5.3.2 Gergely és Éva fiát egy fogságba ejtett török fiúért cserélik el – Der Sohn von Gergely und Éva wird gegen einen gefangenen türkischen Jungen ausgetauscht
1. A vár fölött olyan csend ült, amilyet ostrom után csak azok ismernek, akik végigélték. – Über der Burg lag eine Stille, wie sie nach einer Belagerung nur jene kennen, die sie durchlebt haben.
2. A füst még ott lengett a bástyák között, de már nem volt kihez szólnia. – Der Rauch hing noch zwischen den Basteien, doch er hatte niemanden mehr, zu dem er hätte sprechen können.
3. A győzelem első órái nem ujjongásból állnak, hanem hallgatásból. – Die ersten Stunden eines Sieges bestehen nicht aus Jubel, sondern aus Schweigen.
4. Az emberek leültek oda, ahol álltak, és nézték a kezüket, mintha idegen szerszám volna. – Die Männer setzten sich dort nieder, wo sie gestanden hatten, und betrachteten ihre Hände, als wären es fremde Werkzeuge.
5. Dobó végigjárta a falakat, és mindenütt ugyanazt látta: élőket, akik még nem hitték el, hogy élnek. – Dobó schritt die Mauern ab und sah überall dasselbe: Lebende, die noch nicht glaubten, daß sie lebten.
6. Bornemissza Gergely a keleti bástyán állt, és nem a távolodó török tábort nézte. – Gergely Bornemissza stand auf der östlichen Bastei, und er blickte nicht auf das abziehende türkische Lager.
7. A hadvezér szeme a horizontot méri, az apáé az utat, amelyen valaki visszatérhet. – Das Auge des Feldherrn mißt den Horizont, das des Vaters den Weg, auf dem jemand zurückkehren könnte.
8. Éva ott állt mellette, és nem szólt semmit. – Éva stand neben ihm und sagte nichts.
9. Az arcán korom volt, a haján hamu, a kezén annak a húsz napnak minden sebe. – In ihrem Gesicht war Ruß, im Haar Asche, an den Händen alle Wunden jener zwanzig Tage.
10. Aki azt hiszi, hogy az anya a győzelem napján megkönnyebbül, az nem ismeri az anyákat. – Wer glaubt, eine Mutter werde am Tag des Sieges erleichtert, der kennt die Mütter nicht.
11. Éva csak most engedte meg magának, hogy fájjon neki, ami eddig is fájt. – Erst jetzt erlaubte Éva sich, das zu spüren, was ohnehin die ganze Zeit geschmerzt hatte.
12. Az ostrom alatt a félelem hasznos volt, mert cselekvéssé lehetett váltani. – Während der Belagerung war die Angst nützlich gewesen, weil man sie in Handlung umwechseln konnte.
13. A béke első napján a félelem elveszti a hivatalát, és puszta fájdalommá lesz. – Am ersten Tag des Friedens verliert die Angst ihr Amt und wird zu bloßem Schmerz.
14. „Él” – mondta Gergely, és maga sem tudta, kinek mondja. – „Er lebt“, sagte Gergely, und er wußte selbst nicht, zu wem er es sagte.
15. Gárdonyi ezen a ponton nem enged meg magának semmiféle érzelgősséget. – Gárdonyi gestattet sich an dieser Stelle keinerlei Rührseligkeit.
16. A gyermek hiánya nem sírással jelenik meg a regényben, hanem tárgyakkal. – Das Fehlen des Kindes erscheint im Roman nicht durch Weinen, sondern durch Gegenstände.
17. Egy kis faparipa, amelyet valaki a szekérről leemelt és a fal tövébe tett. – Ein kleines hölzernes Steckenpferd, das jemand vom Wagen genommen und an den Fuß der Mauer gestellt hatte.
18. Egy takaró, amely túl kicsi mindenkihez, aki a várban van. – Eine Decke, die für jeden zu klein ist, der sich in der Burg befindet.
19. Az ilyen részletek többet mondanak minden jajszónál. – Solche Einzelheiten sagen mehr als jede Klage.
20. Aznap este a várban arról kezdtek beszélni, hogy a foglyokat számba kell venni. – An jenem Abend begann man in der Burg davon zu sprechen, daß die Gefangenen erfaßt werden müßten.
21. Mert minden ostrom hagy maga után foglyokat, ahogy minden árvíz hagy maga után iszapot. – Denn jede Belagerung hinterläßt Gefangene, wie jedes Hochwasser Schlamm hinterläßt.
22. A pincék egyikében ott ült egy török fiú, akit a harmadik rohamnál fogtak el. – In einem der Keller saß ein türkischer Knabe, den man beim dritten Sturm gefangen hatte.
23. Nem volt több tizenkét-tizenhárom esztendősnél. – Er war nicht älter als zwölf oder dreizehn Jahre.
24. A ruhája jobb szövetből készült, mint a közkatonáké, és ez mindent elárult róla. – Seine Kleidung war aus besserem Tuch gefertigt als die der gemeinen Soldaten, und das verriet alles über ihn.
25. Egy előkelő török úr gyermeke volt, akit a tábor fényűzése miatt vittek magukkal a hadjáratba. – Er war das Kind eines vornehmen türkischen Herrn, das man aus lagerhaftem Prunk in den Feldzug mitgenommen hatte.
