5.9.2 – A mély izomzat feladata: tartás és kiegyenesítés – Aufgabe der Tiefenmuskulatur: Haltung und Aufrichtung
1. A mély hátizomzat működésének megértéséhez különbséget kell tenni a látható gerincmozgások és az állandó, többnyire észrevétlen tartómunka között. – Zum Verständnis der tiefen Rückenmuskulatur muss zwischen sichtbaren Wirbelsäulenbewegungen und der dauernden, meist unbemerkten Haltearbeit unterschieden werden.
2. Nyugalmi állás közben az izmok nem teljesen lazák, hanem alacsony szintű, folyamatos aktivitással ellensúlyozzák a testre ható nehézségi erőt. – Beim ruhigen Stehen sind die Muskeln nicht vollständig entspannt, sondern gleichen mit einer geringen, fortlaufenden Aktivität die auf den Körper wirkende Schwerkraft aus.
3. Ez az izomtónus tartja a törzset a medence fölött, miközben megakadályozza, hogy a fej és a felsőtest előrebillenjen. – Dieser Muskeltonus hält den Rumpf über dem Becken und verhindert zugleich, dass Kopf und Oberkörper nach vorn kippen.
4. Mivel a test súlyvonala több gerincszakaszon a csigolyák előtt halad, a hátsó izomzatnak állandó nyújtónyomatékot kell létrehoznia. – Da die Gewichtslinie des Körpers in mehreren Wirbelsäulenabschnitten vor den Wirbeln verläuft, muss die hintere Muskulatur fortwährend ein Streckmoment erzeugen.
5. Az egyenes testtartás tehát nem merev rögzítést jelent, hanem apró izom-összehúzódásokkal folyamatosan helyesbített, dinamikus egyensúlyi állapotot. – Die aufrechte Körperhaltung bedeutet daher keine starre Fixierung, sondern ein dynamisches Gleichgewicht, das durch kleine Muskelkontraktionen ständig korrigiert wird.
6. Előrehajláskor a mély hátizmok kezdetben excentrikusan működnek, vagyis megnyúlásuk közben fékezik a törzsnek a gravitáció által gyorsított mozgását. – Beim Vorbeugen arbeiten die tiefen Rückenmuskeln zunächst exzentrisch, indem sie während ihrer Verlängerung die durch die Schwerkraft beschleunigte Rumpfbewegung abbremsen.
7. A mozdulat végén részben a gerinc szalagjai és a mellkas-ágyéki pólya veszik át a terhelést, miközben az izomaktivitás csökkenhet. – Am Ende der Bewegung übernehmen teilweise die Wirbelsäulenbänder und die Fascia thoracolumbalis die Belastung, während die Muskelaktivität abnehmen kann.
8. A hajlított helyzetből történő felegyenesedést a gerincfeszítők koncentrikus összehúzódása indítja el, amely a csigolyák egymás utáni kinyújtását eredményezi. – Die Aufrichtung aus gebeugter Stellung wird durch eine konzentrische Kontraktion der Rückenstrecker eingeleitet, welche die aufeinanderfolgende Streckung der Wirbel bewirkt.
9. Nagyobb előrehajlásból való felálláskor a farizmok és a comb hátsó izmai először a medencét stabilizálják, majd a hátizmok kiegyenesítik a törzset. – Beim Aufrichten aus stärkerer Vorbeugung stabilisieren zunächst die Gesäßmuskeln und die hinteren Oberschenkelmuskeln das Becken, anschließend richten die Rückenmuskeln den Rumpf auf.
10. Kétoldali összehúzódás esetén az autochton izomzat hátrafelé feszíti a gerincet, illetve megtartja annak élettani görbületeit. – Bei beidseitiger Kontraktion streckt die autochthone Muskulatur die Wirbelsäule nach hinten beziehungsweise erhält deren physiologische Krümmungen.
11. A nyaki részek együttes működése felemeli a fejet, és biztosítja, hogy a tekintet állás vagy járás közben előre irányuljon. – Das gemeinsame Wirken der Halsanteile hebt den Kopf und gewährleistet, dass der Blick beim Stehen oder Gehen nach vorn gerichtet bleibt.
12. Egyoldali összehúzódáskor az oldalsó pálya izmai általában azonos oldalra hajlítják a gerincet, különösen a nyaki és ágyéki szakaszon. – Bei einseitiger Kontraktion neigen die Muskeln des lateralen Trakts die Wirbelsäule gewöhnlich zur gleichen Seite, besonders im Hals- und Lendenbereich.
