4.16.2 – A sípcsont és a szárkapocscsont – Schienbein und Wadenbein
1. A lábszár csontos vázát a mediálisan elhelyezkedő erős sípcsont és a laterálisan húzódó, lényegesen karcsúbb szárkapocscsont alkotja. – Das knöcherne Gerüst des Unterschenkels wird vom kräftigen, medial gelegenen Schienbein und dem wesentlich schlankeren, lateral verlaufenden Wadenbein gebildet.
2. Míg a sípcsont viseli és továbbítja a testsúly legnagyobb részét, a szárkapocscsont elsősorban izmok rögzülését és a boka stabilizálását szolgálja. – Während das Schienbein den größten Teil des Körpergewichts trägt und weiterleitet, dient das Wadenbein vor allem der Muskelbefestigung und Stabilisierung des Sprunggelenks.
3. A két hosszú csöves csontot felül ízület, középső szakaszukon csontközi hártya, alul pedig szalagos összeköttetés kapcsolja egymáshoz. – Die beiden langen Röhrenknochen sind proximal durch ein Gelenk, im mittleren Abschnitt durch eine Zwischenknochenmembran und distal durch eine Bandverbindung miteinander verbunden.
4. A sípcsont (tibia) proximális vége erősen kiszélesedik, és két nagy bütyköt, a mediális és a laterális condylust képezi. – Das proximale Ende des Schienbeins (Tibia) ist stark verbreitert und bildet zwei große Gelenkknorren, den medialen und den lateralen Kondylus.
5. Felső ízületi felszíneik a combcsont bütykeivel érintkeznek, miközben a köztük fekvő meniscusok javítják a kevéssé összeillő felszínek közötti kapcsolatot. – Ihre oberen Gelenkflächen stehen mit den Femurkondylen in Kontakt, wobei die dazwischenliegenden Menisken die Anpassung der wenig kongruenten Flächen verbessern.
6. A két ízfelszín együttesen alkotja a sípcsonti platót, amely a test tömegét a combcsontról a lábszárra vezeti át. – Beide Gelenkflächen bilden gemeinsam das Tibiaplateau, über das das Körpergewicht vom Oberschenkelknochen auf den Unterschenkel übertragen wird.
7. A mediális ízfelszín hosszúkásabb és enyhén homorú, míg a laterális rendszerint kisebb, kerekebb és csaknem sík. – Die mediale Gelenkfläche ist länglicher und leicht konkav, während die laterale gewöhnlich kleiner, runder und nahezu eben ist.
8. Közöttük emelkedik ki a bütykök közötti kiemelkedés (eminentia intercondylaris), amelyet egy mediális és egy laterális gumó alkot. – Zwischen ihnen erhebt sich die interkondyläre Erhebung (Eminentia intercondylaris), die aus einem medialen und einem lateralen Höcker besteht.
9. A kiemelkedés előtti és mögötti érdes területeken rögzülnek a keresztszalagok, valamint a mediális és laterális meniscus szarvai. – Auf den rauen Flächen vor und hinter dieser Erhebung setzen die Kreuzbänder sowie die Hörner des medialen und lateralen Meniskus an.
10. A laterális condylus külső-hátsó oldalán kis ízfelszín található, amely a szárkapocscsont fejével alkotja a felső tibiofibularis ízületet. – An der dorsolateralen Seite des lateralen Kondylus liegt eine kleine Gelenkfläche, die mit dem Wadenbeinkopf das obere Tibiofibulargelenk bildet.
11. Közvetlenül a bütykök alatt elöl domborodik elő a sípcsont érdessége (tuberositas tibiae), amelyhez a térdkalácsszalag tapad. – Unmittelbar unterhalb der Kondylen wölbt sich vorn die Schienbeinrauigkeit (Tuberositas tibiae) vor, an der das Kniescheibenband ansetzt.
12. Ettől oldalra húzódik egy ferde izomeredési vonal, amely a lábszár elülső rekeszében fekvő egyik feszítőizomnak biztosít eredési helyet. – Von dort zieht lateral eine schräge Muskelursprungslinie, die einem im vorderen Unterschenkelkompartiment liegenden Streckmuskel als Ursprung dient.
