4.6.1 – A csigolya alaptípusa és a gerincoszlop görbületei – Der Grundtyp des Wirbels und die Krümmungen der Wirbelsäule
1. A gerincoszlopot (columna vertebralis) egymással összekapcsolódó csigolyák alkotják, amelyek szilárd, ugyanakkor mozgékony tengelyt képeznek a törzs számára. – Die Wirbelsäule (Columna vertebralis) wird von miteinander verbundenen Wirbeln gebildet, die eine feste, zugleich jedoch bewegliche Achse des Rumpfes darstellen.
2. Felső végén a gerincoszlop a koponyát hordozza, alsó szakasza pedig a keresztcsonton keresztül kapcsolódik a medenceövhöz. – An ihrem oberen Ende trägt die Wirbelsäule den Schädel, während ihr unterer Abschnitt über das Kreuzbein mit dem Beckengürtel verbunden ist.
3. Egymás fölött elhelyezkedve a csigolyák a gerincvelőt körülvevő gerinccsatornát alakítják ki, miközben nyúlványaik az izmok és szalagok rögzülését szolgálják. – Übereinander angeordnet bilden die Wirbel den das Rückenmark umschließenden Wirbelkanal, während ihre Fortsätze der Befestigung von Muskeln und Bändern dienen.
4. Bár az egyes gerincszakaszok csigolyái alakjukban eltérnek egymástól, többségük felépítése egy közös alaptípusra vezethető vissza. – Obwohl sich die Wirbel der einzelnen Wirbelsäulenabschnitte in ihrer Form unterscheiden, lässt sich der Bau der meisten auf einen gemeinsamen Grundtyp zurückführen.
5. Ennek elülső, tömör részét a csigolyatest (corpus vertebrae) alkotja, amely elsősorban a test súlyából származó nyomóterhelést viseli. – Den vorderen, kompakten Anteil bildet der Wirbelkörper (Corpus vertebrae), der vor allem die aus dem Körpergewicht entstehende Druckbelastung trägt.
6. Lefelé haladva a csigolyatestek általában egyre nagyobbá válnak, mivel a gerinc alsó szakaszain fokozatosan növekszik a hordozandó tömeg. – Nach unten hin werden die Wirbelkörper im Allgemeinen größer, da die zu tragende Masse in den unteren Abschnitten der Wirbelsäule schrittweise zunimmt.
7. A csigolyatest mögött eredő csigolyaív (arcus vertebrae) a testtel együtt körülzárja a csigolyalyukat (foramen vertebrale). – Der hinter dem Wirbelkörper entspringende Wirbelbogen (Arcus vertebrae) umschließt gemeinsam mit dem Körper das Wirbelloch (Foramen vertebrale).
8. Az egymást követő csigolyalyukak összessége hozza létre a gerinccsatornát (canalis vertebralis), amelyben a gerincvelő, annak burkai és kísérő erei helyezkednek el. – Die Gesamtheit der aufeinanderfolgenden Wirbellöcher bildet den Wirbelkanal (Canalis vertebralis), in dem das Rückenmark, seine Häute und die begleitenden Gefäße liegen.
9. Mindkét oldalon egy-egy rövid ívgyök (pediculus arcus vertebrae) kapcsolja a csigolyaívet a csigolyatest hátsó felszínéhez. – Auf beiden Seiten verbindet jeweils eine kurze Bogenwurzel (Pediculus arcus vertebrae) den Wirbelbogen mit der Hinterfläche des Wirbelkörpers.
10. Az ívgyököket hátul a csigolyaív lemezei (laminae arcus vertebrae) folytatják, amelyek a középvonalban egymással egyesülnek. – Nach hinten setzen sich die Bogenwurzeln in den Wirbelbogenplatten (Laminae arcus vertebrae) fort, die sich in der Mittellinie vereinigen.
11. Az ívgyök felső és alsó szélén található bevágások a szomszédos csigolya megfelelő bevágásaival együtt határolják a csigolyaközti nyílást. – Die am oberen und unteren Rand der Bogenwurzel gelegenen Einschnitte begrenzen zusammen mit den entsprechenden Einschnitten des Nachbarwirbels das Zwischenwirbelloch.