13. A haránt-tövises rendszer ferde rostjai ezzel szemben többnyire az ellenkező oldal felé forgatják a csigolyákat. – Die schrägen Fasern des transversospinalen Systems drehen die Wirbel dagegen überwiegend zur Gegenseite.
14. Összetett törzsmozgáskor az oldalra hajlítás és a forgatás rendszerint együtt jelenik meg, miközben az egyes izomkötegek eltérő mértékben kapcsolódnak be. – Bei komplexen Rumpfbewegungen treten Seitneigung und Drehung gewöhnlich gemeinsam auf, wobei die einzelnen Muskelbündel unterschiedlich stark beteiligt werden.
15. A nagy, hosszanti izmok biztosítják a szükséges erőt, a rövidebb mély kötegek pedig pontosan beállítják az egyes mozgásszelvények helyzetét. – Die großen Längsmuskeln liefern die erforderliche Kraft, während die kürzeren tiefen Bündel die Stellung der einzelnen Bewegungssegmente präzise einstellen.
16. Minden mozgásszelvény két szomszédos csigolyából, a közöttük fekvő porckorongból, a kisízületekből és a hozzájuk tartozó szalagokból áll. – Jedes Bewegungssegment besteht aus zwei benachbarten Wirbeln, der dazwischenliegenden Bandscheibe, den Wirbelbogengelenken und den zugehörigen Bändern.
17. A mély izomzat az ilyen szelvényeket már a nagyobb mozgás megkezdése előtt rögzíti, hogy a rájuk ható erők rendezett módon adódjanak tovább. – Die Tiefenmuskulatur stabilisiert solche Segmente bereits vor Beginn einer größeren Bewegung, damit die einwirkenden Kräfte geordnet weitergeleitet werden.
18. Különösen a sokbahasadt izom játszik fontos szerepet az ágyéki csigolyák szegmentális biztosításában, ahol nagy testsúly és jelentős nyíróerők hatnak. – Besonders der Musculus multifidus spielt eine wichtige Rolle bei der segmentalen Sicherung der Lendenwirbel, auf die ein hohes Körpergewicht und erhebliche Scherkräfte einwirken.
19. Rövid kötegei közel húzódnak a csigolyák forgástengelyéhez, ezért kis mozgást, de pontosan adagolható stabilizáló erőt fejtenek ki. – Seine kurzen Bündel verlaufen nahe an den Drehachsen der Wirbel und entwickeln daher nur geringe Bewegung, jedoch eine genau dosierbare stabilisierende Kraft.
20. A gerinc stabilitása nem kizárólag izomerőtől függ, hanem az izmok időben pontos és egymással összehangolt aktiválásától is. – Die Stabilität der Wirbelsäule hängt nicht allein von Muskelkraft ab, sondern ebenso von der zeitlich präzisen und aufeinander abgestimmten Aktivierung der Muskeln.
21. Egy tárgy felemelése előtt például a mély törzsizmok már előkészítően megfeszülnek, hogy a végtagmozgás ne billentse ki a gerincet. – Vor dem Anheben eines Gegenstands spannen sich beispielsweise die tiefen Rumpfmuskeln bereits vorbereitend an, damit die Bewegung der Gliedmaßen die Wirbelsäule nicht destabilisiert.
22. Ezt az előzetes izomaktiválást a hasfal és a medencefenék izmai, valamint a rekeszizom összehangolt működése egészíti ki. – Diese vorauseilende Muskelaktivierung wird durch das koordinierte Zusammenwirken der Bauchwand- und Beckenbodenmuskeln sowie des Zwerchfells ergänzt.
23. A hasüregi nyomás növekedése belülről támasztja meg a törzset, ezáltal csökkentheti a gerincet érő kedvezőtlen hajlítóterhelést. – Die Erhöhung des intraabdominellen Drucks stützt den Rumpf von innen und kann dadurch ungünstige Biegebelastungen der Wirbelsäule vermindern.
24. Járás közben a jobb és bal oldali mély hátizmok váltakozó aktivitása megakadályozza a törzs túlzott oldalirányú kilengését és elfordulását. – Beim Gehen verhindert die wechselnde Aktivität der rechten und linken tiefen Rückenmuskeln ein übermäßiges seitliches Schwanken und Drehen des Rumpfes.