26. A gyermek nem sírt, hanem ült, és a falat nézte, ahogy a foglyok szoktak. – Der Knabe weinte nicht, sondern saß und blickte auf die Wand, wie Gefangene es tun.
27. Aki fegyverrel jön, azt fegyver fogadja; aki gyermekként kerül a falak közé, azt nem lehet ellenségnek nevezni. – Wer mit Waffen kommt, den empfangen Waffen; wer als Kind zwischen die Mauern gerät, den kann man nicht Feind nennen.
28. Ez a mondat a regény egyik csendes erkölcsi tengelye. – Dieser Satz ist eine der stillen sittlichen Achsen des Romans.
29. Gergely lement a pincébe, és sokáig állt a rácsnál, mielőtt megszólalt volna. – Gergely stieg in den Keller hinab und stand lange am Gitter, bevor er sprach.
30. Nem gyűlöletet érzett, hanem valami sokkal nehezebbet: felismerést. – Er empfand keinen Haß, sondern etwas weit Schwereres: Wiedererkennen.
31. Mert ez a fiú éppen úgy volt valakinek a gyermeke, ahogy az ő fia is valakinek a gyermeke volt. – Denn dieser Knabe war ebenso jemandes Kind, wie sein eigener Sohn jemandes Kind war.
32. Gárdonyi itt kettéhajtja a regényt, mint egy tükröt: két apa, két elveszett gyermek, két ellenséges tábor. – Gárdonyi faltet den Roman hier wie einen Spiegel: zwei Väter, zwei verlorene Kinder, zwei feindliche Lager.
33. „Kicsoda az apád?” – kérdezte tőle, és a fiú megmondta a nevet. – „Wer ist dein Vater?“ fragte er ihn, und der Knabe nannte den Namen.
34. A név ismerős volt: a táborban hatalmat jelentett. – Der Name war bekannt: im Lager bedeutete er Macht.
35. És ahol hatalom van, ott alku is van. – Und wo Macht ist, dort ist auch ein Handel.
36. Gergely felment Dobóhoz, és elmondta, amit gondolt. – Gergely ging hinauf zu Dobó und sagte ihm, was er dachte.
37. Dobó hallgatott, ahogy a nagy emberek hallgatnak, amikor emberi ügy kerül eléjük. – Dobó schwieg, wie große Männer schweigen, wenn ihnen eine menschliche Sache vorgelegt wird.
38. „A rab a váré” – mondta végül –, „de a fiad a tiéd.” – „Der Gefangene gehört der Burg“, sagte er schließlich, „aber dein Sohn gehört dir.“
39. Ezzel a mondattal Dobó nem szabályt mondott ki, hanem lemondott egy szabályról. – Mit diesem Satz sprach Dobó keine Regel aus, sondern er verzichtete auf eine Regel.
40. A nagy jellemek nem ott mutatkoznak meg, ahol a törvényt alkalmazzák, hanem ott, ahol tudják, mikor kell alább hagyni vele. – Große Charaktere zeigen sich nicht dort, wo sie das Gesetz anwenden, sondern dort, wo sie wissen, wann man es ruhen lassen muß.
41. Másnap hajnalban követ indult a hegyeken át, a visszavonuló török sereg után. – Am nächsten Morgen in der Frühe brach ein Bote über die Berge auf, dem abziehenden türkischen Heer nach.
42. Fehér kendőt vitt egy dárda hegyén, ami akkor is, azóta is ugyanazt jelenti. – Er trug ein weißes Tuch an der Spitze eines Speeres, was damals wie seither dasselbe bedeutet.
43. A követ nem hadi üzenetet vitt, hanem egy apa üzenetét egy másik apának. – Der Bote überbrachte keine Kriegsbotschaft, sondern die Botschaft eines Vaters an einen anderen Vater.
44. Két nap telt el válasz nélkül, és ez a két nap hosszabb volt, mint az ostrom húsz napja. – Zwei Tage vergingen ohne Antwort, und diese zwei Tage waren länger als die zwanzig Tage der Belagerung.
45. Éva ezalatt nem aludt, hanem járkált, ahogy azok járkálnak, akiknek a várakozás lett a munkájuk. – Éva schlief in dieser Zeit nicht, sondern ging umher, wie jene umhergehen, denen das Warten zur Arbeit geworden ist.
46. Gergely pedig azt tette, amit mindig: dolgozott, hogy ne kelljen gondolkodnia. – Gergely aber tat, was er immer tat: er arbeitete, um nicht denken zu müssen.
47. Megjavíttatta a kaput, számba vétette a lőport, elrendelte a halottak eltemetését. – Er ließ das Tor ausbessern, das Pulver zählen, die Toten bestatten.
48. A regény legmélyebb lélektani igazsága talán éppen ez: a férfi rendet csinál, hogy a rendetlenséget elviselje. – Vielleicht ist dies die tiefste psychologische Wahrheit des Romans: der Mann schafft Ordnung, um die Unordnung zu ertragen.
49. A harmadik napon megjött a válasz. – Am dritten Tag kam die Antwort.
50. Rövid volt, díszes és hűvös, ahogy a keleti udvariasság kívánja. – Sie war kurz, geschmückt und kühl, wie die östliche Höflichkeit es verlangt.