12. Ezen a csigolyaközti nyíláson (foramen intervertebrale) keresztül lépnek ki a gerinccsatornából a gerincvelői idegek, és itt haladnak kisebb erek is. – Durch dieses Zwischenwirbelloch (Foramen intervertebrale) treten die Spinalnerven aus dem Wirbelkanal aus; außerdem verlaufen hier kleinere Gefäße.
13. A csigolyaívről rendszerint hét nyúlvány ered, amelyek közül egy tövisnyúlvány, kettő harántnyúlvány, négy pedig ízületi nyúlvány. – Vom Wirbelbogen gehen gewöhnlich sieben Fortsätze aus: ein Dornfortsatz, zwei Querfortsätze und vier Gelenkfortsätze.
14. Hátrafelé, többnyire a középvonalban nyúlik a tövisnyúlvány (processus spinosus), amely számos hátizom és gerincszalag tapadási helye. – Nach hinten, meist in der Mittellinie, ragt der Dornfortsatz (Processus spinosus), der zahlreichen Rückenmuskeln und Wirbelsäulenbändern als Ansatzstelle dient.
15. Oldalirányban a két harántnyúlvány (processus transversi) emelkedik ki, és alakjuk az adott gerincszakasz mechanikai feladataihoz igazodik. – Seitlich ragen die beiden Querfortsätze (Processus transversi) hervor, deren Form an die mechanischen Aufgaben des jeweiligen Wirbelsäulenabschnitts angepasst ist.
16. Két felső és két alsó ízületi nyúlvány (processus articulares superiores et inferiores) kapcsolja össze ízületesen a szomszédos csigolyák íveit. – Zwei obere und zwei untere Gelenkfortsätze (Processus articulares superiores et inferiores) verbinden die Bögen benachbarter Wirbel gelenkig miteinander.
17. Az ízületi felszínek térbeli helyzete szakaszonként változik, ezért jelentősen befolyásolja, hogy a gerinc adott részén mely mozgások lehetségesek. – Die räumliche Stellung der Gelenkflächen verändert sich je nach Abschnitt und beeinflusst daher wesentlich, welche Bewegungen im jeweiligen Bereich der Wirbelsäule möglich sind.
18. A csigolyatestek elsősorban a terhelést továbbítják, míg a csigolyaívek és nyúlványaik a védelemben, az ízületi vezetésben és az izomerők közvetítésében vesznek részt. – Die Wirbelkörper übertragen vor allem Belastungen, während die Wirbelbögen und ihre Fortsätze dem Schutz, der Gelenkführung und der Übertragung von Muskelkräften dienen.
19. Két szomszédos csigolya csak kis mértékben mozdulhat el egymáshoz képest, ezek a csekély elmozdulások azonban a gerinc teljes hosszában összeadódnak. – Zwei benachbarte Wirbel können sich nur geringfügig gegeneinander bewegen; diese kleinen Bewegungen summieren sich jedoch über die gesamte Länge der Wirbelsäule.
20. Ily módon a sok, viszonylag merev csontból felépülő gerincoszlop egyszerre képes stabilitást, rugalmasságot és irányított mozgékonyságot biztosítani. – Auf diese Weise kann die aus vielen relativ starren Knochen aufgebaute Wirbelsäule zugleich Stabilität, Elastizität und geführte Beweglichkeit gewährleisten.
21. Oldalnézetben a felnőtt ember gerincoszlopa kettős S alakú, amelyet két előrefelé és két hátrafelé domborodó görbület alkot. – In der Seitenansicht besitzt die Wirbelsäule des Erwachsenen eine doppelte S-Form, die aus zwei nach vorn und zwei nach hinten konvexen Krümmungen besteht.
22. Előrefelé domborodó görbületet lordózisnak nevezünk, míg a hátrafelé domborodó szakaszt kifózisnak hívjuk. – Eine nach vorn konvexe Krümmung wird als Lordose bezeichnet, während ein nach hinten konvexer Abschnitt Kyphose heißt.
23. A nyaki lordózis (lordosis cervicalis) a nyakcsigolyák területén található, és a fej kiegyensúlyozott hordozásához járul hozzá. – Die Halslordose (Lordosis cervicalis) liegt im Bereich der Halswirbel und trägt zum ausbalancierten Tragen des Kopfes bei.
