4-2-3-egri

---

4.2.3 Gergely és Éva kisfiának elrablása Jumurdzsák által – Entführung von Gergelys und Évas kleinem Sohn durch Jumurdzsák

---

1. Éva nem sietve indult el, hanem gondosan, ahogy az az asszony indul útnak, aki tudja, hogy nem fog visszafordulni. – Éva brach nicht in Hast auf, sondern sorgfältig, wie eine Frau aufbricht, die weiß, dass sie nicht umkehren wird.

2. Először a levelet olvasta el még egyszer, aztán a szekrény aljából elővette a férfiruhát, amelyet Konstantinápoly óta nem viselt. – Zuerst las sie den Brief noch einmal, dann holte sie vom Boden des Schrankes die Männerkleidung hervor, die sie seit Konstantinopel nicht mehr getragen hatte.

3. A ruha megsárgult a hajtásoknál, de a szabása jó volt, és a jó szabás hosszabb életű, mint a szándék, amellyel készült. – Der Stoff war an den Falten vergilbt, doch der Schnitt war gut, und ein guter Schnitt überdauert die Absicht, für die er gemacht wurde.

4. Kevés holmit vitt: két váltás inget, egy erszényt, egy tőrt és annyi élelmet, amennyi három napra elég. – Wenig nahm sie mit: zwei Hemden zum Wechseln, einen Beutel, einen Dolch und so viel Nahrung, wie für drei Tage reicht.

5. A kis Jancsit nem hagyhatta a szolgálókra, mert az ország akkor nem volt olyan hely, ahol a gyermeket bárkire rá lehet bízni. – Den kleinen Jancsi konnte sie nicht bei den Mägden lassen, denn das Land war damals kein Ort, an dem man ein Kind einem Beliebigen anvertrauen durfte.

6. Így hát vitte magával, egy dajkával együtt, és ez a döntés lett a regény egyik legszomorúbb döntése. – Also nahm sie ihn mit, zusammen mit einer Amme, und diese Entscheidung wurde zu einer der traurigsten Entscheidungen des Romans.

7. Nem rossz döntés volt, csak olyan, amelynek az ára később derült ki. – Es war keine falsche Entscheidung, nur eine, deren Preis sich erst später zeigte.

8. Az anya mindig két rossz közül választ, és sohasem tudja előre, melyik volt a kisebbik. – Eine Mutter wählt immer zwischen zwei Übeln und weiß nie im Voraus, welches das kleinere war.

9. Az út eleinte könnyű volt, mert a szekér haladt, a gyermek aludt, és a nyár még nem fáradt el egészen. – Der Weg war anfangs leicht, denn der Wagen kam voran, das Kind schlief, und der Sommer war noch nicht ganz ermüdet.

10. Jancsi ekkor múlt kétéves, és éppen abban a korban járt, amikor a gyermek már mindent megnevez, de még semmit sem ért. – Jancsi war gerade zwei Jahre alt geworden und stand in jenem Alter, in dem ein Kind schon alles benennt, aber noch nichts begreift.

11. Lovat mondott a tehénre, kutyát a bárányra, és minden idegen embert megbámult a szekér széléről. – Er sagte Pferd zur Kuh, Hund zum Lamm und starrte jeden Fremden vom Rand des Wagens aus an.

12. Az anyja néha hátranyúlt, és megérintette a fiú lábát, csak azért, hogy tudja, ott van. – Die Mutter griff bisweilen nach hinten und berührte den Fuß des Jungen, nur um zu wissen, dass er da war.

13. Ez a mozdulat kétszázszor is megismétlődött az úton, és a kétszázegyedikre már nem volt kit megérinteni. – Diese Bewegung wiederholte sich unterwegs an die zweihundert Mal, und beim zweihundertersten Mal war niemand mehr da, den man hätte berühren können.

14. Az elbeszélő ilyenkor nem sietteti a bajt, hanem hagyja, hogy az olvasó előbb szeresse meg azt, amit el fog veszíteni. – Der Erzähler beeilt sich in solchen Fällen nicht mit dem Unglück, sondern lässt den Leser erst lieb gewinnen, was er verlieren wird.

15. Gárdonyi ebben mester volt, és ezért fáj a következő fejezet még ma is. – Darin war Gárdonyi ein Meister, und darum schmerzt das folgende Kapitel noch heute.

16. A negyedik napon értek arra a vidékre, ahol már a menekülők forgalma sűrűsödött, és a fogadók megteltek idegen néppel. – Am vierten Tag erreichten sie jene Gegend, wo der Zug der Flüchtenden schon dichter wurde und die Herbergen sich mit fremdem Volk füllten.

17. Ilyen helyeken az ember mindenkit lát, és senkire sem emlékszik. – An solchen Orten sieht man jeden und erinnert sich an niemanden.

18. Éva egy kis faluban szállt meg, ahol a pap ismerte a férje nevét, és ezért adott nekik fedelet. – Éva nahm in einem kleinen Dorf Quartier, wo der Pfarrer den Namen ihres Mannes kannte und ihnen deshalb ein Dach gab.

19. A ház alacsony volt, az udvarán diófa állt, és a diófa alatt egy pad, ahová a dajka kiült a gyermekkel. – Das Haus war niedrig, im Hof stand ein Nussbaum, und unter dem Nussbaum eine Bank, auf die sich die Amme mit dem Kind setzte.

20. Éva bement a faluba hírek után, mert enélkül nem lehetett tovább menni. – Éva ging ins Dorf, um Nachrichten einzuholen, denn ohne sie kam man nicht weiter.

21. Meg akarta tudni, hol állnak a török csapatok, és melyik úton lehet még Egerbe jutni. – Sie wollte erfahren, wo die türkischen Truppen standen und auf welchem Weg man noch nach Eger gelangen konnte.

22. Egy órát volt távol, talán másfelet, és ez az egy óra volt az egész élete legdrágábban megfizetett órája. – Eine Stunde war sie fort, vielleicht anderthalb, und diese eine Stunde war die teuerste ihres ganzen Lebens.

23. Mert ekkor már a faluban volt Jumurdzsák. – Denn zu dieser Zeit war Jumurdzsák bereits im Dorf.

24. Nem sereggel jött, hanem néhány emberrel, ahogy a portyázók járnak: szélben, észrevétlenül, mint a pernye. – Er kam nicht mit einem Heer, sondern mit einigen wenigen Männern, wie Streifscharen ziehen: im Wind, unbemerkt, wie Flugasche.