25. Futás, ugrás vagy hirtelen irányváltoztatás során működésük fokozódik, mivel a gerincnek gyorsan változó erőket kell elnyelnie és továbbítania. – Beim Laufen, Springen oder plötzlichen Richtungswechsel nimmt ihre Aktivität zu, da die Wirbelsäule rasch wechselnde Kräfte aufnehmen und weiterleiten muss.
26. A mély izmok nemcsak mozgató szervek, hanem számos izomorsójuk révén a gerinc helyzetéről és mozgásáról is folyamatos információt szolgáltatnak. – Die tiefen Muskeln sind nicht nur Bewegungsorgane, sondern liefern durch ihre zahlreichen Muskelspindeln fortlaufend Informationen über Stellung und Bewegung der Wirbelsäule.
27. E proprioceptív jelek alapján az idegrendszer érzékeli az egyes csigolyaszakaszok elmozdulását, majd szükség szerint módosítja az izomfeszülést. – Anhand dieser propriozeptiven Signale erkennt das Nervensystem Verschiebungen einzelner Wirbelsäulenabschnitte und verändert bei Bedarf die Muskelspannung.
28. Váratlan lökés vagy egyensúlyvesztés esetén a reflexesen bekapcsolódó izomkötegek lefékezik a mozgást, mielőtt az túllépné az ízületek biztonságos tartományát. – Bei einem unerwarteten Stoß oder Gleichgewichtsverlust bremsen reflexartig aktivierte Muskelbündel die Bewegung, bevor sie den sicheren Bereich der Gelenke überschreitet.
29. Fékező működésük különösen fontos forgáskor és előrehajláskor, amikor a porckorongokra, a szalagokra és a kisízületekre eltérő irányú erők hatnak. – Ihre Bremsfunktion ist besonders bei Drehung und Vorbeugung wichtig, wenn auf Bandscheiben, Bänder und Wirbelbogengelenke unterschiedlich gerichtete Kräfte einwirken.
30. Tartós ülés során a mély hátizomzat statikus terhelése megnőhet, főként akkor, ha a törzs hosszabb ideig előrehajlított helyzetben marad. – Bei längerem Sitzen kann die statische Belastung der tiefen Rückenmuskulatur zunehmen, besonders wenn der Rumpf über längere Zeit nach vorn gebeugt bleibt.
31. Ilyenkor az izmok kifáradása miatt a testtartás fokozatosan romolhat, a terhelés pedig egyre nagyobb részben kerülhet a passzív szalagokra és porckorongokra. – Durch die Ermüdung der Muskeln kann sich dabei die Körperhaltung allmählich verschlechtern, während die Belastung zunehmend auf passive Bänder und Bandscheiben übergeht.
32. A megfelelő működéshez nem pusztán nagy izomerő, hanem kitartás, finom koordináció és az egyes szelvények pontos érzékelése szükséges. – Für eine angemessene Funktion sind nicht nur hohe Muskelkraft, sondern ebenso Ausdauer, feine Koordination und eine genaue Wahrnehmung der einzelnen Segmente erforderlich.
33. Edzéskor ezért a kontrollált törzsstabilizáció, a változatos testhelyzetek és a lassan végzett, pontos mozdulatok gyakran fontosabbak a puszta erőkifejtésnél. – Beim Training sind deshalb kontrollierte Rumpfstabilisation, wechselnde Körperpositionen und langsam ausgeführte präzise Bewegungen häufig wichtiger als bloße Kraftentfaltung.
34. A mély hátizmok a hasizmokkal, a medence izmaival és a végtagok nagy izomcsoportjaival együtt működve kapcsolják össze a test felső és alsó részét. – Im Zusammenwirken mit Bauch- und Beckenmuskeln sowie den großen Muskelgruppen der Gliedmaßen verbinden die tiefen Rückenmuskeln den oberen und unteren Körperabschnitt.
35. Tartó, mozgató, érzékelő és fékező feladataik egysége teszi lehetővé, hogy a gerinc egyszerre legyen mozgékony, terhelhető és kellően stabil. – Die Einheit ihrer haltenden, bewegenden, sensorischen und bremsenden Aufgaben ermöglicht es der Wirbelsäule, zugleich beweglich, belastbar und ausreichend stabil zu sein.
