberfläche abgegebene Wärme fortlaufend ersetzt.
9. Már rövid orrlégzés során is jelentősen emelkedik ezért a belélegzett levegő hőmérséklete, ami mérsékli az alsó légutakat és a tüdőt érő hőterhelést. – Bereits während der kurzen Passage bei der Nasenatmung steigt daher die Temperatur der eingeatmeten Luft deutlich an, wodurch die thermische Belastung der unteren Atemwege und der Lunge vermindert wird.
10. Hideg környezetben a nyálkahártya fokozott vérellátása különösen fontossá válik, mert a nagy hőmérséklet-különbség miatt a belélegzett levegő több hőt von el a felszíntől. – In kalter Umgebung gewinnt die verstärkte Durchblutung der Schleimhaut besondere Bedeutung, weil die eingeatmete Luft aufgrund des großen Temperaturunterschieds mehr Wärme von der Oberfläche aufnimmt.
11. A felmelegítéssel párhuzamosan zajló párásítás során víz párolog el a nyálkahártyát borító folyadék- és nyákrétegből, majd vízgőz formájában a belélegzett levegőbe kerül. – Parallel zur Erwärmung verdunstet bei der Anfeuchtung Wasser aus der Flüssigkeits- und Schleimschicht der Schleimhaut und gelangt als Wasserdampf in die eingeatmete Luft.
12. E folyadékréteg fenntartásához a kehelysejtek váladéka mellett a nyálkahártya kötőszövetében fekvő savós-nyákos mirigyek szekrétuma is hozzájárul. – Zur Aufrechterhaltung dieser Flüssigkeitsschicht trägt neben dem Sekret der Becherzellen auch die Absonderung der seromukösen Drüsen im Bindegewebe der Schleimhaut bei.
13. Ahogy a levegő az orrjáratokon keresztül hátrafelé halad, páratartalma fokozatosan emelkedik, így az alsó légutak felszínét már lényegesen nedvesebb levegő éri el. – Während die Luft durch die Nasengänge nach hinten strömt, steigt ihre Feuchtigkeit allmählich an, sodass die unteren Atemwege von deutlich feuchterer Luft erreicht werden.
14. A megfelelő párásítás megakadályozza, hogy a légcső és a hörgők érzékeny nyálkahártyája minden belégzéskor nagy mennyiségű vizet veszítsen a száraz környezeti levegőnek. – Eine ausreichende Anfeuchtung verhindert, dass die empfindliche Schleimhaut von Luftröhre und Bronchien bei jeder Einatmung große Wassermengen an trockene Umgebungsluft verliert.
15. Ugyanakkor a nedves felszín a szűréshez is nélkülözhetetlen, mert a belélegzett por és más finom részecskék könnyebben megtapadnak rajta, mint száraz hámon. – Zugleich ist die feuchte Oberfläche für die Filterung unentbehrlich, weil eingeatmeter Staub und andere feine Partikel daran leichter haften bleiben als an trockenem Epithel.
16. Már az orr előcsarnokában (vestibulum nasi) található erősebb szőrszálak visszatartják a nagyobb szennyeződéseket, mielőtt azok a tulajdonképpeni orrüregbe jutnának. – Bereits die kräftigeren Haare im Nasenvorhof (Vestibulum nasi) halten größere Verunreinigungen zurück, bevor diese in die eigentliche Nasenhöhle gelangen.
17. A mélyebbre jutó, kisebb részecskék jelentős része a regio respiratoria nyákos felszínéhez tapad, ezért nem követi tovább szabadon a légáramlást az alsó légutak felé. – Ein erheblicher Teil der tiefer eindringenden kleineren Partikel haftet an der schleimigen Oberfläche der Regio respiratoria und folgt deshalb nicht mehr frei dem Luftstrom in die unteren Atemwege.
18. Ebben a mechanikai szűrésben az orrkagylók alakja is szerepet játszik, mivel a gyorsan mozgó, nagyobb tehetetlenségű részecskék az irányváltoztatások során könnyebben ütköznek a nyálkahártyának. – An dieser mechanischen Filterung ist auch die Form der Nasenmuscheln beteiligt, da schnell bewegte Partikel mit größerer Trägheit bei Richtungsänderungen leichter gegen die Schleimhaut prallen.
19. Miután a részecskék bekerültek a nyákrétegbe, a csillós sejtek összehangolt mozgása a váladékot fokozatosan az orrgarat felé továbbítja. – Nachdem die Partikel in die Schleimschicht gelangt sind, transportiert die koordinierte Bewegung der Flimmerzellen das Sekret allmählich in Richtung Nasenrachen.