25. Az arcát félig eltakarta a kendő, mert a fél szeme helyén régi seb volt, és ezt a sebet Gergely gyermekkori kavicsa okozta. – Sein Gesicht verbarg zur Hälfte ein Tuch, denn an der Stelle des einen Auges saß eine alte Wunde, und diese Wunde stammte von einem Kiesel aus Gergelys Kindheit.

26. Aki egy sebet visel valakitől, az nem felejt, és Jumurdzsák nem is felejtett soha. – Wer eine Wunde von jemandem trägt, vergisst nicht, und Jumurdzsák hat auch nie vergessen.

27. Húsz éve kereste a gyűrűjét, amelyet még a keresztesfalvi úton veszített el, és a gyűrű mindig ott volt, ahol ő nem. – Zwanzig Jahre lang suchte er seinen Ring, den er einst auf dem Weg bei Keresztesfalva verloren hatte, und der Ring war stets dort, wo er nicht war.

28. A gyűrű nem volt drága, csak régi, és a kövébe egy hold sarlója volt vésve. – Der Ring war nicht kostbar, nur alt, und in seinen Stein war die Sichel eines Mondes geschnitten.

29. A hite szerint aki hordja, azt nem érheti halál, amíg viseli, és az ilyen hitet nem lehet érvekkel elvenni. – Nach seinem Glauben konnte den, der ihn trug, kein Tod ereilen, solange er ihn trug, und einen solchen Glauben nimmt man niemandem mit Argumenten.

30. Így lett ez a kis karika a regény láthatatlan tengelye, amely körül harminc év eseményei forognak. – So wurde dieser kleine Reif zur unsichtbaren Achse des Romans, um die sich die Ereignisse von dreißig Jahren drehen.

31. Jumurdzsák nem a gyermeket kereste azon a napon, hanem élelmet és foglyot, ahogy máskor is. – Jumurdzsák suchte an jenem Tag nicht das Kind, sondern Nahrung und Gefangene, wie sonst auch.

32. Ez a véletlen a történet legkegyetlenebb eleme, mert a legnagyobb fájdalmakat nem a terv okozza, hanem az egybeesés. – Dieser Zufall ist das grausamste Element der Geschichte, denn die größten Schmerzen verursacht nicht der Plan, sondern das Zusammentreffen.

33. A dajka a diófa alatt ült, és a gyermek a lába előtt játszott a lehullott zöld dióval. – Die Amme saß unter dem Nussbaum, und das Kind spielte ihr zu Füßen mit den heruntergefallenen grünen Nüssen.

34. Először a kutyák jelezték a bajt, aztán a kapu csattanása, aztán már nem volt idő semmire. – Zuerst zeigten die Hunde das Unheil an, dann das Schlagen des Tores, dann blieb für nichts mehr Zeit.

35. A dajka felkapta a fiút, és a kamra felé futott, de a kamrának nem volt ajtaja, csak függönye. – Die Amme riss den Jungen hoch und lief zur Kammer, doch die Kammer hatte keine Tür, nur einen Vorhang.

36. Egy asszony futása és egy lovas érkezése között nincs verseny. – Zwischen dem Laufen einer Frau und dem Kommen eines Reiters gibt es keinen Wettstreit.

37. Amikor Jumurdzsák megállt előtte, nem kiabált, és ez ijesztőbb volt minden kiabálásnál. – Als Jumurdzsák vor ihr hielt, schrie er nicht, und das war schrecklicher als jedes Geschrei.

38. Végignézett a gyermeken, és először nem is a gyermeket látta meg, hanem a nyakában lógó apró ezüstláncot. – Er musterte das Kind, und zuerst sah er gar nicht das Kind, sondern das kleine Silberkettchen an seinem Hals.

39. A gyermek nyakában amulett függött, amelyet az anyja tett rá az induláskor, hogy a rossz szem ne ártson neki. – Am Hals des Kindes hing ein Amulett, das ihm die Mutter beim Aufbruch umgehängt hatte, damit ihm der böse Blick nicht schade.

40. Az ilyen kis tárgyak árulják el a gyermek nevét, rangját és családját, még akkor is, ha az anya csak védelemnek szánta. – Solche kleinen Dinge verraten den Namen, den Stand und die Familie eines Kindes, auch wenn die Mutter sie nur als Schutz gedacht hatte.

41. Jumurdzsák megkérdezte a dajkától, kié a fiú, és a rémült asszony akkor követte el élete egyetlen jóvátehetetlen hibáját. – Jumurdzsák fragte die Amme, wessen der Junge sei, und da beging die verängstigte Frau den einzigen nicht wiedergutzumachenden Fehler ihres Lebens.

42. Azt hitte, hogy egy nagy név megvédi a gyermeket, és kimondta: Bornemissza Gergely fia. – Sie glaubte, ein großer Name werde das Kind schützen, und sprach ihn aus: der Sohn des Gergely Bornemissza.

43. Régen a név csakugyan védett, mert a rangnak ára volt, és a rangos foglyot nem szokás bántani. – Einst schützte ein Name tatsächlich, denn Rang hatte seinen Preis, und einen vornehmen Gefangenen pflegt man nicht zu misshandeln.

44. De aki bosszút hordoz, annak a név nem érték, hanem cél. – Doch wer Rache mit sich trägt, dem ist ein Name kein Wert, sondern ein Ziel.

45. Jumurdzsák arca megváltozott, és a dajka később azt mondta, hogy a török ekkor mosolygott. – Jumurdzsáks Gesicht veränderte sich, und die Amme sagte später, der Türke habe in diesem Augenblick gelächelt.

46. Lehajolt a nyeregből, és felemelte a gyermeket, olyan könnyedén, mint aki batyut vesz fel a földről. – Er beugte sich aus dem Sattel und hob das Kind hoch, so leicht, wie einer ein Bündel vom Boden aufnimmt.

47. Jancsi ekkor sírni kezdett, de nem a fájdalomtól, hanem attól, hogy idegen szag vette körül. – Jancsi begann da zu weinen, doch nicht vor Schmerz, sondern weil ihn ein fremder Geruch umgab.

48. A dajka a kengyelbe kapaszkodott, és úgy vonszolták néhány lépésen át, míg egy csizma le nem rúgta. – Die Amme klammerte sich an den Steigbügel und wurde so einige Schritte weit mitgeschleift, bis ein Stiefel sie abstieß.