(aufklappen)magyar
1. A mély hátizomzat működésének megértéséhez különbséget kell tenni a látható gerincmozgások és az állandó, többnyire észrevétlen tartómunka között.
2. Nyugalmi állás közben az izmok nem teljesen lazák, hanem alacsony szintű, folyamatos aktivitással ellensúlyozzák a testre ható nehézségi erőt.
3. Ez az izomtónus tartja a törzset a medence fölött, miközben megakadályozza, hogy a fej és a felsőtest előrebillenjen.
4. Mivel a test súlyvonala több gerincszakaszon a csigolyák előtt halad, a hátsó izomzatnak állandó nyújtónyomatékot kell létrehoznia.
5. Az egyenes testtartás tehát nem merev rögzítést jelent, hanem apró izom-összehúzódásokkal folyamatosan helyesbített, dinamikus egyensúlyi állapotot.
6. Előrehajláskor a mély hátizmok kezdetben excentrikusan működnek, vagyis megnyúlásuk közben fékezik a törzsnek a gravitáció által gyorsított mozgását.
7. A mozdulat végén részben a gerinc szalagjai és a mellkas-ágyéki pólya veszik át a terhelést, miközben az izomaktivitás csökkenhet.
8. A hajlított helyzetből történő felegyenesedést a gerincfeszítők koncentrikus összehúzódása indítja el, amely a csigolyák egymás utáni kinyújtását eredményezi.
9. Nagyobb előrehajlásból való felálláskor a farizmok és a comb hátsó izmai először a medencét stabilizálják, majd a hátizmok kiegyenesítik a törzset.
10. Kétoldali összehúzódás esetén az autochton izomzat hátrafelé feszíti a gerincet, illetve megtartja annak élettani görbületeit.
11. A nyaki részek együttes működése felemeli a fejet, és biztosítja, hogy a tekintet állás vagy járás közben előre irányuljon.
12. Egyoldali összehúzódáskor az oldalsó pálya izmai általában azonos oldalra hajlítják a gerincet, különösen a nyaki és ágyéki szakaszon.
13. A haránt-tövises rendszer ferde rostjai ezzel szemben többnyire az ellenkező oldal felé forgatják a csigolyákat.
14. Összetett törzsmozgáskor az oldalra hajlítás és a forgatás rendszerint együtt jelenik meg, miközben az egyes izomkötegek eltérő mértékben kapcsolódnak be.
15. A nagy, hosszanti izmok biztosítják a szükséges erőt, a rövidebb mély kötegek pedig pontosan beállítják az egyes mozgásszelvények helyzetét.
16. Minden mozgásszelvény két szomszédos csigolyából, a közöttük fekvő porckorongból, a kisízületekből és a hozzájuk tartozó szalagokból áll.
17. A mély izomzat az ilyen szelvényeket már a nagyobb mozgás megkezdése előtt rögzíti, hogy a rájuk ható erők rendezett módon adódjanak tovább.
18. Különösen a sokbahasadt izom játszik fontos szerepet az ágyéki csigolyák szegmentális biztosításában, ahol nagy testsúly és jelentős nyíróerők hatnak.
19. Rövid kötegei közel húzódnak a csigolyák forgástengelyéhez, ezért kis mozgást, de pontosan adagolható stabilizáló erőt fejtenek ki.
20. A gerinc stabilitása nem kizárólag izomerőtől függ, hanem az izmok időben pontos és egymással összehangolt aktiválásától is.
21. Egy tárgy felemelése előtt például a mély törzsizmok már előkészítően megfeszülnek, hogy a végtagmozgás ne billentse ki a gerincet.
22. Ezt az előzetes izomaktiválást a hasfal és a medencefenék izmai, valamint a rekeszizom összehangolt működése egészíti ki.
23. A hasüregi nyomás növekedése belülről támasztja meg a törzset, ezáltal csökkentheti a gerincet érő kedvezőtlen hajlítóterhelést.
24. Járás közben a jobb és bal oldali mély hátizmok váltakozó aktivitása megakadályozza a törzs túlzott oldalirányú kilengését és elfordulását.
25. Futás, ugrás vagy hirtelen irányváltoztatás során működésük fokozódik, mivel a gerincnek gyorsan változó erőket kell elnyelnie és továbbítania.
26. A mély izmok nemcsak mozgató szervek, hanem számos izomorsójuk révén a gerinc helyzetéről és mozgásáról is folyamatos információt szolgáltatnak.
