2-2-1 egri

---

2.2.1 Török Bálintot Konstantinápolyba hurcolják börtönbe – Bálint Török wird nach Konstantinopel ins Gefängnis verschleppt

---

1. A hadjárat vége nem a győzelem kihirdetésével jött el, hanem azzal a nappal, amelyen a szultáni sereg megfordult, és megindult hazafelé. – Das Ende des Feldzugs kam nicht mit der Verkündung des Sieges, sondern mit jenem Tage, an dem das sultanische Heer sich wandte und heimwärts zog.

2. A visszavonuló hadsereg mindig többet visz magával, mint amennyit hozott, és ezt a többletet nevezi a történelem zsákmánynak. – Das abziehende Heer führt stets mehr mit sich, als es gebracht hat, und diesen Überschuss nennt die Geschichte Beute.

3. A zsákmány legértékesebb darabja ezúttal nem arany volt, nem ágyú és nem harang, hanem egy negyvenéves magyar főúr. – Das kostbarste Stück der Beute war diesmal weder Gold noch Kanone noch Glocke, sondern ein vierzigjähriger ungarischer Magnat.

4. Az élő ember mint hadizsákmány sokkal hasznosabb minden holt kincsnél, mert amíg él, addig fenyegetésként is használható. – Der lebende Mensch als Kriegsbeute ist weit nützlicher als jeder tote Schatz, denn solange er lebt, lässt er sich auch als Drohung gebrauchen.

5. Török Bálintot nem a menetoszlop végén hurcolták, hanem a közepén vitték, ahol a legféltettebb holmit szokás szállítani. – Bálint Török schleppte man nicht am Ende der Marschsäule mit, sondern führte ihn in ihrer Mitte, wo man das am meisten Gehütete zu befördern pflegt.

6. A helyezés a katonai rendben mindig árulkodó, mert megmutatja, hogy a hadvezetés minek tulajdonít valódi értéket. – Die Platzierung in der militärischen Ordnung ist stets verräterisch, weil sie zeigt, welchem Gegenstand die Heerführung wirklichen Wert beimisst.

7. A menet szeptember első napjaiban hagyta el Buda vidékét, és a Duna mentén haladt dél felé, a régi római hadiúton. – Der Zug verließ in den ersten Septembertagen die Gegend von Buda und rückte donauabwärts nach Süden vor, auf der alten römischen Heerstraße.

8. Ez az út évezredek óta ugyanaz, mert a folyóvölgyek határozzák meg, merre mozoghatnak a seregek, nem pedig a birodalmak akarata. – Dieser Weg ist seit Jahrtausenden derselbe, denn die Flusstäler bestimmen, wohin sich Heere bewegen können, und nicht der Wille der Reiche.

9. A foglyot fedett szekéren szállították, két oldalán lovas őrökkel, akik éjjel is a kerekek mellett aludtak. – Den Gefangenen beförderte man auf einem gedeckten Wagen, zu beiden Seiten berittene Wächter, die auch nachts neben den Rädern schliefen.

10. Az őrzés szigorúsága nem a szökés valószínűségéből fakadt, hanem abból, hogy a felelősség minden egyes őrre külön ránehezedett. – Die Strenge der Bewachung entsprang nicht der Wahrscheinlichkeit einer Flucht, sondern dem Umstand, dass die Verantwortung auf jedem einzelnen Wächter gesondert lastete.

11. A keleti hadseregek fegyelmét nem a lelkesedés tartotta fenn, hanem a pontosan kiszámított következmény, amely minden mulasztásra várt. – Die Zucht der östlichen Heere hielt nicht die Begeisterung aufrecht, sondern die genau berechnete Folge, die jede Versäumnis erwartete.

12. Nándorfehérvár falai alatt a sereg megpihent, és a fogoly ott láthatta utoljára a magyar korona egykori déli végvárát. – Unter den Mauern Belgrads rastete das Heer, und dort konnte der Gefangene zum letzten Male die einstige südliche Grenzfeste der ungarischen Krone sehen.

13. Ez az erőd huszonöt évvel korábban még Hunyadi János diadalának emlékhelye volt, ekkorra azonban török hídfővé változott. – Diese Festung war fünfundzwanzig Jahre zuvor noch die Gedenkstätte des Triumphes von János Hunyadi, inzwischen aber zum türkischen Brückenkopf geworden.

14. A magyar végvárrendszer bukása nem Mohácsnál kezdődött, hanem 1521-ben, Nándorfehérvár elestével, öt évvel a csata előtt. – Der Zusammenbruch des ungarischen Grenzburgsystems begann nicht bei Mohács, sondern 1521 mit dem Fall Belgrads, fünf Jahre vor der Schlacht.

15. Aki a kapukulcsot elveszíti, annak a ház sorsa már eldőlt, még ha a lakók évekig nem veszik is észre. – Wer den Torschlüssel verliert, über dessen Haus ist bereits entschieden, mögen die Bewohner es auch jahrelang nicht bemerken.

16. A fogoly ezt a láncolatot minden bizonnyal átlátta, hiszen egész felnőtt életét ennek a rendszernek a romjai között élte le. – Der Gefangene durchschaute diese Verkettung mit Sicherheit, denn sein ganzes erwachsenes Leben hatte er zwischen den Trümmern dieses Systems verbracht.

17. A Balkán hadiútja Szófián és Filippopoliszon át vezetett tovább, olyan tájakon, amelyeket magyar úr azelőtt csak követként látott. – Die Heerstraße des Balkans führte weiter über Sofia und Philippopel, durch Landstriche, die ein ungarischer Herr zuvor nur als Gesandter gesehen hatte.

18. A táj fokozatosan változott, a szőlők helyét kopár fennsíkok vették át, majd a hegyek között görög és bolgár falvak következtek. – Die Landschaft wandelte sich allmählich, an die Stelle der Weinberge traten kahle Hochebenen, und zwischen den Bergen folgten griechische und bulgarische Dörfer.

19. Ezek a falvak százötven éve éltek oszmán uralom alatt, és az életük mégis folyt, ami a magyar utazó számára a legnyugtalanítóbb tapasztalat volt. – Diese Dörfer lebten seit hundertfünfzig Jahren unter osmanischer Herrschaft, und ihr Leben ging dennoch weiter, was für den ungarischen Reisenden die beunruhigendste Erfahrung war.

20. A hódoltság nem a pusztulás képét mutatta, hanem a folytonosságét, és éppen ez bizonyította, hogy a rendszer tartós lehet. – Die Unterworfenheit zeigte nicht das Bild des Untergangs, sondern das der Fortdauer, und eben dies bewies, dass das System von Bestand sein konnte.

21. Aki azt reméli, hogy az idegen uralom önmagától összeomlik, az soha nem járt még olyan tartományban, amely megszokta. – Wer hofft, die Fremdherrschaft breche von selbst zusammen, der ist niemals durch eine Provinz gereist, die sich an sie gewöhnt hat.

22. Drinápoly volt az utolsó nagy állomás, a birodalom régi székvárosa, ahol a szultánok Konstantinápoly elfoglalása előtt laktak. – Adrianopel war die letzte große Station, die alte Residenzstadt des Reiches, in der die Sultane vor der Einnahme Konstantinopels gewohnt hatten.

23. A várost hatalmas mecsetek, karavánszerájok és fürdők uralták, és a fogoly itt értette meg, milyen államhatalomba került. – Gewaltige Moscheen, Karawansereien und Bäder beherrschten die Stadt, und hier begriff der Gefangene, in welche Staatsmacht er geraten war.

24. A magyar úr eddig a törököt ellenségként ismerte, most azonban civilizációként látta, és ez a felismerés minden vereségnél nehezebb. – Der ungarische Herr hatte den Türken bisher als Feind gekannt, nun aber sah er ihn als Gesittung, und diese Erkenntnis wiegt schwerer als jede Niederlage.