49. Ez az asszony ezután soha többé nem tudott nyugodtan aludni, pedig őt senki sem vádolta. – Diese Frau konnte danach nie wieder ruhig schlafen, obwohl niemand sie beschuldigte.

50. Jumurdzsák nem gyújtotta fel a házat, nem vitt mást, és ez tette a dolgot végképp érthetetlenné. – Jumurdzsák zündete das Haus nicht an, nahm nichts anderes mit, und gerade das machte die Sache vollends unbegreiflich.

51. Aki csak egyetlen dolgot visz el, arról tudni lehet, hogy pontosan tudja, mit akar. – Von einem, der nur eine einzige Sache mitnimmt, weiß man, dass er genau weiß, was er will.

52. Éva a falu felől jött vissza, és már messziről látta, hogy az emberek az udvar felé néznek. – Éva kam vom Dorf zurück und sah schon von weitem, dass die Leute zum Hof hinüberblickten.

53. Az emberek tekintete előbb közli a hírt, mint a szavuk. – Der Blick der Menschen teilt die Nachricht eher mit als ihr Wort.

54. Futni kezdett, pedig még nem tudott semmit, és az állapotában futni nem volt tanácsos. – Sie begann zu laufen, obwohl sie noch nichts wusste, und in ihrem Zustand war Laufen nicht ratsam.

55. A kapuban a dajka térdelt a porban, és nem mert felnézni. – Im Tor kniete die Amme im Staub und wagte nicht aufzublicken.

56. Éva nem kérdezett semmit, csak elment mellette, be a házba, ki a kamrába, vissza az udvarra. – Éva fragte nichts, sie ging nur an ihr vorbei, ins Haus hinein, in die Kammer hinaus, zurück in den Hof.

57. Így keres az ember akkor, amikor már tudja, hogy nem fogja megtalálni. – So sucht ein Mensch, wenn er schon weiß, dass er nicht finden wird.

58. A diófa alatt ott hevert a zöld dió, egy kis fakanál és a gyermek egyik cipője. – Unter dem Nussbaum lagen die grünen Nüsse, ein kleiner Holzlöffel und einer der Schuhe des Kindes.

59. Ez a cipő volt az, ami végül megtörte, mert a nagy veszteséget mindig egy apró tárgy teszi valóságossá. – Dieser Schuh war es, der sie schließlich brach, denn den großen Verlust macht immer ein kleiner Gegenstand wirklich.

60. Nem sikoltott, ahogy azt regényekben szokás, hanem leült a földre, és a cipőt a kezében tartotta. – Sie schrie nicht auf, wie es in Romanen üblich ist, sondern setzte sich auf die Erde und hielt den Schuh in der Hand.

61. Aztán megkérdezte a dajkától, hogy hányan voltak, milyen lovon jöttek, és merre mentek. – Dann fragte sie die Amme, wie viele es gewesen seien, auf was für Pferden sie gekommen und wohin sie geritten seien.

62. Ez a három kérdés mutatja, hogy ki volt Éva: a fájdalma nem bénította meg, hanem irányt kapott tőle. – Diese drei Fragen zeigen, wer Éva war: Ihr Schmerz lähmte sie nicht, sondern gab ihr eine Richtung.

63. Amikor megtudta, hogy a vezetőnek csak fél szeme volt, egy pillanatra behunyta a sajátját. – Als sie erfuhr, dass der Anführer nur ein Auge hatte, schloss sie für einen Augenblick das ihre.

64. Mert ezt az embert ő is ismerte gyermekkora óta, és tudta, hogy nem véletlenül járt erre. – Denn diesen Mann kannte auch sie von Kindheit an, und sie wusste, dass er nicht zufällig hier vorbeigekommen war.

65. Húsz esztendő alatt háromszor keresztezték egymás útját, és mindháromszor a gyűrű volt közöttük. – In zwanzig Jahren hatten sich ihre Wege dreimal gekreuzt, und alle drei Male stand der Ring zwischen ihnen.

66. Most a gyűrű Gergely nyakában volt, Egerben, a falak mögött, és a gyermek a másik oldalon. – Nun hing der Ring an Gergelys Hals, in Eger, hinter den Mauern, und das Kind war auf der anderen Seite.

67. Ez a kegyetlen mértan lett a következő hetek minden fordulatának alapja. – Diese grausame Geometrie wurde zur Grundlage aller Wendungen der kommenden Wochen.

68. A pap vigasztalni próbálta, és arról beszélt, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. – Der Pfarrer versuchte sie zu trösten und sprach davon, dass Gottes Wege unerforschlich seien.

69. Éva azt felelte, hogy az Isten útjait nem keresi, csak a törökét. – Éva antwortete, sie suche nicht Gottes Wege, sondern nur die der Türken.

70. Aznap éjjel nem aludt, hanem a tűz mellett ült, és a fejében a lehetőségeket rakosgatta, mint az ember a rossz kártyalapot. – In jener Nacht schlief sie nicht, sondern saß beim Feuer und legte sich in Gedanken die Möglichkeiten zurecht wie einer die schlechten Karten.

71. Utánamenni egyedül annyi lett volna, mint rabságba futni, és a rabságban nem lehet keresni senkit. – Allein hinterherzureiten hätte bedeutet, in die Gefangenschaft zu laufen, und in der Gefangenschaft kann man niemanden suchen.

72. Visszafordulni annyi lett volna, mint feladni, és erre soha nem volt hajlandó. – Umzukehren hätte bedeutet aufzugeben, und dazu war sie nie bereit.

73. Maradt a harmadik út, a legesztelenebb és mégis a legésszerűbb: menni tovább Egerbe. – So blieb der dritte Weg, der unsinnigste und dennoch vernünftigste: weiter nach Eger zu gehen.

74. Mert aki elrabolta a fiát, az a török sereggel tart, és a török sereg Eger alá megy. – Denn wer ihren Sohn geraubt hatte, zog mit dem türkischen Heer, und das türkische Heer zog vor Eger.

75. A világ minden pontja közül tehát éppen az ostromlott vár volt az egyetlen hely, ahol a gyermeke közelébe kerülhetett. – Von allen Punkten der Welt war also gerade die belagerte Burg der einzige Ort, an dem sie in die Nähe ihres Kindes gelangen konnte.

76. Ez a felismerés fordítja meg a történetet, és ettől kezdve Éva már nem a férjéhez megy, hanem a fiához. – Diese Erkenntnis kehrt die Geschichte um, und von nun an geht Éva nicht mehr zu ihrem Mann, sondern zu ihrem Sohn.

