4.1.2 – A csonthártya, a csontvelő és a csont erei – Knochenhaut, Knochenmark und Gefäßversorgung
1. A csont nem pusztán mineralizált szövetből áll, hanem hártyái, csontvelője, erei és idegei révén összetett, élő szervet alkot. – Der Knochen besteht nicht nur aus mineralisiertem Gewebe, sondern bildet mit seinen Häuten, seinem Knochenmark, seinen Gefäßen und Nerven ein komplexes lebendes Organ.
2. Külső felszínét az ízületi porccal borított területek kivételével kötőszövetes csonthártya, a periosteum fedi. – Seine Außenfläche wird mit Ausnahme der von Gelenkknorpel bedeckten Bereiche von der bindegewebigen Knochenhaut, dem Periost, überzogen.
3. A periosteum két, szerkezetében és feladatában eltérő rétegből épül fel. – Das Periost besteht aus zwei Schichten, die sich in ihrem Aufbau und ihrer Funktion unterscheiden.
4. Külső rostos rétege (stratum fibrosum) kollagénrostokban gazdag, tömött kötőszövet, amely mechanikai védelmet és rögzítést biztosít. – Seine äußere Faserschicht (Stratum fibrosum) besteht aus kollagenfaserreichem, straffem Bindegewebe, das mechanischen Schutz und Verankerung gewährleistet.
5. Innen helyenként erős kollagénrostkötegek, az úgynevezett Sharpey-rostok hatolnak be a csontállományba, szilárdan hozzákapcsolva a hártyát a csontfelszínhez. – Von hier dringen stellenweise kräftige Kollagenfaserbündel, die sogenannten Sharpey-Fasern, in die Knochensubstanz ein und verankern die Haut fest an der Knochenoberfläche.
6. Ugyanezek a rostos kapcsolatok rögzítik számos ín és szalag kollagénkötegeit is a csonthoz. – Dieselben faserigen Verbindungen befestigen auch die Kollagenbündel zahlreicher Sehnen und Bänder am Knochen.
7. A belső, sejtdús réteg (stratum osteogenicum) csontképző elődsejteket és oszteoblasztokat tartalmaz. – Die innere, zellreiche Schicht (Stratum osteogenicum) enthält osteogene Vorläuferzellen und Osteoblasten.
8. Fiatal korban e réteg különösen aktív, mivel innen indul ki a csont vastagságbeli, úgynevezett appozíciós növekedése. – Im jungen Lebensalter ist diese Schicht besonders aktiv, da von ihr das sogenannte appositionelle Dickenwachstum des Knochens ausgeht.
9. Felnőttben nyugalmi állapotban vékonyabbá válik, sérülés vagy törés után azonban sejtjei ismét fokozott csontképzésbe kezdhetnek. – Beim Erwachsenen wird sie im Ruhezustand dünner; nach einer Verletzung oder Fraktur können ihre Zellen jedoch erneut eine verstärkte Knochenbildung aufnehmen.
10. Gazdag ér- és ideghálózata miatt a csonthártya táplálja a külső csontlemezeket, és jelentős szerepet játszik a fájdalomérzékelésben. – Aufgrund ihres reichen Gefäß- und Nervennetzes ernährt die Knochenhaut die äußeren Knochenlamellen und spielt eine wichtige Rolle bei der Schmerzwahrnehmung.
11. Maga a mineralizált csontszövet viszonylag kevés fájdalomérző idegvégződést tartalmaz, a periosteum megfeszülése vagy sérülése viszont erős fájdalmat válthat ki. – Das mineralisierte Knochengewebe selbst enthält relativ wenige schmerzempfindliche Nervenendigungen, während Dehnung oder Verletzung des Periosts starke Schmerzen auslösen kann.
12. A csont belső felszíneit finom, sejtdús kötőszövetes hártya, a csontbelhártya (endosteum) borítja. – Die inneren Oberflächen des Knochens werden von einer feinen, zellreichen Bindegewebshaut, dem Endosteum, bedeckt.