20. Ily módon a szűrés nem egyszerűen a szennyeződések visszatartását jelenti, hanem egy folyamatos tisztítófolyamat első lépését, amely végül eltávolítja azokat a légutakból. – Auf diese Weise bedeutet die Filterung nicht nur das Zurückhalten von Verunreinigungen, sondern den ersten Schritt eines fortlaufenden Reinigungsprozesses, der sie schließlich aus den Atemwegen entfernt.
21. A nyákban megkötött anyag a garatba kerülve rendszerint lenyelődik, így a belélegzett részecskék jelentős része nem jut el a hörgők mélyebb szakaszaiba. – Das im Schleim gebundene Material wird nach dem Transport in den Rachen gewöhnlich verschluckt, sodass ein erheblicher Teil der eingeatmeten Partikel nicht in tiefere Bronchialabschnitte gelangt.
22. Bár a három alapfunkció külön-külön is leírható, a felmelegítés, a párásítás és a szűrés anatómiailag ugyanazon nagy felszínű, erősen erezett és váladékkal borított nyálkahártyán történik. – Obwohl sich die drei Grundfunktionen getrennt beschreiben lassen, erfolgen Erwärmung, Anfeuchtung und Filterung anatomisch an derselben großflächigen, stark durchbluteten und sekretbedeckten Schleimhaut.
23. Különösen hatékony ez az együttműködés nyugodt orrlégzéskor, amikor a levegő az orrkagylók között vezetve elegendő időt tölt a regio respiratoria felszínével érintkezve. – Besonders wirksam ist dieses Zusammenwirken bei ruhiger Nasenatmung, wenn die zwischen den Nasenmuscheln geführte Luft ausreichend lange mit der Oberfläche der Regio respiratoria in Kontakt bleibt.
24. Erőltetett légzés során viszont a megnövekedett légáramlás lerövidíti az érintkezési időt, ezért az orr levegőkondicionáló és szűrő teljesítménye relatíve csökkenhet. – Bei forcierter Atmung verkürzt der gesteigerte Luftstrom dagegen die Kontaktzeit, sodass die klimatisierende und filternde Leistung der Nase relativ abnehmen kann.
25. Szájlégzéskor a levegő rövidebb, tágabb és kevésbé tagolt úton jut a garatba, ezért felmelegítése, párásítása és mechanikai tisztítása kevésbé hatékony. – Bei Mundatmung gelangt die Luft auf einem kürzeren, weiteren und weniger gegliederten Weg in den Rachen, weshalb Erwärmung, Anfeuchtung und mechanische Reinigung weniger wirksam sind.
26. Ennek jelentősége különösen hideg vagy száraz levegőben mutatkozik meg, amikor a megfelelően működő orrnyálkahártya számottevően csökkenti az alsó légutak kiszáradását és lehűlését. – Die Bedeutung zeigt sich besonders bei kalter oder trockener Luft, wenn eine funktionierende Nasenschleimhaut Austrocknung und Abkühlung der unteren Atemwege deutlich vermindert.
27. Ha gyulladás következtében a nyálkahártya megduzzad, az orrjáratok beszűkülnek, ami nemcsak az áramlási ellenállást növeli, hanem a normális orrlégzést is megnehezíti. – Schwillt die Schleimhaut infolge einer Entzündung an, verengen sich die Nasengänge, wodurch nicht nur der Strömungswiderstand zunimmt, sondern auch die normale Nasenatmung erschwert wird.
28. Másfelől a túlzott kiszáradás rontja a nyák megfelelő állagát és a csillók mozgását, ezért a belélegzett részecskék eltávolítása is kevésbé hatékonyan működik. – Andererseits beeinträchtigt eine übermäßige Austrocknung die geeignete Beschaffenheit des Schleims und die Bewegung der Zilien, sodass auch die Entfernung eingeatmeter Partikel weniger wirksam erfolgt.
29. Funkcionális szempontból tehát a regio respiratoria nem pusztán az orrüreg belső borítása, hanem olyan előkészítő felszín, amely a környezeti levegőt az alsó légutak számára kedvezőbb állapotba hozza. – Funktionell betrachtet ist die Regio respiratoria somit nicht bloß die innere Auskleidung der Nasenhöhle, sondern eine vorbereitende Oberfläche, die die Umgebungsluft in einen für die unteren Atemwege günstigeren Zustand versetzt.