77. Reggel levágatta a haját, és a padláson talált egy régi süveget. – Am Morgen ließ sie sich das Haar abschneiden und fand auf dem Dachboden eine alte Mütze.

78. A tükör helyett a vizesdézsába nézett, és a saját arcát nem ismerte meg benne. – Statt in einen Spiegel sah sie in den Wasserzuber und erkannte ihr eigenes Gesicht darin nicht wieder.

79. Az állapotát a bő köpeny még elrejtette, de tudta, hogy ez nem tart sokáig. – Ihren Zustand verbarg der weite Mantel noch, doch sie wusste, dass das nicht lange anhalten würde.

80. A dajkát nem küldte el, és nem is szidta meg, csak annyit mondott neki, hogy menjen haza, és éljen. – Die Amme schickte sie nicht fort und schalt sie auch nicht, sie sagte ihr nur, sie solle heimgehen und leben.

81. Ez a mondat több irgalmat tartalmaz, mint a regény összes imádsága. – Dieser Satz enthält mehr Barmherzigkeit als alle Gebete des Romans zusammen.

82. Gergelynek nem írt, mert tudta, hogy egy ilyen hír a falakon belül nem segít, hanem öl. – Gergely schrieb sie nicht, denn sie wusste, dass eine solche Nachricht innerhalb der Mauern nicht hilft, sondern tötet.

83. Egy várvédőnek nem szabad tudnia, hogy odakint a gyermekét viszik, mert akkor a keze már nem az övé. – Ein Burgverteidiger darf nicht wissen, dass draußen sein Kind fortgeführt wird, denn dann gehört ihm seine Hand nicht mehr.

84. Ez a hallgatás Éva egyik legnagyobb tette, és a regényben senki sem köszöni meg neki. – Dieses Schweigen ist eine der größten Taten Évas, und im Roman dankt es ihr niemand.

85. A hallgatásnak azonban ára van, és ezt az árat az asszonyok fizetik, mert a férfiak ilyenkor a falon állnak. – Doch Schweigen hat seinen Preis, und diesen Preis zahlen die Frauen, weil die Männer in solchen Stunden auf der Mauer stehen.

86. Jumurdzsák eközben dél felé haladt a zsákmányával, és a gyermeket egy asszonyra bízta a táborban. – Jumurdzsák zog unterdessen mit seiner Beute nach Süden und übergab das Kind im Lager einer Frau.

87. Nem bántotta, sőt gondot viselt rá, mert az élő fogoly értékes, a halott pedig semmi. – Er tat ihm nichts an, sorgte im Gegenteil für ihn, denn ein lebender Gefangener ist wertvoll, ein toter aber nichts.

88. A szándéka az volt, hogy a fiút janicsárnak neveltesse, ahogy őt magát is annak nevelték valamikor. – Seine Absicht war, den Jungen zum Janitscharen erziehen zu lassen, so wie man ihn selbst einst dazu erzogen hatte.

89. Mert Jumurdzsák sem törökül kezdte az életét, és ez a regény legmélyebb, legritkábban kimondott mondata. – Denn auch Jumurdzsák hatte sein Leben nicht auf Türkisch begonnen, und das ist der tiefste, am seltensten ausgesprochene Satz des Romans.

90. Az ő anyja is állt egyszer egy kapuban, és nézett egy porfelhő után. – Auch seine Mutter hatte einst in einem Tor gestanden und einer Staubwolke nachgesehen.

91. A bosszú nem a semmiből születik, hanem egy másik rablásból, amelyre már senki sem emlékszik. – Rache entsteht nicht aus dem Nichts, sondern aus einem anderen Raub, an den sich niemand mehr erinnert.

92. Gárdonyi nem menti fel ezzel a törököt, csak megmutatja a láncot, amelynek mindketten szemei. – Gárdonyi spricht den Türken damit nicht frei, er zeigt nur die Kette, deren Glieder beide sind.

93. Éva a következő napon indult tovább, gyalog és lóháton felváltva, kerülőúton, éjjeli menetben. – Éva zog am folgenden Tag weiter, abwechselnd zu Fuß und zu Pferd, auf Umwegen, in Nachtmärschen.

94. Az úton már ágyúszót hallott, és a hang nem dörgésnek hallatszott, hanem tompa kopogásnak a föld alatt. – Unterwegs hörte sie schon Kanonendonner, und der Klang war nicht wie Donner, sondern wie dumpfes Klopfen unter der Erde.

95. A tábortüzek éjjel úgy borították be a dombokat, mint egy második, földre szállt csillagos ég. – Die Lagerfeuer bedeckten nachts die Hügel wie ein zweiter, auf die Erde herabgesunkener Sternenhimmel.

96. Ez a kép adta a regénynek a címét, csak éppen fordítva, ahogy a szép dolgok gyakran a rettenetből származnak. – Dieses Bild gab dem Roman seinen Titel, nur umgekehrt, wie schöne Dinge oft aus dem Schrecklichen stammen.

97. Éva megállt egy domb tetején, és sokáig nézte a tüzeket, mert valamelyik alatt ott aludt a fia. – Éva blieb auf einer Anhöhe stehen und sah lange auf die Feuer, denn unter einem von ihnen schlief ihr Sohn.

98. Nem tudta, melyik alatt, és ez a nem tudás rosszabb volt, mint a bizonyosság. – Sie wusste nicht, unter welchem, und dieses Nichtwissen war schlimmer als Gewissheit.

99. Aztán megfordult, és a vár felé indult, ahol a falak fölött még égett egy őrtűz. – Dann wandte sie sich um und ging auf die Burg zu, über deren Mauern noch ein Wachfeuer brannte.

100. Két tűz között ment tehát: az egyik alatt a gyermeke, a másik mögött a férje, és ő maga a kettő közötti sötétben. – Zwischen zwei Feuern also ging sie: unter dem einen ihr Kind, hinter dem anderen ihr Mann, und sie selbst im Dunkel dazwischen.

101. Ezzel a képpel lép be a történetbe a legnagyobb magyar ostrom, és ezért nem pusztán háborús regény az, amit olvasunk. – Mit diesem Bild tritt die größte ungarische Belagerung in die Erzählung ein, und darum ist das, was wir lesen, kein bloßer Kriegsroman.

(aufklappen)magyar

1. Éva nem sietve indult el, hanem gondosan, ahogy az az asszony indul útnak, aki tudja, hogy nem fog visszafordulni.