24. Ezt követi a mellkasi kifózis (kyphosis thoracica), amelynek hátrafelé irányuló domborulata a mellkas csontos alakjához is alkalmazkodik. – Darauf folgt die Brustkyphose (Kyphosis thoracica), deren nach hinten gerichtete Konvexität auch an die knöcherne Form des Brustkorbs angepasst ist.
25. Az ágyéki lordózis (lordosis lumbalis) az alsó törzsszakasz terhelési viszonyait tükrözi, és álló helyzetben segíti a súlypont megfelelő elhelyezését. – Die Lendenlordose (Lordosis lumbalis) spiegelt die Belastungsverhältnisse des unteren Rumpfabschnitts wider und unterstützt im Stehen die zweckmäßige Lage des Körperschwerpunkts.
26. Legalul a keresztcsonti kifózis (kyphosis sacralis) hátrafelé domborodik, miközben a keresztcsont a kismedence hátsó falának részét alkotja. – Ganz unten ist die Kreuzbeinkyphose (Kyphosis sacralis) nach hinten konvex, wobei das Kreuzbein zugleich einen Teil der hinteren Wand des kleinen Beckens bildet.
27. A mellkasi és a keresztcsonti görbület már az újszülöttben is jelen van, ezért ezeket elsődleges görbületeknek nevezzük. – Die Brust- und die Kreuzbeinkrümmung sind bereits beim Neugeborenen vorhanden und werden deshalb als primäre Krümmungen bezeichnet.
28. Másodlagosan alakul ki a nyaki lordózis, amikor a csecsemő felemeli és tartósan megtartja a fejét. – Die Halslordose entsteht sekundär, wenn der Säugling den Kopf anhebt und dauerhaft halten kann.
29. Később, a felállás és a járás elsajátításával fejlődik ki az ágyéki lordózis, amely a két lábon történő helyváltoztatáshoz kapcsolódik. – Später entwickelt sich mit dem Aufrichten und dem Erlernen des Gehens die Lendenlordose, die mit der zweibeinigen Fortbewegung zusammenhängt.
30. Egészséges viszonyok között a görbületek nem pusztán alaki jellegzetességek, hanem a gerinc rugalmasságát és terhelhetőségét is növelik. – Unter gesunden Bedingungen sind die Krümmungen nicht nur Formmerkmale, sondern erhöhen auch die Elastizität und Belastbarkeit der Wirbelsäule.
31. Függőleges terheléskor az ívek csekély mértékben ellapulhatnak, majd tehermentesítés után rugalmasan visszatérhetnek eredeti alakjukhoz. – Bei vertikaler Belastung können sich die Krümmungen geringfügig abflachen und nach der Entlastung elastisch in ihre ursprüngliche Form zurückkehren.
32. Ez a rugózó működés a porckorongok alakváltozásával együtt mérsékli a járás, futás vagy ugrás során keletkező ütések továbbterjedését. – Diese federnde Wirkung vermindert gemeinsam mit der Verformung der Bandscheiben die Weiterleitung von Stößen, die beim Gehen, Laufen oder Springen entstehen.
33. A görbületek kóros fokozódása vagy csökkenése megváltoztathatja a gerinc terhelési tengelyét, és túlterhelheti a csigolyák közötti kapcsolatokat. – Eine krankhafte Verstärkung oder Verminderung der Krümmungen kann die Belastungsachse der Wirbelsäule verändern und die Verbindungen zwischen den Wirbeln überlasten.
34. A homloksíkban kialakuló oldalirányú, gyakran csavarodással társuló görbületet gerincferdülésnek, vagyis scoliosisnak nevezzük. – Eine in der Frontalebene auftretende seitliche, häufig mit einer Verdrehung verbundene Krümmung wird als Skoliose bezeichnet.
35. A gerincoszlop alaptípusának és fiziológiás görbületeinek ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az egyes csigolyák alakját és működését összefüggéseiben értsük meg. – Die Kenntnis des Grundtyps und der physiologischen Krümmungen der Wirbelsäule ist unerlässlich, um Form und Funktion der einzelnen Wirbel im Zusammenhang zu verstehen.