51. De a lényeg benne volt: a cserét elfogadják. – Doch das Wesentliche stand darin: der Tausch werde angenommen.
52. A vár népe nem örült hangosan, mert az ilyesminek nem szabad hangosan örülni, amíg meg nem történt. – Das Volk der Burg freute sich nicht laut, denn über dergleichen darf man nicht laut jubeln, ehe es geschehen ist.
53. A helyet a folyó melletti régi malomnál jelölték ki, félúton a két tábor között. – Als Ort bestimmte man die alte Mühle am Fluß, auf halbem Wege zwischen den beiden Lagern.
54. A félút a diplomácia legrégibb és legigazabb találmánya. – Der halbe Weg ist die älteste und wahrhaftigste Erfindung der Diplomatie.
55. Tíz lovas mehetett mindkét oldalról, és senki több. – Zehn Reiter durften von jeder Seite kommen, und niemand mehr.
56. A várban akadt, aki csapdát emlegetett, és nem volt esztelen, aki ezt mondta. – In der Burg gab es Männer, die von einer Falle sprachen, und wer das sagte, war nicht unvernünftig.
57. Gergely azonban tudta, hogy a török úr ugyanazt kockáztatja, amit ő. – Gergely aber wußte, daß der türkische Herr dasselbe aufs Spiel setzte wie er.
58. A bizalom ebben a jelenetben nem erény, hanem számítás – és éppen ettől emberi. – Das Vertrauen ist in dieser Szene keine Tugend, sondern Kalkül – und gerade dadurch menschlich.
59. Éva azt kérte, hogy vele mehessen, és Gergely nem tudott nemet mondani. – Éva bat, mitkommen zu dürfen, und Gergely brachte kein Nein über die Lippen.
60. Aki férfiruhában vívott a bástyán, annak nem lehet megtiltani, hogy a fiáért lovagoljon. – Wer in Männerkleidung auf der Bastei gefochten hat, dem kann man nicht verbieten, um seinen Sohn zu reiten.
61. A kijelölt reggelen köd ült a folyó fölött, és a világ olyan volt, mint egy félig kimondott mondat. – Am festgesetzten Morgen lag Nebel über dem Fluß, und die Welt war wie ein halb ausgesprochener Satz.
62. A malom kereke állt, mert a molnár már hetek óta elmenekült. – Das Mühlrad stand still, denn der Müller war schon seit Wochen geflohen.
63. A magyarok a déli oldalon álltak meg, a törökök az északin. – Die Ungarn hielten an der südlichen Seite, die Türken an der nördlichen.
64. Egyik fél sem szállt le a lóról, egyik fél sem nyúlt a fegyveréhez. – Keine der beiden Seiten stieg vom Pferd, keine rührte die Waffe an.
65. A csendben hallani lehetett a víz zaját, és ez a víz mindkét seregnek ugyanaz a víz volt. – In der Stille hörte man das Rauschen des Wassers, und dieses Wasser war für beide Heere dasselbe Wasser.
66. Gárdonyi ezt a képet nem magyarázza, csak odateszi, és rábízza az olvasóra. – Gárdonyi erklärt dieses Bild nicht, er setzt es nur hin und überläßt es dem Leser.
67. A török oldalról egy zömök, ősz szakállú férfi léptetett előre. – Von türkischer Seite ritt ein untersetzter Mann mit grauem Bart vor.
68. Nem úgy nézett ki, mint egy ellenség, hanem mint egy fáradt ember, aki messziről jött. – Er sah nicht aus wie ein Feind, sondern wie ein müder Mann, der von weit her gekommen war.
69. A nyeregkápa előtt egy kisgyermek ült, takaróba bugyolálva. – Vor dem Sattelknopf saß ein kleines Kind, in eine Decke gewickelt.
70. Éva ekkor nem kiáltott fel, hanem megmarkolta a kantárt, olyan erővel, hogy a bőr belevágott a tenyerébe. – Éva schrie in diesem Augenblick nicht auf, sondern umklammerte den Zügel so fest, daß das Leder ihr in die Handfläche schnitt.
71. A várbeli fiút két katona vezette a folyópartra. – Den Knaben aus der Burg führten zwei Soldaten an das Flußufer.
72. Nem volt megkötözve, mert Dobó ezt megtiltotta. – Er war nicht gefesselt, denn Dobó hatte es untersagt.
73. „Nem viszünk gyermeket kötélen” – ez volt az egész indoklás. – „Wir führen kein Kind am Strick“ – das war die ganze Begründung.
74. A fiú megállt a víz szélén, és először nem mert elindulni. – Der Knabe blieb am Rand des Wassers stehen und wagte zunächst nicht loszugehen.
75. A szabadságtól ugyanúgy meg lehet ijedni, mint a fogságtól. – Vor der Freiheit kann man sich ebenso fürchten wie vor der Gefangenschaft.
76. Aztán elindult, lassan, bokáig a hideg vízben, és közben egyszer visszanézett. – Dann ging er los, langsam, knöcheltief im kalten Wasser, und sah dabei einmal zurück.