2. Először a levelet olvasta el még egyszer, aztán a szekrény aljából elővette a férfiruhát, amelyet Konstantinápoly óta nem viselt.

3. A ruha megsárgult a hajtásoknál, de a szabása jó volt, és a jó szabás hosszabb életű, mint a szándék, amellyel készült.

4. Kevés holmit vitt: két váltás inget, egy erszényt, egy tőrt és annyi élelmet, amennyi három napra elég.

5. A kis Jancsit nem hagyhatta a szolgálókra, mert az ország akkor nem volt olyan hely, ahol a gyermeket bárkire rá lehet bízni.

6. Így hát vitte magával, egy dajkával együtt, és ez a döntés lett a regény egyik legszomorúbb döntése.

7. Nem rossz döntés volt, csak olyan, amelynek az ára később derült ki.

8. Az anya mindig két rossz közül választ, és sohasem tudja előre, melyik volt a kisebbik.

9. Az út eleinte könnyű volt, mert a szekér haladt, a gyermek aludt, és a nyár még nem fáradt el egészen.

10. Jancsi ekkor múlt kétéves, és éppen abban a korban járt, amikor a gyermek már mindent megnevez, de még semmit sem ért.

11. Lovat mondott a tehénre, kutyát a bárányra, és minden idegen embert megbámult a szekér széléről.

12. Az anyja néha hátranyúlt, és megérintette a fiú lábát, csak azért, hogy tudja, ott van.

13. Ez a mozdulat kétszázszor is megismétlődött az úton, és a kétszázegyedikre már nem volt kit megérinteni.

14. Az elbeszélő ilyenkor nem sietteti a bajt, hanem hagyja, hogy az olvasó előbb szeresse meg azt, amit el fog veszíteni.

15. Gárdonyi ebben mester volt, és ezért fáj a következő fejezet még ma is.

16. A negyedik napon értek arra a vidékre, ahol már a menekülők forgalma sűrűsödött, és a fogadók megteltek idegen néppel.

17. Ilyen helyeken az ember mindenkit lát, és senkire sem emlékszik.

18. Éva egy kis faluban szállt meg, ahol a pap ismerte a férje nevét, és ezért adott nekik fedelet.

19. A ház alacsony volt, az udvarán diófa állt, és a diófa alatt egy pad, ahová a dajka kiült a gyermekkel.

20. Éva bement a faluba hírek után, mert enélkül nem lehetett tovább menni.

21. Meg akarta tudni, hol állnak a török csapatok, és melyik úton lehet még Egerbe jutni.

22. Egy órát volt távol, talán másfelet, és ez az egy óra volt az egész élete legdrágábban megfizetett órája.

23. Mert ekkor már a faluban volt Jumurdzsák.

24. Nem sereggel jött, hanem néhány emberrel, ahogy a portyázók járnak: szélben, észrevétlenül, mint a pernye.

25. Az arcát félig eltakarta a kendő, mert a fél szeme helyén régi seb volt, és ezt a sebet Gergely gyermekkori kavicsa okozta.

26. Aki egy sebet visel valakitől, az nem felejt, és Jumurdzsák nem is felejtett soha.

27. Húsz éve kereste a gyűrűjét, amelyet még a keresztesfalvi úton veszített el, és a gyűrű mindig ott volt, ahol ő nem.

28. A gyűrű nem volt drága, csak régi, és a kövébe egy hold sarlója volt vésve.

29. A hite szerint aki hordja, azt nem érheti halál, amíg viseli, és az ilyen hitet nem lehet érvekkel elvenni.

30. Így lett ez a kis karika a regény láthatatlan tengelye, amely körül harminc év eseményei forognak.

31. Jumurdzsák nem a gyermeket kereste azon a napon, hanem élelmet és foglyot, ahogy máskor is.

32. Ez a véletlen a történet legkegyetlenebb eleme, mert a legnagyobb fájdalmakat nem a terv okozza, hanem az egybeesés.

33. A dajka a diófa alatt ült, és a gyermek a lába előtt játszott a lehullott zöld dióval.

34. Először a kutyák jelezték a bajt, aztán a kapu csattanása, aztán már nem volt idő semmire.

35. A dajka felkapta a fiút, és a kamra felé futott, de a kamrának nem volt ajtaja, csak függönye.

36. Egy asszony futása és egy lovas érkezése között nincs verseny.

37. Amikor Jumurdzsák megállt előtte, nem kiabált, és ez ijesztőbb volt minden kiabálásnál.

38. Végignézett a gyermeken, és először nem is a gyermeket látta meg, hanem a nyakában lógó apró ezüstláncot.

39. A gyermek nyakában amulett függött, amelyet az anyja tett rá az induláskor, hogy a rossz szem ne ártson neki.

40. Az ilyen kis tárgyak árulják el a gyermek nevét, rangját és családját, még akkor is, ha az anya csak védelemnek szánta.

41. Jumurdzsák megkérdezte a dajkától, kié a fiú, és a rémült asszony akkor követte el élete egyetlen jóvátehetetlen hibáját.

42. Azt hitte, hogy egy nagy név megvédi a gyermeket, és kimondta: Bornemissza Gergely fia.

43. Régen a név csakugyan védett, mert a rangnak ára volt, és a rangos foglyot nem szokás bántani.

44. De aki bosszút hordoz, annak a név nem érték, hanem cél.

45. Jumurdzsák arca megváltozott, és a dajka később azt mondta, hogy a török ekkor mosolygott.

46. Lehajolt a nyeregből, és felemelte a gyermeket, olyan könnyedén, mint aki batyut vesz fel a földről.

47. Jancsi ekkor sírni kezdett, de nem a fájdalomtól, hanem attól, hogy idegen szag vette körül.

48. A dajka a kengyelbe kapaszkodott, és úgy vonszolták néhány lépésen át, míg egy csizma le nem rúgta.

49. Ez az asszony ezután soha többé nem tudott nyugodtan aludni, pedig őt senki sem vádolta.

50. Jumurdzsák nem gyújtotta fel a házat, nem vitt mást, és ez tette a dolgot végképp érthetetlenné.

51. Aki csak egyetlen dolgot visz el, arról tudni lehet, hogy pontosan tudja, mit akar.

52. Éva a falu felől jött vissza, és már messziről látta, hogy az emberek az udvar felé néznek.