30. Mire a belélegzett levegő elhagyja az orrüreget, a kiterjedt nyálkahártya, a gazdag érhálózat, a váladék és a csillós hám együttes működése révén melegebbé, nedvesebbé és tisztábbá válik. – Wenn die eingeatmete Luft die Nasenhöhle verlässt, ist sie durch das Zusammenwirken der ausgedehnten Schleimhaut, des reichen Gefäßnetzes, des Sekrets und des Flimmerepithels wärmer, feuchter und sauberer geworden.
(aufklappen)magyar
1. Az orrüreg legnagyobb részét a légzőhám területe (regio respiratoria) foglalja el, amely a belélegzett levegőt még az alsó légutak elérése előtt felmelegíti, párásítja és megtisztítja.
2. Elhelyezkedését tekintve ez a terület az orrüreg falainak nagy részére, az orrkagylók felszínére és a közöttük húzódó orrjáratokra egyaránt kiterjed.
3. Mivel az orrkagylók (conchae nasales) jelentősen megnövelik a nyálkahártya felszínét, a beáramló levegő nagyobb területen és hosszabb ideig érintkezhet annak nedves, meleg felszínével.
4. A kagylók által kialakított keskeny orrjáratokban (meatus nasi) a levegő áramlása eltérül és örvénylőbbé válik, ami fokozza a nyálkahártyával való érintkezést.
5. Szövettanilag a regio respiratoria felszínét többmagsoros, csillós hengerhám borítja, amelyben a csillós sejtek mellett nyáktermelő kehelysejtek is találhatók.
6. Közvetlenül a hám alatt elhelyezkedő kötőszövetes rétegben sűrű érhálózat és számos mirigy található, így a nyálkahártya egyszerre képes hőt és nedvességet átadni a levegőnek.
7. Különösen az orrkagylók területén gazdag a vénás érhálózat, amelyben a test belsejéből érkező meleg vér közvetlenül a nyálkahártya felszíne alatt áramlik.
8. Ennek következtében a hideg külső levegő hőt vesz fel a nyálkahártyától, miközben a vérkeringés folyamatosan pótolja a felszínről leadott hőenergiát.
9. Már rövid orrlégzés során is jelentősen emelkedik ezért a belélegzett levegő hőmérséklete, ami mérsékli az alsó légutakat és a tüdőt érő hőterhelést.
10. Hideg környezetben a nyálkahártya fokozott vérellátása különösen fontossá válik, mert a nagy hőmérséklet-különbség miatt a belélegzett levegő több hőt von el a felszíntől.
11. A felmelegítéssel párhuzamosan zajló párásítás során víz párolog el a nyálkahártyát borító folyadék- és nyákrétegből, majd vízgőz formájában a belélegzett levegőbe kerül.
12. E folyadékréteg fenntartásához a kehelysejtek váladéka mellett a nyálkahártya kötőszövetében fekvő savós-nyákos mirigyek szekrétuma is hozzájárul.
13. Ahogy a levegő az orrjáratokon keresztül hátrafelé halad, páratartalma fokozatosan emelkedik, így az alsó légutak felszínét már lényegesen nedvesebb levegő éri el.
14. A megfelelő párásítás megakadályozza, hogy a légcső és a hörgők érzékeny nyálkahártyája minden belégzéskor nagy mennyiségű vizet veszítsen a száraz környezeti levegőnek.
15. Ugyanakkor a nedves felszín a szűréshez is nélkülözhetetlen, mert a belélegzett por és más finom részecskék könnyebben megtapadnak rajta, mint száraz hámon.
16. Már az orr előcsarnokában (vestibulum nasi) található erősebb szőrszálak visszatartják a nagyobb szennyeződéseket, mielőtt azok a tulajdonképpeni orrüregbe jutnának.
17. A mélyebbre jutó, kisebb részecskék jelentős része a regio respiratoria nyákos felszínéhez tapad, ezért nem követi tovább szabadon a légáramlást az alsó légutak felé.
18. Ebben a mechanikai szűrésben az orrkagylók alakja is szerepet játszik, mivel a gyorsan mozgó, nagyobb tehetetlenségű részecskék az irányváltoztatások során könnyebben ütköznek a nyálkahártyának.
19. Miután a részecskék bekerültek a nyákrétegbe, a csillós sejtek összehangolt mozgása a váladékot fokozatosan az orrgarat felé továbbítja.
20. Ily módon a szűrés nem egyszerűen a szennyeződések visszatartását jelenti, hanem egy folyamatos tisztítófolyamat első lépését, amely végül eltávolítja azokat a légutakból.