13. Ez béleli a velőüreget, a trabeculák felszínét, valamint a kompakt állományon áthaladó érjáratok falát. – Es kleidet die Markhöhle, die Oberflächen der Trabekel und die Wände der durch die Kompakta verlaufenden Gefäßkanäle aus.
14. Az endosteumban található csontképző és csontlebontó sejtek révén közvetlenül részt vesz a csont folyamatos átépülésében. – Durch die im Endosteum vorhandenen knochenbildenden und knochenabbauenden Zellen ist es unmittelbar am fortlaufenden Knochenumbau beteiligt.
15. A csont belső üregeit kitöltő csontvelő (medulla ossium) vörös és sárga formában fordul elő. – Das die inneren Hohlräume des Knochens ausfüllende Knochenmark (Medulla ossium) kommt in roter und gelber Form vor.
16. Vörös csontvelőben (medulla ossium rubra) található a vérképző szövet, amelyből a vörösvértestek, a fehérvérsejtek jelentős része és a vérlemezkék képződnek. – Im roten Knochenmark (Medulla ossium rubra) befindet sich das blutbildende Gewebe, aus dem die Erythrozyten, ein großer Teil der Leukozyten und die Blutplättchen hervorgehen.
17. Szerkezetét finom retikuláris rostváz, vérképző sejtek, sinusoid kapillárisok, macrophagok és különféle támasztósejtek alkotják. – Sein Aufbau umfasst ein feines retikuläres Fasergerüst, blutbildende Zellen, sinusoidale Kapillaren, Makrophagen und verschiedene Stützzellen.
18. Újszülöttben csaknem valamennyi csont velőürege vörös csontvelőt tartalmaz, később azonban ennek jelentős része fokozatosan zsíros velővé alakul. – Beim Neugeborenen enthalten nahezu alle Markräume rotes Knochenmark; später wird ein erheblicher Teil davon schrittweise in Fettmark umgewandelt.
19. Felnőttkorban aktív vörös csontvelő főként a csigolyákban, bordákban, szegycsontban, medencecsontokban, koponyacsontokban és egyes hosszú csontok proximalis végeiben marad fenn. – Im Erwachsenenalter bleibt aktives rotes Knochenmark vor allem in Wirbeln, Rippen, Brustbein, Beckenknochen, Schädelknochen und den proximalen Enden einiger langer Knochen erhalten.
20. A hosszú csontok diafízisének velőüregét ezzel szemben többnyire sárga csontvelő (medulla ossium flava) tölti ki. – Die Markhöhle der Diaphysen langer Knochen ist dagegen überwiegend mit gelbem Knochenmark (Medulla ossium flava) gefüllt.
21. Ennek állományát főként zsírsejtek alkotják, ezért energiaraktárként és térkitöltő szövetként egyaránt működik. – Seine Substanz besteht hauptsächlich aus Fettzellen und dient daher sowohl als Energiespeicher als auch als raumfüllendes Gewebe.
22. Jelentős vérvesztés vagy tartósan fokozott vérképzési igény esetén a sárga velő egy része ismét vérképző jellegűvé válhat. – Bei erheblichem Blutverlust oder dauerhaft gesteigertem Bedarf an Blutbildung kann ein Teil des gelben Marks erneut hämatopoetischen Charakter annehmen.
23. Időskorban a csontvelő egyes területein zselatinos, sejtszegény állomány jelenhet meg, ami a velő működési tartalékának csökkenésével jár. – Im höheren Lebensalter kann in einzelnen Knochenmarkbereichen eine gallertige, zellarme Substanz auftreten, die mit einer Abnahme der funktionellen Reserve des Marks verbunden ist.