27. E proprioceptív jelek alapján az idegrendszer érzékeli az egyes csigolyaszakaszok elmozdulását, majd szükség szerint módosítja az izomfeszülést.
28. Váratlan lökés vagy egyensúlyvesztés esetén a reflexesen bekapcsolódó izomkötegek lefékezik a mozgást, mielőtt az túllépné az ízületek biztonságos tartományát.
29. Fékező működésük különösen fontos forgáskor és előrehajláskor, amikor a porckorongokra, a szalagokra és a kisízületekre eltérő irányú erők hatnak.
30. Tartós ülés során a mély hátizomzat statikus terhelése megnőhet, főként akkor, ha a törzs hosszabb ideig előrehajlított helyzetben marad.
31. Ilyenkor az izmok kifáradása miatt a testtartás fokozatosan romolhat, a terhelés pedig egyre nagyobb részben kerülhet a passzív szalagokra és porckorongokra.
32. A megfelelő működéshez nem pusztán nagy izomerő, hanem kitartás, finom koordináció és az egyes szelvények pontos érzékelése szükséges.
33. Edzéskor ezért a kontrollált törzsstabilizáció, a változatos testhelyzetek és a lassan végzett, pontos mozdulatok gyakran fontosabbak a puszta erőkifejtésnél.
34. A mély hátizmok a hasizmokkal, a medence izmaival és a végtagok nagy izomcsoportjaival együtt működve kapcsolják össze a test felső és alsó részét.
35. Tartó, mozgató, érzékelő és fékező feladataik egysége teszi lehetővé, hogy a gerinc egyszerre legyen mozgékony, terhelhető és kellően stabil.
(aufklappen)német
1. Zum Verständnis der tiefen Rückenmuskulatur muss zwischen sichtbaren Wirbelsäulenbewegungen und der dauernden, meist unbemerkten Haltearbeit unterschieden werden.
2. Beim ruhigen Stehen sind die Muskeln nicht vollständig entspannt, sondern gleichen mit einer geringen, fortlaufenden Aktivität die auf den Körper wirkende Schwerkraft aus.
3. Dieser Muskeltonus hält den Rumpf über dem Becken und verhindert zugleich, dass Kopf und Oberkörper nach vorn kippen.
4. Da die Gewichtslinie des Körpers in mehreren Wirbelsäulenabschnitten vor den Wirbeln verläuft, muss die hintere Muskulatur fortwährend ein Streckmoment erzeugen.
5. Die aufrechte Körperhaltung bedeutet daher keine starre Fixierung, sondern ein dynamisches Gleichgewicht, das durch kleine Muskelkontraktionen ständig korrigiert wird.
6. Beim Vorbeugen arbeiten die tiefen Rückenmuskeln zunächst exzentrisch, indem sie während ihrer Verlängerung die durch die Schwerkraft beschleunigte Rumpfbewegung abbremsen.
7. Am Ende der Bewegung übernehmen teilweise die Wirbelsäulenbänder und die Fascia thoracolumbalis die Belastung, während die Muskelaktivität abnehmen kann.
8. Die Aufrichtung aus gebeugter Stellung wird durch eine konzentrische Kontraktion der Rückenstrecker eingeleitet, welche die aufeinanderfolgende Streckung der Wirbel bewirkt.
9. Beim Aufrichten aus stärkerer Vorbeugung stabilisieren zunächst die Gesäßmuskeln und die hinteren Oberschenkelmuskeln das Becken, anschließend richten die Rückenmuskeln den Rumpf auf.
10. Bei beidseitiger Kontraktion streckt die autochthone Muskulatur die Wirbelsäule nach hinten beziehungsweise erhält deren physiologische Krümmungen.
11. Das gemeinsame Wirken der Halsanteile hebt den Kopf und gewährleistet, dass der Blick beim Stehen oder Gehen nach vorn gerichtet bleibt.
12. Bei einseitiger Kontraktion neigen die Muskeln des lateralen Trakts die Wirbelsäule gewöhnlich zur gleichen Seite, besonders im Hals- und Lendenbereich.
13. Die schrägen Fasern des transversospinalen Systems drehen die Wirbel dagegen überwiegend zur Gegenseite.
14. Bei komplexen Rumpfbewegungen treten Seitneigung und Drehung gewöhnlich gemeinsam auf, wobei die einzelnen Muskelbündel unterschiedlich stark beteiligt werden.