13. A sípcsont teste háromszög keresztmetszetű, ezért három felszínt és három, egymástól jól elkülöníthető szegélyt lehet rajta megkülönböztetni. – Der Tibiaschaft besitzt einen dreieckigen Querschnitt, sodass an ihm drei Flächen und drei deutlich voneinander abgrenzbare Ränder unterschieden werden können.
14. Elülső szegélye közvetlenül a bőr alatt fut, élesen kitapintható, és lefelé haladva fokozatosan a mediális bokához közelít. – Sein vorderer Rand verläuft unmittelbar unter der Haut, ist scharf tastbar und nähert sich nach distal allmählich dem Innenknöchel.
15. Mivel ezt a területet alig fedi lágyrész, a sípcsont elülső felszínét érő ütések különösen fájdalmasak lehetnek. – Da dieser Bereich nur von wenig Weichteilgewebe bedeckt wird, können Schläge gegen die Vorderfläche des Schienbeins besonders schmerzhaft sein.
16. Laterális szegélyéhez tapad a lábszár csontközi hártyája (membrana interossea cruris), amely összeköti a sípcsontot a szárkapocscsonttal. – Am lateralen Rand setzt die Zwischenknochenmembran des Unterschenkels (Membrana interossea cruris) an, die Tibia und Fibula miteinander verbindet.
17. A hátulsó felszín felső részén ferdén lefelé és mediálisan halad a gázlóizom vonala (linea musculi solei). – Im oberen Abschnitt der Rückfläche verläuft die Schollenmuskellinie (Linea musculi solei) schräg nach distal und medial.
18. E vonalhoz és környezetéhez több, a lábszár mély vagy felületes hátsó izomcsoportjába tartozó izom rögzül. – An dieser Linie und ihrer Umgebung befestigen sich mehrere Muskeln der tiefen oder oberflächlichen hinteren Unterschenkelgruppe.
19. A disztális sípcsontvég ismét kiszélesedik, alsó ízfelszíne pedig a bokacsonttal együtt a felső ugróízület terhelést viselő részét alkotja. – Das distale Tibiaende verbreitert sich erneut; seine untere Gelenkfläche bildet mit dem Sprungbein den belasteten Anteil des oberen Sprunggelenks.
20. Mediális oldalán lefelé nyúlik a belboka (malleolus medialis), amely bőr alatt jól kitapintható, és az ugrócsont mediális oldalával ízesül. – An seiner medialen Seite zieht der Innenknöchel (Malleolus medialis) nach unten, ist unter der Haut gut tastbar und artikuliert mit der medialen Seite des Sprungbeins.
21. A belboka mögött sekély barázda vezeti a lábszár mély hajlítóizmainak inait a láb talpi oldala felé. – Hinter dem Innenknöchel führt eine flache Rinne die Sehnen der tiefen Beugemuskeln des Unterschenkels zur Fußsohle.
22. A disztális vég laterális oldalán található szárkapocscsonti bevágásba illeszkedik a fibula, létrehozva az alsó tibiofibularis syndesmosist. – In die Fibulakerbe an der lateralen Seite des distalen Endes fügt sich die Fibula ein und bildet die distale tibiofibulare Syndesmose.
23. A szárkapocscsont (fibula) hosszú, karcsú csont, amely a térdízület fő teherviselő felszínének kialakításában nem vesz részt. – Das Wadenbein (Fibula) ist ein langer, schlanker Knochen, der nicht an der Bildung der hauptsächlichen Belastungsfläche des Kniegelenks beteiligt ist.
24. Proximális vége a lekerekített szárkapocscsontfej (caput fibulae), amelynek mediális felszínén a sípcsonttal érintkező ízfelszín helyezkedik el. – Sein proximales Ende bildet der abgerundete Wadenbeinkopf (Caput fibulae), an dessen medialer Fläche die Gelenkfläche zur Tibia liegt.