(aufklappen)magyar
1. A gerincoszlopot (columna vertebralis) egymással összekapcsolódó csigolyák alkotják, amelyek szilárd, ugyanakkor mozgékony tengelyt képeznek a törzs számára.
2. Felső végén a gerincoszlop a koponyát hordozza, alsó szakasza pedig a keresztcsonton keresztül kapcsolódik a medenceövhöz.
3. Egymás fölött elhelyezkedve a csigolyák a gerincvelőt körülvevő gerinccsatornát alakítják ki, miközben nyúlványaik az izmok és szalagok rögzülését szolgálják.
4. Bár az egyes gerincszakaszok csigolyái alakjukban eltérnek egymástól, többségük felépítése egy közös alaptípusra vezethető vissza.
5. Ennek elülső, tömör részét a csigolyatest (corpus vertebrae) alkotja, amely elsősorban a test súlyából származó nyomóterhelést viseli.
6. Lefelé haladva a csigolyatestek általában egyre nagyobbá válnak, mivel a gerinc alsó szakaszain fokozatosan növekszik a hordozandó tömeg.
7. A csigolyatest mögött eredő csigolyaív (arcus vertebrae) a testtel együtt körülzárja a csigolyalyukat (foramen vertebrale).
8. Az egymást követő csigolyalyukak összessége hozza létre a gerinccsatornát (canalis vertebralis), amelyben a gerincvelő, annak burkai és kísérő erei helyezkednek el.
9. Mindkét oldalon egy-egy rövid ívgyök (pediculus arcus vertebrae) kapcsolja a csigolyaívet a csigolyatest hátsó felszínéhez.
10. Az ívgyököket hátul a csigolyaív lemezei (laminae arcus vertebrae) folytatják, amelyek a középvonalban egymással egyesülnek.
11. Az ívgyök felső és alsó szélén található bevágások a szomszédos csigolya megfelelő bevágásaival együtt határolják a csigolyaközti nyílást.
12. Ezen a csigolyaközti nyíláson (foramen intervertebrale) keresztül lépnek ki a gerinccsatornából a gerincvelői idegek, és itt haladnak kisebb erek is.
13. A csigolyaívről rendszerint hét nyúlvány ered, amelyek közül egy tövisnyúlvány, kettő harántnyúlvány, négy pedig ízületi nyúlvány.
14. Hátrafelé, többnyire a középvonalban nyúlik a tövisnyúlvány (processus spinosus), amely számos hátizom és gerincszalag tapadási helye.
15. Oldalirányban a két harántnyúlvány (processus transversi) emelkedik ki, és alakjuk az adott gerincszakasz mechanikai feladataihoz igazodik.
16. Két felső és két alsó ízületi nyúlvány (processus articulares superiores et inferiores) kapcsolja össze ízületesen a szomszédos csigolyák íveit.
17. Az ízületi felszínek térbeli helyzete szakaszonként változik, ezért jelentősen befolyásolja, hogy a gerinc adott részén mely mozgások lehetségesek.
18. A csigolyatestek elsősorban a terhelést továbbítják, míg a csigolyaívek és nyúlványaik a védelemben, az ízületi vezetésben és az izomerők közvetítésében vesznek részt.
19. Két szomszédos csigolya csak kis mértékben mozdulhat el egymáshoz képest, ezek a csekély elmozdulások azonban a gerinc teljes hosszában összeadódnak.
20. Ily módon a sok, viszonylag merev csontból felépülő gerincoszlop egyszerre képes stabilitást, rugalmasságot és irányított mozgékonyságot biztosítani.
21. Oldalnézetben a felnőtt ember gerincoszlopa kettős S alakú, amelyet két előrefelé és két hátrafelé domborodó görbület alkot.
22. Előrefelé domborodó görbületet lordózisnak nevezünk, míg a hátrafelé domborodó szakaszt kifózisnak hívjuk.
23. A nyaki lordózis (lordosis cervicalis) a nyakcsigolyák területén található, és a fej kiegyensúlyozott hordozásához járul hozzá.
24. Ezt követi a mellkasi kifózis (kyphosis thoracica), amelynek hátrafelé irányuló domborulata a mellkas csontos alakjához is alkalmazkodik.