15. Die großen Längsmuskeln liefern die erforderliche Kraft, während die kürzeren tiefen Bündel die Stellung der einzelnen Bewegungssegmente präzise einstellen.
16. Jedes Bewegungssegment besteht aus zwei benachbarten Wirbeln, der dazwischenliegenden Bandscheibe, den Wirbelbogengelenken und den zugehörigen Bändern.
17. Die Tiefenmuskulatur stabilisiert solche Segmente bereits vor Beginn einer größeren Bewegung, damit die einwirkenden Kräfte geordnet weitergeleitet werden.
18. Besonders der Musculus multifidus spielt eine wichtige Rolle bei der segmentalen Sicherung der Lendenwirbel, auf die ein hohes Körpergewicht und erhebliche Scherkräfte einwirken.
19. Seine kurzen Bündel verlaufen nahe an den Drehachsen der Wirbel und entwickeln daher nur geringe Bewegung, jedoch eine genau dosierbare stabilisierende Kraft.
20. Die Stabilität der Wirbelsäule hängt nicht allein von Muskelkraft ab, sondern ebenso von der zeitlich präzisen und aufeinander abgestimmten Aktivierung der Muskeln.
21. Vor dem Anheben eines Gegenstands spannen sich beispielsweise die tiefen Rumpfmuskeln bereits vorbereitend an, damit die Bewegung der Gliedmaßen die Wirbelsäule nicht destabilisiert.
22. Diese vorauseilende Muskelaktivierung wird durch das koordinierte Zusammenwirken der Bauchwand- und Beckenbodenmuskeln sowie des Zwerchfells ergänzt.
23. Die Erhöhung des intraabdominellen Drucks stützt den Rumpf von innen und kann dadurch ungünstige Biegebelastungen der Wirbelsäule vermindern.
24. Beim Gehen verhindert die wechselnde Aktivität der rechten und linken tiefen Rückenmuskeln ein übermäßiges seitliches Schwanken und Drehen des Rumpfes.
25. Beim Laufen, Springen oder plötzlichen Richtungswechsel nimmt ihre Aktivität zu, da die Wirbelsäule rasch wechselnde Kräfte aufnehmen und weiterleiten muss.
26. Die tiefen Muskeln sind nicht nur Bewegungsorgane, sondern liefern durch ihre zahlreichen Muskelspindeln fortlaufend Informationen über Stellung und Bewegung der Wirbelsäule.
27. Anhand dieser propriozeptiven Signale erkennt das Nervensystem Verschiebungen einzelner Wirbelsäulenabschnitte und verändert bei Bedarf die Muskelspannung.
28. Bei einem unerwarteten Stoß oder Gleichgewichtsverlust bremsen reflexartig aktivierte Muskelbündel die Bewegung, bevor sie den sicheren Bereich der Gelenke überschreitet.
29. Ihre Bremsfunktion ist besonders bei Drehung und Vorbeugung wichtig, wenn auf Bandscheiben, Bänder und Wirbelbogengelenke unterschiedlich gerichtete Kräfte einwirken.
30. Bei längerem Sitzen kann die statische Belastung der tiefen Rückenmuskulatur zunehmen, besonders wenn der Rumpf über längere Zeit nach vorn gebeugt bleibt.
31. Durch die Ermüdung der Muskeln kann sich dabei die Körperhaltung allmählich verschlechtern, während die Belastung zunehmend auf passive Bänder und Bandscheiben übergeht.
32. Für eine angemessene Funktion sind nicht nur hohe Muskelkraft, sondern ebenso Ausdauer, feine Koordination und eine genaue Wahrnehmung der einzelnen Segmente erforderlich.
33. Beim Training sind deshalb kontrollierte Rumpfstabilisation, wechselnde Körperpositionen und langsam ausgeführte präzise Bewegungen häufig wichtiger als bloße Kraftentfaltung.
34. Im Zusammenwirken mit Bauch- und Beckenmuskeln sowie den großen Muskelgruppen der Gliedmaßen verbinden die tiefen Rückenmuskeln den oberen und unteren Körperabschnitt.
35. Die Einheit ihrer haltenden, bewegenden, sensorischen und bremsenden Aufgaben ermöglicht es der Wirbelsäule, zugleich beweglich, belastbar und ausreichend stabil zu sein.