25. Az ellenséget gyűlölni lehet, a fölényben lévő kultúrát azonban csak elviselni, és az elviselés sokkal kimerítőbb érzelem. – Den Feind kann man hassen, die überlegene Gesittung hingegen nur ertragen, und das Ertragen ist ein weit erschöpfenderes Gefühl.

26. Gárdonyi regénye ezt az utat nem részletezi, hanem néhány mondattal átugorja, és ez a hallgatás művészi döntés. – Gárdonyis Roman schildert diesen Weg nicht ausführlich, sondern überspringt ihn mit wenigen Sätzen, und dieses Schweigen ist eine künstlerische Entscheidung.

27. Az író azt mutatja meg, amit a szereplői láthattak, és Gergely ekkor már a nádasban rejtőzött, tehát nem kísérhette a menetet. – Der Dichter zeigt, was seine Gestalten sehen konnten, und Gergely verbarg sich zu dieser Zeit bereits im Schilf, konnte den Zug also nicht begleiten.

28. A regény szerkezete így éppen ott válik hézagossá, ahol a történelem a legvégzetesebb, és ez a hézag maga is jelentés. – Der Bau des Romans wird somit gerade dort lückenhaft, wo die Geschichte am verhängnisvollsten ist, und diese Lücke ist selbst eine Bedeutung.

29. Amit senki sem lát a szereplők közül, az az olvasó számára is homályban marad, mint ahogy a kortársak számára is homályban maradt. – Was keine der Gestalten sieht, bleibt auch dem Leser im Dunkeln, so wie es den Zeitgenossen im Dunkeln blieb.

30. A magyar közvélemény 1541 őszén valóban nem tudta, hova vitték a főurat, és hetekig egymásnak ellentmondó hírek jártak. – Die ungarische Öffentlichkeit wusste im Herbst 1541 tatsächlich nicht, wohin man den Magnaten gebracht hatte, und wochenlang liefen einander widersprechende Nachrichten um.

31. A hír hiánya a kora újkori Európában nem kivétel volt, hanem alapállapot, és a bizonyosság drágább árucikknek számított az aranynál. – Der Mangel an Nachricht war im frühneuzeitlichen Europa keine Ausnahme, sondern der Grundzustand, und die Gewissheit galt als teureres Handelsgut denn Gold.

32. Konstantinápoly a menet előtt október derekán tűnt fel, először a vízvezetékek íveivel, azután a szárazföldi falak hármas vonalával. – Konstantinopel tauchte vor dem Zuge Mitte Oktober auf, zuerst mit den Bögen der Wasserleitungen, dann mit der dreifachen Linie der Landmauern.

33. Ezek a falak ezer éven át álltak ellen minden ostromnak, és 1453-ban is csak az ágyú és a túlerő tudta áttörni őket. – Diese Mauern hatten tausend Jahre lang jeder Belagerung standgehalten, und auch 1453 vermochten nur die Kanone und die Übermacht sie zu durchbrechen.

34. A város ekkor a világ legnagyobb települései közé tartozott, több százezer lakossal, amikor Buda alig tizenötezret számlált. – Die Stadt zählte damals zu den größten Siedlungen der Welt, mit mehreren hunderttausend Einwohnern, während Buda kaum fünfzehntausend aufwies.

35. A nagyságrendi különbség önmagában magyarázza a két hatalom viszonyát, és minden más magyarázat csak ennek a következménye. – Der Größenunterschied erklärt für sich genommen das Verhältnis der beiden Mächte, und jede andere Erklärung ist nur dessen Folge.

36. A magyar rendek gyakran szemére vetették egymásnak a tehetetlenséget, holott a valódi ok a mérhető erőviszonyokban rejlett. – Die ungarischen Stände warfen einander häufig die Ohnmacht vor, obwohl der wirkliche Grund in den messbaren Kräfteverhältnissen lag.

37. A bevonulás diadalmenet volt: zászlók, dobok, foglyok sora, és a lakosság sokasága a Mese-kapunál. – Der Einzug war ein Triumphzug: Fahnen, Trommeln, eine Reihe von Gefangenen und die Menge der Bevölkerung am Tor.

38. A győzelmi menet nemcsak ünnep, hanem államjogi aktus is, mert benne a birodalom nyilvánosan veszi birtokba az új szerzeményt. – Der Siegeszug ist nicht bloß ein Fest, sondern auch ein staatsrechtlicher Akt, denn in ihm nimmt das Reich den Neuerwerb öffentlich in Besitz.

39. Török Bálintot nem mutogatták a tömegnek, mert a magas rangú foglyot a Porta sohasem alázta meg nyilvánosan. – Bálint Török stellte man der Menge nicht zur Schau, denn den hochrangigen Gefangenen demütigte die Pforte niemals öffentlich.

40. Ennek oka nem a tapintat volt, hanem a számítás: a megalázott ember többé nem használható tárgyalási eszközként. – Der Grund dafür war nicht das Feingefühl, sondern die Berechnung: Der gedemütigte Mensch lässt sich nicht mehr als Verhandlungsmittel gebrauchen.

41. A szekér a városfalak mentén délnek fordult, a Márvány-tenger irányába, és ott állt meg a Jedikule kapuja előtt. – Der Wagen wandte sich längs der Stadtmauern nach Süden, gegen das Marmarameer hin, und hielt dort vor dem Tore von Yedikule.

42. A Héttorony erődje magába foglalta a bizánci Aranykaput, amelyen egykor a császárok vonultak be győzelem után. – Die Festung der Sieben Türme schloss das byzantinische Goldene Tor ein, durch das einst die Kaiser nach dem Siege eingezogen waren.

43. A történelem iróniája szerint tehát a diadalkapu lett a foglyok háza, és a bevonulás helyéből a bezárkózás helye. – Nach der Ironie der Geschichte wurde also das Triumphtor zum Hause der Gefangenen und der Ort des Einzugs zum Ort der Einschließung.

44. Az épületegyüttes ekkor részben kincstárként, részben állami börtönként szolgált, ami a hatalom szemléletét pontosan kifejezi. – Der Gebäudekomplex diente damals teils als Schatzkammer, teils als Staatsgefängnis, was die Anschauung der Macht genau ausdrückt.

45. Ahol az aranyat és az embereket ugyanaz a fal őrzi, ott az ember is vagyontárgy, amelyet kamatoztatni lehet. – Wo dieselbe Mauer das Gold und die Menschen hütet, dort ist auch der Mensch ein Vermögensgegenstand, den man zinstragend anlegen kann.

46. A fogoly szállása nem földalatti verem volt, hanem szoba, ablakkal, szolgálattal és napi ellátással a kincstár terhére. – Die Unterkunft des Gefangenen war kein unterirdisches Verlies, sondern ein Zimmer mit Fenster, Bedienung und täglicher Versorgung zulasten der Schatzkammer.

47. Az állam tehát fizetett azért, hogy egy magyar főúr éljen, csak éppen ne cselekedhessen, és ez a legdrágább fegyver. – Der Staat zahlte also dafür, dass ein ungarischer Magnat lebte, nur eben nicht handeln konnte, und dies ist die teuerste Waffe.

48. A Héttoronyban rajta kívül perzsa hercegek, velencei követek és lázadó pasák raboskodtak, egy egész bukott világ egyetlen udvaron. – Außer ihm saßen in den Sieben Türmen persische Prinzen, venezianische Gesandte und aufrührerische Paschas gefangen, eine ganze gestürzte Welt auf einem einzigen Hofe.

49. Ez a társaság kegyetlenebb volt minden magánynál, mert mindenki a másikban látta a saját jövőjét. – Diese Gesellschaft war grausamer als jede Einsamkeit, denn jeder sah im anderen die eigene Zukunft.

50. A rabok egymás történeteit hallgatták, és minden történet ugyanúgy végződött: tárgyalás nélkül, hír nélkül, dátum nélkül. – Die Gefangenen hörten einander die Geschichten an, und jede Geschichte endete auf dieselbe Weise: ohne Verfahren, ohne Nachricht, ohne Datum.