25. Az ágyéki lordózis (lordosis lumbalis) az alsó törzsszakasz terhelési viszonyait tükrözi, és álló helyzetben segíti a súlypont megfelelő elhelyezését.
26. Legalul a keresztcsonti kifózis (kyphosis sacralis) hátrafelé domborodik, miközben a keresztcsont a kismedence hátsó falának részét alkotja.
27. A mellkasi és a keresztcsonti görbület már az újszülöttben is jelen van, ezért ezeket elsődleges görbületeknek nevezzük.
28. Másodlagosan alakul ki a nyaki lordózis, amikor a csecsemő felemeli és tartósan megtartja a fejét.
29. Később, a felállás és a járás elsajátításával fejlődik ki az ágyéki lordózis, amely a két lábon történő helyváltoztatáshoz kapcsolódik.
30. Egészséges viszonyok között a görbületek nem pusztán alaki jellegzetességek, hanem a gerinc rugalmasságát és terhelhetőségét is növelik.
31. Függőleges terheléskor az ívek csekély mértékben ellapulhatnak, majd tehermentesítés után rugalmasan visszatérhetnek eredeti alakjukhoz.
32. Ez a rugózó működés a porckorongok alakváltozásával együtt mérsékli a járás, futás vagy ugrás során keletkező ütések továbbterjedését.
33. A görbületek kóros fokozódása vagy csökkenése megváltoztathatja a gerinc terhelési tengelyét, és túlterhelheti a csigolyák közötti kapcsolatokat.
34. A homloksíkban kialakuló oldalirányú, gyakran csavarodással társuló görbületet gerincferdülésnek, vagyis scoliosisnak nevezzük.
35. A gerincoszlop alaptípusának és fiziológiás görbületeinek ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az egyes csigolyák alakját és működését összefüggéseiben értsük meg.
(aufklappen)német
1. Die Wirbelsäule (Columna vertebralis) wird von miteinander verbundenen Wirbeln gebildet, die eine feste, zugleich jedoch bewegliche Achse des Rumpfes darstellen.
2. An ihrem oberen Ende trägt die Wirbelsäule den Schädel, während ihr unterer Abschnitt über das Kreuzbein mit dem Beckengürtel verbunden ist.
3. Übereinander angeordnet bilden die Wirbel den das Rückenmark umschließenden Wirbelkanal, während ihre Fortsätze der Befestigung von Muskeln und Bändern dienen.
4. Obwohl sich die Wirbel der einzelnen Wirbelsäulenabschnitte in ihrer Form unterscheiden, lässt sich der Bau der meisten auf einen gemeinsamen Grundtyp zurückführen.
5. Den vorderen, kompakten Anteil bildet der Wirbelkörper (Corpus vertebrae), der vor allem die aus dem Körpergewicht entstehende Druckbelastung trägt.
6. Nach unten hin werden die Wirbelkörper im Allgemeinen größer, da die zu tragende Masse in den unteren Abschnitten der Wirbelsäule schrittweise zunimmt.
7. Der hinter dem Wirbelkörper entspringende Wirbelbogen (Arcus vertebrae) umschließt gemeinsam mit dem Körper das Wirbelloch (Foramen vertebrale).
8. Die Gesamtheit der aufeinanderfolgenden Wirbellöcher bildet den Wirbelkanal (Canalis vertebralis), in dem das Rückenmark, seine Häute und die begleitenden Gefäße liegen.
9. Auf beiden Seiten verbindet jeweils eine kurze Bogenwurzel (Pediculus arcus vertebrae) den Wirbelbogen mit der Hinterfläche des Wirbelkörpers.
10. Nach hinten setzen sich die Bogenwurzeln in den Wirbelbogenplatten (Laminae arcus vertebrae) fort, die sich in der Mittellinie vereinigen.
11. Die am oberen und unteren Rand der Bogenwurzel gelegenen Einschnitte begrenzen zusammen mit den entsprechenden Einschnitten des Nachbarwirbels das Zwischenwirbelloch.
12. Durch dieses Zwischenwirbelloch (Foramen intervertebrale) treten die Spinalnerven aus dem Wirbelkanal aus; außerdem verlaufen hier kleinere Gefäße.