53. Az emberek tekintete előbb közli a hírt, mint a szavuk.

54. Futni kezdett, pedig még nem tudott semmit, és az állapotában futni nem volt tanácsos.

55. A kapuban a dajka térdelt a porban, és nem mert felnézni.

56. Éva nem kérdezett semmit, csak elment mellette, be a házba, ki a kamrába, vissza az udvarra.

57. Így keres az ember akkor, amikor már tudja, hogy nem fogja megtalálni.

58. A diófa alatt ott hevert a zöld dió, egy kis fakanál és a gyermek egyik cipője.

59. Ez a cipő volt az, ami végül megtörte, mert a nagy veszteséget mindig egy apró tárgy teszi valóságossá.

60. Nem sikoltott, ahogy azt regényekben szokás, hanem leült a földre, és a cipőt a kezében tartotta.

61. Aztán megkérdezte a dajkától, hogy hányan voltak, milyen lovon jöttek, és merre mentek.

62. Ez a három kérdés mutatja, hogy ki volt Éva: a fájdalma nem bénította meg, hanem irányt kapott tőle.

63. Amikor megtudta, hogy a vezetőnek csak fél szeme volt, egy pillanatra behunyta a sajátját.

64. Mert ezt az embert ő is ismerte gyermekkora óta, és tudta, hogy nem véletlenül járt erre.

65. Húsz esztendő alatt háromszor keresztezték egymás útját, és mindháromszor a gyűrű volt közöttük.

66. Most a gyűrű Gergely nyakában volt, Egerben, a falak mögött, és a gyermek a másik oldalon.

67. Ez a kegyetlen mértan lett a következő hetek minden fordulatának alapja.

68. A pap vigasztalni próbálta, és arról beszélt, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

69. Éva azt felelte, hogy az Isten útjait nem keresi, csak a törökét.

70. Aznap éjjel nem aludt, hanem a tűz mellett ült, és a fejében a lehetőségeket rakosgatta, mint az ember a rossz kártyalapot.

71. Utánamenni egyedül annyi lett volna, mint rabságba futni, és a rabságban nem lehet keresni senkit.

72. Visszafordulni annyi lett volna, mint feladni, és erre soha nem volt hajlandó.

73. Maradt a harmadik út, a legesztelenebb és mégis a legésszerűbb: menni tovább Egerbe.

74. Mert aki elrabolta a fiát, az a török sereggel tart, és a török sereg Eger alá megy.

75. A világ minden pontja közül tehát éppen az ostromlott vár volt az egyetlen hely, ahol a gyermeke közelébe kerülhetett.

76. Ez a felismerés fordítja meg a történetet, és ettől kezdve Éva már nem a férjéhez megy, hanem a fiához.

77. Reggel levágatta a haját, és a padláson talált egy régi süveget.

78. A tükör helyett a vizesdézsába nézett, és a saját arcát nem ismerte meg benne.

79. Az állapotát a bő köpeny még elrejtette, de tudta, hogy ez nem tart sokáig.

80. A dajkát nem küldte el, és nem is szidta meg, csak annyit mondott neki, hogy menjen haza, és éljen.

81. Ez a mondat több irgalmat tartalmaz, mint a regény összes imádsága.

82. Gergelynek nem írt, mert tudta, hogy egy ilyen hír a falakon belül nem segít, hanem öl.

83. Egy várvédőnek nem szabad tudnia, hogy odakint a gyermekét viszik, mert akkor a keze már nem az övé.

84. Ez a hallgatás Éva egyik legnagyobb tette, és a regényben senki sem köszöni meg neki.

85. A hallgatásnak azonban ára van, és ezt az árat az asszonyok fizetik, mert a férfiak ilyenkor a falon állnak.

86. Jumurdzsák eközben dél felé haladt a zsákmányával, és a gyermeket egy asszonyra bízta a táborban.

87. Nem bántotta, sőt gondot viselt rá, mert az élő fogoly értékes, a halott pedig semmi.

88. A szándéka az volt, hogy a fiút janicsárnak neveltesse, ahogy őt magát is annak nevelték valamikor.

89. Mert Jumurdzsák sem törökül kezdte az életét, és ez a regény legmélyebb, legritkábban kimondott mondata.

90. Az ő anyja is állt egyszer egy kapuban, és nézett egy porfelhő után.

91. A bosszú nem a semmiből születik, hanem egy másik rablásból, amelyre már senki sem emlékszik.

92. Gárdonyi nem menti fel ezzel a törököt, csak megmutatja a láncot, amelynek mindketten szemei.

93. Éva a következő napon indult tovább, gyalog és lóháton felváltva, kerülőúton, éjjeli menetben.

94. Az úton már ágyúszót hallott, és a hang nem dörgésnek hallatszott, hanem tompa kopogásnak a föld alatt.

95. A tábortüzek éjjel úgy borították be a dombokat, mint egy második, földre szállt csillagos ég.

96. Ez a kép adta a regénynek a címét, csak éppen fordítva, ahogy a szép dolgok gyakran a rettenetből származnak.

97. Éva megállt egy domb tetején, és sokáig nézte a tüzeket, mert valamelyik alatt ott aludt a fia.

98. Nem tudta, melyik alatt, és ez a nem tudás rosszabb volt, mint a bizonyosság.

99. Aztán megfordult, és a vár felé indult, ahol a falak fölött még égett egy őrtűz.

100. Két tűz között ment tehát: az egyik alatt a gyermeke, a másik mögött a férje, és ő maga a kettő közötti sötétben.

101. Ezzel a képpel lép be a történetbe a legnagyobb magyar ostrom, és ezért nem pusztán háborús regény az, amit olvasunk.

(aufklappen)német

1. Éva brach nicht in Hast auf, sondern sorgfältig, wie eine Frau aufbricht, die weiß, dass sie nicht umkehren wird.

2. Zuerst las sie den Brief noch einmal, dann holte sie vom Boden des Schrankes die Männerkleidung hervor, die sie seit Konstantinopel nicht mehr getragen hatte.

3. Der Stoff war an den Falten vergilbt, doch der Schnitt war gut, und ein guter Schnitt überdauert die Absicht, für die er gemacht wurde.

4. Wenig nahm sie mit: zwei Hemden zum Wechseln, einen Beutel, einen Dolch und so viel Nahrung, wie für drei Tage reicht.

5. Den kleinen Jancsi konnte sie nicht bei den Mägden lassen, denn das Land war damals kein Ort, an dem man ein Kind einem Beliebigen anvertrauen durfte.

6. Also nahm sie ihn mit, zusammen mit einer Amme, und diese Entscheidung wurde zu einer der traurigsten Entscheidungen des Romans.