51. Az európai jogfelfogás számára ez a helyzet felfoghatatlan volt, mert ott a fogva tartáshoz legalább vádat szokás rendelni. – Für das europäische Rechtsdenken war dieser Zustand unbegreiflich, denn dort pflegt man der Haft wenigstens eine Anklage beizugeben.

52. A Porta azonban nem büntetőhatalomként járt el, hanem államérdekként, és az államérdek nem magyaráz, hanem elhelyez. – Die Pforte handelte jedoch nicht als Strafgewalt, sondern als Staatsinteresse, und das Staatsinteresse erklärt nicht, sondern verwahrt.

53. Ez a különbség a magyar utókort évszázadokig foglalkoztatta, mert a magyar gondolkodás mindig ítéletet keresett ott, ahol csak intézkedés volt. – Dieser Unterschied beschäftigte die ungarische Nachwelt jahrhundertelang, weil das ungarische Denken stets ein Urteil dort suchte, wo es nur eine Verfügung gab.

54. A fogság első hónapjaiban a főúr még leveleket írhatott, és ezek a levelek fennmaradtak a családi levéltárban. – In den ersten Monaten der Gefangenschaft durfte der Magnat noch Briefe schreiben, und diese Briefe blieben im Familienarchiv erhalten.

55. A leveleiben nem panaszkodott, hanem gazdasági utasításokat adott: melyik birtokot kell megerősíteni, melyik pert kell abbahagyni. – In seinen Briefen klagte er nicht, sondern erteilte wirtschaftliche Weisungen: welches Gut zu befestigen und welcher Prozess einzustellen sei.

56. Az ilyen levél többet mond a jelleméről minden krónikás dicséretnél, mert a rendezés akarata a reménytelenségben is működött benne. – Ein solcher Brief sagt mehr über seinen Charakter als jedes Lob der Chronisten, denn der Wille zur Ordnung wirkte in ihm selbst in der Aussichtslosigkeit fort.

57. A gyakorlati ember úgy védekezik a kétségbeesés ellen, hogy tovább intézkedik, még akkor is, ha az intézkedéseit senki sem hajtja végre. – Der praktische Mensch wehrt sich gegen die Verzweiflung dadurch, dass er weiter verfügt, auch wenn niemand seine Verfügungen ausführt.

58. Később a levelezést megszigorították, majd megszüntették, és a hallgatás ekkor vált a fogság tulajdonképpeni tartalmává. – Später verschärfte man den Briefwechsel und stellte ihn schließlich ein, und nun wurde das Schweigen zum eigentlichen Inhalt der Gefangenschaft.

59. A birodalom nem tiltotta meg formálisan az érintkezést, csak egyre lassabban továbbította, míg a levelek végül elmaradtak. – Das Reich untersagte den Verkehr nicht förmlich, sondern beförderte ihn nur immer langsamer, bis die Briefe zuletzt ausblieben.

60. A lassítás a keleti közigazgatás legfinomabb eszköze volt, mert nem hozott döntést, mégis ugyanazt érte el. – Die Verlangsamung war das feinste Werkzeug der östlichen Verwaltung, denn sie fällte keine Entscheidung und erreichte doch dasselbe.

61. Otthon ezalatt Pemflinger Katalin megkezdte azt a tízéves küzdelmet, amelyet a magyar történetírás máig alig méltat figyelemre. – Daheim begann unterdessen Katalin Pemflinger jenen zehnjährigen Kampf, den die ungarische Geschichtsschreibung bis heute kaum einer Beachtung würdigt.

62. Egyszerre kellett birtokot igazgatnia, várat védenie, két fiút nevelnie és két királyi udvarnál kérvényeznie. – Sie musste zugleich Güter verwalten, eine Burg verteidigen, zwei Söhne erziehen und an zwei königlichen Höfen Bittgesuche einreichen.

63. Ferdinándtól segítséget kért, de Bécsben azt felelték, hogy a férje sokáig Szapolyai híve volt, tehát nem sürgős az ügye. – Von Ferdinand erbat sie Hilfe, doch in Wien erwiderte man, ihr Gemahl sei lange ein Anhänger Szapolyais gewesen, seine Sache eile also nicht.

64. A politikai számonkérés a fogoly rovására történt, jóllehet a fogoly éppen azért volt fogoly, mert egyik oldalnak sem volt teljesen a szolgája. – Die politische Abrechnung ging zulasten des Gefangenen, obgleich er gerade deshalb gefangen war, weil er keiner Seite ganz zu Diensten gewesen war.

65. A történelem gyakran bünteti kétszeresen azokat, akik nem tudtak véglegesen választani egy olyan korban, amelyben a választás lehetetlen volt. – Die Geschichte bestraft oft doppelt jene, die sich in einer Zeit nicht endgültig entscheiden konnten, in der die Entscheidung unmöglich war.

66. Waltásdíjként hatalmas összegeket ajánlottak fel, egyes források szerint akár százezer aranyat is, de a Porta nem válaszolt. – Als Lösegeld bot man ungeheure Summen an, nach einigen Quellen bis zu hunderttausend Goldstücken, doch die Pforte antwortete nicht.

67. A hallgatás ára magasabb volt minden aranynál, mert a birodalom nem pénzt akart, hanem egy embert kivonni a magyar politikából. – Der Preis des Schweigens lag höher als alles Gold, denn das Reich wollte kein Geld, sondern einen Menschen aus der ungarischen Politik entfernen.

68. Aki ezt megérti, az érti meg a tizenhatodik századi magyar tragédia lényegét: nem legyőzték az országot, hanem lefejezték a vezetését. – Wer dies begreift, begreift den Kern der ungarischen Tragödie des sechzehnten Jahrhunderts: Man besiegte das Land nicht, man enthauptete seine Führung.

69. A két fiú közül János később Ferdinánd hívéül szegődött, Ferenc pedig katonaként szolgált, és mindketten apjuk árnyékában éltek. – Von den beiden Söhnen trat János später in Ferdinands Dienste, Ferenc diente als Soldat, und beide lebten im Schatten des Vaters.

70. Az elhurcolt apa hiánya egész nemzedékek magatartását formálta, és ez a hiány a magyar irodalom visszatérő alapélménye lett. – Das Fehlen des verschleppten Vaters formte das Verhalten ganzer Geschlechter, und dieser Mangel wurde zur wiederkehrenden Grunderfahrung der ungarischen Literatur.

71. Gárdonyi regényében a főúr sorsa nem lezárul, hanem függőben marad, és éppen a függőben maradás hajtja tovább a cselekményt. – In Gárdonyis Roman wird das Schicksal des Magnaten nicht abgeschlossen, sondern bleibt in der Schwebe, und eben das Schweben treibt die Handlung weiter.

72. Az irodalmi feszültség forrása nem a titok, hanem a be nem fejezettség, mert a titkot meg lehet fejteni, a hiányt azonban nem. – Die Quelle der dichterischen Spannung ist nicht das Geheimnis, sondern die Unabgeschlossenheit, denn das Geheimnis lässt sich lösen, der Mangel jedoch nicht.

73. Gergely tizenöt évesen fogadalmat tesz, hogy kiszabadítja a gazdáját, és ez a fogadalom viszi majd Konstantinápolyba. – Gergely legt mit fünfzehn Jahren das Gelübde ab, seinen Herrn zu befreien, und dieses Gelübde wird ihn nach Konstantinopel führen.

74. A gyermeki fogadalom a regény erkölcsi tengelye, mert benne az adott szó erősebbnek bizonyul minden valószínűségnél. – Das kindliche Gelübde ist die sittliche Achse des Romans, denn in ihm erweist sich das gegebene Wort als stärker denn jede Wahrscheinlichkeit.

75. Gárdonyi nem naiv, és tudja, hogy a fogadalom teljesíthetetlen, de ábrázolja mint az emberi méltóság utolsó megnyilvánulását. – Gárdonyi ist nicht naiv und weiß, dass das Gelübde unerfüllbar ist, doch er stellt es als die letzte Bekundung der Menschenwürde dar.