24. A csont rendkívül gazdag vérellátását több, egymással összeköttetésben álló artériás rendszer biztosítja. – Die außerordentlich reiche Blutversorgung des Knochens wird durch mehrere miteinander verbundene arterielle Systeme gewährleistet.
25. Hosszú csontokban a legfontosabb ellátó ér rendszerint a tápláló artéria (arteria nutricia), amely a táplálónyíláson keresztül lép be a diafízisbe. – In langen Knochen ist das wichtigste versorgende Gefäß gewöhnlich die Nährarterie (Arteria nutricia), die durch das Foramen nutricium in die Diaphyse eintritt.
26. A táplálócsatornában ferdén haladó ér a velőüreg közelében felszálló és leszálló ágakra oszlik. – Das im Nährkanal schräg verlaufende Gefäß teilt sich nahe der Markhöhle in einen aufsteigenden und einen absteigenden Ast.
27. Ágai ellátják a csontvelőt, a belső kompakt lemezeket és a diafízis spongiosus területeit, miközben kiterjedt anastomosisokat képeznek más csonti erekkel. – Seine Äste versorgen das Knochenmark, die inneren Kompaktalamellen und die spongiösen Bereiche der Diaphyse, wobei sie ausgedehnte Anastomosen mit anderen Knochengefäßen bilden.
28. A periostealis artériák a csonthártya érhálózatából indulva kívülről hatolnak a kompakt állományba, és elsősorban annak külső részét táplálják. – Die periostalen Arterien dringen vom Gefäßnetz der Knochenhaut aus in die Kompakta ein und versorgen vor allem deren äußeren Anteil.
29. Az epifíziseket és a metaphysiseket külön epiphysealis, illetve metaphysealis artériák látják el, amelyek többnyire a környező ízületi és izomerekből származnak. – Die Epiphysen und Metaphysen werden von eigenen epiphysären beziehungsweise metaphysären Arterien versorgt, die meist aus benachbarten Gelenk- und Muskelgefäßen hervorgehen.
30. Növekedés idején az epiphysisporc részben elválasztja egymástól az epiphysealis és metaphysealis érterületeket. – Während des Wachstums trennt der Epiphysenknorpel die epiphysären und metaphysären Gefäßgebiete teilweise voneinander.
31. A növekedési lemez záródása után ezek az érhálózatok közvetlenebb kapcsolatba kerülnek, és egységesebb keringési rendszert alkotnak. – Nach dem Schluss der Wachstumsfuge treten diese Gefäßnetze in eine unmittelbarere Verbindung und bilden ein einheitlicheres Kreislaufsystem.
32. A kompakt állományban az erek hosszanti Havers-csatornákban, valamint az ezeket harántul összekötő Volkmann-csatornákban haladnak. – In der Kompakta verlaufen die Gefäße in längs gerichteten Havers-Kanälen sowie in quer verlaufenden Volkmann-Kanälen, die diese miteinander verbinden.
33. Vénás vér a velőüreg nagyobb vénás sinusain és a csontfelszínt elhagyó kísérővénákon keresztül távozik. – Das venöse Blut fließt über größere venöse Sinus der Markhöhle und über Begleitvenen ab, die den Knochen an seiner Oberfläche verlassen.
34. A vérerek mellett vegetatív idegrostok is belépnek a csontba, amelyek elsősorban az érfalak tónusát és ezáltal a helyi véráramlást szabályozzák. – Gemeinsam mit den Blutgefäßen treten vegetative Nervenfasern in den Knochen ein, die vor allem den Gefäßtonus und damit die örtliche Durchblutung regulieren.
35. A periosteum, az endosteum, a csontvelő és a gazdag érhálózat együtt biztosítja a csont táplálását, növekedését, átépülését és sérülés utáni regenerációját. – Periost, Endosteum, Knochenmark und das reiche Gefäßnetz gewährleisten gemeinsam Ernährung, Wachstum, Umbau und Regeneration des Knochens nach Verletzungen.