7. Es war keine falsche Entscheidung, nur eine, deren Preis sich erst später zeigte.

8. Eine Mutter wählt immer zwischen zwei Übeln und weiß nie im Voraus, welches das kleinere war.

9. Der Weg war anfangs leicht, denn der Wagen kam voran, das Kind schlief, und der Sommer war noch nicht ganz ermüdet.

10. Jancsi war gerade zwei Jahre alt geworden und stand in jenem Alter, in dem ein Kind schon alles benennt, aber noch nichts begreift.

11. Er sagte Pferd zur Kuh, Hund zum Lamm und starrte jeden Fremden vom Rand des Wagens aus an.

12. Die Mutter griff bisweilen nach hinten und berührte den Fuß des Jungen, nur um zu wissen, dass er da war.

13. Diese Bewegung wiederholte sich unterwegs an die zweihundert Mal, und beim zweihundertersten Mal war niemand mehr da, den man hätte berühren können.

14. Der Erzähler beeilt sich in solchen Fällen nicht mit dem Unglück, sondern lässt den Leser erst lieb gewinnen, was er verlieren wird.

15. Darin war Gárdonyi ein Meister, und darum schmerzt das folgende Kapitel noch heute.

16. Am vierten Tag erreichten sie jene Gegend, wo der Zug der Flüchtenden schon dichter wurde und die Herbergen sich mit fremdem Volk füllten.

17. An solchen Orten sieht man jeden und erinnert sich an niemanden.

18. Éva nahm in einem kleinen Dorf Quartier, wo der Pfarrer den Namen ihres Mannes kannte und ihnen deshalb ein Dach gab.

19. Das Haus war niedrig, im Hof stand ein Nussbaum, und unter dem Nussbaum eine Bank, auf die sich die Amme mit dem Kind setzte.

20. Éva ging ins Dorf, um Nachrichten einzuholen, denn ohne sie kam man nicht weiter.

21. Sie wollte erfahren, wo die türkischen Truppen standen und auf welchem Weg man noch nach Eger gelangen konnte.

22. Eine Stunde war sie fort, vielleicht anderthalb, und diese eine Stunde war die teuerste ihres ganzen Lebens.

23. Denn zu dieser Zeit war Jumurdzsák bereits im Dorf.

24. Er kam nicht mit einem Heer, sondern mit einigen wenigen Männern, wie Streifscharen ziehen: im Wind, unbemerkt, wie Flugasche.

25. Sein Gesicht verbarg zur Hälfte ein Tuch, denn an der Stelle des einen Auges saß eine alte Wunde, und diese Wunde stammte von einem Kiesel aus Gergelys Kindheit.

26. Wer eine Wunde von jemandem trägt, vergisst nicht, und Jumurdzsák hat auch nie vergessen.

27. Zwanzig Jahre lang suchte er seinen Ring, den er einst auf dem Weg bei Keresztesfalva verloren hatte, und der Ring war stets dort, wo er nicht war.

28. Der Ring war nicht kostbar, nur alt, und in seinen Stein war die Sichel eines Mondes geschnitten.

29. Nach seinem Glauben konnte den, der ihn trug, kein Tod ereilen, solange er ihn trug, und einen solchen Glauben nimmt man niemandem mit Argumenten.

30. So wurde dieser kleine Reif zur unsichtbaren Achse des Romans, um die sich die Ereignisse von dreißig Jahren drehen.

31. Jumurdzsák suchte an jenem Tag nicht das Kind, sondern Nahrung und Gefangene, wie sonst auch.

32. Dieser Zufall ist das grausamste Element der Geschichte, denn die größten Schmerzen verursacht nicht der Plan, sondern das Zusammentreffen.

33. Die Amme saß unter dem Nussbaum, und das Kind spielte ihr zu Füßen mit den heruntergefallenen grünen Nüssen.

34. Zuerst zeigten die Hunde das Unheil an, dann das Schlagen des Tores, dann blieb für nichts mehr Zeit.

35. Die Amme riss den Jungen hoch und lief zur Kammer, doch die Kammer hatte keine Tür, nur einen Vorhang.

36. Zwischen dem Laufen einer Frau und dem Kommen eines Reiters gibt es keinen Wettstreit.

37. Als Jumurdzsák vor ihr hielt, schrie er nicht, und das war schrecklicher als jedes Geschrei.

38. Er musterte das Kind, und zuerst sah er gar nicht das Kind, sondern das kleine Silberkettchen an seinem Hals.

39. Am Hals des Kindes hing ein Amulett, das ihm die Mutter beim Aufbruch umgehängt hatte, damit ihm der böse Blick nicht schade.

40. Solche kleinen Dinge verraten den Namen, den Stand und die Familie eines Kindes, auch wenn die Mutter sie nur als Schutz gedacht hatte.

41. Jumurdzsák fragte die Amme, wessen der Junge sei, und da beging die verängstigte Frau den einzigen nicht wiedergutzumachenden Fehler ihres Lebens.

42. Sie glaubte, ein großer Name werde das Kind schützen, und sprach ihn aus: der Sohn des Gergely Bornemissza.

43. Einst schützte ein Name tatsächlich, denn Rang hatte seinen Preis, und einen vornehmen Gefangenen pflegt man nicht zu misshandeln.

44. Doch wer Rache mit sich trägt, dem ist ein Name kein Wert, sondern ein Ziel.

45. Jumurdzsáks Gesicht veränderte sich, und die Amme sagte später, der Türke habe in diesem Augenblick gelächelt.

46. Er beugte sich aus dem Sattel und hob das Kind hoch, so leicht, wie einer ein Bündel vom Boden aufnimmt.

47. Jancsi begann da zu weinen, doch nicht vor Schmerz, sondern weil ihn ein fremder Geruch umgab.

48. Die Amme klammerte sich an den Steigbügel und wurde so einige Schritte weit mitgeschleift, bis ein Stiefel sie abstieß.

49. Diese Frau konnte danach nie wieder ruhig schlafen, obwohl niemand sie beschuldigte.

50. Jumurdzsák zündete das Haus nicht an, nahm nichts anderes mit, und gerade das machte die Sache vollends unbegreiflich.

51. Von einem, der nur eine einzige Sache mitnimmt, weiß man, dass er genau weiß, was er will.

52. Éva kam vom Dorf zurück und sah schon von weitem, dass die Leute zum Hof hinüberblickten.