76. A reménytelen vállalás értéke nem a kimenetelében rejlik, hanem abban, hogy az ember nem hajlandó tudomásul venni a lehetetlent. – Der Wert des aussichtslosen Unterfangens liegt nicht in seinem Ausgang, sondern darin, dass der Mensch sich weigert, das Unmögliche hinzunehmen.

77. A Héttorony falai közül a tenger felől érkező szél zaja hallatszott be, és a Márvány-tenger vize a hajókat Európa felé vitte. – Zwischen den Mauern der Sieben Türme hörte man den Lärm des vom Meere kommenden Windes, und das Wasser des Marmarameeres trug die Schiffe nach Europa hin.

78. A rab számára a látható szabadság kegyetlenebb a teljes bezártságnál, mert naponta emlékezteti arra, hogy a világ nélküle működik. – Für den Gefangenen ist die sichtbare Freiheit grausamer als die völlige Abgeschlossenheit, weil sie ihn täglich daran erinnert, dass die Welt ohne ihn arbeitet.

79. A kilenc év alatt Magyarországon Fráter György megkötötte a nyírbátori egyezményt, majd Erdélyt átadta a Habsburgoknak. – In den neun Jahren schloss Frater György in Ungarn den Vertrag von Nyírbátor und übergab sodann Siebenbürgen den Habsburgern.

80. Ezután 1551 decemberében Alvincen meggyilkolták, és a barátból ugyanaz a történelem csinált áldozatot, amely a főúrból foglyot. – Danach ermordete man ihn im Dezember 1551 in Alvinc, und dieselbe Geschichte machte aus dem Mönche ein Opfer, die aus dem Magnaten einen Gefangenen gemacht hatte.

81. A korszak vezető alakjai közül alig egy is halt meg természetes halállal a saját ágyában, és ez a statisztika a század legpontosabb jellemzése. – Von den führenden Gestalten der Zeit starb kaum einer eines natürlichen Todes im eigenen Bette, und diese Zahl ist die genaueste Kennzeichnung des Jahrhunderts.

82. A fogoly minderről töredékesen és késve értesült, ha egyáltalán, és a hírek megbízhatatlansága a kínzás külön formája volt. – Der Gefangene erfuhr von alledem bruchstückhaft und verspätet, wenn überhaupt, und die Unzuverlässigkeit der Nachrichten war eine eigene Form der Folter.

83. Aki nem tudja, mi történik odahaza, az kénytelen elképzelni, és a képzelet mindig rosszabbat rajzol a valóságnál. – Wer nicht weiß, was daheim geschieht, ist genötigt, es sich vorzustellen, und die Einbildung malt stets Schlimmeres als die Wirklichkeit.

84. A halálának körülményeiről semmit sem tudunk, sem betegségről, sem végrendeletről, sem papról, sem tanúról. – Über die Umstände seines Todes wissen wir nichts, weder von einer Krankheit noch von einem Testament noch von einem Priester oder Zeugen.

85. Egy ország leggazdagabb emberének végóráiról egyetlen forrás sem maradt fenn, és ez a némaság a hódoltság korának hiteles arca. – Von den letzten Stunden des reichsten Mannes eines Landes ist keine einzige Quelle erhalten, und diese Stummheit ist das echte Antlitz der Osmanenzeit.

86. A holttestét a Héttorony környékén temethették el, jeltelenül, és a sírját azóta sem találta meg senki. – Seinen Leichnam mag man in der Umgebung der Sieben Türme bestattet haben, ohne Zeichen, und sein Grab hat seither niemand gefunden.

87. A magyar emlékezet ezt a hiányt jelképes sírokkal és emléktáblákkal próbálta pótolni, de a pótlás mindig bevallja a hiányt. – Das ungarische Gedächtnis suchte diesen Mangel mit sinnbildlichen Gräbern und Gedenktafeln zu ersetzen, doch der Ersatz gesteht den Mangel stets ein.

88. Tinódi éneke, a „Török Bálint fogságáról” szóló história, valóságos gyászjelentésként terjedt szét az országban. – Tinódis Lied, die Historie „Von der Gefangenschaft Bálint Törökʼs”, verbreitete sich als eine wirkliche Todesanzeige im Lande.

89. A lantos nem eseményt közölt, hanem érzelmi rendet teremtett, és megmondta a hallgatóknak, hogyan illik gyászolni. – Der Lautenspieler teilte kein Ereignis mit, sondern schuf eine Ordnung der Gefühle und sagte den Hörern, wie zu trauern sich gezieme.

90. A közösségi gyász mindig megformált gyász, mert a rendezetlen fájdalom nem tud nemzedékeken átöröklődni. – Die gemeinschaftliche Trauer ist stets geformte Trauer, denn der ungeordnete Schmerz vermag sich nicht über Geschlechter hinweg zu vererben.

91. Gárdonyi három és fél évszázad múlva ugyanezt a munkát végezte el, csak regényben, és ugyanazzal a céllal. – Gárdonyi verrichtete dreieinhalb Jahrhunderte später dieselbe Arbeit, nur im Roman, und mit demselben Zweck.

92. A magyar irodalom nagy műveinek jelentős része temetési szertartás, amelyet az ország a saját halottai fölött végez el. – Ein beträchtlicher Teil der großen Werke der ungarischen Literatur ist eine Bestattungsfeier, die das Land über seinen eigenen Toten vollzieht.

93. A regény szerkezetében ez a fejezet a mélypont, mert innen már nincs felnőtt, akihez a hős fordulhatna. – Im Bau des Romans ist dieses Kapitel der Tiefpunkt, denn von hier an gibt es keinen Erwachsenen mehr, an den sich der Held wenden könnte.

94. A hősnek magának kell felnőnie, és a következő fejezetek éppen ezt a folyamatot ábrázolják, katonai iskolaként. – Der Held muss selbst erwachsen werden, und die folgenden Kapitel stellen eben diesen Vorgang dar, gleichsam als eine Soldatenschule.

95. Dobó István alakja nem apapótlék, hanem más minőség: nem oltalmazó, hanem mérce, aki követelményt állít a fiú elé. – Die Gestalt István Dobós ist kein Vaterersatz, sondern eine andere Größe: kein Beschützer, sondern ein Maßstab, der dem Jungen eine Forderung stellt.

96. Az elveszített oltalom helyét mindig egy megkövetelt feladat foglalja el, és ez az emberré válás legáltalánosabb törvénye. – Die Stelle des verlorenen Schutzes nimmt stets eine geforderte Aufgabe ein, und dies ist das allgemeinste Gesetz des Menschwerdens.

97. Aki Konstantinápolyba került, arról a magyar köznyelv sokáig úgy beszélt, mintha meghalt volna, és ez a nyelvhasználat nem volt túlzás. – Von dem, der nach Konstantinopel geriet, sprach die ungarische Umgangssprache lange so, als sei er gestorben, und dieser Sprachgebrauch war keine Übertreibung.

98. A fogság és a halál között a hódoltság korában alig volt különbség, mert a visszatérés annyira ritka volt, hogy nem lehetett rá számítani. – Zwischen Gefangenschaft und Tod bestand in der Osmanenzeit kaum ein Unterschied, weil die Rückkehr so selten war, dass man mit ihr nicht rechnen konnte.

99. Mégis éppen ez a majdnem teljes reménytelenség adja a regény harmadik részének feszültségét, amikor a fiatalok mégis útnak indulnak. – Und dennoch gibt gerade diese fast völlige Hoffnungslosigkeit dem dritten Teil des Romans seine Spannung, wenn die jungen Leute sich trotzdem auf den Weg machen.

100. Az emberi nagyság nem a győzelem valószínűségén mérhető, hanem azon, hogy valaki elindul-e akkor is, ha tudja, hogy hiába. – Menschliche Größe misst sich nicht an der Wahrscheinlichkeit des Sieges, sondern daran, ob einer sich auch dann aufmacht, wenn er weiß, dass es vergeblich ist.

(aufklappen)magyar

1. A hadjárat vége nem a győzelem kihirdetésével jött el, hanem azzal a nappal, amelyen a szultáni sereg megfordult, és megindult hazafelé.