(aufklappen)magyar
1. A csont nem pusztán mineralizált szövetből áll, hanem hártyái, csontvelője, erei és idegei révén összetett, élő szervet alkot.
2. Külső felszínét az ízületi porccal borított területek kivételével kötőszövetes csonthártya, a periosteum fedi.
3. A periosteum két, szerkezetében és feladatában eltérő rétegből épül fel.
4. Külső rostos rétege (stratum fibrosum) kollagénrostokban gazdag, tömött kötőszövet, amely mechanikai védelmet és rögzítést biztosít.
5. Innen helyenként erős kollagénrostkötegek, az úgynevezett Sharpey-rostok hatolnak be a csontállományba, szilárdan hozzákapcsolva a hártyát a csontfelszínhez.
6. Ugyanezek a rostos kapcsolatok rögzítik számos ín és szalag kollagénkötegeit is a csonthoz.
7. A belső, sejtdús réteg (stratum osteogenicum) csontképző elődsejteket és oszteoblasztokat tartalmaz.
8. Fiatal korban e réteg különösen aktív, mivel innen indul ki a csont vastagságbeli, úgynevezett appozíciós növekedése.
9. Felnőttben nyugalmi állapotban vékonyabbá válik, sérülés vagy törés után azonban sejtjei ismét fokozott csontképzésbe kezdhetnek.
10. Gazdag ér- és ideghálózata miatt a csonthártya táplálja a külső csontlemezeket, és jelentős szerepet játszik a fájdalomérzékelésben.
11. Maga a mineralizált csontszövet viszonylag kevés fájdalomérző idegvégződést tartalmaz, a periosteum megfeszülése vagy sérülése viszont erős fájdalmat válthat ki.
12. A csont belső felszíneit finom, sejtdús kötőszövetes hártya, a csontbelhártya (endosteum) borítja.
13. Ez béleli a velőüreget, a trabeculák felszínét, valamint a kompakt állományon áthaladó érjáratok falát.
14. Az endosteumban található csontképző és csontlebontó sejtek révén közvetlenül részt vesz a csont folyamatos átépülésében.
15. A csont belső üregeit kitöltő csontvelő (medulla ossium) vörös és sárga formában fordul elő.
16. Vörös csontvelőben (medulla ossium rubra) található a vérképző szövet, amelyből a vörösvértestek, a fehérvérsejtek jelentős része és a vérlemezkék képződnek.
17. Szerkezetét finom retikuláris rostváz, vérképző sejtek, sinusoid kapillárisok, macrophagok és különféle támasztósejtek alkotják.
18. Újszülöttben csaknem valamennyi csont velőürege vörös csontvelőt tartalmaz, később azonban ennek jelentős része fokozatosan zsíros velővé alakul.
19. Felnőttkorban aktív vörös csontvelő főként a csigolyákban, bordákban, szegycsontban, medencecsontokban, koponyacsontokban és egyes hosszú csontok proximalis végeiben marad fenn.
20. A hosszú csontok diafízisének velőüregét ezzel szemben többnyire sárga csontvelő (medulla ossium flava) tölti ki.
21. Ennek állományát főként zsírsejtek alkotják, ezért energiaraktárként és térkitöltő szövetként egyaránt működik.
22. Jelentős vérvesztés vagy tartósan fokozott vérképzési igény esetén a sárga velő egy része ismét vérképző jellegűvé válhat.
23. Időskorban a csontvelő egyes területein zselatinos, sejtszegény állomány jelenhet meg, ami a velő működési tartalékának csökkenésével jár.
24. A csont rendkívül gazdag vérellátását több, egymással összeköttetésben álló artériás rendszer biztosítja.
25. Hosszú csontokban a legfontosabb ellátó ér rendszerint a tápláló artéria (arteria nutricia), amely a táplálónyíláson keresztül lép be a diafízisbe.