25. A fej felső részén kiemelkedő csúcs (apex capitis fibulae) több szalag és a kétfejű combizom inának tapadási helyéül szolgál. – Die am oberen Kopfabschnitt vorspringende Spitze (Apex capitis fibulae) dient mehreren Bändern und der Sehne des zweiköpfigen Oberschenkelmuskels als Ansatz.
26. Közvetlenül a fej alatt elvékonyodik a szárkapocscsont nyaka, amelynek külső oldalát a közös szárkapocsideg szorosan megkerüli. – Unmittelbar unterhalb des Kopfes verjüngt sich der Fibulahals, dessen Außenseite vom gemeinsamen Wadenbeinnerv eng umschlungen wird.
27. Felületes lefutása miatt az ideg ezen a helyen sérülékeny, károsodása pedig a lábfej emelésének és kifelé fordításának gyengülését okozhatja. – Wegen seines oberflächlichen Verlaufs ist der Nerv an dieser Stelle verletzungsgefährdet; eine Schädigung kann die Fußhebung und Auswärtsdrehung beeinträchtigen.
28. A szárkapocscsont teste szabálytalanul szögletes, felszínei és élei pedig kiterjedt eredési területet nyújtanak a lábszár különböző izomcsoportjai számára. – Der Fibulaschaft ist unregelmäßig kantig; seine Flächen und Ränder bieten ausgedehnte Ursprungsgebiete für verschiedene Muskelgruppen des Unterschenkels.
29. Disztális vége a külbokát (malleolus lateralis) képezi, amely lejjebb ér és hátrébb helyezkedik el, mint a sípcsont belbokája. – Sein distales Ende bildet den Außenknöchel (Malleolus lateralis), der weiter nach unten reicht und weiter hinten liegt als der Innenknöchel der Tibia.
30. A két boka villászerűen fogja közre az ugrócsontot, miközben a szalagokkal megerősített tibiofibularis kapcsolat biztosítja a bokaízület stabil vezetését. – Beide Knöchel umfassen das Sprungbein gabelartig, während die bandverstärkte tibiofibulare Verbindung eine stabile Führung des Sprunggelenks gewährleistet.
(aufklappen)magyar
1. A lábszár csontos vázát a mediálisan elhelyezkedő erős sípcsont és a laterálisan húzódó, lényegesen karcsúbb szárkapocscsont alkotja.
2. Míg a sípcsont viseli és továbbítja a testsúly legnagyobb részét, a szárkapocscsont elsősorban izmok rögzülését és a boka stabilizálását szolgálja.
3. A két hosszú csöves csontot felül ízület, középső szakaszukon csontközi hártya, alul pedig szalagos összeköttetés kapcsolja egymáshoz.
4. A sípcsont (tibia) proximális vége erősen kiszélesedik, és két nagy bütyköt, a mediális és a laterális condylust képezi.
5. Felső ízületi felszíneik a combcsont bütykeivel érintkeznek, miközben a köztük fekvő meniscusok javítják a kevéssé összeillő felszínek közötti kapcsolatot.
6. A két ízfelszín együttesen alkotja a sípcsonti platót, amely a test tömegét a combcsontról a lábszárra vezeti át.
7. A mediális ízfelszín hosszúkásabb és enyhén homorú, míg a laterális rendszerint kisebb, kerekebb és csaknem sík.
8. Közöttük emelkedik ki a bütykök közötti kiemelkedés (eminentia intercondylaris), amelyet egy mediális és egy laterális gumó alkot.
9. A kiemelkedés előtti és mögötti érdes területeken rögzülnek a keresztszalagok, valamint a mediális és laterális meniscus szarvai.
10. A laterális condylus külső-hátsó oldalán kis ízfelszín található, amely a szárkapocscsont fejével alkotja a felső tibiofibularis ízületet.
11. Közvetlenül a bütykök alatt elöl domborodik elő a sípcsont érdessége (tuberositas tibiae), amelyhez a térdkalácsszalag tapad.
12. Ettől oldalra húzódik egy ferde izomeredési vonal, amely a lábszár elülső rekeszében fekvő egyik feszítőizomnak biztosít eredési helyet.
13. A sípcsont teste háromszög keresztmetszetű, ezért három felszínt és három, egymástól jól elkülöníthető szegélyt lehet rajta megkülönböztetni.