21. A nyákban megkötött anyag a garatba kerülve rendszerint lenyelődik, így a belélegzett részecskék jelentős része nem jut el a hörgők mélyebb szakaszaiba.
22. Bár a három alapfunkció külön-külön is leírható, a felmelegítés, a párásítás és a szűrés anatómiailag ugyanazon nagy felszínű, erősen erezett és váladékkal borított nyálkahártyán történik.
23. Különösen hatékony ez az együttműködés nyugodt orrlégzéskor, amikor a levegő az orrkagylók között vezetve elegendő időt tölt a regio respiratoria felszínével érintkezve.
24. Erőltetett légzés során viszont a megnövekedett légáramlás lerövidíti az érintkezési időt, ezért az orr levegőkondicionáló és szűrő teljesítménye relatíve csökkenhet.
25. Szájlégzéskor a levegő rövidebb, tágabb és kevésbé tagolt úton jut a garatba, ezért felmelegítése, párásítása és mechanikai tisztítása kevésbé hatékony.
26. Ennek jelentősége különösen hideg vagy száraz levegőben mutatkozik meg, amikor a megfelelően működő orrnyálkahártya számottevően csökkenti az alsó légutak kiszáradását és lehűlését.
27. Ha gyulladás következtében a nyálkahártya megduzzad, az orrjáratok beszűkülnek, ami nemcsak az áramlási ellenállást növeli, hanem a normális orrlégzést is megnehezíti.
28. Másfelől a túlzott kiszáradás rontja a nyák megfelelő állagát és a csillók mozgását, ezért a belélegzett részecskék eltávolítása is kevésbé hatékonyan működik.
29. Funkcionális szempontból tehát a regio respiratoria nem pusztán az orrüreg belső borítása, hanem olyan előkészítő felszín, amely a környezeti levegőt az alsó légutak számára kedvezőbb állapotba hozza.
30. Mire a belélegzett levegő elhagyja az orrüreget, a kiterjedt nyálkahártya, a gazdag érhálózat, a váladék és a csillós hám együttes működése révén melegebbé, nedvesebbé és tisztábbá válik.
(aufklappen)német
1. Den größten Teil der Nasenhöhle nimmt die Regio respiratoria ein, die die eingeatmete Luft noch vor dem Erreichen der unteren Atemwege erwärmt, anfeuchtet und reinigt.
2. Hinsichtlich ihrer Ausdehnung erstreckt sich diese Region über einen großen Teil der Wände der Nasenhöhle, die Oberflächen der Nasenmuscheln und die zwischen ihnen verlaufenden Nasengänge.
3. Da die Nasenmuscheln (Conchae nasales) die Oberfläche der Schleimhaut erheblich vergrößern, kann die einströmende Luft über eine größere Fläche und längere Zeit mit deren feuchter, warmer Oberfläche in Kontakt treten.
4. In den durch die Muscheln gebildeten engen Nasengängen (Meatus nasi) wird die Luftströmung abgelenkt und verwirbelt, wodurch der Kontakt mit der Schleimhaut verstärkt wird.
5. Histologisch ist die Oberfläche der Regio respiratoria von mehrreihigem Flimmerepithel bedeckt, das neben Flimmerzellen auch schleimbildende Becherzellen enthält.
6. In der unmittelbar unter dem Epithel liegenden Bindegewebsschicht befinden sich ein dichtes Gefäßnetz und zahlreiche Drüsen, sodass die Schleimhaut der Luft zugleich Wärme und Feuchtigkeit zuführen kann.
7. Besonders im Bereich der Nasenmuscheln ist das venöse Gefäßnetz reich entwickelt, in dem warmes Blut aus dem Körperinneren unmittelbar unter der Schleimhautoberfläche strömt.
8. Dadurch nimmt kalte Außenluft Wärme von der Schleimhaut auf, während die Durchblutung die von der Oberfläche abgegebene Wärme fortlaufend ersetzt.
9. Bereits während der kurzen Passage bei der Nasenatmung steigt daher die Temperatur der eingeatmeten Luft deutlich an, wodurch die thermische Belastung der unteren Atemwege und der Lunge vermindert wird.
10. In kalter Umgebung gewinnt die verstärkte Durchblutung der Schleimhaut besondere Bedeutung, weil die eingeatmete Luft aufgrund des großen Temperaturunterschieds mehr Wärme von der Oberfläche aufnimmt.