77. Ez a visszanézés a fejezet legszebb és legrejtélyesebb mozdulata. – Dieser Blick zurück ist die schönste und rätselhafteste Bewegung des Kapitels.
78. A gyermeket ugyanabban a percben adták át a másik oldalról. – Im selben Augenblick wurde von der anderen Seite das Kind übergeben.
79. Egy katona vitte a karján a víz közepéig, ott átadta egy magyarnak, és szó nélkül visszafordult. – Ein Soldat trug es auf dem Arm bis in die Mitte des Wassers, reichte es dort einem Ungarn und wandte sich wortlos um.
80. A világtörténelemnek nem sok olyan perce van, amelyben két ellenség egyszerre tesz jót. – Die Weltgeschichte hat nicht viele Augenblicke, in denen zwei Feinde zugleich Gutes tun.
81. Éva a víz szélén vette át a fiát, és térdre esett vele a kavicson. – Éva nahm ihren Sohn am Rand des Wassers entgegen und sank mit ihm auf die Kiesel nieder.
82. Nem szólt, nem sikoltott, csak az arcát nyomta a gyermek hajába. – Sie sprach nicht, sie schrie nicht, sie drückte nur ihr Gesicht in das Haar des Kindes.
83. A kisfiú megijedt tőle, mert nem ismerte meg. – Der Kleine erschrak vor ihr, denn er erkannte sie nicht.
84. Ez a regény egyik legkegyetlenebb és legigazabb mondata. – Dies ist einer der grausamsten und wahrhaftigsten Sätze des Romans.
85. A hosszú távollét a gyermek emlékezetéből törli az anyát, mielőtt az anya emlékezetéből bármi törlődne. – Die lange Trennung löscht die Mutter aus dem Gedächtnis des Kindes, ehe im Gedächtnis der Mutter irgend etwas gelöscht wird.
86. Gergely nem sietett oda hozzájuk, hanem hagyta, hogy előbb egymáséi legyenek. – Gergely eilte nicht zu ihnen, sondern ließ sie erst einander gehören.
87. Csak aztán szállt le a lóról, és tette a kezét a felesége vállára. – Erst dann stieg er vom Pferd und legte die Hand auf die Schulter seiner Frau.
88. A túlsó parton ugyanekkor egy öreg török ölelte magához a maga fiát. – Am jenseitigen Ufer schloß zur selben Stunde ein alter Türke seinen eigenen Sohn in die Arme.
89. Gárdonyi ezt a mozdulatot nem hagyja ki, pedig kihagyhatná. – Gárdonyi läßt diese Bewegung nicht aus, obwohl er sie auslassen könnte.
90. Egy szűkkeblűbb író itt csak a magyar örömöt írta volna le. – Ein engherzigerer Schriftsteller hätte hier nur die ungarische Freude beschrieben.
91. A regény nagysága éppen abban áll, hogy a másik oldalon is embereket lát. – Die Größe des Romans besteht gerade darin, daß er auch auf der anderen Seite Menschen sieht.
92. A két csapat szó nélkül fordult meg, és egyik sem nézett vissza a másikra. – Die beiden Trupps wandten sich wortlos um, und keiner sah nach dem anderen zurück.
93. A háború másnap ugyanott folytatódott volna, ahol abbahagyták – de ezen a reggelen szünetelt. – Der Krieg hätte tags darauf dort weitergehen können, wo man ihn abgebrochen hatte – doch an diesem Morgen ruhte er.
94. Az ilyen szünetek nem változtatják meg a történelmet, csak élhetővé teszik. – Solche Pausen ändern die Geschichte nicht, sie machen sie nur bewohnbar.
95. Hazafelé a köd felszállt, és a nap megvilágította a leégett falvak helyét. – Auf dem Heimweg hob sich der Nebel, und die Sonne beschien die Stellen der niedergebrannten Dörfer.
96. A gyermek elaludt az anyja karján, ahogy a gyermekek szoktak, akik nem tudják, mi történt velük. – Das Kind schlief auf dem Arm der Mutter ein, wie Kinder es tun, die nicht wissen, was mit ihnen geschehen ist.
97. És talán éppen ez a kegyelem: hogy nem tudja. – Und vielleicht besteht die Gnade gerade darin: daß es nicht weiß.
98. Az egri diadal ezzel a csendes jelenettel válik teljessé, nem a falakon, hanem egy folyó két partján. – Der Sieg von Eger wird durch diese stille Szene vollständig, nicht auf den Mauern, sondern an zwei Ufern eines Flusses.
99. A vár megtartása hőstett volt; a gyermek visszaszerzése azonban visszatérés az emberi világba. – Die Behauptung der Burg war eine Heldentat; die Wiedererlangung des Kindes aber ist eine Rückkehr in die menschliche Welt.
100. Gárdonyi tudta, hogy egy regényt nem a győzelemmel kell befejezni, hanem azzal, amiért győzni érdemes volt. – Gárdonyi wußte, daß man einen Roman nicht mit dem Sieg beenden muß, sondern mit dem, wofür der Sieg sich gelohnt hat.
