9.10.1 – Az acinus és a léghólyagocskák felépítése – Der Azinus und der Bau der Alveolen
1. A tüdő acinusa a hörgőfa legkisebb olyan szerkezeti egysége, amelyben már gázcsere történhet. – Der Lungenazinus (Acinus pulmonis) ist die kleinste Baueinheit des Bronchialbaums, in der bereits ein Gasaustausch stattfinden kann.
2. Az acinus a végső hörgőcskétől távolabb elhelyezkedő valamennyi légutat magában foglalja. – Der Azinus umfasst sämtliche Luftwege, die distal von einem Endbronchiolus (Bronchiolus terminalis) liegen.
3. Részei a légző hörgőcskék, a léghólyagjáratok, a léghólyagzsákok és maguk a léghólyagocskák. – Zu seinen Bestandteilen gehören die respiratorischen Bronchiolen (Bronchiolus respiratorius), die Alveolargänge, die Alveolarsäckchen und die Lungenbläschen.
4. Több egymás mellett elhelyezkedő acinus egy másodlagos tüdőlebenykét alkot. – Mehrere nebeneinanderliegende Azini bilden ein sekundäres Lungenläppchen (Lobulus pulmonis).
5. A tüdőlebenykéket vékony kötőszövetes sövények választják el egymástól. – Die Lungenläppchen werden durch dünne bindegewebige Septen voneinander getrennt.
6. A légző hörgőcskék falát már egyes léghólyagocskák nyílásai szakítják meg. – Die Wand der respiratorischen Bronchiolen wird bereits durch die Öffnungen einzelner Lungenbläschen unterbrochen.
7. A légző hörgőcskék elágazódásával a léghólyagocskák száma fokozatosan növekszik. – Mit der Verzweigung der respiratorischen Bronchiolen nimmt die Zahl der Lungenbläschen allmählich zu.
8. A léghólyagocskák nyílásai körül simaizomsejtek és rugalmas rostok kisebb kötegei helyezkednek el. – Um die Öffnungen der Lungenbläschen liegen kleine Bündel glatter Muskelzellen und elastischer Fasern.
9. A léghólyagjáratok fala szinte teljes egészében egymás mellett sorakozó léghólyagocskák nyílásaiból áll. – Die Wand der Alveolargänge besteht fast vollständig aus den nebeneinanderliegenden Öffnungen der Lungenbläschen.
10. A léghólyagjáratok nyílásainak peremét kötőszövetes és simaizmos rostgyűrűk erősítik. – Die Ränder der Öffnungen in den Alveolargängen werden durch Ringe aus Bindegewebsfasern und glatten Muskelzellen verstärkt.
11. A léghólyagjáratok végén egy vagy több léghólyagzsák található. – Am Ende der Alveolargänge befinden sich ein oder mehrere Alveolarsäckchen (Sacculus alveolaris).
12. A léghólyagzsák közös előtérként szolgál több léghólyagocska számára. – Ein Alveolarsäckchen dient mehreren Lungenbläschen als gemeinsamer Vorraum.
13. Egy léghólyagocska vakon végződő, levegővel telt, apró üreg. – Ein Lungenbläschen ist ein blind endender, luftgefüllter kleiner Hohlraum.
14. A léghólyagocskák nem szabályos gömbök, hanem egymáshoz illeszkedő, sokszögletű üregek. – Die Lungenbläschen sind keine regelmäßigen Kugeln, sondern aneinanderliegende, vieleckige Hohlräume.
15. Két szomszédos léghólyagocska között közös fal, az úgynevezett léghólyagközi sövény húzódik. – Zwischen zwei benachbarten Lungenbläschen liegt eine gemeinsame Wand, das sogenannte Interalveolarseptum.
16. A léghólyagközi sövényeken apró összeköttetések, léghólyagpórusok lehetnek. – In den Interalveolarsepten können kleine Verbindungen, die Alveolarporen, vorkommen.
17. Ezeket az összeköttetéseket Kohn-pórusoknak is nevezik, és lehetővé teszik a levegő átjutását a szomszédos léghólyagocskák között. – Diese Verbindungen werden auch Kohn-Poren genannt und ermöglichen den Luftübertritt zwischen benachbarten Lungenbläschen.
