4.6.3 – Az ágyéki csigolyák, a keresztcsont és a farokcsont – Lendenwirbel, Kreuzbein und Steißbein
1. Az ágyéki gerinc rendszerint öt csigolyából áll, amelyeket L1-től L5-ig jelölünk. – Die Lendenwirbelsäule besteht gewöhnlich aus fünf Wirbeln, die als L1 bis L5 bezeichnet werden.
2. Az ágyéki csigolyák a gerincoszlop legnagyobb szabadon mozgó csigolyái. – Die Lendenwirbel sind die größten frei beweglichen Wirbel der Wirbelsäule.
3. Nagy méretük arra vezethető vissza, hogy a felsőtest súlyának jelentős részét viselik. – Ihre Größe ist darauf zurückzuführen, dass sie einen erheblichen Teil des Gewichts des Oberkörpers tragen.
4. Az ágyéki csigolyatest nagy, tömör és felülnézetben vese alakú. – Der Körper eines Lendenwirbels ist groß, massiv und in der Ansicht von oben nierenförmig.
5. A csigolyatestek mérete általában az elsőtől az ötödik ágyéki csigolya felé növekszik. – Die Größe der Wirbelkörper nimmt gewöhnlich vom ersten zum fünften Lendenwirbel hin zu.
6. Az ágyéki csigolyák csigolyalyuka közepes méretű és többnyire háromszögletű. – Das Wirbelloch der Lendenwirbel ist mittelgroß und überwiegend dreieckig.
7. Az ívgyökök és az ívlemezek erősek, mert jelentős mechanikai terhelésnek vannak kitéve. – Die Bogenwurzeln und Bogenplatten sind kräftig, da sie einer erheblichen mechanischen Belastung ausgesetzt sind.
8. Az ágyéki csigolyák tövisnyúlványa rövid, széles, vastag és csaknem vízszintesen hátrafelé irányul. – Der Dornfortsatz der Lendenwirbel ist kurz, breit, dick und fast waagerecht nach hinten gerichtet.
9. Ez az alak nagy tapadási felszínt biztosít a hát erős izmai és szalagjai számára. – Diese Form bietet eine große Ansatzfläche für die kräftigen Muskeln und Bänder des Rückens.
10. Az ágyéki harántnyúlványok hosszúak és keskenyek, és fejlődéstanilag bordaeredetű részeket is tartalmaznak. – Die Querfortsätze der Lendenwirbel sind lang und schmal und enthalten entwicklungsgeschichtlich auch rippenartige Anteile.
11. A felső ízületi nyúlványokon kis csecsnyúlványok találhatók, amelyek izmok tapadási helyei. – An den oberen Gelenkfortsätzen befinden sich kleine Zitzenfortsätze, die als Ansatzstellen für Muskeln dienen.
12. A harántnyúlványok tövénél apró járulékos nyúlványok is megfigyelhetők. – An der Basis der Querfortsätze lassen sich außerdem kleine Nebenfortsätze erkennen.
13. A felső ízületi felszínek többnyire befelé, az alsók pedig kifelé tekintenek. – Die oberen Gelenkflächen sind überwiegend nach innen, die unteren nach außen gerichtet.
14. Az ízületi felszínek közel nyílirányú állása kedvez az előre- és hátrahajlásnak. – Die annähernd sagittale Stellung der Gelenkflächen begünstigt die Vor- und Rückwärtsbeugung.
15. Ugyanez az elrendeződés erősen korlátozza az ágyéki gerinc forgómozgásait. – Dieselbe Anordnung begrenzt die Drehbewegungen der Lendenwirbelsäule deutlich.
16. Az ötödik ágyéki csigolya különösen nagy, és teste gyakran elöl magasabb, mint hátul. – Der fünfte Lendenwirbel ist besonders groß, und sein Körper ist vorne häufig höher als hinten.
17. Ez az ék alak hozzájárul az ágyéki és a keresztcsonti szakasz közötti szög kialakulásához. – Diese Keilform trägt zur Bildung des Winkels zwischen Lendenwirbelsäule und Kreuzbein bei.