(aufklappen)magyar
1. A vár fölött olyan csend ült, amilyet ostrom után csak azok ismernek, akik végigélték.
2. A füst még ott lengett a bástyák között, de már nem volt kihez szólnia.
3. A győzelem első órái nem ujjongásból állnak, hanem hallgatásból.
4. Az emberek leültek oda, ahol álltak, és nézték a kezüket, mintha idegen szerszám volna.
5. Dobó végigjárta a falakat, és mindenütt ugyanazt látta: élőket, akik még nem hitték el, hogy élnek.
6. Bornemissza Gergely a keleti bástyán állt, és nem a távolodó török tábort nézte.
7. A hadvezér szeme a horizontot méri, az apáé az utat, amelyen valaki visszatérhet.
8. Éva ott állt mellette, és nem szólt semmit.
9. Az arcán korom volt, a haján hamu, a kezén annak a húsz napnak minden sebe.
10. Aki azt hiszi, hogy az anya a győzelem napján megkönnyebbül, az nem ismeri az anyákat.
11. Éva csak most engedte meg magának, hogy fájjon neki, ami eddig is fájt.
12. Az ostrom alatt a félelem hasznos volt, mert cselekvéssé lehetett váltani.
13. A béke első napján a félelem elveszti a hivatalát, és puszta fájdalommá lesz.
14. „Él”
15. Gárdonyi ezen a ponton nem enged meg magának semmiféle érzelgősséget.
16. A gyermek hiánya nem sírással jelenik meg a regényben, hanem tárgyakkal.
17. Egy kis faparipa, amelyet valaki a szekérről leemelt és a fal tövébe tett.
18. Egy takaró, amely túl kicsi mindenkihez, aki a várban van.
19. Az ilyen részletek többet mondanak minden jajszónál.
20. Aznap este a várban arról kezdtek beszélni, hogy a foglyokat számba kell venni.
21. Mert minden ostrom hagy maga után foglyokat, ahogy minden árvíz hagy maga után iszapot.
22. A pincék egyikében ott ült egy török fiú, akit a harmadik rohamnál fogtak el.
23. Nem volt több tizenkét-tizenhárom esztendősnél.
24. A ruhája jobb szövetből készült, mint a közkatonáké, és ez mindent elárult róla.
25. Egy előkelő török úr gyermeke volt, akit a tábor fényűzése miatt vittek magukkal a hadjáratba.
26. A gyermek nem sírt, hanem ült, és a falat nézte, ahogy a foglyok szoktak.
27. Aki fegyverrel jön, azt fegyver fogadja; aki gyermekként kerül a falak közé, azt nem lehet ellenségnek nevezni.
28. Ez a mondat a regény egyik csendes erkölcsi tengelye.
29. Gergely lement a pincébe, és sokáig állt a rácsnál, mielőtt megszólalt volna.
30. Nem gyűlöletet érzett, hanem valami sokkal nehezebbet: felismerést.
31. Mert ez a fiú éppen úgy volt valakinek a gyermeke, ahogy az ő fia is valakinek a gyermeke volt.
32. Gárdonyi itt kettéhajtja a regényt, mint egy tükröt: két apa, két elveszett gyermek, két ellenséges tábor.
33. „Kicsoda az apád?”
34. A név ismerős volt: a táborban hatalmat jelentett.
35. És ahol hatalom van, ott alku is van.
36. Gergely felment Dobóhoz, és elmondta, amit gondolt.
37. Dobó hallgatott, ahogy a nagy emberek hallgatnak, amikor emberi ügy kerül eléjük.
38. „A rab a váré”
39. Ezzel a mondattal Dobó nem szabályt mondott ki, hanem lemondott egy szabályról.
40. A nagy jellemek nem ott mutatkoznak meg, ahol a törvényt alkalmazzák, hanem ott, ahol tudják, mikor kell alább hagyni vele.
41. Másnap hajnalban követ indult a hegyeken át, a visszavonuló török sereg után.
42. Fehér kendőt vitt egy dárda hegyén, ami akkor is, azóta is ugyanazt jelenti.
43. A követ nem hadi üzenetet vitt, hanem egy apa üzenetét egy másik apának.
44. Két nap telt el válasz nélkül, és ez a két nap hosszabb volt, mint az ostrom húsz napja.
45. Éva ezalatt nem aludt, hanem járkált, ahogy azok járkálnak, akiknek a várakozás lett a munkájuk.
46. Gergely pedig azt tette, amit mindig: dolgozott, hogy ne kelljen gondolkodnia.
47. Megjavíttatta a kaput, számba vétette a lőport, elrendelte a halottak eltemetését.
48. A regény legmélyebb lélektani igazsága talán éppen ez: a férfi rendet csinál, hogy a rendetlenséget elviselje.
49. A harmadik napon megjött a válasz.
50. Rövid volt, díszes és hűvös, ahogy a keleti udvariasság kívánja.
51. De a lényeg benne volt: a cserét elfogadják.
52. A vár népe nem örült hangosan, mert az ilyesminek nem szabad hangosan örülni, amíg meg nem történt.
53. A helyet a folyó melletti régi malomnál jelölték ki, félúton a két tábor között.
54. A félút a diplomácia legrégibb és legigazabb találmánya.
55. Tíz lovas mehetett mindkét oldalról, és senki több.
56. A várban akadt, aki csapdát emlegetett, és nem volt esztelen, aki ezt mondta.
57. Gergely azonban tudta, hogy a török úr ugyanazt kockáztatja, amit ő.
58. A bizalom ebben a jelenetben nem erény, hanem számítás
59. Éva azt kérte, hogy vele mehessen, és Gergely nem tudott nemet mondani.