18. A léghólyagközi sövény nagyon vékony, mégis többféle sejtet, rostot és hajszáleret tartalmaz. – Das Interalveolarseptum ist sehr dünn, enthält aber dennoch verschiedene Zellen, Fasern und Kapillaren.
19. A sövény belsejét sűrű, hálózatosan elrendeződő hajszálér-rendszer tölti ki. – Das Innere des Septums wird von einem dichten, netzartig angeordneten Kapillarsystem ausgefüllt.
20. A hajszálerek közötti keskeny térben kevés kötőszövetes alapállomány található. – In den schmalen Räumen zwischen den Kapillaren befindet sich nur wenig bindegewebige Grundsubstanz.
21. A sövény rugalmas rostjai belégzéskor megnyúlnak, kilégzéskor pedig segítik a tüdő eredeti alakjának visszaállítását. – Die elastischen Fasern des Septums werden bei der Einatmung gedehnt und unterstützen bei der Ausatmung die Rückkehr der Lunge in ihre ursprüngliche Form.
22. A kollagén- és rácsrostok megakadályozzák a léghólyagocskák túlzott kitágulását. – Kollagene und retikuläre Fasern verhindern eine übermäßige Erweiterung der Lungenbläschen.
23. A léghólyagocskák felszínét két fő hámsejttípus borítja. – Die Oberfläche der Lungenbläschen wird von zwei Haupttypen von Epithelzellen bedeckt.
24. Az I-es típusú léghólyaghámsejtek rendkívül lapos sejtek, amelyek a légzési felszín legnagyobb részét alkotják. – Die Typ-I-Pneumozyten sind äußerst flache Zellen, die den größten Teil der Atemfläche bilden.
25. Vékony sejtplazmájuk csaknem teljesen rásimul az alattuk futó hajszálerekre. – Ihr dünnes Zytoplasma liegt den darunter verlaufenden Kapillaren nahezu vollständig an.
26. Az I-es típusú sejtek közötti szoros kapcsolatok megakadályozzák a folyadék ellenőrizetlen bejutását a léghólyagocskákba. – Dichte Zellverbindungen zwischen den Typ-I-Zellen verhindern einen unkontrollierten Flüssigkeitseintritt in die Lungenbläschen.
27. A II-es típusú léghólyaghámsejtek köbösebb alakúak és vastagabbak. – Die Typ-II-Pneumozyten sind würfelförmiger und dicker.
28. Ezek a sejtek főként a léghólyagocskák sarkaiban és a sövények találkozási pontjain helyezkednek el. – Diese Zellen liegen vor allem in den Ecken der Lungenbläschen und an den Verbindungsstellen der Septen.
29. Felszínükön rövid mikrobolyhok, sejtplazmájukban pedig réteges testecskék találhatók. – Auf ihrer Oberfläche befinden sich kurze Mikrovilli und in ihrem Zytoplasma lamellenförmige Körperchen.
30. A II-es típusú sejtek termelik a felületaktív anyagot, és a léghólyaghám megújításában is részt vesznek. – Die Typ-II-Zellen bilden den Surfactant und beteiligen sich außerdem an der Erneuerung des Alveolarepithels.
31. Mindkét hámsejttípus vékony bazális membránon helyezkedik el. – Beide Epithelzelltypen liegen auf einer dünnen Basalmembran.
32. A legvékonyabb területeken a léghólyaghám és a hajszálérhám bazális membránja összeolvad egymással. – An den dünnsten Stellen verschmelzen die Basalmembranen des Alveolarepithels und des Kapillarendothels miteinander.
33. Az acinus légútjainak falából teljesen hiányoznak a porclemezek és a nyálkamirigyek. – In den Wänden der Luftwege des Azinus fehlen Knorpelplatten und Schleimdrüsen vollständig.
34. A léghólyagocskák körüli kötőszövet kapcsolatban áll a tüdő nagyobb kötőszövetes vázával. – Das Bindegewebe um die Lungenbläschen steht mit dem größeren bindegewebigen Gerüst der Lunge in Verbindung.
35. Az acinus finom elágazódása és a nagyszámú léghólyagocska együttesen rendkívül nagy légzési felszínt hoz létre. – Die feine Verzweigung des Azinus und die große Zahl der Lungenbläschen erzeugen gemeinsam eine außerordentlich große Atemfläche.