18. Az ötödik ágyéki csigolya a felsőtest terhelését közvetlenül a keresztcsontra továbbítja. – Der fünfte Lendenwirbel überträgt die Belastung des Oberkörpers unmittelbar auf das Kreuzbein.
19. A keresztcsont öt összecsontosodott keresztcsonti csigolyából áll. – Das Kreuzbein besteht aus fünf miteinander verschmolzenen Kreuzbeinwirbeln.
20. Alakja lefelé keskenyedő ékhez hasonlít, amely a két medencecsont közé illeszkedik. – Seine Form ähnelt einem nach unten schmaler werdenden Keil, der zwischen die beiden Hüftbeine eingefügt ist.
21. A keresztcsont széles felső része az alap, amely az ötödik ágyéki csigolyával kapcsolódik. – Der breite obere Teil des Kreuzbeins ist die Basis, die sich mit dem fünften Lendenwirbel verbindet.
22. Az első keresztcsonti csigolya testének előreugró felső széle a keresztcsonti előfok. – Der vorspringende obere Rand des Körpers des ersten Kreuzbeinwirbels ist der Kreuzbeinvorberg.
23. A keresztcsont keskeny alsó csúcsa a farokcsonttal létesít kapcsolatot. – Die schmale untere Spitze des Kreuzbeins verbindet sich mit dem Steißbein.
24. A keresztcsont medencei felszíne homorú, viszonylag sima és előrefelé tekint. – Die Beckenfläche des Kreuzbeins ist konkav, verhältnismäßig glatt und nach vorne gerichtet.
25. Ezen a felszínen négy harántvonal jelzi az egykori csigolyatestek összecsontosodási helyét. – Auf dieser Fläche kennzeichnen vier Querlinien die ehemaligen Verschmelzungsstellen der Wirbelkörper.
26. A harántvonalak mellett négy pár elülső keresztcsonti lyuk található. – Neben den Querlinien befinden sich vier Paare vorderer Kreuzbeinlöcher.
27. A keresztcsont hátulsó felszíne domború, egyenetlen, és több hosszanti tarajt visel. – Die hintere Fläche des Kreuzbeins ist konvex, uneben und trägt mehrere längs verlaufende Kämme.
28. A középső keresztcsonti taraj az összecsontosodott tövisnyúlványok maradványa. – Der mittlere Kreuzbeinkamm ist der Rest der miteinander verschmolzenen Dornfortsätze.
29. A hátulsó felszínen szintén négy pár keresztcsonti lyuk nyílik. – Auf der hinteren Fläche öffnen sich ebenfalls vier Paare von Kreuzbeinlöchern.
30. A keresztcsont belsejében húzódó keresztcsonti csatorna a gerinccsatorna folytatása. – Der im Inneren des Kreuzbeins verlaufende Kreuzbeinkanal ist die Fortsetzung des Wirbelkanals.
31. A csatorna alsó vége a keresztcsonti résen keresztül nyílik a hátulsó felszínre. – Das untere Ende des Kanals öffnet sich durch den Kreuzbeinhiatus an der hinteren Oberfläche.
32. A keresztcsont oldalsó fül alakú felszínei a két medencecsonttal kapcsolódnak. – Die seitlichen, ohrförmigen Flächen des Kreuzbeins verbinden sich mit den beiden Hüftbeinen.
33. A keresztcsont ezen keresztül továbbítja a törzs súlyát a medenceövre és az alsó végtagokra. – Über diese Verbindung überträgt das Kreuzbein das Gewicht des Rumpfes auf den Beckengürtel und die unteren Gliedmaßen.
34. A farokcsont rendszerint négy csökevényes, egymással részben vagy teljesen összecsontosodott csigolyából áll. – Das Steißbein besteht gewöhnlich aus vier zurückgebildeten, teilweise oder vollständig miteinander verschmolzenen Wirbeln.
35. A farokcsont a gerincoszlop alsó végét alkotja, és fontos tapadási helyet biztosít a medencefenék izmai és szalagjai számára. – Das Steißbein bildet das untere Ende der Wirbelsäule und bietet wichtige Ansatzstellen für Muskeln und Bänder des Beckenbodens.