60. Aki férfiruhában vívott a bástyán, annak nem lehet megtiltani, hogy a fiáért lovagoljon.
61. A kijelölt reggelen köd ült a folyó fölött, és a világ olyan volt, mint egy félig kimondott mondat.
62. A malom kereke állt, mert a molnár már hetek óta elmenekült.
63. A magyarok a déli oldalon álltak meg, a törökök az északin.
64. Egyik fél sem szállt le a lóról, egyik fél sem nyúlt a fegyveréhez.
65. A csendben hallani lehetett a víz zaját, és ez a víz mindkét seregnek ugyanaz a víz volt.
66. Gárdonyi ezt a képet nem magyarázza, csak odateszi, és rábízza az olvasóra.
67. A török oldalról egy zömök, ősz szakállú férfi léptetett előre.
68. Nem úgy nézett ki, mint egy ellenség, hanem mint egy fáradt ember, aki messziről jött.
69. A nyeregkápa előtt egy kisgyermek ült, takaróba bugyolálva.
70. Éva ekkor nem kiáltott fel, hanem megmarkolta a kantárt, olyan erővel, hogy a bőr belevágott a tenyerébe.
71. A várbeli fiút két katona vezette a folyópartra.
72. Nem volt megkötözve, mert Dobó ezt megtiltotta.
73. „Nem viszünk gyermeket kötélen”
74. A fiú megállt a víz szélén, és először nem mert elindulni.
75. A szabadságtól ugyanúgy meg lehet ijedni, mint a fogságtól.
76. Aztán elindult, lassan, bokáig a hideg vízben, és közben egyszer visszanézett.
77. Ez a visszanézés a fejezet legszebb és legrejtélyesebb mozdulata.
78. A gyermeket ugyanabban a percben adták át a másik oldalról.
79. Egy katona vitte a karján a víz közepéig, ott átadta egy magyarnak, és szó nélkül visszafordult.
80. A világtörténelemnek nem sok olyan perce van, amelyben két ellenség egyszerre tesz jót.
81. Éva a víz szélén vette át a fiát, és térdre esett vele a kavicson.
82. Nem szólt, nem sikoltott, csak az arcát nyomta a gyermek hajába.
83. A kisfiú megijedt tőle, mert nem ismerte meg.
84. Ez a regény egyik legkegyetlenebb és legigazabb mondata.
85. A hosszú távollét a gyermek emlékezetéből törli az anyát, mielőtt az anya emlékezetéből bármi törlődne.
86. Gergely nem sietett oda hozzájuk, hanem hagyta, hogy előbb egymáséi legyenek.
87. Csak aztán szállt le a lóról, és tette a kezét a felesége vállára.
88. A túlsó parton ugyanekkor egy öreg török ölelte magához a maga fiát.
89. Gárdonyi ezt a mozdulatot nem hagyja ki, pedig kihagyhatná.
90. Egy szűkkeblűbb író itt csak a magyar örömöt írta volna le.
91. A regény nagysága éppen abban áll, hogy a másik oldalon is embereket lát.
92. A két csapat szó nélkül fordult meg, és egyik sem nézett vissza a másikra.
93. A háború másnap ugyanott folytatódott volna, ahol abbahagyták
94. Az ilyen szünetek nem változtatják meg a történelmet, csak élhetővé teszik.
95. Hazafelé a köd felszállt, és a nap megvilágította a leégett falvak helyét.
96. A gyermek elaludt az anyja karján, ahogy a gyermekek szoktak, akik nem tudják, mi történt velük.
97. És talán éppen ez a kegyelem: hogy nem tudja.
98. Az egri diadal ezzel a csendes jelenettel válik teljessé, nem a falakon, hanem egy folyó két partján.
99. A vár megtartása hőstett volt; a gyermek visszaszerzése azonban visszatérés az emberi világba.
100. Gárdonyi tudta, hogy egy regényt nem a győzelemmel kell befejezni, hanem azzal, amiért győzni érdemes volt.
(aufklappen)német
1. Über der Burg lag eine Stille, wie sie nach einer Belagerung nur jene kennen, die sie durchlebt haben.
2. Der Rauch hing noch zwischen den Basteien, doch er hatte niemanden mehr, zu dem er hätte sprechen können.
3. Die ersten Stunden eines Sieges bestehen nicht aus Jubel, sondern aus Schweigen.
4. Die Männer setzten sich dort nieder, wo sie gestanden hatten, und betrachteten ihre Hände, als wären es fremde Werkzeuge.
5. Dobó schritt die Mauern ab und sah überall dasselbe: Lebende, die noch nicht glaubten, daß sie lebten.
6. Gergely Bornemissza stand auf der östlichen Bastei, und er blickte nicht auf das abziehende türkische Lager.
7. Das Auge des Feldherrn mißt den Horizont, das des Vaters den Weg, auf dem jemand zurückkehren könnte.
8. Éva stand neben ihm und sagte nichts.