2. A visszavonuló hadsereg mindig többet visz magával, mint amennyit hozott, és ezt a többletet nevezi a történelem zsákmánynak.

3. A zsákmány legértékesebb darabja ezúttal nem arany volt, nem ágyú és nem harang, hanem egy negyvenéves magyar főúr.

4. Az élő ember mint hadizsákmány sokkal hasznosabb minden holt kincsnél, mert amíg él, addig fenyegetésként is használható.

5. Török Bálintot nem a menetoszlop végén hurcolták, hanem a közepén vitték, ahol a legféltettebb holmit szokás szállítani.

6. A helyezés a katonai rendben mindig árulkodó, mert megmutatja, hogy a hadvezetés minek tulajdonít valódi értéket.

7. A menet szeptember első napjaiban hagyta el Buda vidékét, és a Duna mentén haladt dél felé, a régi római hadiúton.

8. Ez az út évezredek óta ugyanaz, mert a folyóvölgyek határozzák meg, merre mozoghatnak a seregek, nem pedig a birodalmak akarata.

9. A foglyot fedett szekéren szállították, két oldalán lovas őrökkel, akik éjjel is a kerekek mellett aludtak.

10. Az őrzés szigorúsága nem a szökés valószínűségéből fakadt, hanem abból, hogy a felelősség minden egyes őrre külön ránehezedett.

11. A keleti hadseregek fegyelmét nem a lelkesedés tartotta fenn, hanem a pontosan kiszámított következmény, amely minden mulasztásra várt.

12. Nándorfehérvár falai alatt a sereg megpihent, és a fogoly ott láthatta utoljára a magyar korona egykori déli végvárát.

13. Ez az erőd huszonöt évvel korábban még Hunyadi János diadalának emlékhelye volt, ekkorra azonban török hídfővé változott.

14. A magyar végvárrendszer bukása nem Mohácsnál kezdődött, hanem 1521-ben, Nándorfehérvár elestével, öt évvel a csata előtt.

15. Aki a kapukulcsot elveszíti, annak a ház sorsa már eldőlt, még ha a lakók évekig nem veszik is észre.

16. A fogoly ezt a láncolatot minden bizonnyal átlátta, hiszen egész felnőtt életét ennek a rendszernek a romjai között élte le.

17. A Balkán hadiútja Szófián és Filippopoliszon át vezetett tovább, olyan tájakon, amelyeket magyar úr azelőtt csak követként látott.

18. A táj fokozatosan változott, a szőlők helyét kopár fennsíkok vették át, majd a hegyek között görög és bolgár falvak következtek.

19. Ezek a falvak százötven éve éltek oszmán uralom alatt, és az életük mégis folyt, ami a magyar utazó számára a legnyugtalanítóbb tapasztalat volt.

20. A hódoltság nem a pusztulás képét mutatta, hanem a folytonosságét, és éppen ez bizonyította, hogy a rendszer tartós lehet.

21. Aki azt reméli, hogy az idegen uralom önmagától összeomlik, az soha nem járt még olyan tartományban, amely megszokta.

22. Drinápoly volt az utolsó nagy állomás, a birodalom régi székvárosa, ahol a szultánok Konstantinápoly elfoglalása előtt laktak.

23. A várost hatalmas mecsetek, karavánszerájok és fürdők uralták, és a fogoly itt értette meg, milyen államhatalomba került.

24. A magyar úr eddig a törököt ellenségként ismerte, most azonban civilizációként látta, és ez a felismerés minden vereségnél nehezebb.

25. Az ellenséget gyűlölni lehet, a fölényben lévő kultúrát azonban csak elviselni, és az elviselés sokkal kimerítőbb érzelem.

26. Gárdonyi regénye ezt az utat nem részletezi, hanem néhány mondattal átugorja, és ez a hallgatás művészi döntés.

27. Az író azt mutatja meg, amit a szereplői láthattak, és Gergely ekkor már a nádasban rejtőzött, tehát nem kísérhette a menetet.

28. A regény szerkezete így éppen ott válik hézagossá, ahol a történelem a legvégzetesebb, és ez a hézag maga is jelentés.

29. Amit senki sem lát a szereplők közül, az az olvasó számára is homályban marad, mint ahogy a kortársak számára is homályban maradt.

30. A magyar közvélemény 1541 őszén valóban nem tudta, hova vitték a főurat, és hetekig egymásnak ellentmondó hírek jártak.

31. A hír hiánya a kora újkori Európában nem kivétel volt, hanem alapállapot, és a bizonyosság drágább árucikknek számított az aranynál.

32. Konstantinápoly a menet előtt október derekán tűnt fel, először a vízvezetékek íveivel, azután a szárazföldi falak hármas vonalával.

33. Ezek a falak ezer éven át álltak ellen minden ostromnak, és 1453-ban is csak az ágyú és a túlerő tudta áttörni őket.

34. A város ekkor a világ legnagyobb települései közé tartozott, több százezer lakossal, amikor Buda alig tizenötezret számlált.

35. A nagyságrendi különbség önmagában magyarázza a két hatalom viszonyát, és minden más magyarázat csak ennek a következménye.

36. A magyar rendek gyakran szemére vetették egymásnak a tehetetlenséget, holott a valódi ok a mérhető erőviszonyokban rejlett.

37. A bevonulás diadalmenet volt: zászlók, dobok, foglyok sora, és a lakosság sokasága a Mese-kapunál.

38. A győzelmi menet nemcsak ünnep, hanem államjogi aktus is, mert benne a birodalom nyilvánosan veszi birtokba az új szerzeményt.

39. Török Bálintot nem mutogatták a tömegnek, mert a magas rangú foglyot a Porta sohasem alázta meg nyilvánosan.

40. Ennek oka nem a tapintat volt, hanem a számítás: a megalázott ember többé nem használható tárgyalási eszközként.

41. A szekér a városfalak mentén délnek fordult, a Márvány-tenger irányába, és ott állt meg a Jedikule kapuja előtt.

42. A Héttorony erődje magába foglalta a bizánci Aranykaput, amelyen egykor a császárok vonultak be győzelem után.

43. A történelem iróniája szerint tehát a diadalkapu lett a foglyok háza, és a bevonulás helyéből a bezárkózás helye.

44. Az épületegyüttes ekkor részben kincstárként, részben állami börtönként szolgált, ami a hatalom szemléletét pontosan kifejezi.

45. Ahol az aranyat és az embereket ugyanaz a fal őrzi, ott az ember is vagyontárgy, amelyet kamatoztatni lehet.

46. A fogoly szállása nem földalatti verem volt, hanem szoba, ablakkal, szolgálattal és napi ellátással a kincstár terhére.

47. Az állam tehát fizetett azért, hogy egy magyar főúr éljen, csak éppen ne cselekedhessen, és ez a legdrágább fegyver.

48. A Héttoronyban rajta kívül perzsa hercegek, velencei követek és lázadó pasák raboskodtak, egy egész bukott világ egyetlen udvaron.

49. Ez a társaság kegyetlenebb volt minden magánynál, mert mindenki a másikban látta a saját jövőjét.

50. A rabok egymás történeteit hallgatták, és minden történet ugyanúgy végződött: tárgyalás nélkül, hír nélkül, dátum nélkül.

51. Az európai jogfelfogás számára ez a helyzet felfoghatatlan volt, mert ott a fogva tartáshoz legalább vádat szokás rendelni.

52. A Porta azonban nem büntetőhatalomként járt el, hanem államérdekként, és az államérdek nem magyaráz, hanem elhelyez.

53. Ez a különbség a magyar utókort évszázadokig foglalkoztatta, mert a magyar gondolkodás mindig ítéletet keresett ott, ahol csak intézkedés volt.

54. A fogság első hónapjaiban a főúr még leveleket írhatott, és ezek a levelek fennmaradtak a családi levéltárban.

55. A leveleiben nem panaszkodott, hanem gazdasági utasításokat adott: melyik birtokot kell megerősíteni, melyik pert kell abbahagyni.