11. Parallel zur Erwärmung verdunstet bei der Anfeuchtung Wasser aus der Flüssigkeits- und Schleimschicht der Schleimhaut und gelangt als Wasserdampf in die eingeatmete Luft.
12. Zur Aufrechterhaltung dieser Flüssigkeitsschicht trägt neben dem Sekret der Becherzellen auch die Absonderung der seromukösen Drüsen im Bindegewebe der Schleimhaut bei.
13. Während die Luft durch die Nasengänge nach hinten strömt, steigt ihre Feuchtigkeit allmählich an, sodass die unteren Atemwege von deutlich feuchterer Luft erreicht werden.
14. Eine ausreichende Anfeuchtung verhindert, dass die empfindliche Schleimhaut von Luftröhre und Bronchien bei jeder Einatmung große Wassermengen an trockene Umgebungsluft verliert.
15. Zugleich ist die feuchte Oberfläche für die Filterung unentbehrlich, weil eingeatmeter Staub und andere feine Partikel daran leichter haften bleiben als an trockenem Epithel.
16. Bereits die kräftigeren Haare im Nasenvorhof (Vestibulum nasi) halten größere Verunreinigungen zurück, bevor diese in die eigentliche Nasenhöhle gelangen.
17. Ein erheblicher Teil der tiefer eindringenden kleineren Partikel haftet an der schleimigen Oberfläche der Regio respiratoria und folgt deshalb nicht mehr frei dem Luftstrom in die unteren Atemwege.
18. An dieser mechanischen Filterung ist auch die Form der Nasenmuscheln beteiligt, da schnell bewegte Partikel mit größerer Trägheit bei Richtungsänderungen leichter gegen die Schleimhaut prallen.
19. Nachdem die Partikel in die Schleimschicht gelangt sind, transportiert die koordinierte Bewegung der Flimmerzellen das Sekret allmählich in Richtung Nasenrachen.
20. Auf diese Weise bedeutet die Filterung nicht nur das Zurückhalten von Verunreinigungen, sondern den ersten Schritt eines fortlaufenden Reinigungsprozesses, der sie schließlich aus den Atemwegen entfernt.
21. Das im Schleim gebundene Material wird nach dem Transport in den Rachen gewöhnlich verschluckt, sodass ein erheblicher Teil der eingeatmeten Partikel nicht in tiefere Bronchialabschnitte gelangt.
22. Obwohl sich die drei Grundfunktionen getrennt beschreiben lassen, erfolgen Erwärmung, Anfeuchtung und Filterung anatomisch an derselben großflächigen, stark durchbluteten und sekretbedeckten Schleimhaut.
23. Besonders wirksam ist dieses Zusammenwirken bei ruhiger Nasenatmung, wenn die zwischen den Nasenmuscheln geführte Luft ausreichend lange mit der Oberfläche der Regio respiratoria in Kontakt bleibt.
24. Bei forcierter Atmung verkürzt der gesteigerte Luftstrom dagegen die Kontaktzeit, sodass die klimatisierende und filternde Leistung der Nase relativ abnehmen kann.
25. Bei Mundatmung gelangt die Luft auf einem kürzeren, weiteren und weniger gegliederten Weg in den Rachen, weshalb Erwärmung, Anfeuchtung und mechanische Reinigung weniger wirksam sind.
26. Die Bedeutung zeigt sich besonders bei kalter oder trockener Luft, wenn eine funktionierende Nasenschleimhaut Austrocknung und Abkühlung der unteren Atemwege deutlich vermindert.
27. Schwillt die Schleimhaut infolge einer Entzündung an, verengen sich die Nasengänge, wodurch nicht nur der Strömungswiderstand zunimmt, sondern auch die normale Nasenatmung erschwert wird.
28. Andererseits beeinträchtigt eine übermäßige Austrocknung die geeignete Beschaffenheit des Schleims und die Bewegung der Zilien, sodass auch die Entfernung eingeatmeter Partikel weniger wirksam erfolgt.
29. Funktionell betrachtet ist die Regio respiratoria somit nicht bloß die innere Auskleidung der Nasenhöhle, sondern eine vorbereitende Oberfläche, die die Umgebungsluft in einen für die unteren Atemwege günstigeren Zustand versetzt.
30. Wenn die eingeatmete Luft die Nasenhöhle verlässt, ist sie durch das Zusammenwirken der ausgedehnten Schleimhaut, des reichen Gefäßnetzes, des Sekrets und des Flimmerepithels wärmer, feuchter und sauberer geworden.