26. A táplálócsatornában ferdén haladó ér a velőüreg közelében felszálló és leszálló ágakra oszlik.
27. Ágai ellátják a csontvelőt, a belső kompakt lemezeket és a diafízis spongiosus területeit, miközben kiterjedt anastomosisokat képeznek más csonti erekkel.
28. A periostealis artériák a csonthártya érhálózatából indulva kívülről hatolnak a kompakt állományba, és elsősorban annak külső részét táplálják.
29. Az epifíziseket és a metaphysiseket külön epiphysealis, illetve metaphysealis artériák látják el, amelyek többnyire a környező ízületi és izomerekből származnak.
30. Növekedés idején az epiphysisporc részben elválasztja egymástól az epiphysealis és metaphysealis érterületeket.
31. A növekedési lemez záródása után ezek az érhálózatok közvetlenebb kapcsolatba kerülnek, és egységesebb keringési rendszert alkotnak.
32. A kompakt állományban az erek hosszanti Havers-csatornákban, valamint az ezeket harántul összekötő Volkmann-csatornákban haladnak.
33. Vénás vér a velőüreg nagyobb vénás sinusain és a csontfelszínt elhagyó kísérővénákon keresztül távozik.
34. A vérerek mellett vegetatív idegrostok is belépnek a csontba, amelyek elsősorban az érfalak tónusát és ezáltal a helyi véráramlást szabályozzák.
35. A periosteum, az endosteum, a csontvelő és a gazdag érhálózat együtt biztosítja a csont táplálását, növekedését, átépülését és sérülés utáni regenerációját.
(aufklappen)német
1. Der Knochen besteht nicht nur aus mineralisiertem Gewebe, sondern bildet mit seinen Häuten, seinem Knochenmark, seinen Gefäßen und Nerven ein komplexes lebendes Organ.
2. Seine Außenfläche wird mit Ausnahme der von Gelenkknorpel bedeckten Bereiche von der bindegewebigen Knochenhaut, dem Periost, überzogen.
3. Das Periost besteht aus zwei Schichten, die sich in ihrem Aufbau und ihrer Funktion unterscheiden.
4. Seine äußere Faserschicht (Stratum fibrosum) besteht aus kollagenfaserreichem, straffem Bindegewebe, das mechanischen Schutz und Verankerung gewährleistet.
5. Von hier dringen stellenweise kräftige Kollagenfaserbündel, die sogenannten Sharpey-Fasern, in die Knochensubstanz ein und verankern die Haut fest an der Knochenoberfläche.
6. Dieselben faserigen Verbindungen befestigen auch die Kollagenbündel zahlreicher Sehnen und Bänder am Knochen.
7. Die innere, zellreiche Schicht (Stratum osteogenicum) enthält osteogene Vorläuferzellen und Osteoblasten.
8. Im jungen Lebensalter ist diese Schicht besonders aktiv, da von ihr das sogenannte appositionelle Dickenwachstum des Knochens ausgeht.
9. Beim Erwachsenen wird sie im Ruhezustand dünner; nach einer Verletzung oder Fraktur können ihre Zellen jedoch erneut eine verstärkte Knochenbildung aufnehmen.
10. Aufgrund ihres reichen Gefäß- und Nervennetzes ernährt die Knochenhaut die äußeren Knochenlamellen und spielt eine wichtige Rolle bei der Schmerzwahrnehmung.
11. Das mineralisierte Knochengewebe selbst enthält relativ wenige schmerzempfindliche Nervenendigungen, während Dehnung oder Verletzung des Periosts starke Schmerzen auslösen kann.
12. Die inneren Oberflächen des Knochens werden von einer feinen, zellreichen Bindegewebshaut, dem Endosteum, bedeckt.
13. Es kleidet die Markhöhle, die Oberflächen der Trabekel und die Wände der durch die Kompakta verlaufenden Gefäßkanäle aus.
14. Durch die im Endosteum vorhandenen knochenbildenden und knochenabbauenden Zellen ist es unmittelbar am fortlaufenden Knochenumbau beteiligt.