56. Az ilyen levél többet mond a jelleméről minden krónikás dicséretnél, mert a rendezés akarata a reménytelenségben is működött benne.

57. A gyakorlati ember úgy védekezik a kétségbeesés ellen, hogy tovább intézkedik, még akkor is, ha az intézkedéseit senki sem hajtja végre.

58. Később a levelezést megszigorították, majd megszüntették, és a hallgatás ekkor vált a fogság tulajdonképpeni tartalmává.

59. A birodalom nem tiltotta meg formálisan az érintkezést, csak egyre lassabban továbbította, míg a levelek végül elmaradtak.

60. A lassítás a keleti közigazgatás legfinomabb eszköze volt, mert nem hozott döntést, mégis ugyanazt érte el.

61. Otthon ezalatt Pemflinger Katalin megkezdte azt a tízéves küzdelmet, amelyet a magyar történetírás máig alig méltat figyelemre.

62. Egyszerre kellett birtokot igazgatnia, várat védenie, két fiút nevelnie és két királyi udvarnál kérvényeznie.

63. Ferdinándtól segítséget kért, de Bécsben azt felelték, hogy a férje sokáig Szapolyai híve volt, tehát nem sürgős az ügye.

64. A politikai számonkérés a fogoly rovására történt, jóllehet a fogoly éppen azért volt fogoly, mert egyik oldalnak sem volt teljesen a szolgája.

65. A történelem gyakran bünteti kétszeresen azokat, akik nem tudtak véglegesen választani egy olyan korban, amelyben a választás lehetetlen volt.

66. Waltásdíjként hatalmas összegeket ajánlottak fel, egyes források szerint akár százezer aranyat is, de a Porta nem válaszolt.

67. A hallgatás ára magasabb volt minden aranynál, mert a birodalom nem pénzt akart, hanem egy embert kivonni a magyar politikából.

68. Aki ezt megérti, az érti meg a tizenhatodik századi magyar tragédia lényegét: nem legyőzték az országot, hanem lefejezték a vezetését.

69. A két fiú közül János később Ferdinánd hívéül szegődött, Ferenc pedig katonaként szolgált, és mindketten apjuk árnyékában éltek.

70. Az elhurcolt apa hiánya egész nemzedékek magatartását formálta, és ez a hiány a magyar irodalom visszatérő alapélménye lett.

71. Gárdonyi regényében a főúr sorsa nem lezárul, hanem függőben marad, és éppen a függőben maradás hajtja tovább a cselekményt.

72. Az irodalmi feszültség forrása nem a titok, hanem a be nem fejezettség, mert a titkot meg lehet fejteni, a hiányt azonban nem.

73. Gergely tizenöt évesen fogadalmat tesz, hogy kiszabadítja a gazdáját, és ez a fogadalom viszi majd Konstantinápolyba.

74. A gyermeki fogadalom a regény erkölcsi tengelye, mert benne az adott szó erősebbnek bizonyul minden valószínűségnél.

75. Gárdonyi nem naiv, és tudja, hogy a fogadalom teljesíthetetlen, de ábrázolja mint az emberi méltóság utolsó megnyilvánulását.

76. A reménytelen vállalás értéke nem a kimenetelében rejlik, hanem abban, hogy az ember nem hajlandó tudomásul venni a lehetetlent.

77. A Héttorony falai közül a tenger felől érkező szél zaja hallatszott be, és a Márvány-tenger vize a hajókat Európa felé vitte.

78. A rab számára a látható szabadság kegyetlenebb a teljes bezártságnál, mert naponta emlékezteti arra, hogy a világ nélküle működik.

79. A kilenc év alatt Magyarországon Fráter György megkötötte a nyírbátori egyezményt, majd Erdélyt átadta a Habsburgoknak.

80. Ezután 1551 decemberében Alvincen meggyilkolták, és a barátból ugyanaz a történelem csinált áldozatot, amely a főúrból foglyot.

81. A korszak vezető alakjai közül alig egy is halt meg természetes halállal a saját ágyában, és ez a statisztika a század legpontosabb jellemzése.

82. A fogoly minderről töredékesen és késve értesült, ha egyáltalán, és a hírek megbízhatatlansága a kínzás külön formája volt.

83. Aki nem tudja, mi történik odahaza, az kénytelen elképzelni, és a képzelet mindig rosszabbat rajzol a valóságnál.

84. A halálának körülményeiről semmit sem tudunk, sem betegségről, sem végrendeletről, sem papról, sem tanúról.

85. Egy ország leggazdagabb emberének végóráiról egyetlen forrás sem maradt fenn, és ez a némaság a hódoltság korának hiteles arca.

86. A holttestét a Héttorony környékén temethették el, jeltelenül, és a sírját azóta sem találta meg senki.

87. A magyar emlékezet ezt a hiányt jelképes sírokkal és emléktáblákkal próbálta pótolni, de a pótlás mindig bevallja a hiányt.

88. Tinódi éneke, a „Török Bálint fogságáról” szóló história, valóságos gyászjelentésként terjedt szét az országban.

89. A lantos nem eseményt közölt, hanem érzelmi rendet teremtett, és megmondta a hallgatóknak, hogyan illik gyászolni.

90. A közösségi gyász mindig megformált gyász, mert a rendezetlen fájdalom nem tud nemzedékeken átöröklődni.

91. Gárdonyi három és fél évszázad múlva ugyanezt a munkát végezte el, csak regényben, és ugyanazzal a céllal.

92. A magyar irodalom nagy műveinek jelentős része temetési szertartás, amelyet az ország a saját halottai fölött végez el.

93. A regény szerkezetében ez a fejezet a mélypont, mert innen már nincs felnőtt, akihez a hős fordulhatna.

94. A hősnek magának kell felnőnie, és a következő fejezetek éppen ezt a folyamatot ábrázolják, katonai iskolaként.

95. Dobó István alakja nem apapótlék, hanem más minőség: nem oltalmazó, hanem mérce, aki követelményt állít a fiú elé.

96. Az elveszített oltalom helyét mindig egy megkövetelt feladat foglalja el, és ez az emberré válás legáltalánosabb törvénye.

97. Aki Konstantinápolyba került, arról a magyar köznyelv sokáig úgy beszélt, mintha meghalt volna, és ez a nyelvhasználat nem volt túlzás.

98. A fogság és a halál között a hódoltság korában alig volt különbség, mert a visszatérés annyira ritka volt, hogy nem lehetett rá számítani.

99. Mégis éppen ez a majdnem teljes reménytelenség adja a regény harmadik részének feszültségét, amikor a fiatalok mégis útnak indulnak.

100. Az emberi nagyság nem a győzelem valószínűségén mérhető, hanem azon, hogy valaki elindul-e akkor is, ha tudja, hogy hiába.

(aufklappen)német

1. Das Ende des Feldzugs kam nicht mit der Verkündung des Sieges, sondern mit jenem Tage, an dem das sultanische Heer sich wandte und heimwärts zog.

2. Das abziehende Heer führt stets mehr mit sich, als es gebracht hat, und diesen Überschuss nennt die Geschichte Beute.

3. Das kostbarste Stück der Beute war diesmal weder Gold noch Kanone noch Glocke, sondern ein vierzigjähriger ungarischer Magnat.

4. Der lebende Mensch als Kriegsbeute ist weit nützlicher als jeder tote Schatz, denn solange er lebt, lässt er sich auch als Drohung gebrauchen.

5. Bálint Török schleppte man nicht am Ende der Marschsäule mit, sondern führte ihn in ihrer Mitte, wo man das am meisten Gehütete zu befördern pflegt.

6. Die Platzierung in der militärischen Ordnung ist stets verräterisch, weil sie zeigt, welchem Gegenstand die Heerführung wirklichen Wert beimisst.

7. Der Zug verließ in den ersten Septembertagen die Gegend von Buda und rückte donauabwärts nach Süden vor, auf der alten römischen Heerstraße.

8. Dieser Weg ist seit Jahrtausenden derselbe, denn die Flusstäler bestimmen, wohin sich Heere bewegen können, und nicht der Wille der Reiche.