53. Der Blick der Menschen teilt die Nachricht eher mit als ihr Wort.

54. Sie begann zu laufen, obwohl sie noch nichts wusste, und in ihrem Zustand war Laufen nicht ratsam.

55. Im Tor kniete die Amme im Staub und wagte nicht aufzublicken.

56. Éva fragte nichts, sie ging nur an ihr vorbei, ins Haus hinein, in die Kammer hinaus, zurück in den Hof.

57. So sucht ein Mensch, wenn er schon weiß, dass er nicht finden wird.

58. Unter dem Nussbaum lagen die grünen Nüsse, ein kleiner Holzlöffel und einer der Schuhe des Kindes.

59. Dieser Schuh war es, der sie schließlich brach, denn den großen Verlust macht immer ein kleiner Gegenstand wirklich.

60. Sie schrie nicht auf, wie es in Romanen üblich ist, sondern setzte sich auf die Erde und hielt den Schuh in der Hand.

61. Dann fragte sie die Amme, wie viele es gewesen seien, auf was für Pferden sie gekommen und wohin sie geritten seien.

62. Diese drei Fragen zeigen, wer Éva war: Ihr Schmerz lähmte sie nicht, sondern gab ihr eine Richtung.

63. Als sie erfuhr, dass der Anführer nur ein Auge hatte, schloss sie für einen Augenblick das ihre.

64. Denn diesen Mann kannte auch sie von Kindheit an, und sie wusste, dass er nicht zufällig hier vorbeigekommen war.

65. In zwanzig Jahren hatten sich ihre Wege dreimal gekreuzt, und alle drei Male stand der Ring zwischen ihnen.

66. Nun hing der Ring an Gergelys Hals, in Eger, hinter den Mauern, und das Kind war auf der anderen Seite.

67. Diese grausame Geometrie wurde zur Grundlage aller Wendungen der kommenden Wochen.

68. Der Pfarrer versuchte sie zu trösten und sprach davon, dass Gottes Wege unerforschlich seien.

69. Éva antwortete, sie suche nicht Gottes Wege, sondern nur die der Türken.

70. In jener Nacht schlief sie nicht, sondern saß beim Feuer und legte sich in Gedanken die Möglichkeiten zurecht wie einer die schlechten Karten.

71. Allein hinterherzureiten hätte bedeutet, in die Gefangenschaft zu laufen, und in der Gefangenschaft kann man niemanden suchen.

72. Umzukehren hätte bedeutet aufzugeben, und dazu war sie nie bereit.

73. So blieb der dritte Weg, der unsinnigste und dennoch vernünftigste: weiter nach Eger zu gehen.

74. Denn wer ihren Sohn geraubt hatte, zog mit dem türkischen Heer, und das türkische Heer zog vor Eger.

75. Von allen Punkten der Welt war also gerade die belagerte Burg der einzige Ort, an dem sie in die Nähe ihres Kindes gelangen konnte.

76. Diese Erkenntnis kehrt die Geschichte um, und von nun an geht Éva nicht mehr zu ihrem Mann, sondern zu ihrem Sohn.

77. Am Morgen ließ sie sich das Haar abschneiden und fand auf dem Dachboden eine alte Mütze.

78. Statt in einen Spiegel sah sie in den Wasserzuber und erkannte ihr eigenes Gesicht darin nicht wieder.

79. Ihren Zustand verbarg der weite Mantel noch, doch sie wusste, dass das nicht lange anhalten würde.

80. Die Amme schickte sie nicht fort und schalt sie auch nicht, sie sagte ihr nur, sie solle heimgehen und leben.

81. Dieser Satz enthält mehr Barmherzigkeit als alle Gebete des Romans zusammen.

82. Gergely schrieb sie nicht, denn sie wusste, dass eine solche Nachricht innerhalb der Mauern nicht hilft, sondern tötet.

83. Ein Burgverteidiger darf nicht wissen, dass draußen sein Kind fortgeführt wird, denn dann gehört ihm seine Hand nicht mehr.

84. Dieses Schweigen ist eine der größten Taten Évas, und im Roman dankt es ihr niemand.

85. Doch Schweigen hat seinen Preis, und diesen Preis zahlen die Frauen, weil die Männer in solchen Stunden auf der Mauer stehen.

86. Jumurdzsák zog unterdessen mit seiner Beute nach Süden und übergab das Kind im Lager einer Frau.

87. Er tat ihm nichts an, sorgte im Gegenteil für ihn, denn ein lebender Gefangener ist wertvoll, ein toter aber nichts.

88. Seine Absicht war, den Jungen zum Janitscharen erziehen zu lassen, so wie man ihn selbst einst dazu erzogen hatte.

89. Denn auch Jumurdzsák hatte sein Leben nicht auf Türkisch begonnen, und das ist der tiefste, am seltensten ausgesprochene Satz des Romans.

90. Auch seine Mutter hatte einst in einem Tor gestanden und einer Staubwolke nachgesehen.

91. Rache entsteht nicht aus dem Nichts, sondern aus einem anderen Raub, an den sich niemand mehr erinnert.

92. Gárdonyi spricht den Türken damit nicht frei, er zeigt nur die Kette, deren Glieder beide sind.

93. Éva zog am folgenden Tag weiter, abwechselnd zu Fuß und zu Pferd, auf Umwegen, in Nachtmärschen.

94. Unterwegs hörte sie schon Kanonendonner, und der Klang war nicht wie Donner, sondern wie dumpfes Klopfen unter der Erde.

95. Die Lagerfeuer bedeckten nachts die Hügel wie ein zweiter, auf die Erde herabgesunkener Sternenhimmel.

96. Dieses Bild gab dem Roman seinen Titel, nur umgekehrt, wie schöne Dinge oft aus dem Schrecklichen stammen.

97. Éva blieb auf einer Anhöhe stehen und sah lange auf die Feuer, denn unter einem von ihnen schlief ihr Sohn.

98. Sie wusste nicht, unter welchem, und dieses Nichtwissen war schlimmer als Gewissheit.

99. Dann wandte sie sich um und ging auf die Burg zu, über deren Mauern noch ein Wachfeuer brannte.

100. Zwischen zwei Feuern also ging sie: unter dem einen ihr Kind, hinter dem anderen ihr Mann, und sie selbst im Dunkel dazwischen.

101. Mit diesem Bild tritt die größte ungarische Belagerung in die Erzählung ein, und darum ist das, was wir lesen, kein bloßer Kriegsroman.