(aufklappen)magyar
1. A tüdő acinusa a hörgőfa legkisebb olyan szerkezeti egysége, amelyben már gázcsere történhet.
2. Az acinus a végső hörgőcskétől távolabb elhelyezkedő valamennyi légutat magában foglalja.
3. Részei a légző hörgőcskék, a léghólyagjáratok, a léghólyagzsákok és maguk a léghólyagocskák.
4. Több egymás mellett elhelyezkedő acinus egy másodlagos tüdőlebenykét alkot.
5. A tüdőlebenykéket vékony kötőszövetes sövények választják el egymástól.
6. A légző hörgőcskék falát már egyes léghólyagocskák nyílásai szakítják meg.
7. A légző hörgőcskék elágazódásával a léghólyagocskák száma fokozatosan növekszik.
8. A léghólyagocskák nyílásai körül simaizomsejtek és rugalmas rostok kisebb kötegei helyezkednek el.
9. A léghólyagjáratok fala szinte teljes egészében egymás mellett sorakozó léghólyagocskák nyílásaiból áll.
10. A léghólyagjáratok nyílásainak peremét kötőszövetes és simaizmos rostgyűrűk erősítik.
11. A léghólyagjáratok végén egy vagy több léghólyagzsák található.
12. A léghólyagzsák közös előtérként szolgál több léghólyagocska számára.
13. Egy léghólyagocska vakon végződő, levegővel telt, apró üreg.
14. A léghólyagocskák nem szabályos gömbök, hanem egymáshoz illeszkedő, sokszögletű üregek.
15. Két szomszédos léghólyagocska között közös fal, az úgynevezett léghólyagközi sövény húzódik.
16. A léghólyagközi sövényeken apró összeköttetések, léghólyagpórusok lehetnek.
17. Ezeket az összeköttetéseket Kohn-pórusoknak is nevezik, és lehetővé teszik a levegő átjutását a szomszédos léghólyagocskák között.
18. A léghólyagközi sövény nagyon vékony, mégis többféle sejtet, rostot és hajszáleret tartalmaz.
19. A sövény belsejét sűrű, hálózatosan elrendeződő hajszálér-rendszer tölti ki.
20. A hajszálerek közötti keskeny térben kevés kötőszövetes alapállomány található.
21. A sövény rugalmas rostjai belégzéskor megnyúlnak, kilégzéskor pedig segítik a tüdő eredeti alakjának visszaállítását.
22. A kollagén- és rácsrostok megakadályozzák a léghólyagocskák túlzott kitágulását.
23. A léghólyagocskák felszínét két fő hámsejttípus borítja.
24. Az I-es típusú léghólyaghámsejtek rendkívül lapos sejtek, amelyek a légzési felszín legnagyobb részét alkotják.
25. Vékony sejtplazmájuk csaknem teljesen rásimul az alattuk futó hajszálerekre.
26. Az I-es típusú sejtek közötti szoros kapcsolatok megakadályozzák a folyadék ellenőrizetlen bejutását a léghólyagocskákba.
27. A II-es típusú léghólyaghámsejtek köbösebb alakúak és vastagabbak.
28. Ezek a sejtek főként a léghólyagocskák sarkaiban és a sövények találkozási pontjain helyezkednek el.
29. Felszínükön rövid mikrobolyhok, sejtplazmájukban pedig réteges testecskék találhatók.
30. A II-es típusú sejtek termelik a felületaktív anyagot, és a léghólyaghám megújításában is részt vesznek.
31. Mindkét hámsejttípus vékony bazális membránon helyezkedik el.
32. A legvékonyabb területeken a léghólyaghám és a hajszálérhám bazális membránja összeolvad egymással.
33. Az acinus légútjainak falából teljesen hiányoznak a porclemezek és a nyálkamirigyek.
34. A léghólyagocskák körüli kötőszövet kapcsolatban áll a tüdő nagyobb kötőszövetes vázával.
35. Az acinus finom elágazódása és a nagyszámú léghólyagocska együttesen rendkívül nagy légzési felszínt hoz létre.
(aufklappen)német
1. Der Lungenazinus (Acinus pulmonis) ist die kleinste Baueinheit des Bronchialbaums, in der bereits ein Gasaustausch stattfinden kann.