9. Den Gefangenen beförderte man auf einem gedeckten Wagen, zu beiden Seiten berittene Wächter, die auch nachts neben den Rädern schliefen.

10. Die Strenge der Bewachung entsprang nicht der Wahrscheinlichkeit einer Flucht, sondern dem Umstand, dass die Verantwortung auf jedem einzelnen Wächter gesondert lastete.

11. Die Zucht der östlichen Heere hielt nicht die Begeisterung aufrecht, sondern die genau berechnete Folge, die jede Versäumnis erwartete.

12. Unter den Mauern Belgrads rastete das Heer, und dort konnte der Gefangene zum letzten Male die einstige südliche Grenzfeste der ungarischen Krone sehen.

13. Diese Festung war fünfundzwanzig Jahre zuvor noch die Gedenkstätte des Triumphes von János Hunyadi, inzwischen aber zum türkischen Brückenkopf geworden.

14. Der Zusammenbruch des ungarischen Grenzburgsystems begann nicht bei Mohács, sondern 1521 mit dem Fall Belgrads, fünf Jahre vor der Schlacht.

15. Wer den Torschlüssel verliert, über dessen Haus ist bereits entschieden, mögen die Bewohner es auch jahrelang nicht bemerken.

16. Der Gefangene durchschaute diese Verkettung mit Sicherheit, denn sein ganzes erwachsenes Leben hatte er zwischen den Trümmern dieses Systems verbracht.

17. Die Heerstraße des Balkans führte weiter über Sofia und Philippopel, durch Landstriche, die ein ungarischer Herr zuvor nur als Gesandter gesehen hatte.

18. Die Landschaft wandelte sich allmählich, an die Stelle der Weinberge traten kahle Hochebenen, und zwischen den Bergen folgten griechische und bulgarische Dörfer.

19. Diese Dörfer lebten seit hundertfünfzig Jahren unter osmanischer Herrschaft, und ihr Leben ging dennoch weiter, was für den ungarischen Reisenden die beunruhigendste Erfahrung war.

20. Die Unterworfenheit zeigte nicht das Bild des Untergangs, sondern das der Fortdauer, und eben dies bewies, dass das System von Bestand sein konnte.

21. Wer hofft, die Fremdherrschaft breche von selbst zusammen, der ist niemals durch eine Provinz gereist, die sich an sie gewöhnt hat.

22. Adrianopel war die letzte große Station, die alte Residenzstadt des Reiches, in der die Sultane vor der Einnahme Konstantinopels gewohnt hatten.

23. Gewaltige Moscheen, Karawansereien und Bäder beherrschten die Stadt, und hier begriff der Gefangene, in welche Staatsmacht er geraten war.

24. Der ungarische Herr hatte den Türken bisher als Feind gekannt, nun aber sah er ihn als Gesittung, und diese Erkenntnis wiegt schwerer als jede Niederlage.

25. Den Feind kann man hassen, die überlegene Gesittung hingegen nur ertragen, und das Ertragen ist ein weit erschöpfenderes Gefühl.

26. Gárdonyis Roman schildert diesen Weg nicht ausführlich, sondern überspringt ihn mit wenigen Sätzen, und dieses Schweigen ist eine künstlerische Entscheidung.

27. Der Dichter zeigt, was seine Gestalten sehen konnten, und Gergely verbarg sich zu dieser Zeit bereits im Schilf, konnte den Zug also nicht begleiten.

28. Der Bau des Romans wird somit gerade dort lückenhaft, wo die Geschichte am verhängnisvollsten ist, und diese Lücke ist selbst eine Bedeutung.

29. Was keine der Gestalten sieht, bleibt auch dem Leser im Dunkeln, so wie es den Zeitgenossen im Dunkeln blieb.

30. Die ungarische Öffentlichkeit wusste im Herbst 1541 tatsächlich nicht, wohin man den Magnaten gebracht hatte, und wochenlang liefen einander widersprechende Nachrichten um.

31. Der Mangel an Nachricht war im frühneuzeitlichen Europa keine Ausnahme, sondern der Grundzustand, und die Gewissheit galt als teureres Handelsgut denn Gold.

32. Konstantinopel tauchte vor dem Zuge Mitte Oktober auf, zuerst mit den Bögen der Wasserleitungen, dann mit der dreifachen Linie der Landmauern.

33. Diese Mauern hatten tausend Jahre lang jeder Belagerung standgehalten, und auch 1453 vermochten nur die Kanone und die Übermacht sie zu durchbrechen.

34. Die Stadt zählte damals zu den größten Siedlungen der Welt, mit mehreren hunderttausend Einwohnern, während Buda kaum fünfzehntausend aufwies.

35. Der Größenunterschied erklärt für sich genommen das Verhältnis der beiden Mächte, und jede andere Erklärung ist nur dessen Folge.

36. Die ungarischen Stände warfen einander häufig die Ohnmacht vor, obwohl der wirkliche Grund in den messbaren Kräfteverhältnissen lag.

37. Der Einzug war ein Triumphzug: Fahnen, Trommeln, eine Reihe von Gefangenen und die Menge der Bevölkerung am Tor.

38. Der Siegeszug ist nicht bloß ein Fest, sondern auch ein staatsrechtlicher Akt, denn in ihm nimmt das Reich den Neuerwerb öffentlich in Besitz.

39. Bálint Török stellte man der Menge nicht zur Schau, denn den hochrangigen Gefangenen demütigte die Pforte niemals öffentlich.

40. Der Grund dafür war nicht das Feingefühl, sondern die Berechnung: Der gedemütigte Mensch lässt sich nicht mehr als Verhandlungsmittel gebrauchen.

41. Der Wagen wandte sich längs der Stadtmauern nach Süden, gegen das Marmarameer hin, und hielt dort vor dem Tore von Yedikule.

42. Die Festung der Sieben Türme schloss das byzantinische Goldene Tor ein, durch das einst die Kaiser nach dem Siege eingezogen waren.

43. Nach der Ironie der Geschichte wurde also das Triumphtor zum Hause der Gefangenen und der Ort des Einzugs zum Ort der Einschließung.

44. Der Gebäudekomplex diente damals teils als Schatzkammer, teils als Staatsgefängnis, was die Anschauung der Macht genau ausdrückt.

45. Wo dieselbe Mauer das Gold und die Menschen hütet, dort ist auch der Mensch ein Vermögensgegenstand, den man zinstragend anlegen kann.

46. Die Unterkunft des Gefangenen war kein unterirdisches Verlies, sondern ein Zimmer mit Fenster, Bedienung und täglicher Versorgung zulasten der Schatzkammer.

47. Der Staat zahlte also dafür, dass ein ungarischer Magnat lebte, nur eben nicht handeln konnte, und dies ist die teuerste Waffe.

48. Außer ihm saßen in den Sieben Türmen persische Prinzen, venezianische Gesandte und aufrührerische Paschas gefangen, eine ganze gestürzte Welt auf einem einzigen Hofe.

49. Diese Gesellschaft war grausamer als jede Einsamkeit, denn jeder sah im anderen die eigene Zukunft.

50. Die Gefangenen hörten einander die Geschichten an, und jede Geschichte endete auf dieselbe Weise: ohne Verfahren, ohne Nachricht, ohne Datum.

51. Für das europäische Rechtsdenken war dieser Zustand unbegreiflich, denn dort pflegt man der Haft wenigstens eine Anklage beizugeben.

52. Die Pforte handelte jedoch nicht als Strafgewalt, sondern als Staatsinteresse, und das Staatsinteresse erklärt nicht, sondern verwahrt.

53. Dieser Unterschied beschäftigte die ungarische Nachwelt jahrhundertelang, weil das ungarische Denken stets ein Urteil dort suchte, wo es nur eine Verfügung gab.

54. In den ersten Monaten der Gefangenschaft durfte der Magnat noch Briefe schreiben, und diese Briefe blieben im Familienarchiv erhalten.