15. Das die inneren Hohlräume des Knochens ausfüllende Knochenmark (Medulla ossium) kommt in roter und gelber Form vor.
16. Im roten Knochenmark (Medulla ossium rubra) befindet sich das blutbildende Gewebe, aus dem die Erythrozyten, ein großer Teil der Leukozyten und die Blutplättchen hervorgehen.
17. Sein Aufbau umfasst ein feines retikuläres Fasergerüst, blutbildende Zellen, sinusoidale Kapillaren, Makrophagen und verschiedene Stützzellen.
18. Beim Neugeborenen enthalten nahezu alle Markräume rotes Knochenmark; später wird ein erheblicher Teil davon schrittweise in Fettmark umgewandelt.
19. Im Erwachsenenalter bleibt aktives rotes Knochenmark vor allem in Wirbeln, Rippen, Brustbein, Beckenknochen, Schädelknochen und den proximalen Enden einiger langer Knochen erhalten.
20. Die Markhöhle der Diaphysen langer Knochen ist dagegen überwiegend mit gelbem Knochenmark (Medulla ossium flava) gefüllt.
21. Seine Substanz besteht hauptsächlich aus Fettzellen und dient daher sowohl als Energiespeicher als auch als raumfüllendes Gewebe.
22. Bei erheblichem Blutverlust oder dauerhaft gesteigertem Bedarf an Blutbildung kann ein Teil des gelben Marks erneut hämatopoetischen Charakter annehmen.
23. Im höheren Lebensalter kann in einzelnen Knochenmarkbereichen eine gallertige, zellarme Substanz auftreten, die mit einer Abnahme der funktionellen Reserve des Marks verbunden ist.
24. Die außerordentlich reiche Blutversorgung des Knochens wird durch mehrere miteinander verbundene arterielle Systeme gewährleistet.
25. In langen Knochen ist das wichtigste versorgende Gefäß gewöhnlich die Nährarterie (Arteria nutricia), die durch das Foramen nutricium in die Diaphyse eintritt.
26. Das im Nährkanal schräg verlaufende Gefäß teilt sich nahe der Markhöhle in einen aufsteigenden und einen absteigenden Ast.
27. Seine Äste versorgen das Knochenmark, die inneren Kompaktalamellen und die spongiösen Bereiche der Diaphyse, wobei sie ausgedehnte Anastomosen mit anderen Knochengefäßen bilden.
28. Die periostalen Arterien dringen vom Gefäßnetz der Knochenhaut aus in die Kompakta ein und versorgen vor allem deren äußeren Anteil.
29. Die Epiphysen und Metaphysen werden von eigenen epiphysären beziehungsweise metaphysären Arterien versorgt, die meist aus benachbarten Gelenk- und Muskelgefäßen hervorgehen.
30. Während des Wachstums trennt der Epiphysenknorpel die epiphysären und metaphysären Gefäßgebiete teilweise voneinander.
31. Nach dem Schluss der Wachstumsfuge treten diese Gefäßnetze in eine unmittelbarere Verbindung und bilden ein einheitlicheres Kreislaufsystem.
32. In der Kompakta verlaufen die Gefäße in längs gerichteten Havers-Kanälen sowie in quer verlaufenden Volkmann-Kanälen, die diese miteinander verbinden.
33. Das venöse Blut fließt über größere venöse Sinus der Markhöhle und über Begleitvenen ab, die den Knochen an seiner Oberfläche verlassen.
34. Gemeinsam mit den Blutgefäßen treten vegetative Nervenfasern in den Knochen ein, die vor allem den Gefäßtonus und damit die örtliche Durchblutung regulieren.
35. Periost, Endosteum, Knochenmark und das reiche Gefäßnetz gewährleisten gemeinsam Ernährung, Wachstum, Umbau und Regeneration des Knochens nach Verletzungen.