2. Der Azinus umfasst sämtliche Luftwege, die distal von einem Endbronchiolus (Bronchiolus terminalis) liegen.
3. Zu seinen Bestandteilen gehören die respiratorischen Bronchiolen (Bronchiolus respiratorius), die Alveolargänge, die Alveolarsäckchen und die Lungenbläschen.
4. Mehrere nebeneinanderliegende Azini bilden ein sekundäres Lungenläppchen (Lobulus pulmonis).
5. Die Lungenläppchen werden durch dünne bindegewebige Septen voneinander getrennt.
6. Die Wand der respiratorischen Bronchiolen wird bereits durch die Öffnungen einzelner Lungenbläschen unterbrochen.
7. Mit der Verzweigung der respiratorischen Bronchiolen nimmt die Zahl der Lungenbläschen allmählich zu.
8. Um die Öffnungen der Lungenbläschen liegen kleine Bündel glatter Muskelzellen und elastischer Fasern.
9. Die Wand der Alveolargänge besteht fast vollständig aus den nebeneinanderliegenden Öffnungen der Lungenbläschen.
10. Die Ränder der Öffnungen in den Alveolargängen werden durch Ringe aus Bindegewebsfasern und glatten Muskelzellen verstärkt.
11. Am Ende der Alveolargänge befinden sich ein oder mehrere Alveolarsäckchen (Sacculus alveolaris).
12. Ein Alveolarsäckchen dient mehreren Lungenbläschen als gemeinsamer Vorraum.
13. Ein Lungenbläschen ist ein blind endender, luftgefüllter kleiner Hohlraum.
14. Die Lungenbläschen sind keine regelmäßigen Kugeln, sondern aneinanderliegende, vieleckige Hohlräume.
15. Zwischen zwei benachbarten Lungenbläschen liegt eine gemeinsame Wand, das sogenannte Interalveolarseptum.
16. In den Interalveolarsepten können kleine Verbindungen, die Alveolarporen, vorkommen.
17. Diese Verbindungen werden auch Kohn-Poren genannt und ermöglichen den Luftübertritt zwischen benachbarten Lungenbläschen.
18. Das Interalveolarseptum ist sehr dünn, enthält aber dennoch verschiedene Zellen, Fasern und Kapillaren.
19. Das Innere des Septums wird von einem dichten, netzartig angeordneten Kapillarsystem ausgefüllt.
20. In den schmalen Räumen zwischen den Kapillaren befindet sich nur wenig bindegewebige Grundsubstanz.
21. Die elastischen Fasern des Septums werden bei der Einatmung gedehnt und unterstützen bei der Ausatmung die Rückkehr der Lunge in ihre ursprüngliche Form.
22. Kollagene und retikuläre Fasern verhindern eine übermäßige Erweiterung der Lungenbläschen.
23. Die Oberfläche der Lungenbläschen wird von zwei Haupttypen von Epithelzellen bedeckt.
24. Die Typ-I-Pneumozyten sind äußerst flache Zellen, die den größten Teil der Atemfläche bilden.
25. Ihr dünnes Zytoplasma liegt den darunter verlaufenden Kapillaren nahezu vollständig an.
26. Dichte Zellverbindungen zwischen den Typ-I-Zellen verhindern einen unkontrollierten Flüssigkeitseintritt in die Lungenbläschen.
27. Die Typ-II-Pneumozyten sind würfelförmiger und dicker.
28. Diese Zellen liegen vor allem in den Ecken der Lungenbläschen und an den Verbindungsstellen der Septen.
29. Auf ihrer Oberfläche befinden sich kurze Mikrovilli und in ihrem Zytoplasma lamellenförmige Körperchen.
30. Die Typ-II-Zellen bilden den Surfactant und beteiligen sich außerdem an der Erneuerung des Alveolarepithels.
31. Beide Epithelzelltypen liegen auf einer dünnen Basalmembran.
32. An den dünnsten Stellen verschmelzen die Basalmembranen des Alveolarepithels und des Kapillarendothels miteinander.
33. In den Wänden der Luftwege des Azinus fehlen Knorpelplatten und Schleimdrüsen vollständig.
34. Das Bindegewebe um die Lungenbläschen steht mit dem größeren bindegewebigen Gerüst der Lunge in Verbindung.
35. Die feine Verzweigung des Azinus und die große Zahl der Lungenbläschen erzeugen gemeinsam eine außerordentlich große Atemfläche.