55. In seinen Briefen klagte er nicht, sondern erteilte wirtschaftliche Weisungen: welches Gut zu befestigen und welcher Prozess einzustellen sei.

56. Ein solcher Brief sagt mehr über seinen Charakter als jedes Lob der Chronisten, denn der Wille zur Ordnung wirkte in ihm selbst in der Aussichtslosigkeit fort.

57. Der praktische Mensch wehrt sich gegen die Verzweiflung dadurch, dass er weiter verfügt, auch wenn niemand seine Verfügungen ausführt.

58. Später verschärfte man den Briefwechsel und stellte ihn schließlich ein, und nun wurde das Schweigen zum eigentlichen Inhalt der Gefangenschaft.

59. Das Reich untersagte den Verkehr nicht förmlich, sondern beförderte ihn nur immer langsamer, bis die Briefe zuletzt ausblieben.

60. Die Verlangsamung war das feinste Werkzeug der östlichen Verwaltung, denn sie fällte keine Entscheidung und erreichte doch dasselbe.

61. Daheim begann unterdessen Katalin Pemflinger jenen zehnjährigen Kampf, den die ungarische Geschichtsschreibung bis heute kaum einer Beachtung würdigt.

62. Sie musste zugleich Güter verwalten, eine Burg verteidigen, zwei Söhne erziehen und an zwei königlichen Höfen Bittgesuche einreichen.

63. Von Ferdinand erbat sie Hilfe, doch in Wien erwiderte man, ihr Gemahl sei lange ein Anhänger Szapolyais gewesen, seine Sache eile also nicht.

64. Die politische Abrechnung ging zulasten des Gefangenen, obgleich er gerade deshalb gefangen war, weil er keiner Seite ganz zu Diensten gewesen war.

65. Die Geschichte bestraft oft doppelt jene, die sich in einer Zeit nicht endgültig entscheiden konnten, in der die Entscheidung unmöglich war.

66. Als Lösegeld bot man ungeheure Summen an, nach einigen Quellen bis zu hunderttausend Goldstücken, doch die Pforte antwortete nicht.

67. Der Preis des Schweigens lag höher als alles Gold, denn das Reich wollte kein Geld, sondern einen Menschen aus der ungarischen Politik entfernen.

68. Wer dies begreift, begreift den Kern der ungarischen Tragödie des sechzehnten Jahrhunderts: Man besiegte das Land nicht, man enthauptete seine Führung.

69. Von den beiden Söhnen trat János später in Ferdinands Dienste, Ferenc diente als Soldat, und beide lebten im Schatten des Vaters.

70. Das Fehlen des verschleppten Vaters formte das Verhalten ganzer Geschlechter, und dieser Mangel wurde zur wiederkehrenden Grunderfahrung der ungarischen Literatur.

71. In Gárdonyis Roman wird das Schicksal des Magnaten nicht abgeschlossen, sondern bleibt in der Schwebe, und eben das Schweben treibt die Handlung weiter.

72. Die Quelle der dichterischen Spannung ist nicht das Geheimnis, sondern die Unabgeschlossenheit, denn das Geheimnis lässt sich lösen, der Mangel jedoch nicht.

73. Gergely legt mit fünfzehn Jahren das Gelübde ab, seinen Herrn zu befreien, und dieses Gelübde wird ihn nach Konstantinopel führen.

74. Das kindliche Gelübde ist die sittliche Achse des Romans, denn in ihm erweist sich das gegebene Wort als stärker denn jede Wahrscheinlichkeit.

75. Gárdonyi ist nicht naiv und weiß, dass das Gelübde unerfüllbar ist, doch er stellt es als die letzte Bekundung der Menschenwürde dar.

76. Der Wert des aussichtslosen Unterfangens liegt nicht in seinem Ausgang, sondern darin, dass der Mensch sich weigert, das Unmögliche hinzunehmen.

77. Zwischen den Mauern der Sieben Türme hörte man den Lärm des vom Meere kommenden Windes, und das Wasser des Marmarameeres trug die Schiffe nach Europa hin.

78. Für den Gefangenen ist die sichtbare Freiheit grausamer als die völlige Abgeschlossenheit, weil sie ihn täglich daran erinnert, dass die Welt ohne ihn arbeitet.

79. In den neun Jahren schloss Frater György in Ungarn den Vertrag von Nyírbátor und übergab sodann Siebenbürgen den Habsburgern.

80. Danach ermordete man ihn im Dezember 1551 in Alvinc, und dieselbe Geschichte machte aus dem Mönche ein Opfer, die aus dem Magnaten einen Gefangenen gemacht hatte.

81. Von den führenden Gestalten der Zeit starb kaum einer eines natürlichen Todes im eigenen Bette, und diese Zahl ist die genaueste Kennzeichnung des Jahrhunderts.

82. Der Gefangene erfuhr von alledem bruchstückhaft und verspätet, wenn überhaupt, und die Unzuverlässigkeit der Nachrichten war eine eigene Form der Folter.

83. Wer nicht weiß, was daheim geschieht, ist genötigt, es sich vorzustellen, und die Einbildung malt stets Schlimmeres als die Wirklichkeit.

84. Über die Umstände seines Todes wissen wir nichts, weder von einer Krankheit noch von einem Testament noch von einem Priester oder Zeugen.

85. Von den letzten Stunden des reichsten Mannes eines Landes ist keine einzige Quelle erhalten, und diese Stummheit ist das echte Antlitz der Osmanenzeit.

86. Seinen Leichnam mag man in der Umgebung der Sieben Türme bestattet haben, ohne Zeichen, und sein Grab hat seither niemand gefunden.

87. Das ungarische Gedächtnis suchte diesen Mangel mit sinnbildlichen Gräbern und Gedenktafeln zu ersetzen, doch der Ersatz gesteht den Mangel stets ein.

88. Tinódis Lied, die Historie „Von der Gefangenschaft Bálint Törökʼs”, verbreitete sich als eine wirkliche Todesanzeige im Lande.

89. Der Lautenspieler teilte kein Ereignis mit, sondern schuf eine Ordnung der Gefühle und sagte den Hörern, wie zu trauern sich gezieme.

90. Die gemeinschaftliche Trauer ist stets geformte Trauer, denn der ungeordnete Schmerz vermag sich nicht über Geschlechter hinweg zu vererben.

91. Gárdonyi verrichtete dreieinhalb Jahrhunderte später dieselbe Arbeit, nur im Roman, und mit demselben Zweck.

92. Ein beträchtlicher Teil der großen Werke der ungarischen Literatur ist eine Bestattungsfeier, die das Land über seinen eigenen Toten vollzieht.

93. Im Bau des Romans ist dieses Kapitel der Tiefpunkt, denn von hier an gibt es keinen Erwachsenen mehr, an den sich der Held wenden könnte.

94. Der Held muss selbst erwachsen werden, und die folgenden Kapitel stellen eben diesen Vorgang dar, gleichsam als eine Soldatenschule.

95. Die Gestalt István Dobós ist kein Vaterersatz, sondern eine andere Größe: kein Beschützer, sondern ein Maßstab, der dem Jungen eine Forderung stellt.

96. Die Stelle des verlorenen Schutzes nimmt stets eine geforderte Aufgabe ein, und dies ist das allgemeinste Gesetz des Menschwerdens.

97. Von dem, der nach Konstantinopel geriet, sprach die ungarische Umgangssprache lange so, als sei er gestorben, und dieser Sprachgebrauch war keine Übertreibung.

98. Zwischen Gefangenschaft und Tod bestand in der Osmanenzeit kaum ein Unterschied, weil die Rückkehr so selten war, dass man mit ihr nicht rechnen konnte.

99. Und dennoch gibt gerade diese fast völlige Hoffnungslosigkeit dem dritten Teil des Romans seine Spannung, wenn die jungen Leute sich trotzdem auf den Weg machen.

100. Menschliche Größe misst sich nicht an der Wahrscheinlichkeit des Sieges, sondern daran, ob einer sich auch dann aufmacht, wenn er weiß, dass es vergeblich ist.