(aufklappen)magyar
1. Az ágyéki gerinc rendszerint öt csigolyából áll, amelyeket L1-től L5-ig jelölünk.
2. Az ágyéki csigolyák a gerincoszlop legnagyobb szabadon mozgó csigolyái.
3. Nagy méretük arra vezethető vissza, hogy a felsőtest súlyának jelentős részét viselik.
4. Az ágyéki csigolyatest nagy, tömör és felülnézetben vese alakú.
5. A csigolyatestek mérete általában az elsőtől az ötödik ágyéki csigolya felé növekszik.
6. Az ágyéki csigolyák csigolyalyuka közepes méretű és többnyire háromszögletű.
7. Az ívgyökök és az ívlemezek erősek, mert jelentős mechanikai terhelésnek vannak kitéve.
8. Az ágyéki csigolyák tövisnyúlványa rövid, széles, vastag és csaknem vízszintesen hátrafelé irányul.
9. Ez az alak nagy tapadási felszínt biztosít a hát erős izmai és szalagjai számára.
10. Az ágyéki harántnyúlványok hosszúak és keskenyek, és fejlődéstanilag bordaeredetű részeket is tartalmaznak.
11. A felső ízületi nyúlványokon kis csecsnyúlványok találhatók, amelyek izmok tapadási helyei.
12. A harántnyúlványok tövénél apró járulékos nyúlványok is megfigyelhetők.
13. A felső ízületi felszínek többnyire befelé, az alsók pedig kifelé tekintenek.
14. Az ízületi felszínek közel nyílirányú állása kedvez az előre- és hátrahajlásnak.
15. Ugyanez az elrendeződés erősen korlátozza az ágyéki gerinc forgómozgásait.
16. Az ötödik ágyéki csigolya különösen nagy, és teste gyakran elöl magasabb, mint hátul.
17. Ez az ék alak hozzájárul az ágyéki és a keresztcsonti szakasz közötti szög kialakulásához.
18. Az ötödik ágyéki csigolya a felsőtest terhelését közvetlenül a keresztcsontra továbbítja.
19. A keresztcsont öt összecsontosodott keresztcsonti csigolyából áll.
20. Alakja lefelé keskenyedő ékhez hasonlít, amely a két medencecsont közé illeszkedik.
21. A keresztcsont széles felső része az alap, amely az ötödik ágyéki csigolyával kapcsolódik.
22. Az első keresztcsonti csigolya testének előreugró felső széle a keresztcsonti előfok.
23. A keresztcsont keskeny alsó csúcsa a farokcsonttal létesít kapcsolatot.
24. A keresztcsont medencei felszíne homorú, viszonylag sima és előrefelé tekint.
25. Ezen a felszínen négy harántvonal jelzi az egykori csigolyatestek összecsontosodási helyét.
26. A harántvonalak mellett négy pár elülső keresztcsonti lyuk található.
27. A keresztcsont hátulsó felszíne domború, egyenetlen, és több hosszanti tarajt visel.
28. A középső keresztcsonti taraj az összecsontosodott tövisnyúlványok maradványa.
29. A hátulsó felszínen szintén négy pár keresztcsonti lyuk nyílik.
30. A keresztcsont belsejében húzódó keresztcsonti csatorna a gerinccsatorna folytatása.
31. A csatorna alsó vége a keresztcsonti résen keresztül nyílik a hátulsó felszínre.
32. A keresztcsont oldalsó fül alakú felszínei a két medencecsonttal kapcsolódnak.
33. A keresztcsont ezen keresztül továbbítja a törzs súlyát a medenceövre és az alsó végtagokra.
34. A farokcsont rendszerint négy csökevényes, egymással részben vagy teljesen összecsontosodott csigolyából áll.
35. A farokcsont a gerincoszlop alsó végét alkotja, és fontos tapadási helyet biztosít a medencefenék izmai és szalagjai számára.