14. Elülső szegélye közvetlenül a bőr alatt fut, élesen kitapintható, és lefelé haladva fokozatosan a mediális bokához közelít.
15. Mivel ezt a területet alig fedi lágyrész, a sípcsont elülső felszínét érő ütések különösen fájdalmasak lehetnek.
16. Laterális szegélyéhez tapad a lábszár csontközi hártyája (membrana interossea cruris), amely összeköti a sípcsontot a szárkapocscsonttal.
17. A hátulsó felszín felső részén ferdén lefelé és mediálisan halad a gázlóizom vonala (linea musculi solei).
18. E vonalhoz és környezetéhez több, a lábszár mély vagy felületes hátsó izomcsoportjába tartozó izom rögzül.
19. A disztális sípcsontvég ismét kiszélesedik, alsó ízfelszíne pedig a bokacsonttal együtt a felső ugróízület terhelést viselő részét alkotja.
20. Mediális oldalán lefelé nyúlik a belboka (malleolus medialis), amely bőr alatt jól kitapintható, és az ugrócsont mediális oldalával ízesül.
21. A belboka mögött sekély barázda vezeti a lábszár mély hajlítóizmainak inait a láb talpi oldala felé.
22. A disztális vég laterális oldalán található szárkapocscsonti bevágásba illeszkedik a fibula, létrehozva az alsó tibiofibularis syndesmosist.
23. A szárkapocscsont (fibula) hosszú, karcsú csont, amely a térdízület fő teherviselő felszínének kialakításában nem vesz részt.
24. Proximális vége a lekerekített szárkapocscsontfej (caput fibulae), amelynek mediális felszínén a sípcsonttal érintkező ízfelszín helyezkedik el.
25. A fej felső részén kiemelkedő csúcs (apex capitis fibulae) több szalag és a kétfejű combizom inának tapadási helyéül szolgál.
26. Közvetlenül a fej alatt elvékonyodik a szárkapocscsont nyaka, amelynek külső oldalát a közös szárkapocsideg szorosan megkerüli.
27. Felületes lefutása miatt az ideg ezen a helyen sérülékeny, károsodása pedig a lábfej emelésének és kifelé fordításának gyengülését okozhatja.
28. A szárkapocscsont teste szabálytalanul szögletes, felszínei és élei pedig kiterjedt eredési területet nyújtanak a lábszár különböző izomcsoportjai számára.
29. Disztális vége a külbokát (malleolus lateralis) képezi, amely lejjebb ér és hátrébb helyezkedik el, mint a sípcsont belbokája.
30. A két boka villászerűen fogja közre az ugrócsontot, miközben a szalagokkal megerősített tibiofibularis kapcsolat biztosítja a bokaízület stabil vezetését.
(aufklappen)német
1. Das knöcherne Gerüst des Unterschenkels wird vom kräftigen, medial gelegenen Schienbein und dem wesentlich schlankeren, lateral verlaufenden Wadenbein gebildet.
2. Während das Schienbein den größten Teil des Körpergewichts trägt und weiterleitet, dient das Wadenbein vor allem der Muskelbefestigung und Stabilisierung des Sprunggelenks.
3. Die beiden langen Röhrenknochen sind proximal durch ein Gelenk, im mittleren Abschnitt durch eine Zwischenknochenmembran und distal durch eine Bandverbindung miteinander verbunden.
4. Das proximale Ende des Schienbeins (Tibia) ist stark verbreitert und bildet zwei große Gelenkknorren, den medialen und den lateralen Kondylus.
5. Ihre oberen Gelenkflächen stehen mit den Femurkondylen in Kontakt, wobei die dazwischenliegenden Menisken die Anpassung der wenig kongruenten Flächen verbessern.
6. Beide Gelenkflächen bilden gemeinsam das Tibiaplateau, über das das Körpergewicht vom Oberschenkelknochen auf den Unterschenkel übertragen wird.
7. Die mediale Gelenkfläche ist länglicher und leicht konkav, während die laterale gewöhnlich kleiner, runder und nahezu eben ist.