9. In ihrem Gesicht war Ruß, im Haar Asche, an den Händen alle Wunden jener zwanzig Tage.
10. Wer glaubt, eine Mutter werde am Tag des Sieges erleichtert, der kennt die Mütter nicht.
11. Erst jetzt erlaubte Éva sich, das zu spüren, was ohnehin die ganze Zeit geschmerzt hatte.
12. Während der Belagerung war die Angst nützlich gewesen, weil man sie in Handlung umwechseln konnte.
13. Am ersten Tag des Friedens verliert die Angst ihr Amt und wird zu bloßem Schmerz.
14. mondta Gergely, és maga sem tudta, kinek mondja. – „Er lebt“, sagte Gergely, und er wußte selbst nicht, zu wem er es sagte.
15. Gárdonyi gestattet sich an dieser Stelle keinerlei Rührseligkeit.
16. Das Fehlen des Kindes erscheint im Roman nicht durch Weinen, sondern durch Gegenstände.
17. Ein kleines hölzernes Steckenpferd, das jemand vom Wagen genommen und an den Fuß der Mauer gestellt hatte.
18. Eine Decke, die für jeden zu klein ist, der sich in der Burg befindet.
19. Solche Einzelheiten sagen mehr als jede Klage.
20. An jenem Abend begann man in der Burg davon zu sprechen, daß die Gefangenen erfaßt werden müßten.
21. Denn jede Belagerung hinterläßt Gefangene, wie jedes Hochwasser Schlamm hinterläßt.
22. In einem der Keller saß ein türkischer Knabe, den man beim dritten Sturm gefangen hatte.
23. Er war nicht älter als zwölf oder dreizehn Jahre.
24. Seine Kleidung war aus besserem Tuch gefertigt als die der gemeinen Soldaten, und das verriet alles über ihn.
25. Er war das Kind eines vornehmen türkischen Herrn, das man aus lagerhaftem Prunk in den Feldzug mitgenommen hatte.
26. Der Knabe weinte nicht, sondern saß und blickte auf die Wand, wie Gefangene es tun.
27. Wer mit Waffen kommt, den empfangen Waffen; wer als Kind zwischen die Mauern gerät, den kann man nicht Feind nennen.
28. Dieser Satz ist eine der stillen sittlichen Achsen des Romans.
29. Gergely stieg in den Keller hinab und stand lange am Gitter, bevor er sprach.
30. Er empfand keinen Haß, sondern etwas weit Schwereres: Wiedererkennen.
31. Denn dieser Knabe war ebenso jemandes Kind, wie sein eigener Sohn jemandes Kind war.
32. Gárdonyi faltet den Roman hier wie einen Spiegel: zwei Väter, zwei verlorene Kinder, zwei feindliche Lager.
33. kérdezte tőle, és a fiú megmondta a nevet. – „Wer ist dein Vater?“ fragte er ihn, und der Knabe nannte den Namen.
34. Der Name war bekannt: im Lager bedeutete er Macht.
35. Und wo Macht ist, dort ist auch ein Handel.
36. Gergely ging hinauf zu Dobó und sagte ihm, was er dachte.
37. Dobó schwieg, wie große Männer schweigen, wenn ihnen eine menschliche Sache vorgelegt wird.
38. mondta végül –, „de a fiad a tiéd.” – „Der Gefangene gehört der Burg“, sagte er schließlich, „aber dein Sohn gehört dir.“
39. Mit diesem Satz sprach Dobó keine Regel aus, sondern er verzichtete auf eine Regel.
40. Große Charaktere zeigen sich nicht dort, wo sie das Gesetz anwenden, sondern dort, wo sie wissen, wann man es ruhen lassen muß.
41. Am nächsten Morgen in der Frühe brach ein Bote über die Berge auf, dem abziehenden türkischen Heer nach.
42. Er trug ein weißes Tuch an der Spitze eines Speeres, was damals wie seither dasselbe bedeutet.
43. Der Bote überbrachte keine Kriegsbotschaft, sondern die Botschaft eines Vaters an einen anderen Vater.
44. Zwei Tage vergingen ohne Antwort, und diese zwei Tage waren länger als die zwanzig Tage der Belagerung.
45. Éva schlief in dieser Zeit nicht, sondern ging umher, wie jene umhergehen, denen das Warten zur Arbeit geworden ist.
46. Gergely aber tat, was er immer tat: er arbeitete, um nicht denken zu müssen.
47. Er ließ das Tor ausbessern, das Pulver zählen, die Toten bestatten.
48. Vielleicht ist dies die tiefste psychologische Wahrheit des Romans: der Mann schafft Ordnung, um die Unordnung zu ertragen.
49. Am dritten Tag kam die Antwort.
50. Sie war kurz, geschmückt und kühl, wie die östliche Höflichkeit es verlangt.
51. Doch das Wesentliche stand darin: der Tausch werde angenommen.
52. Das Volk der Burg freute sich nicht laut, denn über dergleichen darf man nicht laut jubeln, ehe es geschehen ist.
53. Als Ort bestimmte man die alte Mühle am Fluß, auf halbem Wege zwischen den beiden Lagern.
54. Der halbe Weg ist die älteste und wahrhaftigste Erfindung der Diplomatie.
55. Zehn Reiter durften von jeder Seite kommen, und niemand mehr.
56. In der Burg gab es Männer, die von einer Falle sprachen, und wer das sagte, war nicht unvernünftig.
57. Gergely aber wußte, daß der türkische Herr dasselbe aufs Spiel setzte wie er.
58. és éppen ettől emberi. – Das Vertrauen ist in dieser Szene keine Tugend, sondern Kalkül – und gerade dadurch menschlich.