(aufklappen)német
1. Die Lendenwirbelsäule besteht gewöhnlich aus fünf Wirbeln, die als L1 bis L5 bezeichnet werden.
2. Die Lendenwirbel sind die größten frei beweglichen Wirbel der Wirbelsäule.
3. Ihre Größe ist darauf zurückzuführen, dass sie einen erheblichen Teil des Gewichts des Oberkörpers tragen.
4. Der Körper eines Lendenwirbels ist groß, massiv und in der Ansicht von oben nierenförmig.
5. Die Größe der Wirbelkörper nimmt gewöhnlich vom ersten zum fünften Lendenwirbel hin zu.
6. Das Wirbelloch der Lendenwirbel ist mittelgroß und überwiegend dreieckig.
7. Die Bogenwurzeln und Bogenplatten sind kräftig, da sie einer erheblichen mechanischen Belastung ausgesetzt sind.
8. Der Dornfortsatz der Lendenwirbel ist kurz, breit, dick und fast waagerecht nach hinten gerichtet.
9. Diese Form bietet eine große Ansatzfläche für die kräftigen Muskeln und Bänder des Rückens.
10. Die Querfortsätze der Lendenwirbel sind lang und schmal und enthalten entwicklungsgeschichtlich auch rippenartige Anteile.
11. An den oberen Gelenkfortsätzen befinden sich kleine Zitzenfortsätze, die als Ansatzstellen für Muskeln dienen.
12. An der Basis der Querfortsätze lassen sich außerdem kleine Nebenfortsätze erkennen.
13. Die oberen Gelenkflächen sind überwiegend nach innen, die unteren nach außen gerichtet.
14. Die annähernd sagittale Stellung der Gelenkflächen begünstigt die Vor- und Rückwärtsbeugung.
15. Dieselbe Anordnung begrenzt die Drehbewegungen der Lendenwirbelsäule deutlich.
16. Der fünfte Lendenwirbel ist besonders groß, und sein Körper ist vorne häufig höher als hinten.
17. Diese Keilform trägt zur Bildung des Winkels zwischen Lendenwirbelsäule und Kreuzbein bei.
18. Der fünfte Lendenwirbel überträgt die Belastung des Oberkörpers unmittelbar auf das Kreuzbein.
19. Das Kreuzbein besteht aus fünf miteinander verschmolzenen Kreuzbeinwirbeln.
20. Seine Form ähnelt einem nach unten schmaler werdenden Keil, der zwischen die beiden Hüftbeine eingefügt ist.
21. Der breite obere Teil des Kreuzbeins ist die Basis, die sich mit dem fünften Lendenwirbel verbindet.
22. Der vorspringende obere Rand des Körpers des ersten Kreuzbeinwirbels ist der Kreuzbeinvorberg.
23. Die schmale untere Spitze des Kreuzbeins verbindet sich mit dem Steißbein.
24. Die Beckenfläche des Kreuzbeins ist konkav, verhältnismäßig glatt und nach vorne gerichtet.
25. Auf dieser Fläche kennzeichnen vier Querlinien die ehemaligen Verschmelzungsstellen der Wirbelkörper.
26. Neben den Querlinien befinden sich vier Paare vorderer Kreuzbeinlöcher.
27. Die hintere Fläche des Kreuzbeins ist konvex, uneben und trägt mehrere längs verlaufende Kämme.
28. Der mittlere Kreuzbeinkamm ist der Rest der miteinander verschmolzenen Dornfortsätze.
29. Auf der hinteren Fläche öffnen sich ebenfalls vier Paare von Kreuzbeinlöchern.
30. Der im Inneren des Kreuzbeins verlaufende Kreuzbeinkanal ist die Fortsetzung des Wirbelkanals.
31. Das untere Ende des Kanals öffnet sich durch den Kreuzbeinhiatus an der hinteren Oberfläche.
32. Die seitlichen, ohrförmigen Flächen des Kreuzbeins verbinden sich mit den beiden Hüftbeinen.
33. Über diese Verbindung überträgt das Kreuzbein das Gewicht des Rumpfes auf den Beckengürtel und die unteren Gliedmaßen.
34. Das Steißbein besteht gewöhnlich aus vier zurückgebildeten, teilweise oder vollständig miteinander verschmolzenen Wirbeln.
35. Das Steißbein bildet das untere Ende der Wirbelsäule und bietet wichtige Ansatzstellen für Muskeln und Bänder des Beckenbodens.