8. Zwischen ihnen erhebt sich die interkondyläre Erhebung (Eminentia intercondylaris), die aus einem medialen und einem lateralen Höcker besteht.
9. Auf den rauen Flächen vor und hinter dieser Erhebung setzen die Kreuzbänder sowie die Hörner des medialen und lateralen Meniskus an.
10. An der dorsolateralen Seite des lateralen Kondylus liegt eine kleine Gelenkfläche, die mit dem Wadenbeinkopf das obere Tibiofibulargelenk bildet.
11. Unmittelbar unterhalb der Kondylen wölbt sich vorn die Schienbeinrauigkeit (Tuberositas tibiae) vor, an der das Kniescheibenband ansetzt.
12. Von dort zieht lateral eine schräge Muskelursprungslinie, die einem im vorderen Unterschenkelkompartiment liegenden Streckmuskel als Ursprung dient.
13. Der Tibiaschaft besitzt einen dreieckigen Querschnitt, sodass an ihm drei Flächen und drei deutlich voneinander abgrenzbare Ränder unterschieden werden können.
14. Sein vorderer Rand verläuft unmittelbar unter der Haut, ist scharf tastbar und nähert sich nach distal allmählich dem Innenknöchel.
15. Da dieser Bereich nur von wenig Weichteilgewebe bedeckt wird, können Schläge gegen die Vorderfläche des Schienbeins besonders schmerzhaft sein.
16. Am lateralen Rand setzt die Zwischenknochenmembran des Unterschenkels (Membrana interossea cruris) an, die Tibia und Fibula miteinander verbindet.
17. Im oberen Abschnitt der Rückfläche verläuft die Schollenmuskellinie (Linea musculi solei) schräg nach distal und medial.
18. An dieser Linie und ihrer Umgebung befestigen sich mehrere Muskeln der tiefen oder oberflächlichen hinteren Unterschenkelgruppe.
19. Das distale Tibiaende verbreitert sich erneut; seine untere Gelenkfläche bildet mit dem Sprungbein den belasteten Anteil des oberen Sprunggelenks.
20. An seiner medialen Seite zieht der Innenknöchel (Malleolus medialis) nach unten, ist unter der Haut gut tastbar und artikuliert mit der medialen Seite des Sprungbeins.
21. Hinter dem Innenknöchel führt eine flache Rinne die Sehnen der tiefen Beugemuskeln des Unterschenkels zur Fußsohle.
22. In die Fibulakerbe an der lateralen Seite des distalen Endes fügt sich die Fibula ein und bildet die distale tibiofibulare Syndesmose.
23. Das Wadenbein (Fibula) ist ein langer, schlanker Knochen, der nicht an der Bildung der hauptsächlichen Belastungsfläche des Kniegelenks beteiligt ist.
24. Sein proximales Ende bildet der abgerundete Wadenbeinkopf (Caput fibulae), an dessen medialer Fläche die Gelenkfläche zur Tibia liegt.
25. Die am oberen Kopfabschnitt vorspringende Spitze (Apex capitis fibulae) dient mehreren Bändern und der Sehne des zweiköpfigen Oberschenkelmuskels als Ansatz.
26. Unmittelbar unterhalb des Kopfes verjüngt sich der Fibulahals, dessen Außenseite vom gemeinsamen Wadenbeinnerv eng umschlungen wird.
27. Wegen seines oberflächlichen Verlaufs ist der Nerv an dieser Stelle verletzungsgefährdet; eine Schädigung kann die Fußhebung und Auswärtsdrehung beeinträchtigen.
28. Der Fibulaschaft ist unregelmäßig kantig; seine Flächen und Ränder bieten ausgedehnte Ursprungsgebiete für verschiedene Muskelgruppen des Unterschenkels.
29. Sein distales Ende bildet den Außenknöchel (Malleolus lateralis), der weiter nach unten reicht und weiter hinten liegt als der Innenknöchel der Tibia.
30. Beide Knöchel umfassen das Sprungbein gabelartig, während die bandverstärkte tibiofibulare Verbindung eine stabile Führung des Sprunggelenks gewährleistet.