13. Vom Wirbelbogen gehen gewöhnlich sieben Fortsätze aus: ein Dornfortsatz, zwei Querfortsätze und vier Gelenkfortsätze.
14. Nach hinten, meist in der Mittellinie, ragt der Dornfortsatz (Processus spinosus), der zahlreichen Rückenmuskeln und Wirbelsäulenbändern als Ansatzstelle dient.
15. Seitlich ragen die beiden Querfortsätze (Processus transversi) hervor, deren Form an die mechanischen Aufgaben des jeweiligen Wirbelsäulenabschnitts angepasst ist.
16. Zwei obere und zwei untere Gelenkfortsätze (Processus articulares superiores et inferiores) verbinden die Bögen benachbarter Wirbel gelenkig miteinander.
17. Die räumliche Stellung der Gelenkflächen verändert sich je nach Abschnitt und beeinflusst daher wesentlich, welche Bewegungen im jeweiligen Bereich der Wirbelsäule möglich sind.
18. Die Wirbelkörper übertragen vor allem Belastungen, während die Wirbelbögen und ihre Fortsätze dem Schutz, der Gelenkführung und der Übertragung von Muskelkräften dienen.
19. Zwei benachbarte Wirbel können sich nur geringfügig gegeneinander bewegen; diese kleinen Bewegungen summieren sich jedoch über die gesamte Länge der Wirbelsäule.
20. Auf diese Weise kann die aus vielen relativ starren Knochen aufgebaute Wirbelsäule zugleich Stabilität, Elastizität und geführte Beweglichkeit gewährleisten.
21. In der Seitenansicht besitzt die Wirbelsäule des Erwachsenen eine doppelte S-Form, die aus zwei nach vorn und zwei nach hinten konvexen Krümmungen besteht.
22. Eine nach vorn konvexe Krümmung wird als Lordose bezeichnet, während ein nach hinten konvexer Abschnitt Kyphose heißt.
23. Die Halslordose (Lordosis cervicalis) liegt im Bereich der Halswirbel und trägt zum ausbalancierten Tragen des Kopfes bei.
24. Darauf folgt die Brustkyphose (Kyphosis thoracica), deren nach hinten gerichtete Konvexität auch an die knöcherne Form des Brustkorbs angepasst ist.
25. Die Lendenlordose (Lordosis lumbalis) spiegelt die Belastungsverhältnisse des unteren Rumpfabschnitts wider und unterstützt im Stehen die zweckmäßige Lage des Körperschwerpunkts.
26. Ganz unten ist die Kreuzbeinkyphose (Kyphosis sacralis) nach hinten konvex, wobei das Kreuzbein zugleich einen Teil der hinteren Wand des kleinen Beckens bildet.
27. Die Brust- und die Kreuzbeinkrümmung sind bereits beim Neugeborenen vorhanden und werden deshalb als primäre Krümmungen bezeichnet.
28. Die Halslordose entsteht sekundär, wenn der Säugling den Kopf anhebt und dauerhaft halten kann.
29. Später entwickelt sich mit dem Aufrichten und dem Erlernen des Gehens die Lendenlordose, die mit der zweibeinigen Fortbewegung zusammenhängt.
30. Unter gesunden Bedingungen sind die Krümmungen nicht nur Formmerkmale, sondern erhöhen auch die Elastizität und Belastbarkeit der Wirbelsäule.
31. Bei vertikaler Belastung können sich die Krümmungen geringfügig abflachen und nach der Entlastung elastisch in ihre ursprüngliche Form zurückkehren.
32. Diese federnde Wirkung vermindert gemeinsam mit der Verformung der Bandscheiben die Weiterleitung von Stößen, die beim Gehen, Laufen oder Springen entstehen.
33. Eine krankhafte Verstärkung oder Verminderung der Krümmungen kann die Belastungsachse der Wirbelsäule verändern und die Verbindungen zwischen den Wirbeln überlasten.
34. Eine in der Frontalebene auftretende seitliche, häufig mit einer Verdrehung verbundene Krümmung wird als Skoliose bezeichnet.
35. Die Kenntnis des Grundtyps und der physiologischen Krümmungen der Wirbelsäule ist unerlässlich, um Form und Funktion der einzelnen Wirbel im Zusammenhang zu verstehen.