59. Éva bat, mitkommen zu dürfen, und Gergely brachte kein Nein über die Lippen.
60. Wer in Männerkleidung auf der Bastei gefochten hat, dem kann man nicht verbieten, um seinen Sohn zu reiten.
61. Am festgesetzten Morgen lag Nebel über dem Fluß, und die Welt war wie ein halb ausgesprochener Satz.
62. Das Mühlrad stand still, denn der Müller war schon seit Wochen geflohen.
63. Die Ungarn hielten an der südlichen Seite, die Türken an der nördlichen.
64. Keine der beiden Seiten stieg vom Pferd, keine rührte die Waffe an.
65. In der Stille hörte man das Rauschen des Wassers, und dieses Wasser war für beide Heere dasselbe Wasser.
66. Gárdonyi erklärt dieses Bild nicht, er setzt es nur hin und überläßt es dem Leser.
67. Von türkischer Seite ritt ein untersetzter Mann mit grauem Bart vor.
68. Er sah nicht aus wie ein Feind, sondern wie ein müder Mann, der von weit her gekommen war.
69. Vor dem Sattelknopf saß ein kleines Kind, in eine Decke gewickelt.
70. Éva schrie in diesem Augenblick nicht auf, sondern umklammerte den Zügel so fest, daß das Leder ihr in die Handfläche schnitt.
71. Den Knaben aus der Burg führten zwei Soldaten an das Flußufer.
72. Er war nicht gefesselt, denn Dobó hatte es untersagt.
73. ez volt az egész indoklás. – „Wir führen kein Kind am Strick“ – das war die ganze Begründung.
74. Der Knabe blieb am Rand des Wassers stehen und wagte zunächst nicht loszugehen.
75. Vor der Freiheit kann man sich ebenso fürchten wie vor der Gefangenschaft.
76. Dann ging er los, langsam, knöcheltief im kalten Wasser, und sah dabei einmal zurück.
77. Dieser Blick zurück ist die schönste und rätselhafteste Bewegung des Kapitels.
78. Im selben Augenblick wurde von der anderen Seite das Kind übergeben.
79. Ein Soldat trug es auf dem Arm bis in die Mitte des Wassers, reichte es dort einem Ungarn und wandte sich wortlos um.
80. Die Weltgeschichte hat nicht viele Augenblicke, in denen zwei Feinde zugleich Gutes tun.
81. Éva nahm ihren Sohn am Rand des Wassers entgegen und sank mit ihm auf die Kiesel nieder.
82. Sie sprach nicht, sie schrie nicht, sie drückte nur ihr Gesicht in das Haar des Kindes.
83. Der Kleine erschrak vor ihr, denn er erkannte sie nicht.
84. Dies ist einer der grausamsten und wahrhaftigsten Sätze des Romans.
85. Die lange Trennung löscht die Mutter aus dem Gedächtnis des Kindes, ehe im Gedächtnis der Mutter irgend etwas gelöscht wird.
86. Gergely eilte nicht zu ihnen, sondern ließ sie erst einander gehören.
87. Erst dann stieg er vom Pferd und legte die Hand auf die Schulter seiner Frau.
88. Am jenseitigen Ufer schloß zur selben Stunde ein alter Türke seinen eigenen Sohn in die Arme.
89. Gárdonyi läßt diese Bewegung nicht aus, obwohl er sie auslassen könnte.
90. Ein engherzigerer Schriftsteller hätte hier nur die ungarische Freude beschrieben.
91. Die Größe des Romans besteht gerade darin, daß er auch auf der anderen Seite Menschen sieht.
92. Die beiden Trupps wandten sich wortlos um, und keiner sah nach dem anderen zurück.
93. de ezen a reggelen szünetelt. – Der Krieg hätte tags darauf dort weitergehen können, wo man ihn abgebrochen hatte – doch an diesem Morgen ruhte er.
94. Solche Pausen ändern die Geschichte nicht, sie machen sie nur bewohnbar.
95. Auf dem Heimweg hob sich der Nebel, und die Sonne beschien die Stellen der niedergebrannten Dörfer.
96. Das Kind schlief auf dem Arm der Mutter ein, wie Kinder es tun, die nicht wissen, was mit ihnen geschehen ist.
97. Und vielleicht besteht die Gnade gerade darin: daß es nicht weiß.
98. Der Sieg von Eger wird durch diese stille Szene vollständig, nicht auf den Mauern, sondern an zwei Ufern eines Flusses.
99. Die Behauptung der Burg war eine Heldentat; die Wiedererlangung des Kindes aber ist eine Rückkehr in die menschliche Welt.
100. Gárdonyi wußte, daß man einen Roman nicht mit dem Sieg beenden muß, sondern mit dem, wofür der Sieg sich gelohnt hat.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.